Rész

  1 1 |             esemény történt.~Nem él már senki azok közül, kik ama
  2 1 |            törődni. Éjfél körül itt már minden ember alszik, kivált
  3 2 |          találkozókat: „Harangoztak már, mehetünk”.~Ilyenkor olyan
  4 2 |      katolikusok; a molnárok között már nagyobb a megoszlás hit
  5 2 |             a tanács előre meg volt már nyerve eziránt; a derék
  6 2 |            a tekintetes alispán úr. Már oda, édes atyámfiai, küldjenek
  7 2 |            lehetne küldeni.” S most már az elébb megkínáltak is
  8 2 |     padmalya egészen keresztbe volt már nyílva, és a szegletfalak
  9 3 |            lépcsői beszakadoztak.~– Már az igaz.~– Tehát idelenn
 10 3 |          hogy odakünn a rác temetőn már készen áll a nagy faépület,
 11 3 |         torony tetejéről: de bizony már nemigen beszélünk róla.~
 12 4 |          mindennapi imádság kezdett már teherré válni: elég, ha
 13 4 |        mindig ott áll.~Pedig hiszen már vége a veszélynek, nincsen
 14 4 |          megtartották, pedig hiszen már Isten jóvoltából egy esztendeje
 15 4 |             eszébe, hogy hiszen van már egy, akit Gáspárnak, Menyhértnek,
 16 4 |              melynek egypár atyafia már szétboncolt állapotban hevert
 17 4 |            amit ő adott rá; és hogy már most mitévők legyenek ők
 18 4 |             kész volt erre az útra. Már egyszer megtette azt, mégpedig
 19 4 |        alispán úr: az pedig Győrben már nem parancsol; tehát ennélfogva
 20 4 |            ingyen.~Tehát a rendelet már ki volt adva.~A városbeli
 21 4 |            vége lesz; vártak délig: már a déli harangszó is elmúlt,
 22 4 |          hintaja az ó-temető terén.~Már ekkor roppant néptömeg állt
 23 5 |            emberek régen nem félnek már egymás tetejében lakni.~
 24 5 |             kimondhatatlanul, mikor már Mákosné asszonyomat meglátta
 25 5 |      fejkötője; ha az volt a fején: már akkor bizonyos volt az emberhalál.
 26 5 |            egypárszor meg is verték már a hamis hírmondásért; mindezeket
 27 5 |             a fején.~– Ahol van ni, már megint jön – szól András
 28 5 |        rohantak; azok is haragudtak már Mákosné asszonyomra; a nagyasszony
 29 5 |           majd ketté repesztve, ami már jól össze volt varrva.~Az
 30 5 |           elkezdé:~– Hát hallotta-e már kedves komámuram, hogy mi
 31 5 |       Mondtam, ni! Hát nem mondtam? Már bizonyosan van megint valami
 32 5 |            nem riadt: szokva volt ő már ezekhez.~– Jaj, kedves komámuram,
 33 5 |      gondolta volna, ki hitte volna már azt? Ember föl nem tette
 34 5 |             mondja bátran! Elmondta már azt a nagyasszony legalább
 35 5 |            Régi história. El is van már egyenlítve. Abból állt az
 36 5 |         Lőrincke nagy gézengúz volt már gyerekkorában is; egyszer
 37 5 |      éppenséggel el is kényeztette. Már most ők látják a hasznát.
