| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Az elátkozott család IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
2513 9 | hívja … a legfőbbet sohasem említé a derék asszonyság: hogy 2514 7 | méltánylással hallottam azokat említeni; azt mondják, hogy gyöngyei 2515 2 | el. Azt azonban büszkén említhetik, hogy a köznemesek között 2516 16| szavaznak; ötven közül egy nem említi Malárdyt.”~Malárdy arccal 2517 17| szóljon felőlem semmit, meg se említse a nevemet soha, mintha nem 2518 3 | amiket ilyen meg olyan emplastrumokkal kell tapasztgatni; nem törődött 2519 16| Bajcsy hátul maradt 1770-en.~Egypár reszkető hízelgő 2520 7 | megveti a hivataloskodást; énáltalam magasabb rangkörökbe juthatna, 2521 6 | a búcsújárásból, szent énekek dallamaira frivol verseket 2522 6 | szép, de legalább helyesen énekelek.~Ez több volt, mint amennyit 2523 3 | és halljanak, hogy ők is énekelhessék a verset:~„Ím eljöttünk 2524 8 | azt állítá, hogyha valaki énekelne még vele, Hermina hangja 2525 1 | többiek éjnek éjszakáján énekelték tovább a bűnbánó éneket:~„ 2526 6 | dallamaira frivol verseket énekelve ittas vendégeivel együtt. 2527 1 | Oh, az emberek olyan jó énekesek, mikor meg vannak rémülve!~ 2528 6 | ezúttal a szerencsétlen énekest, s egyúttal hadd küldjem 2529 1 | kövezetén, s belevegyíté énekét a szent boltozatok közül 2530 8 | kellett kérnie, hogy kísérje énekével a gitárt; a leány szót fogadott.~ 2531 1 | meg vannak rémülve!~De az énekhangon is keresztül tört a föld 2532 24| mindig lankadtabb hangon éneklé tovább a zsoltárt; a végső 2533 20| egész faluban olyan lárma, éneklés és fazéktörés volt, hogy 2534 10| üldözőim elől.~– Mondd, hogy énelőlem, mert más nem üldözött.~– 2535 20| azt kikérem magamnak, hogy énelőttem olyan derék férfiúról tiszteletlenül 2536 20| lelkipásztor és a többi! és mégis énfölöttem szörnyűlködik, hogy mint 2537 6 | madame für eine menüett zu engagieren?~– Wenn monsieur das findet 2538 3 | akihez ő e szavakat intézi: „Engeded-e uram, hogy a mi házunkban 2539 21| A háznál mindenki iránt engedékeny volt, mégis mindenki azt 2540 24| tudhatja, mi szelíd, mi engedelmes fiú volt ő; nem sértett 2541 9 | vőlegény ellent nem állva, engedelmeskedett.~A vendégek bámulva néztek 2542 22| kedves komámuram, – ezerszer engedelmet kérek, tekintetes alispán 2543 22| Könyörgöm alázatossággal kegyes engedelmét, ne tessék megharagudni, 2544 3 | kisasszonyka megmentése által az engedélyt kieszközlé: hát akkor Bajcsy 2545 2 | tiszteletre, amidőn azt a vizek engedik…~– Úgy vagyon – szólalt 2546 5 | a válaszadók szabad utat engedtek képzeletüknek, hogy Lőrinc 2547 20| apró tévedéseinek, és nem engedünk szívünkhöz férni senkit. 2548 9 | volt négy napi időnél több engedve, a véletlen ezt a határidőt 2549 23| visszatért, hogy férjét engesztelje: az nem szólt semmit; kalapját, 2550 20| nélkül, az nem illenék sem énhozzám, sem őhozzá.~– Ne törődjék 2551 4 | már nem parancsol; tehát ennélfogva áldja meg az Isten Bajcsy 2552 14| még beljebb fogja magát enni, be a szívig, az élő ütérig, 2553 17| De iszen eret vágtak már énrajtam, véremet is vették – nyögé 2554 2 | meghiúsították.