Rész

  1 1 |                hogy az éjféli órára is el merte mondani a verset;
  2 1 |                nyúlós, fekete sár önté el messzire az utcát.~– Elsüllyed
  3 1 |              és a sziget között folyik el: ezt szokták kikötőül használni,
  4 1 |        hegylánc, a közbeesett szigetet el látszott seperni gátjaival
  5 1 |              tajtékzó gerincét, mintha el akarná azt nyelni, s azzal
  6 2 |              egyben úgy sem fért volna el, kivált most, amidőn mindenki
  7 2 |           vagyon.~– Avagy mikor fordul el rólunk e csapás?~– Sőt nem
  8 2 |               villongás így csendesült el egy napon, és lőn béke és
  9 2 |         beszéde éppen nem bő; ott fogy el, ahol legjobban kellene.~
 10 2 |               dolgot ne követett volna el! Valamennyien mind magas
 11 2 |             nem kérik, és nem fogadják el. Azt azonban büszkén említhetik,
 12 2 |            drabantnak, hogy aki helyét el merészli hagyni, hivatalából
 13 2 |           merészli hagyni, hivatalából el van bocsátva.” A reszkető
 14 3 |           Végre az utolsó percsomag is el volt takarítva, mindenki
 15 3 |             ajtót, hanem azt koronként el lehetett onnan hordani.~
 16 3 |               zavarba, s nem feledteté el vele a csinos diák üdvözletet,
 17 3 |                sorban: egy sem tagadta el nevét, nem rettentek meg
 18 3 |           ölébe vette, s azzal kezdett el beszélgetni.~De Bajcsy uram
 19 3 |            ölében sietve, futva hagyja el a szobát. És azután ismerős
 20 3 |                 mint aki az alispánhoz el mert menni deputációba,
 21 3 |              tisztes hivatalt ő menten el is vállalá, s számadást
 22 4 |       megelevenül.~Azért ez ünnepnapot el nem feledi senki.~Tizennégy
 23 4 |    nagytiszteletű úr ez alkalommal úgy el volt foglalva egy igen szép
 24 4 |            melyet sem ember, sem állat el nem fogyaszt, hogy Gutai
 25 4 |        nagytiszteletű úr az ő nevét is el nem feledte, mint azét a
 26 4 |                monda Bajcsy uramnak:~– El fogunk menni az alispánhoz;
 27 4 |                mente a másik után tűnt el, a patvaristák, hajdúk,
 28 4 |            megfogta Bajcsy uram kezét, el sem akarta többet ereszteni.~–
 29 4 |                közé ezen szavaimat, és el ne felejtkezzél róluk… Úgy
 30 4 |                A néptömeg futva rohant el a piacról e szavak alatt,
 31 4 |                ott maradtak, míg a ház el nem tűnt körülöttük, míg
 32 5 |           lakni.~A kimondott átkot rég el is feledte mindenki; nyomai,
 33 5 |          családatyák elébb vagy később el bírták üldözni, rettenetesen
 34 5 |           melyen két oroszlán szörnyen el van foglalva egy piros csizmával
 35 5 |                legelébb. Nem törhetett el keze, lába valakinek a városban
 36 5 |                 hogy nem hiszem; nekem el se mondja. Látja.~Ohó! Mákosné
 37 5 |                de bizony isten egészen el vagyok keseredve annak a
 38 5 |                is majd kifutott, mikor el akartam olvasni; a tulajdon
 39 5 |              versben volna írva; egyet el hagytak olvasni nekem is;
 40 5 |              mindent: nem hisznek ezek el semmit.~– Ejnye, milyen
 41 5 |             Úgy? Tudom. Régi história. El is van már egyenlítve. Abból
 42 5 |              szegény pedig éppenséggel el is kényeztette. Már most
