Rész

  1 1 |        kilencvenhat éve annak, hogy ez esemény történt.~Nem él
  2 1 |         harang. Nem is akar elmúlni ez a zúgás, sőt erősödik még,
  3 1 |         olyan hidegen jár keresztül ez a zúgás annak a szívén,
  4 1 |           halál leheletét érzék, de ez tudta, hogy itt Isten van
  5 1 |            húzódott folyvást odább.~Ez a bámulatos látvány, mely
  6 2 |                        Az Úr sátora~Ez így tartott két egész hétig…~
  7 2 |           szabad templomot emelnünk ez helyen?~Miért nem volt nekik
  8 2 |           nem szabad kegyelmeteknek ez helyen templomot építeni,
  9 2 |           is, miként mi szenvedünk.~Ez nagy szó volt: igen nagy
 10 2 |          volt szívétől minden harag ez ideig is, s mint fogják
 11 2 |           Mire való a mi vállainkon ez az ezüstlánc? Mire valók
 12 2 |           és mondott mindenki, hogy ez a munka tetszik odafenn
 13 2 |             egymás testvérei!”~Nem, ez a város nem fog elsüllyedni!~
 14 2 |            a helyhatósági engedély.~Ez időben az sem kerülhetett
 15 2 |        kezdett arcaikon mutatkozni. Ez valóban nehéz kő volt, igen
 16 2 |         hanem ő fölöslegesnek tartá ez ajánlatot; az, aki az ő
 17 2 |           ingatja semmi.~Semmi? Még ez a rengő föld sem? – Az sem.
 18 3 |           emberek azt mondták, hogy ez istenkísértés; az alispán
 19 3 |             mégis hihető volt, hogy ez a szoba be nem omlik. Néha
 20 3 |       haragos zúgástól oda alant.~… Ez volt az a férfiú, akihez
 21 3 |             Ide nem szabad bemenni. Ez a levéltár. Be van zárva.~–
 22 3 |             mintegy ötéves lehetett ez időben; hanem azért tökéletesen
 23 3 |         tekintetével.~Bajcsy uramat ez nem hozta zavarba, s nem
 24 3 |  bármennyire nézzen is a szeme közé ez a félelmetes férfi.~– Ego
 25 3 |         hogy a veszedelmet keresse. Ez iránt változtatni kellett
 26 3 |          egykor a mi utódaink: íme, ez is azon Malárdy utóda, aki
 27 3 |        cselekedjenek, amit akarnak; ez többet ért a fejére, mint
 28 3 |     templomba! Óh, mi édes szó volt ez akkor! Mai emberek nem tudják
 29 4 |             fel templomait most is: ez mindenkinek egyformán ünnepe;
 30 4 |     megnyitni, sem a piacon árulni; ez sötét, gyászoló, szomorú
 31 4 |              gyászoló, szomorú nap; ez az emlékezés napja ama szomorú
 32 4 |             hant megelevenül.~Azért ez ünnepnapot el nem feledi
 33 4 |      emberek építettek maguknak, és ez még mindig ott áll.~Pedig
 34 4 |            egyéb szándék, mint hogy ez órában ama karddal valakinek
 35 4 |         hajfürtök kuszáltak voltak, ez arc avult papirosok színét
 36 4 |          ismét.~A nagytiszteletű úr ez alkalommal úgy el volt foglalva
 37 4 |             nyilvánítá, hogy egykor ez a kis leányka fogja őneki
 38 4 |           főkurátor uram, üdvözlöm; ez valóban nagy öröm, nézze
 39 4 |          Tudja-e kegyelmed, hogy mi ez?~Bajcsy uram azt akarta
 40 4 |         hegyes bonckésére szúrva.~– Ez azon Oenothera biennis,
 41 4 |             erős hajlékom! Fordítsd ez órában a te arcodat hozzám,
 42 4 |          magára és az ő maradékaira ez irtózatos átkot?~Óh, rettenetes
 43 4 |      hagyott gyermekeikre gondolnak ez órában, s kezük úgy reszket
