| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Az elátkozott család IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1511 23| franciául szólt hozzá, hogy a csődülő népség ne értse.~– Demain, 1512 3 | közéjük lövetek.~A rabok nem csörömpöltek többet láncaikkal, hanem 1513 5 | fiatalság szoknyában járjon, meg csókaorrú kalapot viseljen, mint a 1514 12| testét, lelkét; ez az ő csókja; majd a zsibbasztó tehetetlenség, 1515 12| újra megcsókolja, és addig csókolja, míg az arc piros lesz, 1516 5 | ajkaihoz: az öregasszony úgy csókolta azt a képet.~– No, ne sírj 1517 10| egymásra, s engem összevissza csókoltak sorban, és a legderekabb 1518 6 | egész atlasz nyakkendője csokráig be van gombolva; könnyen 1519 6 | selyemzsineggel, s vége csokros szalag közé rejtve, az egész 1520 7 | erőszakkal hozni vissza egy csomag vers kíséretében, melynek 1521 2 | előszedegetni a dörömböző almáriumok csomagait, mártogatni reszkető tollakkal, 1522 10| alól egy kis összekötött csomagot, azt kibontá; egy fekete 1523 5 | ki a sipkám béléséből egy csomó pamukot: egy jó marékra 1524 20| lett volna, hogy a gubancos csomót kioldjam szépen; ehelyett 1525 8 | ott egymáshoz kormányozva csónakaikat, Kálmán elővevé fuvoláját, 1526 9 | nap múlt el ez emlékezetes csónakázás után; e két nap alatt Viktor 1527 8 | fiskálisokat.~Egy napon csónakázást rendeztek a Dunán, mely 1528 11| láthatártól kezdve egész a csónakig nyúlt végig a reszkető habtükörben 1529 8 | hallani.~Viktor és Kálmán csónakjai néhány száz evezőnyommal 1530 11| nekivetette a vállát a csónaknak, s keresztülhányta rajta 1531 8 | előrehaladók, hogy a hátulsó csónakok között valami zavar támadt; 1532 8 | part felé igyekeznek, s a csónakokból és dereglyéből kiáltoznak 1533 8 | terve az volt, hogy az egész csónakos társaság vízmentében leevez 1534 20| hasonlított egymáshoz, egyik csontgomb, másik ólom, egyik domború, 1535 7 | találta, hogy megropogtatta csontjait; hisz ez valóságos vasgyúró, „ 1536 15| ahol már a köznemesség csoportjai tolongtak, észre lehetett 1537 2 | rendült meg az összegyűlt csoportok alatt, az Úr lábnyomától 1538 1 | galambok, verebek és vércsék csoportosultak, félénken kerülgetve a toronytetőket.~ 1539 4 | hívei; néma, halvány arcok csoportozata: úgy látszott rajtuk, hogy 1540 2 | keserűséggel.~– A mienk is csordultig vagyon.~– Avagy mikor fordul 1541 6 | valami fekete-barna nedvet csorgat dióhéjnyi aranyozott csészékbe, 1542 2 | derék férfiú homlokáról csorgott az izzadság az utolsó szavaknál, 1543 12| a leány láthatta, mint csorognak le a vízcseppek vőlegénye 1544 17| ajtó előtt tiszteletadó csoszogás, talpak súrlódása hallatszott; 1545 6 | a jámbor vendég alázatos csoszogással lépett Eudemiához, megcsókolta 1546 22| alispán~Szinte látom, mint csóválja sok ember a fejét, mikor 1547 14| a tájon, mely olyan szép csuda reményeket ígér, fűnek-fának 1548 4 | mind a kettő, ami olyan csudálatos tünemény egy ismeretlen 1549 24| az aláírást, még nagyobb csudálattal a levelet.~Az ifjú báró 1550 24| vezet vissza út.~Malárdy csudálkozott, és nem magyarázhatta meg 1551 22| amiért nagyon meg találta csudálni. Mi lesz mármost ebből, 1552 4 | cebravirágok, mik csak csudára jelennek meg itt-amott, 1553 23| emberszeretetből.~Malárdyné most már csüggedten roskadt le egy székre, mert 1554 10| vagy? Mi neved?~Az ifjú csüggeteg hangon válaszolt rá:~– Gutai 1555 6 | óraláncáról antik kámeák csüggnek alá.~A jövevény igen fiatalnak 1556 20| annak a falunak, hanem úgy csúfolják az ismerősök egymás között.~ 1557 5 | lábtyűművész”-nek merte volna csúfolni; mit az újabb kor férfiai 1558 9 | halál eszméjével is, ez a csúfolódás minden érzelemmel, ez a 1559 8 | hogy az örökké tintásnak csúfolt Kálmán meg mer jelenni a 1560 12| kínzó ébrenlét káprázatai, a csúfondáros szörnyek káosza, a fájó, 1561 10| magadban kacagtál és ördögi csúfot űztél az átokmondóból és 1562 14| szájára került, kofák a piacon csúfra emlegetik a történetet; 1563 6 | aranyos rojtjait pedig éppen csúfságra hagyta kicsüngni egész melle 1564 12| hogy ez nem álom, és hiába csukja le előlük, hiába nyitja 1565 3 | férfiak barázdás orcáin hogy csurogtak le a könnyek, amíg ajkaik 1566 22| ítélet ez, mely egy hosszasan csűrt-csavart világos adóssági pert e 1567 20| engedem; aztán itt van egy kis cukros mogyoró, kapja kend be s 1568 2 | aláírva nevét: Dárdai és Czoborhegyi Malárdi Malárdy Xavér Ferenc. 1569 23| mondhatom meg. Ez question d’honneur.~– Magyarul beszéljen, 1570 7 | vállalkozás, megrendíté a nemes dac, a nemzeti büszkeség szilaj 1571 25| megyéjük főnökéül – hitbuzgalmi dacból. Hogy e főnök azután historice 1572 16| ember ajkáról a rettenetes dackiáltás:~„Éljen Bajcsy András, alispán!”