| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Az elátkozott család IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
2011 23| kell, dicsően bevégezni; ha elesel csatában, megsiratlak, megtisztelem 2012 24| fel; lesz okod magadnak is elesni. Kiittam a keserű poharat 2013 1 | város alá ért, a futó népek elestek taszítása miatt: aki állva 2014 4 | nem őrized a mi házunknak elestét. De én zokogva kiáltok tehozzád, 2015 20| betévednek az istállóba, s eleszik az abrakot a lovak elől.~ 2016 10| Az utolsó évet töröld ki életedből, mert abban nem éltél. Van-e 2017 24| Tiszteletben töltém egész életemet, gazdagságban, úri jólétben; 2018 11| én napjaimnak világát és életemnek örömeit, és soha ne tégyenek 2019 23| guzsalynyéllel, hogy elég lesz egész életére, s nekem be se tegye a lábát 2020 14| mogorvaság eltűnt az arcokról, új életerő villanyozza át az ideieket. 2021 12| összetört idegzettel s fáradt életerővel kimerülten, ellankadtan 2022 16| ragaszkodott, mint az élethez, a szavazatok jó eredményéhez; 2023 24| volna máskor. Fiát, kinek élethíre egy perc előtt az üdvvel 2024 19| rakásra, amiket örökölni életkérdés volt Malárdyra nézve.~Ama 2025 6 | nemigen engedé megbecsülni az életkort, mégis voltak naiv vonásai 2026 24| lelkész szívében a pislogó életlángot.~Öntudatos arccal fogadá 2027 12| venni, a test még folytatta életműködését, a légzési szervek hivatásukat 2028 20| szól a kis ragyás egy életnagyságú arcképre mutatva a falon, 2029 6 | jellemét, az egész család életrajzát?~Az alispán büszke főtartással 2030 14| fagyott virág, dermedt állat életre kelt; feltisztult a négy 2031 8 | befolyása alatt; Viktor más életrendre szoktatá őt; reggel már 2032 20| egyetlen fiát, azt a derék életrevaló, nemeslelkű, lángeszű, gyönyörű 2033 7 | rendszerint zavarba jön, élettelen tömeg lesz belőle, elbocsátja 2034 12| a kedvem a munkától, az élettől és az egész szélráncigálta 2035 20| fia, Viktor, akivel teljes életükben mindig bosszantották egymást 2036 15| jutott irodalmunk, tudományos életünk? Kik a XVII. században egy 2037 12| valami vak ösztön, az állati életvágy vette át a kormányt a test 2038 4 | befagyott jégről s egyéb életveszedelmes helyekről be kellett kiáltoznia, 2039 7 | szemeiket legyezőikkel egy-egy életveszélyes látvány előtt, Kálmán szemei 2040 23| halvány arcú ifjú vonásai hogy elevenültek fel lassankint e lesújtó 2041 14| fagyott állapotban jön elő.~Elfagyott a múltak szép emléke; hó 2042 10| áll az egész. A magas part elfedi egy oldalon, a másikon vén 2043 21| félrefordítá a fejét, s úgy elfelé néző képpel kérdezé Thaddeustól:~– 2044 3 | haragos szavától elsápad, és elfeled beszélni, hanem egy gonosz 2045 6 | magát, sőt egyszer annyira elfeledkezett magáról, hogy egy jámbor 2046 10| tevéd… – szólt bele, magáról elfeledkezve Thaddeus úr –, azaz okosan 2047 20| Nagyságod egy személyt elfeledni méltóztatott, akinek igenis 2048 4 | jutnak-e eszébe gyermekei? Elfeledte-e kedvencét, a legkedvesebbet?~ 2049 1 | a segélykiáltás hangját, elfeledtek beszélni. Nem volt, kit 2050 24| meggyőződésért; hogy ezt elfeledték a gyermekek; az apák még 2051 25| hiszen az újabb kor jobban elfelejti a régi halottjait, mint 2052 20| tisztelendő uram; nagyon elfér ő ottan; hadd maradjon ő 2053 2 | hogy minden nemzetségtek elférjen benne, híjátok ide fiaitokat, 2054 4 | tőle Bajcsy, pedig magán is elfért volna a vigasztalás.~A német 2055 3 | karjával és tulajdon testével elfödte a gyermeket; egy surtató 2056 20| szép dolog lesz nekünk. Elfog bennünket mint tolvajokat, 2057 8 | mindkettőnket.~A leányka elfogadá az eléje nyújtott kezet, 2058 20| akkor emberijesztőnek is elfogadhatta.~A tisztelendő úr dacára 2059 6 | szólt a báró, egyszerre elfogadva a kínálást, mint aki ezt 2060 23| alkalmatlankodnám itten, hanem elfogatnám a hely színén mind a kettőt. 2061 10| hajhászott, hajdúival erőszakosan elfogatott, és bevitetett kastélyába, 2062 20| hogy a báró lármát csapott, elfogatta az igazi fiát, s becsukatta 2063 4 | átlépkedett a minden utat elfoglaló papirosokon, s ekként a 2064 8 | közölte vele lelke lángját; elfoglalta tőle az utolsó ellenállási 2065 3 | tudott sokáig megszólalni az elfogódás miatt, hányszor kellett 2066 9 | észrevételeiket közlék egymással. Mily elfogult volt a vőlegény, milyen 2067 10| alig bírta kimondani a mély elfogultságtól a választ.~– Igenis.~A lelkész 2068 5 | termete, összeroskadó tagjai elfonnyadtak; semmi önkéntes mozgást 2069 12| ablak zárját keresgélte, azt elfordítá, s ismét visszahúzódott, 2070 23| hogy ez utolsó bánatot elfordíthassam ősz fejéről, mely őt bizonyosan 2071 3 | szent célokra, mihelyt az Úr elfordítja felőlük e csapást.