| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Az elátkozott család IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1003 10| erőszakosan elfogatott, és bevitetett kastélyába, s ott itatott 1004 15| közfigyelembe iparkodott bevonni, s úgy tett, mintha az egész 1005 7 | de Cairo a sötét vörössel bevont színpad közepén mágusi talárjában, 1006 9 | kiengesztelődik iránta, hogy őt is bevonta ama bűvkörbe, melyben mindenki 1007 23| Tehetsz velem, amit akarsz; bezárhatsz, börtönt csinálhatsz házadból 1008 23| ha van fölötte hatalmam, bezárom, és vigyázok rá, mint olyan 1009 12| párkányba kapaszkodva, másikkal bezörgetve a táblákon s halkan suttogva 1010 21| türelmetlenül –, nekem ne bibliázzon, hanem feleljen, hol van 1011 20| szép állatgyűjteményem, bibliotékám is, nevezetes tárgyak fizikum 1012 4 | punktum van a végén; azzal egy bicsakkal porzót vakart rá a falról, 1013 2 | csizmaszára mellől rézpitykés bicskáját, s kinyitá azt, és a köpeny 1014 2 | András uram nekifogta a bicskát, lekanyarítá válláról a 1015 9 | mustárral, mintha előre bifszteket akarnának belőle csinálni 1016 25| megtörtént, nevezetesen Biharban a rendek egy olyan férfit 1017 23| szólt az idegen, gőgösen billentvén egyet termetén, ami inkább 1018 20| megint.~– Meg egy szép arany billikomot ezüstkorsóval a k…i úrasztalára.~– 1019 14| mert ő volt a megye legfőbb bírája, s aki boldog akart lenni 1020 24| vádolj be odafenn az én bírám előtt.~Thádé felemelé szemeit.~– 1021 17| lábai is dagadnak, mert nem bírja róluk lehúzni a sarkantyús 1022 9 | mint valami pusztát bérlő birkást, aki armentum ferreumot 1023 7 | káromkodást, már a földön feküdt a birkózó háta mögött; maga sem tudta, 1024 7 | könnyű munka szokott lenni a birkózóknál, kik mázsányi terhet erőtetés 1025 7 | mert ha becsülettel nem birkózol velem, úgy, ahogy máskor 1026 7 | más, mint banális frázis a birkózótól, talán nem is úgy értette; 1027 7 | ötven tallér versenydíjért birkózzanak meg a görög atlétával; a 1028 1 | amennyit az emlék össze bírna szedni, így tartott két-három 1029 6 | s hagyján, hogy a kardot bírná, de még borotválkozni sem 1030 2 | tényleges tudomással kellett bírnia mindenkinek, melyben a család 1031 21| olyan serte hajlamokkal bíró hajjal, hogy azt hátulról 1032 1 | alant a föld alatt is van birodalma, onnan szólal meg azok ellen, 1033 20| Két esztendeig kiállotta a bírói zárt, akkor, hogy menekülhessen, 1034 23| Malárdy név nagysága, a fényes birtok, a korlátlan hatalom és 1035 23| zálogdíjt vett fel rokonaitól birtokai legnagyobb részére, a többit 1036 14| ő akaratával lehetett; a birtokos nemesség családi összeköttetésekért, 1037 7 | chaldeai bölcsek kövének birtokosa; aranycsináló és patkányűző”, 1038 2 | Grófok, hercegek, akik ott birtokosok, a várkormányzók és generálisok, 1039 4 | ajtóból, határtalan vággyal bírván kimutatni azt, miszerint 1040 9 | volt, hogy Malárdy többször bizalmas beszélgetésbe elegyedett 1041 6 | hódolatnak találja, s megszorítá bizalmasan a szemérmes ifjú kezét, 1042 1 | roppant teremben, megtért a bizalom is a szívekbe, az a jótékony 1043 18| csak egy tört pálcában bízik, amit a kezében tart.~Valahol 1044 8 | bosszúságára, aki esküvel bizonyítá, hogy ennél ostobább csónakot 1045 7 | poharak nem ártottak meg neki, bizonyíták azon ragyogó ötletek, találó 1046 7 | azt az atléta legjobban bizonyíthatá, kit félóráig kellett hideg 1047 4 | alakzatukkal kérkedve; mindezek bizonyosak lehettek felőle, hogy a 1048 6 | vármegyében fekszik; egyszer azon bizonyozott, hogy a Dunát az Alföldön 1049 18| mint amennyit megbírt, s bizonytalan kínjaiban szidta a bakter 1050 9 | Viktor anyja járt: hűtlenség bizonyulván be rá, a móringot elvesztette; 1051 23| mielőtt a számadoltató bizottmány rájuk teendé kezeit. Malárdy 1052 15| nevelését a táncmesterre bízták, s valami üres, sivatag 1053 20| mondunk neki? De minek is bíztam magamat erre az emberre?~ 1054 2 | nehogy hasztalan reménységgel biztassák fel polgártársaikat.~Hanem… 1055 7 | hat izmos juhászlegényt biztatott fel, hogy e díszes alkalommal 1056 2 | többi tagjai is elkísérték, biztatván ügyfeleiket, hogy amíg visszatérnek, 1057 3 | mélyedésébe húzta magát biztonság okáért, s amíg meg nem látták, 1058 20| ember pedig a legnagyobb biztonsággal hajtott tüskön-bokron keresztül; 1059 20| furcsa ember ellenében nagyon biztosan érezte magát; szofizmákkal 1060 2 | deputációba küldetni; aki viszont biztosítá a gyülekezetet, hogy ő nemrég 1061 2 | eljárták mind ezen urakat, s biztosíttatták magukat a kegyes elnézésről, 1062 7 | hogy Kálmán megtérítését bízza reám – szólt Viktor komolyan 1063 10| rajta, azt mondá, hogy csak bízzam rá magamat, és ne féljek 1064 20| nyavalyatörős, bevádolta blaszfémiával, crimen laesaeval, actus 1065 6 | s ott átszolgáltatta egy bőbeszédű falusi asszonyságnak, aki 1066 15| kelt az erősek helyébe; a bóbita az asszonyok fején cégére 1067 21| is ismert bűnök kegyelmes bocsánatáért.