Rész

  1 1 |               ami nyilván nem telhetett ki mástól, mint valami pokolbeli
  2 1 |       legédesebb álmából, hogy rohantak ki csöndes házaikból az emberek!
  3 1 |           történt?” Óh, irgalmas isten, ki tudna erre felelni?~A föld
  4 1 |         vibráció erősebb rengésben tört ki, meg-megkondultak egyszerre
  5 1 |         egyszerre több helyen tűz ütött ki; néhány bátor férfi, aki
  6 1 |                forró ércolvadékot túrva ki maga körül…~Óh, én Uram
  7 2 |              építeni azon kis városban. Ki parancsolta azt úgy, ki
  8 2 |                 Ki parancsolta azt úgy, ki tartotta fenn, holott az
  9 2 |          csizmadiák érdemes céhmestere, ki nemcsak oly izmos vállakkal,
 10 2 |                 s szerette volna látni, ki mondhat neki ellent, midőn
 11 2 |                egymás kezeiből ragadták ki, akiknek nem volt, pirult
 12 2 |             Hampel mester ijedten rántá ki kezét Bajcsy uraméból, s
 13 2 |             mondja becsületes ember; és ki mondja, hogy Hampel Kristóf
 14 2 |                a protestáns hitfelektől ki nem telhetett. A kovácsok,
 15 2 |              hordják: ezt a nehéz követ ki fogja elemelni!~– Voltunk
 16 2 |             keresnék maguk között, hogy ki légyen Mózses, és ki légyen
 17 2 |               hogy ki légyen Mózses, és ki légyen Áron. S nagy aggodalom
 18 2 |         becsületes úriember azzal menté ki magát, hogy neki ugyan a
 19 2 |                nehéz; később ő volt az, ki saját úri kezeivel felköté
 20 2 |                 ónodi gyűlésen ontatott ki Turóc vármegye követeinek
 21 2 |                 igazat adnak Caesarnak, ki a Malárdy-családot – a véletlen
 22 2 |              azok felett: mit állhatnak ki, meddig tartanak még. A
 23 2 |                  mintha félelmes lakóik ki akarnának törni záros ajtóikon;
 24 3 |                férfiarcot nem gondoltak ki a szobrászok: olyan domború
 25 3 |            előbb találgassák, mint azok ki vannak mondva.~A föld rángásai
 26 3 |             takarítva, mindenki sietett ki a veszélyes teremből; Malárdy
 27 3 |                föld még a halottakat is ki akarja hányni, úgy háborog,
 28 3 |                 alispán úrnak, bocsássa ki őket börtönükből, láncoltassa
 29 3 |                az érdemes céhmesterrel, ki ezúttal széles rezes pallosát
 30 3 |                 elkényeztetett gyermek; ki szemefénye volt az egész
 31 3 |                egy alélt gyermeket vesz ki kezeiből, s e gyermekkel
 32 3 |              felemelik a földről, hová, ki tudja; miért feküdt le,
 33 4 |           versengő arcából nem látszott ki egyéb szándék, mint hogy
 34 4 |               borult András úr nyakába, ki is, amint első fellobbanásából
 35 4 |      kettő-három pedig a szárítóban adá ki lelkét.~– Üdvözlöm, főkurátor
 36 4 |                és a mi városunkban soha ki nem kelt volna.~– Nos, nos,
 37 4 |              szónál a gyönge férfiúból, ki önmagával is tehetetlen
 38 4 |          tehetetlen volt, egy hős lett, ki ezrek helyett tud szólni
 39 4 |                 meg Malárdy szállására, ki a megyeház jobb szárnyában
 40 4 |                 a másik után jött-ment, ki és be az alispán ajtaján;
 41 4 |               kiket a jámbor férfiaknak ki kellett békével várni.~Tíz
 42 4 |              Malárdy, akkor ő maga jött ki az ajtón, díszruhájába öltözve,
 43 4 |                csak az alispán nem jött ki.~Ő a mellékszobaajtón át
 44 4 |               sincs. Házteteje sem megy ki módiból. Ácsmester szükség
 45 4 |            ingyen.~Tehát a rendelet már ki volt adva.~A városbeli ácslegények
 46 4 |                 tartott. Emberek jöttek ki, s mentek be az ajtón, s
 47 4 |                 ő erejében, és terjeszd ki e keserű kiáltásnak szózatát
 48 4 |                 ne merjen ahhoz nyúlni! Ki vonná magára és az ő maradékaira
