Rész

  1 1 |           históriai nevet adtak.~Mikor e nap megvirrad, minden lélek,
  2 1 |      Egyszerűek, keresetlenek lehettek e szavak, ahogy azok egyenesen
  3 1 |        fohászából származik egyszerre… E pillanatban, mintha mennydörgő
  4 1 |       megrettenve látá, hogy a Dunának e keskeny ága nincs többé;
  5 2 |            ismerősök gyakran beszóltak e hallgató emberekhez: „Hát
  6 2 |               nem kéritek Istent, hogy e csapást elfordítsa rólunk?”~
  7 2 |             számára való földet, tehát e históriai nevezetességű
  8 2 |            tizenhatpróbás ezüstből. És e nagy tekintéllyel járuló
  9 2 |               szokott elfogadni.~Midőn e két szemközt jövő csapat
 10 2 |               két szemközt jövő csapat e fenn nevezett téren egymáshoz
 11 2 |               Tudnunk kell pedig, hogy e derék férfiú a becsületes
 12 2 |           nélkül kálvinisták, túlnyomó e szín és hitvallás a szekeres
 13 2 |    hajóslegények osztályánál.~Eszerint e pillanatban két pártfelekezetet
 14 2 |              hegyezve, mint egy villa.~E két derék férfiú tehát egymás
 15 2 |           Avagy mikor fordul el rólunk e csapás?~– Sőt nem kell-e
 16 2 |           András uram nagyot sóhajtott e szóra.~– Nekünk nincs helyünk,
 17 2 |             elhallgatott mind a kettő.~E hallgatás alatt pedig mind
 18 2 |         irgalmas Isten, kegyelmetektől e vigasztalás meg vagyon vonva
 19 2 |             vagyon vonva azáltal, hogy e nemes város privilégiumai
 20 2 |           gyűlésében az a szó, hogy ím e gyászos napokat használnák
 21 2 |          mondák a gyöngébbeknek:~„Íme, e helyen, ahol állunk, építsetek
 22 2 |                Bajcsy András uram mind e jelenet alatt összefogott
 23 2 |                aranynál, ezüstnél!…~És e szavakat mondván, nemes
 24 2 |        engedjék az áldozat közé tenni, e hír villámgyorsan futott
 25 2 |             templom Istené van, teszem e munkát Istennek, majd megfizeti
 26 2 |               ő családjuk a legelső, s e részben igazat adnak Caesarnak,
 27 2 |               reszkető asztalok mellé, e táncoló székekre, előszedegetni
 28 3 |               ketté nyílt a tetején, s e nyílás miatt a zárkő néhány
 29 3 |              úgy háborog, és ők mélyen e haragos föld gyomrában hallgatják
 30 3 |              szent felségének tetszett e mi nyomorult városunkat
 31 3 |                sincsen feljegyeztetve, e mi boldogtalan városunknak
 32 3 |          között: miszerint ne legyenek e város falain belül emberek,
 33 3 |         akiknek ajkai zárva maradjanak e közínség napján; hanem hogy
 34 3 |            minden hitbeli felekezetnek e város földjén olyan faépületeket
 35 3 |           hangon kiáltva rá:~– Lázadó!~E szörnyű nevezésre összerendült
 36 3 |               Bajcsyra mutatva –, mint e zendülés korifeusa, fejével
 37 3 |           nyugodtan emelé fel fejét, s e percben úgy állt megrémült
 38 3 |                 derék fia, leánya van. E derék gyermekek egykor mind
 39 3 |      mindenfelé emlegetni fogja a nép. E gyermekek jövendő boldogságára
 40 3 |                mindnyájan, s ne legyen e mi városunknak fele népe
 41 3 |        prófétai ihlet szava lett volna e mondás, azon pillanatban
 42 3 |        egyszerre száz kéz zörgetne; de e kitartó rendeléstől lassankint
 43 3 |            halva hever atyja lábainál; e pillanat alatt odaugrott
 44 3 |           András véres fővel állt fenn e zuhanat után a szoba közepét
 45 3 |                vele szemközt, akihez ő e szavakat intézi: „Engeded-e
 46 3 |          gyermeket vesz ki kezeiből, s e gyermekkel ölében sietve,
 47 3 |                nagy összegeket ígértek e szent célokra, mihelyt az
 48 3 |               az Úr elfordítja felőlük e csapást.~Azután megválaszták
 49 4 |             fénytelen templomait, amik e napokban egészen hasonlítottak