~Szinte haragos volt a jó 1068 10| hallhatóan suttogva esdeklett bocsánatért. A lelkész egykedvűen emelé 1069 24| Thádé felemelé szemeit.~– Bocsásd meg bűneinket, mint mi is 1070 22| tragédiájukat.~Nekem pedig bocsássanak meg az elmúlt idők halkan 1071 24| amazt, mert Kálmán meg nem bocsáthatná neki azt soha; mert ő szereti 1072 22| eredmények kikerekítésébe bocsátkozik, s alkalmasint azt akarja 1073 12| óvatosan merült fel, hanyatt bocsátkozva, csupán arcát emelve ki 1074 14| lelkű fejedelem jan. 28-án bocsátott ki ő magyar népéhez.~A fejedelem 1075 4 | gondoskodjék róla, hogy az a bódé onnan a köztér közepéről, 1076 6 | haja a legdivatosabban bodorítva és hófehérré hajporozva, 1077 6 | hajfürtözet a két halánték körüli bodorulatokkal együtt gazdagon meghintve 1078 5 | visszariasztani: „Pisz pisz Bodri, ta ta Cicke” – addig beszélt 1079 5 | is felszakítá; valamelyik Bodrog-parti helységből írta azt neki 1080 5 | hogy a napokban fogtak ki a Bodrogból egy hullát: nem az ő fia 1081 6 | elejéről arasznyira állnak ki a bodrok. Rá lehetett olvasni az 1082 7 | megtébolyodáshoz.~E kínos bódulásból csak mostohaanyja szavai 1083 4 | napra esik.~E nap általános böjt minden felekezetnél, amit 1084 1 | látogatja meg a templomot aznap, böjtöl, imádkozik, abbahagy üzletet, 1085 15| szájjal, szemöldökkel, bökte az ujjával előre a mondást, 1086 3 | abban az előrehaladt kor bölcsei egyebet avult mondásoknál 1087 18| méltatlanságot;~Ki gyermekid a bölcsőbül kirántja,~És az erős kősziklához 1088 2 | futott az anya gyermeke bölcsőjétől, a katona őrhelyéről: Malárdynak 1089 23| nekik a porba vetette a bölcsőt.~Kálmán derült szemekkel 1090 17| ablakaimat?~– Óh, óh! – bömbölt odakinn Miska inas: – hiszen 1091 20| várt még: a báró fiát a börtönből kiszabadítani. Thaddeus 1092 23| amit egy rab tehet, hogy börtönéből kiszabaduljon; s nem lesz 1093 20| őt a méltatlanul szenvedő börtönéig, ott kicserélem őket, s 1094 23| amit akarsz; bezárhatsz, börtönt csinálhatsz házadból számomra, 1095 3 | erőszakkal rohanják meg börtönük ajtaját; és a kétségbeesés 1096 3 | úrnak, bocsássa ki őket börtönükből, láncoltassa oda a Szentháromság-korlát 1097 18| között terül, bűzös laput és bogácsot teremve nyáron.~Az ott a 1098 20| szemét, melybe valami bolond bogár belerepült.~A kis ember 1099 14| Hangyák, apró szorgalmas bogárkák jönnek elő a földből, nagy 1100 17| Miska inas pedig odakinn bőgött a szögletben, hogy a mester 1101 20| egész világ tudja, hogy én bohó, tréfás ember vagyok. Azt 1102 7 | kidugva a nyíláson a fejét, bohókás ábrázattal mondá:~– Az első 1103 8 | kiismeré védtelen oldalát, bőkezűsége minden cselédet imádójává 1104 6 | minden szív kezde kitárulni; bókjai, hízelgései mindenkinek 1105 12| fejeiket, mintha lábai alá bókolnának és mondanák: „Kegyelmezz, 1106 6 | ismét keleti táj tűnik elő bókoló pálmákkal, áttört csipkefalú 1107 9 | gyönyörteljes mosollyal bókolt táncosnéja elé; de amint 1108 1 | füzes sziget partján mint bókoltak előtte egész a fekete víz 1109 12| irtózom tőle, mint akármelyik bokor, melynek minden levele reszket 1110 24| idegenek laknak, kertjeim bokrai közül ismeretlen arcok tekintenek 1111 11| a ház is eltűnt, a parti bokrok eltakartak mindent.~És azután 1112 24| halála óráján, mely egy órára boldogabbá teendi őt, mint volt egész 1113 24| Egyetlen fiát élőnek tudja és boldognak.~Többszörösen ajkaihoz szorítá 1114 14| türelmi parancs.~Milliók boldogsága van e két eszmében kifejezve; 1115 3 | nép. E gyermekek jövendő boldogságára kérem a tekintetes urat, 1116 14| Magyarország ezen körülmény által boldogságban s a jó rendben annyit nyerjen, 1117 23| többeket meg is gyilkolt.~– Boldogságos szent anyám!~– Tudom bizonyosan, 1118 8 | közül valamelyik nem tudna boldogulni, segítségre leendők.~Egy 1119 13| álmait elmondja másnak, de bolondabb, aki meghallgatja.~Azzal 1120 21| de én nem hagyom magamat bolonddá tétetni: én akarom tudni 1121 20| Sohase törődjék vele, a vén bolonddal – vigasztalá nevetve a kis 1122 13| játszik, kocsikázik, s bolondítja a világot.~Most Mákosné 1123 7 | bosszút akar állni. Ilyen bolondoskodás még akkor magyar emberhez 1124 6 | festve mesteri kezek által; a boltívekről nagy üvegprizmákkal elhalmozott 1125 4 | házánál, sem a csapszékeket és boltokat megnyitni, sem a piacon 1126 18| uruknak találni. Nem kell-e a boltozatoknak lejjebb szállaniok, nem 1127 3 | nyugodtan pillanta fel a boltozatra, s azzal a legtisztább csengésű, 1128 13| belőle egyszerre, mint egy bombából a töltelék a nagyasszony 1129 14| tündéralakok voltak.