 49 4 |                kimondta. Hogy gondolhat ki ilyet emberi szív, hogy
 50 4 |                az ének sorait:~„Boldog, ki tenéked e dolgot~Megfzeti,
 51 4 |             Megfzeti, e méltatlanságot,~Ki öledből gyermekidet kirántja~
 52 5 |               elsiratott és eltemetett, ki mennyiszer kiállta.~Nem
 53 5 |               válóperek sohasem fogytak ki tárcájából, és ezeket mind
 54 5 |                 az pedig rettentő eset! Ki gondolta volna, ki hitte
 55 5 |                eset! Ki gondolta volna, ki hitte volna már azt? Ember
 56 5 |          szaladja a belső szobába; tépj ki a sipkám béléséből egy csomó
 57 5 |             kedves Bajcsy komám, szedje ki a füléből azt a pamukot;
 58 5 |                 s minthogy az nem nyílt ki előtte, bosszúsan dörmögé
 59 5 |              anyátok? – Anyád – igazítá ki a lelkész.~– Óh, csak mondja
 60 5 |                  hogy a napokban fogtak ki a Bodrogból egy hullát:
 61 6 |          székkel, melyből őt soha senki ki nem mozdította.~A környék
 62 6 |           nevezik azt, hogy KÁVÉ. Vajon ki találhatta fel, és mire
 63 6 |                parányi öreg asszonyság, ki magát kisasszonynak hívatja,
 64 6 |            öntudatos mosollyal, melynél ki van szabva, mennyire szabad
 65 6 |            valami elszegényült atyafia, ki az alispánnál hat évvel,
 66 6 |             abba úgy-úgy beleakad, hogy ki nem tud belőle keveredni.
 67 6 |         szabásáról, arcukról, hajukról, ki micsoda. Ez a karassia posztódolmány
 68 6 |              elejéről arasznyira állnak ki a bodrok. Rá lehetett olvasni
 69 6 |                egészen sima arccal jött ki; a bajusz eltűnt az ősnemesi
 70 6 |                 délceg termetű delnőre, ki az alispán második neje
 71 6 |                 veszélyesekké, mely úgy ki tudja a férfiszívekben a
 72 6 |               olyan ember, akit Malárdy ki nem állhat, egy nyers, nyakas
 73 6 |               2000 vótum. Ezért tünteti ki olyannyira az alispán. Tűri
 74 6 |                patvariára.~A kávé éppen ki volt már osztva, s Hugó
 75 6 |            nedvvel, a becsületes férfiú ki nem tudá találni, hogyan
 76 6 |               tudá találni, hogyan igya ki már ő e furfangos edényből
 77 6 |             elárulták benne a nagyurat, ki az emberi gyülevészt maga
 78 6 |                 a szemérmes ifjú kezét, ki azután hátravonult szerényen
 79 6 |              atyafi nyájas unszolására, ki viszont neki akarta átengedni
 80 6 |           fognak játszani valamennyien, ki vígan, ki szomorúan.~Malárdy
 81 6 |                 valamennyien, ki vígan, ki szomorúan.~Malárdy kérdezősködött
 82 6 |                érdekli, első tekintetre ki tudja választani, kik azok,
 83 6 |     következményeit csak úgy kerülhette ki, hogy magasan megfizetett
 84 6 |         balesetet, mely a kántort érte, ki az esteli tűzijátékhoz készítvén
 85 6 |                 rajta, mint egy művész, ki a szent zene legmélyebb
 86 7 |             nevelt ifjú.~Ezt könnyen is ki lehetett magyarázni. Az
 87 7 |                szánalomból nem kacagnak ki szemben. Meg van keseredve
 88 7 |             Viktor karjára fűzve lépett ki a vendégek közé.~Ebédnél
 89 7 |        szemfényvesztő előadásai végett, ki éppen ez ünnepélyre jött
 90 7 |          pillantott lopva az ifjú után, ki oly hidegen látszott vele
 91 7 |               ujján.~Hogyan került oda? Ki tette rá? Azt senki nem
 92 7 |               mennyiségű szalagot húzni ki orrából, szájából.~Az öreg
 93 7 |          Először egy pár zápfogát vette ki, s letette az asztalra,
 94 7 |               az első fogait szedegette ki.~De már ezt nem várta végig
 95 7 |                 ember kétségbeesésében, ki attól fél, hogy saját kívánságára
 96 7 |                  vén bolond, takarodjék ki innen! – kiálta rá haragosan
 97 7 |                 nagy rívással sántikált ki mezítláb a szobából; csak
