Rész

  1 1 |             lélek, minden felekezet, úr és szegény, bűnös és szenvedő,
  2 2 |                                   Az Úr sátora~Ez így tartott két
  3 2 |        lakostársaim, nemes céhmester úr, becsületes mester urak:
  4 2 |         lakostársaihoz és mondá~– Az Úr parancsolá, kegyelmetek
  5 2 |                Eressze engem, Bajcsy úr. Ne tréfálja így! Én bizony
  6 2 |       összegyűlt csoportok alatt, az Úr lábnyomától meg-megdobbanva.
  7 2 |        hátravan a tekintetes alispán úr. Már oda, édes atyámfiai,
  8 2 |           vagyon, és az a tekintetes úr előtt nem lészen elegendő.~
  9 2 |              megelőzte: „Inkább első úr egy faluban, mint második
 10 2 |              hogy jelenleg ő az első úr egy megyében.~Grófok, hercegek,
 11 3 | figyelmeztetni:~– Tekintetes alispán úr, az a kő mindjárt leesik.~
 12 3 |               Csak folytassa, esküdt úr, a maga hivatalos kötelességét!
 13 3 |       hallgatja kérésüket az alispán úr, félő, hogy erőszakkal rohanják
 14 3 |              meg, hol van az alispán úr!~– Keressék kegyelmetek!
 15 3 |             igen. Itt van az alispán úr; de nem szabad hozzá bemenni.~–
 16 3 |            hogy a tekintetes alispán úr megengedi-e a kisasszonynak,
 17 3 |            kisasszony, ha az alispán úr megharagszik, majd engem
 18 3 |       bemenni nem szabad. Az alispán úr megtiltotta ezen az omladékos
 19 3 |            Vice Comes!~– Mit akar az úr? – kérdé tőle Malárdy hidegen,
 20 3 |          meglátta, mert felnézett az Úr Istenhez, kiről beszélt.
 21 3 |            szent célokra, mihelyt az Úr elfordítja felőlük e csapást.~
 22 3 |         bábuért a tekintetes alispán úr kisasszonya számára kegyes
 23 4 |            hogy a tekintetes alispán úr őt ezennel ebédre hívja
 24 4 |            hogy az érdemes főkurátor úr, miután a földrengés elmúlt,
 25 4 |         földrengés elmúlt, s véle az Úr haragjának minden jelei,
 26 4 |          megijedt, amint a céhmester úr e sorok olvasása után hirtelen
 27 4 |        leányzó ijedten borult András úr nyakába, ki is, amint első
 28 4 |      töltésen; volt a nagytiszteletű úr laka; akkori építkezési
 29 4 |              ekként a nagytiszteletű úr dolgozószobájához jutva,
 30 4 |              ismét.~A nagytiszteletű úr ez alkalommal úgy el volt
 31 4 |             anyás”.~A nagytiszteletű úr szenvedélyes természetbúvár
 32 4 |        felőle, hogy a nagytiszteletű úr rég megkeresztelte őket,
 33 4 |     nefelejcskék szemeivel; Thaddeus úr felvevé e botanikus találmányt
 34 4 |             talált leánykát Thaddeus úr, s Rozália, a nagytiszteletű
 35 4 |            Rozália, a nagytiszteletű úr hű hitvestársa, sokkal kegyesebb
 36 4 |    szerencsét, hogy a nagytiszteletű úr az ő nevét is el nem feledte,
 37 4 |           hogy valami paréj; de Tádé úr nem engedte felelethez jutni,
 38 4 |             kérdezé a nagytiszteletű úr, két keze ujjait összedugva,
 39 4 |            Ott egy csoport dolmányos úr körülfogta mindjárt, s elzárta
 40 4 |         volna a vigasztalás.~A német úr különféle variációkban köhögött,
 41 4 |         egyedül a tekintetes alispán úr: az pedig Győrben már nem
 42 4 |          keserűségének oka? A jámbor úr parancsot kapott Malárdytól,
 43 5 |        minden ember, hogy az alispán úr házánál pianoforte van,
 44 5 |             megint jön – szól András úr megrettenve. – Vajon kit
 45 5 |          reggelt is kívánt; a mester úr a tőke mellett ült, s döngette
 46 5 |          megmutatta a nagytiszteletű úr, hogy mit írtak róla a professzorok.