 43 5 |           kiskutyákkal, s úgy távozott el, mint akit nagyon szívesen
 44 5 |          Hiszen akármelyik úton indult el a gyanítottak közül az eltűnt
 45 5 |                én odajárok, temessétek el szépen; itt pénzes fiókom
 46 6 |                épület közepét foglalta el a kápolna igen szép freskófestményekkel
 47 6 |                et gyöngédebben harapja el beszéd közben; észrevételei
 48 6 |                mikor az a kép néha még el is neveti magát, azzal az
 49 6 |              dolmány, az aljából kezdé el szürcsölni a kávét, míg
 50 6 |           annyira megfogta azt, mintha el sem akarná többet ereszteni.~–
 51 7 |             társalgási terem már akkor el volt készítve az ünnepélyt
 52 7 |                munkáját valaki ügyesen el tudja rontani, az mindig
 53 7 |       ivópoharak, szelencék tünedeztek el rettenetes torka sötétjében,
 54 7 |              Hallod-e, komédiás! Nyelj el hát engem, ha tudsz!~A mágusok
 55 7 |               mereszte rá.~– No, nyelj el engem, ha igazi ördöngös
 56 7 |             igazi ördöngös vagy; nyelj el engemet!~A társaság kacagni
 57 7 |        Nagyságos muszka úr, ne nyeljen el! Két gyermekem, feleségem
 58 7 |       feleségem van, odahaza: eresszen el, bizony sohasem jövök többet
 59 7 |            nagyobb ijedelemmel ejtette el.~– Ez villanyütés.~Viktor
 60 7 |            emlékkönyvébe írtál. Olvasd el az én kedvemért.~– Ugyebár,
 61 7 |          Oszkár nagy panaszkodva mondá el odabenn a hölgyeknek, hogy
 62 7 |               nagyobb csodákat kezdett el művelni, krajcárokat harapdált
 63 7 | kardcsapásokkal puskacsöveket aprított el, s két ujjával szuronyos
 64 7 |          delnők szörnyűlködve takarták el szemeiket legyezőikkel egy-egy
 65 7 |            magad”.~Csak egy arc sápadt el halálfehérre. Gondoljátok-e,
 66 7 |           Viktor kezei nem bocsátották el küzdőtársa karját, a légben
 67 7 |        deszkákhoz, hogy ájultan terült el a téren.~Mindez egy villámgyors
 68 8 |            népdalaink helyét foglalták el, s érzelgős, búbánatos jellegüket
 69 8 |             nagyobb jajongást követtek el a levegőben, s a halak mindenünnen
 70 8 |           fehérebbé teszen; mint tűnik el a nagy felleggomoly között
 71 8 |                   Látod, nem hagytalak el benneteket – szólt a testvér,
 72 9 |                A menyegző~Két nap múlt el ez emlékezetes csónakázás
 73 9 |                atyai nyájasságot árult el iránta; másik pedig az,
 74 9 |         Malárdy elégült mosollyal tevé el a kedves levelet.~Ő bizony
 75 9 |              igen szellemdúsnak ismeré el.~Minthogy történetesen e
 76 9 |             Viktor aláírt mindent, tán el nem olvasott egyebet, mint
 77 9 |              időt a pácban, a tortákat el sem készítették, Eudemia
 78 9 |               a szép mulatság már most el van rontva. Egy része a
 79 9 |               közül, azt mondva neki: „El innen, én anya vagyok, gyermekeimet
 80 9 |              is reszketeg hangon mondá el a vőlegény: és amidőn a
 81 9 |              Menj, fuss mellőlem, vesd el jegygyűrűmet, hányd le menyasszonykoszorúdat
 82 9 |         reszketés nélküli hangon mondá el a súlyos szókat: „Véle tűrök,
 83 9 |               jó, sem balsorsában soha el nem hagyom.”~Megtörtént.
