| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Az elátkozott család IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1 16| hüledező ajkakkal számlálák: 1750 Malárdy; 1751 Bajcsy András… 2 16| számlálák: 1750 Malárdy; 1751 Bajcsy András… Tán négy 3 16| 1800, Bajcsy hátul maradt 1770-en.~Egypár reszkető hízelgő 4 16| kezd fordulni. Malárdy már 1800, Bajcsy hátul maradt 1770- 5 25| közönség mély tisztelője~Pest, 1858. jún. 29.~Jókai Mór~ ~ 6 6 | Tisztújításon Vasadi véleménye 2000 vótum. Ezért tünteti ki 7 25| tisztelője~Pest, 1858. jún. 29.~Jókai Mór~ ~ 8 7 | No, már most revenons à nos moutons, signore nobili. 9 1 | aznap, böjtöl, imádkozik, abbahagy üzletet, mulatságot, pörpatvarkodást, 10 13| nagyasszony megvárta, míg abbahagyják, s mondta tovább.~– Azalatt 11 11| ház, melynek még néhány ablaka ki volt világítva, egyenkint 12 13| amiktől be ne merjen menni, de ablakából nem parancsol; ott megállhat, 13 14| odújában, s nézte, hogy nő fel ablakáig a hó, s ha néha besütött 14 17| Ugye sárral hajigálják ablakaimat?~– Óh, óh! – bömbölt odakinn 15 13| jártával rendesen nyitva tartá ablakait, hogy a házak előtti fák 16 5 | elkésett régi ház majd az ablakával éri a földet, s lefelé kell 17 13| ajtóra, hanem egyenesen az ablaknak ment; benézett, meglátta 18 3 | volt az, mintha ajtókon és ablakokon egyszerre száz kéz zörgetne; 19 12| beteg leszek tőle; mikor az ablakom alatt elkezdi pokoli dúdolását, 20 12| szeretem, s ha ki nem zárnám ablakomon, hogy valami hasadékon bejöhetne, 21 12| félelmesen, folyvást az ablakra nézett, és látta, mint hasít 22 12| visszahúzódott, azzal az ablakszárny feltárult csendesen, s az 23 12| is azt mondja odakünn. Az ablaktáblák úgy rezegnek.~Majd meg valami 24 21| Asmai, híres arab költő, az Abner életének koszorús írója.~– 25 20| istállóba, s eleszik az abrakot a lovak elől.~Az út a vadaskert 26 12| lepi meg, s az mindig egy ábrán kezdődik. Ott van az elveszett 27 6 | hevével és a hajnal titkos ábrándjával.~És a jövevény ennyi szem 28 8 | zenére; titokban gyakran ábrándozék egyszerű tilinkóján. Viktor 29 5 | rosszhírmondásban kétakkorára nyúlt az ábrázatja, mint más tisztességes emberé; 30 20| mosolyogni látta a furcsa ábrázatot azokkal az eltorzult vonásokkal 31 5 | erre a szóra szétpattant az abroncs, amely eddig Bajcsy uram 32 6 | szerinti öltözék, a szétterülő abroncsos viganó, melyet még fenyegetőbbé 33 5 | olyan a képe, akár a szép Absoloné, hogy csupa gyönyörűség 34 15| megszólala, modván:~– Justum ac tenacem propositi virum ( 35 7 | személy volt, mint ő: az fait accompli, s a fait accompli-k előtt 36 7 | fait accompli, s a fait accompli-k előtt akkor is divat volt 37 6 | agréable: ich muss mit plaisir accordieren.~A férfiak között azonban 38 7 | karjait előrefeszíté, s mintha acélrugók mozdulnának azokban, egy 39 6 | akarná bosszantani vele; acélsarkantyúkat visel pengős taréjjal, s 40 6 | svadronyvezető hangon a nyugalmazott Achilles. – Az asszonyok előtt, ott 41 4 | ember: kiveszi az egyik ácslegény kezéből a fejszét, s az 42 4 | ki volt adva.~A városbeli ácslegények megtagadták a szolgálatot 43 2 | becsületes német polgár ácsmesterre, akin régen meglátszott, 44 2 | kevésbé kezdték érteni a derék ácsmestert, mentül jobban iparkodott 45 4 | vizeknél ültünk…”~Malárdy és az ácsok a főbejárat elé siettek. 46 4 | tehát falukról rendelt be ácsokat és napszámosokat robotban, 47 4 | pillanatig halk hangon beszélt az ácsokkal, miközben többször mutatott 48 6 | elvegyülhetne a palota előtt ácsorgó köznemesek előtt, senki 49 6 | és inasok lótnak-futnak, ácsorognak mindenfelé; a kastély szegletein, 50 20| blaszfémiával, crimen laesaeval, actus majorissal, s egy időben 51 2 | parancsolá, kegyelmetek tudtunkra adák, mi pedig meg fogjuk cselekedni: 52 2 | mindjárt elmondok róla egy pár adatot.~A rémület legelső órájában, 53 7 | megölni magát”, s elkezdett ádázul dörömbölni az ajtón.~Kálmán 54 13| cseppet, csak egy kanálkával!~Addig-addig unszolta Mákosné asszonyom 55 7 | még akkor csak a tudomány adeptusai ismerték.)~Viktor egyenes 56 20| a méltóságos báró mégis adhatna neki különb libériát. A 57 16| egyszerre új fordulatot adhatnak a közítéletnek.~Ah, de még 58 6 | oly jó, derék mostohaanyát adhatott volna, aminőt én másoktól 59 25| Csak e különös erők tusája adhatta meg a későbbi nyugalmat 60 9 | ő jelenlétük több fényt adna ugyan az ünnepélynek, de 61 8 | volna, ilyen embernek nem adná, ha az meg egyedül volna 62 2 | legelső, s e részben igazat adnak Caesarnak, ki a Malárdy-családot – 63 10| magadat báró Kadarkuthy fiának adnod ki? Hogy jöttél ismeretségbe 64 2 | hajdúk őrmestere, és tudtul adod minden drabantnak, hogy 65 20| féljen, jó csendes lovakat adok, nem forgatják fel; csak 66 22| approbari”.