 98 7 |               halvány, barnaruhás ifjú, ki eddig ott ült mostohaanyja
 99 7 |         meglepetéssel tekinte Viktorra, ki egészen mást ígért neki,
100 7 |               költői emelkedettség tűnt ki a munkából, mely mintegy
101 7 |               benne, mondja meg; Kálmán ki fogja azt igazítani.~Viktor
102 7 |                 szép, de már ez a tárgy ki van dolgozva, bizonyos Csik-Marjay
103 7 |              senki, melyet soha kezéből ki nem adott, most könyv nélkül
104 7 |                 Erdélyországban ezelőtt ki tudja hány esztendővel.~
105 7 |             Hagyd már abba, vagy eressz ki a szobából!~– Nem. Kereken
106 7 |               magát egy szekrény mellé, ki nem osonhatván, minthogy
107 7 |              vezettetni a terembe. Arca ki volt pirulva az erőgyakorlattól,
108 7 |                félrenézett Viktor felé, ki egykedvűen suttogott testvérével,
109 7 |        juhászlegényeknek, hogy lépjenek ki a síkra.~Jó izmos legény
110 7 |               kikerített teremtettét.~– Ki mondja azt? – hangzott ekkor
111 7 |                 Viktor szava volt az.~– Ki meri azt mondani, hogy a
112 7 |              gyöngébb fiúkat válogatott ki küzdésre, akiket egész „
113 7 |         klasszikus szobor arca volt az, ki büntetését megköszönő rabot
114 8 |                 a corpus jurisért esett ki, s bámulatra gerjeszté tiszta
115 8 |           Eudemia kedvenc eszméje volt, ki sokat tudott szenvelegni
116 8 |           hallhatón susogá:~– Vigyen ön ki a partra.~Viktor ránézett,
117 9 |               egy fiatal, eszes cseléd, ki már több ízben hozott Viktornak
118 9 |                 bátran és tisztán mondá ki a szót: „Szeretem”; ő nem
119 9 |         összecsókolóztak a vőlegénnyel, ki ekként a család tagjává
120 9 |            hozza ide a híres átkozódót, ki egykor azt mondá, felemelt
121 9 |                jő az égből …és terjeszd ki e keserű kiáltásnak szózatát
122 9 |            végignézve a büszke férfin – ki légyen ez az úr?~– Az én
123 10|     törvényszéki bírák szokták tenni.~– Ki vagy? Mi neved?~Az ifjú
124 10|       tizennyolc. Az utolsó évet töröld ki életedből, mert abban nem
125 10|                 Kadarkuthy fiának adnod ki? Hogy jöttél ismeretségbe
126 10|                 célzásra. Az ősz tudós, ki nehéz szorgalommal, sanyarú
127 10|               Egy közülük kérdezé, hogy ki vagyok. Mielőtt meggondolhattam
128 10|                 azon gondolatra, melyet ki kell mondania – tudod-e,
129 10|           legmegbocsáthatlanabb? Találd ki, válogass belőle: mérlegeld
130 10|        kápolnájában! Ugyanazon pap fia, ki a ráctemetőn megátkozá templomuk
131 10|                 Van védő szavad?… Mondd ki!~– A szerelem…~Thaddeus
132 10|                 Óh, én Uram és Istenem, ki meghallgatád a te szolgádnak
133 10|             szabadság után. Azt a rabot ki akarom cserélni.~Lőrinc
134 11|                 az öreg halász volt az, ki ezalatt kunyhója előtt ült
135 11|                vízbe, csak a másik állt ki még abból, csodálatos bűvös
136 11|           Lőrinc szemközt ült atyjával, ki a hajó farában a kormányt
137 11|               melynek még néhány ablaka ki volt világítva, egyenkint
138 12|               tudok aludni tőle, nappal ki nem merek lépni a szobából
139 12|              hogy azokat szeretem, s ha ki nem zárnám ablakomon, hogy
140 12|                a füvek hegyei látszanak ki a porondból. Éjszaka van,
141 12|                 a kéményeken lekiabál: „Ki lakik ebben a házban?”~Azok
142 12|             betett ajtókat, s kérdezi: „Ki alszik most idebenn?…” Azután
143 12|                  és bekiáltoz: „Hó, hő, ki tud aludni most idebenn?…”~
144 12|            legnagyobb szerencsétlenség, ki oka a másikénak, ki vádoljon,
145 12|   szerencsétlenség, ki oka a másikénak, ki vádoljon, ki vigasztaljon.
