| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Az elátkozott család IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
501 13| elhányta kezéből fegyvereit: árját, dikicsét, s be nem várva 502 20| amikben a kerék fertelmes árkokat húz végig, s szegleteiknél 503 20| nagyobb tűzzel folytatta az árlejtést.~– Holtom után pedig fundációt 504 3 | Bajcsy András vagyok; igaz armalista nemesember és igaz keresztyén. 505 9 | pusztát bérlő birkást, aki armentum ferreumot vesz át. Viktor 506 22| elmúlt idők halkan beszélő árnyai, ha csendes suttogásaikat 507 25| elő.~Az élet ezeroldalú árnyalatai nem lehetnek az íróra behatás 508 6 | Ezeknek emléke folyvást sötét árnyat vetett Malárdy szívében 509 21| még valami holdvilágos árnyék fekszik szívén abból a testvéri 510 20| tüzét nem enyhíté szemöldök árnyéka, akkor emberijesztőnek is 511 24| és az elbukott ez ujjnak árnyékában.~Valóban benyitott az ajtón, 512 18| üvegajtón táncolók szilaj árnyékait lehete látni; pedig éppen 513 4 | leendő növények száradtak az árnyékban, mikkel a nagytudományú 514 1 | kiáltá azt neki vissza: „Aró za trev tőtteknezit. Arósz 515 2 | légyen Mózses, és ki légyen Áron. S nagy aggodalom kezdett 516 1 | Aró za trev tőtteknezit. Arósz neze zzágyiv rebme!”, ami 517 18| sehova sincs bejárás. Egészen arravaló hely, hogy ott az embert 518 13| torokgyíkot kaphat, nem ártana egy kis ezerjófüvet meg 519 21| keresztül-kasul gázol ártón és ártatlanon; akit, ha megharagított 520 21| s keresztül-kasul gázol ártón és ártatlanon; akit, ha 521 20| az ellen valami kifogása? Ártott valakinek? Kegyedre nézve 522 7 | értük, s hogy a poharak nem ártottak meg neki, bizonyíták azon 523 6 | szobrokhoz, amiket a figurinók árulnak, s amiktől én mindig úgy 524 4 | megnyitni, sem a piacon árulni; ez sötét, gyászoló, szomorú 525 9 | fiával, s atyai nyájasságot árult el iránta; másik pedig az, 526 24| takarva tartá Gutai Thaddeus árváját.~Egy haldoklónak arca többre 527 4 | andalogtában egyszer valami kis árvaleányt talált meg, aki még nem 528 4 | az ebédnek is; nagyokat ásítottak odabenn; egymásnak egészségére 529 21| tudós szelídséggel – Izmael Asmai, híres arab költő, az Abner 530 7 | kipirult bele.~– Elég már! Assez! – kiabált rá Hugó Oszkár. – 531 9 | sem a ház urát, sem a ház asszonyát, hanem amint a lejtő párok 532 13| éjszaka bejárt egy szoptatós asszonyhoz, s annak a tejét alattomban 533 7 | menyasszonyát, s méltóságos asszonynak címezteti. Azonfelül délceg, 534 6 | jó reggelt kívánok kedves asszonynénémnek. Kedves apetitusára kívánom 535 6 | még mindig szerencsés az asszonyoknál, még mindig Adonisz. Karján 536 5 | hallatlanul goromba Mákosné asszonyomhoz, valahányszor az hozzá átlátogatott, 537 5 | is haragudtak már Mákosné asszonyomra; a nagyasszony pedig tőlük 538 6 | átszolgáltatta egy bőbeszédű falusi asszonyságnak, aki a helyéről nem szokott 539 6 | az érdemes vendég urak és asszonyságok; az étterem ajtói kinyílnak, 540 23| voltak.~– Ezt nem lehet asszonyságokkal elvégezni. Kérem, merre 541 5 | kerülgette: hogy íme itt van egy asszonyszemély, akit nem lehet semmi úton-módon 542 23| meggyőződéséért; de nem egy hitvány asszonyszemélyért! Ha unod a pályát, melyen 543 23| arra kérem a tekintetes asszonyt, hogy elővévén szülői tekintélyét, 544 5 | egyik háztól a másikhoz, aszerint, amint azt kegyes családatyák 545 5 | sorsát, hanem otthon állt az asztala mellett, s felgyűrve ingujjait 546 4 | ezennel ebédre hívja úri asztalához, tisztelt családjának bemutatandó 547 9 | amit a Malárdy-kastély asztalairól mesélni szoktak.~Csakhogy 548 21| ingerelheté a tudóst, hogy asztalára könyökölve az írásába nézett, 549 7 | Malárdyhoz Viktor, mindjárt az asztalfő mellett. Vasady úr egy székkel 550 6 | félhátat fordított neki.~Az asztalfőn jobbról az alispánné ült 551 6 | azért, mert az is módi, úri asztaloknál megkínálják vele elébb az 552 2 | előre-hátra, és minden, ami az asztalokon volt, tintatartók, tollak, 553 7 | Afganisztánon keresztül Asztrakánból; teljes címe: „Magister 554 4 | leoldá a kardot oldaláról, átadá leányainak, hogy akasszák 555 16| hogy a tréfás torzképeket átadja; ott azt állítá, hogy nem 556 23| Mondja el nekem; majd én átadom neki.~– Azt nem lehet, asszonyság, 557 2 | hidegen nyújtja vissza az átadónak, azt mondva: „Nem ismerem 558 7 | kezdett húzódni, amidőn azt is átadta a boszorkánymesternek.~– 559 8 | az öröm, midőn fiának ez átalakulását észrevevé, s ez örömöt Kálmán 560 13| jobban van. Ha tehát nem átallja, hogy a cselédnép előtt 561 5 | orgonával, aranyos szószékkel, átellenében egy egész várforma épület, 562 1 | az a jótékony érzés, mi átélt veszély után foglal helyet 563 6 | ki viszont neki akarta átengedni helyét.