~Nekünk csak furcsa adoma volt ez, amin jurátus korunkban 67 10| Itt mondá el azon ifjúkori adomáit, miknek felidézése valószínűvé 68 6 | hit szolgáira nevetséges adomákat gyűjtögetni, azokat ő több 69 24| átvett irat valami nagyszerű adományról szóló levél lehet. De mi 70 22| még emlékezni arra az ódon adomára, amit e sajátságos férfiúról 71 6 | olykor egy százszor hallott adomát kezd elmondani, abba úgy-úgy 72 6 | asszonyoknál, még mindig Adonisz. Karján végigsétálhatni 73 20| pedig el vagyok annyira adósodva, hogy egy vétekkel több 74 23| kivitte a piacra összegyűlt adosságai mennyiségét, az emberek 75 10| más nem üldözött.~– Voltak adósságaim.~– Azokat kifizettem. Nekem 76 22| hosszasan csűrt-csavart világos adóssági pert e sorral rekeszt be: „ 77 23| uraság.~Ámde voltak titkos adósságok, miket nem volt szabad a 78 13| már az ifjakat össze is adták, s a tekintetes alispán 79 20| a játékban nincsen több aduja. Két esztendeig kiállotta 80 4 | Tehát a rendelet már ki volt adva.~A városbeli ácslegények 81 6 | Malárdy Hermina szívét aes triplex őrzi: rá nézve közönséges 82 2 | kell, és tisztában lenni afelől, hogy a három részre osztott 83 21| elegyedik a dologba, s mint afféle tudós ember gyűlölője levén 84 7 | éppen ez ünnepélyre jött Afganisztánon keresztül Asztrakánból; 85 1 | hogy a Dunának e keskeny ága nincs többé; a háborgó föld 86 7 | azt meghallgathatja. Esze ágában sem volt senkinek színjátszó 87 12| amelyik ellenállni mer, s zöld ágakat tépve le róluk.~A kastély 88 4 | kidöntögették a szobrokat, ágasokat egymás után.~Azok az éneklők 89 1 | szigeten keresztül a szélesebb ágba futott át, s a város előtt 90 12| alacsony házikók kéményein ágbogas fészkében gólyacsalád lappang: 91 9 | családfa ismét egy bárói ággal oltatik be; nem is volt 92 7 | belőle, s ami leginkább aggaszt, ami kétségbeejt jövendője 93 1 | valami végtelenül szomorú, aggasztó hangot, amiről gyermekkoromban 94 7 | megteszem ez áldozatot kegyed aggodalmáért s az ő jobblétéért. Még 95 4 | embereket más a lefolyt aggodalmakra, mint az a szürkére festett 96 20| szobáin? – szólt végre helyes aggodalmát nyilatkoztatva Thaddeus.~ 97 2 | és ki légyen Áron. S nagy aggodalom kezdett arcaikon mutatkozni. 98 16| vert Hugó vállára.~– Ne aggódjál, öcsém; elől mennek, akik 99 20| hogy egy ember jövendőjéről aggódjunk, legyen bár az tulajdon 100 16| tízzel erősebb, mint ő; és aggódni a következő pillanatért 101 10| történt akkor? – kérdezé aggódó figyelemmel a vallató.~– 102 7 | nevetett a tréfán, más komolyan aggódott a szép ifjú miatt, az elegánsok 103 1 | a város alatt ismét két ágra szakad, s éppen átellenben 104 6 | Wenn monsieur das findet agréable: ich muss mit plaisir accordieren.~ 105 3 | másnap délben otthon puha ágyában felébredt, s mellette virrasztó 106 24| szavait, s közelebb lépett ágyához, és megfogta a lelkész kezét; 107 1 | készületlen, csak ahogy ágyaikból felszöktek: hogy feledték 108 13| eltemettek, és mégegyszer annyi ágyban fekvő beteget, akik szintén 109 19| jöttek, s odavezették őt az ágyhoz, amelyen feküdt egy néma 110 12| kimerülten, ellankadtan ágynak fekszik, a felzajdított 111 22| ugatott, pisztollyal egyszerre agyonlőtte, azután meg kiment a vág-dunai 112 9 | mindenbe beleszól, lovait agyonnyargalja, a cselédeket meg sem látja, 113 3 | Onnan nézett rá büszke, agyonnyomó tekintetével.~Bajcsy uramat 114 13| hangon mondta, hogy az embert agyonrémítette vele, s elrontotta a kedvét 115 7 | kiszalasztod a kezedből, s agyonütsz vele. Hagyd már abba, vagy 116 7 | fogaival, s hányt-vetett ágyúgolyókat a levegőbe, s tördelt patkókat 117 20| nagyságod tulajdon fiát.~– Ah-hah-hoh-hó! Nem, nem kacagok, megbocsásson, 118 5 | miatt.~– Micsoda Lőrincke?~– Ahá! Ugye hogy hall? Tudtam 119 20| negyvennégy hortenziás cserepe, ahány, annyifelé gurult szét.~ 120 18| könyörgők kérelmeit; kigúnyolta áhítatjukat; lerontá templomukat; és 121 2 | fölveté szemeit az égre, és áhítatosan mondá:~– Fiat voluntas tua. 122 13| a levét, s vitte be nagy áhítatossággal Bajcsy uramnak.~Az csak 123 2 | fölemelt késsel.~Mindenki áhítattal leste szavait, mert azt 124 24| szent bort és kenyeret, mert áhítom azt.~A leány reszketve tekinte 125 7 | Ez valóban kedves névnapi ajándék.~Egy leánykérő. Ideálja 126 7 | felőlük tudakozódni talált.