Rész

 1 6 |       odahátul szájtátva bámultak reá; az ifjú Malárdy, midőn
 2 7 |     keseredve az a napom, melyben reá gondolok. Mert ez teszi
 3 7 |         leült.~A leány nem nézett reá. Egyik keze a szék támlájára
 4 7 |     szemeit, és nem mert felnézni reá. Ez volt a legkedvesebb
 5 9 | elhalványul; szinte megdöbbenti a reá köszöntőt.~A későre végződő
 6 17|        teher, mily nehéz gondolat reá nézve, hogy e nagy feladat
 7 19|       azon egy esetben tarthatván reá igényt Malárdy fiúgyermeke,
 8 20|           vízben, és nem találtam reá; és akkor hálát adtam az
 9 21|           hogy ön méltán neheztel reá, hogy sokat vétett ön ellen;
10 23|        gyermekét. Vessünk fátyolt reá. Egy Malárdy-leány már elveszett
11 24|        Azok mosolyogva tekintének reá.~Most is mosolygott rá,