~Azután 2072 7 | Viktort meglátta, s arcát elfordította tőle, két lépésnyire kikerülte, 2073 2 | kéritek Istent, hogy e csapást elfordítsa rólunk?”~Azok pedig felelének 2074 24| belülről kinyitották. Az elforduló ajtó két halvány arcot mutatott 2075 7 | szónak nem volt ura. A világ elfordult vele, tekintete előtt összefolytak 2076 3 | hogy egy Malárdy fél, és elfut a veszélyből.~Pedig a delnő 2077 12| közelből, a siető fellegek elfutnak mellettük, s onnan ismét 2078 1 | bámulva tekintének az alóluk elfutó víz után, mely harsogva 2079 2 | Hol az őrmester? Az is elfutott. Egyetlen hajdú állt a folyosón, 2080 20| sokáig, mert egyik kocáját elgázolta a kerék. Másutt éppen egy 2081 20| Borzasztó nevetséges, ha elgondolom.~Még odakinn is folyvást 2082 22| hóbortosnak. Azután meg azt is elgondoltam, hogy ezek a fiatal urak 2083 20| hanem aminőt véletlenül elhágy.~Kálmánnak sikerült Lőrinctől 2084 19| éjszakában, egy porhüvelyét elhagyandó lélek üdve végett.~Malárdy 2085 7 | apát, a társalgási terem elhagyására azáltal, hogy költeményeit 2086 23| ha én parancsolom, hogy elhagyd!~Kálmán a legnagyobb nyugalommal 2087 3 | léleknek sem volt szabad elhagyni a várost. Ne mondja senki, 2088 3 | szabad a megyeház udvarát sem elhagyniuk.~Egy nagy faépület, azelőtt 2089 23| pedig szeretni fogom, és elhagyok érte apát, anyát és minden 2090 18| oltalmazhassa magát.~És olyan elhagyottnak, olyan nyomorultnak érezte 2091 4 | aztán folytatták, amit ezek elhagytak.~A munkások csak vártak, 2092 13| valami mulatságost, s amint elhagyták a nevetést, megint folytatta 2093 20| irigyelhettek volna. De én elhagytam e kincseket. Hiú tudományok 2094 7 | Behívta őt magához szobájába, elhagyva vendégeit néhány percre, 2095 25| az egész beszélés iránya elhajlik, s én érzem, hogy történetem 2096 20| szekéren a vadaskert mellett elhaladna, egy különös társasággal 2097 11| halász egy sarkantyú előtt elhaladva megszólítá a lelkészt, hogy 2098 15| ő csak megint kénytelen elhalasztani mondását.~Malárdy igen jó 2099 9 | találta célszerűnek az esküvő elhalasztását leendő visszatértéig. Még 2100 20| Vétek volna tőlem minden elhalasztott pillanat, melyben kötelességemet 2101 23| mondott, hogy az ember éjfélig elhallgatta volna.~Teheneket is tartott 2102 6 | boltívekről nagy üvegprizmákkal elhalmozott csillárok ereszkednek alá. 2103 1 | magas templomablakokon, elhalványítva az oltár gyertyáit, mik 2104 9 | áldomást intéznek hozzá, úgy elhalványul; szinte megdöbbenti a reá 2105 4 | komikumig vitt szenvedélyével, elhanyagolt viseletével, a szórakozott, 2106 13| uram meg volt szorulva, elhányta kezéből fegyvereit: árját, 2107 22| hórihorgast, még a hacukáját is elhasítottam, de mégsem tudtam volna 2108 12| önakaratát: lelki tudat, elhatározás, emlék és bánat egyszerre 2109 4 | szemeiben az ihlet és magasztos elhatározottság tüze lángolt, ajkairól elmúlt 2110 7 | szóval nagy ember.~A társaság elhelyezé magát a körbeállított székeken, 2111 5 | Bajcsy uram, s amennyi csak elhelyezhető volt a két fülébe, annyit 2112 13| sem él utána sokáig; nem élheti túl azt a nagy gyalázatot 2113 20| tulajdon gyermekünk; midőn elhitettük önmagunkkal, hogy mi népek 2114 6 | voltak alkalmazva, mindenki elhitte, hogy hízelgése igazmondás, 2115 12| vizek nagy tömegét csendesen elhömpölyögni.~Most egyszerre akaratlanul 2116 13| valami sötétség pillanatra elhomályosítá az ablakát. Más észre sem 2117 20| indultam meg vele, hogy elhozom őt a méltatlanul szenvedő 2118 2 | a téren, apró gyermekek elhozták takarék márjásaikat, egy-egy 2119 20| utasítással, hogy amidőn elhozza a nagy kaszás gazdája azt 2120 16| lajstromába, s még jobban elhűlt rajta, hogy meglátta, miszerint 2121 20| mögött; a tisztelendő úr eligazítá magán stóláját, görbe fésűjével 2122 14| a népkegyre bízta annak elintézését, kik legyenek a megye tisztviselői.~ 2123 21| alázatosan felelt neki:~– Elismerem, uram, hogy ön méltán neheztel 2124 20| életében volt kénytelen elismerni, hogy ebben a játékban nincsen 2125 21| fel; Thaddeus úrnak pedig elismerő szavakat mondtak példás 2126 7 | Cairo, professor magiae; elismert feketeművész és boszorkánymester; 2127 12| gondolattal megmérni, átérezni, eliszonyodni tőle.~Az emberek lefeküdtek 2128 9 | az egész világ megszólja, elítéli őket, s vagy azt fogja hinni, 2129 12| fejsze bukott alá az apjától elítélt fiú a Duna mélyébe. Elbúcsúzott 2130 12| következetes, ez azt mondja: „Élj tovább, nem haltál meg!”~ 2131 2 | zöld dolmányokban előre eljárták mind ezen urakat, s biztosíttatták 2132 8 | családi kör előtt legelőször eljátszott az ifjú, olyan valóságos 2133 3 | énekelhessék a verset:~„Ím eljöttünk nagy örömmel,~Felséges Isten,~ 2134 21| amíg azok az Úr zsámolyához eljutnak, együtt könyörögve gyarló 2135 13| kisasszonyét, s annyira elkábította őket, hogy hozzáadták, és 2136 3 | volt hallható.