Rész

  1 2 |      maradjanak szépen egy rakáson.~Malárdy Ferencnek hívták az első
  2 2 |       Dárdai és Czoborhegyi Malárdi Malárdy Xavér Ferenc. Minden rendű
  3 2 |            fogok dolgozni”, innen a Malárdy név. Ezt a hírneves család
  4 2 |      vérszerinti rokonságban volt a Malárdy családdal.~A Malárdyak tehát
  5 2 |            második konzul Rómában”.~Malárdy Ferenc bizton elmondhatja
  6 2 |          futni készültek valamerre. Malárdy pedig kényszeríté hivatalnokait
  7 3 |            az a kő mindjárt leesik.~Malárdy előbb tetőtől-talpig nézte
  8 3 |            a papírra, melyre írtak. Malárdy mégsem mozdult meg helyéről.~
  9 3 |            ki a veszélyes teremből; Malárdy volt az utolsó, aki elhagyta
 10 3 |            volt az. Mit törődik egy Malárdy a feje fölött függő kövekkel?~
 11 3 |           Ne mondja senki, hogy egy Malárdy fél, és elfut a veszélyből.~
 12 3 |        lépett be a megye főnökéhez.~Malárdy ott várta őt az ajtó előtt,
 13 3 |            akar az úr? – kérdé tőle Malárdy hidegen, röviden, visszautasítólag.~
 14 3 |         elmondom, amiért küldettem.~Malárdy észrevette, hogy kivel van
 15 3 |           utódaink: íme, ez is azon Malárdy utóda, aki megengedte nekünk,
 16 4 |             parancsot; ráírta kívül Malárdy címeit; azzal odanyomta
 17 4 |          kilenc órakor érkezett meg Malárdy szállására, ki a megyeház
 18 4 |           Tíz órakor egyedül maradt Malárdy, akkor ő maga jött ki az
 19 4 |     egészségére kívánták az ebédet; Malárdy hangja kezdett kihangzani
 20 4 |            őket kényszeríteni arra.~Malárdy tehát falukról rendelt be
 21 4 |          pillanat múlva ott termett Malárdy hintaja az ó-temető terén.~
 22 4 |          mindenki félre az útjából.~Malárdy néhány pillanatig halk hangon
 23 4 |          babiloni vizeknél ültünk…”~Malárdy és az ácsok a főbejárat
 24 4 |          pedig meleg nyár van.~Csak Malárdy arca olyan most is, mint
 25 4 |          pusztaságban nem maradtak.~Malárdy hintajában állva nézte végig
 26 4 |         hazamehetett mindenki.~Amit Malárdy megparancsolt, azt véghez
 27 6 |                     Báró Kadarkuthy~Malárdy ez évben ünneplé alispánsága
 28 6 |     báránybőr süvege hóna alatt; ez Malárdy András bácsi; az alispánnak
 29 6 |          meg nem hazudtolná e szót. Malárdy Hermina szívét aes triplex
 30 6 |             éppen olyan ember, akit Malárdy ki nem állhat, egy nyers,
 31 6 |     észrevételeit, kérkedését – egy Malárdy ellenében.~Azonban átestünk
 32 6 |             levél az alispán úrnak.~Malárdy felállva fogadta vendégét,
 33 6 |            Hízelgés egy Malárdytól! Malárdy Xavér alispántól!~Pedig
 34 6 |             is szép volna.~Legalább Malárdy többször tekinte majd az
 35 6 |     szájtátva bámultak reá; az ifjú Malárdy, midőn a kávéscsészét eléje
 36 6 |             ki vígan, ki szomorúan.~Malárdy kérdezősködött az öreg Kadarkuthy
 37 6 |          Kadarkuthy László megkérte Malárdy második nejét még leány
 38 6 |            az nagyon erős kőszikla.~Malárdy jól tudá azt, hogy báró
 39 6 |        folyvást sötét árnyat vetett Malárdy szívében azon derült képre,
