Rész

  1 1 |             alszik a maga kapuin belül, s ha a nagy csendességben mégis
  2 1 |                  nagy sötétségben, kivált ha egy ellenséges szellő végigfuvall
  3 1 |          mérföldnyi távolból hangzik ide; ha a város alatt fújnák meg,
  4 1 |                  Pedig sokkal jobb volna, ha az csak a tárogató hangjára
  5 1 |                   csatába önmagával; – de ha az élő föld haragja támad
  6 1 |               forrongása, s időközönkint, ha a vízirányos vibráció erősebb
  7 2 |         csónakokat, hogy menekülhessenek, ha ismét véletlenül jön az
  8 2 |               tartották kádakban a vizet, ha a föld alatti tűz valahol
  9 2 |             intézgessem, azért jobb lesz, ha folytatom a mi szomorú történetünket.~
 10 2 |                   volt: igen nagy mondás… Ha valami költő volnék, aki
 11 2 |                  negyednapos váltólázból; ha az alispán elé kell mennie,
 12 2 |              senkinek sem keze, sem lába, ha Bajcsy uram fog szónokolni.~
 13 3 |                   állva fognak imádkozni. Ha meg nem hallgatja kérésüket
 14 3 |               addig ne nyugtalankodjanak, ha pedig erőszakot készülnek
 15 3 |                készek valának elszéledni, ha Bajcsy András uram bátran
 16 3 |                 tőle; tudja a kisasszony, ha az alispán úr megharagszik,
 17 3 |                azt, sőt megújítom újra, s ha szenvednem kell azért, amit
 18 3 |                tudják azt felfogni többé; ha lovardáról, bálteremről
 19 3 |                  bálteremről volna a szó, ha vasútkérdés volna, talán
 20 3 |                 az ő gyarló halmai…~Pedig ha leírnám ide az egész beszédet,
 21 4 |                  már teherré válni: elég, ha a vénasszonyok és az iskolás
 22 4 |           füvészkönyvben Lila virágnév; s ha olykor a magyar nevét elfelejtette
 23 4 |                   amely felől nem bánnám, ha éppen csak Virginiában teremne,
 24 4 |               dixi. Amit írtam, megírtam. Ha holnap le nem hordatják
 25 4 |                   és rangú polgártársait, ha most nem is, de időjártával.~
 26 4 |                   s mentek be az ajtón, s ha kérdezte valaki: mikor lesz
 27 4 |           bátorsága senkinek megszólalni, ha e kemény, hideg szemek közé
 28 5 |               békességben él egymással, s ha a békét a rakoncátlan iskolai
 29 5 |                 künn a falvakban lakik, s ha összejön is törvénytevő
 30 5 |              rokkának járnának csodájára, ha szólna még valahol. Egy-egy
 31 5 |                   az inasnak a lábszíjat, ha az rosszul szurkolta meg
 32 5 |                egy háromtarajú fejkötője; ha az volt a fején: már akkor
 33 5 |                Ember föl nem tette volna. Ha én nekem még tegnap valaki
 34 5 |                  magam is nevetnék rajta, ha olyan nagyon meg nem volnék
 35 5 |                Hát melyik Lőrincke volna, ha nem a tiszteletes úrék Lőrinckéje.~–
 36 5 |                      Az bizony; jó volna, ha ott tanulna; magam se bánnám,
 37 5 |                 tanulna; magam se bánnám, ha ott tanulna, de…~– Micsoda
 38 5 |                  tanul, hát ott tanul. És ha azt mondom, hogy jól tanul,
 39 5 |                   nagyasszony: „Jó volna, ha tanulna!”, mert Lőrincke
 40 5 |                akart vágni a beszédbe; de ha egyszer Bajcsy uram nekieredt
 41 5 |                   hogy még ez mind kevés, ha csak annyi volna a baj!
 42 5 |             Bajcsy uramat, miként máskor, ha találkozott vele; szomorúan
 43 5 |                nincs valami igaz benne; s ha igaz, akkor fájdalmas dolog
 44 5 |                   odaölelve őt magához –, ha az a szegény jó asszony
 45 5 |              javuljon meg anyja sírjánál, ha még él valahol az ég alatt.
