Rész

  1 1 |            mondott, még pedig amint ő szépen érthetőn kiáltá:~„
  2 1 |           másikra felelgetve, az az ő magánügyeikhez tartozik.~
  3 1 |    Egyszerre megrázkódott a föld az ő terhei alatt.~Nem mondta
  4 2 |   kegyelmetek az atyamester urat az ő kontextusában! – Azzal buzdítólag
  5 2 |     megengesztelni az Úristennek az ő haragját, mely alatt bizony
  6 2 |         názáreti király válogatá az ő apostolait, és ott azok,
  7 2 |            és emelének templomot az ő cifraságaiknak árán; és
  8 2 |             ért, hogy csendülésével ő is beleszóljon abba a zenébe,
  9 2 |       Mintha azt mondaná vele, hogy ő is jelen volt… és hallotta
 10 2 |      biztosítá a gyülekezetet, hogy ő nemrég kelt föl negyednapos
 11 2 |             előre betanulván; hanem ő fölöslegesnek tartá ez ajánlatot;
 12 2 |            ez ajánlatot; az, aki az ő küldötteit idegen nyelveken
 13 2 |         Álmossal ivott egy kürtből. Ő tűzte le dárdáját a Beszkidek
 14 2 |         bebizonyítani nehéz; később ő volt az, ki saját úri kezeivel
 15 2 |         hogy a köznemesek között az ő családjuk a legelső, s e
 16 2 |  elmondhatja magáról, hogy jelenleg ő az első úr egy megyében.~
 17 2 |    előremenetel és megállapodás; az ő szemöldökei igazgatják a
 18 2 |   szónoklatokat a megyegyűlésen; az ő „favora” és „fastusa” eldöntő
 19 2 |        indok a bírák ítéletében; az ő akarata a törvény.~És az
 20 2 |            akarata a törvény.~És az ő akaratát meg nem ingatja
 21 2 |     földrengésnél is jobban félt az ő haragjától.~A legveszélyesebb
 22 3 |           tőlük, hogy mit mondanak.~Ő maga ott állt az egész munka
 23 3 |         neki: milyen jó volna az az ő babája nyakára (nem tudom
 24 3 | instanciával, hogy minekutána Isten ő szent felségének tetszett
 25 3 |       Bajcsy uram bölcs ember volt. Ő is megcserélte fegyverét.~–
 26 3 |         beszélnek, mintha nem volna ő más, mint egy kegyetlen
 27 3 |           áll vele szemközt, akihez ő e szavakat intézi: „Engeded-e
 28 3 |           soha, miként a föld és az ő gyarló halmai…~Pedig ha
 29 3 |              hogy legyen ezentúl az ő egyházuk lelki vezére állandóul,
 30 3 |   kurátornak, mely tisztes hivatalt ő menten el is vállalá, s
 31 4 |             sírtak vele; pedig csak ő maga tudta, hogy miért.~
 32 4 |        bonyodalmas ügyekben egyedül ő tudott tanácsot adni.~Egy
 33 4 |        örökbe fogadja, mivelhogy az ő házasságuk úgysem vala gyümölcsöző,
 34 4 |            magáról mondani, hogy az ő neve Lila, és ennek köszönheti
 35 4 |         hogy a nagytiszteletű úr az ő nevét is el nem feledte,
 36 4 |              t hall kiáltani, akkor ő szaladjon.~A mi hatalmas
 37 4 |          levelét és a választ, amit ő adott rá; és hogy már most
 38 4 |             csendesen összecsuká az ő füvészi gyűjteményét, s
 39 4 |             olyan társaságban, ahol ő volt a legbátrabb ember,
 40 4 |       egyedül maradt Malárdy, akkor ő maga jött ki az ajtón, díszruhájába
 41 4 |             az alispán nem jött ki.~Ő a mellékszobaajtón át a
 42 4 |           és az eretneknek; és hogy ő igaz vallásos ember, aki