~És íme bomlani kezd a bűvkör. Amaz átokmondó 1130 4 | per alatti virágot hegyes bonckésére szúrva.~– Ez azon Oenothera 1131 19| vízrongálta városnegyedet bontottak le a várerődítmények miatt, 1132 4 | a faépületet ott a téren bontsa széjjel.~A jó német polgár 1133 4 | parancsolta nekik, hogy bontsák széjjel azt a benn levők 1134 18| keményszívű férfiú azt mondá:~– Bontsátok le róluk e házat!~Senki 1135 4 | tudós férfiú vala, s ilyen bonyodalmas ügyekben egyedül ő tudott 1136 7 | lehetne látni a gyöngéd fehér bőr alatt.~– Most pedig azt 1137 5 | üté a kezében levő árt a bőrbe, s dühösen kiálta fel:~– 1138 24| lakik itt egy orvos vagy borbély, a lelkészt megütötte a 1139 21| borotválkozott, s igen türelmetlen borbélya volt; az orra mellett hosszában 1140 17| talpig; nincs már nekem több borbélyra szükségem. Megtettem a testamentumot, 1141 7 | miknek nőiesen gyöngéd bőre tanúsítá, hogy nem sokat 1142 9 | nyírfával, csapot ütnek a bőrébe, s úgy kenik savanyú mustárral, 1143 4 | s megfordítván a levél borítékát, ugyanazon borítékba lepecsételé 1144 24| lepecsételve jól. Azután a borítékra ezt a címet iratta:~„Nagyságos 1145 22| kínálni a köleskását, s úgy borította a fejére az egész paprikás 1146 6 | hímzett szőnyegekkel vannak borítva, oldalaik tájképekkel telefestve, 1147 17| uram, belső szobájában a bőrkanapén fekve, aminek az egyik támláját 1148 13| feküdt szépen csizmástól, bőrkötényestől az ágyba, ahogy a beteg 1149 20| Thaddeus elutazott Borkútra.~A borkúti kastély kívül fekszik a 1150 20| faluját Borkútnak, őt magát Borkútinak.~A jó úr nem haragudott 1151 20| azután elnevezték a faluját Borkútnak, őt magát Borkútinak.~A 1152 20| A furcsa ember~Borkúton vagyunk.~Ne vedd elő a térképet, 1153 20| kiszabadítani. Thaddeus elutazott Borkútra.~A borkúti kastély kívül 1154 20| pislogtak a fal mellett, a bornyúk balettot jártak, s az egész 1155 9 | szemközt fog találkozni a bőröndökkel felpakolt utazóhintóval, 1156 21| látható, amit valószínűleg nem borotválkozás közben ejtettek oda. A világosszőke 1157 22| csizmáit felhúzza, meg amíg borotválkozik, kegyeskedjék őt kihallgatni, 1158 6 | hogy a kardot bírná, de még borotválkozni sem tud többé sajátkezűleg; 1159 21| jeléül annak, hogy maga borotválkozott, s igen türelmetlen borbélya 1160 21| tetszett. A képe meg volt borotválva; egypárszor a borotvával 1161 21| borotválva; egypárszor a borotvával bele is metélve, jeléül 1162 20| bolondját.~Thaddeus egypárszor borsózni érezte a hátát, amint e 1163 5 | összetartotta; s mint egy borszesztől szétrúgott tonna rontott 1164 7 | a fődolog.~Aki egy pohár bortól leissza magát, az részeges, 1165 16| összevont szemöldökeinek borúját, ajkai rángását magyarázzák, 1166 4 | nyakát.~A két leányzó ijedten borult András úr nyakába, ki is, 1167 6 | hangokat, s önkéntelenül borultak le térdeplő zsámolyaikra; 1168 11| könnyes orcájával azon padra borulva, melyről egyetlen fia eltűnt, 1169 14| ami feje körül szállong, s borús redőket von homlokára, valami 1170 4 | beszélik, amit hallattak, s úgy borzadnak tőle. Egy nő elájult, azt 1171 1 | férfi, aki oltani sietett, borzadva vevé észre, hogy a kutakból 1172 5 | nyájasan veregeté meg a kedves borzaska szurtos pofácskáját.~– De 1173 20| Tulajdon lovaimon! Én! Borzasztó nevetséges, ha elgondolom.~ 1174 1 | reszketett, mintha valami borzongató láz gyötörné belül, egyes 1175 13| háznál.~Bajcsy uramnak máris borzongatta a hátát valami. Szenvedő 1176 4 | uramnak, és ellátták őt bőséges fizetéssel; kurátort, egyházfit, 1177 21| írni, mégpedig az ifjú báró bosszantására arabs verseket pókláb-betűkkel; 1178 20| bárónak elég: ha tudniillik a bosszantásban mulatságát találta. A zugügyvéd 1179 20| teljes életükben mindig bosszantották egymást kölcsönösen. Már 1180 17| kivisznek, hogy engem ott se bosszantson. El se is temessetek ebben 1181 21| megszabadítsa a büntetéstől, a bosszúállástól; de én nem hagyom magamat 1182 3 | alvilági fellegek moraját, a bosszúálló föld mennydörgését; hallják, 1183 21| közelebb talál, s azon tölti bosszúját.~Mint látszik, a veszett 1184 7 | költeményeket ír.~Az alispán bosszús meglepetéssel tekinte Viktorra, 1185 4 | összedugva, ami nála mindig nagy bosszúság jele volt; éppen nem bírta 1186 8 | partra, kormányosának nem kis bosszúságára, aki esküvel bizonyítá, 1187 7 | intermezzo által, s hogy efeletti bosszúságát álcázza, s a közönség figyelmének 1188 20| hanem kimondanám.~Kadarkuthy bosszusan toppantott lábával, de kezével 1189 5 | az nem nyílt ki előtte, bosszúsan dörmögé magában:~– Különös, 1190 7 | Vitellezzo, aki az apjáért bosszút akar állni. Ilyen bolondoskodás 1191 21| lódarazsa elől megriad, s bősz dühében eltépve az illem 1192 13| ahol azután még félóráig bőszítette Mákosné asszonyom azzal, 1193 7 | amidőn azt is átadta a boszorkánymesternek.