 38 5 |           nem kerül ez meg. Kereste már a tisztelendő úr mindenfelé;
 39 5 |          kivégzik, felakasztják.~De már erre a szóra szétpattant
 40 5 |          mint hajdan, csakhogy most már az arca is fehér lett hozzá:
 41 5 |        sincs itthon az a pap: pedig már haza kellett neki érkezni.~
 42 5 |        asszony földi léte alig volt már életnek nevezhető. Több
 43 5 |          ellen.~Beszélni sem tudott már, csak egy szót tudott mondani: „
 44 5 |             alakhoz, akin alig volt már valami emberi; átölelte,
 45 5 |          Lila leányom.~Lila értette már e sírást; levette a falról
 46 5 |        elmaradása miatt. Nem tudott már nála nélkül lenni.~Félóra
 47 6 |      megszólal; szerencsénkre, mert már nagyon belejöttünk a hazafiúi
 48 6 |         nyugodalmat. Fel tetszett-e már ébredni tekintetes urambátyámnak,
 49 6 |           játékos. Mindennek persze már vége: a legény túljár a
 50 6 |           tartani magát, de tánchoz már nagyon köszvényesek a lábai;
 51 6 |         időpróféta; lovon sem volna már képes ülni, s hagyján, hogy
 52 6 |            szerencsés többé, s most már csupán piquette-et és l’
 53 6 |             ebből a szerencséből őt már csak a dicsőség érdekli.~
 54 6 |           eszét most is; az a másik már emelkedett felfogású nemes,
 55 6 |    patvariára.~A kávé éppen ki volt már osztva, s Hugó Oszkár éppen
 56 6 |             találni, hogyan igya ki már ő e furfangos edényből azt
 57 6 |       jámbor atyafi szeretett volna már inkább ott kinn lenni az
 58 6 |            derült képre, mely abban már egy egész új csendéleti
 59 6 |           az utolsó percben, amikor már beharangoztak, s késő a
 60 7 |       meglett, felnőtt ifjú, akinek már a törvénykezési nyelvben
 61 7 |           előtt akkor is divat volt már meghajolni.~Az egész ebéd
 62 7 |           vége felé csak alig bírta már mozgatni a nyelvét.~Szerencsére
 63 7 |          között.~A társalgási terem már akkor el volt készítve az
 64 7 |             rá e tréfa után, s most már nem maradt a veszedelmes
 65 7 |       Bámulatában egészen előrejött már a színpadig, s egyszerre
 66 7 |     becsületes ember nagyon kezdett már feszengeni a széken. Ez
 67 7 |           izzadott a homloka.~– No, már most revenons à nos moutons,
 68 7 |        Akkurát! Éppen elegendő. No, már most mindjárt készen leszek.
 69 7 |            fogait szedegette ki.~De már ezt nem várta végig a jámbor
 70 7 |       fülébe súgá:~– Ön is hallotta már Galvani találmányának hírét?~(
 71 7 |       kimondó, hogy biz az szép, de már ez a tárgy ki van dolgozva,
 72 7 |         Viktornak:~– Ha báró úr ezt már más poétánál is olvasta,
 73 7 |       egészen kipirult bele.~– Elég már! Assez! – kiabált rá Hugó
 74 7 |             s agyonütsz vele. Hagyd már abba, vagy eressz ki a szobából!~–
 75 7 |    atlétával; a legények ott vártak már a színpadon nekigyürkőzve
 76 7 |             aki elégszer verekedett már kocsmában, s egymaga kihányt
 77 7 |            azt a rövid káromkodást, már a földön feküdt a birkózó
 78 7 |          kötekedni; elmondá, hogy ő már verekedett angollal, franciával,
 79 7 |            őt megszégyenítse, nincs már a magyar karjának ereje.~
 80 7 |            előre a dolgot, hanem ha már éppen meg kell lenni, jónak
 81 8 |      életrendre szoktatá őt; reggel már hajnalban felzavarta ágyából,
 82 8 |             tudta azt, hogy szüléik már elvégezték azt egymás között,
 83 8 |          hölgy nagyon biztos foglya már annak a bűverőnek, amit
 84 8 |        ember féljen tőle. Láttam én már tengeri vihart is, öreg.