 44 5 |        vasajtókkal, bádogtoronnyal, ez az iskola. Abban az egész
 45 5 |             osztály lesz a hangadó, ez tart hintókat, lovakat,
 46 5 |            utcára a hang.~Még akkor ez volt az egyetlenegy zeneszövő
 47 5 |         Hála Istennek, megvagyunk – ez a felelete a „Hogy, mint
 48 5 |            utcai házban.~Vala pedig ez egy rettenetes asszonyi
 49 5 |             Mákosné nagyasszonynak.~Ez az úri asszonyság mindig
 50 5 |         megütötte a katonamértéket.~Ez magyarázhatja meg leginkább,
 51 5 |       leülhessen. A jó asszonyságot ez nem konfundálta, kiment
 52 5 |             beletömött, mikor aztán ez is megvolt, akkor odaszólt
 53 5 |        hiába mutogatta kézzel, hogy ez mind igaz, de annál rosszabb,
 54 5 |       senkinek; tudom, tudom. Nekem ez is tetszik. Én sem szerettem
 55 5 |          szokás jelenteni, hogy még ez mind kevés, ha csak annyi
 56 5 |        Bajcsy uram úgy tett, mintha ez sem lepte volna őt meg.~–
 57 5 |      regiment-felcserek.~– De mikor ez a regula, kedves Bajcsy
 58 5 |        kenyér.~– De iszen nem kerül ez meg. Kereste már a tisztelendő
 59 5 |       mondta, hogy milyen tréfás ma ez a Bajcsy komámuram; még
 60 5 |            mindig, mindig, mindig”. Ez volt kérdése és felelete,
 61 5 |           volt kérdése és felelete, ez volt panaszának és örömének
 62 5 |      panaszának és örömének hangja, ez volt könyörgése, ez volt
 63 5 |         hangja, ez volt könyörgése, ez volt imádsága mindig, mindig –
 64 5 |              Óh, uram, engedd, hogy ez legyen igaz!~Képzelhetni,
 65 6 |             Báró Kadarkuthy~Malárdy ez évben ünneplé alispánsága
 66 6 |            akkor ismét úgy hasonlít ez arc azokhoz a nevető szobrokhoz,
 67 6 |        báránybőr süvege hóna alatt; ez Malárdy András bácsi; az
 68 6 |           fésűvel tarkóján letűzve.~Ez a jámbor vendég alázatos
 69 6 |     arcukról, hajukról, ki micsoda. Ez a karassia posztódolmány
 70 6 |          nincs hátul copfba szedve. Ez még a régi emlékeken jártatja
 71 6 |       csizmáik színéről, alakjáról: ez a rózsaszínű csizma itt
 72 6 |         mely csípőjén alul ért: óh, ez mind sokat mondott azoknak,
 73 6 |            többet, mint: hogy akkor ez volt a divat.~És ha azután
 74 6 |         nincs arcának szüksége, bár ez nagy divat volt akkor, de
 75 6 |         csigákban omlik a vállaira.~Ez Vasadi Gábor úr, a csallóközi
 76 6 |          nagy szerencsének tartatik ez alispánhoz juthatni patvariára.~
 77 6 |            szerint tele levén öntve ez idegen nedvvel, a becsületes
 78 6 |           én azt tudtam volna, hogy ez lejár.”~Azonban mindezen
 79 6 |       magában érezte mindenki, hogy ez nem hiába jött utoljára,
 80 6 |            nem hiába jött utoljára, ez olyan szerepet jött kezdeni,
 81 6 |   tekintetével úgy megjuhászította. Ez mindnyájuk közös diadala
 82 6 |         nejét még leány korában, de ez Malárdyt választá a zajos
 83 6 |             mutatnia.~Látszik, hogy ez egy tökéletes világfi… Korántsem
 84 6 |        példa a hithez ragaszkodást?~Ez pedig első és utolsó kérdés
 85 6 |          megcsendült, a vendégeknek ez jel volt, hogy józan reggelijükkel