~No, de azt énreám nem bízta senki, hogy én 2555 13| valakiről is, ne csak mindig énrólam.~Ámde arról nem tehetett 2556 23| egész világ. De ne gondolj énvelem: ne törődjél azzal! Élek 2557 10| vallását, rangbeli állapotát, enyelegtem a nőcselédséggel, s így 2558 7 | szeretetét.~– De megnyerte ön az enyémet! – szólt Malárdy, s kebléhez 2559 4 | volt künn és benn, hogy az enyészetes visszhangzó döngést az utolsó 2560 1 | a szorult keblek terhei enyésztek. A nép egy része hazatért 2561 20| szemekkel, miknek tüzét nem enyhíté szemöldök árnyéka, akkor 2562 25| azzal nem magyarázni, csak enyhíteni kívánom e tényt, ami ugyanakkor 2563 6 | néhány aranyat fájdalmai enyhítésére.~Malárdy szívéről egy nehéz 2564 7 | Nem látott rajta semmi enyhítőt, semmi buzdítást. Malárdy 2565 20| kegyed se mondja, hogy az enyim tréfa. Ne beszéljünk az 2566 20| világon, akinek a pofája az enyimhez hasonlítva, még mostani 2567 24| a lelkész.~– De örülj az enyimnek. Kívántad, hogy ilyen legyen. 2568 21| látszott azon keresztül. Epétlen, haragtalan, önzés nélküli 2569 5 | most virultak a legszebb epipactisok, füzények, a vizek tükrén 2570 24| gazdagságban, úri jólétben; házakat építék, kerteket ültettem, nyomorultakat 2571 2 | cselekedetre, mely szerint építenének kegyelmetek is egy sátort 2572 2 | volt nekik szabad templomot építeniök azon városban, azt bizonyára 2573 4 | közepéről, mint amelynek építésére csak specifikus alkalomra 2574 13| kezdte azon okos emberek építészeti elveit, akik nem hozzák 2575 18| szemébe. Míg a megyeházat építették, ott lakott ő családostól, 2576 2 | Felőlük akár a Sion hegyét ide építhetik kegyelmetek; hanem még hátravan 2577 4 | nagytiszteletű úr laka; akkori építkezési mód szerint belül az udvarra 2578 2 | kezét, és vállalja fel, hogy építsen számunkra ezért egyházat, 2579 2 | rázzuk le a mi terheinket, és építsük fel azoknak árán az Úrnak 2580 18| hogy e falak, miket úgy építtetett, mintha saját házát építtetné 2581 18| építtetett, mintha saját házát építtetné bennük, mik az övén kívül 2582 4 | most is ezen sírokra van építve, és hogy most is él az, 2583 23| gyermeke Kálmán úrfit szereti, épp olyan csapás lenne az a 2584 5 | édesanyja szegény pedig éppenséggel el is kényeztette. Már most 2585 15| utcai nagy bádogtornyos épületben lévő könyvtárt, ahol a tudósabb 2586 1 | a levegőt, a legmagasabb épületek mennydörögve dűltek össze, 2587 20| összeköttetésben a majorsági épületekkel, a nyugati homlokzat vasajtója 2588 4 | hordatják kegyelmetek az épületüket, holnapután majd lehordatom 2589 2 | voltak: náluk nélkül nem épülhetett templom. Senki sem akart 2590 3 | legtisztább csengésű, teljes érchangon válaszolt a hivatalnoknak:~– 2591 1 | harangok; a nagy, vastag ércharangokat úgy rázta a vész, mint apró 2592 1 | undok posványt és forró ércolvadékot túrva ki maga körül…~Óh, 2593 20| gyönyörű mulatság volt! A nagy erdei fák között szekérrel keresztülvágtatni, 2594 8 | kerületre kiterjedtek, s érdekei egy egész megyét foglaltak 2595 15| veszedelmes vitában őt semmi sem érdekelné, egyedül a humorisztikus 2596 7 | előadása zamatjába, hogy még az érdekelt maga is kénytelen volt azokat 2597 10| ama boldogtalan családok érdekére nézve, de őrültet tevél 2598 16| miután ott bizonyosan igen érdekes anekdoták fognak előadatni, 2599 6 | kapaszkodnak belé. Óh, az sokkal érdekesebb világ volt, mint a mostani. 