 50 4 |              naptárban egy napra esik.~E nap általános böjt minden
 51 4 |              nem tartani szívtelenség.~E napon nem esketnek házasulandó
 52 4 |             házasulandó párokat össze.~E napon nem szabad zenének
 53 4 |         megijedt, amint a céhmester úr e sorok olvasása után hirtelen
 54 4 |       odamázolá nagy gömbölyű betűkkel e gömbölyű mondást: „Hoc non
 55 4 |             bárha a sok tudomány miatt e termet rendesen meggörnyedt,
 56 4 |           termet rendesen meggörnyedt, e hajfürtök kuszáltak voltak,
 57 4 |       papirosok színét vette is fel, s e szemek ellankadtak, de a
 58 4 |         szemeivel; Thaddeus úr felvevé e botanikus találmányt kezébe,
 59 4 |     Nagytiszteletű Gutai Thaddeus uram e szavak alatt csendesen összecsuká
 60 4 |                 egész arca elváltozott e néhány perc alatt. Az összegörnyedt
 61 4 |               senkinek megszólalni, ha e kemény, hideg szemek közé
 62 4 |       búbánatos dallamot, ami kezdődik e szókkal:~„Hogy a babiloni
 63 4 |               Miért jönnek kegyelmetek e házba fejszékkel és feszítővasakkal? –
 64 4 |            büszkén felelt neki:~– Hogy e ház megszűnjön ház lenni…~
 65 4 |               kezét emelve az ég felé, e szavakat mondá:~– „Én uram,
 66 4 |            legyen azon, aki az ő kezét e mi hajlékunk ellen legelőször
 67 4 |               erejében, és terjeszd ki e keserű kiáltásnak szózatát
 68 4 |                meg azon napra, melyben e nehéz szó kimondatott, és
 69 4 |              futva rohant el a piacról e szavak alatt, sokan eltakarták
 70 4 |               év után is. Vondd vissza e szókat!~A lelkész lebocsátá
 71 4 |               behasítá a bezárt ajtót.~E csapás után oly csend volt
 72 4 |            sorait:~„Boldog, ki tenéked e dolgot~Megfzeti, e méltatlanságot,~
 73 4 |             tenéked e dolgot~Megfzeti, e méltatlanságot,~Ki öledből
 74 5 |           labdázáskor összeverekednek, e haszontalan buzgalomért
 75 5 |            szokta keresztültörni magát e gyanúsításon, hogy mint
 76 5 |       nagyasszony.~Mákosné nagyasszony e mondóka alatt csendesen
 77 5 |             cseppet sem haragudott meg e gorombaságért; azt mondta,
 78 5 |        mutatott legtöbb emberit, midőn e nő mellett állt. Akkor elriadt
 79 5 |              leányom.~Lila értette már e sírást; levette a falról
 80 6 |              ha egyszer elmulasztották e napot.~E napon hintókkal,
 81 6 |                elmulasztották e napot.~E napon hintókkal, kocsikkal
 82 6 |            nagy diplomata.~Kárpótlásul e sottisse-ért Durday nyugalmazott
 83 6 |          büszkesége meg nem hazudtolná e szót. Malárdy Hermina szívét
 84 6 |                És aki így együtt látta e családot, nem első tekintetre
 85 6 |          találni, hogyan igya ki már ő e furfangos edényből azt az
 86 6 |         Szerencse rá nézve, hogy éppen e pillanatban új kocsidörgés
 87 6 |                olyan szép fiatalembert e tájon.~A vendégek mind kíváncsian
 88 6 |        Kadarkuthy László fia, atyámtól e levél az alispán úrnak.~
 89 6 |           felállva fogadta vendégét, s e szókra önkéntelen nyájasság
 90 6 |          megszólított fiú összerezzent e szóra, arca mélyen elpirult
 91 6 |             mégsem volt oly szerencsés e téren, hogy nekem oly jó,
 92 6 |             önkéntelen elmúlt a szigor e szavakra, a jövevény előtt
 93 6 |   eltitkolhatatlanul rossz kedvbe jött e baltudósításra. Éppen az
 94 7 |                  A nagy szemfényvesztő~E pillanattól kezdve meg volt
 95 7 |              furcsa szemeket vetett rá e tréfa után, s most már nem
 96 7 |          láthatólag meg volt zavarodva e felfedezés által. – Hol
 97 7 |           gyűrű?~A társaságban kezdett e kérdés zavart idézni elő;
 98 7 |           növekedő buzgalommal bámulta e rendkívüli csodatéteket.