~A várnagy elkékült ajakkal jött mondani az 2137 21| percre még vastag ajkai is elkékültek; mikor meg akart szólalni, 2138 21| akart; Thaddeus urat szinte elkényezteté, pedig az is úgy élt, mintha 2139 3 | egy pillanat, és a szép elkényeztetett gyermek; ki szemefénye volt 2140 18| ostornyelet talált a földön, azzal elkergette az ebeket; az ostornyél 2141 9 | súlyos átok zúdíttatott alá elkeserült ezrek zsolozsmáitól visszhangoztatva, 2142 11| deszkákból két személy számára, elkészíté az evezőket a ladik orrában 2143 8 | szigetig. Ott már előre elkészített halászvacsora vár reájuk; 2144 3 | kocsiszín, volt lakhelyül elkészítve az úri családnak. Annak 2145 7 | ellenfeleivel.~Mikor ezzel is elkészült, akkor Vasady inte a juhászlegényeknek, 2146 16| odafenn a megyeházán szépen elkészültek a szavazáshoz. A négyezer 2147 22| gorombaságra megint nem volt elkészülve. Azt várta inkább, hogy 2148 8 | víz folyásának átengedve, elkezdék együtt játszani egyikét 2149 12| mikor az ablakom alatt elkezdi pokoli dúdolását, elmegy 2150 16| meggondolja, hanyatt feküdjék, és elkezdjen kacagni, amíg lélegzetében 2151 20| minden úgy ment volna, ahogy elkezdődött?~A nagy filozófus a furcsa 2152 7 | Mindenben ellenemre van; elkezdve a ruhától, melyet viselünk, 2153 2 | ott állván, a középen, elkiáltá magát:~– Micsoda? Hát nincsen-e 2154 22| visszafordultam, hogy majd elkísérem a Tóthékig, úgyis el vagyok 2155 2 | küldöttség többi tagjai is elkísérték, biztatván ügyfeleiket, 2156 5 | levétesse a címert a kapu felül, elköltözzék a város túlsó végére, reggelre 2157 10| azon bűnök között, amiket elkövettél, a legnagyobb, a legmegbocsáthatlanabb? 2158 13| s iszonytató sok csalást elkövetve minden vidéken, utoljára 2159 7 | az ő öröksége.~Az alispán elkomorodva sóhajta fel, s bágyadtan 2160 23| neked jót fog tenni.~Kálmán elkomorult.~– Ma nem mehetek, édesanyám: 2161 10| és szánandók azok, akikre elküldettél. Még egyről világosíts fel! 2162 24| levélbe írva, amit Gutai elküldött Viktornak?~Neki egy kő esett 2163 20| egész kovácsműhelyt. Azután elküldte őt a báró Bécsbe neveltetni, 2164 23| Komáromban, azt kicsinosítjuk, ellakhatunk benne; szép kert van mögötte: 2165 4 | vette is fel, s e szemek ellankadtak, de a lelkesülés perceiben 2166 12| fáradt életerővel kimerülten, ellankadtan ágynak fekszik, a felzajdított 2167 20| amiből vízzel szokta magát ellátni az egész helység embere 2168 22| szinte minden reggelenként ellátogatott a vármegyeházához – magát 2169 3 | házakon keresztül messzire ellátszik a csillag.~Most is látszik 2170 4 | megkeresztelte őket, személyleírással ellátta, és ismerősei közé sorozá.~ 2171 4 | Gutai Thaddeus uramnak, és ellátták őt bőséges fizetéssel; kurátort, 2172 12| akar fordulni, akkor ismét ellenáll a szél volt az, a rohanó 2173 15| óhajtásnak ő nem is kíván ellenállani, s hogy mindeneknek eleget 2174 8 | elfoglalta tőle az utolsó ellenállási ösztönt: a gyűlöletet, és 2175 7 | földet, s akkor egyszerre ellenállhatatlan erővel taszítá ellenfelét 2176 12| meg-megcibálva dühösen, amelyik ellenállni mer, s zöld ágakat tépve 2177 7 | édesapjához. Mindenben ellenemre van; elkezdve a ruhától, 2178 7 | szólt tétovázva készülő ellenfeléhez az ifjú –, hogy szedd össze 2179 6 | s mind a ketten leverték ellenfeleiket.~– Úgy volt, úgy volt! – 2180 7 | pihent erővel mérkőzik meg ellenfeleivel.~Mikor ezzel is elkészült, 2181 23| egész világ előtt, mondhatod ellenfelemnek, hogy gyáva vagyok. Én fogom 2182 24| nyújtá ágya mellett álló ellenfelének, Malárdy visszaszorítá azt.~– 2183 2 | Dárdahegynek nevezik: – az ellenkezőt bebizonyítani nehéz; később 2184 10| engedett magával történni ellenmondás nélkül.~A szekér a Duna-partra 2185 9 | volt. Viktornak e levélre ellenmondhatatlanul sietnie kellett haza, márpedig 2186 16| annál ült három táblabíró ellenőrzése mellett három megyei jegyző, 2187 16| hasonló tréfát mondani, kérve ellenőrző táblabíróját, hogyha el 2188 13| rajta.~– Nekem nincsenek ellenségeim. Jó csizmát varrok, senkivel 2189 15| Malárdy egyenkint látta ellenségeit a zöld asztal mellől felállni 2190 2 | lakosai között, és régi ellenségek nyújták egymásnak kezeiket, 2191 12| azért én utálom őt, és ellenségemnek vallom, akár élek, akár 2192 21| kellett volna; apja halálos ellenségének leányát, a vallásüldöző 2193 1 | sötétségben, kivált ha egy ellenséges szellő végigfuvall a parton.~ 2194 4 | Oenothera biennis föltalálását ellensúlyozza, vagy azt éppen háttérbe 2195 9 | nyíltszívű asszonyság ami ellenszenvet az első pillanatban felvett 2196 9 | asszonyság indokai a báró iránti ellenszenvre ugyan többé-kevésbé nagyon 2197 6 | lehetett?