Rész

 1 6 |    után, lelkem teremtette!~Az öregúr Hermina mellől nyújtá kezét
 2 7 |   egymáshoz adják et cetem, az öregúr levele tele volt et ceterával.
 3 9 |        tréfáért, annálfogva az öregúr levelét igen szellemdúsnak
 4 10|  nőttön nőtt, amint egy jámbor öregúr kegyesen értésemre adá,
 5 10|   szokott váltogatni, miket az öregúr nekem megmutogatott.~– Tehát
 6 19| kereste őt Durday cselédje; az öregúr haldoklik, megütötte a szél,
 7 20|        vitte a dolgot, hogy az öregúr sequestrumot kapott, s először
 8 20|  tréfán többet nem nevetett az öregúr, mint ezen. Milyen szépen
 9 20|        fia élne? – kérdé a kis öregúr impertinensül himbálva magát
10 21|       annyira szerette őt a jó öregúr, hogy még a templomban is,
11 21|       Szinte haragos volt a jó öregúr olyankor, mikor arra gondolt,