~– Allez, tournez! – Egy 1194 4 | szemeivel; Thaddeus úr felvevé e botanikus találmányt kezébe, és hazavivé 1195 2 | letűzte keze alá rezes botját, s egészen más hangot váltva, 1196 15| kacsintva odafelelt:~– A bove majori discit arare minor.~ 1197 23| de független, magáéból bőven élő uraság.~Ámde voltak 1198 15| Quod licet Jovi, non licet bovi.~Bajcsy uram egyet rántott 1199 7 | A delnők, a gavallérok brávót kiáltottak az atlétának, 1200 5 | dratvát, in ipsa persona és brevi manu.~Volt azonban Bajcsy 1201 22| tárgyra vergálna; s elmondaná breviter et confuse, hogy miért jött, 1202 13| meg is eskették vele.~– Brühühühihihi! – pattant ki megint Miska 1203 12| jöjjön vissza. Egy pár kis buborék, mely a víz színére feljön, 1204 6 | templomi szolgálatból, a búcsújárásból, szent énekek dallamaira 1205 13| nevetés, mire a nagyasszony, búcsút véve keresztyéni flegmájától, 1206 20| köszöntött, mikor jött, se nem búcsúzott, mikor elment. Tessék bátran 1207 16| Thaddeus uram még a halotti búcsúztatójában is kipapolja, hogy íme, 1208 24| Malárdy-kastélyból. Jelenleg a Bükk közepén laknak, nem tud 1209 7 | meg egy acél, meg egy kis bükkfatapló; a gyűrű nem került elő.~ 1210 7 | ijedtségből.~– Hogy az Isten büntesse meg a pokolravalóját: bizony 1211 3 | kötelességét; akire a törvény büntetést mért, az viselje büntetését; 1212 21| terjesztette, hogy megszabadítsa a büntetéstől, a bosszúállástól; de én 1213 3 | megmaradhatnak ott, ahova büntetésük zárta. A veszély közelebb 1214 17| engemet keresnek; engemet büntetni jönnek. Legyen meg az Úrnak 1215 6 | és arca annál derültebb, büszkébb lett; mikor végére ért, 1216 16| jelöltjük!~Malárdy ismét büszkébben kezde széttekinteni. Sohasem 1217 2 | hatalmas alapítója sajátságos büszkeségből akként intézkedett utódaira 1218 7 | politikai meggyőződésig. Én büszkeségemet találtam hivatalomban mindig; 1219 7 | lehet a nő; világfi, aki büszkeségére válik a családnak; és mindenekfelett 1220 23| beszéltél atyám a Malárdy név büszkeségéről; emlegetted előttem számtalanszor 1221 24| nagy kopasz homloka annyi büszkeséget tudott még viselni; míg 1222 3 | egy gonosz rajongó, aki büszkeségét találja abban, hogy a veszedelmet 1223 23| az atya félelme a férfi büszkeségével átkozott harcot küzdött 1224 20| előmeneteléért.~Thaddeus puritán büszkeséggel felelt~– Az én hitem ne 1225 7 | elégtételt adott a nemzeti büszkeségnek ez az ifjú, ez aztán az 1226 9 | az alsóbb rangú Malárdy büszkeségre… és végre, minden emberi 1227 9 | átkozódó, és láthatja, mily büszkeségtől ragyog a megátkozottnak 1228 1 | szólal meg azok ellen, kik büszkeségük emlékeivel beépíték a földet.~ 1229 1 | mindenütt! – folyvást tompa búgással tölté be a levegőt, anélkül, 1230 12| házőrző kutya dideregve bújik el, s nem kószál a puszta 1231 23| mondod, hogy egy Malárdy bújjék el kihívó megbántója elől, 1232 1 | felett egy sor fekete malom bujkál egymás háta mögött, egypár 1233 23| a balszerencse.~Rangbóli bukásának leggyorsabb következménye 1234 2 | s leteríté a sok gallérú bukovinai posztóköpenyt az érdemes 1235 4 | énekhangok mondják:~„A nagy búnak és bánatnak miatta~Hegedűnket 1236 1 | kimondott ámennel, szíveikben a bűnbánat igazi keservével. Nem halhattak 1237 20| dacos állását, s töredelmes bűnbánattal húzódott a beszélő lábaihoz, 1238 1 | éjszakáján énekelték tovább a bűnbánó éneket:~„Uram, bűneink sokasága…~… 1239 24| terhet szerzett lelkére, s bűnbocsánatát hallja az égből.~A furcsa 1240 20| de ha én lehúzom a kend bundáját, nem tudom, ki ad helyette 1241 6 | Kadarkuthy Lászlónak van egy bűne, mely mindazon kellemes 1242 20| stellionatus, és perduellio bűneiben leledzik, hogy ateista és 1243 1 | a bűnbánó éneket:~„Uram, bűneink sokasága…~…Irgalmazz nékünk!”~ 1244 24| felemelé szemeit.~– Bocsásd meg bűneinket, mint mi is megbocsátunk 1245 21| irgalmába bevette, és megbocsátá bűneit.~– Pokolba van! – kiálta 1246 20| őket, s a vétkest hagyom a bűnhődés helyén. Ezt akartam tenni 1247 20| Istennek, hogy meghalt. Nagy bűnhődéstől, gyalázattól menekült meg. 1248 10| Voltam, vagyok és leszek. Ez bűnöm, ez halálom.~– És az is 1249 3 | engem kötelességem láncol; a bűnösök is megmaradhatnak ott, ahova 1250 20| kezdjen az uzsorás a fiú ellen bűnvádi pert. Azután elvitte Bécsből, 1251 12| hideg volt? S takarójába burkolta magát erősebben. De nem 1252 5 | Bő úti japonikába volt burkolva, fején háromszegletű kalap; 1253 14| magyarul beszélni többé.~Bús medve volt a mogorva honfi, 1254 19| malomkelepelés, a szigetről a békák búskomoly kardala tartotta beszéddel 1255 5 | szívvel. Nem kell miatta búsulni, Mákosné nagyasszony.