 46 6 |               évek múlva is ráemlékezett, ha egyszer elmulasztották e
 47 6 |                hegynek fel kellett menni. Ha pedig olykor egy százszor
 48 6 |                nyers gorombaságokat, vagy ha válogat a kifejezésekben,
 49 6 |                 akkor ez volt a divat.~És ha azután néztek arra, aki
 50 6 |                  őket hamisnak, kacérnak, ha az ajkak büszkesége meg
 51 6 |                edényből azt az izét. Mert ha a tetejéről ivott, akkor
 52 6 |              aljából ömlött a dolmányára, ha pedig az aljából ivott,
 53 6 |                   akkor mondá hüledezve: „Ha én azt tudtam volna, hogy
 54 6 |                  lelkemadta, szedtevette, ha arról szabad beszélni!~Viktor
 55 6 |            szerényen felkelve székéről –, ha szabad csekély szolgálatomat
 56 7 |               kezét, és azt mondá neki:~– Ha úgy rendelte az ég, hogy
 57 7 |                 szégyenpirulva beszéltek, ha beszéltek, a család nevét
 58 7 |            ügyetlenség volt az idegentől, ha felőlük tudakozódni talált.~–
 59 7 |             komédiás! Nyelj el hát engem, ha tudsz!~A mágusok nagymestere
 60 7 |                 rá.~– No, nyelj el engem, ha igazi ördöngös vagy; nyelj
 61 7 |              maradni, tessék helyt állni, ha kívánta!~A jámbor úr eleinte
 62 7 |     pokolravalóját: bizony elnyelt volna, ha a tekintetes urambátyám
 63 7 |            szavakban oly szegénynek, mint ha költő, és műveiért szemközt
 64 7 |                 anyja kedvéért tegye meg, ha az én kérésemre nem, olvasson
 65 7 |                 Vasady vállára ütve. Majd ha a második felvonás kezdődik,
 66 7 |                   érzi magát, s szeretné, ha nem kellene véleményt mondania.~–
 67 7 |                   ő.~– De nagyon szép, és ha kegyednek valami nem tetszik
 68 7 |                azt a művet is megismerni, ha nem találkoznak-e felfogásaik
 69 7 |             megtanultam – szólt Viktor –, ha kívánja ön, elmondom.~Mindenki
 70 7 | következetességgel azt mondá Viktornak:~– Ha báró úr ezt már más poétánál
 71 7 |                kihányt onnan tíz legényt, ha dühbe hozták. Ez mérkőzött
 72 7 |                  arany, ez lesz jutalmad, ha azt legyőzöd, aki most áll
 73 7 |                   eszedet és erődet, mert ha becsülettel nem birkózol
 74 7 |            sajnálja előre a dolgot, hanem ha már éppen meg kell lenni,
 75 7 |              kandallóban? – kérdé tőle.~– Ha jól sejtem: Kálmán barátom
 76 8 |                 hol azelőtt zavarba jött, ha megszólították. Malárdy
 77 8 |               lábú; idomtalan, rút ember; ha Hermina az ő édeslánya volna,
 78 8 |                  ilyen embernek nem adná, ha az meg egyedül volna is
 79 8 |                    azon feltehető esetre, ha az úri kormányosok közül
 80 8 |           dobogott alatta nyugtalan.~– És ha most azt kérdené valaki
 81 8 |              csónakja elé tátongott.~– És ha azt mondanám neked: jer
 82 8 |         előre-hátra táncolt a habon.~– És ha azt mondanám neked: megcsaltalak,
 83 9 |              vendégségre; szeretné tehát, ha csakugyan van az alispánnak
 84 9 |                csak a pénzt szórja nekik; ha valaki tréfálni próbál vele,
 85 9 |                  Nem tudok gondolkozni.~– Ha nem emlékezel arra, amit
 86 9 |                 arra, amit neked mondtam; ha nem szeretsz engem úgy,
 87 9 |              világot, és azután nézz rám: ha nem szeretsz engem jobban,
 88 9 |                   földre, mert jaj neked, ha hamisan esküszöd, hogy szeretsz –
 89 9 |                   hogy szeretsz – és jaj, ha igazán esküszöd!”~A menyasszony
 90 12|             minden levele reszket előtte, ha zúgását hallja.~Éjszaka