~… 1573 12| eléje goromba hegy, nem dacolnak vele sűrű erdőségek: mehet, 1574 7 | annyit tudott, hogy fia dacolt vele, s kényszeríté őt, 1575 6 | mutatott a szelíd ifjúnak, dacosat a mellette ülő kurucnak, 1576 7 | Mert ez teszi őt éppen oly dacossá, oly fellengzőssé mindenki 1577 24| tudott mondani; kevélységet, dacot, haragot nem tartott szívében. 1578 16| szerény véleményem van – dadogá a megrettent ifjú –, hogy 1579 17| úr meghal, már a lábai is dagadnak, mert nem bírja róluk lehúzni 1580 23| Malárdy arcán sötétkékre dagadtak az erek, egész hálózatát 1581 9 | mert a hasa annyira meg van dagadva, hogy az őtőle senki sem 1582 18| korallgyöngy a nyakán. Egyszer a dajka elment a gyermekkel valami 1583 7 | küzdésre, akiket egész „Anstand”dal ledöfhetett, nem riszkírozva, 1584 8 | Senki sem kísérte most dalát; de igen: a közelgő mennydörgés.~ 1585 7 | címezteti. Azonfelül délceg, daliás alak; aki mellett még boldog 1586 9 | végződő lakomát zene és dalidó váltja fel; a táncterem 1587 6 | búcsújárásból, szent énekek dallamaira frivol verseket énekelve 1588 8 | együtt játszani egyikét azon dallamos népzenéknek, mik a múlt 1589 4 | harsogta azt a búbánatos dallamot, ami kezdődik e szókkal:~„ 1590 8 | egy könnyű, de gyönyörű dallamú szicíliai halászdalra, melyet 1591 23| helyben álló orsószárnya dalolt.~Egyszerre kocogtatnak az 1592 7 | bagariát.~– Voici m’sieu et m’dam! Egy csizma. Spiriti miei 1593 6 | udvarol egy non plus ultra dámának: az ifjak egyike húszéves 1594 6 | valami nagy kincs volna egy dámára nézve, hanem ahogy szalonnyelven 1595 6 | beszélni.~– Kann ich mir damit flattieren: madame für eine 1596 6 | Toholnai Alfréd, régi híres dandy onnan felül; még sokkal 1597 3 | lassankint levált egy nagy darab kőragasz a szoba padmalyáról, 1598 3 | fejére hullott, s azon törött darabokra.~Bajcsy András véres fővel 1599 13| vágta a földhöz, hogy millió darabra törött.~– Zsámfáter hordtát! 1600 2 | közt; azt a hegyet most is Dárdahegynek nevezik: – az ellenkezőt 1601 2 | egy kürtből. Ő tűzte le dárdáját a Beszkidek legelső hegyormára 1602 3 | megfeszíttetett, s szegekkel és dárdákkal keresztülszúratott. Itt 1603 20| mesés nagyságú kincs – a Dárius kincse. Az ebben a levélben 1604 6 | engagieren?~– Wenn monsieur das findet agréable: ich muss 1605 22| szépen elegyített magyar és deák szavakban.~Hiszen nem dobog 1606 13| egy kis ezerjófüvet meg deákliliom-flastromot tartani a háznál.~Bajcsy 1607 20| előtt kénytelenek az urak deákul beszélni, ha valami őt érdekli; 1608 16| kívánnak saját fajtájukból; debacchálnak, lamentálnak, okoskodnak 1609 22| rekeszt be: „Liquidum est debitum, solvas, ebadta, punctum”. 1610 4 | abba tanítókat hozattak Debrecenből, a híres kollégiumból.~Sőt 1611 13| nagyasszony, hogy az a híres debreceni professzor Hatvani mit szokott 1612 7 | annak legalább volt annyi decenciája, hogy magánál gyöngébb fiúkat 1613 7 | Vasady úr egy székkel alább degradáltatott. Hiába, a báró nevezetesebb 1614 20| mostani állapotomban is dehonesztáció, becsukattam egy kis neki 1615 20| beszéljen, hanem adja meg azt a dekórumot, ami őt rangjánál fogva 1616 6 | tuszkulánumok között, a másikban Dél-Amerika ősrengetege fogadta a belépőt, 1617 3 | semmit, úgyhogy midőn másnap délben otthon puha ágyában felébredt, 1618 6 | gavallérokat, s visszasugározta a delejes tekintetet Hermina felé, 1619 3 | beszélő szemeibe fúrta haragja delejét, szemöldökei mindinkább 1620 23| s varrt az egész házra. Délelőtt, ha meglátogatta valaki, 1621 8 | csónakban, melynek aranyozott delfin volt az orrán. Hugó volt 1622 8 | szirén előre váltak, míg a delfines csónak elébb makrancosan 1623 8 | társaság meglett férfiai és delnői foglaltak helyet; ott volt 1624 7 | magánál volt, hogy midőn a delnőket a társalgási terembe kelle 1625 20| Viktor helyette udvarol a delnőknek, s járja a háztűznézést.~ 1626 6 | egy magas, délceg termetű delnőre, ki az alispán második neje 1627 4 | Mink is ott leszünk.~Másnap déltájon a jámbor német ácsmester 1628 4 | megvivátozták egymást; a két követ délutáni négy óráig ott állt a folyosón, 1629 23| csődülő népség ne értse.~– Demain, sur l’île. Je suis prisonnier 1630 2 | in excelsis omnipotenti Deo! Dicsőség az magasságban 1631 14| emberek nyelvét megcsípte a dér, hogy nem tudtak magyarul 1632 8 | igyekeznek, s a csónakokból és dereglyéből kiáltoznak valamit az előresiettek 1633 1 | malmokat, felforgatott dereglyéket, s ragadva magával, kiket 1634 8 | szőnyegekkel beaggatott dereglyén végre a társaság meglett 1635 8 | mit kiálthatnak onnan a dereglyéről?