~Mákosné 1256 4 | természetbúvár volt. Füvészeti búvárlatai hírhedettek voltak egyik 1257 8 | biztos foglya már annak a bűverőnek, amit köznapi nyelven úgy 1258 7 | odanyújtá azt a kelet-indiai bűvészek nagymesterének, s tovább 1259 10| világosíts fel! Micsoda bűvészetet gyakoroltál, midőn Malárdy 1260 7 | a másikban… hiszen csak bűvészi fogás volt. Senki sem tekintheté 1261 7 | lenyeletik.~Az alispán inte a bűvésznek, hogy szakítsa végit a tréfának; 1262 7 | Viktor nem sokat ügyelt a bűvészre: az egész komédia alatt 1263 14| voltak.~És íme bomlani kezd a bűvkör. Amaz átokmondó ember megjelenése 1264 9 | hogy őt is bevonta ama bűvkörbe, melyben mindenki elszédül 1265 11| vizek alatt igen biztos búvóhelyek vannak!~Mikor minden keresés 1266 7 | emelvényről, ismét érinté bűvpálcája végével.~– M’sieu le baron 1267 14| ünnepély pillanatában volt a bűvrontó jelszó. A ház legszebb tündére, 1268 7 | vehette észre senki más azt a bűvsugárt, ami a leány szemeibe villant 1269 6 | színezetek összeválogatva, búzavirág- és barackvirágszínek, világos, 1270 6 | akit ő még sohasem látott; búzavirágszín dolmány van rajta, aranyzsinórzattal, 1271 13| taktusra nevettek mesterük buzdítására; András úr a szemeit is 1272 7 | rajta semmi enyhítőt, semmi buzdítást. Malárdy alispán, a klasszikus 1273 2 | ő kontextusában! – Azzal buzdítólag fordult az atyamesterhez: „ 1274 2 | emberek ültek, akiket nem buzdított fel a harangszó; akik zárt 1275 5 | összeverekednek, e haszontalan buzgalomért őket az illető iskolákban 1276 22| hozzáteszi azt is: hogy soha buzgóbb és igazságosabb tisztviselője 1277 2 | olyan rosszul esett látni a buzgóknak, hogy itt-amott a házak 1278 2 | elé, és ismét hangzottak a buzgóság imái a nagy fakunyhóban, 1279 18| cigánysor között terül, bűzös laput és bogácsot teremve 1280 7 | Oszkártól:~– Én tudok ezzel a buzogánnyal száz malomvágást (mouliné) 1281 2 | s e részben igazat adnak Caesarnak, ki a Malárdy-családot – 1282 23| az is.~– Egy szavadat sem cáfolom meg, atyám; de szeretem 1283 22| cselekszik?~Bajcsy uram nem cáfolta meg a kérdést, csak annyit 1284 20| földnek eresztett füllel cammogott az ólak felé, a ház szögleténél 1285 4 | arisztokraták, a májvirágok, cebravirágok, mik csak csudára jelennek 1286 2 | katolikusok; az érdemes szűrszabó cég tagjai is zöldben járnak, 1287 15| bóbita az asszonyok fején cégére lett a könnyelmű léleknek, 1288 2 | uram, a csizmadiák érdemes céhmestere, ki nemcsak oly izmos vállakkal, 1289 4 | közepén, címezve a csizmadiák céhmesterének és az atyafiak főgondnokának.~ 1290 3 | előtt; élükön az érdemes céhmesterrel, ki ezúttal széles rezes 1291 3 | kézszorítással biztosítva a céhmestert, s menten sietett az alispán 1292 2 | előfordult a mi érdemes polgári céhünk gyűlésében az a szó, hogy 1293 20| Nagyságos uram! Nálam a cél nem szentesíti az eszközt; 1294 15| a környék írástudói azon célból, hogy megpróbálják: vajon 1295 3 | összegeket ígértek e szent célokra, mihelyt az Úr elfordítja 1296 9 | márpedig az alispán nem találta célszerűnek az esküvő elhalasztását 1297 25| korlátlan ura, kitűz nekik egy célt, ami felé azok egyenesen 1298 10| keserűen harapott ajkába e célzásra. Az ősz tudós, ki nehéz 1299 6 | idomtalan kariatidák által cepelt erkélyen pompás delnők legyezői 1300 20| titkolva a hol kék, hol fehér cérnát.~Valami jámbor pecér lehet, 1301 24| barátfalvi lévitai lakból propter certum quoniam. No, hát ez a lévita 1302 7 | azokat egymáshoz adják et cetem, az öregúr levele tele volt 1303 7 | öregúr levele tele volt et ceterával. Erről a furcsa szokásáról 1304 7 | indiai bűvészet avatottja; a chaldeai bölcsek kövének birtokosa; 1305 7 | nyúlj, mert rögtön elájulsz. Chère maman, ne engedje, ne engedje!~ 1306 12| főz, megkóstolja, mit főz, cibereleves. Sohasem evett azt úr korában, 1307 5 | Pisz pisz Bodri, ta ta Cicke” – addig beszélt nekik, 1308 23| hasonló srófolóval.~Ezt a cifra guzsalynyelet csendesen 1309 23| guzsalya esztergályos munkával cifrára kikanyargatva, felül elefántcsont 1310 2 | emelének templomot az ő cifraságaiknak árán; és bizony mondom, 1311 19| hagyta, habár az egy sátoros cigány nejeképpen jönne is valaha 1312 5 | megtöri azáltal, hogy a cigánymezőn labdázáskor összeverekednek, 1313 18| a város szebb utcái s a cigánysor között terül, bűzös laput 1314 10| jöttem elő, miken meghitt cimborái voltak jelen, akik már ismertek. 