 91 12|                   álmomból fölébredek rá, ha elkezd fújni, és el sem
 92 12|                  lépni a szobából miatta; ha szembeszállok vele, tudom
 93 12|                   hogy azokat szeretem, s ha ki nem zárnám ablakomon,
 94 12|                   majd reggel az emberek, ha meglátják ezt a szép munkát;
 95 12|                nézve.~Milyen jó volna az, ha mint a regényekben szokás,
 96 12|                meg!”~Másoknak elég volna, ha aludni tudnának ez éjjel,
 97 12|                taszítja valami irányba, s ha visszafelé akar fordulni,
 98 12|                  Vakmerő volt a gondolat, ha a vihar nem segítette volna,
 99 12|                 halál országából jövök, s ha akarod, ismét visszamegyek
100 13|              saját vérével is megváltana, ha lehetne. Most pedig nem
101 13|                  mondja el a nagyasszony, ha már a nyelvén van; ha én
102 13|        nagyasszony, ha már a nyelvén van; ha én azt mondom a cselédeimnek:
103 13|                   mutat, hogy jobban van. Ha tehát nem átallja, hogy
104 13|          beszéljen olyan bolondokat!~– De ha úgy van. Mint haramiavezér
105 13|                   is! Nevess szedtevedte, ha mondom. Nevessetek valamennyien!~
106 13|             tegyen meg egyet a kedvemért, ha nagyon kérem.~– Szívesen,
107 13|               Akár a lelkemet is odaadom, ha kéri.~– Tegye meg kérem
108 13|                   tehetett a nagyasszony, ha jövő éjjel megint csak Bajcsy
109 13|           címerekkel.~– Hát az valami jó, ha én meghalok?~– Nono, ne
110 13|                  pedig nagyon jó álomnak, ha az embert halva látják.
111 14|                   nő fel ablakáig a hó, s ha néha besütött rajta a napvilág,
112 14|           székében a választóülés napján, ha valami nem volna a levegőben,
113 15|                 nem tudott magyarul írni, ha általában tudott valahogy
114 15|                biz elő sem hoznám ezeket, ha éppen elbeszélésem folyamához
115 15|              távol tudá tartani.~Hát még, ha azt tudta volna Malárdy,
116 15|             protestáns is kandidáltassék. Ha megbukik is a szavazáskor,
117 15|              máskor lesütötték szemeiket, ha ő rájuk nézett; de most –
118 15|                 hatalmas kézmozdulatokat, ha a szónok maga elfeledte
119 15|                  hogy nem ér az semmit; s ha leült valaki, akkor egyet
120 16|               miért kellett megszólalnia? Ha otthon marad, senkinek eszébe
121 16|             homlokáról, sápadt orcájáról; ha e megvetett ember, ha e
122 16|          orcájáról; ha e megvetett ember, ha e kigúnyolt nép diadalmaskodni
123 16|                magától az üdvözlést.~– És ha megnyerném is azt, nem fogadnám
124 16|           reszketett annál a gondolatnál, ha nem találna győzni; de –
125 16|                 mondja: „Nem fogadnám el, ha megnyerném!” – Ezt mondja
126 16|                  összes számnak, most már ha a többi mind Malárdyé lenne,
127 18|                 másikba át lehetne lépni, ha valahonnan ajtó vagy ablak
128 19|               amely ablak előtt elhaladt, ha még ébren volt valaki, az
129 19|           órájában, hogy semmi baj sincs; ha nem báró is a vőlegény,
130 19|                 nem báró is a vőlegény, s ha nem hívják is Kadarkuthy
131 19|                 hozzá kell adni a leányt; ha szeretik egymást, boldogok
132 19|                   jönne is valaha vissza; ha pedig tíz év alatt elő nem
133 19|               igényt Malárdy fiúgyermeke, ha apja akarata ellen házasodnék
134 19|                  tegye fényesebbé mint ő, ha tudja.~Malárdy vállat vont,
135 20|             haragudott, hanem visszaadta, ha lehetett kétszeresen.~Az