 86 6 |        képtelenné van téve az ember ez ünnepélyes alkalommal az
 87 6 |            szertartást megcsonkítja ez a baleset.~– Tekintetes
 88 6 |         legalább helyesen énekelek.~Ez több volt, mint amennyit
 89 6 |  megcsókolta egy fiatalember arcát.~Ez sem történt még soha az
 90 7 |           rég ismeré őt az alispán.~Ez valóban kedves névnapi ajándék.~
 91 7 |            úgy rendelte az ég, hogy ez teljesüljön, én örülni fogok
 92 7 |              de hát mi az? Hová fog ez vezetni? A társas életben
 93 7 |          melyben reá gondolok. Mert ez teszi őt éppen oly dacossá,
 94 7 |             sok ideig; de megteszem ez áldozatot kegyed aggodalmáért
 95 7 |             nem látszott meg rajta.~Ez a fődolog.~Aki egy pohár
 96 7 |          előadásai végett, ki éppen ez ünnepélyre jött Afganisztánon
 97 7 |             azt hitte magában, hogy ez most abból ért valamit.~
 98 7 |          cár első szemfényvesztőjét ez pikírozni kezdte, leszállt
 99 7 |       vesztett részvényei értékéből ez intermezzo által, s hogy
100 7 |            már feszengeni a széken. Ez nem jól megy. Egy kicsit
101 7 |         midőn háromszor körüljárta, ez mindig hordta a fejét körül
102 7 | kelet-indiai mágusok nagymesterének ez a tréfa ismét részére hódítá
103 7 |        részére hódítá a közönséget; ez diadal volt. Most azt hivé,
104 7 |     tetszett ezt mondani?~– Nem, de ez a tallér…~– Tüzes volt talán?~–
105 7 |           ütést adott a karomnak.~– Ez a tallér? Lehetetlen az –
106 7 |           ijedelemmel ejtette el.~– Ez villanyütés.~Viktor mosolygott.~–
107 7 |        legnagyobb bűvész a világon. Ez odafenn csak gyűrűket és
108 7 |            hogy biz az szép, de már ez a tárgy ki van dolgozva,
109 7 |             gúnyosan suttogák, hogy ez éppen azon mű, melyet Kálmán
110 7 |             tudja hány esztendővel.~Ez valami átkozott bűvészet!
111 7 |           zárva találta.~Megijedt: „Ez képes megölni magát”, s
112 7 |       megropogtatta csontjait; hisz ez valóságos vasgyúró, „croque-mitaine”,
113 7 |     nekigyürkőzve és felpálinkázva. Ez volt az előadás koszorúja.~
114 7 |           legényt, ha dühbe hozták. Ez mérkőzött legelébb össze
115 7 |            harmadikra került a sor, ez is híres zsákemelgető volt.
116 7 |            a magyar karjának ereje.~Ez nyilván nem volt más, mint
117 7 |     lábaihoz.~– Itt van száz arany, ez lesz jutalmad, ha azt legyőzöd,
118 7 |         oldalon lehajítja a földre.~Ez könnyű munka szokott lenni
119 7 |           és nem mert felnézni reá. Ez volt a legkedvesebb üdvözlet,
120 7 |        adott a nemzeti büszkeségnek ez az ifjú, ez aztán az ideálja
121 7 |            büszkeségnek ez az ifjú, ez aztán az ideálja egy magyar
122 7 |           hozzá. Igen megbántottam. Ez nekem sokba került.~– Hogyan?~–
123 7 |             nagyobb bűvész mint ő, „ez” csakugyan a legnagyobb
124 8 |   meglátszott az öröm, midőn fiának ez átalakulását észrevevé,
125 8 |           átalakulását észrevevé, s ez örömöt Kálmán maga is érezheté;
126 8 |     részéről, mint e rövid idő óta. Ez örömét is Viktornak köszönheté.~
127 8 |        Viktor evezett a harmadikon; ez karcsú hattyú jelképét viselte.