1315 10| találkoztam vele össze, éppen víg cimborákat hajhászott, hajdúival erőszakosan 1316 7 | keresztül Asztrakánból; teljes címe: „Magister Ludolphus de 1317 4 | parancsot; ráírta kívül Malárdy címeit; azzal odanyomta azt a hajdú 1318 2 | grófi, bárói avagy hercegi címeket se el-, se fel-, se meg- 1319 21| jellemük, érzéseik által egy címer-nemest lekötelezhettek, oly adósságot 1320 13| jelent. A fáklyák meg a címerek azt jelentik, hogy valami 1321 20| vagyunk, mint bármelyik címernemes, mi zsarnokai vagyunk családunknak, 1322 2 | hogy a három részre osztott címerpajzson mit jelent a kétfarkú oroszlán 1323 2 | usque kilencágú koronát címerükön, de nem kell nekik – nem 1324 24| Azután a borítékra ezt a címet iratta:~„Nagyságos báró 1325 9 | egyebet, mint az okirat címét.~A menyegzői előkészületekre 1326 3 | arisztokrata néven prefektusnak címeztek, és egy kisleánya, aki még 1327 7 | s méltóságos asszonynak címezteti. Azonfelül délceg, daliás 1328 4 | sárga pecséttel a közepén, címezve a csizmadiák céhmesterének 1329 2 | benyújtványon vagy magánlevélben a címzetből valamelyik hiányzik, hidegen 1330 24| hogy keresse fel azzal a címzett urat, és adja át neki tüstént.~ 1331 19| tollhegyével; a másik a cincogó zenéhez dünnyögő hangon 1332 19| átmenni előlük; a tambura cincogott tovább; amely ablak előtt 1333 20| érezte a hátát, amint e hideg cinizmus ördögi hatása erkölcsi érzetei 1334 3 | adni. Aztán ezüstből van a cipellője, arany a fésűje.~– Ne féljen 1335 22| kérem alázattal, az egész cipellőm elmerült bele. A minap meg 1336 6 | négy hüvelyknyi magas sarkú cipőt visel, feltornyozott hajékessége 1337 7 | secutor szerepét játszani a cirkuszban, de annak legalább volt 1338 13| egészséges poflevet kapott cirmos pofájára jobb és bal felől. 1339 15| saját mellére ütött) nec civium ardor prava jubentium (itt 1340 5 | vagy klasszikus nyelven clavichordium; furcsa orgonahegedű, amin 1341 5 | rokkákkal. Azóta persze a clavichordiumok jobban elszaporodtak, s 1342 2 | felköté a gonosz nyakravalót Cobor vezérnek a róla elnevezett 1343 2 | hegyen: innen a dárdai és coborhegyi előnevek. Tulajdon nevét 1344 3 | perillustrissime domine Vice Comes!~– Mit akar az úr? – kérdé 1345 7 | nemesembernek való; igaz ugyan, hogy Commodus császár is szerette Paulus 1346 22| s elmondaná breviter et confuse, hogy miért jött, akként, 1347 6 | kavarítva, és nincs hátul copfba szedve. Ez még a régi emlékeken 1348 21| mindenfelé álltak ki a szálak a copfból, végződvén mint egy nyűtt 1349 6 | hónappal fiatalabb. Ennek még copfja sincs szegénynek, hanem 1350 8 | akinek minden hajszála a corpus jurisért esett ki, s bámulatra 1351 15| vissza:~– Ne sutor ultra crepidam.~Bajcsy uram visszavágott 1352 20| bevádolta blaszfémiával, crimen laesaeval, actus majorissal, 1353 7 | ez valóságos vasgyúró, „croque-mitaine”, ni, milyenek a kezei!~ 1354 15| hogy aki ama Hyppocrenében Csaba álnév alatt azon szép ódákat 1355 9 | kiragadhatná őket a bűbájos csábító kezei közül, azt mondva 1356 9 | mely egykor annyi kellem és csábnak adott tért, s mely később 1357 9 | mily finom mozdulatok, mily csábos tekintet: sohasem lejtett 1358 11| akkor a pap leborult a csajka fenekén, s összetett kezeivel, 1359 11| hurkolva.~A halász hirtelen csáklyája után kapott, s elkezdé vele, 1360 12| csónakot, melyben két férfi csáklyával keresgél valamit a vízben.~ 1361 5 | aszerint, amint azt kegyes családatyák elébb vagy később el bírták 1362 17| szolgája a tekintetes úrnak.~A családbeliek szerte elbámultak ez üdvözleten.~ 1363 3 | babákkal játszott… és az egész családból egy léleknek sem volt szabad 1364 9 | melyben a Malárdy nemes családfa ismét egy bárói ággal oltatik 1365 9 | tagjává lőn felavatva, s a családfán egy aranyos koronával több 1366 25| Végszó Az elátkozott családhoz~A legújabb, különösen angol 1367 4 | amíg egy élő lesz annak családjából, aki a legelső csapást ezen 1368 2 | a köznemesek között az ő családjuk a legelső, s e részben igazat 1369 23| nem bánom; ott akad módod családod bátrainak történetét folytatni, 1370 24| sírba. Egykor én téged és családodat megátkozálak, és bizony 1371 18| építették, ott lakott ő családostól, ott, abban a kertben tanította 1372 6 | És aki így együtt látta e családot, nem első tekintetre megmondhatná-e, 1373 23| Rettenetes volna mindkét családra nézve, ha a fátum ismét 1374 16| Malárdyval közel rokon; Malárdy családtagja, mely nevet a család sarjadékai 1375 20| címernemes, mi zsarnokai vagyunk családunknak, üldözői az ifjúkor apró 1376 13| fiának, s iszonytató sok csalást elkövetve minden vidéken, 1377 10| felelj erre a kérdésre. Csald meg az emberiekben az embereket, 1378 20| beszélt róla, az alak is csalhatatlanul az övé volt, az ő csengő 1379 1 | Az Öreg-Duna, ahogy itt a Csallóköz-szöget képező folyam szélesebb 1380 13| vakmerőséget, hogy idejött a Csallóközbe, a tekintetes alispán úr 1381 9 | Ez az úr – egy országos csaló: az én fiam…~ 1382 10| fogják meg azt a semmirekellő csalót, aki őt rá akarja szedni: 1383 2 | mi egymás ellen valaha? Csaltuk-e meg egymást? Rontottuk-e 1384 6 | derékig. Haját mindenki szépen csapba kötve viseli hátul, a csap 1385 6 | ezüst alkotmány, melynek csapja valami fekete-barna nedvet 1386 5 | igazságszeretettel meg is csapják, s a kölcsönös elégtételről 1387 8 | hogy a hab egymáshoz ne csapjon bennünket.