 40 6 |          első és utolsó kérdés volt Malárdy előtt. Akit azzal vádoltak
 41 6 |      aranyat fájdalmai enyhítésére.~Malárdy szívéről egy nehéz kő látszott
 42 6 |            több volt, mint amennyit Malárdy várt. Hát még a kivitel
 43 6 |           le térdeplő zsámolyaikra; Malárdy szobortiszta arcán egy pár
 44 6 |             ő is a gyülekezet közé, Malárdy megölelte az ifjút, és megcsókolá
 45 6 |         ifjút, és megcsókolá arcát.~Malárdy megcsókolta egy fiatalember
 46 7 |            hódítva a leghatalmasabb Malárdy az ifjú Kadarkuthy által.~
 47 7 |          kellene példákért mennünk.~Malárdy szívét annyira megnyerte
 48 7 |  reménylenem azt, ami ott írva van?~Malárdy elmosolyodott. Az örömtől
 49 7 |          fiam!~Viktor végighallgatá Malárdy panaszát, ami az akkori
 50 7 |        varázsbotjával, amin az öreg Malárdy atyafi nagyon bámult, hogy
 51 7 |         minden oldalról üdvözölték, Malárdy kezet szorított vele, Durday
 52 7 |           tud ígérni.~Egy óra múlva Malárdy alispánhoz szomorú, de elszánt
 53 7 |          enyhítőt, semmi buzdítást. Malárdy alispán, a klasszikus szobor
 54 7 |           Bocsásson meg, édesatyám.~Malárdy nem tudta, hogy Kálmán mint
 55 7 |          rebegé az ifjú érzékenyen.~Malárdy hidegen bólintott fejével.~–
 56 7 |           Ma is. Éppen neve napján.~Malárdy visszavonta tőle kezét.
 57 7 |            félt tőle, úgy gyűlölte.~Malárdy pedig a hála és bámulat
 58 7 |    megnyerte ön az enyémet! – szólt Malárdy, s kebléhez szorítá az idegen
 59 8 |            jött, ha megszólították. Malárdy arcán meglátszott az öröm,
 60 8 |          foglaltak helyet; ott volt Malárdy, az alispán, Vasady és a
 61 9 |         háznál.~Egyik az volt, hogy Malárdy többször bizalmas beszélgetésbe
 62 9 |      regényességet.~A második napon Malárdy igen nyájasan tudakozódott
 63 9 |           atyja megérkezését. Ennek Malárdy örült. Nemcsak mondta, hogy
 64 9 |       szarkasztikus modorában, amit Malárdy jól ismert. A báró ismeretes
 65 9 |            hanem adósságot. Ajánlja Malárdy figyelmébe, hogy a tisztelt
 66 9 |         kitalálja a levélíró nevét.~Malárdy elégült mosollyal tevé el
 67 9 |        Viktor nagyon komoly arccal.~Malárdy kíváncsian kérdezé, hogy
 68 9 |        remény van felgyógyulásához.~Malárdy kénytelen volt szintén szomorú
 69 9 |             formasági hiányokat egy Malárdy hatalmas befolyása mellett
 70 9 |            ez ünnepélyre, melyben a Malárdy nemes családfa ismét egy
 71 9 |         környék leggazdagabb főura, Malárdy Hermina részéről pedig az
 72 9 |            vőlegény a menyasszonyt.~Malárdy igazat adott feleségének,
 73 9 |           de annál több a sietésre.~Malárdy rokonai és a környékbeli
 74 9 |             család összeköttetése a Malárdy törzzsel hozand a nemesek
 75 9 | megszorítólag hatna az alsóbb rangú Malárdy büszkeségre… és végre, minden
 76 9 |             egyszerű fekete ruhája.~Malárdy ráismert: ez Gutai Thádé.~
 77 9 |       otthon az ő tulajdon házában.~Malárdy Ferenc önmagában szánni
 78 9 |          elképzelni e jelenet okát; Malárdy azt hivé, hogy ez az ősz
 79 10|            fia zsolozsmákat énekelt Malárdy Ferenc kápolnájában! Ugyanazon