~– Ajándékozzon meg alispán úr azon bizalmával, 127 12| azzal a szóval kegyelmébe ajánlá magát a túlvilágnak, s azzal 128 23| forgó hajadon hírneve nem ajánlaná az egész dolog titokban 129 20| tisztelendő uram a nemes célra. Ajánlataimban nem saját hasznát mellőzi 130 2 | megkínáltak is mindnyájan ajánlkoztak, hogy ők is vele mennek, 131 24| senkinek. Ezzel Istennek ajánlom magunkat; ha kegyelmed utánam 132 23| szemei nem mozdultak, de ajka reszketett, megdöbbenté 133 10| Lőrinc keserűen harapott ajkába e célzásra. Az ősz tudós, 134 5 | rebegé a leányka, kezét ajkához szorítva. – Szegény Lőrinc!~– 135 1 | összedűlt templom romjai közt; ajkaikon a kimondott ámennel, szíveikben 136 12| szólni akart valamit, de ajkainak reszketése nem engedé azt 137 4 | elhatározottság tüze lángolt, ajkairól elmúlt minden hiú gyöngeség; 138 16| A sápatag arcok hüledező ajkakkal számlálák: 1750 Malárdy; 139 12| feleltek rá. A leány rányomta ajkát a magához vont kézre.~Az 140 4 | emberi szív, hogy emberi ajknak által adja? Oly irtózatos 141 1 | templomba!”~Az egyházak ajtai feltárultak, a nép betódult, 142 1 | felszöktek: hogy feledték házaik ajtait nyitva, és rohantak a piacokra, 143 18| felemelte, és belevágta annak ajtajába…~…Malárdy nagyot botlott 144 20| keleti és déli homlokzatok ajtajai voltak nyitva, amaz levén 145 12| álmatlan vendégek, rokonok ajtajait rugdalva: hahaha! Végigiramodott 146 4 | A megyegyűlés nagy terme ajtajánál röviden annyit mondott nekik~– 147 2 | koldusaink is a kegyelmetek ajtajára? Nem esik-e az eső a kegyelmetek 148 23| kimaradt, százszor is kiment az ajtóba utána nézni, ha jön-e már, 149 6 | asszonyságok; az étterem ajtói kinyílnak, egy pompás nagy 150 2 | ki akarnának törni záros ajtóikon; az asztalok és székek táncoltak 151 12| csendes kívül minden ház, ajtók, ablakok bezárva, gyertya 152 18| szállaniok, nem kell-e az ajtóknak küszöbeikkel leereszkedniök, 153 3 | borzalom volt az, mintha ajtókon és ablakokon egyszerre száz 154 22| köszönöm.~Azzal beszólítá az ajtónálló hajdút, s parancsot adott 155 16| Félóra múlva azonban már ajtóstól rohant be Hugó, s az egész 156 4 | néhány lépésnyire voltak az ajtótól, felnyílt az előttük, és 157 7 | öntözni, míg magához tért ájulatából.~A taps nem ért véget. a 158 1 | Gyönge nők, öreg emberek ájuldozva, szédelegve hagyták oda 159 7 | fejét a deszkákhoz, hogy ájultan terült el a téren.~Mindez 160 6 | járt az ember, világoszöld akácok, távolból ragyogó oszlopos 161 23| légy katona: nem bánom; ott akad módod családod bátrainak 162 3 | feltett magában, az első akadálynál visszarettenjen.~Amint a 163 20| húz végig, s szegleteiknél akadékos virágállványok alkalmatlankodnak, 164 7 | elkezdett mindenféle keze ügyébe akadó tárgyat bámulandó ügyességgel 165 3 | elmondá beszédét, és nem akadt bele, pedig az alispán arca 166 6 | most rendkívül meg volt akadva a kávécsészével, melynek 167 6 | volt akkor, de a legjobb akarat mellett sem lehetett hova 168 25| fenntartá magát egyes hatalmasak akaratában. Erről a mai időknek már 169 14| határain belül, az csak az ő akaratával lehetett; a birtokos nemesség 170 5 | keze rázkódott szüntelen, akaratlan erőtől mozgatva; mint egy 171 12| elhömpölyögni.~Most egyszerre akaratlanul lélegzetet kellett venni, 172 10| hogy elviselhessem a te akaratodat!~Lőrinc még egyszer odaborult 173 24| Kegyelmed ismeri őt. Akaratom ellen sokszor találkozott 174 23| Elég elbízott volt azokból akárhányszor nagy összegeket kivenni; 175 13| volna vinni ladikon?~– Már akárhova akarta vagy nem akarta, 176 16| gúnyosan, hogy a csizmadiát akarja-e alispánnak; s inkább neutrális 177 4 | hogy ezt az atyafiak nem akarják belátni.~Sőt még iskolát 178 8 | tripartiumból könyv nélkül, mint akármely vén prókátor, akinek minden 179 7 | hordta a fejét körül utána, akármerre járt. Majd elejté az állát, 180 20| elég volt a szemtelenkedés! Akármi konfidens cselédje legyen 181 8 | te kedvesed keblén? Hol akarnál lenni?~– Itt… Itt…~Az ég 182 5 | füléből azt a pamukot; nem akarnám mégis annyi cseléd előtt 183 15| mondani.~Sokan még beszélni akartak: nem szükség, a tárgy eléggé 184 16| csizmadiamester lesz alispán… Ti akartátok: úgy lesz!~Azzal eltávozott, 185 4 | átadá leányainak, hogy akasszák fel azt a szegre; maga pedig 186 22| haramiát kiáltottam. Szidtam, akasztófáravalóztam azt a hórihorgast, még a 187 6 | kapott ezért kriminális akciókat, amik alól csak nagy áldozatokkal 188 15| mutatóujját pedig nyomatékos akciókra használva megszólala, modván:~– 189 16| tekintélyűnek mindazok között, akikből válogatnia lehetett.