128 8 |       zöldbe megy át, a folyam háta ez első hideg szóra fodrossá
129 8 |      Herminához; – az eső esni kezd ez betakar mindkettőnket.~A
130 8 |          talán nagyobb vészbe, mint ez, mely csak testünket fenyegeti;
131 9 |            menyegző~Két nap múlt el ez emlékezetes csónakázás után;
132 9 |           írni, tenni, gondolkozni: ez a vad tréfa még a halál
133 9 |          még a halál eszméjével is, ez a csúfolódás minden érzelemmel,
134 9 |       csúfolódás minden érzelemmel, ez a nevetségessé tétele saját
135 9 | nevetségessé tétele saját bajainak; ez a fitymáló őszinteség, mely
136 9 |     atyafisereg mind hivatalos volt ez ünnepélyre, melyben a Malárdy
137 9 |        kibékülni a sietséggel; hogy ez mégis szörnyűség, ez minden
138 9 |           hogy ez mégis szörnyűség, ez minden jó szokás ellenére
139 9 |     meggondolja, rendbeszedje, hogy ez Isten ellen való vétek,
140 9 |             maga sem szerette, hogy ez így történik, hanem azután,
141 9 |           ruhája.~Malárdy ráismert: ez Gutai Thádé.~Mi hozza őt
142 9 |            Gutai Thádé.~Mi hozza őt ez órában ide? Mi hozza ide
143 9 |              Malárdy azt hivé, hogy ez az ősz ember megtébolyodott,
144 9 |           ön itt? Mit cselekszik ön ez úrral?~– Ezen úrral? – kérdé
145 9 |           büszke férfin – ki légyen ez az úr?~– Az én vőm – báró
146 9 | szemrehányás hangján mondva neki:~– Ez az úr – egy országos csaló:
147 10|            konvulziókba jönni, hogy ez a mesterség a farizeusok
148 10|            Hogy jöttél ismeretségbe ez úrral?~– Egyszer szuplikáció
149 10|             szokott hóbortjainál. – Ez a jókedve nőttön nőtt, amint
150 10|           példabeszéddé kezd válni. Ez elvégre is megdöbbenté az
151 10|            aki őt rá akarja szedni: ez bizonyosan ama híres Schinderhannes
152 10|        másodszor, tudta jól, hogyha ez nem akar felelni, akkor
153 10|           Voltam, vagyok és leszek. Ez bűnöm, ez halálom.~– És
154 10|         vagyok és leszek. Ez bűnöm, ez halálom.~– És az is te beléd?~–
155 12|            azt tudja mindenki, hogy ez nagy szerencsétlenség!~Olyan
156 12|          néha egy egész városban. – Ez a szél, ez a szél!~És aztán,
157 12|        egész városban. – Ez a szél, ez a szél!~És aztán, mikor
158 12|             és az ember tudja, hogy ez nem álom, és hiába csukja
159 12|          sors nem ily következetes, ez azt mondja: „Élj tovább,
160 12|           volna, ha aludni tudnának ez éjjel, neki az már kevés.~
161 12|            állja el testét, lelkét; ez az ő csókja; majd a zsibbasztó
162 12|           zsibbasztó tehetetlenség, ez az igéző kézszorítása; aztán
163 12|        arcát a férfi, és ő ráismer: ez a férj, a jó, a szelíd,
164 12|           vagyok, ne kiálts!”~Talán ez is újra egy álom?…~      ~
165 12|              újra kezdje az életet! Ez a gondolat a legbátrabb
166 12|             talán ki sem vihető. De ez jó szövetséges volt most,
167 12|          szerettél-e, vagy sohasem?~Ez kérdés volt: feleltek rá.
168 13|               Zárjátok be az ajtót!~Ez a parancs elkésett; mire
169 13|            gonosz keserű lével, míg ez végtére elvette a kezéből
170 13|          Istennek, hogy már tréfál; ez arra mutat, hogy jobban
171 13|           hogy elkezdett nevetni.~– Ez már aztán a szép história.
172 13|          csavargó fia után, azalatt ez három mérföldnyire…~– Kszikkrkrphühühü!… –
173 13|            mondta tovább.~– Azalatt ez alig három mérföldnyire
174 13|         pofájára jobb és bal felől. Ez mesteruram tenyere volt.~–
175 13|          valami kár ne essék benne. Ez az álom nem jót jelent.