 80 10|      hallott.~– Te szerelmes voltál Malárdy leányába?~– Voltam, vagyok
 81 10|       bűvészetet gyakoroltál, midőn Malárdy fiát megszégyenítéd? Hogy
 82 12|          kacagott: hahaha! Kacagott Malárdy Ferenc kandallójában, s
 83 14|            olyan büszke ember, mint Malárdy alispán.~Az ember egyszerre
 84 14|        éjszaka eltűnt, elveszett, a Malárdy név világ szájára került,
 85 14|        hivatását nem teljesíté; s a Malárdy név dicsősége összeomlik
 86 14|             közörömben csak egyedül Malárdy döbbent meg. Nem történhetik-e
 87 14|              De hát mer-e a népkegy Malárdy ellenében ingadozni? Nem
 88 14|             lerontson; és bizonyára Malárdy oly büszkén, oly hideg nyugalommal
 89 15|            egész társulatot, melyet Malárdy alispán több ízben igyekezett
 90 15|             még, ha azt tudta volna Malárdy, hogy aki ama Hyppocrenében
 91 15|           fog kandidációba jöhetni.~Malárdy egyenkint látta ellenségeit
 92 15|    kénytelen elhalasztani mondását.~Malárdy igen jó taktikát vélt akkor
 93 15|           váratlan szünet támadván, Malárdy gúnyos tréfával inte, hogy
 94 15|          hogy nevetett rá mindenki.~Malárdy féltréfásan szólt rá vissza:~–
 95 15|        jacentem!~Ismét nevettek, de Malárdy kezdett haragudni, s félbüszkeséggel,
 96 15|          majori discit arare minor.~Malárdy is úgy tett, mintha nevetne.
 97 15|             tréfa tökéletes legyen, Malárdy valamit súgott a főispán
 98 15|         tegyen, a két alispánjelölt Malárdy Ferenc és Keresztúri István
 99 16|            az ő alispáni jelöltjük!~Malárdy ismét büszkébben kezde széttekinteni.
100 16|             Malárdyval közel rokon; Malárdy családtagja, mely nevet
101 16|            hogy meglátta, miszerint Malárdy szavazatai még csak a százasban
102 16|            a lajstromokba tekintve, Malárdy neve alatt ötszáz szavazatot
103 16|             a fenyegető körülményt.~Malárdy homloka egy percre összehúzódott,
104 16|           ezren felül van a vótuma, Malárdy úré még nincs nyolcszáz.~
105 16|         urambátyámé csak nyolcszáz.~Malárdy sápadt lett a dühtől. A
106 16|             Bajcsy állt ezerszázon, Malárdy még nem közelíté meg az
107 16|        véletlen játéka is lehetett. Malárdy szavazatai lassankint megközelíték
108 16|       kettővel, már hárommal több a Malárdy szavazata, mint Bajcsyé.~
109 16|            ajkakkal számlálák: 1750 Malárdy; 1751 Bajcsy András… Tán
110 16|      szavazás jobbra kezd fordulni. Malárdy már 1800, Bajcsy hátul maradt
111 16|       ezerkilencszázat is elérte, s Malárdy messze hátramaradt; akik
112 16|           egy nem említi Malárdyt.”~Malárdy arccal az ablak felé fordult,
113 16|             esztelenül szaporodnak; Malárdy nem halad.~Az a halvány
114 18|     felmagasztaltatásáról, a büszke Malárdy estéről.~Malárdynak nem
115 18|      alacsonyak legyenek, midőn egy Malárdy belőlük kilép, hogy egy
116 18|   fennhangon, nem ügyelve rá, vajon Malárdy Xavér Ferenc szereti-e a
117 18|         Ferenc szereti-e a csendet.~Malárdy nem bírt szobáiban maradni;
118 18|          ostornyél vége sáros volt, Malárdy megtörülte azt keszkenőjével,