~– Az sem lenne kedves tréfa: 1636 7 | nem engedte az embert a derekához közel jutni, hanem eléje 1637 14| falusi kliensek hajtogatták derekaikat előtte, grófok, mágnások 1638 8 | egyik kezét átnyújtá Hermina derekán, s odaölelé őt magához, 1639 20| Ostobaságot cselekszik ugyan, de derekasan cselekszi. Azonban maradjon 1640 9 | hosszú uszályán. Karcsú derekát antik bogláros öv köríté, 1641 6 | hátul is a két vállról a derékig. Haját mindenki szépen csapba 1642 24| földöntúli öröm mosolya derengett. Ez már valami volt a boldogabb 1643 12| falon oly intő komolysággal derengtek a lobogó fényben; egyszerre 1644 14| elolvadt; fagyott virág, dermedt állat életre kelt; feltisztult 1645 6 | átolvasta: és arca annál derültebb, büszkébb lett; mikor végére 1646 24| ismét visszatévedeztek, arca derülten mosolygott, ajkai csak rebegtek, 1647 22| emléke kegyetlen fenevaddá, despotává volt képes átváltoztatni 1648 18| közelített felé; az a nagy, deszkából épített rémalak jött felé, 1649 4 | felmentek a tetőre, leszedték a deszkákat, a gerendákat, azután szétbontották 1650 11| mellől, ülést csinált benne deszkákból két személy számára, elkészíté 1651 2 | nemzetes Beő Sándor uramat, aki deszkakereskedő, és így honorácior, de a 1652 7 | oly erővel csapta fejét a deszkákhoz, hogy ájultan terült el 1653 7 | kezéből: ijedten kiáltva fel: „Diable!”~– Nekem tetszett ezt mondani?~– 1654 6 | megjuhászította. Ez mindnyájuk közös diadala volt.~Vasady nem is szólt 1655 16| szerencse nem szólhat bele a diadalba, csupán az egymás után hulló 1656 16| Malárdynak a kétségtelen diadalhoz.~A nemesek legbüszkébbike 1657 13| dörömbölni, maga pedig nagy diadallal visszakerült a műhelybe.~ 1658 4 | felelethez jutni, hanem folytatá diadalmas arccal beszédét, a per alatti 1659 18| összetört bele, s azzal diadalmasan haladt ki a sikátorból, 1660 16| ember, ha e kigúnyolt nép diadalmaskodni találna fölötte!…~A kínzó 1661 9 | tehát jelen lehetnek a nagy diadalon, mit egy zászlósúri család 1662 7 | hallatá szavát, hanem e diadalra valami szónoki szellem szállotta 1663 17| egy mázsa tudománynál. Mi diadalunkat ünnepeljük e választásban, 1664 3 | feledteté el vele a csinos diák üdvözletet, melyet készen 1665 20| őt ismerte volna, fiatal diákocskának úgysem sok ismeretsége lehet, 1666 16| padon, és vinnék ki szép diákszó mellett a temetőbe. Óh, 1667 24| haldoklóra nem látszott hatni dialektikájával. Thaddeus inte neki, hogy 1668 20| törődjék vele, csak olyan dibdáb ember az, mint én magam.~– 1669 6 | nagyon belejöttünk a hazafiúi dicsekedésbe; reggelizésre hívatnak az 1670 20| erősek a szűkölködésben, s dicsekedjenek ne a gazdagsággal, hanem 1671 7 | költő, és műveiért szemközt dicsérik. Kálmán elpirult, és lesüté 1672 7 | Kálmánját magasztalják, dicsérjék, úgy, ahogy ő.~– De nagyon 1673 8 | részén soha. Midőn mindenki dicsérte, magasztalá, ő akkor is 1674 12| mindig. Most a túlvilági fény dicskörében mosolyogva, büszkén, azután 1675 3 | többet ér a világ minden dicső hivatalainál, hogy mondhassák 1676 23| folytatni, vagy ha kell, dicsően bevégezni; ha elesel csatában, 1677 14| teljesíté; s a Malárdy név dicsősége összeomlik fokról fokra; 1678 14| nevének emlékére, az emberiség dicsőségére; amik felkísérik őt oda, 1679 1 | ostorod, midőn haragodnak dicsőségét megmutatod a te földi férgeidnek!…~ 1680 15| hízelgett magának azzal a dicsőséggel, hogy ő maga fog kandidációba 1681 20| hiú önhittségünk csekély dicsőségnek találja azt, hogy egy térden 1682 24| hasonlatos azon glóriához, mely a dicsőültek arcait környezi.~Szemei 1683 20| minden tulajdonnal, ami dicsővé teheti a férfit; kincseket 1684 12| s harapós házőrző kutya dideregve bújik el, s nem kószál a 1685 15| szónok éppen leghevesebb dikciója közepén nem tűrhetve a körülötte 1686 13| kezéből fegyvereit: árját, dikicsét, s be nem várva az ellenséget, 1687 6 | fekete-barna nedvet csorgat dióhéjnyi aranyozott csészékbe, amiről 1688 6 | Alfréd, mint látjuk, nagy diplomata.~Kárpótlásul e sottisse-ért 1689 15| odafelelt:~– A bove majori discit arare minor.~Malárdy is 1690 21| talált gyermek most paloták dísze lehetett; szépségét valami 1691 8 | ösvényre, mely háladatosabb és díszesebb. A zene mindig a noble passziók 1692 6 | füstkészítéshez.