~Nem 190 14| fiainak neveztettek, de akikkel elsőszülött testvéreik nem 191 10| magad, és szánandók azok, akikre elküldettél. Még egyről 192 23| neki való asszonyság volt, akinél jobban, ha egész Magyarországot 193 2 | amennyi helyen megférnek, akkorát kerekítünk innen, s ott 194 13| mire az inas kiszaladt, már akkorra Mákosné asszonyom benn volt 195 8 | neki a tőrvívásban, ami akkortájon kezdett divatba jönni: egyszer 196 7 | atyafi testi hosszúságát.~– Akkurát! Éppen elegendő. No, már 197 1 | meg újra ütötték az egyet.~Aközben ama bántó süketes szélmoraj, 198 7 | magadat produkálni mint akrobata.~– Ugye? – kérdezé az ifjú, 199 6 | klasszikus idők jeleneteivel al fresco festve mesteri kezek 200 20| vármegye tömlöcében, míg az ál Viktor helyette udvarol 201 19| óra…”~Csendes kopogás és alabárdja nyelének kocintásai hangzottak 202 7 | juthatna, ahelyett mindig az alacsonyabbakhoz szít, s félrevonultsága 203 18| leereszkedniök, hogy oly alacsonyak legyenek, midőn egy Malárdy 204 1 | tán a sokszor emlegetett alagút romjai… és a kikötőbeli 205 3 | Néha ugyan a magasabbról aláhulló omladék elzárta az ajtót, 206 24| ismerni, akik azt kívülről aláírásaikkal megerősíték. Azután félrevonultak 207 20| mezítláb járni. A fiú az apja aláírását utánozva, rászedett valami 208 24| bámulva olvasá legelébb is az aláírást, még nagyobb csudálattal 209 9 | ferreumot vesz át. Viktor aláírt mindent, tán el nem olvasott 210 5 | egyedül.~Odament a nyomorult alakhoz, akin alig volt már valami 211 25| amilyet akar; míg amannak élő alakjai önakarattal bírnak, s mégiscsak 212 6 | lejött úrfi és parfümös delnő alakjáig. Itt egypár sima ifjonc 213 25| ideállét költészeténél, mert az alakjainak korlátlan ura, kitűz nekik 214 6 | emberekre csizmáik színéről, alakjáról: ez a rózsaszínű csizma 215 10| kegyét megszerezd. Utálatos alakjáték!~Az öregember egészen elcsüggedten 216 20| volt, hogy semmi emberi alakkal nem találkoztak e pogány 217 20| háztűznézést.~Könnyű volt ez alakoskodást a Csallóközben is folytatni, 218 8 | melynek ormányán ezüstszirén alakoskodott.~Viktor evezett a harmadikon; 219 6 | majd az egyik, majd a másik alakra, s azután ismét kivette 220 11| ködös síkság mindinkább alaktalanná kezde lapulni, a távolban 221 6 | levegőt, mit a szél a roppant alakzatos rabattok jácinterdejéből 222 4 | jelennek meg itt-amott, pompás alakzatukkal kérkedve; mindezek bizonyosak 223 8 | hangja…~…A fecskék mindig alantabb repkedtek a víz színén, 224 24| kórházban fekszem végig, melynek alapítói közt az én nevem áll legfeljül.~– 225 2 | melyben a család hatalmas alapítója sajátságos büszkeségből 226 24| segíték fel, kórházakat alapítottam; és most késő vénségemben 227 6 | vallásosságot tartá minden erény alapkövének.~Eközben a kápolna harangja 228 16| főnök elismeri kívánságuk alaposságát, s kijelöli nekik Bajcsy 229 22| egész történet vázlatának alapvonalai nem tartoznak a képzelet 230 25| miket e regényben leírtam, alapvonalaikban mind igazak. Kevesen fogják 231 6 | beszélni nem lehet, azon álarc azonban, mely fehér ónból, 232 10| és azon emberből, akinek álarcát viselted. Nem gondoltál-e 233 20| hogy a fiam egy oly rút álarcos játékot végigjátsszék.~– 234 2 | azonban, hogy a föld reszket alattunk.~Nem is perlekedni jött 235 23| szólását, hogy legutolsó alattvalóját, akinek még parancsol, egyetlen 236 24| nekem más, mert az igen alávaló hivatal; kegyelmedre bizonyosan 237 8 | fejeiket a csónak körül, alávetett vállal iparkodva azt feldönteni, 238 22| kellemetlenebb oldala is: az alázatosság és rettenetes tisztelettétel 239 21| saját városába.~Keresztyéni alázatosságában nem óhajta alkalmat adni 240 4 | bánattá minden örömét; alázd meg őt az ő büszkeségében, 241 9 | hajjal, de vénségtől meg nem alázott termettel. Rajta a lelkészek 242 14| embere a nép ellen? Hogy alázta meg a közügyet, azért, hogy 243 24| Kívántad, hogy meg legyek alázva – megalázott embert látsz 244 18| legyenek földönfutók, és alázza meg őt az ő büszkeségében, 245 16| Örült neki; milyen remek albuma lesz ebből, hogy fognak 246 15| ódákat írja, válogatott alcaicusok és hibátlan sapphicusokban, 247 7 | hogy efeletti bosszúságát álcázza, s a közönség figyelmének 248 24| úgy bizonyára lehet meg is áldani szemekkel; a lelkész szemei 249 1 | nem keresték az égben az áldások istenét soha, megdöbbenve 250 14| eltörölni a január 28-i áldást-író tollnak; miknek fenn kelle 251 5 | él valahol az ég alatt. Áldjon meg az Isten, jó gyermekem!