 85 8 |             eső füzes szigetig. Ott már előre elkészített halászvacsora
 86 8 |          vihar fenyegető mordulását már közelebb és sűrűbben lehet
 87 8 |           sűrűsödő eső alig engedte már látni.~– Egy köpeny van
 88 8 |           víz fenekén”.~Viktor most már egy kézzel sem fogta az
 89 8 |             a köpeny csupa víz volt már; alatta két szív olyan nyugtalan
 90 9 |            fiatal, eszes cseléd, ki már több ízben hozott Viktornak
 91 9 |        betűivel azt írta neki, hogy már ővele nemigen fog másutt
 92 9 |          azt képes eltakarni, pedig már mégis a vőlegénynek illik
 93 9 |       levelet kapott hazulról, most már az orvostól, aki röviden
 94 9 |            a menyegzői szertartásra már most nem gyűlhetett össze,
 95 9 |     Csakhogy mindez a szép mulatság már most el van rontva. Egy
 96 9 |          reggel érkezendnek, amikor már Viktor és menyasszonya útban
 97 9 |         mostohaanya”. Késő is volna már.~A menyegzőnek meg kelle
 98 10|          foglyával együtt; a kocsis már tudta, hogy hová forduljon
 99 10|        azután sarkig eltakarta.~Így már most kezdődhetett a vallatás.~
100 10|        mesterség a farizeusok által már régóta nagy tökélyre vitetett.~
101 10|         cimborái voltak jelen, akik már ismertek. Itt mondá el azon
102 11|         pedig anélkül is sötét volt már. A félig telt hold egyik
103 11|           telt hold egyik szarvával már lemerült a vízbe, csak a
104 12|             sokszor ágyba fektetett már, és azokat, akiket szerettem,
105 12|       szerettem, sorban mind láttam már kínosan szenvedni e keserves
106 12|              A kastély elcsendesült már. Mikor a szél fúj, olyan
107 12|          tudnának ez éjjel, neki az már kevés.~Micsoda látások ezek
108 12| széttekintett, a csónak messze volt már, sötét is volt, a habok
109 12|        melengetni csendesen.~– Most már tudod, hogy ki vagyok –
110 12|         suttogá hozzá az ifjú. Most már tudod, hogy szerettél-e,
111 13|             mire az inas kiszaladt, már akkorra Mákosné asszonyom
112 13|            és a félelemtől odabenn. Már nem megy el; már itt marad
113 13|           odabenn. Már nem megy el; már itt marad délig! Mit csináljon?
114 13|           rá szüksége; óh, én ezzel már sokakat kigyógyítottam.
115 13|             nyelni.~– No, nem meleg már: megihatja. Kóstolja csak
116 13|       hamarább magához vette.~– Hát már aztán miért volt neki olyan
117 13|         mondja el a nagyasszony, ha már a nyelvén van; ha én azt
118 13|    nagyasszony tud, úgyis tudja azt már holnapután az egész város.~–
119 13|              de hála Istennek, hogy már tréfál; ez arra mutat, hogy
120 13|             elkezdett nevetni.~– Ez már aztán a szép história. De
121 13|           aztán a szép história. De már ezen agyon kell magamat
122 13|          éppen akkor ért oda, mikor már az ifjakat össze is adták,
123 13|             gróf úrfival, hogy lesz már most az alispán leányából
124 13|           Mákosné asszonyom türelme már kezdett oldozódni.~– Ej,
125 13|       magával.~– Ugyan ne beszéljen már. Ki hallotta azt valaha,
126 13|       akarta volna vinni ladikon?~– Már akárhova akarta vagy nem
127 13|      ablakoknál.~A nagyasszony most már nem került az ajtóra, hanem
128 13|            meg sem volt fésülködve: már ott volt az ablakban a nagyasszony,
129 13|            alázatossággal: álmodjék már egyszer más valakiről is,
130 13|             urammal álmodott; s azt már csak mégis meg kellett neki
131 13|             fog érni.~Bajcsy uramat már itt megint elhagyta a türelem.
