Rész

  1 1 |          Éjfél körül itt már minden ember alszik, kivált a rosszhírű
  2 1 |            Tizenkettőt vert az óra. Ember vigyázz ezen szóra!” – a
  3 1 |            alatt fújnák meg, minden ember kiugranék ágyából, kifutna
  4 1 |             lökéseket érzett minden ember maga alatt, mintha nagy
  5 1 |         között legrémültebb volt az ember. Amazok csak a halál leheletét
  6 1 |         hatalmának vége.~Megküzd az ember a tűzzel, a viharral, nyerget
  7 1 |   csendesség lett ismét.~Másfélezer ember feküdt halottan az összedűlt
  8 1 |          malmokra, a hajókra minden ember! A város elsüllyed.~A partokra
  9 2 |    tagtársai, hanem azonfelül nemes ember is volt, és diákul is tudott,
 10 2 |         fogjuk cselekedni: aki igaz ember, és Istent tiszteli, akként
 11 2 |         kell. Ezt mondja becsületes ember; és ki mondja, hogy Hampel
 12 2 |       Hampel Kristóf nem becsületes ember van? Én beszélem magyarul
 13 2 |            fundáció. Aki becsületes ember, azt mond és Hampel Kristóf
 14 2 |           Kristóf mindig becsületes ember, beszélni rossz, de szíve
 15 2 |            készen volt; ahol minden ember ingyen adott mindent, nem
 16 2 |  kegyelmetek valakit mást, mert oda ember kell, akinek esze és bátorsága
 17 2 |           van bocsátva.” A reszkető ember nem bátorkodott ellenvetést
 18 3 |                            A kemény ember~A levéltárt a földszinti
 19 3 |   beszélgetni.~De Bajcsy uram bölcs ember volt. Ő is megcserélte fegyverét.~–
 20 3 |        elvégzé beszédét, a hatalmas ember hidegvérrel fordula hozzá:~–
 21 3 |      négyszögölnyi térről; a kemény ember nem látta meg azt, mert
 22 3 |             az! Olyan sűrűn állt az ember benn a házban, hogy mozdulni
 23 4 |         hely volt a templom; minden ember azzal kezdte reggeli munkáját,
 24 4 |        tetején élő moha, melyet sem ember, sem állat el nem fogyaszt,
 25 4 |            ahol ő volt a legbátrabb ember, s a legjobb szónok. Miként
 26 4 |              Úgy cselekedtek. Egyik ember a másik után jött-ment,
 27 4 |         Nincs, nincs. Tanácsbeli jó ember.~– Rosszul megy a kereset?~–
 28 4 |             és hogy ő igaz vallásos ember, aki a maga hitéért meg
 29 4 |       éneket kezdtek. Egyik csoport ember, asszony, gyermek kijött
 30 4 |     irtózatos átkot?~Óh, rettenetes ember volt, aki azt kimondta.
 31 4 |          nép között nincs egy bátor ember: kiveszi az egyik ácslegény
 32 5 |            Csupán annyit tud minden ember, hogy az alispán úr házánál
 33 5 |          mindkettő derék becsületes ember, s díszes háztartással bír.~
 34 5 |             ki hitte volna már azt? Ember föl nem tette volna. Ha
 35 5 |            nőni; átesik azon minden ember. Összeveszett a professzoraival,
 36 5 |             is, mint más közönséges ember mentében, magyar dolmányban
 37 5 |              Ott is jó lesz, ott is ember lesz belőle; még generális
 38 5 |           alatt úgy összegörnyed az ember.~A tisztelendő úr nem üdvözlé
 39 5 |    határozatai, a szelíd férj, a jó ember látszott belőle egyedül.~
 40 6 |       derült olasz ég alatt járt az ember, világoszöld akácok, távolból
 41 6 |          hogy őt egy ilyen zöldhajú ember még asszonynénjének tiszteli.