~Mindenki díszesen van öltözve, miként vasárnap 1693 2 | számunkra ezért egyházat, díszeset és tágasat, ahogy tudtára 1694 6 | szép freskófestményekkel díszítve, pompás faragványú szentségházzal, 1695 15| arcán, mennyire részt vesz a diszkussziókban; mikor valaki jót mondott, 1696 2 | melyet gyermekkoromban még disznópiacnak hívogattak, az én nagyapám 1697 4 | ő maga jött ki az ajtón, díszruhájába öltözve, nyusztprémes mente 1698 20| urat. Az egy pompás keleti diványterem volt, alacsony khasmír kerevetekkel, 1699 8 | ami akkortájon kezdett divatba jönni: egyszer csak azt 1700 6 | akkori idők igen bölcs divatja szerint spanyolfalakkal 1701 6 | ősmagyar mentéjén, a lányka divatos uszályán, az ifjú fénytelen 1702 7 | hogy Kálmánt milyen étrangs divertissements között találta, hogy megropogtatta 1703 9 | szép verseket úgy a tűzbe dobatta… csak legalább egyet tartott 1704 17| mit bánom én hová, s ott dobjatok bele egy gödörbe.~Két leánya 1705 12| mind a kettőt, szíveik úgy dobognak együtt. De mégis közel vannak 1706 3 | lépteimet hallják fejük fölött dobogni, addig ne nyugtalankodjanak, 1707 11| köpeny alatt két egymásért dobogó önfeledt szív, és mondogatták 1708 22| azután meg kiment a vág-dunai dobogóhídra, s ott annak a szélső karfáján 1709 14| közörömben csak egyedül Malárdy döbbent meg. Nem történhetik-e itt 1710 24| Szívének ő adta a halálos döfést, de azért most is szerette 1711 23| még félbehagyott, belém döfnéd az átok ördögszarvait egész 1712 2 | egyenesen szívébe akarná azt döfni. – Mire való a mi vállainkon 1713 5 | Mákosné asszonyom valami döghalált vagy európai háborút nem 1714 20| mint az úr a parasztot; mi dölyfösebbek, kevélyebbek vagyunk, mint 1715 4 | az enyészetes visszhangzó döngést az utolsó reszketésig lehetett 1716 5 | úr a tőke mellett ült, s döngette a mustával a kész csizmát, 1717 5 | benne mócíja, s nemigen döntögette az egyetlenegy augsburgi 1718 8 | lenni?~– Itt… Itt…~Az ég úgy dörgött odafenn; tajtékos üstökű 1719 12| hahotázik a kéményodúban, rázza, dörögteti a betett ajtókat, s kérdezi: „ 1720 12| eltemeti a léptek zaját, a dörömbölő szél minden ajtón és ablakon 1721 2 | székekre, előszedegetni a dörömböző almáriumok csomagait, mártogatni 1722 2 | szekrények úgy rázkódtak, úgy dörömböztek magukban, mintha félelmes 1723 7 | ajkait harapdálta, homlokát dörzsölé, s minden mozdulattal iparkodott 1724 17| fog halni.~– Ne küldjetek doktorért, ne menjetek a patikába! 1725 2 | ónodi gyűlésen a kurucok a dokumentumokat meg nem égették. Ugyanazon 1726 10| beszélnek soha a nagyvilág hiú dolgairól, alacsony háznak kicsinyek 1727 22| azzal intézte el a vármegye dolgait, egyszóval mindig talált 1728 7 | mutatott széken, mint aki dolgáról annyira bizonyos, hogy ellenfele 1729 22| Tudom biz azt, mindig a más dolgával vesződik. Elég baj az.~– 1730 22| komámasszony, ezekből a dolgokból, amiket nekem most itt elmondogatott, 1731 4 | ekként a nagytiszteletű úr dolgozószobájához jutva, benyitá az ajtót.~ 1732 13| mind komolyan hallgatva dolgoztak a tőke mellett; mint mikor 1733 7 | de már ez a tárgy ki van dolgozva, bizonyos Csik-Marjay Ferenc 1734 4 | templomba, komoly embereknek dolguk is van. Ki-ki lát munkája 1735 6 | ruhákon belül? A férfi fényes dolmányán, a nő ősmagyar mentéjén, 1736 6 | akkor az aljából ömlött a dolmányára, ha pedig az aljából ivott, 1737 7 | És ezzel hirtelen leveté dolmányát, felgyűrte karjairól a fodros 1738 6 | leereszkedő volt a kerek, szárnyas dolmányok iránt, közönyös a kurta 1739 2 | hellyel-közzel molnárszínű szürke dolmányokat, lapos ezüstpitykékkel és 1740 2 | szűrszabók azokban a zöld dolmányokban előre eljárták mind ezen 1741 4 | kegyelmetekkel.~Ott egy csoport dolmányos úr körülfogta mindjárt, 1742 21| ember bele nem elegyedik a dologba, s mint afféle tudós ember 1743 2 | megtörülgetni, s akként kezdeni a dologhoz.~– Nemes Bajcsy András uram…~– 1744 9 | Ő bizony igen udvarias dolognak találta az öreg bárótól, 1745 13| beszélni.~Végre rátért a dologra.~– Biz a jó tisztelendő 1746 22| hát amint a célba lövő dombnál befordulunk, egyszer csak 1747 3 | humillimus perillustrissime domine Vice Comes!~– Mit akar az 1748 5 | uram szorongó indulatainak dongáit összetartotta; s mint egy 1749 7 | egyetlenegy tanítványa; a double vue feltalálója, az escamotage 1750 13| az alispán kastélyában dőzsöl; játszik, kocsikázik, s 1751 2 | őrmestere, és tudtul adod minden drabantnak, hogy aki helyét el merészli 1752 3 | tartom nyomorult testemet drágábbnak az én Uram, Megváltóm testénél, 1753 22| lenni, nem is kívánja a drágalátos idejét rabolni, hanem azalatt, 1754 7 | s csak annyit felelt:~– Drasztikus kúra lesz, de gyökeresen 1755 5 | rosszul szurkolta meg a dratvát, in ipsa persona és brevi 1756 12| mindenféle rémes hangon fütyül, dúdol a tornácokon, hahotázik 1757 12| ablakom alatt elkezdi pokoli dúdolását, elmegy a kedvem a munkától, 1758 12| A tűzhelyen kisfiú ül és dúdolgat, szép kisgyermek, annak 1759 18| kősziklához paskolja!