2600 4 | szeparatisták, mik csak Erdély kiválasztott havasaiban 2601 7 | sem hallotta a költőnek.~– Erdélyben élt – viszonzá Viktor.~Kálmán 2602 7 | poéta írta régen, távol Erdélyországban ezelőtt ki tudja hány esztendővel.~ 2603 10| hogy az ő kisasszonyaik nem érdemlenének ilyen nagy szerencsét; az 2604 21| jutalmazni Isten a sokat érdemlett és sokat szenvedett férfiút 2605 24| senki. Egy kis falu van az erdő közepén, olyan kicsi, hogy 2606 10| semmit. Az első héten az erdőben egy magányos vadászlakba 2607 12| nem dacolnak vele sűrű erdőségek: mehet, amerre neki tetszik.~ 2608 20| egymás között.~Az pedig a név eredete, hogy ott lakik az öreg 2609 2 | mindig büszkék legyenek ősi eredetükre, és annál nagyobbra vágyódással 2610 16| élethez, a szavazatok jó eredményéhez; de nem volt szívében elég 2611 22| jóakaratáról, amikor ilyen merész eredmények kikerekítésébe bocsátkozik, 2612 16| hogy figyeljen a szavazás eredményére, s miután ott bizonyosan 2613 7 | veres állapotján, kidagadt erein, s egy-egy félrelopott pillantással 2614 7 | hátratántorult a taszítástól, s egész erejébe került, míg magát újra súlyegyenbe 2615 4 | büszkeségében, tördeld meg őt az ő erejében, és terjeszd ki e keserű 2616 23| arcán sötétkékre dagadtak az erek, egész hálózatát a hajszálereknek 2617 5 | komámuram.~– Bizony nem is érek ám én rá a szomszédba lótni-futni; 2618 14| köznemesség magasztalá azon erélyéért, mellyel a jobbágyság ellenében 2619 21| megköszönni jött hozzá azt az erélyes közbejárást, melynek folytán 2620 6 | vallásosságot tartá minden erény alapkövének.~Eközben a kápolna 2621 7 | természetben, hogy korhely apának erényes fia támad, s bölcs apa gézengúz 2622 6 | vallástalan, annak semmi erényét sem látta többé, mert a 2623 7 | vele. Hagyd már abba, vagy eressz ki a szobából!~– Nem. Kereken 2624 2 | buzgalommal kezde tréfálkozni.~– Eressze engem, Bajcsy úr. Ne tréfálja 2625 7 | feleségem van, odahaza: eresszen el, bizony sohasem jövök 2626 6 | üvegprizmákkal elhalmozott csillárok ereszkednek alá. Székek, asztalok mind 2627 20| lesunyta a fejét, s földnek eresztett füllel cammogott az ólak 2628 22| ez már! No, ezt így nem ereszthetem egyedül magában, gondoltam, 2629 4 | imádkozni, meg a pogánynak és az eretneknek; és hogy ő igaz vallásos 2630 4 | miszerint senki iránt sem érez annyi tiszteletet, mint 2631 12| perc múlva a víz színén érezé magát, az áldott levegőn, 2632 7 | távol nevelteté gyermekét, érezve magában, hogy őhozzá közel 2633 20| egyszerre kilenc kopó között érezvén magát, kutyák közt járatlan 2634 20| vagyunk hivatva. Mi nem érezzük azt az örömet, midőn a gyenge 2635 2 | atyamesterhez: „quoniam; – ergo – minthogy; tehátlan… Így 2636 22| hogy a nagyasszony el ne érhesse; – énnekem kezet csókolni!