Rész

  1 1 |           tovább a bűnbánó éneket:~„Uram, bűneink sokasága…~…Irgalmazz
  2 1 |         túrva ki maga körül…~Óh, én Uram és Istenem! De erős a te
  3 2 |    atyamestere, érdemes Kanál Ignác uram őkegyelme.~Tudnunk kell
  4 2 |      érdemes Kanál Ignác atyamester uram kilépett az őt követők közül,
  5 2 |         előlépe nemes Bajcsy András uram, a csizmadiák érdemes céhmestere,
  6 2 |       találkozának, ott Kanál Ignác uram előre nyújtá reszkető kezét,
  7 2 |          kezét, nemes Bajcsy András uram belecsapott abba barna tenyerével,
  8 2 |     dologhoz.~– Nemes Bajcsy András uram…~– Érdemes Kanál Ignác uram…~–
  9 2 |         uram…~– Érdemes Kanál Ignác uram…~– Meglátogatott az Isten
 10 2 |          egek urához.~Bajcsy András uram nagyot sóhajtott e szóra.~–
 11 2 |         szót.~– Nemes Bajcsy András uram. Nem olyan igaz emberek-e
 12 2 |  imádkozhatik a másik miatt.~Bajcsy uram erre megint csak azt felelhette,
 13 2 |            azt szíve szerint.~Kanál uram megerősíté magát, letűzte
 14 2 |       minden vasárnap.~Nemes Bajcsy uram komoly szigorúsággal tekinte
 15 2 |     Tehátlan – folytatá Kanál Ignác uram – előfordult a mi érdemes
 16 2 |            nem.~Nemes Bajcsy András uram mind e jelenet alatt összefogott
 17 2 |           Akkor nemes Bajcsy András uram kivonta csizmaszára mellől
 18 2 |            hogy nemes Bajcsy András uram, bárha némelykor furcsa
 19 2 |        mondván, nemes Bajcsy András uram nekifogta a bicskát, lekanyarítá
 20 2 |           Akkor nemes Bajcsy András uram megfogá a derék német ácsmester,
 21 2 |             német ácsmester, Hampel uram kezét, és odavezeté őt az
 22 2 |         amin végtére Hampel Kristóf uram oly melegbe jött, hogy kirántva
 23 2 |             itt nemes Bajcsy András uram, aki céhmester és diákul
 24 2 |           keze, sem lába, ha Bajcsy uram fog szónokolni.~Az érdemes
 25 2 |        mondá a királynak: „Ma ládd, uram, hogy mint fogok dolgozni”,
 26 3 |       látszott a napvilág.~Mészáros uram volt a legelső, aki felfedezte
 27 3 |        elszéledni, ha Bajcsy András uram bátran elő nem lép, s kardját
 28 3 |        végzi s kijön.~Bajcsy András uram nem azért volt nemesember
 29 3 |            megsejté a Bajcsy András uram órazsebéből kicsüngő karniolos
 30 3 |             tudom én minek).~Bajcsy uram tétovázás nélkül leoldá
 31 3 |          volt az alispánhoz.~Bajcsy uram hóna alá nyomta süvegét,
 32 3 |            visszautasítólag.~Bajcsy uram összeszedte testi-lelki
 33 3 |            előtt várakoznak.~Bajcsy uram rendben elmondá beszédét,
 34 3 |              mint egy viador.~– Én, uram! – szólt középső ujjával
 35 3 |           testemet drágábbnak az én Uram, Megváltóm testénél, aki
 36 3 |           el beszélgetni.~De Bajcsy uram bölcs ember volt. Ő is megcserélte
 37 3 |     fegyverét.~– Tekintetes alispán uram – szólt igaz érzékenység
 38 3 |          fel leckéjét.~Pedig Bajcsy uram olyan szépen tudott kérni,
 39 3 |     pillanat alatt odaugrott Bajcsy uram, két karjával és tulajdon
 40 3 |         szavakat intézi: „Engeded-e uram, hogy a mi házunkban beszéljünk
 41 3 |        kieszközlé: hát akkor Bajcsy uram egyenesen azt hitte, hogy
 42 4 |          reggel nemes Bajcsy András uram a tarsolyos hajdú kezéből
 43 4 |        főgondnokának.~Bajcsy András uram nem gondolt egyebet, mint
 44 4 |          ottan többé.~Bajcsy András uram két leánya szörnyen megijedt,
 45 4 |      gyűjteményét gazdagítá.~Bajcsy uram üggyel-bajjal átlépkedett
 46 4 |       Nagytiszteletű Gutai Thaddeus uram magas, erős termetű férfi
 47 4 |         adott választ; pedig Bajcsy uram addig meg nem mozdult az
 48 4 |         napvilág elé, amelyet Gutai uram meg ne lesett, és gyűjteményébe
 49 4 |            nem fogyaszt, hogy Gutai uram le nem szakasztja, és hasznát
 50 4 |       lehetett felőle, hogyha Gutai uram arra megy, meg fogja őt
 51 4 |          pillanatban, amidőn Bajcsy uram hozzá belépett, éppen a
 52 4 |       lelkét.~– Üdvözlöm, főkurátor uram, üdvözlöm; ez valóban nagy
 53 4 |       kegyelmed, hogy mi ez?~Bajcsy uram azt akarta rá mondani, hogy
 54 4 |            Jaj, édes nagytiszteletű uram – szólt nagyot sóhajtva
 55 4 |             szorítja.~Bajcsy András uram elmondá neki a sajnálatos
 56 4 |       Nagytiszteletű Gutai Thaddeus uram e szavak alatt csendesen
 57 4 |         mégpedig igazi szív!~Bajcsy uram kész volt erre az útra.
