Rész

  1 1 |              rettenetes Istenre, kinek ott alant a föld alatt is van
  2 1 |               pislogó mécsecskét: azok ott a sorba felállított kálváriai
  3 1 |             betódult, aki nem fért be, ott künn térdepelt le a lépcsőkön,
  4 1 |             azok a hosszú sor jegenyék ott a füzes sziget partján mint
  5 1 |                 A partokra siető népre ott várt a legnagyobb rémület.~
  6 2 |     csatlakozott a búcsújáró menethez, ott volt legszomorúbb a rombolt
  7 2 |               lépésnyi távolságra ért, ott megállapodának mind a ketten,
  8 2 |              tér közepén találkozának, ott Kanál Ignác uram előre nyújtá
  9 2 |               abba barna tenyerével, s ott rázogatták egymás kezét
 10 2 |          mieink hasonlatosságára, ahol ott az Istent imádhatnák, s
 11 2 |                mostani ivadéknak, hogy ott azon a kerek téren egykor
 12 2 |           válogatá az ő apostolait, és ott azok, akik hatalmasabbak
 13 2 |            akkorát kerekítünk innen, s ott álljon a templom; torony
 14 2 |                a beszéde éppen nem bő; ott fogy el, ahol legjobban
 15 2 |     megköpönyegtelenített hajóslegény, ott állván, a középen, elkiáltá
 16 2 |                 Grófok, hercegek, akik ott birtokosok, a várkormányzók
 17 2 |     generálisok, mind nem parancsolnak ott nála nélkül; tőle függ előremenetel
 18 2 |           maradtak-e. Nem találta őket ott. Hol az őrmester? Az is
 19 2 |       bátorkodott ellenvetést tenni, s ott maradt. Még a földrengésnél
 20 3 |              hogy mit mondanak.~Ő maga ott állt az egész munka alatt
 21 3 |             egy Malárdyt!~És azután is ott maradt, és többször nem
 22 3 |            nézett fel a kőre. Úgy állt ott, mint egy márványszobor.
 23 3 |              bűnösök is megmaradhatnak ott, ahova büntetésük zárta.
 24 3 |            Pusztulás szomorú képe volt ott. A lépcsők fokai alá s feldüledezve;
 25 3 |               Hermina kisasszony éppen ott szaladgált az udvarban,
 26 3 |               megye főnökéhez.~Malárdy ott várta őt az ajtó előtt,
 27 3 |                a rác temető helyén, és ott megegyezének egymás között:
 28 3 |          szobája legutolsó szegletébe, ott leült, kisleányát ölébe
 29 3 |           neveze a nép presbitereknek, ott maradtak köszönetet mondani
 30 4 |             szürkére festett fatemplom ott a rác temető közepén.~Annyi
 31 4 |             maguknak, és ez még mindig ott áll.~Pedig hiszen már vége
 32 4 |            elkezdett sírni keservesen. Ott zokogott sokáig, és megrémült
 33 4 |           istentelen.~Hanem azért csak ott tartá magánál a talált leánykát
 34 4 |               mintha azt értetné, hogy ott szív van, mégpedig igazi
 35 4 |            beszélhetek kegyelmetekkel.~Ott egy csoport dolmányos úr
 36 4 |              követ délutáni négy óráig ott állt a folyosón, és várta
 37 4 |                lakomának. A két férfiú ott várakozott folyvást a tornácon.
 38 4 |                mind a kettő:~– Mink is ott leszünk.~Másnap déltájon
 39 4 |                nekem Győrbe. Mesterség ott is van. Aztán más világ
 40 4 |                hogy jobb Győrben, mert ott a zsidónak is szabad imádkozni,
 41 4 |                reggel azt a faépületet ott a téren bontsa széjjel.~
 42 4 |              tele van emberekkel, akik ott énekelnek.~Ilyenkor nem
 43 4 |  szétbontásához?~Néhány pillanat múlva ott termett Malárdy hintaja
 44 4 |                felnyílt az előttük, és ott álltak az ajtóban az egyház
 45 4 |      rácsattant; minden be volt zárva.~Ott a bezárt ajtó előtt sápadt,
 46 4 |                friss vízzel locsolják: ott benn zúgó énekhangok mondják:~„
 47 4 |           mozdulának helyeikről, hanem ott maradtak, míg a ház el nem
 48 5 |           környezetét. Hogyan mulatnak ott? Mit csinálnak, mit beszélnek?