119 18|          sötét sikátor közepén járt Malárdy, valami szemközt jövő hirtelen
120 18|     hirtelen elordítá magát előtte.~Malárdy összerezzent; pedig nem
121 18|              mindenütt falat talál.~Malárdy egy percig azon gondolkozott,
122 18|         eszébe: hogy ő kicsoda. Egy Malárdy, minden nemesek között a
123 18|              A hatalomnak vége van… Malárdy testét-lelkét valami hideg
124 18|          belevágta annak ajtajába…~…Malárdy nagyot botlott hirtelen…
125 19|                          Éji hangok~Malárdy magához tért kábultából;
126 19|          hajóslegénnyel találkozott Malárdy, kik közül az egyik valami
127 19|             a korsót.~Nem tértek ki Malárdy előtt; ő volt kénytelen
128 19|             az is elaludt rá.~Amint Malárdy a Szent János kápolnája
129 19|            utcán nem volt más, mint Malárdy; a főúr meghajtá térdét,
130 19|       elhagyandó lélek üdve végett.~Malárdy akkor ért a megyeház kapujához,
131 19|        hallhatott volna ez éjszakán Malárdy.~Durday első feleségének
132 19|             nem függ apja kegyétől. Malárdy dühösen kérdezé: – Egy kálvinista
133 19|          kálvinista harangozóéhoz.” Malárdy e legérzékenyebb oldalon
134 19|         éjszaka ment el a háztól, s Malárdy megtudá, hogy pár nap múlva
135 19|       esetben tarthatván reá igényt Malárdy fiúgyermeke, ha apja akarata
136 19|        fényesebbé mint ő, ha tudja.~Malárdy vállat vont, mikor ezt a
137 19|            magányos lakoknak látott Malárdy egy kivilágított ablakot,
138 19|           mintha rá volna az bízva. Malárdy a konyhában sem talált senkit.
139 19|    Mindennek vége – szólt az orvos.~Malárdy fáradtan roskadt egy karszékbe.
140 20|        feltalálta fiát.~És úgy ment Malárdy kastélyába még aznap este.
141 20|         voltam elégedve a játékkal; Malárdy meg volt elégedve, a leányzó
142 22|           volt más, mint tekintetes Malárdy úr fia, Kálmán. Bajcsy alispánnak
143 22|         okoskodom, hogy az a fiatal Malárdy abba a tisztelendő úr Lilájába
144 22|            ha a tisztelendő úr és a Malárdy tekintetes úr megtudja a
145 22|              hogy Gutai uram fia és Malárdy úr leánya egymás miatt veszének
146 23|               A fellázadt fiú~Amint Malárdy megszűnt alispán lenni,
147 23|          jövedelmét; a pompa, mit a Malárdy név kimérája követelt maga
148 23|         volt, mely azt porrá tette.~Malárdy nem gondolt arra, hogy ez
149 23|          győzni fogja azt tovább. A Malárdy név nagysága, a fényes birtok,
150 23|     bizottmány rájuk teendé kezeit. Malárdy kénytelen volt kétségbeesett
151 23|              ami azokból hiányzott.~Malárdy sírt, midőn a derék asszony
152 23|            kegyelmén kívül senkire.~Malárdy megölelte nejét, és nem
153 23|            a megbukott, az elejtett Malárdy házánál? Lehet olyan eset
154 23|      világon, melyben Bajcsy András Malárdy küszöbét átlépje?~Bajcsy
155 23|             rettegek Gutaiért, mint Malárdy úrért. A lelkész nekem régi
156 23|             olyan csapás lenne az a Malárdy úrra nézve. Azért kérem
157 23|            összegörnyedt, reszketeg Malárdy.~A nő megdöbbent férje arcától,
158 23|         Mindent hallottam – suttogá Malárdy a nyitott szobaajtóra mutatva.~