~– 2637 7 | esküdött, hogy annak az érintése pokolbeli veszedelemmel 2638 20| megint?~A mackó az első érintésre gorombán felkapta fejét, 2639 5 | ott vannak a kocsizsebben érintetlenül.~– Azután – súgá Lilának, 2640 12| felriad, mint a galvánütéstől érintett halott.~Néha azt képzeli, 2641 14| purificante, sole micante, majus erit frigus, quam fuit ante” – 2642 21| imádkozik azért, hogy ne érje Malárdyt több csapás; maradjon 2643 6 | kariatidák által cepelt erkélyen pompás delnők legyezői ingatják 2644 9 | azok csak holnap reggel érkezendnek, amikor már Viktor és menyasszonya 2645 9 | rokonai és rangtársai nem érkezhetnek meg a siettetett órára, 2646 9 | esketésen. Talán mégis jókor érkeznek, hogy neveiket az anyakönyvbe 2647 15| elvesztésével elveszett a jó erkölcs is; gyáva, esztelen nemzedék 2648 20| hideg cinizmus ördögi hatása erkölcsi érzetei ellen támadt, s 2649 21| ifjúra gondolni többé, s mit érne rágondolni, hogyha élne? 2650 13| igen nagy váratlan öröm fog érni.~Bajcsy uramat már itt megint 2651 22| még azt is meg kell nekik érniük, hogy Lila miatt elvesszen 2652 6 | zsinórövet kötött fel csípőig érő mentéje fölé, selyemnyakkendője 2653 6 | találja meg.~És azért mégis Eroberungnak tartják, és kapaszkodnak 2654 7 | össze minden eszedet és erődet, mert ha becsülettel nem 2655 7 | Arca ki volt pirulva az erőgyakorlattól, szemei ragyogóbbak, mint 2656 14| számláltatta az embereket erőhatalommal?~Ámde még mindez nem elég 2657 25| hivatott. Csak e különös erők tusája adhatta meg a későbbi 2658 11| fején keresztül a legkisebb erőlködés nélkül; atyja szemközt ült 2659 6 | szép piros mentéje. Nagy erőltetéssel most is tudja még egyenesen 2660 8 | menni lefelé; azután meg erőnek erejével vissza akart térni 2661 2 | egymásnak kezeiket, és az erősebbek mondák a gyöngébbeknek: „ 2662 8 | merészebb utakon, bátorítá, erősíté, közölte vele lelke lángját; 2663 5 | emléke eltűntek a földről; erőskezű József császár sokat változtatott 2664 5 | lakik más, mint válogatott erősnyakú nemzedék.~Nagytiszteletű 2665 1 | elmúlni ez a zúgás, sőt erősödik még, mintha valami erős 2666 5 | üdvözlésre~– Isten nékünk…~– …Erősségünk.~Bajcsy uram szótlanul sompolyodott 2667 1 | magasra hányta fel a rejtelmes erőszak, s ismét ment tovább hömpölyögve, 2668 13| odakinn a konyhában addig erőszakoskodott, amíg egy bögrét lefülelt, 2669 7 | birkózóknál, kik mázsányi terhet erőtetés nélkül bírnak hányni, vetni. 2670 7 | oda vonja magához, mint erőtlen gyermeket, aki hiába rúgkapál 2671 10| akarom cserélni.~Lőrinc erőtlenül nyújtá kezeit atyja elé, 2672 5 | rázkódott szüntelen, akaratlan erőtől mozgatva; mint egy vergődő 2673 7 | büszkén kirántá zsebéből erszényét, s odahajítá azt a viador 2674 5 | pamukot: egy jó marékra valót. Érted?