Rész

  1 1 |            nagy csendességben mégis úgy ugatnak a házőrző ebek egyik
  2 1 |   hagyományok tartanak ébren, s mik úgy látszanak reszketni abban
  3 1 |       tartotta fenn az utolsó szót, úgy kondítá rá mély, tekintélyes
  4 1 |          nagy, vastag ércharangokat úgy rázta a vész, mint apró
  5 1 |         azokat a hivőknek, az ajkak úgy mondák utána némán az imát.~
  6 1 |             a szétszakasztott házat úgy nyomta ismét össze, hogy
  7 1 |         nincs többé; a háborgó föld úgy felemelte annak medrét,
  8 2 |            téren, mert a nép egyben úgy sem fért volna el, kivált
  9 2 |        városban. Ki parancsolta azt úgy, ki tartotta fenn, holott
 10 2 |    találkozék egymással össze, mely úgy látszik, hogy szántszándékos
 11 2 |        megfeszült a hátán, s lábait úgy szedegette fel, mintha minden
 12 2 |        pedig mind a két csoportozat úgy közelíte egymáshoz, hogy
 13 2 |             kegyelmetek földjére is úgy, mint a mieinkre? Nem az-e
 14 2 |       amidőn azt a vizek engedik…~– Úgy vagyon – szólalt meg egy
 15 2 |        beszéltek fiatal embereknek, úgy maradt meg az emlékezetben,
 16 2 |      beleszóljon abba a zenébe, ami úgy tetszik odafenn.~Egy óra
 17 2 |            is beszél? Tud őkegyelme úgy beszélni, mint akár egy
 18 2 |            meg senki személyétől.~– Úgy van, úgy van! – kiálták
 19 2 |             személyétől.~– Úgy van, úgy van! – kiálták rá egyszerre
 20 2 |             A nagy, ódon szekrények úgy rázkódtak, úgy dörömböztek
 21 2 |           szekrények úgy rázkódtak, úgy dörömböztek magukban, mintha
 22 3 |     többször nem nézett fel a kőre. Úgy állt ott, mint egy márványszobor.
 23 3 |              a kemény szarufák néha úgy pattogtak magukban, hogy
 24 3 |     halottakat is ki akarja hányni, úgy háborog, és ők mélyen e
 25 3 |         hozzá, egészen közel eléje, úgy, hogy kinyújtott ujjahegyével
 26 3 |        emelé fel fejét, s e percben úgy állt megrémült társai között,
 27 3 |            arcán, amidőn azt mondá: úgy áldja meg az ég az alispán
 28 4 |        ameddig nagy volt a veszély.~Úgy látszik azonban, hogy ezt
 29 4 |     nagytiszteletű úr ez alkalommal úgy el volt foglalva egy igen
 30 4 |          egyetlenegy fiának a nevét úgy elfelejtette, hogy mikor
 31 4 |           várjanak künn a folyosón. Úgy cselekedtek. Egyik ember
 32 4 |         halvány arcok csoportozata: úgy látszott rajtuk, hogy szeretnének
 33 4 |           el ne felejtkezzél róluk… Úgy legyen!”~Irtózatos! Irtózatos!~
 34 4 |        gondolnak ez órában, s kezük úgy reszket a fejsze nyelén,
 35 4 |         beszélik, amit hallattak, s úgy borzadnak tőle. Egy nő elájult,
 36 5 |      tiszteletes úrék Lőrinckéje.~– Úgy? Az, aki most Sárospatakon
 37 5 |           kibeszélte magát.~– Igaz, úgy van, mindent helybenhagyok.
 38 5 |             erővel elfogta a fejét, úgy súgta oda a fülébe:~– Lőrincke
 39 5 |     elszökött Patakról.~Bajcsy uram úgy tett, mintha ez sem lepte
 40 5 |           sem lepte volna őt meg.~– Úgy? Tudom. Régi história. El
 41 5 |           udvaron a kiskutyákkal, s úgy távozott el, mint akit nagyon
 42 5 |     látszott. A gond, a bánat alatt úgy összegörnyed az ember.~A
 43 5 |          lelkész.~– Óh, csak mondja úgy: anyátok – rebegé a leányka,
 44 5 |         volt: nem soká fogja anyját úgy nevezhetni. Ő viszi a sírba.
 45 5 |            ajkaihoz: az öregasszony úgy csókolta azt a képet.~–
 46 6 |             környék előkelő nemesei úgy tekintik őt, mint orákulumukat,
 47 6 |         kastély Ingoványon egy nap, úgy mint másnap, előkelő vendégekkel
 48 6 |             külön kamrává idomítva, úgy hogy a nemes vendég ugyanazon
 49 6 |          mely azután tetőtől talpig úgy meg volt rámás képekkel
 50 6 |      speciest, s nagyot nyel utána.~Úgy nevezik azt, hogy KÁVÉ.