 58 4 |     eltávozott lakosztályába.~Gutai uram és Bajcsy uram szótlanul
 59 4 | lakosztályába.~Gutai uram és Bajcsy uram szótlanul mentek le a lépcsőkön,
 60 4 |         volt; amint megfogta Bajcsy uram kezét, el sem akarta többet
 61 4 |         Miért olyan szomorú, mester uram? – kérdé tőle Bajcsy, pedig
 62 4 |              De hát mi baja, mester uram? Tán a tanácsbeliek?~– Nincs,
 63 4 |         múlva azután megtudá Bajcsy uram, hogy mi volt az ácsmester
 64 4 |             e szavakat mondá:~– „Én uram, én erős hajlékom! Fordítsd
 65 4 |           ellen merészli tenni!… Én uram, zárd be a te egednek felhői
 66 5 |        minden háznál, amit egyházfi uram szokott bejelenteni mindennap.~
 67 5 |           muzsikálni.~Bajcsy András uram háza most is ott áll a Megyercsi
 68 5 |            nevüket, s Bajcsy András uram alkalmasint megpálcázta
 69 5 |             is igen üldögélt Bajcsy uram a kávéházban, pedig lett
 70 5 |           második aztán volt Bajcsy uram, aki pedig igen szerette
 71 5 |     egészségesek voltak, még Bajcsy uram is beszélt velök. Hazamentek,
 72 5 |             szokott elaludni Bajcsy uram: „Oh, uram Istenem, ne engedd,
 73 5 |          elaludni Bajcsy uram: „Oh, uram Istenem, ne engedd, hogy
 74 5 |        beszéli őfelőle, hogy Bajcsy uram őt feleségül akarja venni,
 75 5 |           soha sem hozta fel Bajcsy uram, csupán azzal az egy ellenvetéssel
 76 5 |        leginkább, miért volt Bajcsy uram oly hallatlanul goromba
 77 5 |        legjobb munkában volt Bajcsy uram, vesztére kitekint az ablakon,
 78 5 |         macskáknak; ott volt Bajcsy uram is, annak három jó reggelt
 79 5 |       lótni-futni; válaszolt Bajcsy uram majd ketté repesztve, ami
 80 5 |        szerencsétlenség.~Ezt Bajcsy uram nem annyira Mákosné nagyasszonyomnak
 81 5 |           szólt közbe Bajcsy András uram – …csak egy szempillantásig
 82 5 |         parancsolt tárgyért; Bajcsy uram az ideig igyekezett gondosan
 83 5 |     pamuttal.~Azt pedig fogá Bajcsy uram, s amennyi csak elhelyezhető
 84 5 |      beszédbe; de ha egyszer Bajcsy uram nekieredt a mondásnak, olyan
 85 5 |            szóhoz, mint amíg Bajcsy uram kibeszélte magát.~– Igaz,
 86 5 |     gyönyörűséggel hallgatta Bajcsy uram találgatásait, megelégedve
 87 5 |          mozdulatot tehetett Bajcsy uram felé, amivel azt szokás
 88 5 |          elszökött Patakról.~Bajcsy uram úgy tett, mintha ez sem
 89 5 |          él-e avagy meghalt?~Bajcsy uram nem hagyta magát megszomoríttatni.
