Rész

 1 2 |    állt rajta, prémes mentéje szinte megfeszült a hátán, s lábait
 2 5 | meghajtva viselte fejét, hogy szinte alacsony, kicsiny embernek
 3 6 |     furcsa, sőt nádméz nélkül szinte alkalmatlan is a megivásra;
 4 7 |     egyszerre, hogy az atléta szinte hátratántorult a taszítástól,
 5 9 |       hozzá, úgy elhalványul; szinte megdöbbenti a reá köszöntőt.~
 6 12|      hogy valami hatalmas erő szinte taszítja valami irányba,
 7 16|      múlva megint visszament.~Szinte meghökkent, midőn a lajstromokba
 8 20|      folytatni, miután Lőrinc szinte gyermekkorától fogva távol
 9 21|   amit ő akart; Thaddeus urat szinte elkényezteté, pedig az is
10 21|       kegyelmes bocsánatáért.~Szinte haragos volt a jó öregúr
11 21|  hosszú kezek és lábak embere szinte maga is látszott restellni
12 21|  csapott, és felállt sebesen; szinte félő volt, hogy fejével
13 22|                Bajcsy alispán~Szinte látom, mint csóválja sok
14 22|       megyeházba átköltözött, szinte minden reggelenként ellátogatott
15 22| féltem magamban egy kicsit, s szinte jól esett, mikor a kanyargós