 49 5 |               András uram háza most is ott áll a Megyercsi utcán, most
 50 5 |             Hanem azért ő maga most is ott lakik a kis, alacsony házban,
 51 5 |         rettenetes asszonyi állat, aki ott a szomszéd házban lakott,
 52 5 |               itthon mestram! – kiálta ott eléje egy bozontos inasgyerek
 53 5 |              leányoknak és macskáknak; ott volt Bajcsy uram is, annak
 54 5 |           zsámolyt, behozta, és ráült.~Ott nagyot fohászkodott hozzá,
 55 5 |                Az bizony; jó volna, ha ott tanulna; magam se bánnám,
 56 5 |           tanulna; magam se bánnám, ha ott tanulna, de…~– Micsoda de?
 57 5 |              Mikor én azt mondom, hogy ott tanul, hát ott tanul. És
 58 5 |            mondom, hogy ott tanul, hát ott tanul. És ha azt mondom,
 59 5 |          plajbászokkal; azt is láttam; ott van ráma alatt a belső szobában,
 60 5 |            kicsapták? Nem tesz semmit. Ott a másik kollégium, beveszik
 61 5 |              másik kollégium, beveszik ott tiszta szívvel. Nem kell
 62 5 |              hogy beállt…~– Katonának! Ott is jó lesz, ott is ember
 63 5 |             Katonának! Ott is jó lesz, ott is ember lesz belőle; még
 64 5 |            akit nagyon szívesen láttak ott benn.~A tisztelendő úr éppen
 65 5 |        múltkori sütemények még most is ott vannak a kocsizsebben érintetlenül.~–
 66 6 |             vendégeit, hogy mindnyájan ott vannak-e, és kegyvesztés
 67 6 |             terem utolsó szegletébe, s ott átszolgáltatta egy bőbeszédű
 68 6 |             szeretett volna már inkább ott kinn lenni az istállóban.~
 69 6 |             lejtelmet adott járásának.~Ott az alispán előtt büszkén
 70 6 |        Achilles. – Az asszonyok előtt, ott volt nekünk hírünk, lelkemadta,
 71 6 |                szeretetet megérdemelni ott, hol atyám nem volt azt
 72 6 |               s nem veszik észre, hogy ott minden ember éppen olyan
 73 6 |         orgonához pedig nem is értenek ott a falukon. Az egész szertartást
 74 7 |          Szabad-e reménylenem azt, ami ott írva van?~Malárdy elmosolyodott.