 90 5 |         abroncs, amely eddig Bajcsy uram szorongó indulatainak dongáit
 91 5 |             szekérről, mikor Bajcsy uram odaérkezett a kapujába.~
 92 5 |       nékünk…~– …Erősségünk.~Bajcsy uram szótlanul sompolyodott vissza.
 93 5 |   töredezett szóval könyörge:~– Óh, uram, engedd, hogy ez legyen
 94 6 |          Hermina, kit hajdan Bajcsy uram aranyos bábuval vesztegetett
 95 6 |           szemekkel fordult felé:~– Uram! Tetszett valamit mondani?~
 96 10|      alkotott, kiálta fel:~– Óh, én Uram és Istenem, ki meghallgatád
 97 11|            ilyen imádságot:~„Óh, én Uram, végtelen irgalmú Istenem,
 98 13|                              Bajcsy uram kísértete~– Ahol van, megint
 99 13|            jön! – kiálta fel Bajcsy uram kétségbeesve, amint valami
100 13|           kardcsapás nélkül.~Bajcsy uram meg volt szorulva, elhányta
101 13|           azt hallotta, hogy Bajcsy uram nincs itthon, azt felelte
102 13|             megesküsznek rá.~Bajcsy uram reszketett a dühtől és a
103 13|          legyen olyan forró.~Bajcsy uram azzal a tehetetlen félelemmel
104 13|       őrizze meg az Úristen.~Bajcsy uram hagyta őt beszélni.~Végre
105 13|          temetése volt; hisz Bajcsy uram maga is ott volt, hát jobban
106 13| elbolondított minden embert.~Bajcsy uram erre azt tette, hogy elkezdett
107 13|     Nevessetek valamennyien!~Bajcsy uram legényei, kiváltképpen pedig
108 13|    nagyasszony? – veté közbe Bajcsy uram tréfálkozva.~– Hja jah:
109 13|           mert pofon ütlek! (Bajcsy uram elébb szokott adni, azután
110 13|        szomszédja kínzására.~Bajcsy uram szerette a friss levegőt;
111 13|          bebeszélhet akárki.~Bajcsy uram érteni kezdte azon okos
112 13|         volt azt meghallani.~Bajcsy uram szép halkan súgta a fülébe:~–
113 15|       Nagytiszteletű Gutai Thaddeus uram vezérlete alatt összeállottak
114 15|         jutni Bajcsy uramat; Bajcsy uram szólni akar; hadd beszéljen.~
115 15|              hadd beszéljen.~Bajcsy uram nem hagyta magát megzavartatni.
116 15|        sutor ultra crepidam.~Bajcsy uram visszavágott rá, jóslatterhes
117 15|              non licet bovi.~Bajcsy uram egyet rántott a vállán,
118 15|          viták támasztottak. Bajcsy uram mégis nagyon mulatságos
119 16|        harmadik jelölt pedig Bajcsy uram, a csizmadiamester.~Nem
120 16|             csupán azt, hogy Bajcsy uram, a csizmadia együtt lép
121 16|          tisztelendő Gutai Thaddeus uram még a halotti búcsúztatójában
122 17|                          Tekintetes uram!~– Zárjátok be az ablakot,
123 17|      utcáról! – nyögé Bajcsy András uram, belső szobájában a bőrkanapén
124 17|          tisztelendő Gutai Thaddeus uram majd szép prédikációt mondjon
125 17|              hogy tisztelendő Gutai uram is velük van.~– Idejönnek –
126 17|              ki menjen elöl.~Bajcsy uram fölkelt a pamlagról, és
127 17|       mehetett végig.~Bajcsy András uram nem tudott mit válaszolni
128 17|   felsóhajta magában:~– Legyen meg, uram, a te akaratod… Legyen meg,
129 17|            te akaratod… Legyen meg, uram, a te akaratod.~És azzal
130 17|             tisztelendő Gutai Thádé uram, s megfogá a jámbor férfiú
131 18|       elmúlt tisztújításról, Bajcsy uram csodálatos felmagasztaltatásáról,
132 20|        szándéknak, s Gutai Thaddeus uram szemei előtt látta egyetlen
133 20|       kerítve.~Amint Gutai Thaddeus uram fogadott ekhós szekéren
134 20|      gondolá magában Gutai Thaddeus uram, de a méltóságos báró mégis
135 20|           fogózzék meg, tisztelendő uram, a lőcsbe.~Azzal nekihajtott
