Rész

 1 5 |     hall? Tudtam én jól, hogy hallja komámuram, amit én beszélek.
 2 12|    reszket előtte, ha zúgását hallja.~Éjszaka mély álmomból fölébredek
 3 12| álmodott?~A leány még most is hallja a tenger zúgását, még most
 4 16| figyelemmel kísérik, csak azt hallja, amit háta mögött beszélnek.~
 5 19|   csengettyűvel, hogy aki azt hallja az utcán, megálljon és térdet
 6 19|   magát.~És íme egyszerre azt hallja róla, hogy haldoklik. Ez
 7 21|      az idő, a leányt még nem hallja senki titkon sóhajtani;
 8 22|       Én elkezdtem kiabálni: „Hallja, bocsássa azt a lyányt!
 9 23|   beszéljünk: a férjem meg ne hallja!~– Az udvaron találkoztam
10 24|      lelkére, s bűnbocsánatát hallja az égből.~A furcsa ember