136 20|                hanem azután vegye is fel, ha visszatréfáltatik. Az volt
137 20|                 mulatsága a bárónak elég: ha tudniillik a bosszantásban
138 20|                sajátjának hisz most is, s ha gondolkozik rajta, mint
139 20|                   a földön, hanem azután, ha mosolyogni látta a furcsa
140 20|               majd elvezetem én.~– Ugyan, ha lenne olyan jó…~A furcsa
141 20|                  vékony rácsozatot.~– No, ha most itt egy kertész meglát
142 20|                 Kedves atyámfia az Úrban, ha jó lélekkel viseltetik kegyelmed
143 20|                 lehetett feljutni, melyet ha csigákon felvontattak, tökéletes
144 20|                   nem fog-e megharagudni, ha ilyen illetlenül rontunk
145 20|                  nem olyan, mint a kendé: ha azt végighasítja kend, bevarratom,
146 20|            bevarratom, s megint mente; de ha én lehúzom a kend bundáját,
147 20|                 Minden állatnak van esze, ha nem úgy bánnak vele, mint
148 20|                  az urak deákul beszélni, ha valami őt érdekli; mert
149 20|                   valami őt érdekli; mert ha magyarul beszélnek, kihallgatja
150 20|            beszélnek, kihallgatja őket, s ha megtudja, hogy vadászni
151 20|               összehúzza a görcs a lábát; ha pedig azt mondják neki,
152 20|                   miképpen megy ő itt ki, ha arra kerül a sor.~Átellenben
153 20|                   ördög a nagyságos urat; ha nem tetszik neki, tegyen
154 20|                 kedves atyámfia az Úrban, ha meg találná hallani…~– Bizony
155 20|              méltán történik meg rajtunk, ha Isten azt a szívet, mely
156 20|                  légyen valami baja vele, ha nem minden úgy ment volna,
157 20|              tenni akkor, és tenném most, ha fiam élne.~– Igazán azt
158 20|                 élne.~– Igazán azt tenné, ha fia élne? – kérdé a kis
159 20|                   már ez a harag? Hiszen, ha kívánja, okosan beszélek;
160 20|                most szenved egy ember, de ha ki lesz mondva, szenvedni
161 20|                   tűréssel. Én részemről, ha Jeruzsálem felépüléséről
162 20|                 Én! Borzasztó nevetséges, ha elgondolom.~Még odakinn
163 21|                ártón és ártatlanon; akit, ha megharagított valaki, s
164 21|            elővette szárított virágait, s ha azokban kevés vigasztalást
165 21|                 Istennél van ő bizonyára, ha irgalmába bevette, és megbocsátá
166 21|                 embertelen hangon.~– Mert ha meghalt, akkor már halva
167 21|             meghalt, akkor már halva van; ha pedig élne: kezének egy
168 21|                kiszabadulok: vesszek meg, ha addig ruhát váltok, amíg
169 21|              kalandort meg nem öltem.~– S ha azon kalandornak apja önt
170 21|                meg sem tartozom köszönni; ha azt mondták az úrnak, hogy
171 21|                  hogy hallgassak el, mert ha ön kiszabadul, legelőször
172 21|                azzal hidegen válaszolt:~– Ha meg nem unja magát a házamnál
173 22|               idők halkan beszélő árnyai, ha csendes suttogásaikat ellesve,
174 22|                   még életében leszokott.~Ha lehet szavaimnak hinni,
175 22|             nagyon örülnék rajta azonban, ha valami fontosabb tárgyra
176 22|            szűntem meg jóakarója lenni, s ha favorom által valamit segíthetek,
177 22|                szörnyűségeket műveljenek; ha csak a tekintetes vicispán
178 22|                   azzal a nagyasszonynak, ha valaki éppen a feje tetején
179 22|               urat, bizony igazán mondom, ha csak a múlt este olyan szörnyű
180 22|            testvéred, hol a pap fia, mert ha meg nem mondod, megcsókolom