~Miska szaladt a parancsolt 2675 7 | sokat vesztett részvényei értékéből ez intermezzo által, s hogy 2676 21| gondolata az volt: „No mármost értem, hogy az öreg báró miért 2677 3 | változatlan maradt, mintha nem is értené azt a nyelvet, amelyen hozzá 2678 6 | Az orgonához pedig nem is értenek ott a falukon. Az egész 2679 3 | vasútkérdés volna, talán értenénk a lelkesülést, talán tudnánk 2680 9 | az orvostól, aki röviden értesíté, hogyha még atyját életben 2681 8 | az ő mulatságaikról magát értesíttetni tartozik.~A zivatar pedig 2682 24| kezdtek az eszmék.~– Nem értesz-e még engem? – kérdé most 2683 4 | odaütött mellére, mintha azt értetné, hogy ott szív van, mégpedig 2684 20| mind jobban bámult és nem értett.~Kadarkuthy még nagyobb 2685 6 | mondott azoknak, akik azt értették. Sokkal többet, mint: hogy 2686 21| szilárdul válaszolt~– Én Istent értettem „az Úr” alatt.~– Ejh, nem 2687 6 | csak az alispán és neje értheték. Kadarkuthy László megkérte 2688 1 | még pedig amint ő szépen érthetőn kiáltá:~„Tizenkettőt vert 2689 24| a dolgot.~Azt csak akkor érthette volna, ha tudhatá, mi volt 2690 24| éltek, a gyermekek már nem értik.~Béke volt már a két fél 2691 23| hogy a csődülő népség ne értse.~– Demain, sur l’île. Je 2692 7 | hölgyeket, s végig áldomásozott értük, s hogy a poharak nem ártottak 2693 24| valahol, azt vitte sietve érvágó eszközeivel a lelkész lakára.~ 2694 24| fejed fölött, és te nem érzed melegét. Az a te leányod, 2695 1 | Amazok csak a halál leheletét érzék, de ez tudta, hogy itt Isten 2696 19| nem volt különböztetési érzéke, könnyű vérrel felelt: „ 2697 3 | alispán uram – szólt igaz érzékenység hangján. Milyen szép családdal 2698 5 | mindig – mindig.~Thádé úr érzékenyülten járult a roskatag nőhöz. 2699 16| után hulló számok; a hideg, érzéketlen számok: …ezerhatszáz ide, 2700 7 | mindenekfelett kegyes, vallásos érzelemben nevelt ifjú.~Ezt könnyen 2701 21| szívén abból a testvéri érzelemből, melyet egykor Lőrinc iránt 2702 8 | népdalaink helyét foglalták el, s érzelgős, búbánatos jellegüket átvitték 2703 1 | szívekbe, az a jótékony érzés, mi átélt veszély után foglal 2704 17| tudott mit válaszolni nagy érzései között, csak kétszer-háromszor 2705 21| öntudat, hogy eszük, jellemük, érzéseik által egy címer-nemest lekötelezhettek, 2706 12| ezek szemei előtt, micsoda érzések ezek testének minden idegeiben! 2707 20| mint eddig, nyugodtan, érzéssel beszélt.~– A hintó készen 2708 20| cinizmus ördögi hatása erkölcsi érzetei ellen támadt, s közel volt 2709 7 | olyan görcsöket okoz minden érző inában, hogy kénytelen ismét 2710 4 | halványabb, semmivel sem érzőbb.~Megvető hidegséggel néz 2711 7 | double vue feltalálója, az escamotage és indiai bűvészet avatottja; 2712 10| alig hallhatóan suttogva esdeklett bocsánatért. A lelkész egykedvűen 2713 14| előszobájában pártfogását esdve; mert ő volt a megye legfőbb 2714 22| is nagyobb rimánkodással esedezett a palotás hajdúnak már korán 2715 7 | visszavonta tőle kezét. Irgalomért esedező rabokkal így szokott bánni.~– 2716 2 | mely nap éppen vasárnapra esék – szomorú vasárnap –, hogy 2717 25| enged hozzá, később az ő eseményeiket is leírom. A viszonttalálkozásig 2718 25| alakok eszébe jussanak.