 75 7 |               a kárpitot szétvonták, s ott volt látható Monsignore
 76 7 |    hátrahökkent, mert a gyűrű nem volt ott.~– Most is itt van az ujjamon –
 77 7 |           hanem visszament színpadára, ott végezte a hókuszpókuszt,
 78 7 |           kilőtte –, a báró úr gyűrűje ott van ama kékkabátos nobili
 79 7 |                néz bal kezére: a gyűrű ott volt a második ujján.~Hogyan
 80 7 |        törekvés meghiúsult. A gyűrűnek ott kellett maradni.~– Azt kegyed
 81 7 |                mélyebben a szív táján, ott, ott igézett még erősebb
 82 7 |           mélyebben a szív táján, ott, ott igézett még erősebb bűbáj,
 83 7 |              barnaruhás ifjú, ki eddig ott ült mostohaanyja háta mögött,
 84 7 |                atyafi követte, a többi ott maradt a tudós mulatságra.~
 85 7 |           éppen az ajtó előtt állt, és ott végezte azt a veszedelmes
 86 7 |            Titanides Sámson emelgetett ott mázsákat, vasrudakat kezével,
 87 7 |             szégyenét sziszegve nézte.~Ott volt maga az alispán is
 88 7 |            görög atlétával; a legények ott vártak már a színpadon nekigyürkőzve
 89 7 |                Az a szép leányka pedig ott anyja mellett lesüté szemeit,
 90 7 |             nyújtva.~– Tudja ön, mi ég ott a kandallóban? – kérdé tőle.~–
 91 8 |             láthatatlan fonálon függne ott, s nyílsebesen csapott alá,
 92 8 |               delnői foglaltak helyet; ott volt Malárdy, az alispán,
 93 8 |            távolra eső füzes szigetig. Ott már előre elkészített halászvacsora
 94 8 |               voltak a Duna közepén, s ott egymáshoz kormányozva csónakaikat,
 95 8 |                sem lenne kedves tréfa: ott valahol a fűzfabokrok között
 96 8 |                zivatar elér bennünket, ott legalább kapunk nádkunyhókat,
 97 8 |                leány olyan sápadt volt ott szemközt.~– Kegyed fél? –
 98 8 |                mintha mondanák azoknak ott lenn, „Jobb volna ott a
 99 8 |          azoknak ott lenn, „Jobb volna ott a víz fenekén”.~Viktor most
100 10|              kis csendes ház lehet az, ott bizonyosan nem beszélnek
101 10|               a Duna-partra hajtatott, ott megállítá a lelkész, s leszállt
102 10|            elvégezni. E kérdést mindig ott látandod a fejed fölött,
103 10|               bevitetett kastélyába, s ott itatott egy hétig folyvást,
104 10|           miből”.~– Reményletted, hogy ott jól el fogsz rejtve lenni?~–
105 10|                a kastélyba, s engem is ott leptek. Egy közülük kérdezé,
106 10|               figyelemmel a vallató.~– Ott természetesen senki sem
107 10|                vármegyének, az most is ott ül a tömlöcben, és várja
108 11|            megszólítá a lelkészt, hogy ott vigyázzon, mert forgóba
109 11|         kérdezetlenül elbeszélte, hogy ott harminc éve egy igen kedves
110 11|                azt zúgnák: „Jobb volna ott a víz fenekén”.~– Óh, Jézusom! –
111 11|              evezős.~A levetett békjók ott hevertek a csónak fenekén
112 11|          keresgélni: a Duna közepe van ott; mélyen halad ottan, aki
113 11|                el tudott rejtőzni; óh, ott a vizek alatt igen biztos
114 12|              dolog neki végigsüvölteni ott azon a nagy csallóközi rónán! –
115 12|             Azok a hosszú sor jegenyék ott a Malárdy-kastély előtt
116 12|                jó bejáratok a szélnek, ott besüvölt, beordít, mindenféle
117 12|                  Óh, aludni úgysem tud ott senki.~A vendégek megzavarodva
118 12|      összehúzódnak a kínzó semmiségig, ott táncolnak, ugrálnak, tolakodnak
119 12|              nyitja fel rájuk szemeit, ott űzik egyre nyitott és becsukott
120 12|      gondolatja, volt-e álmainak képe?~Ott feküdt mozdulatlanul fekhelyén,
121 12|             mindig egy ábrán kezdődik. Ott van az elveszett ifjú mellette.
122 12|                 összeforr, nem is volt ott soha, helye sem látszik.
123 12|              leány. Nincs, senki sincs ott. Nem akar senki bejönni.