~Az alispán ezalatt 564 8 | a csendes víz folyásának átengedve, elkezdék együtt játszani 565 12| azt gondolattal megmérni, átérezni, eliszonyodni tőle.~Az emberek 566 5 | a bajuszom kezdett nőni; átesik azon minden ember. Összeveszett 567 6 | Malárdy ellenében.~Azonban átestünk a hálálkodáson; az alispán 568 3 | magasztos ihlet, hogy rázta meg átható szavával a hivők lelkeit, 569 3 | földszinti szobákba kellett áthelyezni, melyeknek vastag, tömör 570 25| toll; míg amott titokszerű áthevülés, merész képzelet és alkotó 571 2 | szomszéd kulcsos mezővárosba átjárni isteni tiszteletre, amidőn 572 1 | szavaikon keresztül hallák azt, átjárta a szívet, a lelket, s beteggé 573 20| gyermekemet. Ez a tudákosak átka; nem hiába mondják, hogy 574 21| fejét megsújtani az Isten átkával, s nem lehet az, hogy az 575 24| Beteljesült rajtam minden átkod. Ott fekszem, ahova sújtottál, 576 22| házból a nagy megyeházba átköltözött, szinte minden reggelenként 577 6 | kötve viseli hátul, a csap átkötve selyemzsineggel, s vége 578 9 | pillanatában idejön az erős átkozódó, és láthatja, mily büszkeségtől 579 9 | ide? Mi hozza ide a híres átkozódót, ki egykor azt mondá, felemelt 580 25| leszállani, mégpedig az átkozóra úgy, mint az átkozottra.~ 581 21| és megölöm, megölöm az átkozottat!~Az ember reszketett a dühtől, 582 25| az átkozóra úgy, mint az átkozottra.~A kor ingerültsége kimagyarázza 583 20| egy bepecsételt levélben átküldi egyik országból a másikba 584 16| kínjait részletenként át meg átküzdeni nem egy óra, egy élet is 585 6 | zsinórzattal, mely egész atlasz nyakkendője csokráig be 586 5 | asszonyomhoz, valahányszor az hozzá átlátogatott, amit pedig gyakran megtett; 587 2 | felekezeten levő együgyű emberek átláttuk, mennyire keservetes dolog 588 15| ízben igyekezett betiltani, átlátva annak veszedelmes voltát; 589 23| András Malárdy küszöbét átlépje?~Bajcsy észrevette Malárdyné 590 4 | Bajcsy uram üggyel-bajjal átlépkedett a minden utat elfoglaló 591 3 | pallosát is felköté oldalára, s átlépkedve a kapubejárást elzáró hullatag 592 4 | bölcs, egyszerre délceg, atlétai termetté magasult fel, arcán 593 7 | birkózzanak meg a görög atlétával; a legények ott vártak már 594 11| ketten, ő is, a pipa is.~– Átmegyünk a túlsó partra – dörmögé 595 19| volt kénytelen a csatornán átmenni előlük; a tambura cincogott 596 6 | kivitel maga! Viktor előre átment a kápolnaterembe megpróbálni 597 3 | órájáról az ősi klenódiumot, s átnyújtván azt Hermina kisasszonynak, 598 10| és ördögi csúfot űztél az átokmondóból és az átokviselőből! És 599 25| mint lehetett egy keserű átoknak, amit ember kimondott, ember 600 10| űztél az átokmondóból és az átokviselőből! És megrontád mind a kettőnek 601 6 | ezalatt feltörte a levelet, és átolvasta: és arca annál derültebb, 602 6 | utolsó szegletébe, s ott átszolgáltatta egy bőbeszédű falusi asszonyságnak, 603 5 | Azután csendesen, halkan átszólítá magához Lilát, megsúgta 604 21| félő volt, hogy fejével átüti a padlatot.~– Ki volt ez? – 605 22| úton hazajussak, egyenesen átvágtam az anglius kerten, hogy 606 22| fenevaddá, despotává volt képes átváltoztatni a különben derék, szelíd 607 12| felnyitá gyorsan, s nesztelenül átveté magát a párkányon.~Ott állt 608 24| legtöbben azt hitték, hogy az átvett irat valami nagyszerű adományról 609 8 | érzelgős, búbánatos jellegüket átvitték még költészetünkre is.~Herminának 610 23| jobban szorítsa szívéhez; az atya félelme a férfi büszkeségével 611 16| tekintgettek a megszomorított atyafiakra, akik az első meglepetés 612 9 | nevezetességei és a nagy atyafisereg mind hivatalos volt ez ünnepélyre, 613 6 | pedig karonfogá a nemes atyafit, s nyájasan kérdezősködött 614 7 | Viktor komolyan a bánatos atyához.~– Hogyan reméli ön azt? – 615 7 | olyan, amelyről büszke atyák szoktak álmodozni, aki gazdag 616 2 | a becsületes takács céh atyamestere, érdemes Kanál Ignác uram 617 2 | hogy megfogá a takácsok atyamesterének jobbját, s megrázá azt szíve 618 2 | Azzal buzdítólag fordult az atyamesterhez: „quoniam; – ergo – minthogy; 619 6 | báró Kadarkuthy László fia, atyámtól e levél az alispán úrnak.~ 620 24| Tanácsolom nagytiszteletű atyaságodnak, hogy még a halottaknak 621 9 | jól mindent, rokonokat, atyát, anyát, testvért, ősi palotát, 622 20| uram, ez kegyetlen tréfa az atyától.~– Nono, tisztes uram, én 623 23| mostoha.~A fiú odalépett atyjához, és megcsókolá annak kezét, 624 23| derült szemekkel tekinte atyjára. Ezen szemekben szánalom 625 11| vágtak.