…”~A düh, a rémület, a büszkeség 1760 16| odább ment.~(Van ez most dühben! Csak azért dolgozott olyan 1761 21| lódarazsa elől megriad, s bősz dühében eltépve az illem gyeplőit, 1762 21| helyen.~Ez nem fegyverzé le a dühödtet, csak megátalkodottságát 1763 23| tébolyodott embernek valami dühös találkozása volt tegnap 1764 8 | mennydörgés.~Az erős alszél egyre dühösebben feszült neki a habnak, a 1765 5 | ami aztán Bajcsy uramat dühössé szokta tenni, mint az oroszlánt.~ 1766 9 | tréfálni próbál vele, mindjárt duellumra hívja … a legfőbbet sohasem 1767 20| minden élőlény tántorgott, dülöngélt, a kakas nem tudott kukorítani, 1768 19| másik a cincogó zenéhez dünnyögő hangon énekelt valami együgyű 1769 23| lovagkorbácsa gombját nyakravalójába dugdosva.~– Mondja el nekem; majd 1770 16| a megyeház előtt tömve, dugva van emberekkel, akiknek 1771 18| tévednie, ahol bármerre dűl, mindenütt falat talál.~ 1772 7 | elsietett a teremből, olyan dúlt arccal, hogy az alispánné 1773 1 | legmagasabb épületek mennydörögve dűltek össze, a kábító zuhanatban 1774 10| száz lépésnyit haladva a Duna-part mentében, a kis halászlakig 1775 10| A vallomás~A Duna-parton áll egy kis ház: halászlak. 1776 10| ellenmondás nélkül.~A szekér a Duna-partra hajtatott, ott megállítá 1777 1 | új földhullámzás a túlsó Dunaág medrét emelte föl, s ismét 1778 5 | felvidéki fakereskedés s a dunai gabonaüzlet egyik fő rakhelye 1779 16| volt kijelölve valamelyik dunántúli járásba; annyi, mint bizonyos. 1780 1 | abban az időben, csupán a Dunapart mellett látni mintegy tizenkét 1781 1 | az emberek. – Fussunk a Dunára! – A föld nem adott többé 1782 22| gombai töltésről a győri Dunasorra; sőt, amit csaknem vakmerőség 1783 8 | kinevette az öreget.~– Az egész Dunátok nem érdemes rá, hogy az 1784 13| gyöngédséggel, amivel a durcás kisgyermekeket szokás rávenni, 1785 6 | franciák ebben is udvariasak.~Durdaynak a régi jó időkből nem maradt 1786 9 | rántottak elő: Viktor számára Durdayt, Hermina részére pedig a 1787 19| annyira, hogy kikérte magának Durdaytól a családi ügyeibe való avatkozást. 1788 4 | erős termetű férfi volt, dúsgazdag hajfürtökkel, szép; szabályos 1789 8 | gyönyörűség volt elnézni, mint duzzadnak fel a láthatáron a hófehér 1790 7 | alak volt, olyan vastag, duzzadt izmokkal, hogy azokon alig 1791 21| visszataszítóbb rajta, mint a vastag, duzzatag ajkak, mik bestiális kifejezést 1792 20| villámlottak, mire valamennyi eb, mintha leforrázták volna, 1793 3 | sem tudja, miért vetődött ebbe a virágtalan házba.~András 1794 7 | le nem jött róla. Minden ebbeli törekvés meghiúsult. A gyűrűnek 1795 4 | egészségére kívánták az ebédet; Malárdy hangja kezdett 1796 4 | választottakkal együtt az ebédlőbe sietett, s az ebéd sokáig 1797 4 | Azonban vége szakadt az ebédnek is; nagyokat ásítottak odabenn; 1798 4 | tekintetes alispán úr őt ezennel ebédre hívja úri asztalához, tisztelt 1799 18| földön, azzal elkergette az ebeket; az ostornyél vége sáros 1800 6 | nyugodalmat. Fel tetszett-e már ébredni tekintetes urambátyámnak, 1801 1 | tudtul adá, hogy él. Hogy ébredt fel mindenki egyszerre legédesebb 1802 19| talán itt-amott fel is ébredtek hangjára buzgó keresztyének, 1803 12| nyoszolyáján fekve? Volt-e ébrenlétének gondolatja, volt-e álmainak 1804 16| el talál aludni, hát majd ébressze fel.~Mármost tehát – kezdődjék 1805 4 | ismételt köhögés és lábsúrolás ébreszté fel a lelkészt tudományos 1806 17| tiszteletes állottak.~– Ecclesia praecedit! – szólt maga 1807 7 | monnaie!~– Szívesen!~– Un écu, par exemple. Egy tallért.~– 1808 10| kegyesen értésemre adá, hogy eddigelé ugyan rossz fiú voltam, 1809 6 | igya ki már ő e furfangos edényből azt az izét. Mert ha a tetejéről 1810 5 | úr keveset ügyelt rá; az édesanyja szegény pedig éppenséggel 1811 3 | mozdulni nem tudott egymástól, édesapák, anyák, felvették gyermekeiket 1812 23| Jó is lesz, ha ma kimégy édesatyáddal falura; ott kinn maradhattok 1813 10| Kicsoda az úr?” S mikor az őt édesatyjának kezdte nevezni, a báró összekiáltá 1814 9 | hogy mikor kapott levelet édesatyjától, az öreg bárótól?~Viktor 1815 12| engedi, hogy valaki olyan édeseket álmodjék.~Azután megint 1816 21| ő vezércsillagai; ez az édesen csengő hang az egyedüli 1817 21| van már Malárdynak, egy édesfia, aki őt nem szereti; nincs 1818 8 | rút ember; ha Hermina az ő édeslánya volna, ilyen embernek nem 1819 14| vágyik ki a szabadba, s édesnek találja a levegőt. Tavasz 1820 8 | Az egy kicsit szebb az édesvízinél.~A révész vállat vont.