~Az események, miket e regényben leírtam, 2719 22| fordulat az általam leírt eseményekben, valamint az egész történet 2720 19| városi kórházé; csak azon egy esetben tarthatván reá igényt Malárdy 2721 7 | másik hármat az erős Marci esete után sem ígérettel, sem 2722 22| füleimmel hallottam az egész esetet. Tetszik emlékezni tekintetes 2723 8 | eveztek, azon feltehető esetre, ha az úri kormányosok közül 2724 2 | kegyelmetek ajtajára? Nem esik-e az eső a kegyelmetek földjére 2725 9 | ők sem lesznek jelen az esketésen. Talán mégis jókor érkeznek, 2726 4 | szívtelenség.~E napon nem esketnek házasulandó párokat össze.~ 2727 13| hogy hozzáadták, és meg is eskették vele.~– Brühühühihihi! – 2728 7 | ártalmatlan pénzt.~Mindenki esküdött, hogy annak az érintése 2729 2 | jegyzőket, ügyészeket és esküdteket, s sorról sorra járva a 2730 15| alispántól kezdve le az esküdtekig.~Ebből veszedelmes vita 2731 7 | magának egy szerencsétlen esküdtet, annak magyarázott erősen, 2732 9 | ő nem félt.~A szerelem esküjét is reszketeg hangon mondá 2733 8 | nem kis bosszúságára, aki esküvel bizonyítá, hogy ennél ostobább 2734 9 | nem találta célszerűnek az esküvő elhalasztását leendő visszatértéig. 2735 9 | nagyrészt meg is érkeztek az esküvőre; tehát jelen lehetnek a 2736 25| ígérnek; de ezek már túl esnek e regény látkörén; s az 2737 2 | szorongatá a hozzá közel esők kezeit, s szemeivel mutogatott 2738 5 | mert Lőrincke tanul, éspedig jól tanul.~Mákosné nagyasszony 2739 13| komámuram, valami kár ne essék benne. Ez az álom nem jót 2740 17| tartotta leányait, hogy el ne essenek, nem azok őt.~– Most már 2741 8 | hogy ma legyőzője lehet ésszel és karral; azután pártfogója, 2742 22| sorral rekeszt be: „Liquidum est debitum, solvas, ebadta, 2743 18| volt: a tisztújítási nap estéje, szép langymeleg tavaszi 2744 6 | mely a kántort érte, ki az esteli tűzijátékhoz készítvén előre 2745 18| szobáiban maradni; a főispánnál estély van, odahívták, megköszönte, 2746 18| felmagasztaltatásáról, a büszke Malárdy estéről.~Malárdynak nem jó volna 2747 18| valami ismerőshöz, késő estig odamaradt; az apa hogy kétségbe 2748 7 | emelvényen. A bűvész társa, az északi Herkules, a török szultán 2749 22| veszi, alkalmatlankodik; azt eszében sem forgatta, hogy lehet 2750 7 | hogy szedd össze minden eszedet és erődet, mert ha becsülettel 2751 10| ideje, hogy megjöjjön az eszem. Ígértem töredelmes szívvel, 2752 10| idézgették emlékembe, nem jut-e eszembe, mikor ilyen meg ilyen kicsiny 2753 22| Én az én asszonyi rövid eszemmel csak úgy okoskodom, hogy 2754 2 | hajóslegények osztályánál.~Eszerint e pillanatban két pártfelekezetet 2755 20| tisztelendő úr, hogy egy valóságos eszeveszett embert lát maga előtt.~A 2756 10| fel onnan.~– Kelj fel, vak eszköze vagy a sorsnak. Szánalomra 2757 24| azt vitte sietve érvágó eszközeivel a lelkész lakára.~Mire odaért, 2758 24| ha lehet, legalább annyit eszközöljön ki, hogy ne én fűtsem a 2759 20| a cél nem szentesíti az eszközt; én nem vagyok Loyola követője. 