~Még feltűnőbb volt az ellentét az alispán két gyermeke 2198 6 | szobornak nevetni?~Most egy ellentétes alak lép közéjük, egy vén 2199 21| hajjal valami kellemetlen ellentétet képeztek a sötét szemek; 2200 2 | gyűlésében; a tanács nem mert ellentmondani; az egyházi hatóságok részéről 2201 24| százezer ember ura volt, ellentmondást nem tűrt, s midőn egyetlen 2202 24| mint mi is megbocsátunk az ellenünk vétetteknek.~E pillanatban 2203 5 | uram, csupán azzal az egy ellenvetéssel szokta keresztültörni magát 2204 15| illetékesnek találta, s midőn egy ellenzéki szónok éppen leghevesebb 2205 2 | nyelve hibázott.~– Mi nem ellenzünk ám az! Mi nem haragszunk 2206 3 | zuhanat után a szoba közepét ellepő omladék között. A kőragasz 2207 23| mely a Malárdy-kastélyt ellepte, lassan égető láng volt, 2208 22| ha csendes suttogásaikat ellesve, azokból tanulság végett 2209 5 | fehér lett hozzá: az idők ellopták róla a pirosságot.~Bő úti 2210 5 | öregasszony nyugtalan volt Lila elmaradása miatt. Nem tudott már nála 2211 20| tisztelendő úr megfeddé, hogy úgy elmaradoz tőlük, mire Kálmán kivallá, 2212 4 | alatti orkán; végre egészen elmaradtak: egy egész napon semmi rengést 2213 12| elkezdi pokoli dúdolását, elmegy a kedvem a munkától, az 2214 12| hajnal, hogy nesztelenül elmehessenek onnan, a család tagjai elbújtak 2215 7 | Brávó, brávó barátom! Te elmehetsz magadat produkálni mint 2216 23| is!~Azután ismét keserű elmélázásba esett, fejét lehajtotta 2217 7 | Herminához. A szép lányka elmélázva ült karosszékében, s csak 2218 4 | fel a lelkészt tudományos elmélkedéséből, s még akkor is, ahelyett, 2219 4 | azután azt felelte~– Akarok elmenni a várostól; aztán akarok 2220 22| valamit, azzal egymás után elmentek a part felé. Azután hazavittem 2221 25| művek, mik az írónak saját élményeivel vannak kapcsolatban.~Azt 2222 7 | megtébolyodott. Elsápadt, szemei elmeredtek, kezeiben összetört az írás, 2223 22| alázattal, az egész cipellőm elmerült bele. A minap meg a Fekete 2224 12| benyomta kezével a férfi az elmetszett üvegszeletet, az halkan 2225 10| szereti a kalandokat; mikor elmondám neki, hogy szöktem és rejtőzni 2226 22| fontosabb tárgyra vergálna; s elmondaná breviter et confuse, hogy 2227 22| a folyosón, kihallgatta, elmondatta magának a panaszaikat; ő 2228 20| birtokában néhány óráig, s elmondhassa, hogy egy bolond ember jövendölése 2229 2 | akik meglátnak bennünket, elmondhassák rólunk: íme, ezek ama híres 2230 2 | Malárdy Ferenc bizton elmondhatja magáról, hogy jelenleg ő 2231 7 | adott, most könyv nélkül elmondják előtte, s azt állítják, 2232 22| jól a szívére, hogy úgy elmondjon egy óranegyed alatt mindent, 2233 22| dolgokból, amiket nekem most itt elmondogatott, csak egy drága szót is 2234 22| férfiúról hallottak apáink, s elmondogattak nekünk, s amit mi lassankint 2235 2 | Az sem. Majd mindjárt elmondok róla egy pár adatot.~A rémület 2236 10| megtanultam könyv nélkül, s elmondtam utána.~Az öreg nagyot sóhajtott:~– 2237 15| fülébe, amire az is nagyon elmosolyogta magát, s a fejével helyeslést 2238 6 | volt nála egy ily alkalom elmulasztása.~Az alispán születése napján 2239 9 | világos ok nincsen annak elmulasztására, de annál több a sietésre.~ 2240 6 | ráemlékezett, ha egyszer elmulasztották e napot.~E napon hintókkal, 2241 24| akkor meghalni?~Oh, de elébb élned kell úgy, hogyha meghalsz, 2242 16| küszöbön, valaki az urak közül elnevette magát, Vasady megállt az 2243 21| nem annyira megtisztelő elnevezés, mint amennyire következetes.~ 2244 2 | nyakravalót Cobor vezérnek a róla elnevezett hegyen: innen a dárdai és 2245 2 | biztosíttatták magukat a kegyes elnézésről, nehogy hasztalan reménységgel 2246 5 | találkozott vele; szomorúan elnézett mellette, mintha nem is 2247 8 | Eleinte csak gyönyörűség volt elnézni, mint duzzadnak fel a láthatáron 2248 8 | ilyen vihar ellen. Viktor elnézte, mint reszket a leányka, 2249 15| meg van már vitatva. Az elnök az előadottak után elismeri, 2250 7 | engedjen ennek az ördögnek elnyelni! Nagyságos muszka úr, ne 2251 7 | a pokolravalóját: bizony elnyelt volna, ha a tekintetes urambátyám 2252 6 | szabva, mennyire szabad elnyílni a szájnak, meddig szabad 2253 14| akiket bántott, eltiport, elnyomott, azok féltek, reszkettek 2254 12| felzajdított lélek pedig nem tud elnyugodni, akkor előjönnek azok a 2255 7 | tudta hengergetni jóízű előadása zamatjába, hogy még az érdekelt 2256 7 | nevezetes szemfényvesztő előadásai végett, ki éppen ez ünnepélyre 2257 7 | Itt nem fogunk azért színi előadást látni, még abban az időben 2258 16| érdekes anekdoták fognak előadatni, azokat jegyezze fel, s 2259 5 | szájjal és zöld ábrázattal tud előadni, hogy az embernek a haja 2260 7 | mai világban a közönség az előadott mű után a kritikus szemöldökét.