 51 6 |           tűnjenek elő, akkor ismét úgy hasonlít ez arc azokhoz
 52 6 |        árulnak, s amiktől én mindig úgy irtóztam. Mi szükség egy
 53 6 |             a szót lefordítva adni, úgy nem sokat jelent).~Durday
 54 6 |           teszi veszélyesekké, mely úgy ki tudja a férfiszívekben
 55 6 |            valamit mondani?~Vasasdy úgy megszeppent a fenyegető
 56 6 |            ifjú úr egy tekintetével úgy megjuhászította. Ez mindnyájuk
 57 6 |           leverték ellenfeleiket.~– Úgy volt, úgy volt! – igenlé
 58 6 |          ellenfeleiket.~– Úgy volt, úgy volt! – igenlé a vén gárdista
 59 6 |      sajnosabb következményeit csak úgy kerülhette ki, hogy magasan
 60 6 |          mester kezeli a hangszert. Úgy játszott rajta, mint egy
 61 7 |             és azt mondá neki:~– Ha úgy rendelte az ég, hogy ez
 62 7 |            s bágyadtan válaszolt:~– Úgy kellene lenni.~– És úgy
 63 7 |             Úgy kellene lenni.~– És úgy is van.~– Fájdalom, hogy
 64 7 |          mindenütt kikacagják érte: úgy tekintik, mint ártatlan
 65 7 |             a legcsípősebb dolgokat úgy be tudta hengergetni jóízű
 66 7 |             És amellett tudott inni úgy, ahogy senki más – és nem
 67 7 |           elkezde szabódni~– De itt úgy segéljen, nincsen! Az én
 68 7 |        eltűnt.~A jámbor atyafi csak úgy nézett utána: vajon visszakerül-e
 69 7 |             határozni; az ami őneki úgy tetszett, azt olvassa fel
 70 7 |            magasztalják, dicsérjék, úgy, ahogy ő.~– De nagyon szép,
 71 7 |            társaság egy része éppen úgy meg volt zavarodva, mint
 72 7 |      betűről betűre ugyanaz.~Kálmán úgy állt az olvasóasztal mellett,
 73 7 |            azután letevé.~– Ah, nem úgy kell azt. Kinyújtva kell
 74 7 |            széket egy lábánál fogva úgy, hogy egyenesen állva maradjon?~
 75 7 |         tudta, hogy jött oda.~Éppen úgy járt a másik is.~Most a
 76 7 |            híres zsákemelgető volt. Úgy hívta minden ember, hogy
 77 7 |            birkózótól, talán nem is úgy értette; de a jelenlevőknek
 78 7 |     becsülettel nem birkózol velem, úgy, ahogy máskor szoktál, én
 79 7 |            ahogy máskor szoktál, én úgy sújtalak a földhöz, hogy
 80 7 |         mint valami fiatal fenevad, úgy szökött rá egyszerre, hogy
 81 7 |              midőn mellette elment. Úgy félt tőle, úgy gyűlölte.~
 82 7 |     mellette elment. Úgy félt tőle, úgy gyűlölte.~Malárdy pedig
 83 8 |             e rettenetes hódítónak.~Úgy bánt az vele, mint egy bölcs
 84 8 |     bűverőnek, amit köznapi nyelven úgy hívnak, hogy „szerelem”.~
 85 8 |      törvénytudományban is járatos: úgy idézett a tripartiumból
 86 8 |          várakozó hintókra ülnek, s úgy térnek vissza a kastélyba.~
 87 8 |          fogadott.~Miért hogy mégis úgy reszketett most a hangja?
