Rész

 1 1 |      elkapott.~Egy halálkiáltás hangzott a meglátogatott város utcáiról
 2 4 |     nyitott ajtón jókedvű lárma hangzott át hozzájuk s felderítő
 3 5 |      Mindig, mindig, mindig;” – hangzott utána a zokogással vegyült
 4 5 |      Mindig, mindig, mindig!” – hangzott a túlsó szobából. Az öregasszony
 5 7 | teremtettét.~– Ki mondja azt? – hangzott ekkor egy felcsattanó szó
 6 7 | elfojtott sikoltást, mely akkor hangzott, midőn az atléta Viktort
 7 8 |      vége…~– Viktor! Hermina! – hangzott egyszerre közelükben.~Viktor
 8 9 |        bámulat önelégült sóhaja hangzott körül: mily szép, mily délceg
 9 11|      fenekén”.~– Óh, Jézusom! – hangzott e pillanatban…~…És a másik
10 17|     mely messze a város közepén hangzott el; mert most már polgárok,
11 18|       öbléből, nyitott torkából hangzott ezer ember hangján az üvöltő
12 20|         hívni.~– Mit mondtam! – hangzott utánuk a rikácsoló parancsszó.
13 21|     akár magyarul, akár latinul hangzott a neve, legszebb volt rá
14 21|         a pap?~Ily rövid kérdés hangzott a kerti bejárat előtt, mely