~ 2261 15| már vitatva. Az elnök az előadottak után elismeri, hogy a protestáns 2262 7 | szakállt kössön az állára, s előálljon azzal a hazugsággal, hogy 2263 15| megzavartatni. Igenis, bátran előállt, s egyik kezét megtámasztva 2264 12| rezegnek.~Majd meg valami előálom lepi meg, s az mindig egy 2265 25| ahogy most élünk, vagy ahogy elődeink éltek? Nem voltak-e azok 2266 16| hogy ama gyűlésen jelenvolt elődeinknek teljes mértékben el kell 2267 2 | közt osztassék fel, hogy az elődök ne legyenek kénytelenek 2268 21| kiugrik, s rúg és harap, akit elöl-utol talál, akkor nagyon méltán 2269 24| hajadonfővel Malárdy Ferencet, az elöl-utól találtaktól kérdezgetve: 2270 7 | függönyre jövendő bámulata előérzetében. Ő most nem lát senkit, 2271 14| Ezerhétszázkilencvenben ezt a kedves előérzetét a tavasznak sokkal korábban 2272 2 | zászlós halom és a zöld élőfa. Valamint arról is meg kell 2273 7 | szoktak álmodozni, aki gazdag előfogattal hajtat be az udvarra; otthon 2274 10| kellett hagynom. Azután előfogtak, kikérdeztek, hogy merre 2275 2 | folytatá Kanál Ignác uram – előfordult a mi érdemes polgári céhünk 2276 7 | azáltal, hogy költeményeit előhozta elolvasni.~Nem szólt Kálmánhoz 2277 22| utca közepén, s akkor majd előjön a fickó, ha még lélek van 2278 12| nem tud elnyugodni, akkor előjönnek azok a kínos látások, amiket 2279 11| s nem mert volna addig előjönni, amíg a hold látja; most 2280 14| hírt hordva minden házhoz; előjöttek kemencehasadékokból, pest 2281 4 | egy napon megnyíltak az élők lábai alatt, hogy őket eltemessék, 2282 16| teremben csak a főispán és az előkelőbb hivatalnokok maradtak.~Midőn 2283 3 | egykor mind a mi ivadékaink előkelői lesznek; és uraságod nevét 2284 6 | isteni szolgálatot tartani az előkelők számára, mely alkalmakkor 2285 5 | szorítja háttérbe a bennszülött előkelőséget.~Csupán a Malárdy-család 2286 4 | azt a szegre; maga pedig előkerese egy szűk nyakú kalamárist, 2287 2 | templomnak.~Merész férfiak előkeresték a romok közül az oltári 2288 3 | közepére, kitálalva egyszerre előkerülhetetlen retardatumait.~A zárkő ismét 2289 14| napfényre; régi poros öltözetek előkerültek, s megjelentek az utcán, 2290 6 | végzi a törvényes pálya előkészületeit, s az nagy szerencsének 2291 2 | bárha némelykor furcsa előkészületeket tesz is, de mindig okosat 2292 9 | okirat címét.~A menyegzői előkészületekre nem volt négy napi időnél 2293 7 | rendkívüli műtéthez némi kis előkészületet tegyek? Par exemple: nem 2294 25| őt az Isten művére, aki élőket alkot.~Azért legélvezetesebbek 2295 22| azokból tanulság végett az élőknek némelyt kifecsegek.~Hiszen 2296 22| Tisztelem a nagyasszony elokvenciáját – vágott közbe Bajcsy alispán; – 2297 11| ásítva fogott a munkához, eloldá ladikját a tőke mellől, 2298 9 | ellenére van; háromszori előleges kihirdetés nélkül, a meghívott 2299 20| tyúkjaikat az udvaron; minden élőlény tántorgott, dülöngélt, a 2300 2 | csoportozat közül szintén előlépe nemes Bajcsy András uram, 2301 19| voltak már, minden háznál eloltották a gyertyákat; az éji őr 2302 15| fekete földig, széthullhatsz, elolvadhatsz: mikor a legvégsőre jutottál, 2303 14| Jön a tavasz”, hó és jég elolvadt; fagyott virág, dermedt 2304 7 | hogy költeményeit előhozta elolvasni.~Nem szólt Kálmánhoz egy 2305 10| tehetted ezt?~– A verset, amit elolvasott, első hallásra megtanultam 2306 24| ezután megcsókolá, s ismét elolvasta. Az üdv sugára reszketett 2307 7 | azok, akárki mit beszél. Én elolvastam egyet-egyet tízszer is; 2308 20| magáért, de hitének, feleinek előmeneteléért.~Thaddeus puritán büszkeséggel 2309 2 | innen a dárdai és coborhegyi előnevek. Tulajdon nevét pedig egy 2310 18| valami szemközt jövő hirtelen elordítá magát előtte.~Malárdy összerezzent; 2311 20| tisztelendő úr előtt, s előrebocsátá őt a hágcsón.~– De vajon 2312 7 | tevé magát, fehér karjait előrefeszíté, s mintha acélrugók mozdulnának 2313 16| bizonyosan összebeszéltek, s előrefurakodtak. Majd vége lesz annak.~Egy 2314 21| minek következtében hanyagul előrehajlott, s mikor fel-felütötte a 2315 8 | szélrohamnál vették észre az előrehaladók, hogy a hátulsó csónakok 2316 7 | csodatéteket. Bámulatában egészen előrejött már a színpadig, s egyszerre 2317 20| mikor elment. Tessék bátran előrekerülni.~Thaddeus úr felhágott a 2318 2 | ott nála nélkül; tőle függ előremenetel és megállapodás; az ő szemöldökei 2319 7 | a fejét.~Miután nevetve előrement ismét, Hermina mellett volt 2320 8 | dereglyéből kiáltoznak valamit az előresiettek után. A szél nem enged szót 2321 20| tudott kukorítani, a pulykát előrevitte a feje, kacsák, libák boldog 2322 13| tudta név szerint mindazokat előszámlálni, akiket e héten eltemettek, 2323 2 | mellé, e táncoló székekre, előszedegetni a dörömböző almáriumok csomagait, 2324 19| tapogatózva megtalálta az előszoba ajtaját, ott a sötétségben 2325 20| belépteté rajta Thaddeus urat az előszobába.