~„ 252 7 | magának megszerezni, hogy áldomásozni kezdett a jelenlevő nevezetes 253 7 | kezdé a hölgyeket, s végig áldomásozott értük, s hogy a poharak 254 9 | valahányszor egy felköszöntő áldomást intéznek hozzá, úgy elhalványul; 255 3 | hangján. Milyen szép családdal áldotta önt meg az Isten; szép, 256 2 | aranyfüggőiket, gyűrűiket engedjék az áldozat közé tenni, e hír villámgyorsan 257 2 | kézről kézre adatott, míg az áldozathalomhoz ért, hogy csendülésével 258 6 | akciókat, amik alól csak nagy áldozatokkal bírta kivágni magát, sőt 259 2 | közepére álla, mint egy áldozatra készülő táltos a régi napimádó 260 17| igaz jó szíve. Azt íme áldozatul hozza.~Ekkor odalépett hozzá 261 11| szívemhez nőtt szívet. Legyen áldva a te szent akaratod: amen.”~ 262 3 | és hogy az a férfi egy alélt gyermeket vesz ki kezeiből, 263 7 | harcról, amiben elég csinos alexandrinusokban volt megénekelve Hunyadi 264 6 | bizonyozott, hogy a Dunát az Alföldön Tiszának hívják, másszor 265 5 | rágalom okozói ellen; mégis aligha nincs valami igaz benne; 266 17| e megye megválasztá első alispánjának! Meg vagyunk felőle győződve 267 15| mindeneknek eleget tegyen, a két alispánjelölt Malárdy Ferenc és Keresztúri 268 16| kandidációra!~Hogyne! Az atyafiak alispánjelöltet kívánnak saját fajtájukból; 269 22| kandidált csizmadiacéhmestert alispánjuknak, s mondogatja magában, hogy 270 4 | Végre kénytelenek voltak az alispánnal tudatni ezt a körülményt: 271 6 | futott, s halkan jelenté az alispánnénak, hogy valami pompás hintó 272 8 | hasztalan minden fáradsága: az alispánnénál. E nő nyíltszívű volt, nyelvén 273 7 | legtöbbet Eudemiával és az alispánnéval; legkevesebbet szólt Herminához. 274 17| úrnak, hanem éppen csak az alispánokat s a nevezetesebb hivatalviselőket.~– 275 16| nemes Vasady Gábor, kívánom alispánomul – nemes Bajcsy András uramat, 276 9 | Thádé feljül emelve fejét az alispánon s végignézve a büszke férfin – 277 6 | Malárdy ez évben ünneplé alispánsága huszonharmadik évét; még 278 22| mostan rabokat?~– Az én alispánságom alatt nem volt lakója; és 279 25| férfit választottak meg alispánul, csupán azért, mert hitfélbeli 280 9 | meg, ahogy vetette a feje alját, úgy aludjék rajta.~Az egyszerű, 281 16| főispán rögtön leküldé egyik aljegyzőjét, hogy Vasadyt szólítsa fel: 282 7 | villogtak szemei.~– Éppen jó alkalmad lesz rá. Most kezdődik a 283 6 | az előkelők számára, mely alkalmakkor az alispán gyakran maga 284 21| alázatosságában nem óhajta alkalmat adni a kiszabadított Kadarkuthynak 285 22| előjogait használatba veszi, alkalmatlankodik; azt eszében sem forgatta, 286 20| akadékos virágállványok alkalmatlankodnak, amik közül egyet a furcsa 287 23| és mikor. Mert akkor nem alkalmatlankodnám itten, hanem elfogatnám 288 4 | talán nem is kellene annyit alkalmatlankodni nála mindenféle embereknek. 289 22| bizony rövid ideig fog neki alkalmatlanságára lenni, nem is kívánja a 290 6 | mellett sem lehetett hova alkalmazni: a természet a leghamvasabb 291 6 | mindenkinek ízléséhez voltak alkalmazva, mindenki elhitte, hogy 292 6 | kegyvesztés volt nála egy ily alkalom elmulasztása.~Az alispán 293 5 | város közepén, melybe kevés alkatrész jut magából a városból. 294 18| szép langymeleg tavaszi alkony. Itt minden ház mögött kert 295 8 | tudott szenvelegni a bűbájos alkonyi órákról, midőn az aranyos 296 8 | nagy felleggomoly között az alkonyodó nap, fényes orcája elé húzva 297 25| Isten művére, aki élőket alkot.~Azért legélvezetesebbek 298 6 | sárkánytornyú kontignációs ezüst alkotmány, melynek csapja valami fekete-barna 299 25| áthevülés, merész képzelet és alkotó erő szükséges.~Azt felelem, 300 10| öröm tébolyító keveréke alkotott, kiálta fel:~– Óh, én Uram 301 18| vasrácsai arra látszanak alkotva lenni, hogy azokba kihajolva, 302 3 | az egész munka alatt egy alkóvszerű bolthajtás mögött, onnan 303 2 | hallotta a fogadásokat…~Az alku hamar készen volt; ahol 304 3 | ő egyházuk lelki vezére állandóul, megajánlották a papfizetést, 305 3 | merte Bajcsy uramnak útját állani: ezen komitiva mellett szabad 306 18| tudja, hogy merre jár, mely állapotában nagyon jól esett neki olyan 307 10| öregeit, vallását, rangbeli állapotát, enyelegtem a nőcselédséggel, 308 7 | szörnyűlködni kezeinek veres állapotján, kidagadt erein, s egy-egy 309 21| restellni termete felmagzott állapotját, valami lanyha magaelhagyás 310 20| hasonlítva, még mostani állapotomban is dehonesztáció, becsukattam 311 7 | hamis szakállt kössön az állára, s előálljon azzal a hazugsággal, 312 23| fogalmakat a család rangbeli állása felől. Kisvárosi lateinerhad 313 20| mert ezalatt elhagyta dacos állását, s töredelmes bűnbánattal 314 7 | kezdtek eltelni, midőn viadori állásba tevé magát, fehér karjait 315 22| bebizonyíthassam, miszerint jelen állásomban sem szűntem meg jóakarója 316 6 | észrevett, mindenki irányában állást foglalt. Pártfogó képet 317 7 | akármerre járt. Majd elejté az állát, olyan hosszú lett a képe.