 99 7 |               társaság kacagni kezdett e furcsa ötletre.~– Avec plaisir.
100 7 |               ön, signore nobili, hogy e rendkívüli műtéthez némi
101 7 |               is mily megvetéssel nézi e hisztriói tréfát.~A megszabadult
102 7 |                villanygép van elrejtve e tallérban?~A bűvész még
103 7 |                tudta, hogy atyja előtt e tárgyról beszélni kellemetlen.~–
104 7 |          részben?~– Tudom könyv nélkül e művet, még gyermekkoromban
105 7 |             embert a megtébolyodáshoz.~E kínos bódulásból csak mostohaanyja
106 7 |      juhászlegényt biztatott fel, hogy e díszes alkalommal ötven
107 7 |              nem hallatá szavát, hanem e diadalra valami szónoki
108 7 |           néztek annak szemeibe, s aki e pillanatban ama szemek igéző
109 7 |                azt rögtön követé.~Hogy e jelenet nem volt tréfa,
110 8 |                kalábriai köpeny~Viktor e naptól fogva kedvence maradt
111 8 |                Kálmán is megadta magát e rettenetes hódítónak.~Úgy
112 8 |        tapasztalt atyja részéről, mint e rövid idő óta. Ez örömét
113 8 |            fáradsága: az alispánnénál. E nő nyíltszívű volt, nyelvén
114 9 |           emlékezetes csónakázás után; e két nap alatt Viktor két
115 9 |              el.~Minthogy történetesen e levélben az is rá volt parancsolva,
116 9 |               sürgetős volt. Viktornak e levélre ellenmondhatatlanul
117 9 |               örömmel tudatá készségét e kegyeletes szolgálat elvállalására.~
118 9 |              násznagy nevei elé, kiket e sietségben kénytelenségből
119 9 |          rebegé a választ: „Szeretem”; e pillanatban oly gyöngének
120 9 |                mintha lelkébe súghatná e szavakat: „Menj, fuss mellőlem,
121 9 |               az égből …és terjeszd ki e keserű kiáltásnak szózatát
122 9 |               táncosnéja elé; de amint e hideg kéz megfogá az övét,
123 9 |             kéz megfogá az övét, amint e sápadt arc szemébe tekintett:
124 9 |             Senki sem tudta elképzelni e jelenet okát; Malárdy azt
125 10|             nem velem fogod elvégezni. E kérdést mindig ott látandod
126 10|        szívszaggató hangon sikolta fel e szavakra, s arcát két kezébe
127 10|               keserűen harapott ajkába e célzásra. Az ősz tudós,
128 10|                báró rendkívül mulatott e tréfán, mint ahogy ő nevezé;
129 10|       megérdemlett halállal öl meg?…~– E találkozás meg is történt.