146 12|                 másikénak, ki vádoljon, ki vigasztaljon. Csak azt tudja
147 12|            Nagyot zörren ajtó, ablak!~– Ki az? – senki, senki. A szél
148 12|              kocogtat, és kérdezi, hogy ki mit álmodott?~A leány még
149 12|                 a szelíd, munkás férfi, ki most jött haza fáradságos
150 12|               lelkéből, a lélek maga is ki tudja hová lett, valami
151 12|                hogy csak szája látszott ki belőle, nehogy észrevegyék.~
152 12|                 olyan mélyen, hogy feje ki ne lássék abból, s jól megjegyezve
153 12|        bocsátkozva, csupán arcát emelve ki a vízből.~Midőn másodszor
154 12|              rekettyebokrok közé jutott ki, ott leült, és elbújt pihenni.~
155 12|               és elbújt pihenni.~Nagyon ki volt fáradva, pedig még
156 12|              nem segítette volna, talán ki sem vihető. De ez jó szövetséges
157 12|              rém, vagy az álomkép, vagy ki tudja mi –, én a halál országából
158 12|                    Most már tudod, hogy ki vagyok – suttogá hozzá az
159 13|               Mit csináljon? Az ablakon ki nem szökhetik, mert vas
160 13|               rajta; végre azt gondolta ki, hogy lefekszik, és betegnek
161 13|            egyetértve, saját magát adta ki a báró fiának, s iszonytató
162 13|                Brühühühihihi! – pattant ki megint Miska inasból a jókedv;
163 13|                 Ugyan ne beszéljen már. Ki hallotta azt valaha, hogy
164 13|               két kézzel a száját, hogy ki ne törjön rajta a nevetés,
165 13|               az asztal alatt, s futott ki az ajtón; a nagyasszony
166 13|              valami új tortúrát gondolt ki szerencsétlen szomszédja
167 13|                 elveit, akik nem hozzák ki az ablakaikat az utcára,
168 13|                uramnak azután egész nap ki nem ment a fejéből, hogy
169 13|                kedves komámuram, éhomra ki ne menjen a szobából. Le
170 13|            komámuram meg volt halva, és ki volt terítve a koporsóban,
171 14|                földből; az ember vágyik ki a szabadba, s édesnek találja
172 14|          fejedelem jan. 28-án bocsátott ki ő magyar népéhez.~A fejedelem
173 14|                 örült, mindenki sietett ki a napfényre; régi poros
174 15|               írott újságlapot is adott ki, mely házról házra köröztetett,
175 15|                 gyakorlatában maradunk.~Ki mondta, ki nem mondta ezt
176 15|      gyakorlatában maradunk.~Ki mondta, ki nem mondta ezt a szót? Nem
177 15|         támogatták vezérük indítványát; ki hízelgett magának azzal
178 15|               érdemes csizmadiamestert, ki maga is hallgató és olvasó
179 15|            csendesüljenek el: a végzést ki fogja mondani.~Sokan még
180 15| tisztválasztásra közülük is jelöltessék ki valaki. Ez óhajtásnak ő
181 15|         harmadiknak egy kálvinistát tűz ki; megválasztván e célra a
182 16|                   a csizmadiamestert!~– Ki tehet ellene kifogást?~A
183 16|             fővel, hallgatva oldalogtak ki a bánatos atyafiak, vígan
184 16|                és hátratekintett. Vajon ki nevethetett? Azután végigsimítá
185 16|                 terítő padon, és vinnék ki szép diákszó mellett a temetőbe.
