Rész

  1 1 |                      A haragvó Isten~Most kilencvenhat éve annak,
  2 2 |            sem fért volna el, kivált most, amidőn mindenki sietett
  3 2 |           nem is lehetne küldeni.” S most már az elébb megkínáltak
  4 2 |        honkeresők közt; azt a hegyet most is Dárdahegynek nevezik: –
  5 3 |            börtön.~És ezen börtönben most is lánccsörgés volt hallható.~
  6 3 |        messzire ellátszik a csillag.~Most is látszik még a csillag;
  7 4 |      háromszor keresi fel templomait most is: ez mindenkinek egyformán
  8 4 |             jól tudja azt, hogy háza most is ezen sírokra van építve,
  9 4 |          sírokra van építve, és hogy most is él az, akinek szavára
 10 4 |       valahonnan a háztetőről vagy a most befagyott jégről s egyéb
 11 4 |             csodának neveznek. Éppen most hajított be egy ablakot
 12 4 |              ő adott rá; és hogy már most mitévők legyenek ők a dologban?~
 13 4 |          Miként rettent volna vissza most, midőn Gutai Thaddeus járult
 14 4 |              rangú polgártársait, ha most nem is, de időjártával.~
 15 4 |              Csak Malárdy arca olyan most is, mint volt. Semmivel
 16 4 |        visszafordult a munkásokhoz~– Most folytathatjátok a munkát.~
 17 5 |                           A gézengúz~Most hagyjunk elmúlni egy szép
 18 5 |             a dolgon. Az atyafiaknak most benn a város közepén van
 19 5 |            uramnak is külön háza van most éppen a templom mellett;
 20 5 |          Malárdy-család gyakorol még most is némi elszigetelt Olimpot
 21 5 |              jobban elszaporodtak, s most a pergő rokkának járnának
 22 5 |              Bajcsy András uram háza most is ott áll a Megyercsi utcán,
 23 5 |           ott áll a Megyercsi utcán, most is azon állapotban, melyben
 24 5 |              bír.~Hanem azért ő maga most is ott lakik a kis, alacsony
 25 5 |         izmos karjairól, maga szabta most is a fontos talpat, harcsaszájúra
 26 5 |           Lőrinckéje.~– Úgy? Az, aki most Sárospatakon tanul.~– Az
 27 5 |            Leányok után járt, úgy-e? Most van az ideje, én is bolond
 28 5 |   éppenséggel el is kényeztette. Már most ők látják a hasznát. Ahol
 29 5 |          volt, mint hajdan, csakhogy most már az arca is fehér lett
 30 5 |             Megint sírsz? Mit akarsz most mondani? Lila leányom.~Lila
 31 5 |              múltkori sütemények még most is ott vannak a kocsizsebben
 32 5 |          keresztül. Erdőkön, rónákon most virultak a legszebb epipactisok,
 33 6 |       szükség egy szobornak nevetni?~Most egy ellentétes alak lép
 34 6 |           mentéje. Nagy erőltetéssel most is tudja még egyenesen tartani
 35 6 |              sem szerencsés többé, s most már csupán piquette-et és
 36 6 |             emlékeken jártatja eszét most is; az a másik már emelkedett
 37 6 |           asszonynénjének nevezte, s most rendkívül meg volt akadva
 38 6 |        nevetni nem volt szabad, mert most az alispán arca különös
 39 6 |        szerint egy társaságban, hova most lépett először, azonnal
 40 7 |           azt hitte magában, hogy ez most abból ért valamit.~Viktor
 41 7 |             bámulata előérzetében. Ő most nem lát senkit, csak a szemfényvesztőt.
 42 7 |             a báró úr nekem átadott, most itt van a kezemben.~Azzal
 43 7 |              a gyűrű nem volt ott.~– Most is itt van az ujjamon –
 44 7 |            vetett rá e tréfa után, s most már nem maradt a veszedelmes
 45 7 |         másikat is.~Ennek a lehúzása most még nagyobb küszködésbe
 46 7 |        izzadott a homloka.~– No, már most revenons à nos moutons,
 47 7 |              Éppen elegendő. No, már most mindjárt készen leszek.