130 10|           tisztelendő úr sokára tudott e nyilatkozat után nyugalmához
131 11|      gyönyörűségét találja abban, hogy e csillámló habokat nézze.~
132 11|                Óh, Jézusom! – hangzott e pillanatban…~…És a másik
133 12|           láttam már kínosan szenvedni e keserves ellenség egyetlen
134 12|            ezeket látni, én nem akarom e gondolatokat gondolni”;
135 12|          gonosz szél, miért költéd fel e szép álomból? Mit vered,
136 12|               a hullám a partra, s ott e szomorú alak azt suttogá
137 12|                mely életet nem ád ott.~E percben egyszerre elveszté
138 12|            minden izma megtagadta tőle e halálra vivő szolgálatot.~
139 12|               könyörögne, hogy mondjon e szörnyű vádak helyett egy
140 12|              elfojtott hangon sírt, és e szót rebegte:~– Óh, mint
141 12|            ellened, szeretni fogsz – s e közben mindig közelebb vonta
142 13|        mindazokat előszámlálni, akiket e héten eltemettek, és mégegyszer
143 14|              levelének végsorai, miket e tárgy felől egy nagy kormányférfihoz
144 14|             szerezni minden ügyeiben.”~E szavak boldoggá tettek egy
145 14| tanúbizonyságot tesznek mellette, hogy e fő megérdemelte koronáját
146 14|         megérdemelte koronáját ott is; e két nagy eszme volt: a jobbágyok
147 14|                 Milliók boldogsága van e két eszmében kifejezve;
148 14|              bántak testvérek gyanánt.~E két nagy eszmét nem hagyta
149 15|              verte le Bajcsy uramat; ő e figyelmet igen illetékesnek
150 15|      kálvinistát tűz ki; megválasztván e célra a legeszesebb, legtapasztaltabb
151 15|              legtekintélyesebb férfiút e hitfelekezet közül; névszerint –
152 16|                Támadt falrendítő kacaj e mulatságos kandidációra!~
153 16|               nem találták fel magukat e nem várt helyzetben.~Egy
154 16|        folyosót.~A körülállók nevették e patetikus föllépést, s a
155 16|             végigcsörtetve a folyosón.~E veszedelmes ember eltávozása
156 16|       homlokáról, sápadt orcájáról; ha e megvetett ember, ha e kigúnyolt
157 16|               ha e megvetett ember, ha e kigúnyolt nép diadalmaskodni
158 16|              volt ezideig ő annak.~Óh, e gondolatot felfogni, végigérezni
159 17|             jobbra-balra dűlt jajgatva e szomorú beszéd miatt az
160 17|            midőn tekintetes uraságodat e megye megválasztá első alispánjának!
161 17|              Mi diadalunkat ünnepeljük e választásban, s kívánjuk
162 17|               gondolat reá nézve, hogy e nagy feladat elviselésére
163 18|              Azzal a gondolattal, hogy e falak, miket úgy építtetett,
164 18|               kerttel volt összekötve: e kert ajtaján át észrevétlenül
165 18|       kierőszakolta tőle az igent. Ah, e gyermeksírást bár hallaná
166 18|            mondá:~– Bontsátok le róluk e házat!~Senki sem mert annak
167 18|                ki fejszéjét legelőször e falakba vágja, és szórja
168 18|              mondat:~„Boldog, ki neked e dolgot~Visszaadja e méltatlanságot;~
169 18|              neked e dolgot~Visszaadja e méltatlanságot;~Ki gyermekid
170 19|               annak a lelkéért szólnak e szomorú hangok.~Sietve ment
171 19|            álló hajdú mondá neki, hogy e pillanatban kereste őt Durday
172 19|          fiához? – A hadastyán, akinek e tárgyban nem volt különböztetési
173 19|                harangozóéhoz.” Malárdy e legérzékenyebb oldalon kapott
174 19|          lakául hagyva fenn.~Egyikében e magányos lakoknak látott