~Lőrinc szemközt ült atyjával, ki a hajó farában a kormányt 626 17| képzeltek egyebet, mint hogy atyjuk bizonyosan valami veszedelmes 627 5 | döntögette az egyetlenegy augsburgi újságból az országok sorsát, 628 23| île. Je suis prisonnier aujourd’hui.~– J’y suis – mormogá 629 20| szemrehányással a vakmerő Automedont.~– Semmit sem – szólt az 630 19| Durdaytól a családi ügyeibe való avatkozást. A hadastyán makacskodott, 631 20| maga. Hagyja őt ott, ne avatkozzék a mi ügyünkbe…!~A furcsa 632 7 | escamotage és indiai bűvészet avatottja; a chaldeai bölcsek kövének 633 6 | zene legmélyebb titkaiba avatva van, s midőn elkezdé énekelni 634 7 | kezdett e furcsa ötletre.~– Avec plaisir. Igen szívesen – 635 6 | karikára vannak festve, miként azé, ajkai éppen oly pirosak, 636 4 | is el nem feledte, mint azét a másik gézengúzét; mivelhogy 637 8 | odatartani, mint a füzes szigetig ázni.~Azután szép csendesen eveztek 638 18| látszanak alkotva lenni, hogy azokba kihajolva, erős illedelmi 639 11| fiadnak, és bocsáss meg azokért neki, miket te ellened vétett. 640 25| behatás nélkül; kell, hogy azokra visszaemlékezzék; hogy midőn 641 7 | másra is gondolt akkor.~Azonközben folyt az előadás az emelvényen. 642 6 | hova most lépett először, azonnal mindenkivel tud olyan tárgyról 643 9 | pedig az, hogy Herminát azontúl sohasem találta más, mint 644 8 | az a vékony öltözet; az ázott selyem a szép, deli idomokhoz 645 3 | milyen jó volna az az ő babája nyakára (nem tudom én minek).~ 646 3 | és egy kisleánya, aki még babákkal játszott… és az egész családból 647 3 | bemenni hozzá, aki magának egy babát akar adni. Aztán ezüstből 648 4 | kezdődik e szókkal:~„Hogy a babiloni vizeknél ültünk…”~Malárdy 649 3 | ideges volt, és a gyermekek babonákban hittek; mégsem volt szabad 650 3 | kiadás, mondván: „Egy aranyos bábuért a tekintetes alispán úr 651 3 | hogy van-e neki hát szép bábuja.~– Van bizony, mégpedig 652 6 | hajdan Bajcsy uram aranyos bábuval vesztegetett meg, viruló 653 6 | alatt; ez Malárdy András bácsi; az alispánnak valami elszegényült 654 3 | gerendatoronnyal az elején, bádogcsillaggal a hegyén, húsz sor paddal 655 2 | A kovácsok, lakatosok, bádogosok egytől-egyig mind katolikusok 656 24| és keresse fel abban ama bádogtokot, melyben végrendelete áll. 657 15| alkalmával a Szombat utcai nagy bádogtornyos épületben lévő könyvtárt, 658 5 | rácskerítéssel, vasajtókkal, bádogtoronnyal, ez az iskola. Abban az 659 7 | felvette tenyerére a nagy bagariát.~– Voici m’sieu et m’dam! 660 9 | szemei olyan nagyok, mint egy bagolyé, s úgy égnek, mintha mindig 661 7 | sieu le baron donnez-moi’n bague! Egy gyűrűt, s’il vous plaît.~ 662 4 | viseletével, a szórakozott, bágyadt tekintetű bölcs, egyszerre 663 7 | elkomorodva sóhajta fel, s bágyadtan válaszolt:~– Úgy kellene 664 22| bajban jöttem; nem is a magam bajában, isten mentsen meg: azzal 665 8 | felelt Hermina, a vékony kis bajadért nyaka körül csavargatva, 666 9 | nevetségessé tétele saját bajainak; ez a fitymáló őszinteség, 667 22| sohasem törődöm a magam bajával.~– Tudom biz azt, mindig 668 12| mikor a költő valami nagy bajba hozta hőseit, akkor megengedi 669 22| van, jól.~– De bizony nagy bajban jöttem; nem is a magam bajában, 670 16| lassankint megközelíték Bajcsyét; ez utóbbi szavazatai gyérülni 671 3 | nem törődött semmi testi bajjal, felkelt, felöltözött, hóna 672 14| időváltozás véget vetett minden bajnak; a téli mogorvaság eltűnt 673 3 | pici ujját nekimérve a vén bajnok fejének, komoly figyelmeztetésül 674 23| hetvenkedőt, a kötények bajnokát megvetem, nyomorult, haszontalan 675 23| gyöngéd, kérlelő hangon~– Mi bajod? Olyan halvány vagy. Valami 676 22| Tehát, mint mondám, nagy bajok fenyegetnek nagy famíliákat, 677 13| olyan dolgokról beszélni bajos.~– Csak mondja el a nagyasszony, 678 16| kapott volna, ezúttal is bajosan fogja megkapni a negyediket. 679 16| Azután végigsimítá hosszú bajszát, s visszadörmögé dacos, 680 16| karikatúrában magát a hosszú bajszú alakot is loboncos hajával.~ 681 16| hogy milyen irtóztató nagy bajt csinált saját személyében 682 23| volt; úgy őrizte minden bajtól, remegett, ha egy köhögését 683 20| volt és semmi szemöldöke, bajuszából itt-amott állt elő négy-öt 684 10| nyakukon, hogy megtéptem a bajuszaikat, milyen ruhám és fakardom 685 5 | is bolond voltam, mikor a bajuszom kezdett nőni; átesik azon 686 2 | ékesíté két hosszan lefüggő bajuszzsinór, olyan kacskaringósra csavargatva, 687 6 | paripával; parókás kocsis a bakon; hátul tarsolyos huszár 688 18| bizonytalan kínjaiban szidta a bakter angyalát, mint aki oka annak, 689 6 | szertartást megcsonkítja ez a baleset.