 48 7 |          közönséget; ez diadal volt. Most azt hivé, hogy eljött a
 49 7 |     kikerülte szemeit.~Az ifjú költő most még nagyobb zavarba jött;
 50 7 |         iparkodott kifejezni, hogy ő most valami igen kényelmetlen
 51 7 |           soha kezéből ki nem adott, most könyv nélkül elmondják előtte,
 52 7 |           Éppen jó alkalmad lesz rá. Most kezdődik a második felvonása
 53 7 |           Éppen úgy járt a másik is.~Most a harmadikra került a sor,
 54 7 |       jutalmad, ha azt legyőzöd, aki most áll veled szemben.~És ezzel
 55 7 |           gyöngéd fehér bőr alatt.~– Most pedig azt mondom neked,
 56 8 |            hogy mégis úgy reszketett most a hangja? Máskor nem szokott
 57 8 |           hullám!…~Senki sem kísérte most dalát; de igen: a közelgő
 58 8 |         Talán mi magunk nem?~A leány most még jobban reszketett. Alig
 59 8 |             parttól oly messze, mint most…~És azzal egyik kezét átnyújtá
 60 8 |            alatta nyugtalan.~– És ha most azt kérdené valaki tőled –
 61 8 |           ott a víz fenekén”.~Viktor most már egy kézzel sem fogta
 62 9 |           írta fiának a báró, hogy ő most súlyosan beteg, alig reményli,
 63 9 |            hogy milyen nehezére esik most ennek a másiknak az a szomorú
 64 9 |             levelet kapott hazulról, most már az orvostól, aki röviden
 65 9 |           menyegzői szertartásra már most nem gyűlhetett össze, pedig
 66 9 |           mindez a szép mulatság már most el van rontva. Egy része
 67 9 |          szolgálat elvállalására.~És most ők sem lesznek jelen az
 68 9 |    kitagadtassék, vagy elbocsássa őt most haza, és várjon rá, míg
 69 9 |            egy valóságos tündér, aki most szállt le ide valamelyik
 70 9 |           máskor oly merész vőlegény most olyan hallgatag, s valahányszor
 71 9 |              ábrándos szimfóniáival, most tánczenéket hangoztat; az
 72 10|            sarkig eltakarta.~Így már most kezdődhetett a vallatás.~
 73 10|            átadták a vármegyének, az most is ott ül a tömlöcben, és
 74 11|        megfelelő révnél jussanak át, most azután befelé vágtak.~Lőrinc
 75 11|         előjönni, amíg a hold látja; most azután a sötétben felkuszálta
 76 12|       ajtókat, s kérdezi: „Ki alszik most idebenn?…” Azután megint
 77 12|                Hó, hő, ki tud aludni most idebenn?…”~Óh, aludni úgysem
 78 12|              egy arcot látja mindig. Most a túlvilági fény dicskörében
 79 12|        bélpokollal rakva, megalázva; most a gyönyör lankatag érzése
 80 12|            mit álmodott?~A leány még most is hallja a tenger zúgását,
 81 12|         hallja a tenger zúgását, még most is érzi a hullámhányás szédítő
 82 12|  hullámhányás szédítő kábulatát, még most is dobog a szíve hevesen,
 83 12|           dobog a szíve hevesen, még most is szorítja vánkosát kebléhez
 84 12|           azt is tudja, miszerint az most csak álom, de kíváncsi megtudni,
 85 12|             egy pogácsát a tepsiből, most sütötte. Azután nyílik az
 86 12|             s kis kezeivel repesget. Most odafordítja arcát a férfi,
 87 12|             szelíd, munkás férfi, ki most jött haza fáradságos napi
 88 12|              nyugodva abban, hogy ők most olyan szegények, csakhogy
 89 12|             csendesen elhömpölyögni.~Most egyszerre akaratlanul lélegzetet
 90 12|             kínzott szerveinek.~Csak most kezdett öntudatához jönni
 91 12|         kellett azzal, amit gondolt.~Most nagy lélegzetet vett, s
 92 12|            De ez jó szövetséges volt most, olyan éjszakát csinált
 93 12|              vagyok a te vőlegényed. Most jövök a menyegzői ágyból:
 94 12|            visszamegyek oda.~A lámpa most elég fényesen lobogott,
 95 12|              melengetni csendesen.~– Most már tudod, hogy ki vagyok –