 43 4 |           ujjal sem nyúlni; és hogy ő semminek sem oka, valamint
 44 4 |         azon szerény házra, amelyet ő maga épített, amibe ő maga
 45 4 |       amelyet ő maga épített, amibe ő maga verte a szegeket saját
 46 4 |           kezed legyen azon, aki az ő kezét e mi hajlékunk ellen
 47 4 |             örömét; alázd meg őt az ő büszkeségében, tördeld meg
 48 4 |    büszkeségében, tördeld meg őt az ő erejében, és terjeszd ki
 49 4 |       keserű kiáltásnak szózatát az ő gyermekeire és egész családjára;
 50 4 |        részeiben, s legyen példa az ő történetük mások előtt!…
 51 4 |       nyúlni! Ki vonná magára és az ő maradékaira ez irtózatos
 52 4 |              A lelkész lebocsátá az ő kezeit, amik még égnek voltak
 53 4 |      függesztettük fűzfákra.”~És az ő arcán egy vonás sem változik.~
 54 4 |         merészli-e azt tenni, vajon ő áll-e útjába a kimondott
 55 5 |            hatos kamaton. Mindebből ő nem is csinál titkot. Hála
 56 5 |       háztartással bír.~Hanem azért ő maga most is ott lakik a
 57 5 |             kor férfiai választának ő maguknak.~Nem is igen üldögélt
 58 5 |           aminek a hírét bizonyosan ő kiáltaná be legelőször az
 59 5 |     szavakban tudtára adta, hogy az ő nyakára ne járjon, hogy
 60 5 |          meg nem riadt: szokva volt ő már ezekhez.~– Jaj, kedves
 61 5 |             lehet jól hallani, amit ő beszél; legfeljebb egy hanggal
 62 5 |        leírva, mint egy máriás, azt ő írta szabad kézzel; nekem
 63 5 |            kéményemről a kakasdúcot ő rántotta le a papírsárkányával.
 64 5 |     őszintén örül valaki azon, hogy ő hazaérkezett; azután kérdezték
 65 5 |             a beszédet jól értette; ő tudott a virágok nyelvén;
 66 5 |        fogja anyját úgy nevezhetni. Ő viszi a sírba. Nem halt
 67 5 |             azalatt, amíg odajárok, ő meghal itthon.~Ezalatt leoldá
 68 5 |          látni fogod magát. Hazajön ő. Ne sírj!~És azután félrefordítá
 69 5 |         félrefordítá arcát; mert az ő szemei is nedvesek voltak.~–
 70 5 |        Bodrogból egy hullát: nem az ő fia volt-e az?~A lelkész
 71 6 |             mint Magyarország, mert ő emlékezik rá, hogy mikor
 72 6 |    társaságban a legszebb delnő, és ő azt nagyon jól tudja. Festékre
 73 6 |         címerekkel nem veszélyesek. Ő pompásan öltözik, nehéz
 74 6 |         találni, hogyan igya ki már ő e furfangos edényből azt
 75 6 |  komolyságot mutatott, s ami hangot ő adott, azt kelle megtartani
 76 6 |            fiatal gavallér ül, akit ő még sohasem látott; búzavirágszín
 77 6 |             arca még komorabb lett, ő is az ifjúra nézett, és
 78 6 |             hogy erről valamit tud. Ő egész hódolattal és kegyelettel
 79 6 |         tekintettel. – Én voltam az ő segédje, ő az enyém, egymás
 80 6 |             Én voltam az ő segédje, ő az enyém, egymás után, lelkem
 81 6 |        adomákat gyűjtögetni, azokat ő több példányban le is íratta,
 82 6 |           hangjait, s azután lejött ő is a gyülekezet közé, Malárdy
 83 7 |      Kálmánt, a legkedvesebb cím az ő öröksége.~Az alispán elkomorodva
 84 7 |         Kálmán nagyon hideg hozzám. Ő egészen elütött tőlem. Semmiben