~– Tekintetes alispán úr – 690 24| gondolat, hogy Thaddeus balesete az övével van kapcsolatban, 691 6 | adá tudtára azt a véletlen balesetet, mely a kántort érte, ki 692 20| a fal mellett, a bornyúk balettot jártak, s az egész faluban 693 16| kipapolja, hogy íme, ez volt ama balgatag ember, aki miatt szégyent 694 23| mert érezni kezdé, hogy a balhír veszélyesebb fele még most 695 7 | óriást, hogyan rántotta balkezével; így állt, így nézett, így 696 22| aranyhüvelyes kardra támaszkodott a ballal.~Mákosné asszonyom így sem 697 9 | véle szenvedek, sem jó, sem balsorsában soha el nem hagyom.”~Megtörtént. 698 24| osztozzanak abban.~És a balsorsnál, mely e szerelmet követte, 699 23| lenni, csoporttal jött rá a balszerencse.~Rangbóli bukásának leggyorsabb 700 3 | felfogni többé; ha lovardáról, bálteremről volna a szó, ha vasútkérdés 701 6 | eltitkolhatatlanul rossz kedvbe jött e baltudósításra. Éppen az utolsó percben, 702 18| ki családját szerette, bálványozá, ki legmagasabbnak tartá 703 23| a hír, ha megtudná, hogy bálványozásig szeretett gyermeke Kálmán 704 16| egy csepp méreg, egy csepp balzsam, egy csepp remény, egy csepp 705 7 | festett függönyre jövendő bámulata előérzetében. Ő most nem 706 24| akar.~Thaddeus a kétkedés bámulatával tekinte a beszélőre.~– És 707 1 | húzódott folyvást odább.~Ez a bámulatos látvány, mely több csodát 708 7 | megfejteni, s növelte a bámulatot még az, hogy amint Hermina 709 8 | corpus jurisért esett ki, s bámulatra gerjeszté tiszta felfogásával 710 7 | a viador elé.~A nézők a bámulattól megnémulva tekintének az 711 16| jegyzőjét, ki nem győzött bámulni rajta, hogy ez a derék ember 712 7 | bort és szilvóriumot, a bámuló atyafi ivott mindegyikből, 713 7 | bűvészet csodáit mutatta be bámulóinak: töltögetett a csodapalackból 714 6 | suhogó uszállyal: engedi bámultatni gömbölyű nyakát, hattyúkeblét 715 7 | nyilván nem volt más, mint banális frázis a birkózótól, talán 716 9 | hogy még a házasság fölötti bánata sem lesz azt képes eltakarni, 717 17| felejtsük el a magunk örömeit és bánatait. Te igaz és buzgó ember 718 20| meglátogatja a mindennapi ember bánatával. Oh, uram, ezt a bánatot 719 4 | mondják:~„A nagy búnak és bánatnak miatta~Hegedűnket függesztettük 720 5 | tölgyfahajója jár alá a Bánátra, másikat egy városi hivatalnokhoz, 721 5 | azután nagy szomorúságról, bánatról beszéltek neki.~És Thádé 722 4 | veszteséggé minden akaratát, bánattá minden örömét; alázd meg 723 20| állatnak van esze, ha nem úgy bánnak vele, mint oktalan barommal – 724 14| elsőszülött testvéreik nem bántak testvérek gyanánt.~E két 725 3 | szólni, az is lehet, hogy nem bánták volna…~Végre egy fiatal 726 23| bátran pártját fogta a durván bántalmazottnak, s a bárót rangjához mért 727 23| gondolkozott folyvást, hogy mi bánthatja őt olyan nagyon, amitől 728 8 | barnára válnak; a villanás bántja a szemet; föld és víz egyszerre 729 24| fiam védelmezte a lányt, a bántót megsértés az a bántó volt 730 6 | összeválogatva, búzavirág- és barackvirágszínek, világos, fehéres arannyal 731 6 | dolmányban, ólompitykékkel, báránybőr süvege hóna alatt; ez Malárdy 732 2 | ezüstpitykékkel és fekete báránybőrsüveget hozzá. Ezek pedig a nemes 733 2 | ötletét.~– Atyámfiai, jó barátaim, én azt mondom, hogy építsetek 734 24| szénégetők, hol van; ennek neve Barátfalva. Barátfalván van egy lévita: 735 24| ennek neve Barátfalva. Barátfalván van egy lévita: pap, rektor 736 22| hogy majd a klastromon át a barátok utcájára, a pápista iskolán 737 7 | kezét, engedje, hogy Kálmán barátomnak nevezzem. Lássa: jó anyja 738 7 | óhajtja, kívánja ezt Kálmán barátomtól: no, ne húzza ön vissza 739 20| vigyen, mert az nem volna barátság.~– Nem kell félni – szólt 740 23| lépett az ajtón.~Csak úgy barátságosan, nem is kocogtatva, mintha 741 16| őgyelgők között a mi jó barátunk, Hugó Oszkár is ott volt, 742 3 | sírás! A vén ősz férfiak barázdás orcáin hogy csurogtak le 743 9 | hogy a poéták mégsem olyan bárgyú emberek, mint amilyeneknek 744 10| mulatságát találta a vendégek bárgyúságában, kik egyszerre elkezdtek 745 1 | hajótömő műhelyek, a halászok bárkái.~A menekülést kereső nép 746 21| nem sok figyelmet mutatott bárki iránt is. Nem mondott sem 747 20| meg ezt az én istentelen barlangomat.~Thaddeus kénytelenül leült; 748 20| egész helység embere és barma, s egy nyáron az is szertelen 749 20| mint a nagyságos báró úr barmai főinspektorának.~– Mármost 750 20| kevélyebbek vagyunk, mint bármelyik címernemes, mi zsarnokai 751 3 | hogy nem fog elszédülni, bármennyire nézzen is a szeme közé ez 752 18| olyan utcába tévednie, ahol bármerre dűl, mindenütt falat talál.