 42 6 |             jutni, anélkül, hogy az ember vízen menjen át, csak a
 43 6 |          posztódolmány itten gyanús ember; haja is összevissza van
 44 6 |             a más pedig éppen olyan ember, akit Malárdy ki nem állhat,
 45 6 |  mindenestől az ölébe hullott; a jó ember akkor mondá hüledezve: „
 46 6 |       veszik észre, hogy ott minden ember éppen olyan nagynak tartja
 47 6 |           is képtelenné van téve az ember ez ünnepélyes alkalommal
 48 7 |           kollégája, egy nevetséges ember, akit csak szánalomból nem
 49 7 |           marad: az derék, gavallér ember. Eleinte Vasady azt a tréfát
 50 7 |             vakmerő eszme, hogy egy ember leírjon valamit, a másik
 51 7 |         illendőnek, hogy egy magyar ember befesse a képét pirosra,
 52 7 |        patkányűző”, egy szóval nagy ember.~A társaság elhelyezé magát
 53 7 |             is eltűnt.~A becsületes ember nagyon kezdett már feszengeni
 54 7 |       maradjon ön veszteg!~A jámbor ember kékült, zöldült, amint a
 55 7 |            nem várta végig a jámbor ember, hanem felugrott a székről,
 56 7 |         komikum volt egy vén bolond ember kétségbeesésében, ki attól
 57 7 |             alispán, mire a szegény ember nagy rívással sántikált
 58 7 | költészetnek.~Sohasem érzi magát az ember szavakban oly szegénynek,
 59 7 |           őt rettenetessé tette.~Az ember mindig nagyobb csodákat
 60 7 | zsákemelgető volt. Úgy hívta minden ember, hogy az erős Marci.~– Aztán
 61 8 |          görbe lábú; idomtalan, rút ember; ha Hermina az ő édeslánya
 62 8 |             nem érdemes rá, hogy az ember féljen tőle. Láttam én már
 63 8 |  panaszkodott, sőt egypár képzelődő ember azt is állítá, hogy valahol
 64 9 |            elalszik, majd sok olyan ember kereskedik az almáriomokban,
 65 9 |             kanászbojtáré, az egész ember csupa „gaukler”, szüntelen
 66 9 |            azt hivé, hogy ez az ősz ember megtébolyodott, s odarohanva
 67 12|             amiket ébren álmodik az ember: azok a kinyitott szemek
 68 12|       rettenetes rájuk nézni, és az ember tudja, hogy ez nem álom,
 69 12|       kiáltani. Érzi ezt sokszor az ember, mikor álmodik, és akarna
 70 13|   mindenfélét hordozok magammal, az ember nem tudja, hogy mikor lehet
 71 13|    szemöldökrángatással, hogy ennyi ember előtt olyan dolgokról beszélni
 72 13|         kitilthatja, kicsukhatja az ember, akit nem szeret odabenn
 73 13|             Jaj, de nem tudhatja az ember, hogy mikor várja a veszedelem.
 74 14|            tél végén megérzi azt az ember, azt a jótékony mágneses
 75 14|             támad elő a földből; az ember vágyik ki a szabadba, s
 76 14|         magas hó a három halmot, az ember azt gondolhatta, talán a
 77 14|             vigad, egy olyan büszke ember, mint Malárdy alispán.~Az
 78 14|            mint Malárdy alispán.~Az ember egyszerre kezd esni lefelé.