2760 14| Milliók boldogsága van e két eszmében kifejezve; oly millióké, 2761 9 | a vad tréfa még a halál eszméjével is, ez a csúfolódás minden 2762 24| agyában zavarodni kezdtek az eszmék.~– Nem értesz-e még engem? – 2763 6 | gondolat volt a mostani eszmekoldus falmázolatoknál; az egyik 2764 24| Mire odaért, már akkor eszméleténél volt Gutai. Mintegy öt-hat 2765 18| merre jár, s midőn fel akart eszmélni, nem tudta, hogy miről gondolkozott. 2766 25| mindig szépségvonal lesz.~Az eszményvilágnak van két alakja: egy jó, 2767 25| által háttérbe szorítják az eszményvilágot.~Minthogy magam is ez iskola 2768 14| testvérek gyanánt.~E két nagy eszmét nem hagyta elveszni a nagy 2769 12| látszott ki belőle, nehogy észrevegyék.~Lábaival tovább lökte magát, 2770 6 | harapja el beszéd közben; észrevételei pikantabbak, és parfümje 2771 9 | oltár zsámolyáról.~A rokonok észrevételeiket közlék egymással. Mily elfogult 2772 6 | nehéz természetét, sértő észrevételeit, kérkedését – egy Malárdy 2773 22| engedte a meglepetéseket észrevétetni.~– Azért törekedtem olyan 2774 18| összekötve: e kert ajtaján át észrevétlenül kijutott az utcára.~A Nagymihály 2775 6 | találta magát. Mindenkit észrevett, mindenki irányában állást 2776 8 | midőn fiának ez átalakulását észrevevé, s ez örömöt Kálmán maga 2777 20| mit a joviális házigazda észrevéve, hirtelen megragadá kezét, 2778 15| a jó erkölcs is; gyáva, esztelen nemzedék kelt az erősek 2779 16| beszélnek.~Bajcsy szavazatai esztelenül szaporodnak; Malárdy nem 2780 7 | Erdélyországban ezelőtt ki tudja hány esztendővel.~Ez valami átkozott bűvészet! 2781 23| kecskerokkája volt, a guzsalya esztergályos munkával cifrára kikanyargatva, 2782 15| egy Zrínyit, egy Pázmányt, Eszterházyt, Csereyt tudunk felmutatni, 2783 20| mi lenézzük a csekélyebb eszű embert, jobban, mint az 2784 21| tetszik azon öntudat, hogy eszük, jellemük, érzéseik által 2785 2 | beszélünk-e, nem egy kenyeret eszünk-e egymással? És mégis egyik 2786 6 | híresülni kezdett „Stabat Mater”-ét, gyönyörű érccsengésű bariton 2787 23| szerette meglepni olyan ételekkel, amiket az szeret, s ha 2788 13| egyetemben, kisgyerekeket etetett fel kocamalacokkal, s rettentő 2789 20| gerjedt a tisztelendő úrnak ez etikai kifakadása felett.~– És 2790 7 | különbséget tudva tenni az etikett és a szív parancsai között.~ 2791 7 | hölgyeknek, hogy Kálmánt milyen étrangs divertissements között találta, 2792 6 | urak és asszonyságok; az étterem ajtói kinyílnak, egy pompás 2793 13| tőle.~– Kell a pokolnak.~– Ettől egyszeribe megizzad.~Izzadt 2794 6 | mellett, amellett Eudemia és Eudemián alul Hermina; így éppen 2795 6 | az alispánnál hat évvel, Eudemiánál pedig három hónappal fiatalabb. 2796 15| században egy fokon álltunk Európa bármely nyelvű nemzetével 2797 5 | asszonyom valami döghalált vagy európai háborút nem hoz be a szobájába; 2798 3 | amelyekben Istent imádhassák. Evégett küldettem én a tekintetes 2799 14| valami sötét lény, mely évekkel ezelőtt ember ajkáról született, 2800 23| van, megtakarítok belőle évenkint még ezer forintot is; apródonkint 2801 9 | móringot elvesztette; hasonló eventualitásokat jó preveniálni. Egyébiránt 2802 20| nem volt több tizennyolc évesnél; a fiú azzal ki is ment 2803 10| Csak tizennyolc. Az utolsó évet töröld ki életedből, mert 2804 6 | alispánsága huszonharmadik évét; még csak egy tisztújítás, 2805 12| főz, cibereleves. Sohasem evett azt úr korában, álmában 2806 8 | ezüstszirén alakoskodott.