Rész

 1 5 |      Mákosné asszonyomnak:~– No, mármost lehet beszélni. Nem hallok
 2 9 |           mint a körme feketéje. Mármost ami megvan, megvan. Aki
 3 10|    adósságokat csináltam, no, de mármost ideje, hogy megjöjjön az
 4 16|           hát majd ébressze fel.~Mármost tehát – kezdődjék a mulatság!~
 5 20|        barmai főinspektorának.~– Mármost tessék a tisztelendő úrnak
 6 20|          azért a kis tréfáért, s mármost hozta Isten, beszéljünk
 7 20|  kettévágja az egész szövevényt, mármost ki a bolond kötözgesse azt
 8 20|   engedjen meg: – hahhahahó! Így mármost igazán nem nevetek többet,
 9 20|         legyen boldog általa; de mármost neheztelek kegyelmedre,
10 21|   legelső gondolata az volt: „No mármost értem, hogy az öreg báró
11 21|      kiszabadítám önt.~– No, hát mármost ne csodálkozzék rajtam –
12 22| rosszhírhordó asszonyság –, mert mármost mi lesz ebből. Én az én
13 22|        találta csudálni. Mi lesz mármost ebből, ha a tisztelendő
14 23|       még most következik.~– No, mármost tessék hozzágondolni a többit.
15 23|  rettenetes hangon:~– Azt mondom mármost az úrnak, hogy kitakarodjék