 85 7 |       találtam hivatalomban mindig; ő megveti a hivataloskodást;
 86 7 |       ország első hivatalnokáét. És ő egyetlen fiam!~Viktor végighallgatá
 87 7 |            kegyed aggodalmáért s az ő jobblétéért. Még ma meg
 88 7 |     nevezetesebb személy volt, mint ő: az fait accompli, s a fait
 89 7 |           azzal a hazugsággal, hogy ő Oloferno Vitellezzo, aki
 90 7 |      jövendő bámulata előérzetében. Ő most nem lát senkit, csak
 91 7 |            minden kilőtt zsebóra az ő zsebében lesz megtalálandó.~
 92 7 |           előtt így csúffá tesznek; ő maga nem nevetett azon,
 93 7 |     olyanformát akart mondani, hogy ő maga nagyon gyarlóknak találja
 94 7 |          iparkodott kifejezni, hogy ő most valami igen kényelmetlen
 95 7 |        alispánné ezzel nem érte be, ő azt akarta, hogy Kálmánját
 96 7 | magasztalják, dicsérjék, úgy, ahogy ő.~– De nagyon szép, és ha
 97 7 |         ellenfele belékapaszkodott, ő hirtelen megkapta mindkét
 98 7 |            kötekedni; elmondá, hogy ő már verekedett angollal,
 99 7 |            nyugtalanságot mutatott; ő a báró urat szeretné kímélni,
100 7 |          sem merte neki megmondani, ő csak annyit tudott, hogy
101 7 |              Hogyan?~– Elvesztém az ő szeretetét.~– De megnyerte
102 7 |         hogy ön nagyobb bűvész mint ő, „ez” csakugyan a legnagyobb
103 8 |          nehéz volt szivéhez jutni. Ő nem volt Viktor részén soha.
104 8 |      mindenki dicsérte, magasztalá, ő akkor is azt mondta felőle,
105 8 |            rút ember; ha Hermina az ő édeslánya volna, ilyen embernek
106 8 |          kerek világon!~És Hermina?~Ő volt az, akivel Viktor legkevesebbet
107 8 |        szerepet játszott, mindenütt ő volt az ünnepély hőse, s
108 8 |           találják, hogy a vihar az ő mulatságaikról magát értesíttetni
109 9 |            írta fiának a báró, hogy ő most súlyosan beteg, alig
110 9 |          találja, mert félő, hogyha ő egyszer nagyon elalszik,
111 9 |         tett oda semmit. Egyébiránt ő atyai áldását és mindenét
112 9 |    Viktorról azt a becsületet, hogy ő is szerez még hozzá ugyanannyit,
113 9 |      Kadarkuthy irálya, így szokott ő írni, tenni, gondolkozni:
114 9 |           tevé el a kedves levelet.~Ő bizony igen udvarias dolognak
115 9 |              amikor éppen Viktor az ő leányát elveszi, s egy cseppet
116 9 |           igazat adott feleségének, ő maga sem szerette, hogy
117 9 |           derék asszonyság: hogy az ő jó szelíd Kálmánját úgy
118 9 |         tartott volna meg Kálmán az ő számára, ő nem mutatta volna
119 9 |            meg Kálmán az ő számára, ő nem mutatta volna azt senkinek –
120 9 |        ismét nem olyan nagy baj: az ő jelenlétük több fényt adna
121 9 |        mondá ki a szót: „Szeretem”; ő nem félt.~A szerelem esküjét
122 9 |         hivatkozva: „Jegyet tégy az ő homlokára, hogy megismerjék
123 9 |       keserű kiáltásnak szózatát az ő gyermekeire és egész családjára:
124 9 |        hanem szórassanak széjjel az ő gyermekei a világ minden
125 9 |        részeiben, s legyen példa az ő történetük mások előtt!.…”~
126 9 |         minő bánat maradt otthon az ő tulajdon házában.~Malárdy