 84 10|             sem vette észre, hová tűnt el a pap és fölfedezett fia.~
 85 10|            Nincsenek. Anyád meghalt és el van temetve, apád pedig
 86 10|            vele?~– Amint a kollégiumot el kelle hagynom, egyenesen
 87 10|             Reményletted, hogy ott jól el fogsz rejtve lenni?~– Az
 88 10|           magányos vadászlakba rejtett el, ahonnan csak szokásos tivornyáira
 89 10|                már ismertek. Itt mondá el azon ifjúkori adomáit, miknek
 90 10|           leányát nőül hozhattam volna el, később azután mindig az
 91 10|               tőled, hogy mit követtél el nevében? És megöl irgalom
 92 10|                elcsüggedten hallgatott el, s magában folytatta azon
 93 11|         elveszett tőlük, az nagyon jól el tudott rejtőzni; óh, ott
 94 12|                rá, ha elkezd fújni, és el sem tudok aludni tőle, nappal
 95 12|          gyönyör lankatag érzése állja el testét, lelkét; ez az ő
 96 12|         kebléhez erősen, hogy a hullám el ne szakítsa őt kebléről.~
 97 12|            odatekint, egy sikoltás hal el ajkán: az ablakban egy férfi
 98 12|          kétszázig elszámlált, ő addig el tudott lenni a víz alatt,
 99 12|          házőrző kutya dideregve bújik el, s nem kószál a puszta udvaron;
100 12|             most: mély fájdalom vonult el vonásain, szemei megteltek
101 13|  gyilkosságokról; hajókat süllyesztett el a Dunán minden rajta levőkkel
102 13|       félelemtől odabenn. Már nem megy el; már itt marad délig! Mit
103 13|                nagy kígyót, amely őket el akarja nyelni.~– No, nem
104 13|          beszélni bajos.~– Csak mondja el a nagyasszony, ha már a
105 13|          vénember korukban sem mondják el senkinek, amit hallottak;
106 14|               a nyár sem olvasztja azt el onnan.~És ekkor kisütött
107 14|         asztalnál egy gondolat foglalt el minden lelket: József császár
108 14|              viselte úgy, hogy irtotta el bajuszát, mikor még mindenki
109 14|               függ feje fölött.~Várjuk el leszálltát.~
110 15|           sivatag kedélytelenség lepte el a nemzet minden rétegét,
111 15|              pártfelei nem híresztelve el szándékukat, mind elfoglalták
112 15|             által, s a derült hangulat el látszott mosni az ingerültséget,
113 15|         rendeknek, hogy csendesüljenek el: a végzést ki fogja mondani.~
114 16|           elődeinknek teljes mértékben el kell ismernünk azon jogukat,
115 16|                most már tisztességesen el sem fogják majd temetni,
116 16|              egy kerek asztal foglalta el; annál ült három táblabíró
117 16|         ellenőrző táblabíróját, hogyha el talál aludni, hát majd ébressze
118 16|                háta mögé, s nem hagyta el a folyosót.~A körülállók
119 16|             Malárdy-atyafiság közül. – El kell őt távolítani.~A főispán
120 16|             minősége nincsen, távozzék el.~Mikor a jegyző lement,
121 16|        legbüszkébbike megvetően fordul el tőlük, s keserű kevélységgel
122 16|           keserű kevélységgel utasítja el magától az üdvözlést.~–
123 16|        megnyerném is azt, nem fogadnám el ilyen küzdelem után!~Óh,
124 16|              azt mondja: „Nem fogadnám el, ha megnyerném!” – Ezt mondja
125 17|              engem ott se bosszantson. El se is temessetek ebben a
126 17|           fejet kell leütniök; mert ők el nem válnak tőle.~Már a ház
127 17|           Amivel Isten meglátogat, azt el kell viselnünk erős szívvel.
128 17|                tartotta leányait, hogy el ne essenek, nem azok őt.~–
129 17|               a város közepén hangzott el; mert most már polgárok,
130 17|            küld előre a sors, fogadjuk el az ő kihívását, s felejtsük
131 17|               ő kihívását, s felejtsük el a magunk örömeit és bánatait.
132 18|                este ők is ott fogadják el vendégeiket; fiatal leányoknak
133 18|          tanulták visszhangzani, miket el nem hagyott még akkor sem,
134 18|             fordult vissza, s nem ment el a ház mellett, hanem visszafordult
135 18|         keszkenőjével, s nem hajította el, magával vitte, hogy másutt
136 18|           terhet visz vállain, és igen el van már fáradva bele. És
137 18|               falakba vágja, és szórja el Isten annak maradékait a
138 19|            befogatott, és éjszaka ment el a háztól, s Malárdy megtudá,
139 20|         Akármiféle tréfát, pajkosságot el lehetett vele követni, ő
140 20|               gyűléseit, s ott verseit el szokta szavalni, mikért
141 20|         ország-világcsalót fogva vigye el magával Kassára, ott beültesse
142 20|         eltemettünk.~És valóban Lőrinc el volt temetve jól mind rá,
143 20|                vadaskert mellett halad el, mely magas palánkkal van
144 20|              furcsa ember szerencsésen el is üttetett a tengellyel
145 20|         tisztelendő urat, aki különben el volt készülve magában, hogy
146 20|               egyszerre ijedten kiáltá el magát:~– Erős várunk nekünk
147 20|                ember e szóra egyszerre el fog komolyodni, s elhalt
148 20|               valóságos bolond; higgye el a tisztelendő úr, hogy egy
149 20|         tudományok között vesztegettem el az órákat, miket fiam nevelésében
150 20|         karnyújtásnyira előttem nyelte el a hullám; csak egy perccel
151 20|        valakinek? Kegyedre nézve úgyis el volt veszve a fia, s mint
152 20|               a tisztes úr övébe, hogy el ne szaladjon –, kegyelmed
153 20|               ember, a lelkemmel pedig el vagyok annyira adósodva,
154 20|             szemet meresztve Thaddeus. El nem gondolhatta, hogy mit
155 20|              nem saját hasznát mellőzi el, hanem a közösségét; az
156 20|              csak azt, hogy hallgasson el egy olyan titkot, mely miatt
157 20|               gyilkosa: nem hallgatnám el azt, hanem kimondanám.~Kadarkuthy
158 21|                 Köszönöm, nem fáradtam el”.~A rehabilitált bárót aztán
159 21|     szabadonbocsáttatásáról tudósíták, el is hagyta Kassát, s sietett
160 21|               hálálkodásaival halmozza el: nem kívánt tőle semmi köszönetet.