175 20|             ifjút, míg az elmondá neki e lépése okait, mint szégyeníté
176 20|       Fortunának, más fordulatot adott e szigorú szándéknak, s Gutai
177 20|                alakkal nem találkoztak e pogány hajsza alatt, mert
178 20|             lesz a báró úr előtt, hogy e szokatlan keresztül-kasul
179 20|                s pakoljon innen.~Mackó e szóra egyszerre vidám arcot
180 20|             várta, hogy a furcsa ember e szóra egyszerre el fog komolyodni,
181 20|            amidőn az még vidámabb lett e nyilatkozatra.~– Gutai Lőrinc
182 20|   irigyelhettek volna. De én elhagytam e kincseket. Hiú tudományok
183 20|                vétett ellene; amidőn ő e vétkéért nem lakolhat többé.~–
184 20|         borsózni érezte a hátát, amint e hideg cinizmus ördögi hatása
185 20|           Thaddeust nagyon felháborítá e jelenet. Ő is képes volt
186 20|           odakinn is folyvást nevetett e furcsaságon.~Néhány perc
187 20|              testét: akkor nyissák fel e levelet, adják át ezt a
188 21|             tüntesse ki magát, s midőn e hivatását olyképpen mellőzi,
189 21|             nem is lett volna rá nézve e találkozás kedves.~Hazament
190 21|             helyzetéből kiszabadult, s e hálálkodást szerette volna
191 21|             addig el nem megyek innen!~E szóval leült egy nagy, spanyolnáddal
192 21|         ismerhetvén meg belőle semmit.~E percben halkan félig kinyílt
193 22|                egész lemondással, hogy e merész fordulat az általam
194 22|             arra az ódon adomára, amit e sajátságos férfiúról hallottak
195 22|    csűrt-csavart világos adóssági pert e sorral rekeszt be: „Liquidum
196 22|              még el is veheti talán, s e gondolat fellázasztott szívében
197 22|               hogy senkinek se szóljak e felől, ami történt, és kivált
198 23|           szomorú emlékezet köti össze e két úri család két legszebb
199 23|           szükségét látta, hogy férjét e percben még jobban szorítsa
200 23|              csak volna még egy másik!~E percben éppen hangzottak
201 23|             elevenültek fel lassankint e lesújtó szóra, arca hogy
202 23|            hajszálereknek látni lehete e pillanatban szép, férfias
203 23|            egyúttal bolond is…~Kálmánt e szavak a végsőre vitték.
204 23|                a szolgabíróhoz.~Viktor e szóra véghetetlen megvető
205 23|   rettenthetetlen vitéz úgy megrettent e veszedelmes támadástól,
206 24|           abban.~És a balsorsnál, mely e szerelmet követte, sokkal
207 24|             fölösleges emberek vagyunk e földön; az ki vagyon ránk
208 24|               az ellenünk vétetteknek.~E pillanatban jött a lelkész,
209 24|          levelet vont ki öve mellől.~– E levél az öreg báró Kadarkuthy
210 24|          szóljon.~– Az én kincseim nem e világból valók. Amit magammal
211 24|         karjával.~És amint letekintett e fájdalomban megdicsőült
212 24|              rebegtek, de nem szóltak.~E pillanattól fogva nem volt
213 24|          szentelt kenyérrel és borral. E jelvények látása, mik hitvallása
214 24|          keresse őt fel többet, mert ő e percben elutazik, s ahová
215 25|          jussanak.~Az események, miket e regényben leírtam, alapvonalaikban
216 25|            felemészteni hivatott. Csak e különös erők tusája adhatta
217 25|                egyszerűen kimagyarázza e küzdelem azon merész jelenetet,
218 25|               hitbuzgalmi dacból. Hogy e főnök azután historice igen
219 25|                 csak enyhíteni kívánom e tényt, ami ugyanakkor több
220 25|         ígérnek; de ezek már túl esnek e regény látkörén; s az elmúlt