124 12|         szobába, s a másik pillanatban ott állt Hermina ágya előtt
125 12|          kihányni a hullám a partra, s ott e szomorú alak azt suttogá
126 12|             mely a víz színére feljön, ott egy percig előbb tovább
127 12|                sebesen, mint a légben, ott az esés valami sajátságos
128 12|               elem, mely életet nem ád ott.~E percben egyszerre elveszté
129 12|         rekettyebokrok közé jutott ki, ott leült, és elbújt pihenni.~
130 12|              átveté magát a párkányon.~Ott állt azután menyasszonya
131 12|               szentképek, istenszobrok ott a falon oly intő komolysággal
132 13|               hisz Bajcsy uram maga is ott volt, hát jobban tudja.
133 13|                alispán úr jószágába, s ott is elbolondított minden
134 13|              uramat; köszönt neki – és ott maradt.~Lehet ennél válogatottabb
135 13|               ablakából nem parancsol; ott megállhat, és bebeszélhet
136 13|               sem volt fésülködve: már ott volt az ablakban a nagyasszony,
137 14|              fő megérdemelte koronáját ott is; e két nagy eszme volt:
138 14|         bámulat és a félelem távolában ott ragyogott a megközelíthetetlen
139 14|                s most visszaszállt, és ott függ feje fölött.~Várjuk
140 15|        levegőben.~A zöld asztal végén, ott, ahol már a köznemesség
141 15|             felekezetének szándékát, s ott várt, míg rá kerül a sor;
142 15|             nézik, hanem Bajcsy uramat ott az asztal végén.~Amennyire
143 16|            majd ő jön kandidatúrába. – Ott van neki Bajcsy András.)~
144 16|               barátunk, Hugó Oszkár is ott volt, ki ezúttal szolgabírói
145 16|         szavazás eredményére, s miután ott bizonyosan igen érdekes
146 16|             tréfás torzképeket átadja; ott azt állítá, hogy nem tud
147 16|          hatszázat.~Néhány percig volt ott, de már nem rajzolt torzképeket,
148 16|              táblabíró úr az oka, mert ott áll a szavazatszedő asztalnál,
149 16|                engedni Vasadynak, hogy ott álljon az asztalnál – kiálta
150 16|              szólítsa fel: miután neki ott semmi hivatalos minősége
151 16|                halad.~Az a halvány kép ott az ablakban oly kőmerev
152 16|             mindennek.~Az a fehér alak ott az ablakban oly merev, oly
153 16|           százat.~Az a fehér szoborkép ott az ablakban egyszerre eltűnik
154 17|            mikor kivisznek, hogy engem ott se bosszantson. El se is
155 17|              vagy mit bánom én hová, s ott dobjatok bele egy gödörbe.~
156 17|             Megtettem a testamentumot, ott van a kihúzó fiókban, hagytam
157 17|              álló Bajcsy András elé, s ott levett kalapjával üdvözölte
158 18|            márványból; mert este ők is ott fogadják el vendégeiket;
159 18|           nemesek tréfáltak, kiabáltak ott lenn; a lépcsőkön mindenféle
160 18|            állt meg. Ráismert a házra. Ott lakik Bajcsy András.~Dühtől
161 18|      visszafordult a Rozmaring utcába; ott nagy volt a sár, azon a
162 18|            Egészen arravaló hely, hogy ott az embert sötét este meggyilkolják,
163 18|               tárgyak szemébe ötlenek.~Ott állt még egy vakkapu alatt
164 18|                a megyeházat építették, ott lakott ő családostól, ott,
165 18|              ott lakott ő családostól, ott, abban a kertben tanította
166 18|               be a sárga házhoz, nincs ott a kis Hermina…~És ki tudja,
167 18|                 és azok őt megátkozák.~Ott állt a tér közepén a faház;
168 18|            bogácsot teremve nyáron.~Az ott a régi rác temető.~Amiben
169 19|              csendesebb utcára talált, ott futni sem szégyenlett; Durday
170 19|        megtalálta az előszoba ajtaját, ott a sötétségben hallá, hogy