~Az ajtó belülről is egészen 2326 14| grófok, mágnások várakoztak előszobájában pártfogását esdve; mert 2327 10| elrontottam mindig a kedvező elővéleményt, mely irántam támadt.~– 2328 2 | azután kénytelenek valának elővenni zsebkendőiket, és szemeiket 2329 23| tekintetes asszonyt, hogy elővévén szülői tekintélyét, beszélje 2330 7 | kell lenni, jónak találná elővigyázatosságból egypár szőnyeget teríteni 2331 21| ajtaját kinyitották, minden előzetes kocogtatás nélkül.~A tudós 2332 22| Bajcsy ismerte ez eset előzményeit, s annál jobban értette 2333 6 | saját puskáját, egyik cső elpattant, s jobb kezét egészen összemarcangolta; 2334 10| nem látogattam; sok pénzt elprédáltam, adósságokat csináltam, 2335 9 | bolondokat mond, énekel szemtelen elragadtatással, táncol vakmerő mozdulatokkal, 2336 23| tudott mindent?~Malárdy elrejté arcát kezébe, mint aki sír, 2337 7 | hogy egy villanygép van elrejtve e tallérban?~A bűvész még 2338 5 | e nő mellett állt. Akkor elriadt ajkai szegletéről a tudós 2339 10| Hogy apját lekötelezd, fiát elriasztottad a poétai pályától. Hogyan 2340 19| csengettyűszó is elhangzott, sokáig elringatva utóhangjait a csendes éjben.~ 2341 7 | magában, hogy őhozzá közel elromlanék; aztán meg ismeretes is 2342 21| és anekdotonnak, ezt is elrontja komoly közbeszólásával.~ 2343 10| a nőcselédséggel, s így elrontottam mindig a kedvező elővéleményt, 2344 3 | nagyúr haragos szavától elsápad, és elfeled beszélni, hanem 2345 23| Malárdy arcának szertelen elsápadását, látta, mint szorulnak össze 2346 1 | ragadta magával túl az elsepert vízgáton, bevitte a városba, 2347 7 | hirtelen felkapta iratait, s elsietett a teremből, olyan dúlt arccal, 2348 5 | szegletéről a tudós hiúsága, elsimultak homlokáról a pártférfi szilárd 2349 5 | kétszer-háromszor is megölt, elsiratott és eltemetett, ki mennyiszer 2350 14| neveztettek, de akikkel elsőszülött testvéreik nem bántak testvérek 2351 2 | Nem, ez a város nem fog elsüllyedni!~A föld csak néha-néha rendült 2352 1 | titokteljes medre, az évek előtt elsüllyedt hajók romjai, elveszett 2353 1 | romjai, elveszett vasmacskák, elsüppedt málhacsomagok, rémletes 2354 23| és eresztette tovább az elszalasztott szálat; az orsó pörgött, 2355 12| volt, amíg valaki kétszázig elszámlált, ő addig el tudott lenni 2356 7 | Malárdy alispánhoz szomorú, de elszánt arccal lépett be Kálmán.~ 2357 5 | a clavichordiumok jobban elszaporodtak, s most a pergő rokkának 2358 9 | bűvkörbe, melyben mindenki elszédül mellette; a mostohaanya 2359 3 | föltevé magában, hogy nem fog elszédülni, bármennyire nézzen is a 2360 6 | bácsi; az alispánnak valami elszegényült atyafia, ki az alispánnál 2361 3 | megrezzentek, s készek valának elszéledni, ha Bajcsy András uram bátran 2362 5 | gyakorol még most is némi elszigetelt Olimpot a város közepén, 2363 5 | más emberek leányaihoz, elszöktetett kisasszonyok, megkezdett 2364 4 | az ajtóhoz lép vele.~Az elszörnyedés elfojtott zúgása hallatszott 2365 23| mennyiségét, az emberek elszörnyedtek rajta. Kérdés volt, hogy 2366 10| Nyújtsd kezeidet…!~Lőrinc elszörnyedve kérdezé:~– Atyám, mit akarsz?~– 2367 22| hogy még világi életében elszokott a rossz hír hordozásától.~ 2368 20| ezt a bánatot én nem tudom eltagadni. Nem vigasztalnak engem 2369 14| reszkettek tőle és hallgattak, és eltagadták haragjukat. S a bámulat 2370 9 | tennie arcán, hogy jó kedvét eltakarja, amidőn Viktorral tudatja, 2371 23| korlátlan hatalom és rang eltakarják a rossz lábon álló gazdaságot, 2372 9 | bánata sem lesz azt képes eltakarni, pedig már mégis a vőlegénynek 2373 11| is eltűnt, a parti bokrok eltakartak mindent.~És azután eltűnt 2374 4 | piacról e szavak alatt, sokan eltakarták füleiket, hogy ne hallják 2375 8 | mindnyájukat leküzdi a Viktortól eltanult mesterfogásokkal. Kálmánt 2376 7 | miei ubbedite! – A bűvész eltátotta a száját, s a csizma egy 2377 24| volt képes a halott mellől eltávolítani.~Belefogózott annak hideg 2378 5 | minden fölösleges széket eltávolítsanak, nehogy Mákosné asszonyom 2379 16| folyosón.~E veszedelmes ember eltávozása mégis hatással látszott 2380 16| azt, amik itt történnek, eltávozom; de ti meglátjátok – hogy 2381 3 | asszonyok még a templomból eltávoztuk után is arról beszéltek, 2382 5 | kegyetlen plágája, mely élte napját gyakorta megkeserítette, 2383 10| életedből, mert abban nem éltél. Van-e valami vallásod? 