132 14|            a fagypont alól, amelyen már az emberi szívek is meghűlnek,
133 14|            többi. Az átok beleesett már a fájós részbe; és még beljebb
134 14|           korlátlan uralkodóvá vált már a megyében, egy nap alatt
135 15|             asztal végén, ott, ahol már a köznemesség csoportjai
136 15|        előle, mint amit nem érdemes már hallgatni; integetett mind
137 15|          hogy mondani akar valamit, már a nyelvén van; de megint
138 15|              a tárgy eléggé meg van már vitatva. Az elnök az előadottak
139 16|           tiszteletnek tartja, hogy már az ötödik tisztújítás alkalmával
140 16|        Vasady táblabíró egyik lábát már kitette a küszöbön, valaki
141 16|      temetőbe. Óh, mert hiszen most már tisztességesen el sem fogják
142 16|              ebben nagy mester volt már; néhány vonással úgy odateremtette
143 16|           hogy ez egy kicsit sok is már a jóból.~Belepillantott
144 16|              s Bajcsy, a csizmadia, már a kétszázon túlhaladt.~Jónak
145 16|          Néhány percig volt ott, de már nem rajzolt torzképeket,
146 16|    folyamatra.~Félóra múlva azonban már ajtóstól rohant be Hugó,
147 16|   intézkedést tenni; a csizmadiának már ezren felül van a vótuma,
148 16|            szavaznak; úgyhogy annak már ezren felül áll a szavazata,
149 16|              Mikor a jegyző lement, már akkor Bajcsy állt ezerszázon,
150 16|        rajta, hogy ez a derék ember már húsz vótumot kapott – s
151 16|        jöttek a terembe, jelenteni: már kettővel, már hárommal több
152 16|            jelenteni: már kettővel, már hárommal több a Malárdy
153 16|    kétségbeesés…~Senki sem nevetett már.~A sápatag arcok hüledező
154 16|       jobbra kezd fordulni. Malárdy már 1800, Bajcsy hátul maradt
155 16|      egyszerre sebesen halad előre, már az ezerkilencszázat is elérte,
156 16|             az összes számnak, most már ha a többi mind Malárdyé
157 16|            sem segítene rajta, most már vége mindennek.~Az a fehér
158 16|         hogy a szavazások be vannak már fejezve: Malárdyé lett ezerkilencszáz;
159 17|            hogy a mester úr meghal, már a lábai is dagadnak, mert
160 17|             engem senki. Bennem van már, amitől meghalok. Ne sírjatok,
161 17|                De iszen eret vágtak már énrajtam, véremet is vették –
162 17|         szomorú ember–, megsimított már engem a guta tetőtől talpig;
163 17|          guta tetőtől talpig; nincs már nekem több borbélyra szükségem.
164 17|            A két asszony pedig most már maga is félni kezdett, mert
165 17|         mert ők el nem válnak tőle.~Már a ház elé ért a közeledő
166 17|       ingadozott többé lábain, most már ő tartotta leányait, hogy
167 17|        essenek, nem azok őt.~– Most már jöhetnek, most már előttük
168 17|             Most már jöhetnek, most már előttük állok. Itt a fejem,
169 17|      közepén hangzott el; mert most már polgárok, hajósok és közemberek
170 18|          azt a szegletházat ismerné már valahonnan. Amint közelebb
171 18|            mint aki oka annak, hogy már tíz óra van, és ő nem tudja,
172 18|        város legúriasabb része.~Itt már emlékezni kezdett minden
173 18|       gondolattal, hogy talán ezóta már otthon is van; míg ő odajárt,
174 18|             vállain, és igen el van már fáradva bele. És az a teher
175 18|          karját: a fenyegető épület már egészen előtte állt; a kezében
176 19|              Az utcák üresek voltak már, minden háznál eloltották
177 19|         óvjon egek ura.~Tízet ütött már az óra…”~Csendes kopogás
178 19|       legalább tízszer kitagadta őt már vagyonából, s szépen kibékült
179 20|  bosszantották egymást kölcsönösen. Már legelőször bosszantotta
180 20|   örökségéért: lehetett a fiú akkor már tizenhat éves. Akkor azután
181 20|            még aznap este. És akkor már későn érkezett.~Gutai Thaddeusnak
182 20|        azoknak megbocsátani, akiket már eltemettünk.~És valóban
183 20|            hajdan prém lehetett, de már lenyűlt róla; a kabát gombjai
184 20|         angolkertbe jutottak, s itt már rendes, csinált utakat lehetett
185 20|            kifakadva Thaddeus úr –, már elég volt a szemtelenkedés!
186 20|            nevetve mondá neki, hogy már bejelentette a báró úrnak.~
187 20|         bizonyosan mind tudni fogja már.~– Óh, én többet is tudok.
188 20|     megbocsásson, tisztelendő uram, már nem nevetek. Tehát a fiamat.