171 19|       csendesen sír; oda benyitott, és ott találta a gyóntató lelkészt
172 20|              pedig a név eredete, hogy ott lakik az öreg báró Kadarkuthy,
173 20|                Hyppocrene gyűléseit, s ott verseit el szokta szavalni,
174 20|              vigye el magával Kassára, ott beültesse a méltatlanul
175 20|           megyünk.~– Csakhogy ilyenkor ott a bolond báró meg a bolond
176 20|            messziről azt hihette, hogy ott okvetlen összetörik a szekér.~
177 20|          kastély hátulsó udvarára. Még ott sem találtak egy lelket
178 20|               kerüljön arra jobb felé, ott majd megtalálja az istállókat,
179 20|          bevezette a tisztelendő urat; ott volt egy nagy fegyverszoba,
180 20|               orcáját, itt piros lett, ott lilaszín.~– Komolyan mondám.~–
181 20|                Thaddeus úr belépett.~– Ott ül ő kegyelme; – szól a
182 20|               már az én dolgom. Nem ül ott méltatlanul. Higgye meg,
183 20|              hogy nagyon jó helyen van ott.~– Nagyságos uram, ez kegyetlen
184 20|               megye tömlöcéből? Hagyja ott, tisztelendő uram; nagyon
185 20|        méltatlanul szenvedő börtönéig, ott kicserélem őket, s a vétkest
186 20|              kegyelmed maga. Hagyja őt ott, ne avatkozzék a mi ügyünkbe…!~
187 20|            azért, hogy hagyja a fiamat ott, ahol van.~Thaddeus úr erre
188 20|                báró az ajtó felé ment, ott megállt és felkacagott.~–
189 21|            Belgiumból Franciaországba; ott is tovább üldöztetve, ismét
190 21|                 miszerint Viktor úrfit ott üldögéltesse nemes Abaúj
191 21|       Kadarkuthy Viktor igaztalanul ül ott, ahol az ember nem mondhatja
192 22|              neki, mintha azok a képek ott a fekete rámákban akkor
193 22| vármegyeházához – magát kibeszélgetni.~Ott ugyan eleitől fogva meg
194 22|               vág-dunai dobogóhídra, s ott annak a szélső karfáján
195 22|              hideg, de már jobban van; ott bizony mi sokáig elbeszélgettük
196 22|               komámuram a Tóth Jánosék ott laknak a vár alatt, én még
197 22|              vár alatt, én még most is ott lakom a Megyercsi utcán;
198 22|        fiatalember, mint a parancsolat ott nem terem, s meg nem ragadja
199 23|              vagyonát elveszté is, még ott maradtak felesége jószágai,
200 23|                költöztetni a kis házba ott a gombai töltésen, odaült
201 23|                ha meglátogatta valaki, ott találta a sodródeszka mellett,
202 23|            visszatért a szobába, férje ott állt előtte.~A halvány,
203 23|            kimégy édesatyáddal falura; ott kinn maradhattok egypár
204 23|        dolgozni.~– Majd szeretni fogok ott lenni ismét, kedves anyám;
205 23|               kik mind kardosan vannak ott lefestve.~– Azok bátrak
206 23|         lefestve.~– Azok bátrak voltak ott, ahol kellett – kiálta közbe
207 23|                légy katona: nem bánom; ott akad módod családod bátrainak
208 23|      iparkodott menekülni az utcára; s ott is futott odább, attól tartva,
209 23|              Feltekintett: Kálmán volt ott, szobájába bezárva. Az ifjú
210 24|             szemeivel nem látta volna? Ott felkeresé a lelkész szobáját:
211 24|       Beteljesült rajtam minden átkod. Ott fekszem, ahova sújtottál,
212 24|             maradni, és az ő lesz, aki ott marad, és én nem tudom őt
213 24|                hívők között felekezet, ott nem kezdjük újra a harcot;
214 24|             nem kezdjük újra a harcot; ott kezeink nem fogják fenyegetni
215 24|              igen rossz szállásom lesz ott; ha lehet, legalább annyit
216 24|              saját keblembe; és bizony ott fog az maradni. A te fiad,