 96 12|               suttogá hozzá az ifjú. Most már tudod, hogy szerettél-e,
 97 12|             arca egészen átváltozott most: mély fájdalom vonult el
 98 12|        szerettél engem. Szeretsz még most is, és akármit vétettem
 99 13|              megváltana, ha lehetne. Most pedig nem jó a betegséggel
100 13|          mondom a cselédeimnek: amit most hallottatok, azt tovább
101 13|              s bolondítja a világot.~Most Mákosné asszonyom előre
102 13|          gróf úrfival, hogy lesz már most az alispán leányából grófné
103 13|            ablakoknál.~A nagyasszony most már nem került az ajtóra,
104 13|           kellett neki mondani, mert most az egyszer jót álmodott
105 14|             felhőt és eget bejárt; s most visszaszállt, és ott függ
106 15|     szemeiket, ha ő rájuk nézett; de most – van valami a levegőben.~
107 16| ingatatlanabbnak azon a széken, mint most; a másik név csak hézagpótló
108 16| elavulhatatlan élc volt az, hogy még most is lehet rajta nevetni eleget.~
109 16|          Andrást, miért kellett neki most idejönnie, miért kellett
110 16|        eszébe sem jutott volna. Ime, most megtörtént rajtuk a nagy
111 16|      csörömpölve odább ment.~(Van ez most dühben! Csak azért dolgozott
112 16|            temetőbe. Óh, mert hiszen most már tisztességesen el sem
113 16|          Minden percben azt hallani: most kettővel, most néggyel,
114 16|              hallani: most kettővel, most néggyel, öttel, tízzel erősebb
115 16|             gyűlölni szégyell, s aki most éppen olyan ítélőbírája
116 16|             messze hátramaradt; akik most jönnek az udvarról, mintha
117 16|            közepe az összes számnak, most már ha a többi mind Malárdyé
118 16|           még az sem segítene rajta, most már vége mindennek.~Az a
119 17|           utcán.~A két asszony pedig most már maga is félni kezdett,
120 17|             összeesküvést forralt, s most jönnek érte, hogy lenyakazzák;
121 17|             ingadozott többé lábain, most már ő tartotta leányait,
122 17|              essenek, nem azok őt.~– Most már jöhetnek, most már előttük
123 17|             őt.~– Most már jöhetnek, most már előttük állok. Itt a
124 17|            közepén hangzott el; mert most már polgárok, hajósok és
125 18|            nagyot változott a világ, most a hölgyek magukon hordják
126 18|               A megyeház udvarán még most is zaj volt; jókedvű nemesek
127 18|            nem megy; azt üzené, hogy most is rosszul érzi magát.~Azzal
128 18|            az alispán pártfogása.~De most! A hatalomnak vége van…
129 18|            hideg futotta végig. Csak most gondolt erre először.~Ismét
130 18|         itthon a kis Hermina!…~Hajh, most hiába nyitna be a sárga
131 18|            gyermeksírást bár hallaná most is!~Intés volt az a sorstól,
132 19|            összeborzadt. Miért éppen most? Valaki haldoklik, annak
133 19|             vitézi tettei; sebhelyei most is minden időváltozást megtudattak
134 19|            nem kellett hozzá szólni. Most is azt hitte, hogy ráér
135 20|          mint ezen. Milyen szépen ül most az igazi Viktor nemes Abaúj
136 20|               amit ő sajátjának hisz most is, s ha gondolkozik rajta,
137 20|              mert attól félt, hogyha most visszakéri a gyepfűt, soha
138 20|          vékony rácsozatot.~– No, ha most itt egy kertész meglát bennünket –
139 20|             az emberre?~Ahol van ni! Most meg egy valóságos folyóvíz
140 20|          voltak. A kis, furcsa férfi most nyájas arcot iparkodott
141 20|              karjára.~– Az istenért, most mindjárt összetépi! – gondolá
142 20|            amilyennek látszik, azért most az egyszer megbocsátok;
143 20|        emberölő szerszámokkal.~Ebből most oldalvást nyílt egy harmadik