 47 5 |          kifizeti érte a tisztelendő úr, adott neki az Isten eleget.
 48 5 |       eleitől fogva, s a tisztelendő úr keveset ügyelt rá; az édesanyja
 49 5 |            Kereste már a tisztelendő úr mindenfelé; meg a professzor
 50 5 |              ott benn.~A tisztelendő úr éppen akkor szállt le az
 51 5 |              az ember.~A tisztelendő úr nem üdvözlé mosolyogva Bajcsy
 52 5 |       szemekkel; az megcsókolá Thádé úr kezét, s bevezeté őt a szobába
 53 5 |             beszéltek neki.~És Thádé úr mindazt a beszédet jól értette;
 54 5 |               mindig – mindig.~Thádé úr érzékenyülten járult a roskatag
 55 6 |         Durday nyugalmazott kapitány úr léptetett Eudemie elé; nem
 56 6 |         érdekli.~Amellett a kapitány úr nem is valami mulatságos
 57 6 |            vállaira.~Ez Vasadi Gábor úr, a csallóközi protestáns
 58 6 |         alatti kor sajátjai. Az ifjú úr alig látszott ennél idősebbnek.~
 59 6 |           goromba nemes urat az ifjú úr egy tekintetével úgy megjuhászította.
 60 6 |        baleset.~– Tekintetes alispán úr – szólt Viktor szerényen
 61 7 |               amit édesatyja, a báró úr írt.~Az ifjú szerényen lehajtá
 62 7 |             Ajándékozzon meg alispán úr azon bizalmával, hogy Kálmán
 63 7 |             asztalfő mellett. Vasady úr egy székkel alább degradáltatott.
 64 7 |        felcifrázta; de bizony Vasady úr a vége felé csak alig bírta
 65 7 |              az a gyűrű, amit a báró úr nekem átadott, most itt
 66 7 |          pisztolyt kilőtte –, a báró úr gyűrűje ott van ama kékkabátos
 67 7 |          állni, ha kívánta!~A jámbor úr eleinte azt hitte, hogy
 68 7 |           elnyelni! Nagyságos muszka úr, ne nyeljen el! Két gyermekem,
 69 7 |           mondá Viktornak:~– Ha báró úr ezt már más poétánál is
 70 7 |         alispán is és a derék Vasady úr.~Vasady hat izmos juhászlegényt
 71 9 |             férfin – ki légyen ez az úr?~– Az én vőm – báró Kadarkuthy
 72 9 |         hangján mondva neki:~– Ez az úr – egy országos csaló: az
 73 10|            könnyeit, miután Thaddeus úr azt mondá neki, hogy a szemfényvesztők
 74 10|        magáról elfeledkezve Thaddeus úr –, azaz okosan tevéd ama
 75 10|            kérdezé tőle: „Kicsoda az úr?” S mikor az őt édesatyjának
 76 10|    quidproquo kifejlődését.~Thaddeus úr összecsapá kezeit feje fölött.~–
 77 10|              járkálsz!~A tisztelendő úr sokára tudott e nyilatkozat
 78 10|              fiú odalépett.~Thaddeus úr egy pár békjót tarta kezeiben,
 79 11|  kormánylapátot hátul. A tisztelendő úr maga fog kormányozni; óh,
 80 11|       kormányozni; óh, a tisztelendő úr nagy hajós.~Mikor készen
 81 11|              rajta kétszer.~Thaddeus úr megtapogatta a kötelet:
 82 12|       cibereleves. Sohasem evett azt úr korában, álmában ízleli
 83 13|           hogy a szegény tisztelendő úr sem él utána sokáig; nem
 84 13|    Csallóközbe, a tekintetes alispán úr jószágába, s ott is elbolondított
 85 13|         mesterük buzdítására; András úr a szemeit is törölte bele,
 86 13|           amíg a szegény tisztelendő úr hetedhét országon messzeföldön
 87 13|            tett? Megkérte az alispán úr leányának a kezét, a Hermina
 88 13|          tekintetes Vasady táblabíró úr előtt gyanús lett a dolog,
 89 13|           fiához; mire a tisztelendő úr mindjárt sietett vissza,
 90 13|               s a tekintetes alispán úr nagy büszkén nézte, mint
 91 13|               belép a nagytiszteletű úr a táncoló sereg közé, megfogja
 92 13|            vége, hanem a tisztelendő úr odakinn megláncolta erős
 93 13|        éjszakán elszökött az alispán úr házától: semmit sem vitt
 94 16|           mindennek Vasady táblabíró úr az oka, mert ott áll a szavazatszedő
 95 16|           elvonulni innen, táblabíró úr – szólítá meg a jegyző Vasadyt –,
 96 16|           nagytól, mint maga az első úr az országban: a jövő órában
 97 17|            szögletben, hogy a mester úr meghal, már a lábai is dagadnak,
 98 17|           sarkantyús csizmát.~András úr senkinek sem mondja, mi
 99 17|           megint.~– Sok fényes nemes úr jön a ház felé, úgy tetszik,
100 17|            hogy a tekintetes alispán úr választásunk helyességét
101 17|              napjait, vedd ezt is az Úr megpróbáló látogatásakint.