~– 1821 7 | intermezzo által, s hogy efeletti bosszúságát álcázza, s a 1822 9 | attól tart, hogy majd annak efölötti örömében akkora kedve támad, 1823 4 | Én uram, zárd be a te egednek felhői közé ezen szavaimat, 1824 11| csodálatos bűvös jegyet képezve égen és vizen, csillámló, hosszú 1825 4 | tenyésznek másutt, mint égerfák alatt, porhadt fa földében, 1826 4 | hintajában állva nézte végig az egészet, és hallgatá az ének sorait:~„ 1827 6 | nyájasan kérdezősködött tőle egészsége és otthon maradt családja 1828 5 | akik egy órával ezelőtt még egészségesek voltak, még Bajcsy uram 1829 14| született, azalatt sok felhőt és eget bejárt; s most visszaszállt, 1830 9 | ültetni őket, mint akit égetni visznek; senkinek sem adni 1831 7 | maga Kálmán, Hermina arca égett a szégyentől; míg mások 1832 2 | a dokumentumokat meg nem égették. Ugyanazon ónodi gyűlésen 1833 8 | ifjúéhoz, egészen beleolvadt; eggyé vált vele. Szótárírók úgy 1834 1 | meglátogatott város utcáiról az éghez.~A kétségbeesés visszakapta 1835 3 | ez a félelmetes férfi.~– Ego nobilis Bajcsy András, csizmadiárum 1836 5 | színes liliomszál; fehér, égtiszta arcú gyermek, hallgató pici 1837 2 | akkor szemeivel megválván az égtől, visszafordula érdemes lakostársaihoz 1838 2 | szabadabb téren, mert a nép egyben úgy sem fért volna el, kivált 1839 9 | megvan. Aki mit főzött, azt egye meg, ahogy vetette a feje 1840 20| is szó, és az nem kerülne egyébbe, mint egy elhallgatott szavamba, 1841 8 | zsémbes vénasszony, akinek egyébben sem telik kedve, minthogy 1842 6 | hogy kellemetlen ráncok és egyebek ne tűnjenek elő, akkor ismét 1843 14| bimbó, minden szív, mint egyébkor.~Hosszú-hosszú fagyos tél 1844 10| amit vendégei nem vettek egyébnek az ő szokott hóbortjainál. – 1845 21| az édesen csengő hang az egyedüli szó, mely előtte arról beszélt, 1846 5 | kisváros utcái jobbra-balra egyenesültek; új emeletes házak támadtak 1847 2 | közül kiválva egy kitűnő egyéniség, fölemelt rezes nádpálcájával 1848 20| csekélyebb fogalmakat nyújtott egyénisége felől: a kis, bozontos, 1849 3 | nagy épület, mint omlanak egyenként kémények, falak a földre, 1850 5 | história. El is van már egyenlítve. Abból állt az egész revolúció, 1851 5 | illető iskolákban másnap egyenlő igazságszeretettel meg is 1852 3 | nekünk, hogy Isten előtt egyenlőek legyünk mindnyájan, s ne 1853 16| felé a szavazatok egészen egyenlők voltak; ezerötszázon állt 1854 6 | tarsolyos huszár ezüstös egyenruhában, a hintóban pedig egy gyönyörű, 1855 10| volt az, a tanoncok akkori egyenruhája, ezt letevé az asztalon 1856 21| jó öreg minden szeretete egyesült. Ezek a szelíd kék szemek 1857 7 | mit beszél. Én elolvastam egyet-egyet tízszer is; s mindig sírtam 1858 13| Dunán minden rajta levőkkel egyetemben, kisgyerekeket etetett fel 1859 13| s kocsisával, inasával egyetértve, saját magát adta ki a báró 1860 2 | mindent, nem volt nehéz az egyezség.~Hátra volt azonban még 1861 16| összebeszéltek volna, szakadatlan egyfolytában Bajcsyra szavaznak; ötven 1862 4 | most is: ez mindenkinek egyformán ünnepe; ami ó és új naptárban 1863 14| ellenében ingadozni? Nem egyhangú felkiáltással választák-e 1864 20| a társulat tagjai mindig egyhangúlag magasztalták.~Amaz ünnepélyen 1865 7 | mulatságok számára. A terem egyharmada fel volt emelve színpad 1866 1 | templomba! A templomba!”~Az egyházak ajtai feltárultak, a nép 1867 2 | építsen számunkra ezért egyházat, díszeset és tágasat, ahogy 1868 5 | főznek minden háznál, amit egyházfi uram szokott bejelenteni 1869 24| És azzal a levelet az egyházfira bízta, hogy keresse fel 1870 2 | nem mert ellentmondani; az egyházi hatóságok részéről sem történt 1871 19| szentséggel kezében; előtte az egyházszolga a nyeles lámpással s a kis 1872 3 | hogy legyen ezentúl az ő egyházuk lelki vezére állandóul, 1873 1 | rosszhírű tizenkét órától egyig; ekkor még az éji őr sem 1874 19| katonatisztek lakául hagyva fenn.~Egyikében e magányos lakoknak látott 1875 6 | arcát hasonlatossá tenni egyikéhez azon gipszszobroknak, miket 1876 5 | Leányait régen férjhez adta: egyiket egy kereskedőhöz, akinek 1877 8 | elkezdék együtt játszani egyikét azon dallamos népzenéknek, 1878 16| azután ismét kettő-három az egyikhez, kettő-három a másikhoz, 1879 7 | hölgyek körül forgott, majd egyikkel, majd másikkal beszélve, 1880 9 | az országbíró, Malárdynak egykori iskolatársa; mind a kettő 1881 7 | verekedett már kocsmában, s egymaga kihányt onnan tíz legényt, 1882 7 | bűbáj, amint így kezeik egymásban feküdtek. A nézők bámulva 1883 12| kebleden: nincsen semmi vész; egymásé vagyunk: itten vagyok’’.