189 20|     csendesen, tisztelendő uram; ez már az én dolgom. Nem ül ott
190 20|            több vagy kevesebb nálam már nem öregbíti, nem is ifjítja
191 20|      ismerem azt a léhűtőt; mert én már tíz esztendeje, hogy nem
192 20|           ez a hirtelenkedés? Minek már ez a harag? Hiszen, ha kívánja,
193 20|          ahol van.~Thaddeus úr erre már komolyan felpattant:~– Nagyságos
194 21|         megmaradt: csak egy fia van már Malárdynak, egy édesfia,
195 21|        gazdagsága. Lám: őneki sincs már, csak egy leánya, egy fogadott
196 21|           újra az előbbi hang.~Erre már nem jött felelet; a válasz
197 21|             a fehére.~Thaddeus most már nem félt tőle. Látta, hogy
198 21|              Mert ha meghalt, akkor már halva van; ha pedig élne:
199 21|            lenne önből többé ember.~Már ezt az utolsó mondást nem
200 21|         mondott annyit utána, mikor már nem látta~„A veszett ló!”~
201 22|        Hagyjuk pihenni azokat, akik már végigjátszották tragédiájukat.~
202 22|         parókiális házban nem susog már Gutai Thaddeus uram selyemstólája,
203 22|           halottja…~Hiszen nem peng már Bajcsy uram sarkantyúja
204 22|         szavakban.~Hiszen nem dobog már a megbukott nagy férfi a
205 22|        Mákosné asszonyom sem hordja már a hírt a piacról a Megyercsi
206 22|        esedezett a palotás hajdúnak már korán reggel, mikor az még
207 22|             bizonyosan telebeszélte már valamennyi hajdú és hajdúsné
208 22|        hogyan kell megjelenni. Most már a tekintetes vicispán úr
209 22|             megtudnom legelőször…~– Már megint szerencsétlenség! –
210 22|          szegény, lelte a hideg, de már jobban van; ott bizony mi
211 22|       vettük észre, hogy este lett. Már most siethetek haza, mondék,
212 22|           otthon leszek. Sötét volt már, egypár közlegény katonánál
213 22|           Milyen együgyű felelet ez már! No, ezt így nem ereszthetem
214 22|           Tóthékig, úgyis el vagyok már késve; hát amint a célba
215 22|        tekintettem csak vissza; hát már akkor mind a két férfit
216 22|         megterem.~– De ugyebár, oda már nem szállítanak mostan rabokat?~–
217 23|           teljes vagyoni felbomlás.~Már régóta fölözték kiadásai
218 23|        ajtóba utána nézni, ha jön-e már, vajon nem történt-e baja.~
219 23|       bolond, nem jó vele tréfálni; már a tisztelendő urat is majd
220 23|             fiatalembert megcsúfolt már, sőt többeket meg is gyilkolt.~–
221 23|    emberszeretetből.~Malárdyné most már csüggedten roskadt le egy
222 23|      fátyolt reá. Egy Malárdy-leány már elveszett egy Gutai-fiúval
223 23|           mondhatott volna neki, ha már úgyis tudott mindent?~Malárdy
224 23|       léptemen? Hiszen elvesztettem már mindenemet; nem vagyok úr,
225 23|           én nemsokára leteszem azt már; kiben még egyedül van minden
226 23|         bántottak senkit.~Malárdyné már föl akart kelni, hogy kinézzen
227 23|             az érkező elé, midőn az már be is lépett az ajtón.~Csak
228 24|           Mind a két férfi ősz volt már, mint a hattyú, mindkettő
229 24|             sem tesz: ezt nem érzem már; de megütötte az átok gyermekeimet
230 24|        jószívű, eszes gyermek; most már felnőtt ifjú; akárki büszke
231 24|            benne éltek, a gyermekek már nem értik.~Béke volt már
232 24|            már nem értik.~Béke volt már a két fél közt; vallásért
233 24|        lelkész lakára.~Mire odaért, már akkor eszméleténél volt
234 24|          fogja meg kezét; az ő keze már úgy reszketett.~– Menj,
235 24|           ember. El is vitték volna már tízszerte jövedelmesebb
236 24|          öröm mosolya derengett. Ez már valami volt a boldogabb
237 24|     zsoltárt; a végső sor alig volt már egyéb ajkán, mint egy szótagolt
238 24|        Legiszonyúbb volt nála, hogy már nem sírt, és nem szólt.~–
239 25|         mind igazak. Kevesen fogják már azokat ismerni, mert hiszen
240 25|     akaratában. Erről a mai időknek már fogalma sincsen.~És én nem
241 25|           végén felszólalának, hogy már most álljon fel **y az asztalra,
242 25|    boldogabb jövőt ígérnek; de ezek már túl esnek e regény látkörén;