~ 318 1 | toronytetőket.~És a föld minden állatai között legrémültebb volt 319 20| A bolond báró minden állatával tud beszélni, s meglássa, 320 20| fogva?~– Van egy igen szép állatgyűjteményem, bibliotékám is, nevezetes 321 12| lett, valami vak ösztön, az állati életvágy vette át a kormányt 322 7 | a boszorkánymesternek.~– Allez, tournez! – Egy perc alatt 323 6 | ember, akit Malárdy ki nem állhat, egy nyers, nyakas kuruc 324 20| ketrecébe.~Thaddeus úr nem állhatá meg, hogy a kis ragyás ember 325 2 | tartott azok felett: mit állhatnak ki, meddig tartanak még. 326 20| született, mikor ő ki nem állhatta a gyermeksírást; később 327 17| mondja, mi baja, csak annyit állít, hogy ő nagyon odavan, bizonyosan 328 19| egymást, boldogok lehetnek. Ez állítások felbőszíték Malárdyt, annyira, 329 7 | elmondják előtte, s azt állítják, hogy azt a művet, aminek 330 21| szabású öltözetet viselt, mely állítólag finom kelméből készülhetett 331 23| véletlennek tulajdonítani, s azt állítom, hogy Kálmán úrfit nem a 332 4 | belátni.~Sőt még iskolát is állítottak fel, és abba tanítókat hozattak 333 23| vele; te fordulj félre, állj az ablakba, ne nézz rá.~ 334 12| gyönyör lankatag érzése állja el testét, lelkét; ez az 335 22| és ránk kiáltott, hogy álljunk meg, s azzal Lila leánynak 336 4 | Thaddeus a vele szemközt állókat.~Az alispán büszkén felelt 337 1 | sápadtnak látta a mellette állót, elhagyta az ész és a bátorság 338 3 | kérdezé a legközelebb állótól.~Az nyugodtan vallá meg 339 10| űzni?~– A báróé.~– Miért álltál rá?~Lőrinc fejét rázta, 340 22| keresztül, addig meg sem álltam, míg a piacra ki nem értünk, 341 15| XVII. században egy fokon álltunk Európa bármely nyelvű nemzetével 342 2 | megköpönyegtelenített hajóslegény, ott állván, a középen, elkiáltá magát:~– 343 16| inkább teljesült volna be az álma, hogy feküdnék ő halottan 344 12| Sohasem evett azt úr korában, álmában ízleli először, ő azt tudja 345 12| ébrenlétének gondolatja, volt-e álmainak képe?~Ott feküdt mozdulatlanul 346 13| mondani, hogy bolond, aki az álmait elmondja másnak, de bolondabb, 347 9 | olyan ember kereskedik az almáriomokban, aki nem tett oda semmit. 348 2 | előszedegetni a dörömböző almáriumok csomagait, mártogatni reszkető 349 12| végigkacagott a hosszú folyosón, az álmatlan vendégek, rokonok ajtajait 350 12| Nagyot zörren ajtó, ablak!~Az álmodó felriad… Ah, gonosz szél, 351 7 | amelyről büszke atyák szoktak álmodozni, aki gazdag előfogattal 352 25| alvó ember munkájára, aki álmokat teremt; az élet megtanítja 353 13| Hatvani mit szokott mondani az álmokra?~A nagyasszony kíváncsi 354 13| megházasodik. Én annyit sírtam álmomban: ez azt jelenti, hogy igen 355 12| zúgását hallja.~Éjszaka mély álmomból fölébredek rá, ha elkezd 356 2 | legelső ős, Zotmund, még Álmossal ivott egy kürtből. Ő tűzte 357 1 | kik bámulva tekintének az alóluk elfutó víz után, mely harsogva 358 12| vőlegény vagy a rém, vagy az álomkép, vagy ki tudja mi –, én 359 13| szó, ez pedig nagyon jó álomnak, ha az embert halva látják. 360 13| kedves komámuram, tudja, hogy álomról van szó, ez pedig nagyon 361 10| báró tömlöcben ül, s az álorcás vigad!~Azután egyszerre 362 6 | melynek mind teteje, mind alsó tálcája akkori divat szerint 363 9 | de megszorítólag hatna az alsóbb rangú Malárdy büszkeségre… 364 24| jelen szobájában, az egyház alsóbbrendű szolgái; ágya lábánál egy 365 12| gyertya nem ég sehol, tán alszanak.~De ő oda is talál bejárást; 366 8 | közelgő mennydörgés.~Az erős alszél egyre dühösebben feszült 367 24| bennünket a sors; te korábban alszol el; aludjál békével; nem 368 10| pedig nem hívatja magát általad apának többé.~Az ifjú szívszaggató 369 4 | ne legyen neve unokáknak általadva; hanem szórassanak széjjel 370 22| hogy e merész fordulat az általam leírt eseményekben, valamint 371 24| te korábban alszol el; aludjál békével; nem hívogatlak.~– 372 23| mesélt nekik, hogy el ne aludjanak: olyan szép fonalat tudott 373 11| pipáját szájában tartva, aludtak mind a ketten, ő is, a pipa 374 5 | gyöngéd férjek szoktak.~– Aludtál-e jól? Nem voltak szívdobogásaid? 