181 22|                akkor majd előjön a fickó, ha még lélek van benne.”~Bajcsy
182 22|                ártatlan vergődő galambot, ha csak egyszerre egy fiatalember,
183 22|                    Mi lesz mármost ebből, ha a tisztelendő úr és a Malárdy
184 22|                   megtudja a veszedelmet? Ha nem volt elég, hogy Gutai
185 22|              tudom, hogy mit cselekedjem. Ha hallgatok, abból is veszedelem
186 22|                abból is veszedelem támad, ha beszélek, abból is az támad;
187 22|                hogy sohasem lesz; hanem – ha kegyelmed, édes kedves Mákosné
188 22|                 neki a szomszéd utcába, s ha valaki kérdezni találta,
189 23|                  a legnagyobb baj. Hiszen ha minden vagyonát elveszté
190 23|            töltésen, odaült az asztalhoz, ha tálaltak, nem kérdezte,
191 23|                 az egész házra. Délelőtt, ha meglátogatta valaki, ott
192 23|                  minden bajtól, remegett, ha egy köhögését hallotta;
193 23|            ételekkel, amiket az szeret, s ha este sokáig kimaradt, százszor
194 23|             kiment az ajtóba utána nézni, ha jön-e már, vajon nem történt-e
195 23|             indíthatna ellene más pert, – ha a kérdésben forgó hajadon
196 23|                   mindkét családra nézve, ha a fátum ismét egymás által
197 23|           irtózatos volna rá nézve a hír, ha megtudná, hogy bálványozásig
198 23|                Mit mondhatott volna neki, ha már úgyis tudott mindent?~
199 23|                 neked nagyon. Jó is lesz, ha ma kimégy édesatyáddal falura;
200 23|                   meg, ne ejtsd kétségbe, ha szereti azt a leányt, ne
201 23|               hogyan átkozott meg egykor; ha nem tudnád, kérdezd meg
202 23|                   hevesen toppantott.~– S ha én parancsolom, hogy elhagyd!~
203 23|                hitvány asszonyszemélyért! Ha unod a pályát, melyen eddig
204 23|                történetét folytatni, vagy ha kell, dicsően bevégezni;
205 23|                  kell, dicsően bevégezni; ha elesel csatában, megsiratlak,
206 23|            haszontalan embernek tartom, s ha van fölötte hatalmam, bezárom,
207 23|                 magamról a Malárdy nevet, ha az szégyenli magát őmellette,
208 23|                  szenvedni és dolgozni, s ha kell, tudni fogok érte meghalni…~
209 23|              volna az orsó oly csendesen, ha idegen léptek nem hangzottak
210 23|           asszonyság volt, akinél jobban, ha egész Magyarországot felkereste
211 23|             kérdés. Ő engem megsértett.~– Ha megsértette, menjen a szolgabíróhoz.~
212 23|                  úr egy kicsit lassabban, ha szépen kérném?~– Éppen nem.
213 23|                   olyankor egy gentleman, ha egy harcias asszonyság találja
214 24|                 belépett rajta. Ki hinné, ha szemeivel nem látta volna?
215 24|            emberek verseket szaporítanak. Ha látta őt, ha beszélt vele,
216 24|                szaporítanak. Ha látta őt, ha beszélt vele, tudhatja,
217 24|                  eleven; de még furcsább, ha meghalt. Tanácsolom nagytiszteletű
218 24|                Istennek ajánlom magunkat; ha kegyelmed utánam jön a másvilágra,
219 24|                 rossz szállásom lesz ott; ha lehet, legalább annyit eszközöljön
220 24|             ránézett szótlanul Malárdyra; ha lehet szemekkel megverni,
221 24|                  mondák, hogy az a halál.~Ha ilyen a haldoklás, ha ilyen
222 24|              halál.~Ha ilyen a haldoklás, ha ilyen a halál: ki félne
223 24|                csak akkor érthette volna, ha tudhatá, mi volt azon levélbe
224 25|                  nem terheli őket. Talán, ha az ég időt és erőt enged