176 13|          hála légyen az Úristennek, ez nagyon jó álom volt. Azt
177 13|        tudja, hogy álomról van szó, ez pedig nagyon jó álomnak,
178 13|             annyit sírtam álmomban: ez azt jelenti, hogy igen nagy
179 14|            hivatalt öröklővé tette, ez utóbbi ismét a népkegyre
180 14|          felkiáltó szót is, nincs-e ez a név törhetetlen presztízzsel
181 15|             magasabb gondolat.~Ámde ez nem tarthatott így örökké.~
182 15|     gyűjteményébe kiírta. Még akkor ez volt az irodalompártolás
183 15|          ilyen sáros világért, mint ez a mostani, nem adnék, minthogy
184 15|        tagja levén a Hyppocrenének, ez ünnepélyes alkalomra ismét
185 15|           vultus instantis tyranni (ez Malárdynak szólt) mente
186 15|           is jelöltessék ki valaki. Ez óhajtásnak ő nem is kíván
187 16|             lamentálnak, okoskodnak ez óhajtásuk mellett, tűzzel-vassal
188 16|        kívántak – megadatott nekik.~Ez kétségtelenül oly mulatságos
189 16|        csörömpölve odább ment.~(Van ez most dühben! Csak azért
190 16|             is kipapolja, hogy íme, ez volt ama balgatag ember,
191 16|             megdöbbenni rajta; hogy ez egy kicsit sok is már a
192 16|             Bajcsy nevét mondta ki.~Ez annyira megrettenté Hugó
193 16|      Mindenki szótlanul tekinte rá, ez megdöbbentő hír volt.~–
194 16|   lassankint megközelíték Bajcsyét; ez utóbbi szavazatai gyérülni
195 16|         győzött bámulni rajta, hogy ez a derék ember már húsz vótumot
196 16|          több kettővel-hárommal.~És ez így tartott egy óra hosszat;
197 16|          óra hosszat; és Malárdynak ez az egy óra nehezebb volt,
198 16|           mélyebben alázzák le. Oh, ez kegyetlen seb fog maradni
199 16|          óta második fejedelme volt ez országdarabnak, jobban rettegve
200 16|           mind egy tárgyon függnek: ez a tárgy az ő arca, mely
201 16|     szavazatai a kétezeret elérték. Ez éppen közepe az összes számnak,
202 17|      családbeliek szerte elbámultak ez üdvözleten.~Mert megjegyzendő,
203 18|             Malárdynak nem jó volna ez órában itt ez utcákon járni;
204 18|          nem jó volna ez órában itt ez utcákon járni; minden tizedik
205 18|            nagyot botlott hirtelen… Ez magához téríté káprázataiból.
206 19|        megütötte a szél, neki szólt ez a lélekharang.~Ennél ijesztőbb
207 19|        mondást nem hallhatott volna ez éjszakán Malárdy.~Durday
208 19|         egymást, boldogok lehetnek. Ez állítások felbőszíték Malárdyt,
209 19|        hallja róla, hogy haldoklik. Ez iszonyú csapás lenne.~Rögtön
210 19|     fáradtan roskadt egy karszékbe. Ez a nap megátkozott nap volt!~
211 20|          Megismerte Gutai Lőrincet, ez éppen tervéhez való fiú
212 20|        elhitetni ismerőseivel, hogy ez az ő fia, miután azok Viktort
213 20|        külföldön járó igazi Viktort ez a tréfa erősen megijeszté,
214 20|           háztűznézést.~Könnyű volt ez alakoskodást a Csallóközben
215 20|             szerezzen neki valahogy ez embertől egypár sor írást,
216 20|        szólt a furcsa ember –, hisz ez egyenesen a kapunak visz.~–
217 20|            a szekeret a sűrűbe.~No, ez gyönyörű mulatság volt!
218 20|           értek, amelyen nincs híd. Ez lesz a szép, sem előre,
219 20|         mindenütt „elöl” volt neki. Ez a parkra nyíló éjszaki homlokzat
220 20|       hajtotta félre a fejét.~– Hát ez a medvetalp mit akar itt
221 20|           nagyon szívére szólhatott ez a magyarázat, mert ezalatt
222 20|         gerjedt a tisztelendő úrnak ez etikai kifakadása felett.~–
223 20|         volna egyetlen gyermekemet. Ez a tudákosak átka; nem hiába
224 20|          igazán nem nevetek többet, ez volt utoljára. Tehát a fiamért
225 20|        csendesen, tisztelendő uram; ez már az én dolgom. Nem ül
226 20|          van ott.~– Nagyságos uram, ez kegyetlen tréfa az atyától.~–
227 20|              ki tudja, hátha nem is ez az? Legalább az én szívemben
228 20|         tisztelendő uram, mire való ez a hirtelenkedés? Minek már
229 20|            hirtelenkedés? Minek már ez a harag? Hiszen, ha kívánja,
230 20|            Kadarkuthy furcsa ember; ez sokat megmagyaráz, s fölmenti
231 20|          gondolhatta, hogy mit akar ez megint.~– Meg egy szép arany
232 20|             az országot; nem idegen ez előttem.~– No, azt mégsem
233 20|            fekete pecsét van rajta; ez a levél foglal magában valamit,
234 20|            a mondottakon. Bolondság ez is, hasonló a többiekhez,
235 21|           eresszék szabadon: hogyha ez a tudós ember bele nem elegyedik
236 21|         voltak az ő vezércsillagai; ez az édesen csengő hang az
237 21|          látni, hogyan adják tovább ez imahangokat az ég angyalai,
238 21|        többé olyan halvány az arca; ez a gondolat képes volt Thaddeust
239 21|             leánya, aki őt szereti, ez öröme, ez reménye, ez megnyugvása.