159 23|           már úgyis tudott mindent?~Malárdy elrejté arcát kezébe, mint
160 23|              akit bántottak előtte.~Malárdy arcán sötétkékre dagadtak
161 23|           van. Igazad van – suttogá Malárdy, magához térve első indulatából. –
162 23|            gondold meg azt: te, egy Malárdy, aki ennek a névnek utolsó
163 23|             emberek, íme megalázták Malárdy Ferencet Gutai Thaddeus
164 23|     szánalom volt. A nagy, hatalmas Malárdy mint elővette ékesen szólását,
165 23|           és szeretni fogom holtig.~Malárdy hevesen toppantott.~– S
166 23|         hogy szavadat nem fogadnám.~Malárdy tántorgott, a feje kezdett
167 23|         ingerült vagy. Majd holnap.~Malárdy rámereszté fiára kísértetiesen
168 23|             imént beszéltél atyám a Malárdy név büszkeségéről; emlegetted
169 23|           most azt mondod, hogy egy Malárdy bújjék el kihívó megbántója
170 23|       rokonomat; levetem magamról a Malárdy nevet, ha az szégyenli magát
171 23|           meghalni…~A mostoha látta Malárdy arcának szertelen elsápadását,
172 23|         nyilván nem tudja, hogy egy Malárdy házában hogy szokás köszönni.
173 23|            Én vagyok az. Én keresem Malárdy Kálmán urat.~– Mért keresi?~–
174 23|         elvégezni. Kérem, merre van Malárdy Kálmán úr?~– Azzal nem beszélhet
175 24|             furcsa ember hagyománya~Malárdy Xavér Ferencet látták az
176 24|        arcot mutatott be egymásnak: Malárdy és Thaddeus arcait.~Mind
177 24|        rekedt, alig hallható szóval Malárdy a paphoz, midőn szobájába
178 24|              atyjának, a rettenetes Malárdy Ferencnek, ki míg százezer
179 24|          kérdé most fölemelt hangon Malárdy. – Nem tudod-e még most
180 24|         Gutai Thaddeus átkot vetett Malárdy Ferenc gyermekeire, s saját
181 24|           űr van azon a téren, ahol Malárdy a fatemplomot lerontatá,
182 24|             végigfutni hajadonfővel Malárdy Ferencet, az elöl-utól találtaktól
183 24|      félrevonultak mind a tornácra; Malárdy és az orvos egyedül maradtak
184 24|            amott, túl leszek. Uram, Malárdy Xavér Ferenc, amottan túl
185 24|         csak egy óra van még hátra.~Malárdy elérté a haldokló szavait,
186 24|         hörgé elérzékenyült hangon.~Malárdy szilárd hangon mondá:~–
187 24|        Lőrinc fia; ennek a felesége Malárdy Ferkó Hermina leánya; van
188 24|    keresőnek, hogy megmentse általa Malárdy gyermekét, az őáltala elátkozottat.~
189 24|          mellett álló ellenfelének, Malárdy visszaszorítá azt.~– A mi
190 24|            nem rogyhatott a földre. Malárdy felfogta őt karjával.~És
191 24|            mosoly maradjon arcodon!~Malárdy könnyezett, és ölébe takarva
192 24|            mint egy élőnek beszéde.~Malárdy nem akará engedni, hogy
193 24|            Maradj tehát itt – szólt Malárdy, és eltávozott.~Öt perc
194 24|        egymást.~És azon az éjszakán Malárdy Xavér Ferenc neje egy födél
195 24|           végéig Gutai Thaddeussal.~Malárdy Ferenc pedig, midőn ismét
196 24|         ünnepélyesen bocsánatot kér Malárdy Kálmántól, s megbánja, amit
197 24|            ide nem vezet vissza út.~Malárdy csudálkozott, és nem magyarázhatta