161 21|                a mártírarcot valamikor el fogják tőle rabolni; valami
162 21|                akart szólalni, egészen el volt rekedve, alig találta
163 21|       figyelmeztetett, hogy hallgassak el, mert ha ön kiszabadul,
164 21|                 mondja meg, hova dugta el, mert én addig el nem megyek
165 21|                dugta el, mert én addig el nem megyek innen!~E szóval
166 22|           nekünk, s amit mi lassankint el fogunk felejteni; egy lakonikus
167 22|           fekete rámákban akkor kapnák el róla egyszerre szemeiket,
168 22|              strázsának, azzal intézte el a vármegye dolgait, egyszóval
169 22|       hazugsággal, hogy őt Bajcsy uram el akarja venni, vagy legalább
170 22|            akarja venni, vagy legalább el akarta venni valaha, vagy
171 22|          akarta venni valaha, vagy még el is veheti talán, s e gondolat
172 22|                 Hát miért jött? Mondja el. Bajcsy alispán hangja nem
173 22|           felkapva, hogy a nagyasszony el ne érhesse; – énnekem kezet
174 22|              Kit öltek meg hát? Mondja el hirtelen!~– Jaj, bizony
175 22|                nem is beszélhetném azt el. Hát úgy volt az, hogy én
176 22|            elkísérem a Tóthékig, úgyis el vagyok már késve; hát amint
177 22|               kérdezé:~– És nem mondta el kegyelmed ezt senkinek?~–
178 22|           fiatal urak nem azért váltak el olyan csendesen, mintha
179 22|           leánya egymás miatt veszének el, még azt is meg kell nekik
180 22|            magasból. Mákosné asszonyom el nem tudta gondolni, hogy
181 22|                 csak egy drága szót is el talál mondani akármiféle
182 23|            font; és mesélt nekik, hogy el ne aludjanak: olyan szép
183 23|               van bízva, nem végezhető el sem levélben, sem üzenet
184 23|              Malárdyné ijedten taszítá el a rokkát maga elől.~– Az
185 23|            mondd meg nekem. Ne titkold el előttem, édes, jó fiam,
186 23|         anyjukat, és pirulva fordulnak el apjuktól, ki nekik a porba
187 23|          márványszobrok egyike kezdené el egyszerre szemeit forgatni.~–
188 23|                hogy egy Malárdy bújjék el kihívó megbántója elől,
189 23|                az a verekedő valamerre el nem tisztul innen a városból.
190 23|                törvényein, nem fogadva el más kötelezettséget, mint
191 23|      nyakravalójába dugdosva.~– Mondja el nekem; majd én átadom neki.~–
192 24|             hogy üljön le; nem fogadta el.~– Nem, uram, lássad, hogy
193 24|             lett? Mely parton temették el hideg tetemét?~A lelkész
194 24|                kösse fel övét, s hozza el magával hozzám a szent bort
195 24|          mondást. Ő hallgatva távozott el, s csak odakünn kezdett
196 24|                 s csak odakünn kezdett el sírni, hogy benn meg ne
197 24|               sors; te korábban alszol el; aludjál békével; nem hívogatlak.~–
198 24|           lélekenyhítő sóhajtás hagyta el.~A rejtélyes levelet mindkét
199 24|             éjjel azt a tréfát követte el, hogy megszökteté menyasszonyát
200 24|              okos és becsületes ember. El is vitték volna már tízszerte
201 24|                Öntudatos arccal fogadá el társa kezeiből az utolsó
202 24|    Belefogózott annak hideg kezébe, és el nem bocsátá azt. Legiszonyúbb