186 16|                Hugó Oszkár is ott volt, ki ezúttal szolgabírói hivatalra
187 16|                mind Bajcsy nevét mondta ki.~Ez annyira megrettenté
188 16|   meg-megijesztve Keresztúri jegyzőjét, ki nem győzött bámulni rajta,
189 16|                  és öntudatlanul bámult ki az utcára, nem látott maga
190 16|               oly kőmerev szemekkel néz ki a világba.~Átkozott tréfa;
191 16|               Bajcsy András, alispán!”~…Ki nevet utoljára?~
192 17|               kapcsolni, mikor az ember ki akarta nyújtani a lábát.~
193 17|            ebben a városban; vitessetek ki szekéren a herkali pusztára
194 17|          zűrzavaros hangokból csakugyan ki lehetett venni olykor Bajcsy
195 17|         kínálgatják egymást az emberek: ki menjen elöl.~Bajcsy uram
196 17|                 helyet adott Vasadynak, ki sarkantyús toppanásokkal
197 17|                 azt.~– Érdemes barátom, ki együtt viselted velem a
198 17|             bizonyára az a nagy mester, ki a publikánusokból válogatá
199 18|                mint egy iskolásgyermek, ki késő este megy haza tilalmas
200 18|                azzal diadalmasan haladt ki a sikátorból, otthagyva
201 18|                 földön heverő részeget, ki gyilkost, haramiát kiabált
202 18|           Gazdag kereskedő lakik abban, ki ezideig szerencséjének tartotta,
203 18|             nincs ott a kis Hermina…~És ki tudja, hol van? Kitudja,
204 18|               meg annak minden ivadéka, ki fejszéjét legelőször e falakba
205 18|             lehet.~És ekkor az a férfi, ki maga legbuzgóbban tisztelé
206 18|        legbuzgóbban tisztelé az ő Urát, ki családját szerette, bálványozá,
207 18|         családját szerette, bálványozá, ki legmagasabbnak tartá magát
208 18|                 üvöltő mondat:~„Boldog, ki neked e dolgot~Visszaadja
209 18|            Visszaadja e méltatlanságot;~Ki gyermekid a bölcsőbül kirántja,~
210 19|                kiáltások szóltak bele: „Ki vagy? Megállj! Őrjárat haladj!”
211 19|          összetöri a korsót.~Nem tértek ki Malárdy előtt; ő volt kénytelen
212 19|              feleségének testvére volt, ki nevezetes készpénzeket gyűjtött
213 20|                 hogy született, mikor ő ki nem állhatta a gyermeksírást;
214 20|         tizennyolc évesnél; a fiú azzal ki is ment külföldre, s soha
215 20|          hajtotta neki a lovat, amikből ki nem lehetett látszani, egy
216 20|                is bizonyít, hogy szépen ki vannak apró kaviccsal rakva,
217 20|           segíté leszállni a szekérről, ki egyszerre kilenc kopó között
218 20|                 mit akar itt a karomon? Ki mondta kendnek, hogy én
219 20|               kend bundáját, nem tudom, ki ad helyette másikat.~A medvének
220 20|             takarodjék haza a házába, s ki ne merje nyitni az ajtót,
221 20|               kis ember elé könyörögve, ki aztán egyik zsebéből egy
222 20|              ember iránti csodálkozását ki ne fejezze.~– Minden állatnak
223 20|                hogy miképpen megy ő itt ki, ha arra kerül a sor.~Átellenben
224 20|                 tudósok fiából kerülnek ki a legnagyobb semmirekellők.
225 20|               egész szövevényt, mármost ki a bolond kötözgesse azt
226 20|          lakolhat többé.~– Talán bizony ki akarja őt szabadítani nemes
227 20|           barátságos helyen, amíg engem ki nem harangoznak a világból,
228 20|               hogy nem láttam a fiamat; ki tudja, hátha nem is ez az?
229 20|                 az, amit tisztelendő úr ki akar most nyitni. Tanuljon
230 20|                 állta, s nem eresztette ki az ajtón.~– Tisztelendő
231 20|                szenved egy ember, de ha ki lesz mondva, szenvedni fog
232 20|              mulasztanám.~– Hátha lovai ki vannak fáradva, kocsisát
233 20|               Kassára azt, aki a fiamat ki akarja a tömlöcből szabadítani.