 79 14|            a bűvkör. Amaz átokmondó ember megjelenése a legfényesebb
 80 14|          lény, mely évekkel ezelőtt ember ajkáról született, azalatt
 81 15|            termében valami obskurus ember, akinek senki sem is jegyzette
 82 16|          májszter derék, becsületes ember, s a főispán ezt találta
 83 16|   megaláztatás. Szegény, becsületes ember! Milyen keserves kétségbeeséssel
 84 16|           íme, ez volt ama balgatag ember, aki miatt szégyent vallott
 85 16|          egymás után jött tíz olyan ember, aki mind Bajcsy nevét mondta
 86 16|             folyosón.~E veszedelmes ember eltávozása mégis hatással
 87 16|       kezdtek; egy-egy gyönge szívű ember megszégyenlette magát, mikor
 88 16|      bámulni rajta, hogy ez a derék ember már húsz vótumot kapott –
 89 16|           orcájáról; ha e megvetett ember, ha e kigúnyolt nép diadalmaskodni
 90 16|      vonásait odalenn ezer meg ezer ember olvassa, hogy összevont
 91 16|          perc múlva kétezer és száz ember ajkáról a rettenetes dackiáltás:~„
 92 17|        lehetett kapcsolni, mikor az ember ki akarta nyújtani a lábát.~
 93 17|            vették – nyögé a szomorú ember–, megsimított már engem
 94 17|          bánatait. Te igaz és buzgó ember voltál mindig, légy az a
 95 18|              a lépcsőkön mindenféle ember szaladgált alá s fel, az
 96 18|             az utcán.~A bukott nagy ember végigment a hosszú, tekervényes
 97 18|     büszkesége, s nincs oly kicsiny ember, aki ne félne, hogy még
 98 18|      nyitott torkából hangzott ezer ember hangján az üvöltő mondat:~„
 99 18|     forrongása kényszeríté a büszke ember karját: a fenyegető épület
100 19|      parancsolgatta is utcaszerte:~„Ember vigyázz világodra,~Gazdaasszony
101 19|         feküdt egy néma és halavány ember: akit nem neveznek többé
102 20|                            A furcsa ember~Borkúton vagyunk.~Ne vedd
103 20|        aztán, amikor nemcsak minden ember és asszony, hanem minden
104 20|         bosszantsa, tréfálja minden ember, aki csak hozzáfér, hanem
105 20|         kilenc kopó volt, egy pedig ember.~Az ember közöttük különösen
106 20|           volt, egy pedig ember.~Az ember közöttük különösen figyelemre
107 20|           különb libériát. A kutyás ember arca még csekélyebb fogalmakat
108 20|           tekintetre azt hihette az ember, hogy valami vándor madárijesztő
109 20|             mennek – szólt a furcsa ember –, hisz ez egyenesen a kapunak
110 20|           kastélyba az utcáról okos ember, hanem a kertnek kerül.~–
111 20|            lenne olyan jó…~A furcsa ember rögtön felkapott a kocsis
112 20|         vágtatva keresztül, hogy az ember messziről azt hihette, hogy
113 20|      tömkelegen keresztül.~A furcsa ember pedig a legnagyobb biztonsággal
114 20|          vissza mosolyogva a furcsa ember.~Pedig csak itt kezdődött
115 20|          csinált útra érve a furcsa ember a lovak közé cserdített
116 20|           amik közül egyet a furcsa ember szerencsésen el is üttetett
117 20|           ekkor rájuk a kis, ragyás ember, s apró szemei egyet villámlottak,
118 20|        kérdé a háta mögött jövő kis ember. – Tán az ördögöt vagy a
119 20|             bogár belerepült.~A kis ember nem osztá Thaddeus úr rémülését,
120 20|        eléje került.~– Nézze meg az ember, a semmirevaló megint elszakította
121 20|        roppant talpát rátette a kis ember karjára.~– Az istenért,
122 20| visszaszökött egy perc alatt.~A kis ember nyugodtan nézett a felgerjedt
123 20|         férfi; – kend nem oly rossz ember, mint amilyennek látszik,
124 20|       koldusmozdulattal tartá a kis ember elé könyörögve, ki aztán
125 20|      állhatá meg, hogy a kis ragyás ember iránti csodálkozását ki
126 20|           folyosón át, melyet a kis ember rögtön felnyitott (pedig
127 20|             harmadik ajtó; a furcsa ember oda is bevitte a tisztelendő
128 20|             vele, csak olyan dibdáb ember az, mint én magam.~– No
129 20|         tudja, hogy én bohó, tréfás ember vagyok. Azt kénytelen mindenki
130 20|            azt várta, hogy a furcsa ember e szóra egyszerre el fog
131 20|          tisztelendő uram. Bolondos ember vagyok, de nem nevetek.~–