375 1 | irtóztató taszítást kapott alulról, s azon percben lehullottak 376 3 | gyomrában hallgatják az alvilági fellegek moraját, a bosszúálló 377 6 | egy teremben feltalálja alvó-, öltöző- és mulatószobáját, 378 12| mely gyöngéd párnát ígér az alvónak.~Akarta, hogy aludjék ottan.~ 379 1 | legrémültebb volt az ember. Amazok csak a halál leheletét érzék, 380 23| mögött ama felbőszült szittya amazon a guzsalynyéllel, s üti 381 13| szaladgáltatta a jámbor amazont maga után a kút kámvája 382 3 | deputációba.~Sápadt arcokkal, ámbár erős szívvel jelentek meg 383 5 | amit pedig gyakran megtett; ámbátor az érdemes szomszéd gyakran 384 4 | Hiszen csak addig kellett az, ameddig nagy volt a veszély.~Úgy 385 13| még hosszabbra húzni, mint amekkora; – az én kedves szomszéduram 386 3 | olyan faépületeket építeni, amelyekben Istent imádhassák. Evégett 387 3 | bizony, mégpedig olyan, amelyiknek haja is van.~– De olyan 388 4 | a köztér közepéről, mint amelynek építésére csak specifikus 389 7 | Ideálja a vőknek: olyan, amelyről büszke atyák szoktak álmodozni, 390 11| áldva a te szent akaratod: amen.”~A szél is elhallgatott, 391 1 | közt; ajkaikon a kimondott ámennel, szíveikben a bűnbánat igazi 392 10| annyi világot a hold is ad, amennyinél az emberek megismerhetik 393 1 | elvégzé beszédét, kimondta az áment. Hallatszott utána az a 394 5 | minden gonosz hírtől.~Félt amiatt kimondhatatlanul, mikor 395 4 | amelyet ő maga épített, amibe ő maga verte a szegeket 396 21| csapás; maradjon meg neki az, amije még megmaradt: csak egy 397 20| vannak apró kaviccsal rakva, amikben a kerék fertelmes árkokat 398 20| cserjéknek hajtotta neki a lovat, amikből ki nem lehetett látszani, 399 7 | magasabb művészet élveiben, amikhez mi együgyű szemfényvesztők 400 9 | olyan bárgyú emberek, mint amilyeneknek hiszi őket a világ, s hogy 401 20| nem oly rossz ember, mint amilyennek látszik, azért most az egyszer 402 25| vért, kedélyt, gondolatot, amilyet akar; míg amannak élő alakjai 403 3 | csapással meglátogatni, aminő még az egyiptomi plágák 404 2 | publikánusok és tudatlanok, aminők közül a názáreti király 405 10| pár békjót tarta kezeiben, aminőkkel szökevény rabokat szoktak 406 9 | mindig olyan véletlenek, aminőknek szeretnének látszani, s 407 23| zsarnokságot elkövetni, aminővel makrancos kisfiúkat szokás 408 24| Uram, Malárdy Xavér Ferenc, amottan túl nincs a hívők között 409 14| lelkű fejedelem jan. 28-án bocsátott ki ő magyar népéhez.~ 410 4 | annyira vitte, hogy az utcákon andalogtában egyszer valami kis árvaleányt 411 16| szavazatot látott, Bajcsy Andrásé alatt pedig hatszázat.~Néhány 412 16| bizonyosan igen érdekes anekdoták fognak előadatni, azokat 413 21| gyűlölője levén minden élcnek és anekdotonnak, ezt is elrontja komoly 414 22| hazajussak, egyenesen átvágtam az anglius kerten, hogy majd a klastromon 415 22| katonánál egyéb nem járt az anglus kertben, én bizony féltem 416 25| családhoz~A legújabb, különösen angol regényírók ellen azt a vádat 417 20| kiérve, a tulajdonképpeni angolkertbe jutottak, s itt már rendes, 418 22| mind a két férfit láttam az angolkertből békességesen kijönni, a 419 19| Durday lakása a vár melletti angolkerten túl volt; ahol néhány évvel 420 20| mint a veszedelem. Márpedig angolkerti ösvények nem szoktak különösen 421 20| keresztül-kasul utazást angolkertjén kimentse, amennyire lehet, 422 7 | elmondá, hogy ő már verekedett angollal, franciával, törökkel és 423 21| tovább ez imahangokat az ég angyalai, amíg azok az Úr zsámolyához 424 18| kínjaiban szidta a bakter angyalát, mint aki oka annak, hogy 425 21| keserű napjaiért ebben az angyaljóságú gyermekben, akiben a jó 426 21| öreg nevelőapjának imádkozó angyalkája, nem lesz többé az a lesütött 427 21| gondolt, hogy ezt a szelíd angyalt, ezt a mártírarcot valamikor 428 9 | haragudott ezért a tréfáért, annálfogva az öregúr levelét igen szellemdúsnak 429 20| hortenziás cserepe, ahány, annyifelé gurult szét.~A csodálatos 430 7 | küzdésre, akiket egész „Anstand”dal ledöfhetett, nem riszkírozva, 431 25| Regényünk két hőse, a két ősz antagonista olyan kornak volt képviselője, 432 14| majus erit frigus, quam fuit ante” – s azzal tenyerébe verte 433 21| embernek saját alkatrészei is antipátiában voltak egymással. Semmi 434 9 | érkeznek, hogy neveiket az anyakönyvbe bejegyezzék a helyettesített 435 4 | neki, hogy „Öt hímes és egy anyás”.~A nagytiszteletű úr szenvedélyes 436 5 | fiú volt: nem soká fogja anyját úgy nevezhetni. Ő viszi 437 23| és azok meg fogják vetni anyjukat, és pirulva fordulnak el 438 10| meghalt és el van temetve, apád pedig nem hívatja magát 439 10| mondá fia tékozlására: „Apádnak van miből”.