240 21|           aki őt szereti, ez öröme, ez reménye, ez megnyugvása.
241 21|      szereti, ez öröme, ez reménye, ez megnyugvása. Óh, idején
242 21|              Dolgozószobájában van.~Ez a szép Lila édes hangja
243 21|          sötét szemek; úgy látszik, ez embernek saját alkatrészei
244 21|          sem örült, azt hitte, hogy ez most megköszönni jött hozzá
245 21|             mond az úr? – rikácsolá ez embertelen hangon.~– Mert
246 21|            nagyságod azon a helyen.~Ez nem fegyverzé le a dühödtet,
247 21|             mintha a pap mondásának ez volna a logikai menetrendje. –
248 21|         átüti a padlatot.~– Ki volt ez? – kérdezé Thaddeustól;
249 21|            tisztelendő úr másolt.~– Ez? – felelt a jó úr tudós
250 21|            állítani a fiát! – szólt ez odahajolva hosszú termetével
251 22|            mondogatja magában, hogy ez mégis egy kissé erős, s
252 22|          lakonikus rövidségű ítélet ez, mely egy hosszasan csűrt-csavart
253 22|       Nekünk csak furcsa adoma volt ez, amin jurátus korunkban
254 22|             úr volt-e az, aki ellen ez ítélet szólt? Malárdynak
255 22|       Malárdynak hívták-e azt? Vagy ez a név is más volt? Gutai
256 22|              Milyen együgyű felelet ez már! No, ezt így nem ereszthetem
257 22|             találja.~Bajcsy ismerte ez eset előzményeit, s annál
258 22|            az utcára, úgy megrémült ez utóbbi szavaktól: sohasem
259 23|      Malárdy nem gondolt arra, hogy ez valahol végződni fog. Azt
260 23|      kiszalasztá kezéből. Kit keres ez ember ő náluk, a megbukott,
261 23|           szorítá meg Bajcsy kezét. Ez volt köszönete.~– Azonban
262 23|        köszönete.~– Azonban még nem ez minden, amiért idejöttem.
263 23|        szeretni. Én óhajtanám, hogy ez utolsó bánatot elfordíthassam
264 23|           de mikor nincs több, mint ez az egy.~Malárdyné szükségét
265 23|           de meglátszott azon, hogy ez csak erőltetett rögtönzés.~
266 23|           olyan halvány? Bizonyosan ez a rossz városi levegő árt
267 23|        Megdöbbentő volt látni, hogy ez eddig halvány arcú ifjú
268 23|   ismeretlen eredetű személlyel; de ez mind semmi; te jól tudod,
269 23|           tisztul innen a városból. Ez ötlet jellemzi a derék asszonyságot.
270 23|        Egészen idegen volt rá nézve ez arc.~– Mit akar az úr? Kit
271 23|         mint tisztelet akart lenni.~Ez nyilván nem tudja, hogy
272 23|           beszédem van vele – szólt ez lovagkorbácsa gombját nyakravalójába
273 23|         neki magának mondhatom meg. Ez question d’honneur.~– Magyarul
274 23|           én nem értek másformán.~– Ez becsületbeli kérdés. Ő engem
275 24|         férfi útján, és az elbukott ez ujjnak árnyékában.~Valóban
276 24|        látott, és most kezde látni.~Ez új fény azt mutatá neki: „
277 24|            támasztok a haragból, és ez vezet az üdvösségre”.~–
278 24|             vágatni.~– Szükségtelen ez – mondá. – Egy óráig fogok
279 24|        világos parancsolattal, hogy ez mindazon óráig a lelkészi
280 24|            A furcsa ember levelében ez volt: ~Nagytiszteletű uram!~
281 24|             certum quoniam. No, hát ez a lévita a kegyelmed Lőrinc
282 24|             öröm mosolya derengett. Ez már valami volt a boldogabb
283 24|             átok volt az rajtad; ím ez órában leveszem rólatok
284 24|            megsúgott sejtelme, hogy ez a haldokló pap utolsó műve
285 25|   eszményvilágot.~Minthogy magam is ez iskola követője vagyok (