102 18|              napja volt ma.~Nem ő az úr többé itten!~Odább egy emeletes
103 20|         fazéktörés volt, hogy a báró úr odafenn a kastélyban majd
104 20|            őt magát Borkútinak.~A jó úr nem haragudott érte. Általában
105 20|           Thaddeussal. A tisztelendő úr megfeddé, hogy úgy elmaradoz
106 20|          elfogadhatta.~A tisztelendő úr dacára a rátekintő mosolygásnak
107 20|            az Úrban – szólt Thaddeus úr megdöbbenve – itt semmi
108 20|             magában rettegve Thadeus úr –, az ugyan szép dolog lesz
109 20|              mint élő, a tisztelendő úr is elveszté felebaráti türelmét.~–
110 20|         legelső dolga az lesz a báró úr előtt, hogy e szokatlan
111 20|     iparkodott mutatni a tisztelendő úr előtt, s előrebocsátá őt
112 20|        bátran előrekerülni.~Thaddeus úr felhágott a lépcsőn, folyvást
113 20|             ember nem osztá Thaddeus úr rémülését, hanem eléje került.~–
114 20|              Szégyellje magát.~Mackó úr morogva hajtotta félre a
115 20|            maga után az ajtót.~Mackó úr valamait mordult közbe.~–
116 20|           alatti ketrecébe.~Thaddeus úr nem állhatá meg, hogy a
117 20|         kutya baja sincsen.~Thaddeus úr kezdte a furcsa emberkét
118 20|       tartani, mint a nagyságos báró úr barmai főinspektorának.~–
119 20|              a háznál.~A tisztelendő úr feddőzni akart az illetéktelen
120 20|          hátuk mögött, a tisztelendő úr aggódva gondolt rá, hogy
121 20|     kilincstelen ajtó volt, Thaddeus úr vezetője annak is csinált
122 20|              fog mondani a nagyságos úr, hogy így bejelentés nélkül
123 20|         mehetnék én a nagyságos báró úr szobájába bejelentés nélkül,
124 20|             szólt kifakadva Thaddeus úr –, már elég volt a szemtelenkedés!