136 20|              Mit látott tiszteletes uram? – kérdé a háta mögött jövő
137 20|          féljen semmit, tisztelendő uram.~Azzal odalépett a medvéhez,
138 20|             s meglássa, tisztelendő uram, hogy van neki egy vizslája,
139 20|        Megbocsásson, jó tisztelendő uram, azért a kis tréfáért, s
140 20|            nem nevetek, tisztelendő uram. Bolondos ember vagyok,
141 20|     mindennapi ember bánatával. Oh, uram, ezt a bánatot én nem tudom
142 20|     Malárdy-házhoz menni?~– Hogyan, uram?~– Hagyta volna őket békével
143 20|           megbocsásson, tisztelendő uram, már nem nevetek. Tehát
144 20|        skrupulózuskodik tisztelendő uram?~– Kinek nevét egy kalandor
145 20|              csendesen, tisztelendő uram; ez már az én dolgom. Nem
146 20|         helyen van ott.~– Nagyságos uram, ez kegyetlen tréfa az atyától.~–
147 20|            atyától.~– Nono, tisztes uram, én nem mondtam a kegyed
148 20|             Hagyja ott, tisztelendő uram; nagyon elfér ő ottan; hadd
149 20|         nyugodtan tudott felelni.~– Uram, midőn egyetlen gyermekemet
150 20|         dolga.~– Lássa, tisztelendő uram – szólt a báró, beledugva
151 20|             No, no, no, tisztelendő uram, mire való ez a hirtelenkedés?
152 20|             az ajtón.~– Tisztelendő uram, lássa, kegyelmed nem tudja,
153 20|        percig maradjon, tisztelendő uram, valamit akarok mondani (
154 20|         múzeum számára.~– Nagyságos uram, én nem értek semmit.~–
155 20|           számára, ahol tisztelendő uram lelkész; még új harangot
156 20|             felpattant:~– Nagyságos uram! Farizeusok vénjének tetszik-e
157 20|               Gondoljon tisztelendő uram a nemes célra. Ajánlataimban
158 20|           ebben valami?~– Nagyságos uram! Nálam a cél nem szentesíti
159 20|             napig.~– Egy óráig sem, uram. Vétek volna tőlem minden
160 21|          Tisztelendő Gutai Thaddeus uram megérkezvén Kassára, sietett
161 21|       nagytiszteletű Gutai Thaddeus uram szobájához vezetett.~Thaddeus
162 21|           felelt neki:~– Elismerem, uram, hogy ön méltán neheztel
163 21|          Kadarkuthynak.~– Nagyságos uram, azt meg nem öli kegyelmed
164 22|             a megyének, mint Bajcsy uram.~Sokan fognak még emlékezni
165 22|            susog már Gutai Thaddeus uram selyemstólája, midőn két
166 22|          Hiszen nem peng már Bajcsy uram sarkantyúja a megyeházi
167 22|     otthagyja őt a faképnél.~Bajcsy uram különben nem szokott ilyen
168 22|         hazugsággal, hogy őt Bajcsy uram el akarja venni, vagy legalább
169 22|             hozzá, s mielőtt Bajcsy uram védhette volna magát, kezet
170 22|            vagyok kiválasztva az én uram teremtőmtől arra a célra,
171 22|        ilyeneket cselekszik?~Bajcsy uram nem cáfolta meg a kérdést,
172 22|            lélek van benne.”~Bajcsy uram kezdte a kardja tokjával
173 22|           nem volt elég, hogy Gutai uram fia és Malárdy úr leánya
174 22|  nagyasszonyt az alispánhoz.~Bajcsy uram szelíden kérdezé tőle:~–
175 23|       Kadarkuthy – magyarázá Bajcsy uram; – bolond ember, tökéletes
176 24|              nem fogadta el.~– Nem, uram, lássad, hogy tántorgok
177 24|           nevem áll legfeljül.~– Óh uram…~– Mit sem tesz: ezt nem
178 24|          fordult.~– Vége van ennek, uram. Mi ketten fölösleges emberek
179 24|          azután, amott, túl leszek. Uram, Malárdy Xavér Ferenc, amottan
180 24|            ez volt: ~Nagytiszteletű uram!~Furcsa az ember, míg eleven;
181 24|           hangon elkezdé énekelni:~„Uram, ki lészen lakója a te szentséges