2384 7 | meleg bizalommal kezdtek eltelni, midőn viadori állásba tevé 2385 4 | élők lábai alatt, hogy őket eltemessék, és mindenki jól tudja azt, 2386 12| udvaron; a süvöltő zúgás eltemeti a léptek zaját, a dörömbölő 2387 3 | kémények, falak a földre, s eltemetik szűk ablakaikat. A szerencsétlenek 2388 8 | mulatságokkal, komoly munkával eltemetni nem lehetett; Viktor arról 2389 13| előszámlálni, akiket e héten eltemettek, és mégegyszer annyi ágyban 2390 20| megbocsátani, akiket már eltemettünk.~És valóban Lőrinc el volt 2391 1 | vizek éjszakájába voltak eltemetve, álltak ijesztőleg a napfény 2392 21| megriad, s bősz dühében eltépve az illem gyeplőit, a rendes 2393 24| mutatá neki: „Ti harcban éltetek egymással, haragot támasztottatok 2394 23| rázárta az ajtót, és a kulcsot eltette keblébe.~Azután ismét visszatért, 2395 14| szerették, akiket bántott, eltiport, elnyomott, azok féltek, 2396 6 | teljesíteni.~Az alispán eltitkolhatatlanul rossz kedvbe jött e baltudósításra. 2397 20| nevelésében kellett volna eltöltenem; háládatlan holt könyvek 2398 14| fejedelemnek, miket nem volt szabad eltörölni a január 28-i áldást-író 2399 18| harapni; szerencsére egy eltört ostornyelet talált a földön, 2400 20| furcsa ábrázatot azokkal az eltorzult vonásokkal és a fekete szemekkel, 2401 4 | utcákról, a közterekről kezdtek eltünedezni a hevenyészett faházak, 2402 5 | képzeletüknek, hogy Lőrinc eltűnését a legborzalmasabb regényjelenetekkel 2403 16| ott az ablakban egyszerre eltűnik helyéről: hanyatt esett 2404 20| egyetlen fiát a habok alatt eltűnni, s miután félóráig hasztalan 2405 3 | a megyeház kapuja előtt; élükön az érdemes céhmesterrel, 2406 7 | hideg hozzám. Ő egészen elütött tőlem. Semmiben sincs kedvemre, 2407 12| büszkén, azután egyszerre elundokolva, fekélyekkel, bélpokollal 2408 3 | van. Azt parancsolta, hogy elutasítsak minden embert.~– Jó. Tehát 2409 24| többet, mert ő e percben elutazik, s ahová megy, onnan meglehet, 2410 1 | visszaüvöltsenek az elhagyott városra; elvadult macskák szökdeltek egyik 2411 24| hitfél fejét, egymástól elválasztja; hogy mily átkozott tusa 2412 9 | készségét e kegyeletes szolgálat elvállalására.~És most ők sem lesznek 2413 10| szerep tréfa volt, midőn elvállaltam. Az öreg báró azt állítá, 2414 4 | egész alakja, egész arca elváltozott e néhány perc alatt. Az 2415 8 | vissza a kastélyba.~A parttól elválva, a hattyú és a szirén előre 2416 2 | imádhatnák, s ne kényszerülnének elvándorolni, minden úrnapján szomszéd 2417 19| is azt hitte, hogy ráér elvárni, míg a hadastyán újra bekopogtat 2418 8 | tudta azt, hogy szüléik már elvégezték azt egymás között, hogy 2419 3 | kisasszonynak, hogy azt elvegye tőlem.~– Óh, a papa nekem 2420 22| nekem semmim sincs, amit elvegyenek tőlem.” – Milyen együgyű 2421 6 | be van gombolva; könnyen elvegyülhetne a palota előtt ácsorgó köznemesek 2422 4 | kellett, míg azok odabenn elvégzik.~Azonban az ének elhangzott, 2423 7 | sokkal magasabb művészet élveiben, amikhez mi együgyű szemfényvesztők 2424 13| okos emberek építészeti elveit, akik nem hozzák ki az ablakaikat 2425 22| érniük, hogy Lila miatt elvesszen az a derék ifjú ember, s 2426 12| leszórt cserepek zajában elvész a falhoz támasztott hágcsó 2427 2 | csapás?~– Sőt nem kell-e elvesznünk mindnyájunknak abban?~– 2428 9 | csakugyan van az alispánnak egy elvesztegetni való leánya, azt minél elébb 2429 1 | emberek meg voltak némulva, elveszték a segélykiáltás hangját, 2430 7 | sokba került.~– Hogyan?~– Elvesztém az ő szeretetét.~– De megnyerte 2431 15| kivenni.~A nemzeti nyelv elvesztésével elveszett a jó erkölcs is; 2432 9 | bizonyulván be rá, a móringot elvesztette; hasonló eventualitásokat 2433 23| minden léptemen? Hiszen elvesztettem már mindenemet; nem vagyok 2434 8 | egyszerre sötét lesz; a fergeteg elveszti festői szépségét; a felhők 2435 15| megtartja, de mi azokat is elvetettük; nevetni és megbámulni való 2436 11| hangot te ellened, amiért elvevéd tőlem az én napjaimnak világát 2437 4 | a legnagyobb műgyönyört élvezé, egy hosszú csészéjű halványsárga 2438 20| utat.~– Hát hiszen majd elvezetem én.~– Ugyan, ha lenne olyan 2439 6 | otthon maradt családja felől, elvezette őt a terem utolsó szegletébe, 2440 20| tenyerébe, amit a mackó teljes élvezettel szedegetett fel markából 2441 8 | aranyos habokat csapkodó elvezőütemre távoli barcarola hangzik.~ 2442 14| tavasznak sokkal korábban élvezte minden bimbó, minden szív, 2443 17| nézve, hogy e nagy feladat elviselésére neki nincs egyebe, mint 2444 10| fejeinkre: adj erőt nekem, hogy elviselhessem a te akaratodat!~Lőrinc 2445 2 | helyzet rendkívüliségét elviselhetővé tegyék, építettek fakunyhókat 2446 24| világból valók. Amit magammal elviszek, kevés az és szegény kincs, 2447 20| jegyzéket megtalálni. Azt elvivé Thaddeusnak.~A lelkész megismerte 2448 16| közelíté meg az ezret.~– Tessék elvonulni innen, táblabíró úr – szólítá 2449 3 | átlépkedve a kapubejárást elzáró hullatag köveken, a sötét 2450 10| őrültet tevél magadból és azon emberből, akinek álarcát viselted. 