125 20|           ajtó mögött; a tisztelendő úr eligazítá magán stóláját,
126 20|  bejelentette a báró úrnak.~Thaddeus úr belépett.~– Ott ül ő kegyelme; –
127 20|          másfél márjásnál).~Thaddeus úr soha életében nem érezte
128 20|            tréfa. Lássa, tisztelendő úr, azt az egész világ tudja,
129 20|                Kérem, nagyságos báró úr, az én idejövetelem oka
130 20|              higgye el a tisztelendő úr, hogy egy valóságos eszeveszett
131 20|            maga előtt.~A tisztelendő úr egy szóval sem mondá, hogy
132 20|              embert, jobban, mint az úr a parasztot; mi dölyfösebbek,
133 20|     beledugva hüvelykujját a tisztes úr övébe, hogy el ne szaladjon –,
134 20|              illő dolog. Tisztelendő úr ismeri a mitológiát; tudja
135 20|      szelencéje az, amit tisztelendő úr ki akar most nyitni. Tanuljon
136 20|       kezével megfogta a tisztelendő úr tógája elejét, a másikkal
137 20|              ott, ahol van.~Thaddeus úr erre már komolyan felpattant:~–
138 21|          szenvedni hagyjon.~Thaddeus úr még aznap, amidőn Kadarkuthy
139 21|            ég angyalai, amíg azok az Úr zsámolyához eljutnak, együtt
140 21|        szobájához vezetett.~Thaddeus úr maga is hallotta a kérdést,
141 21|            egymást érték, s Thaddeus úr kénytelen volt a nyakát
142 21|          egész tisztelettel.~Az ifjú úr le sem ült, nem is köszönte
143 21|        szerette volna kikerülni a jó úr.~De nem hálálkodott a jövevény;
144 21|       kicsordulni szemeiből.~Az ifjú úr nem ügyelt a könnyekre.~–
145 21|         kiálta közbe a báró.~– Az az Úr dolga! – szólt reszkető
146 21|               Én Istent értettem „az Úr” alatt.~– Ejh, nem kell
147 21|       kegyelmed többé.~– Mit mond az úr? – rikácsolá ez embertelen
148 21|     malasztteljesen ejté ki Thaddeus úr, hanem egy haragvó és büszke
149 21|      fóliánsra, amiből a tisztelendő úr másolt.~– Ez? – felelt a
150 21|          másolt.~– Ez? – felelt a jó úr tudós szelídséggel – Izmael
151 21|            mindent elmondani az ifjú úr kérdésére; nagy szárazon
152 21|               No, akkor elő fogja az úr egy hét alatt állítani a
153 22|             ítéletet hozta. Hatalmas úr volt-e az, aki ellen ez
154 22|           hogy a tekintetes vicispán úr orcája előtt hogyan kell
155 22|            már a tekintetes vicispán úr életnek és halálnak ura,
156 22|           csak a tekintetes vicispán úr hathatós erejével meg nem
157 22|           jól, hogy a nagytiszteletű úr kauzái engem mindig interesszálnak.~–
158 22|           felém. A biz a tisztelendő úr fogadott leánya volt, a
159 22|              egyedül?” A tisztelendő úr valami pilulákat küldött
160 22|         leányzó az, a nagytiszteletű úr leánya!” De a veszett ló
161 22|              mint tekintetes Malárdy úr fia, Kálmán. Bajcsy alispánnak
162 22|           Malárdy abba a tisztelendő úr Lilájába szerelmes, különben
163 22|              ebből, ha a tisztelendő úr és a Malárdy tekintetes
164 22|              és a Malárdy tekintetes úr megtudja a veszedelmet?
165 22|            Gutai uram fia és Malárdy úr leánya egymás miatt veszének
166 23|    közpénztárak hiányait.~A hatalmas úr a közpénztáraknak is tartozott.
167 23|        felesége jószágai, azokban is úr lehetett; nem olyan nagy
168 23|             lehetett; nem olyan nagy úr, mint eddig, de független,
169 23|           már mindenemet; nem vagyok úr, nem vagyok büszke ember;
170 23|          nézve ez arc.~– Mit akar az úr? Kit keres? – kérdé tőle
171 23|       kapcsot, s akkor kérdezé:~– Az úr az a Kadarkuthy Viktor?
172 23|             merre van Malárdy Kálmán úr?~– Azzal nem beszélhet az
173 23|               Azzal nem beszélhet az úr.~– Nem beszélhetek, miért
174 23|              róla.~– Nem beszélne az úr egy kicsit lassabban, ha
175 23|         ezalatt: „Elégtételt akar az úr kapni, elégtételt?”~Akkor
176 24|           mindkettőnek arca; a nemes úr a gladiátor szobraként magasult
177 24|       feküdjél mellém te is.~A nemes úr alig bírta magát tartani
178 24|       fájdalmas gúny hangján a nemes úr – a ház ég fejed fölött,
179 24|              előbb magához szólít az Úr. Én nemsokára az ő orcája
180 24|         letéve, amíg a főtisztelendő úr a végső vacsorát felvenni