~ 753 9 | és nagyurakra, kik vele bármi összeköttetésben voltak, 754 7 | sértette az, hogy egy Malárdyt, bármilyen szegény és ostoba is, a 755 8 | szépségét; a felhők szürkére, barnára válnak; a villanás bántja 756 7 | másnak. Csak az a halvány, barnaruhás ifjú, ki eddig ott ült mostohaanyja 757 10| szemfényvesztő játékot űzni?~– A báróé.~– Miért álltál rá?~Lőrinc 758 10| mennyire hasonlítok az öreg báróhoz; idézgették emlékembe, nem 759 2 | Malárdyak tehát régen lehetnének bárók és grófok is, régen viselhetnének 760 6 | nagyon köszvényesek a lábai; barometrum lett belőlük, alkalmatlan 761 20| asszony, hanem minden állat és baromfi le volt részegedve az egész 762 23| pénzt megtakarította szépen, baromfira sohasem költött, azt mind 763 20| bánnak vele, mint oktalan barommal – szólt a kis ragyás. – 764 20| bízvást mondhatom, hogy a bárón kívül semmi egyéb vadállat 765 20| Thaddeus nem feleselt tovább a báróval; felvette a székről háromszögletű 766 9 | gombokkal, vállán fehér bársony panyóka kacagány hattyúprémmel; 767 10| az ezüsttel hímzett fehér bársonydolmány, a bogláros öv; Gutai Thádé 768 10| gézengúz szótlanul letevé bársonydolmányát, s felölté a fekete tógát, 769 6 | hátul, a prémes lilaszín bársonydolmányon a hátracsapott szabás, a 770 21| nadrág zsírfoltokkal tele, a bársonyzubbony összevissza törve, ahol 771 8 | magával a merészebb utakon, bátorítá, erősíté, közölte vele lelke 772 8 | Viktor néhány nap alatt oly bátorrá tette őt, szüntelen franciául 773 1 | állót, elhagyta az ész és a bátorság a lelket, mindenki érzé, 774 6 | bámulta szerénységét és bátorságát, a biztos tapintatot, mely 775 8 | tűrheti. Amit mások Viktorban bátorságnak neveztek, annak őelőtte 776 7 | félrevonultsága miatt oly félszeg és bátortalan kezd lenni, hogy meg nem 777 23| ott akad módod családod bátrainak történetét folytatni, vagy 778 23| vannak ott lefestve.~– Azok bátrak voltak ott, ahol kellett – 779 6 | valamennyien odahajoltak felé, és a bátyámuramék odahátul szájtátva bámultak 780 6 | alispán fia, Kálmán, Hermina bátyja, de gyönge külseje miatt 781 8 | zászlókkal és szőnyegekkel beaggatott dereglyén végre a társaság 782 13| parancsol; ott megállhat, és bebeszélhet akárki.~Bajcsy uram érteni 783 2 | nevezik: – az ellenkezőt bebizonyítani nehéz; később ő volt az, 784 22| jött, akként, hogy én is bebizonyíthassam, miszerint jelen állásomban 785 14| kelepelnek, szárnyaikat rázzák, bebörtönzött madárkák énekelnek. Tavasz 786 4 | visszalépett a tornácra; az ajtó becsapódott, a zár rácsattant; minden 787 20| Azután elküldte őt a báró Bécsbe neveltetni, de nem adott 788 4 | nehogy kettétörje rajta a becses családi címert, s kibontván 789 21| kérem: ne illesse őt előttem becstelen nevekkel; én apja vagyok, 790 7 | A derék asszonyság igen becsülendő következetességgel azt mondá 791 23| hangon –, aztán első dolog a becsület. A te becsületed pedig az 792 23| nem értek másformán.~– Ez becsületbeli kérdés. Ő engem megsértett.~– 793 23| első dolog a becsület. A te becsületed pedig az enyém is. Légy 794 21| hátulról sehogy sem lehetett becsületesen összecsavarítani; mindenfelé 795 7 | eszedet és erődet, mert ha becsülettel nem birkózol velem, úgy, 796 22| hogy mi az illendőség, mi a becsülettudás, tudom én, hogy a tekintetes 797 7 | csavaró poéta nevét többre becsüli, mint az ország első hivatalnokáét. 798 2 | ők ezentúl is szeretni és becsülni egymást, akár megengedi 799 20| hanem arról, hogy valaki becsukassa a fiát azért, amit saját 800 20| elfogatta az igazi fiát, s becsukatta mint vakmerő kalandort. 801 20| állapotomban is dehonesztáció, becsukattam egy kis neki való leckére; 802 20| egészen sima volt, s amint becsukódott hátuk mögött, a tisztelendő 803 12| ott űzik egyre nyitott és becsukott szemei előtt gyötrelmes 804 21| zavartan visszahúzódott, s becsukta az ajtót.~Kadarkuthy hirtelen 805 20| lángeszű, gyönyörű ifjút bedugni egy penészes tömlöcbe; kegyed 806 20| magát sarkain, s kezeit bedugva mellénye zsebeibe.~– Azt 807 15| vissza, ahol a tatár, a beduin nemzet áll: nem! még annál 808 1 | kik büszkeségük emlékeivel beépíték a földet.~Szép, csendes 809 3 | ellenvetést tenni, hanem beereszté a kisasszonyt.