2451 5 | ábrázatja, mint más tisztességes emberé; hogy fogai feketék az örökös 2452 2 | András uram. Nem olyan igaz emberek-e a kegyelmetek hívei is, 2453 6 | Rá lehetett olvasni az emberekre csizmáik színéről, alakjáról: 2454 2 | világért nem mernék ilyet adni emberem szájába, de miután nem vagyok 2455 23| légyen, sem találhatott volna emberére.~A derék matróna megállítá 2456 21| megszentelő bűbáj emelte emberfölöttivé; szép lelke látszott azon 2457 2 | kétfarkú oroszlán a véres emberfővel, meg a zászlós halom és 2458 10| a kérdésre. Csald meg az emberiekben az embereket, de ne az isteniekben 2459 20| szemöldök árnyéka, akkor emberijesztőnek is elfogadhatta.~A tisztelendő 2460 14| az ő nevének emlékére, az emberiség dicsőségére; amik felkísérik 2461 20| konvenciója volt az összes emberiséggel, hogy őt bosszantsa, tréfálja 2462 5 | arca akkor mutatott legtöbb emberit, midőn e nő mellett állt. 2463 20| kerülni – szólt a furcsa emberke; – bízvást mondhatom, hogy 2464 6 | szelíd, hallgatag ifjú, emberkerülő, ábrándos kék szemekkel, 2465 20| Thaddeus úr kezdte a furcsa emberkét valaminek másnak tartani, 2466 20| mindenféle divatból kiment emberölő szerszámokkal.~Ebből most 2467 5 | fogai feketék az örökös emberrágástól, hogy otthon térdig jár 2468 3 | karja alá vette, s illő emberségtudással lépett be a megye főnökéhez.~ 2469 3 | még fogékonyabb volt az emberszeretet, mint az illem és törvényes 2470 23| indulatból eredt, mint puszta emberszeretetből.~Malárdyné most már csüggedten 2471 21| mond az úr? – rikácsolá ez embertelen hangon.~– Mert ha meghalt, 2472 2 | viselik szíveikben az Urat, és emelének templomot az ő cifraságaiknak 2473 9 | volt az, hogy a dicsőség emelésére meghívott násznagyok sem 2474 8 | tajtékos üstökű hullámok úgy emelgették rémes fejeiket a csónak 2475 24| roskadni. Meglehet. Te akkor se emelj fel; lesz okod magadnak 2476 17| fogja; s nyugodt öntudattal emeljük a megyei hivatalok legmagasabb 2477 7 | szép fantázia és költői emelkedettség tűnt ki a munkából, mely 2478 6 | fenyegetőbbé tesz a két oldalról emelkedő nehéz selyem pufándli, mely 2479 4 | és ismerősei közé sorozá.~Emellett, az igaz, hogy nemegyszer 2480 12| mintha lágy szellemkarok emelnék a hullót. Egyszer azután 2481 7 | piperkőcöt:~– Fel tudod-e emelni ezt a széket egy lábánál 2482 2 | nekünk nem szabad templomot emelnünk ez helyen?~Miért nem volt 2483 16| kit polgártársai nem azért emeltek fel, hogy őt felmagasztalják, 2484 7 | emberhez nem illett.~Hanem emeltetett ama színpad egy nagy, nevezetes 2485 7 | Azonközben folyt az előadás az emelvényen. A bűvész társa, az északi 2486 7 | mosolygó arccal mászott fel az emelvényre, s vitéz önhittséggel foglalt 2487 7 | adjon.~Ismét lejött hozzá az emelvényről, ismét érinté bűvpálcája 2488 22| hanem azután ő megragadta emezt, megfogták egymást mind 2489 9 | asszonyok eléggé kétségbe voltak emiatt esve, az alispánné pecsenyéi 2490 5 | róla a professzorok. Első eminens mindenből, még a zsidóból 2491 12| találnak az ő nevében, hadd emlegessék.~Ismét meglepi az álom, 2492 1 | maradványa: tán a sokszor emlegetett alagút romjai… és a kikötőbeli 2493 14| került, kofák a piacon csúfra emlegetik a történetet; következik 2494 6 | velük, hogy édesatyja sokat emlegette mindkettőjüket. – Említett 2495 23| Malárdy név büszkeségéről; emlegetted előttem számtalanszor őseink 2496 21| nagyon régi találkozást emlegettek szappannal és tiszta vízzel, 2497 24| fövenyére, vitézségének puszta emlékében bízva; nagy kopasz homloka 2498 1 | azok ellen, kik büszkeségük emlékeivel beépíték a földet.~Szép, 2499 18| jutnának egyenkint eszébe az emlékek, amint a tárgyak szemébe 2500 6 | copfba szedve. Ez még a régi emlékeken jártatja eszét most is; 2501 10| öreg báróhoz; idézgették emlékembe, nem jut-e eszembe, mikor 2502 6 | mely mindazon kellemes emléket, mely a múlt évekből közöttük 2503 9 | tudok gondolkozni.~– Ha nem emlékezel arra, amit neked mondtam; 2504 4 | gyászoló, szomorú nap; ez az emlékezés napja ama szomorú sírokra, 2505 2 | embereknek, úgy maradt meg az emlékezetben, bízvást megírhatom a mostani 2506 9 | egészen kiszoríttatott az emlékezetből.~A vőlegény és a menyasszony 2507 9 | menyegző~Két nap múlt el ez emlékezetes csónakázás után; e két nap 2508 2 | gondolván a benne fekvők emlékezetével, mint amely helyiségből 2509 3 | belőle.~János valószínűleg emlékezett a fenyegető kis hatalom 2510 4 | rettegés napjai után, alig emlékezteti az embereket más a lefolyt 2511 4 | pedig, siralmak városa, emlékezzél meg azon napra, melyben 2512 7 | másikat, amit Hermina húgod emlékkönyvébe írtál. Olvasd el az én kedvemért.~–