~– Reményletted, 440 23| beteljesítenéd azt tulajdon apádon, mit másik testvéred még 441 22| sajátságos férfiúról hallottak apáink, s elmondogattak nekünk, 442 17| azt szegény boldogtalan apátokért?~– Hiszen nem fog meghalni 443 6 | asszonynénémnek. Kedves apetitusára kívánom az éjszakai nyugodalmat. 444 7 | Oloferno Vitellezzo, aki az apjáért bosszút akar állni. Ilyen 445 20| felé sem ment többet az apjának.~Ekkor jött az a tréfás 446 20| többé gondja sem volna az apjára, majd ő is csinál neki egy 447 10| folyvást külföldön lakott, s apjával csak tréfás leveleket szokott 448 24| leányom pedig jajgatni fognak apjuk sírján, és nem találandnak 449 23| és pirulva fordulnak el apjuktól, ki nekik a porba vetette 450 5 | ideig igyekezett gondosan ápolni Mákosné asszonyomat, ahogy 451 13| Mákosné asszonyom azzal az ápoló gyöngédséggel, amivel a 452 2 | názáreti király válogatá az ő apostolait, és ott azok, akik hatalmasabbak 453 22| vicecomitis, excepta voce ebadta, approbari”.~Nekünk csak furcsa adoma 454 7 | kardcsapásokkal puskacsöveket aprított el, s két ujjával szuronyos 455 9 | minden rendbe volt hozva, apróbb formasági hiányokat egy 456 2 | templom volt a neve; ilyen aprócska templomok voltak minden 457 23| évenkint még ezer forintot is; apródonkint így visszaváltogatjuk jószágainkat, 458 2 | ismét véletlenül jön az ár; s készen tartották kádakban 459 21| szelídséggel – Izmael Asmai, híres arab költő, az Abner életének 460 21| ifjú báró bosszantására arabs verseket pókláb-betűkkel; 461 7 | franciával, törökkel és arabssal, mind földhöz verte őket, 462 6 | barackvirágszínek, világos, fehéres arannyal hímezve, mely csak valamivel 463 16| hogy majd megfordul az arány: az ellenfél párthívei bizonyosan 464 2 | tallérok és jó vert körmöci aranyak.~– Nekem nem kell a kegyelmeteké 465 6 | küldjem neki ezt a néhány aranyat fájdalmai enyhítésére.~Malárdy 466 7 | bölcsek kövének birtokosa; aranycsináló és patkányűző”, egy szóval 467 6 | üveg; annál több ezüst- és aranyedény, az asztal közepén egy furcsa 468 20| Kadarkuthy báró (a képet kétszáz aranyért festette egy hírhedett olasz 469 9 | drága tűhímzéssel, széles aranyfodrokkal hosszú uszályán. Karcsú 470 2 | előttük álló férfiaknak, hogy aranyfüggőiket, gyűrűiket engedjék az áldozat 471 22| kócsagos kalapját, s nagy aranyhüvelyes kardra támaszkodott a ballal.~ 472 24| rendelt Thaddeus mellé, aranykelyhet s a fehér selyemmel letakart 473 2 | nagyobb ékesség leend minden aranynál, ezüstnél!…~És e szavakat 474 4 | nyakában, fejébe nyomva aranyvitézkötéses kalapja a gyémántos forgóval.~ 475 22| nyájas, mikor azt kérdezé. Aranyzsinóros dolmány volt rajta nyusztprémes 476 6 | búzavirágszín dolmány van rajta, aranyzsinórzattal, nyestprémes kalap a fején, 477 15| A bove majori discit arare minor.~Malárdy is úgy tett, 478 22| mely éppen csak egy kis arasznyi ablakon át kapott világot 479 6 | arca sima, ing elejéről arasznyira állnak ki a bodrok. Rá lehetett 480 4 | villogó szemeiből s versengő arcából nem látszott ki egyéb szándék, 481 6 | át a korlátokon, kik szép arcaikban, szabójuk művészetében s 482 2 | S nagy aggodalom kezdett arcaikon mutatkozni. Ez valóban nehéz 483 23| Malárdy.~A nő megdöbbent férje arcától, midőn rátekintett.~– Mindent 484 23| szóra véghetetlen megvető arcfintorítást csinált, amiben vastag ajkai 485 20| ragyás egy életnagyságú arcképre mutatva a falon, mely senki 486 4 | Fordítsd ez órában a te arcodat hozzám, hogy meghalljad, 487 24| meghalsz, mosoly maradjon arcodon!~Malárdy könnyezett, és 488 3 | jönni deputációba.~Sápadt arcokkal, ámbár erős szívvel jelentek 489 14| téli mogorvaság eltűnt az arcokról, új életerő villanyozza 490 12| melletted, karod fejem alatt, arcom kebleden: nincsen semmi 491 24| fájdalomban megdicsőült arcra, olyan különös gondolata 492 6 | eltűnt az ősnemesi büszke arcról, helyette a haj volt csapnak 493 6 | ruháik színéről, szabásáról, arcukról, hajukról, ki micsoda. Ez 494 21| fogom őt annak nevezni, és arcul fogom vágni, és megölöm, 495 24| ama levelet végigolvasá, arcvonásaira valami csodálatos öröm fénye 496 24| figyelemmel lesték a lelkész arcvonásait; legtöbben azt hitték, hogy 497 15| mellére ütött) nec civium ardor prava jubentium (itt az 498 7 | személyét külbütírozzák az aréna közepére.~A férfiak nagyobb 499 3 | tartott, akit régi római arisztokrata néven prefektusnak címeztek, 500 1 | hajókat, malmokat örvénylő árjaiba, s letépve azokat vastag