 88 8 |         eggyé vált vele. Szótárírók úgy nevezik azt, hogy „harmónia”.~
 89 8 |        jegyesek vagyunk.~– Szülőink úgy akarták.~– Talán mi magunk
 90 8 |     másikkal vágta a habot; a zápor úgy suhogott alá a köpenyre,
 91 8 |          alá a köpenyre, a két szív úgy dobogott alatta nyugtalan.~–
 92 8 |            lenni?~– Itt… Itt…~Az ég úgy dörgött odafenn; tajtékos
 93 8 |            tajtékos üstökű hullámok úgy emelgették rémes fejeiket
 94 9 |            csapot ütnek a bőrébe, s úgy kenik savanyú mustárral,
 95 9 |          dolgában, nehogy leánya is úgy járjon, mint Viktor anyja
 96 9 |            házassági szerződményen, úgy megkötözve abban az ifjú
 97 9 |       kezdve nagyig, vagy azt, hogy úgy szöktette a vőlegény a menyasszonyt.~
 98 9 |         ahogy vetette a feje alját, úgy aludjék rajta.~Az egyszerű,
 99 9 |         nagyok, mint egy bagolyé, s úgy égnek, mintha mindig ittas
100 9 |            az ő jó szelíd Kálmánját úgy megszégyeníté, hogy azokat
101 9 |            a gyönyörű szép verseket úgy a tűzbe dobatta… csak legalább
102 9 |             tűkkel. A gyémántos tűk úgy remegtek, mint a menyasszony
103 9 |      mondtam; ha nem szeretsz engem úgy, ahogy asszony tud szeretni
104 9 |         szeretni férfit, hanem csak úgy, ahogy úrnő szereti urát:
105 9 |            áldomást intéznek hozzá, úgy elhalványul; szinte megdöbbenti
106 10|      feleljek, a báró komoly arccal úgy mutatott be mint fiát. Azután
107 10|             fogódzott karosszékébe, úgy kacagott.~– Nagy szemfényvesztő…~–
108 10|          nyájasabbak voltak hozzám, úgy hízelegtek, meghívtak magukhoz
109 11|            kötéldarab, azt Thaddeus úgy, hogy a halász észre ne
110 11|           fia eltűnt, sokáig maradt úgy mozdulatlanul.~A halász
111 12|            én legfélelmesebb rémem.~Úgy félek, úgy irtózom tőle,
112 12|    legfélelmesebb rémem.~Úgy félek, úgy irtózom tőle, mint akármelyik
113 12|   pajtakapukat ki- s bevagdal, csak úgy csattog, s a kéményeken
114 12|             a Malárdy-kastély előtt úgy hajtogatják előtte fejeiket,
115 12|          meg nem állnak egy percig, úgy tesznek, mintha régi ismerősök
116 12|           őket halni: az életben is úgy lehetne. Óh, a sors nem
117 12|             odakünn. Az ablaktáblák úgy rezegnek.~Majd meg valami
118 12|      takarja mind a kettőt, szíveik úgy dobognak együtt. De mégis
119 12|            szól a boldog asszony, s úgy meg van nyugodva abban,
120 12|             karjait egymásba fonta, úgy feküdt hanyatt, és hagyta
121 13|      elvette a kezéből a csészét, s úgy vágta a földhöz, hogy millió
122 13|           olyan bolondokat!~– De ha úgy van. Mint haramiavezér kirabolt
123 13|            Hja jah: bár hiszen csak úgy álmodtam volna, de nem az
124 13|          vasbékjóval a Lőrinckét, s úgy akarta magával vinni a vármegye
125 13|             keresztüljárja szobáit; úgy dolgozott nyitott ablakoknál.~
126 13|             pompás aranyos hintóba, úgy vitték végig a városon.
127 14|         mikor még senki sem viselte úgy, hogy irtotta el bajuszát,
128 15|            valaki jót mondott, ő is úgy rakta utána szemmel, szájjal,
129 15|            kezét a zöld asztalra, s úgy látszott a képén, hogy mondani
130 15| közfigyelembe iparkodott bevonni, s úgy tett, mintha az egész veszedelmes
131 15|             arare minor.~Malárdy is úgy tett, mintha nevetne. Az
132 16|        látta senki ebben az órában: úgy megijedt az, úgy elment
133 16|            órában: úgy megijedt az, úgy elment haza, s úgy kilelte
134 16|     megijedt az, úgy elment haza, s úgy kilelte otthon a hideg,
135 16|            család sarjadékai mindig úgy szokták kimondani, hogy
136 16|           volt már; néhány vonással úgy odateremtette az embert,
137 16|         lesz alispán… Ti akartátok: úgy lesz!~Azzal eltávozott,
138 17|            nemes úr jön a ház felé, úgy tetszik, hogy tisztelendő
139 18|    gondolattal, hogy e falak, miket úgy építtetett, mintha saját
140 18|         keresztutca vége felé érve, úgy tetszék neki, mintha azt
141 18|     emlékezni kezdett minden házra: úgy tetszett neki, mintha messze
142 18|          útról tért volna vissza, s úgy jutnának egyenkint eszébe
143 18|            egy csapszék volt, abban úgy szólt a hegedű, ahogy csak