127 9 |            ily pillanatban hozza az ő házához.~A lelkész pedig
128 10|        Gutai Thaddeus uramnak és az ő megtalált fiának, a gézengúznak.~
129 10|         holdvilágra, hogy láthassa, ő maga leült egy faragott
130 10|        amannak nem volt szüksége az ő arcát látni.~A fiún még
131 10|       mulatott e tréfán, mint ahogy ő nevezé; gyakran felkacagott
132 10|     vendégei nem vettek egyébnek az ő szokott hóbortjainál. –
133 10|        szerényen szabódtak, hogy az ő kisasszonyaik nem érdemlenének
134 10|    összecsapá kezeit feje fölött.~– Ő a tömlöcben ül, te pedig
135 11|              aludtak mind a ketten, ő is, a pipa is.~– Átmegyünk
136 11|     szavával: „Óh, Jézuskám”, azóta ő valahányszor azon a helyen
137 12|          nem hajolhatunk alább”, de ő még mélyebbre nyomja sudaraikat,
138 12|             sehol, tán alszanak.~De ő oda is talál bejárást; nyitva
139 12|            el testét, lelkét; ez az ő csókja; majd a zsibbasztó
140 12|             megnyugvást találnak az ő nevében, hadd emlegessék.~
141 12|        melynek ablakán besüt a nap. Ő a tűzhely mellett áll és
142 12|             álmában ízleli először, ő azt tudja jól, sőt olyan
143 12|       odafordítja arcát a férfi, és ő ráismer: ez a férj, a jó,
144 12|           olyan szegények, csakhogy ő itt van!~Nagyot zörren ajtó,
145 12|        valaki kétszázig elszámlált, ő addig el tudott lenni a
146 12|         kastélyát rengetni sietett, ő a Malárdyak szívét, annak
147 13|         vette volna, hogy mi az? De ő meglátta, megérezte, egy
148 13|      elmosolyodott a dolgon; mintha ő is találna benne valami
149 13|              aki nagyon hasonlít az ő elveszett fiához; mire a
150 13|        büszkén nézte, mint járja az ő kisasszonya a minétet egy
151 14|             jan. 28-án bocsátott ki ő magyar népéhez.~A fejedelem
152 14|        miknek fenn kelle maradni az ő nevének emlékére, az emberiség
153 14|             pártfogását esdve; mert ő volt a megye legfőbb bírája,
154 14|          határain belül, az csak az ő akaratával lehetett; a birtokos
155 15|  sapphicusokban, senki más, mint az ő tulajdon fia, Kálmán!~És
156 15|           azzal a dicsőséggel, hogy ő maga fog kandidációba jöhetni.~
157 15|            és nem féltek azalatt az ő szeme közé nézni. Máskor
158 15|            lesütötték szemeiket, ha ő rájuk nézett; de most –
159 15|           és tettel gyámolítandó az ő felekezetének szándékát,
160 15|           mikor valaki jót mondott, ő is úgy rakta utána szemmel,
161 15|         megint feláll előtte más, s ő csak megint kénytelen elhalasztani
162 15|             verte le Bajcsy uramat; ő e figyelmet igen illetékesnek
163 15|            ki valaki. Ez óhajtásnak ő nem is kíván ellenállani,
164 16|              Egy csizmadiamester az ő alispáni jelöltjük!~Malárdy
165 16|             olyan erősen, hogy majd ő jön kandidatúrába. – Ott
166 16|            lettek mind megcsúfolva; ő volt rajtuk a szégyen és
167 16|           be az álma, hogy feküdnék ő halottan a terítő padon,
168 16|             fel szokta hányni, hogy ő is a MaLÁRdy-családhoz tartozik.