132 20|      méltatlan feladat az, hogy egy ember jövendőjéről aggódjunk,
133 20|       akarta elfogadni a mindennapi ember örömét, meglátogatja a mindennapi
134 20|           meglátogatja a mindennapi ember bánatával. Oh, uram, ezt
135 20|             nagy filozófus a furcsa ember ellenében nagyon biztosan
136 20|              kegyed az apa, az okos ember, a tudós lelkipásztor és
137 20|         mert én nem vagyok sem okos ember, sem kegyes ember, a lelkemmel
138 20|          sem okos ember, sem kegyes ember, a lelkemmel pedig el vagyok
139 20|             ügyünkbe…!~A furcsa kis ember összetett kézzel, s valódi
140 20|       hiszen báró Kadarkuthy furcsa ember; ez sokat megmagyaráz, s
141 20|         mely miatt most szenved egy ember, de ha ki lesz mondva, szenvedni
142 20|             Thaddeus kezét.~– Derék ember. Meg kell vallanom, hogy
143 20|           kell vallanom, hogy derék ember. Ostobaságot cselekszik
144 20|        elmondhassa, hogy egy bolond ember jövendölése szerint halála
145 20|            többiekhez, mik a furcsa ember fejéből származnak.~
146 21|          amennyire következetes.~Az ember éppen úgy, mint a ló, arra
147 21|         szabadon: hogyha ez a tudós ember bele nem elegyedik a dologba,
148 21|        dologba, s mint afféle tudós ember gyűlölője levén minden élcnek
149 21|         igaztalanul ül ott, ahol az ember nem mondhatja a „Tessék
150 21|             most érkezett nevezetes ember mégis kénytelen volt meghajtani
151 21|         nagyobbat látszott nőni.~Az ember impertinens szőke volt,
152 21|           megölöm az átkozottat!~Az ember reszketett a dühtől, ökleit
153 21|           sohasem lenne önből többé ember.~Már ezt az utolsó mondást
154 21|             az úrnak, hogy én az az ember vagyok, akit valami által
155 22|            látom, mint csóválja sok ember a fejét, mikor azt olvassa,
156 22|                Nem tudom én, miféle ember; báró vagy pojáca, vagy
157 22|           hogy valami idegen bolond ember.~– Úgy? Az egy báró. Miért
158 22|           azt bizony megnézi minden ember, még a gyerekek is futnak
159 22|             Hát nem bolond az ilyen ember, aki ilyeneket cselekszik?~
160 22|       Tóthné komának. Ilyen a tudós ember, elereszti azt a fiatal
161 22|            hallom, hogy az a galiba ember mindenkit azzal ijesztget,
162 22|           elvesszen az a derék ifjú ember, s egymás miatt tőből kiromoljon
163 22|          melynek ezúttal nem voltak ember lakói, s mely éppen csak
164 23|     lehetett hallani. Igen türelmes ember lett; be hagyta magát költöztetni
165 23|            meséket mondott, hogy az ember éjfélig elhallgatta volna.~
166 23|   kiszalasztá kezéből. Kit keres ez ember ő náluk, a megbukott, az
167 23|    városunkban egy kötözködő bolond ember, aki hogy ezúttal a hűvösön
168 23|     magyarázá Bajcsy uram; – bolond ember, tökéletes bolond, nem jó
169 23|             talán nem késő.~A bölcs ember ezzel ismét kezet csókolt
170 23|        vagyok úr, nem vagyok büszke ember; de még a fiamat is, még
171 23|             te jól tudod, hogy amaz ember, ki azt a leányt felnevelte,
172 24|                            A furcsa ember hagyománya~Malárdy Xavér
173 24|          Ferencnek, ki míg százezer ember ura volt, ellentmondást
174 24|          nem tűrt, s midőn egyetlen ember ura maradt, fiáé, arra maradt
175 24|            csodálkozva.~– Óh, tudós ember! – kiálta fájdalmas gúny
176 24|       vonásán. Így mosolyog az igaz ember, ki súlyos terhet szerzett
177 24|           hallja az égből.~A furcsa ember levelében ez volt: ~Nagytiszteletű
178 24|      Nagytiszteletű uram!~Furcsa az ember, míg eleven; de még furcsább,
179 24|           derék, okos és becsületes ember. El is vitték volna már
180 24| gyönyöreiből.~Jól mondá ama különös ember: olyan kincset fog neki
181 24|       szótagolt sóhajtás:~„Az ilyen ember boldog bizonnyal”.~És azután
182 25|         megtanítja a költőt az alvó ember munkájára, aki álmokat teremt;
183 25|            egy keserű átoknak, amit ember kimondott, ember fejére
184 25|      átoknak, amit ember kimondott, ember fejére leszállani, mégpedig
185 25|         azután historice igen derék ember lett, alacsony neveltetése