~Néhány perc 810 4 | a háztetőről vagy a most befagyott jégről s egyéb életveszedelmes 811 6 | egy remek hangcifrázattal befejezé az orgonajátékot, utána 812 7 | illendőnek, hogy egy magyar ember befesse a képét pirosra, fehérre, 813 3 | vaspántokkal jól megerősítve, befestődött kívül és belül olajos festékkel, 814 16| nem volt szívében elég űr, befogadni azt a megmérhetetlen gondolatot, 815 20| mégsem fogja tenni. Majd én befogatok magam. Ne féljen, jó csendes 816 19| megbántás volt rá nézve. Rögtön befogatott, és éjszaka ment el a háztól, 817 20| addig üljön le nálam, míg befognak. No, üljön le hát; szentelje 818 10| börtönben egy ártatlanul befogott rab sóhajtozik szabadság 819 3 | fenyegető kis hatalom nagy befolyására, s nem mert több ellenvetést 820 14| szerencséjét irigyelték, befolyását mindenhatónak tarták; bécsi 821 15| ezekhez csatlakoztak a befolyásuk alatt levő ifjúság lelkesebbjei; 822 22| amint a célba lövő dombnál befordulunk, egyszer csak elénk toppan 823 5 | láttam az ablakban.~Azzal befurakodott a szobába, jó reggelt kívánt 824 23| jól fizették a városban, a begyűlt pénzt megtakarította szépen, 825 21| volt a világ iránt, hogy begyűrje azokat a kabátja alá.~Nem, 826 20| rúdját, s a legelső résen behajtatott a palánkon keresztül a vadaskertbe.~– 827 10| keresztény férfi lelkét behálózd. Egy kálvinista papnak a 828 6 | utolsó percben, amikor már beharangoztak, s késő a szomszéd faluba 829 4 | jobbjában, s egy erős csapással behasítá a bezárt ajtót.~E csapás 830 25| árnyalatai nem lehetnek az íróra behatás nélkül; kell, hogy azokra 831 7 | nyájas is tudott lenni.~Behívta őt magához szobájába, elhagyva 832 5 | keresett egy zsámolyt, behozta, és ráült.~Ott nagyot fohászkodott 833 6 | általános kacagásnak, csak behunyja a két szemét s leönti a 834 20| félrefordítá fejét, szemeit behunyorgatta, s komikus fortéllyal iparkodott 835 20| iparkodott az egyik szemét behunyva tartani, s csak a másikkal 836 12| alszanak.~De ő oda is talál bejárást; nyitva feledt ablak a folyosón, 837 12| folyosón, kandallók üregei jó bejáratok a szélnek, ott besüvölt, 838 20| homlokzat olyan különös bejárattal volt ellátva, hogy a földszinten 839 4 | Bejárta a két haza minden bejárható hegyeit és völgyeit füvek 840 4 | a műkifejezésekre nézve.~Bejárta a két haza minden bejárható 841 9 | neveiket az anyakönyvbe bejegyezzék a helyettesített két násznagy 842 20| Komolyan mondám.~– No, hát bejelentem.~A kis ragyás eltűnt az 843 5 | amit egyházfi uram szokott bejelenteni mindennap.~A városi nép 844 20| nevetve mondá neki, hogy már bejelentette a báró úrnak.~Thaddeus úr 845 4 | jobb szárnyában lakott.~A bejelentő hajdú azt a választ hozta 846 20| nagyságos úrnak.~– Igazán bejelentsem? – kérdé az, kinek a nevetés 847 12| ablakomon, hogy valami hasadékon bejöhetne, kitépné a tollat a kezemből, 848 12| sincs ott. Nem akar senki bejönni. Csak a szél, az irigy szél 849 12| Végigiramodott a rónán, és bekacagott minden ház kéményén, és 850 19| malomkelepelés, a szigetről a békák búskomoly kardala tartotta 851 23| Amint azonban a szegleten bekanyarodott, az ablakot belül megzörgette 852 4 | a víz fenekén rejtőzködő békavirág, ami csak lopva tekint fel 853 12| zörrenése.~Lőrinc előbb bekémlel az ablakon, hogy egyedül 854 20| Másutt éppen egy nagy, bekerített mezőségen vágtatott keresztül, 855 17| kuruc táblabíró.~– Áldás, békesség a házon – szólt Gutai Thaddeus 856 22| férfit láttam az angolkertből békességesen kijönni, a kerítésnél még 857 20| megszólítani:~– Áldást, békességet, kedves atyámfia az Úrban.~– 858 12| ablakok szegleteinek, és bekiáltoz: „Hó, hő, ki tud aludni 859 11| és az evezős.~A levetett békjók ott hevertek a csónak fenekén 860 11| jól rá van-e hurkolva a békjóra.~Azután a Duna közepének 861 19| elvárni, míg a hadastyán újra bekopogtat nála, s azon kezdi, hogy 862 18| a földön, melyet szemei belátnak, az ragadá fel a fejszét, 863 4 | az atyafiak nem akarják belátni.~Sőt még iskolát is állítottak 864 6 | tartják, és kapaszkodnak belé. Óh, az sokkal érdekesebb 865 6 | elmondani, abba úgy-úgy beleakad, hogy ki nem tud belőle 866 6 | meghódítva, ellene – vagy belebolondulva az egész társaság, s magában 867 2 | nemes Bajcsy András uram belecsapott abba barna tenyerével, s 868 10| ez halálom.~– És az is te beléd?~– Még erősebben, még halálosabban, 869 20| tisztelendő uram – szólt a báró, beledugva hüvelykujját a tisztes úr 870 20| hogy kérdezné tőle, vajon beleegyezik-e, félrefordítá a szekér rúdját, 871 7 | népszerűbb a tragédiánál, beleértve a „népszerű” fogalmába nemcsak 872 14| következik utána a többi. Az átok beleesett már a fájós részbe; és még 873 24| halott mellől eltávolítani.~Belefogózott annak hideg kezébe, és el 874 23| arca. Óh, mennyi gondot belefont a jó asszonyság abba a hosszú-hosszú 875 7 | a kandallóhoz lépett, s belehajítá az egész iratcsomagot.~És 876 5 | Niagara-zuhatag, mely visszalöki a beléhajított kövecset; a nagyasszony 877 6 | szerencsénkre, mert már nagyon belejöttünk a hazafiúi dicsekedésbe; 878 7 | amint azután ellenfele belékapaszkodott, ő hirtelen megkapta mindkét 879 21| találtak, ami még jobban belekeverte a hínárba, s annyira ellene 880 6 | csodálatos prizma, mely minden belenéző szemének más színt tud mutatni.