169 16|          tele lett az ív papiros, s ő kezdett megdöbbenni rajta;
170 16|      vótumot kapott – s olyankor az ő pipája mindig kialszik.~
171 16|      néggyel, öttel, tízzel erősebb ő, mint ama kigúnyolt, kinevetett,
172 16|         öttel, tízzel erősebb, mint ő; és aggódni a következő
173 16|       küzdelem után!~Óh, nem érezte ő azt, amit mondott! De –
174 16|     megmérhetetlen gondolatot, hogy ő azon alispáni székből, melyben
175 16|            ottan, mint volt ezideig ő annak.~Óh, e gondolatot
176 16|          óra, egy élet is kevés.~És ő mégis azt mondja: „Nem fogadnám
177 16|      tárgyon függnek: ez a tárgy az ő arca, mely azoknak odakünn
178 16|        folynak a dolgok odabenn; és ő nem tudja azt, hogy az ő
179 16|            ő nem tudja azt, hogy az ő halvány vonásait odalenn
180 17|             csak annyit állít, hogy ő nagyon odavan, bizonyosan
181 17|   ingadozott többé lábain, most már ő tartotta leányait, hogy
182 17|        előre a sors, fogadjuk el az ő kihívását, s felejtsük el
183 18|            hogy már tíz óra van, és ő nem tudja, hogy merre jár,
184 18|          azután jutott eszébe: hogy ő kicsoda. Egy Malárdy, minden
185 18|      hirdetménytábla, melyen még az ő nevével kelt tudósítások
186 18|          tilalom napja volt ma.~Nem ő az úr többé itten!~Odább
187 18|    megyeházat építették, ott lakott ő családostól, ott, abban
188 18|        ezóta már otthon is van; míg ő odajárt, hazavitték; s mily
189 18|        teremtve, az legyen szív; de ő nem hallgatott rá; megvetette
190 18|    földönfutók, és alázza meg őt az ő büszkeségében, szállítsa
191 18|            legbuzgóbban tisztelé az ő Urát, ki családját szerette,
192 18|     odalépett a bezárt ajtóhoz.~Nem ő, az épület közelített felé;
193 18|            év előtt azon a téren az ő parancsára lerontottak.~
194 19|            tértek ki Malárdy előtt; ő volt kénytelen a csatornán
195 19| makacskodott, s dacosan mondá, hogy ő Herminának hagyja minden
196 19|      kardját; tegye fényesebbé mint ő, ha tudja.~Malárdy vállat
197 20|           el lehetett vele követni, ő azért nem haragudott, hanem
198 20|      azáltal, hogy született, mikor ő ki nem állhatta a gyermeksírást;
199 20|           sem volna az apjára, majd ő is csinál neki egy kis tréfát.
200 20|         támadt pillanatnyi zavar az ő kezébe hajtá őt, odamenekült
201 20|            ismerőseivel, hogy ez az ő fia, miután azok Viktort
202 20|           őt, egy olyan művel, amit ő sajátjának hisz most is,
203 20|        gondolat villant lelkébe. Az ő fiának volt az a lángesze,
204 20|      csalhatatlanul az övé volt, az ő csengő hangja, az ő lángesze,
205 20|              az ő csengő hangja, az ő lángesze, az ő délceg termete
206 20|           hangja, az ő lángesze, az ő délceg termete és gyönyörű
207 20|        pedig azt mondják neki, hogy ő itthon marad, kutya baja
208 20|      gondolt rá, hogy miképpen megy ő itt ki, ha arra kerül a
209 20|      Thaddeus úr belépett.~– Ott ül ő kegyelme; – szól a kis ragyás
210 20|            senki sem volt más, mint ő saját maga azzal a ragyás
211 20|           staffage-zsal maga körül; ő tulajdon maga, az öreg Kadarkuthy
212 20|            úrtól, azt állítva, hogy ő valóságos bolond; higgye
213 20|            Isten ellen, mert hiszen ő kezembe adta a kincset,
214 20|         hallgatám ahelyett, hogy az ő beszédére figyeltem volna;
215 20|          fiam vétett ellene; amidőn ő e vétkéért nem lakolhat
216 20|      tisztelendő uram; nagyon elfér ő ottan; hadd maradjon ő azon
217 20|        elfér ő ottan; hadd maradjon ő azon a jó barátságos helyen,