~Azzal Viktor 1388 8 | midőn az aranyos habokat csapkodó elvezőütemre távoli barcarola 1389 11| csónakot a hullám és a szél, csapkodott be a csónakba a hab. És 1390 18| az ajtókat gondtalanul csapkodták be maguk után; az alispáni 1391 6 | arcról, helyette a haj volt csapnak csavarva hátul, a prémes 1392 5 | is: a Tolnai utcában, a Csapó utcán, a Rozmaring utcában 1393 9 | amit a tót a nyírfával, csapot ütnek a bőrébe, s úgy kenik 1394 14| népünnepeken sütötték az ökröt, csapra verték a bort; pedig az 1395 18| tilalom-táblával éppen egy csapszék volt, abban úgy szólt a 1396 4 | szólni senki házánál, sem a csapszékeket és boltokat megnyitni, sem 1397 2 | cserhalmi ütközetben, amidőn a csata kezdetén azt mondá a királynak: „ 1398 23| dicsően bevégezni; ha elesel csatában, megsiratlak, megtisztelem 1399 2 | csengettyűszóra, ahonnan senki sem csatlakozott a búcsújáró menethez, ott 1400 15| iskolamesterek voltak azok; ezekhez csatlakoztak a befolyásuk alatt levő 1401 22| találtam nézni, beletaszított a csatornába; kérem alázattal, az egész 1402 19| előtt; ő volt kénytelen a csatornán átmenni előlük; a tambura 1403 3 | ujjahegyével annak mellét érinté, csattanó hangon kiáltva rá:~– Lázadó!~ 1404 1 | rengett, körül a hullám csattogott, s a föld repedésein kirohanó 1405 13| messzeföldön lótott-futott csavargó fia után, azalatt ez három 1406 6 | végtére homlokán üstökbe csavarítá szénfekete haját, míg kétfelől 1407 7 | mindenki irányában, hogy egy csavaró poéta nevét többre becsüli, 1408 18| haza tilalmas játszásból, s csavarog az utcán, kerüli a verést 1409 6 | helyette a haj volt csapnak csavarva hátul, a prémes lilaszín 1410 25| álló szellemek, hanem saját csekélységem védelmezésére a vádból nekem 1411 8 | rendes révészek s a társaság cselédei eveztek, azon feltehető 1412 13| van; ha én azt mondom a cselédeimnek: amit most hallottatok, 1413 9 | lovait agyonnyargalja, a cselédeket meg sem látja, csak a pénzt 1414 8 | oldalát, bőkezűsége minden cselédet imádójává tett, szép szavai 1415 10| nevezni, a báró összekiáltá cselédjeit, hogy fogják meg azt a semmirekellő 1416 13| tehát nem átallja, hogy a cselédnép előtt beszéljek, hát lássa, 1417 20| verandával, emez pedig a cselédség kijárása, összeköttetésben 1418 2 | fel mindnyájan azon üdvös cselekedetre, mely szerint építenének 1419 4 | várjanak künn a folyosón. Úgy cselekedtek. Egyik ember a másik után 1420 24| és szeretni foglak. Úgy cselekedtél, mint becsületes emberhez 1421 17| ne tegyen rá; és akármit cselekszenek velem, senki védelmemre 1422 20| cselekszik ugyan, de derekasan cselekszi. Azonban maradjon itt nálam 1423 24| adja át neki tüstént.~Mit cselekvék?~Azt, amit tett volna máskor. 1424 5 | asszonyság, ezek voltak ránézve a csemegefalatok. Különösen szeretett olyan 1425 20| egyik zsebéből egy marék csemegét tett a kinyújtott tenyerébe, 1426 6 | mely abban már egy egész új csendéleti rajzot kezdett mutatni. 1427 19| hadastyán lakására. Ahol csendesebb utcára talált, ott futni 1428 1 | messzehajított harangok…~Azután csendesség lett ismét.~Másfélezer ember 1429 1 | kapuin belül, s ha a nagy csendességben mégis úgy ugatnak a házőrző 1430 17| s nem enged keresztyéni csendességgel meghalnom. Azt mondom, hogy 1431 15| inte a rendeknek, hogy csendesüljenek el: a végzést ki fogja mondani.~ 1432 2 | Kétszázados villongás így csendesült el egy napon, és lőn béke 1433 18| Xavér Ferenc szereti-e a csendet.~Malárdy nem bírt szobáiban 1434 2 | áldozathalomhoz ért, hogy csendülésével ő is beleszóljon abba a 1435 3 | boltozatra, s azzal a legtisztább csengésű, teljes érchangon válaszolt 1436 4 | háromszor szóltak a kis csengettyűk az apró tornyocskákban, 1437 1 | rázta a vész, mint apró csengettyűket.~A rémes harangszóra hirtelen 1438 19| kapujához, midőn a harmadik csengettyűszó is elhangzott, sokáig elringatva 1439 2 | ahonnan senki sem jött elő a csengettyűszóra, ahonnan senki sem csatlakozott 1440 2 | fölkeresték a legkisebb iskolai csengettyűt, mely egész maradt, annak 1441 19| nyeles lámpással s a kis csengettyűvel, hogy aki azt hallja az 1442 24| poharat fenékig, az utolsó cseppig; azért jöttem hozzád, hogy 1443 20| furcsa ember a lovak közé cserdített az ostorral, s vágtatott, 1444 7 | sötétjében, mikért azután cserében nem restelt néha-néha tüzet 1445 10| után. Azt a rabot ki akarom cserélni.