~ 1884 11| abban, egy köpeny alatt két egymásért dobogó önfeledt szív, és 1885 7 | ismeretes is az a különös egymásután a természetben, hogy korhely 1886 24| ellenére, olyan párbajt, ahol egynek halva kell maradni, és az 1887 5 | szó.~A lelkész íróasztalán egyrakáson feküdtek a levelek, mik 1888 10| akikre elküldettél. Még egyről világosíts fel! Micsoda 1889 13| Kell a pokolnak.~– Ettől egyszeribe megizzad.~Izzadt szegény 1890 1 | malasztos dolgokat a néphez.~Egyszerűek, keresetlenek lehettek e 1891 2 | dolgában, de öltönyük azért egyszínű. Határozottan kék azonban 1892 22| intézte el a vármegye dolgait, egyszóval mindig talált emberre, akivel 1893 2 | kovácsok, lakatosok, bádogosok egytől-egyig mind katolikusok voltak: 1894 2 | egykor összegyűltek a nép együgyűi, a publikánusok és tudatlanok, 1895 10| legjobban győzted a vele együttivást?~– Meglehet.~– Mikor jöttél 1896 3 | más, mint egy kegyetlen egzaminátor, aki előtt félénk tanítvány 1897 8 | még a láthatáron felhő. Eh, nem jön az ide, szokták 1898 20| csomót kioldjam szépen; ehelyett kegyelmed nekiáll Nagy Sándor 1899 13| magát, kedves komámuram, éhomra ki ne menjen a szobából. 1900 6 | damit flattieren: madame für eine menüett zu engagieren?~– 1901 13| már kezdett oldozódni.~– Ej, dehogy a szekérről: a ladikból; 1902 1 | bátorságot vette magának, hogy az éjféli órára is el merte mondani 1903 23| meséket mondott, hogy az ember éjfélig elhallgatta volna.~Teheneket 1904 21| értettem „az Úr” alatt.~– Ejh, nem kell nekem most papos 1905 8 | hold- és fáklyavilágnál késő éjjelig fognak mulatni, akkor a 1906 1 | lefeküdtek a kövezetre, a többiek éjnek éjszakáján énekelték tovább 1907 19| szállt fel az égbe a néma éjszakában, egy porhüvelyét elhagyandó 1908 6 | Kedves apetitusára kívánom az éjszakai nyugodalmat. Fel tetszett-e 1909 1 | tárgyak, mik évek óta a vizek éjszakájába voltak eltemetve, álltak 1910 12| kerüli a házat.~Vannak olyan éjszakák, amikor senki sem tud aludni 1911 12| szövetséges volt most, olyan éjszakát csinált számára, amikor 1912 19| kardala tartotta beszéddel az éjt, melybe a távoli vársáncokról 1913 21| nem valami malasztteljesen ejté ki Thaddeus úr, hanem egy 1914 10| Az ifjú egy könnyet nem ejtett többé.~– Legelőször is valld 1915 7 | még nagyobb ijedelemmel ejtette el.~– Ez villanyütés.~Viktor 1916 21| nem borotválkozás közben ejtettek oda. A világosszőke hajjal 1917 22| senkinek?~– Egy szót sem ejtettem ki tekintetes komámuramon 1918 23| szólj. Ne ijeszd meg, ne ejtsd kétségbe, ha szereti azt 1919 11| gyalázattól, és soha ne ejtsen az én lelkem egy panaszos 1920 13| ellenségei gyalázatot ne ejtsenek rajta.~– Nekem nincsenek 1921 22| szavaimnak hinni, a dolog eképpen történt:~Mákosné asszonyom, 1922 23| hatalmas Malárdy mint elővette ékesen szólását, hogy legutolsó 1923 2 | szikár orcáját rendkívül ékesíté két hosszan lefüggő bajuszzsinór, 1924 2 | hogy az mi rajtunk nagyobb ékesség leend minden aranynál, ezüstnél!…~ 1925 7 | félig rácul, keverve az ékesszólást, elkezdett a félénk legényekkel 1926 20| Gutai Thaddeus uram fogadott ekhós szekéren a vadaskert mellett 1927 3 | alá s feldüledezve; egypár ékítményi urna a bejárat közepén hevert, 1928 7 | Sámson Titán-utód mind ekkorig nem hallatá szavát, hanem 1929 24| tízszerte jövedelmesebb eklézsiába is rektornak, s amilyen 1930 6 | minden erény alapkövének.~Eközben a kápolna harangja megcsendült, 1931 2 | avagy hercegi címeket se el-, se fel-, se meg- ne vegyenek: 1932 20| zsebpénzt. A fiú azután eladta a kabátját, csizmáját, mezítláb 1933 6 | Eudemia közel volt hozzá, hogy elájuljon erre a familiáris megszólításra, 1934 10| jól tudnak sírni, nyögni, elájulni, magukat a földhöz verni, 1935 7 | Hozzá ne nyúlj, mert rögtön elájulsz. Chère maman, ne engedje, 1936 6 | az alispánhoz sietve, s elakadó lélegzettel adá tudtára 1937 7 | térdei reszkettek, lélegzete elállt; a Viktor által elmondott 1938 9 | hogyha ő egyszer nagyon elalszik, majd sok olyan ember kereskedik 1939 19| ébren volt valaki, az is elaludt rá.~Amint Malárdy a Szent 1940 12| reményben, hogy talán majd elalusznak, s mikor fölébrednek, azt 1941 6 | főhordozása első tekintetre elárulták benne a nagyurat, ki az 1942 25| Végszó Az elátkozott családhoz~A legújabb, különösen 1943 24| Malárdy gyermekét, az őáltala elátkozottat.~Halála órájában igazságot 1944 16| humor volt abban; olyan elavulhatatlan élc volt az, hogy még most 1945 22| emberhalál lesz, s megkapva az elbágyadt leányka kezét, futottam 1946 17| úrnak.~A családbeliek szerte elbámultak ez üdvözleten.~Mert megjegyzendő, 1947 7 | kérdé tőle Hugó Oszkár, elbámulva az ifjú állapotán.~Kálmán 1948 7 | választottaival mind ilyen könnyen elbánnak.