144 20|              kifakadása felett.~– És most menjen be, és jelentsen
145 20|           magát ilyen zavarban, mint most, mit a joviális házigazda
146 20|           szerzett nevének.~– És aki most méltatlanul ül gyalázatos
147 20|       akartam tenni akkor, és tenném most, ha fiam élne.~– Igazán
148 20|           okosan beszélni. Kegyelmed most itt akar engem hagyni és
149 20|          amit tisztelendő úr ki akar most nyitni. Tanuljon Epimetheus
150 20|             olyan titkot, mely miatt most szenved egy ember, de ha
151 21|          egykor utcán talált gyermek most paloták dísze lehetett;
152 21|              rajta; és íme, Thaddeus most imádkozik azért, hogy ne
153 21|     közönséges emberek számára, de a most érkezett nevezetes ember
154 21|              készülhetett valaha, de most minden szennyes és gyűrődött
155 21|            örült, azt hitte, hogy ez most megköszönni jött hozzá azt
156 21|          kegyelmed a fiamat kérdezi…~Most egyenesen felé fordítá a
157 21|         alatt.~– Ejh, nem kell nekem most papos komédia! – kiálta
158 21|         mindent megbűnhödött.~A báró most még jobban dühbe jött.~–
159 21|         villogott a fehére.~Thaddeus most már nem félt tőle. Látta,
160 22|        néhány szóval úgy jellemzett.~Most vegyük ezt úgy, mintha regény
161 22|              hogyan kell megjelenni. Most már a tekintetes vicispán
162 22|           észre, hogy este lett. Már most siethetek haza, mondék,
163 22|           laknak a vár alatt, én még most is ott lakom a Megyercsi
164 22|              Én megijedtem, hogy itt most mindjárt emberhalál lesz,
165 22|              dolgokból, amiket nekem most itt elmondogatott, csak
166 23|             reggel távozni hazulról. Most is azon gondolkozott folyvást,
167 23|          magát. Tudniillik, hogy jár most is ebben a mi városunkban
168 23|          emberszeretetből.~Malárdyné most már csüggedten roskadt le
169 23|         balhír veszélyesebb fele még most következik.~– No, mármost
170 23|             Gutai-fiúval összekötve; most még egy Malárdy-fiú van,
171 23|        harcot küzdött annak lelkében most, midőn azt tudta mondani:
172 23|             máskor is; lásd, odakinn most rajzanak a méhek; te azokkal
173 23|             kedves anyám; de ma nem; most nem.~– Hátha én kimennék,
174 23|            szeplőtlen nagy hírét, és most azt mondod, hogy egy Malárdy
175 23|            ebben a pillanatban, mert most mindjárt úgy megrakom két
176 24|           ahova sújtottál, a porban. Most jer, és feküdjél mellém
177 24|           kórházakat alapítottam; és most késő vénségemben tanulom
178 24|             büszkeségének tartottam; most nincs. Ki tudja, hová lett?
179 24|              jószívű, eszes gyermek; most már felnőtt ifjú; akárki
180 24|          értesz-e még engem? – kérdé most fölemelt hangon Malárdy. –
181 24|           Malárdy. – Nem tudod-e még most sem, hogy miről beszélek?
182 24|         Annyi éven át nem látott, és most kezde látni.~Ez új fény
183 24|           mosolyogva tekintének reá.~Most is mosolygott rá, miként
184 24|             halálos döfést, de azért most is szerette őt; és azután
185 24|   Thaddeusnak.~Az ősz pap szemei még most is oly tiszták voltak, hogy
186 24|          megsiratták őt; sőt még tán most is siratják. Az pedig nem
187 24|             vonása; azt mondák, hogy most haldoklik.~Egyszer azután
188 24|               ahogy rázúdítani?!~Fia most is be volt zárva szobájába.
189 24|             átkot keblébe, s a papot most teszik a koporsóba.~Azokon,
190 25|         hogyan van jobban, így ahogy most élünk, vagy ahogy elődeink
191 25|              felszólalának, hogy már most álljon fel **y az asztalra,