144 18| felmagasulva előtte; félkörű szemei úgy bámultak le rá, s tág öbléből,
145 19|             valami álmodott hangok, úgy jönnek éjszaka a távoli
146 19|         sógorának, hogy „Neki éppen úgy lábaszárához rozsdásodott
147 20|           az annak a falunak, hanem úgy csúfolják az ismerősök egymás
148 20|           hogy miután a fiú egészen úgy tesz, mintha többé gondja
149 20|       tisztelendő úr megfeddé, hogy úgy elmaradoz tőlük, mire Kálmán
150 20|             Ime feltalálta fiát.~És úgy ment Malárdy kastélyába
151 20|            is üttetett a tengellyel úgy, hogy annak mind a negyvennégy
152 20|           állatnak van esze, ha nem úgy bánnak vele, mint oktalan
153 20|            baja vele, ha nem minden úgy ment volna, ahogy elkezdődött?~
154 20|             gyalog. Tanuló koromban úgy utaztam be az országot;
155 21|        következetes.~Az ember éppen úgy, mint a ló, arra van hivatva,
156 21|           elkényezteté, pedig az is úgy élt, mintha egyedül csak
157 21|          egyedül csak őt szolgálná.~Úgy látszék, hogy meg akarta
158 21|             Hiszen Thaddeus maga is úgy akarta azt, hogy egykor
159 21|            képeztek a sötét szemek; úgy látszik, ez embernek saját
160 21|             félrefordítá a fejét, s úgy elfelé néző képpel kérdezé
161 21|          élne: kezének egy ütésével úgy összezúzná önt, hogy sohasem
162 22|         tekintetes karok és rendek, úgy hozván a dolgok rendje magával,
163 22|             melyet az néhány szóval úgy jellemzett.~Most vegyük
164 22|         jellemzett.~Most vegyük ezt úgy, mintha regény volna.~Ne
165 22|           midőn félretekint, mindig úgy tetszik neki, mintha azok
166 22|          kössék jól a szívére, hogy úgy elmondjon egy óranegyed
167 22|       valami idegen bolond ember.~– Úgy? Az egy báró. Miért mondja
168 22|          mert olyan, mint a bolond; úgy jár az utcán, mint a bolondok
169 22|          minap meg a Fekete sas-ban úgy ütötte pofon a szolgát,
170 22|             kínálni a köleskását, s úgy borította a fejére az egész
171 22|            beszélhetném azt el. Hát úgy volt az, hogy én bizony
172 22|           siethetek haza, mondék, s úgy is tettem. Tetszik tudni,
173 22|             az erős taszítás miatt, úgy meglökte az a derék fiatalember,
174 22|          csak néztek egymás arcába, úgy szikráztak a szemeik; azután
175 22|        asszonyi rövid eszemmel csak úgy okoskodom, hogy az a fiatal
176 22|             a folyosóról az utcára, úgy megrémült ez utóbbi szavaktól:
177 23|         fiút, pedig mostohája volt; úgy őrizte minden bajtól, remegett,
178 23|           nem történt-e baja.~Éppen úgy várta haza azon a napon,
179 23|             hozzágondolni a többit. Úgy hiszem, okos asszonyság
180 23|           Gutai-leány (mert valóban úgy szereti őt a lelkész, vagy
181 23|        vigasztalóm. Sorsában mindig úgy részt vettem, mintha a magaméhoz
182 23|        rajzanak a méhek; te azokkal úgy szerettél máskor pepecselni;
183 23|             és jerikói rózsával, te úgy szerettél máskor az alatt
184 23|        fejét hogy emelte magasra.~– Úgy, jól van… – ezt felelé atyjának.~–
185 23|        voltam ahhoz a leányhoz. Nem úgy akartam mondani, Kálmán.
186 23|        kísértetiesen kiülő szemeit; úgy nézett, mintha amaz antik
187 23|            is lépett az ajtón.~Csak úgy barátságosan, nem is kocogtatva,
188 23|     pillanatban, mert most mindjárt úgy megrakom két oldalra ezzel
189 23|             A rettenthetetlen vitéz úgy megrettent e veszedelmes
190 24|       hosszú, kétfelé omló hajával, úgy állt vele szemközt, mint
191 24|            meg kezét; az ő keze már úgy reszketett.~– Menj, gyermekem,
192 24|          mely őt megátkozá, mely őt úgy megverte, és megszorítá
193 24|           lehet szemekkel megverni, úgy bizonyára lehet meg is áldani
194 24|          olyan szelíden mosolygott; úgy kiderült minden vonása;
195 24|             Oh, de elébb élned kell úgy, hogyha meghalsz, mosoly
196 24|             annak az embernek éppen úgy levenni az emberek fejéről
197 24|    Megbocsátok, és szeretni foglak. Úgy cselekedtél, mint becsületes
198 24|     férfihoz illett; tégy ezután is úgy, ahogy tiszta szíved tanácsolja.
199 25|    leszállani, mégpedig az átkozóra úgy, mint az átkozottra.~A kor