~– De hiszen, nem is – szólt 1949 5 | belső viszontagságainak elbeszélésében. Legnagyobb békességben 1950 10| nevezé; gyakran felkacagott elbeszéléseim alatt, amit vendégei nem 1951 22| van; ott bizony mi sokáig elbeszélgettük az időt, s azon vettük észre, 1952 2 | mint jámbor krónikaíró, aki elbeszéli azt, amit öreg emberek beszéltek 1953 7 | leírjon valamit, a másik azt elbeszélje, és a harmadik fizessen 1954 11| haladtak onnan, kérdezetlenül elbeszélte, hogy ott harminc éve egy 1955 7 | székre.~Az érdemes atyafi elbizakodott ragyogástól mosolygó arccal 1956 23| közpénztáraknak is tartozott. Elég elbízott volt azokból akárhányszor 1957 6 | művészetében s jólhangzó nevükben elbízva magukat, kérkedő, kihívó 1958 9 | gyöngén kitagadtassék, vagy elbocsássa őt most haza, és várjon 1959 7 | kényszeríté testvére kezét elbocsátani, s hozzáfordulni; mialatt 1960 7 | élettelen tömeg lesz belőle, elbocsátja ellenfele karjait, s le 1961 13| alispán úr jószágába, s ott is elbolondított minden embert.~Bajcsy uram 1962 12| elítélt fiú a Duna mélyébe. Elbúcsúzott egy szóval a világtól, azzal 1963 5 | cselekedjenek. A halotti beszédben elbúcsúztassák fiától is, s megemlítsék, 1964 12| elmehessenek onnan, a család tagjai elbújtak hálószobáikba, kiki félre, 1965 24| nagyratörő férfi útján, és az elbukott ez ujjnak árnyékában.~Valóban 1966 4 | s a legparányibb fűben elbúvó virág bizonyos lehetett 1967 7 | gyűrűket és zsebórákat tud elbűvölni, a költő pedig szíveket. 1968 16| abban; olyan elavulhatatlan élc volt az, hogy még most is 1969 21| ember gyűlölője levén minden élcnek és anekdotonnak, ezt is 1970 21| veheté ki, s amint egyszerre elcsendesültek, az a félelmes gondolata 1971 4 | Hoc non faciam!” A tinta elcseppent: annál jobb. Legalább elég 1972 7 | magára, atyafi, mert a muszka elcseréli a fejét.~Miután nevetve 1973 23| magát jó mostohája által elcsitíttatni, hevesen felelt vissza atyjának:~– 1974 12| porondból. Éjszaka van, hogy elcsodálkoznak majd reggel az emberek, 1975 10| alakjáték!~Az öregember egészen elcsüggedten hallgatott el, s magában 1976 23| vagy nagy, ezt az egyet eldobnám magamtól; de mikor nincs 1977 15| az ingerültséget, mit az elébbi heves viták támasztottak. 1978 7 | köszönté.~Viktor állott elébe, s kiitta poharát egész 1979 10| Kadarkuthy Viktor egyszer elédbe toppan, s számon kéri tőled, 1980 6 | csipkefalú kioszkokkal s obligát elefántokkal, tornyok a hátaikon.~Az 1981 6 | akkori főurakat jellemző elegancia. Amint az alispán elé lépdelt, 1982 7 | aggódott a szép ifjú miatt, az elegánsok fitymálták a dolgot, az 1983 9 | volna azt senkinek – mint elégetni a verseit! Később még jobban 1984 9 | fitymáló őszinteség, mely nem elégli meg, hogy mezítelen legyen, 1985 23| megsodrófázom; s akkor aztán mehet elégtételért akár a Poncius Pilátushoz!~ 1986 7 | tetszését; abban bizonyos elégtételfélét szoktak találni.~A mágia 1987 5 | is csapják, s a kölcsönös elégtételről minden felekezet tanárai 1988 9 | levélíró nevét.~Malárdy elégült mosollyal tevé el a kedves 1989 21| ez a tudós ember bele nem elegyedik a dologba, s mint afféle 1990 8 | volt a beszéd folyamába elegyedni, hol azelőtt zavarba jött, 1991 22| boltozatok alatt szépen elegyített magyar és deák szavakban.~ 1992 16| rövidítendő.~Hugó Oszkár éppen az elejére érkezett oda, mikor Vasady 1993 6 | nemes, mert arca sima, ing elejéről arasznyira állnak ki a bodrok. 1994 7 | utána, akármerre járt. Majd elejté az állát, olyan hosszú lett 1995 5 | azután tíz-húsz esztendeig is eléltek, másokat ellenben kétszer-háromszor 1996 2 | vagyon, terítse azt ide elém a földre!~Mészáros János 1997 2 | ezt a nehéz követ ki fogja elemelni!~– Voltunk a tanácsbelieknél, 1998 1 | hátára, csatába száll minden elemmel, csatába önmagával; – de 1999 6 | annyira nagyságuk, mint azon élénk tűz teszi veszélyesekké, 2000 7 | csak szemei ragyogtak kissé élénkebben, mint azelőtt, s egy kis 2001 1 | rajta venni, végre egészen elenyészett, vele együtt a föld rengése 2002 8 | szigetet, mielőtt a zivatar elér bennünket, ott legalább 2003 22| egyszerre kénytelen volt elereszteni a leányzót, mert egészen 2004 22| komának. Ilyen a tudós ember, elereszti azt a fiatal leányzót magában: „ 2005 8 | a tenger, s egyszer csak eléri a szél a Dunát is; a szép 2006 24| óra van még hátra.~Malárdy elérté a haldokló szavait, s közelebb 2007 16| Bajcsy szavazatai a kétezeret elérték. Ez éppen közepe az összes 2008 16| int nekik, és azok rögtön elértik, s mind Bajcsyra szavaznak; 2009 2 | tudott tovább szónokolni az elérzékenyülés miatt; ahelyett egyre szorongatá 2010 24| a te haragoddal – hörgé elérzékenyült hangon.~Malárdy szilárd