~Lőrinc erőtlenül nyújtá 1446 20| a negyvennégy hortenziás cserepe, ahány, annyifelé gurult 1447 12| ablakán, a háztetőről leszórt cserepek zajában elvész a falhoz 1448 12| Azután megint kívül kerül, cserepeket kapkod le a háztetőről, 1449 15| egy Pázmányt, Eszterházyt, Csereyt tudunk felmutatni, száz 1450 2 | nyerte Szent László alatt a cserhalmi ütközetben, amidőn a csata 1451 20| tüskön-bokron keresztül; néhol olyan cserjéknek hajtotta neki a lovat, amikből 1452 6 | azután természetesen a felső csésze súlyegyent vesztve, mindenestől 1453 13| megfőzte a pápafüvet, leszűrte csészébe a levét, s vitte be nagy 1454 4 | műgyönyört élvezé, egy hosszú csészéjű halványsárga virágot tartván 1455 6 | csorgat dióhéjnyi aranyozott csészékbe, amiről még a hazafiak nagy 1456 13| végtére elvette a kezéből a csészét, s úgy vágta a földhöz, 1457 6 | haját, míg kétfelől hosszú csigákban omlik a vállaira.~Ez Vasadi 1458 20| lehetett feljutni, melyet ha csigákon felvontattak, tökéletes 1459 10| kavicsait és a szép szivárványos csigateknőket, mikor megárad; egy kis 1460 7 | ki van dolgozva, bizonyos Csik-Marjay Ferenc nevű poéta által; 1461 6 | kihímezve; hasonló hímzett csíkok vonulnak hátul is a két 1462 3 | temető terén áll a templom, a csillaggal tetején, az omladozott házakon 1463 10| fejed fölött, felhőkben és csillagokban. Más kérdésre felelj. Vannak-e 1464 12| hullám felhányja őket a csillagokig, a csillagok olyan szúró 1465 6 | aki szemközt ült vele, két csillagot ragyogtatott szeme közé 1466 9 | szállt le ide valamelyik csillagról.~– Gyönyörű egy pár! – mondja 1467 9 | váltja fel; a táncterem csillárai meggyújtatnak, a zenekar, 1468 14| ezüsttükreivel, tündöklő csilláraival s illatos légkörével, melynek 1469 6 | üvegprizmákkal elhalmozott csillárok ereszkednek alá. Székek, 1470 23| akarsz; bezárhatsz, börtönt csinálhatsz házadból számomra, csúffá 1471 5 | Hogyan mulatnak ott? Mit csinálnak, mit beszélnek? Arról a 1472 3 | többi ingyen adódott és csinálódott.~ 1473 7 | azt előtte.~– Hát te mit csinálsz itt? – kérdé tőle Hugó Oszkár, 1474 10| elprédáltam, adósságokat csináltam, no, de mármost ideje, hogy 1475 13| éppen csak akkora nyílást csinálva rajta, hogy Mákosné asszonyom 1476 7 | szobalánnyal, annak meg kellett csipdesni az arcát; mire Kálmán szobájához 1477 3 | Hermina kisasszony, jót csípett a strázsa karján: minek 1478 6 | bókoló pálmákkal, áttört csipkefalú kioszkokkal s obligát elefántokkal, 1479 6 | széles zsinórövet kötött fel csípőig érő mentéje fölé, selyemnyakkendője 1480 6 | szövetű mellény alatta, mely csípőjén alul ért: óh, ez mind sokat 1481 11| egyszerre elkezdett valami csípős szél fújni, mintha csak 1482 15| a hazai irodalom legelső csíráit keblébe fogadta.~Szomorú 1483 15| nemes – Bajcsy András, csizmadia-céhmester uramat.~ 1484 2 | nem más, mint az érdemes csizmadiacéh, a becsületes szekeres gazdák 1485 22| megválasztották a kandidált csizmadiacéhmestert alispánjuknak, s mondogatja 1486 5 | nevezte kancelláriának a csizmadiaműhelyt, hanem hátához verte az 1487 3 | Ego nobilis Bajcsy András, csizmadiárum céhmester in loco, jövök 1488 20| azután eladta a kabátját, csizmáját, mezítláb maradt. A báró 1489 22| az még az ezüstsarkantyús csizmákat tisztította, hogy bocsássa 1490 20| szemekkel, fénymázatlan csizmákkal s azzal a kopó staffage-zsal 1491 5 | mondani, mint inkább annak a csizmának, melyet kegyetlenül forgatott 1492 13| magát.~Le is feküdt szépen csizmástól, bőrkötényestől az ágyba, 1493 2 | Bajcsy András uram kivonta csizmaszára mellől rézpitykés bicskáját, 1494 5 | el van foglalva egy piros csizmával meg egy arany mustával; 1495 6 | előre saját puskáját, egyik cső elpattant, s jobb kezét 1496 1 | hullámzani előttük.~A félelem csodái egyre szaporodtak; a kálvária 1497 7 | közönségesebb egyiptomi bűvészet csodáit mutatta be bámulóinak: töltögetett 1498 1 | álltak ijesztőleg a napfény csodájának kitéve; a meder közepén 1499 5 | pergő rokkának járnának csodájára, ha szólna még valahol. 1500 7 | Az ember mindig nagyobb csodákat kezdett el művelni, krajcárokat 1501 20| kis ragyás ember iránti csodálkozását ki ne fejezze.~– Minden 1502 7 | sugártatába nézett, nem csodálkozhatott rajta, miért áll oly sokáig 1503 7 | Még mai nap sincs azon mit csodálkozni, hogy ezelőtt nyolcvan évvel 1504 24| tudnám én? – kérdé Thaddeus csodálkozva.~– Óh, tudós ember! – kiálta 1505 21| önt.~– No, hát mármost ne csodálkozzék rajtam – szólt az ifjú Kadarkuthy, 1506 4 | Menyhértnek, Kristófnak vagy mi a csodának neveznek. Éppen most hajított 1507 7 | bámulóinak: töltögetett a csodapalackból sört, bort és szilvóriumot, 1508 1 | bámulatos látvány, mely több csodát mutatott a szemnek, mint 1509 7 | buzgalommal bámulta e rendkívüli csodatéteket. Bámulatában egészen előrejött 1510 2 | és igen kemény kő, amit a csodatévő természet egy magasrangú