~ 881 8 | hangja az ifjúéhoz, egészen beleolvadt; eggyé vált vele. Szótárírók 882 6 | kivette a levelet zsebéből és belepillanta, és ismét rájuk nézett, 883 16| kicsit sok is már a jóból.~Belepillantott a szavazatok lajstromába, 884 3 | közel az ajtóhoz, hogy a belépőnek éppen vele szemközt kellett 885 6 | Dél-Amerika ősrengetege fogadta a belépőt, sötétzöld lombozatával, 886 20| sem kilincs, sem zár), s belépteté rajta Thaddeus urat az előszobába.~ 887 20| melybe valami bolond bogár belerepült.~A kis ember nem osztá Thaddeus 888 5 | szobába; tépj ki a sipkám béléséből egy csomó pamukot: egy jó 889 7 | ifjú leány, egy ifjú férfi beleszerettek egymásba.~Egyik kéz a másikban… 890 9 | mozdulatokkal, mindenbe beleszól, lovait agyonnyargalja, 891 2 | hogy csendülésével ő is beleszóljon abba a zenébe, ami úgy tetszik 892 22| csakhogy rá találtam nézni, beletaszított a csatornába; kérem alázattal, 893 20| akár volt feneke, akár nem, beletocskolva merészen. – Mire a túlsó 894 5 | volt a két fülébe, annyit beletömött, mikor aztán ez is megvolt, 895 7 | megtörte a gyűrűt mozsárban, beletömte a pisztolyba, kilőtte a 896 11| kunyhóból, az apa és a fiú, s beleültek a csónakba.~Thaddeus fiára 897 18| tartott fejszét felemelte, és belevágta annak ajtajába…~…Malárdy 898 1 | lépcsőkön, az utca kövezetén, s belevegyíté énekét a szent boltozatok 899 20| közé vágva az ostorral, belevite a szekeret a sűrűbe.~No, 900 21| kénytelenül álnév alatt szökött Belgiumból Franciaországba; ott is 901 7 | felolvasott valami hőskölteményt Belgrád alatti harcról, amiben elég 902 14| már a fájós részbe; és még beljebb fogja magát enni, be a szívig, 903 12| elundokolva, fekélyekkel, bélpokollal rakva, megalázva; most a 904 1 | kavicsos homokba ütődik, s a belvárosi kutakból is valami forró 905 4 | asztalához, tisztelt családjának bemutatandó kedvenc gyermeke életének 906 10| hordott magával mindenhová, bemutogatott ismerőseinél, bevezetett 907 10| nagy talentumaidat, miket benned a természet egy méltatlanra 908 5 | nem szorítja háttérbe a bennszülött előkelőséget.~Csupán a Malárdy-család 909 20| félek is én tőle; itt van a benyílóban, tessék besétálni hozzá.~ 910 4 | dolgozószobájához jutva, benyitá az ajtót.~Nagytiszteletű 911 10| zavar és meglepetés első benyomása, hogy senki sem vette észre, 912 12| üveg nyikorgását, azután benyomta kezével a férfi az elmetszett 913 2 | hogyha bármely hivatalos benyújtványon vagy magánlevélben a címzetből 914 12| akkor azon a nyíláson látott benyúlni egy kezet, mely az ablak 915 20| valami kisvárosi tanodában beöltözteté diáknak. Viktor két hét 916 12| a szélnek, ott besüvölt, beordít, mindenféle rémes hangon 917 20| a kalitkájából, aki egy bepecsételt levélben átküldi egyik országból 918 20| Pesten egy zugügyvédet, aki beperelje a bárót Viktor anyai örökségéért: 919 20| az egész faluban; részeg béresek szaladgáltak részeg tinók 920 7 | bolondot. Egy Holdmezey Berey Farkas kollégája, egy nevetséges 921 8 | nyargaló kocsikat, a nádasok berke hullámzani kezd, mint a 922 24| egyszer fölemeli fejét szabad berkeinek oltalmazására.~Csak az első 923 9 | frázisokkal, mint valami pusztát bérlő birkást, aki armentum ferreumot 924 5 | pár útban álló csizmát, berontott a belső szobájába, becsapta 925 20| beszéljünk az én fiamról, beséljünk a kegyedéről.~– De én éppen 926 20| van a benyílóban, tessék besétálni hozzá.~Thaddeus komolyan 927 21| vastag, duzzatag ajkak, mik bestiális kifejezést adtak az egész 928 12| házikót lát, melynek ablakán besüt a nap. Ő a tűzhely mellett 929 10| világította más, csak a besütő hold. Thádé odaállítá fiát 930 14| ablakáig a hó, s ha néha besütött rajta a napvilág, mormogta 931 12| bejáratok a szélnek, ott besüvölt, beordít, mindenféle rémes 932 3 | nincs, mert annak a lépcsői beszakadoztak.~– Már az igaz.~– Tehát 933 10| megkötözték, kocsira tették, s beszállíták Kassára, átadták a vármegyének, 934 5 | régóta bele akart vágni a beszédbe; de ha egyszer Bajcsy uram 935 5 | cselekedjenek. A halotti beszédben elbúcsúztassák fiától is, 936 2 | szót, ami ráragadt, ékes beszéddé alakítani, hogy rádisputálja 937 4 | tanácskoztak az urak, tartottak beszédeket, s megvivátozták egymást; 938 14| megnyíltak, s hangzottak zajos beszédektől, tűzbe hányattak szomorú 939 23| Mért keresi?