218 20|       nagyon felháborítá e jelenet. Ő is képes volt saját fiát
219 21|          melynek halál lett a vége, ő kénytelenül álnév alatt
220 21|          intézetében mindaddig, míg ő meghal, s csak végrendeletében
221 21|             hogy az bizony mégis az ő fia, hát csak eresszék szabadon:
222 21|            mindenki azt tette, amit ő akart; Thaddeus urat szinte
223 21|         szelíd kék szemek voltak az ő vezércsillagai; ez az édesen
224 21|             prózai főkötőt; s akkor ő nem lesz többé öreg nevelőapjának
225 21|            rágondolni, hogyha élne? Ő elfeledte a legjobbat, a
226 21|    ihletével felelt:~– Istennél van ő bizonyára, ha irgalmába
227 21|           házamnál nagyságod.~Azzal ő is leült íróasztala mellé,
228 22|   elmondatta magának a panaszaikat; ő is közölte velük a magáét;
229 22|              hogy bocsássa be őt az ő tekintetes komája urához,
230 22|       veszedelmes dolgok nyomják az ő szívét.~A hajdú könyörült
231 22|           ég felé meredezett, s még ő szidta az embereket, akik
232 22|           fiatalember, hanem azután ő megragadta emezt, megfogták
233 22|         szavaktól: sohasem látta az ő kedves Bajcsy komáját ilyen
234 23|             örökös birtokában volt. Ő is nagy adósságokat vett
235 23|         Azután nagyon keveset szólt ő. Egész nap is elmúlt, míg
236 23|           maga volt a mosóteknőnél; ő vasalt, ő gyomlált a kertben,
237 23|             mosóteknőnél; ő vasalt, ő gyomlált a kertben, s varrt
238 23|         kezéből. Kit keres ez ember ő náluk, a megbukott, az elejtett
239 23|             pert a sérelemért, mert ő viselte magát garázdául;
240 23|            hívogatja ki, s minthogy ő nagy sicarius, ilyeténformán
241 23|           Gutai Thaddeus uramnak az ő fogadott leánya.~– Mit mond?~–
242 23|           az a nemes harag, mellyel ő a leány megbántóját visszatorlotta,
243 23|         mostohája megismeré azokat.~Ő jön!~Azzal könyörögve tekinte
244 23|            akartam mondani, Kálmán. Ő meglehet, hogy tisztességes,
245 23|          őmellette, és felveszem az ő nevét, azt fogom viselni
246 23|      jellemzi a derék asszonyságot. Ő igen rendjén találta mostoha
247 23|           élete forgott veszélyben. Ő meg fogja mutatni, hogy
248 23|             Ez becsületbeli kérdés. Ő engem megsértett.~– Ha megsértette,
249 24|           jutott mindkettőnek, hogy ő apa; és az a gondolat letörte
250 24|              szólt közbe a lelkész, ő ismerte legjobban az ifjút.~–
251 24|              mi engedelmes fiú volt ő; nem sértett soha senkit,
252 24|            és tenni fogja azt, amit ő akar.~Thaddeus a kétkedés
253 24|           ügyesebb és erősebb, mint ő. Párbajt akar vívni az én
254 24|           halva kell maradni, és az ő lesz, aki ott marad, és
255 24|          Kadarkuthy Viktor.~– Ismét ő?~– Nem segítene semmit a
256 24|     bocsáthatná neki azt soha; mert ő szereti azt a leányt, akit
257 24|             Thaddeusnak az, hogy az ő növendékei oly közönnyel
258 24|            azelőtt mindig. Szívének ő adta a halálos döfést, de
259 24|            hogy fogja meg kezét; az ő keze már úgy reszketett.~–
260 24|          magyarázta neki a mondást. Ő hallgatva távozott el, s
261 24|       szólít az Úr. Én nemsokára az ő orcája előtt állok. Meghajtom
262 24|        felszenteltethetné magát; de ő mind a kettőt visszautasítja,
263 24|           hozzá, tudatva vele, hogy ő ezennel ünnepélyesen bocsánatot
264 24|         keresse őt fel többet, mert ő e percben elutazik, s ahová
265 25|           asztalra, hogy lássák: ki ő?~Amint a két pártfőnök letűnik
266 25|         erőt enged hozzá, később az ő eseményeiket is leírom.