234 20|                 iszonyú nagy, számokkal ki nem fejezhető, mesés nagyságú
235 21|                hogy esze által tüntesse ki magát, s midőn e hivatását
236 21|          végrendeletében nyilatkoztassa ki, hogy az bizony mégis az
237 21|              testvéri érzelem. Hajh, de ki várhatja többé a hajnalt,
238 21|     összecsavarítani; mindenfelé álltak ki a szálak a copfból, végződvén
239 21|             valami malasztteljesen ejté ki Thaddeus úr, hanem egy haragvó
240 21|                 mondám, hogy meghalt.~– Ki látta őt meghalni?~– Én
241 21|                én akarom tudni hol van. Ki akarom húzni gyáva rejtekéből,
242 21|               azon kalandornak apja önt ki nem szabadítja onnan, még
243 21|               vagyok, akit valami által ki lehet engesztelni, akkor
244 21|                annak szavait nem veheté ki, s amint egyszerre elcsendesültek,
245 21|             fejével átüti a padlatot.~– Ki volt ez? – kérdezé Thaddeustól;
246 22|                sem álltam, míg a piacra ki nem értünk, akkor tekintettem
247 22|                meg ne mondjam senkinek, ki volt az a megmentő ifjú.~
248 22|                   Egy szót sem ejtettem ki tekintetes komámuramon kívül
249 22|             kívül senki fia előtt.~– És ki volt az a megmentő fiatalember?~–
250 22|              támad; azért gondoltam azt ki, hogy elmondom tekintetes
251 22|             maga sem tudta, hogy jutott ki az ajtón át a folyosóra,
252 23|                  miket sohasem fizetett ki; fia is győzni fogja azt
253 23|               mintha akkor vették volna ki a skatulyából.~Nagyon szerette
254 23|              mostoha szemét nem kerülte ki, hogy Kálmánnak valami baja
255 23|                 kiálta közbe Malárdyné, ki a következményeket egyszerre
256 23|               egy szál kardra hívogatja ki, s minthogy ő nagy sicarius,
257 23|                 anyai szeretettel sokat ki lehet vinni. Még talán nem
258 23|                  kivel álljon harcba.~– Ki bánt engem? Ki hozza rám
259 23|                harcba.~– Ki bánt engem? Ki hozza rám ezt a veszedelmet,
260 23|          kimennék, engemet sem kísérnél ki?~– Holnap igen, kedves anyám,
261 23|                 tudod, hogy amaz ember, ki azt a leányt felnevelte,
262 23|          pirulva fordulnak el apjuktól, ki nekik a porba vetette a
263 24|               ajtón, és belépett rajta. Ki hinné, ha szemeivel nem
264 24|                szobraként magasult fel, ki végső erejével jött ki a
265 24|                  ki végső erejével jött ki a cirkusz fövenyére, vitézségének
266 24|           egyszer fölvertek fektéből, s ki még egyszer fölemeli fejét
267 24|             ismeretlen arcok tekintenek ki rám, a szegények, kikkel
268 24|    büszkeségének tartottam; most nincs. Ki tudja, hová lett? Mely parton
269 24|           rettenetes Malárdy Ferencnek, ki míg százezer ember ura volt,
270 24|              miről beszélek? Nem tudod, ki volt fiamnak szerelmese?~–
271 24|            emberek vagyunk e földön; az ki vagyon ránk mondva. Boldogabb
272 24|                 lépve, egy levelet vont ki öve mellől.~– E levél az
273 24|             báró Kadarkuthy küldeménye, ki ezt végrendeletben hagyta
274 24|                 haldokló? Egy haldokló, ki gyermekét maga előtt látta
275 24|                 mosolyog az igaz ember, ki súlyos terhet szerzett lelkére,
276 24|             legalább annyit eszközöljön ki, hogy ne én fűtsem a poklot,
277 24|                elkezdé énekelni:~„Uram, ki lészen lakója a te szentséges
278 24|            haldoklás, ha ilyen a halál: ki félne akkor meghalni?~Oh,
279 25|               az asztalra, hogy lássák: ki ő?~Amint a két pártfőnök