~– Egy kis beszédem van vele – szólt ez lovagkorbácsa 940 20| hallgatám ahelyett, hogy az ő beszédére figyeltem volna; a világot 941 4 | szép; szabályos arccal, beszédes szemekkel, s bárha a sok 942 2 | becsületes ember van? Én beszélem magyarul rosszat, de érzem 943 25| küzdelem színhelyéről, az egész beszélés iránya elhajlik, s én érzem, 944 6 | pipázóteremben ajtót, ablakot bezárva beszélget a világ sötétebb része, 945 9 | Malárdy többször bizalmas beszélgetésbe elegyedett Kálmán fiával, 946 5 | komámuram; még egy kicsit beszélgetett odakinn a konyhában a szolgálókkal, 947 18| lakosztály folyosóin hajdúk beszélgettek fennhangon, nem ügyelve 948 9 | meglássa az oltár előtt, s beszélhessen otthon arról a pompáról, 949 22| mert jobb helyen nem is beszélhetném azt el. Hát úgy volt az, 950 5 | miszerint a szomszédasszony azt beszéli őfelőle, hogy Bajcsy uram 951 23| elővévén szülői tekintélyét, beszélje le Kálmán fiát a veszedelmes 952 23| lent levette róla.~– Nem beszélne az úr egy kicsit lassabban, 953 24| kétkedés bámulatával tekinte a beszélőre.~– És tudja-e kegyelmed, 954 2 | figyelmesen végighallgatva minden beszélőt, és senkit meg nem szakítva 955 3 | tolongtak az utcákon, hogy beszélték lelkesült ajkak csudálkozó 956 23| fog meglenni!~– Az imént beszéltél atyám a Malárdy név büszkeségéről; 957 3 | tetejéről: de bizony már nemigen beszélünk róla.~Hajh, akkor nevezetes 958 2 | kegyelmeteké? Nem egy nyelvet beszélünk-e, nem egy kenyeret eszünk-e 959 2 | kürtből. Ő tűzte le dárdáját a Beszkidek legelső hegyormára a honkeresők 960 22| egyszer köszönöm.~Azzal beszólítá az ajtónálló hajdút, s parancsot 961 2 | szomszédok, az ismerősök gyakran beszóltak e hallgató emberekhez: „ 962 5 | odament Bajcsy uramhoz; azt beszorította egy szegletbe, erővel elfogta 963 8 | Herminához; – az eső esni kezd ez betakar mindkettőnket.~A leányka 964 4 | karcsú lobortetők helyett betakarták azokat alacsony fedelekkel. 965 2 | készülhessen, azt otthon előre betanulván; hanem ő fölöslegesnek tartá 966 13| mégegyszer annyi ágyban fekvő beteget, akik szintén halálrováson 967 1 | átjárta a szívet, a lelket, s beteggé tette az embereket. Gyönge 968 13| Aranyos ruhában lenni: nagy betegség; hintóban menni: véletlen 969 13| lehetne. Most pedig nem jó a betegséggel tréfálni járvány van; erős 970 10| a kettőnek családját, és beteljesítéd mind a kettőnkön az átkot.~ 971 23| az mindenki előtt; és te beteljesítenéd azt tulajdon apádon, mit 972 24| kiszenvedett megváltó végszavát. – Beteljesült rajtam minden átkod. Ott 973 12| homokhatárt talál, azt megkezdi; beteríti vele száz ölnyire a szomszéd 974 12| kéményodúban, rázza, dörögteti a betett ajtókat, s kérdezi: „Ki 975 20| úgyhogy sokszor a szarvasok betévednek az istállóba, s eleszik 976 15| alispán több ízben igyekezett betiltani, átlátva annak veszedelmes 977 4 | az öt ujját alul és felül betintázta: fogá a neki küldött levelet, 978 1 | ajtai feltárultak, a nép betódult, aki nem fért be, ott künn 979 9 | nyúzott is akar lenni; minden betűben ráismer Kadarkuthy kezére 980 9 | báró ismeretes sokszarvú betűivel azt írta neki, hogy már 981 9 | olvasó, s aki nem látja a betűket, a szavakból kitalálja a 982 7 | gyanánt olvasott fel, betűről betűre ugyanaz.~Kálmán úgy állt 983 7 | sajátja gyanánt olvasott fel, betűről betűre ugyanaz.~Kálmán úgy 984 23| Kálmán elé, erőszakosan betuszkolva őt a mellékszobába, rázárta 985 20| gyenge gyermeki kéz az első betűt le tudja írni; mi utálunk 986 10| olvastam.~– Tűzbe minden betűvel! Átok a tudomány! Folytasd!~– 987 20| el magával Kassára, ott beültesse a méltatlanul letartóztatott 988 20| őrjöngő és nyavalyatörős, bevádolta blaszfémiával, crimen laesaeval, 989 12| padlásajtókat, pajtakapukat ki- s bevagdal, csak úgy csattog, s a kéményeken 990 4 | kezdték igazgatni falaikat, bevakolni a repedéseket; mindig többen 991 9 | násznagyok, vendégek és atyafiak bevárása nélkül, nagy sebbel-lobbal 992 20| ha azt végighasítja kend, bevarratom, s megint mente; de ha én 993 23| folytatni, vagy ha kell, dicsően bevégezni; ha elesel csatában, megsiratlak, 994 18| hajóslegény, aki többet talált bevenni a jóból, mint amennyit megbírt, 995 5 | Ott a másik kollégium, beveszik ott tiszta szívvel. Nem 996 8 | az öreg szavára, hogy azt bevetette maga mellé a csónakba.~A 997 21| bizonyára, ha irgalmába bevette, és megbocsátá bűneit.~– 998 22| hogy Mákosné asszonyomat bevezessék hozzá, de kössék jól a szívére, 999 5 | megcsókolá Thádé úr kezét, s bevezeté őt a szobába a másik ajtón. 1000 10| bemutogatott ismerőseinél, bevezetett a legnagyobb úri családok 1001 5 | érdemes vendégeit szokta bevezetni; olyan a képe, akár a szép 1002 9 | vőlegényt és menyasszonyt; bevezették őket a családi kápolnába;