~Viktor evezett a harmadikon; ez karcsú 2807 8 | Viktorhoz.~– Víz ellenében evezni, öcsém? Ezt a mulatságot 2808 8 | széjjel, mikor a nagy goromba evező feléjük csap.~A sima vízszín 2809 11| személy számára, elkészíté az evezőket a ladik orrában s a kormánylapátot 2810 8 | napsugártól ragyogó víz, evezőlubickolás s távolból hangzó barcarola 2811 8 | Kálmán csónakjai néhány száz evezőnyommal előbbre voltak a többieknél. 2812 11| csónakban: a kormányos és az evezős.~A levetett békjók ott hevertek 2813 11| egészen a csónak oldaláig, az evezőtől hányt habokig, a hosszú 2814 4 | meglátogatott város népe a csapás évforduló napján háromszor keresi 2815 12| s kétségbeesett vonagló evickéléssel hajtották őt fel a magasba, 2816 7 | volt. Hiszen még néhány évtizeddel későbben is azok az előkelő 2817 2 | méltó nyelven:~– Gloria in excelsis omnipotenti Deo! Dicsőség 2818 22| Sententiam vicecomitis, excepta voce ebadta, approbari”.~ 2819 6 | őrültnek nyilatkoztatta.~Ezeknek emléke folyvást sötét árnyat 2820 9 | a Malárdyak ősi termében ezeknél szebb vőlegény és menyasszony.~ 2821 25| kígyóvonalát; az élet ugyanazt ezerfelé hajtogatja, idomítja, és 2822 8 | sajátszerű kontratáncát ezerféle képleteivel, miket ők soha 2823 14| minden bimbó, minden szív.~Ezerhétszázkilencvenben ezt a kedves előérzetét 2824 14| Valami van a levegőben…~Ezerhétszázkilencvenet írtak a keresztyén világban, 2825 13| kaphat, nem ártana egy kis ezerjófüvet meg deákliliom-flastromot 2826 16| már fejezve: Malárdyé lett ezerkilencszáz; Bajcsy András, a csizmadia 2827 16| sebesen halad előre, már az ezerkilencszázat is elérte, s Malárdy messze 2828 7 | Igen szívesen – viszonza az ezermester megértve a naiv kívánságot. – 2829 7 | pénzt, s ismét odaadta az ezermesternek.~Az másodszor még nagyobb 2830 16| egészen egyenlők voltak; ezerötszázon állt mind a kettő.~Lelkendezve 2831 25| is ők idézik elő.~Az élet ezeroldalú árnyalatai nem lehetnek 2832 16| lement, már akkor Bajcsy állt ezerszázon, Malárdy még nem közelíté 2833 2 | előre meg volt már nyerve eziránt; a derék német ácsmester 2834 18| gondolattal, hogy talán ezóta már otthon is van; míg ő 2835 16| még nem közelíté meg az ezret.~– Tessék elvonulni innen, 2836 6 | porcelán és üveg; annál több ezüst- és aranyedény, az asztal 2837 14| annak a vitorlás őrtornyáig, ezüstcsilláros terméig, utolsó ivadékáig.~ 2838 6 | nehéz ezüstös rázsaszoknyát, ezüstcsipke köténykével: karcsú, fejedelmi 2839 2 | gömbölyű termettel, még nagyobb ezüstgombokkal volt megáldva, miként tagtársai, 2840 2 | fenekét, odatartá azt az ezüsthalmaz fölé, s kirázta belőle, 2841 2 | kezét, és odavezeté őt az ezüsthalomhoz.~– Íme, szerelmetes atyámfia, 2842 20| egy szép arany billikomot ezüstkorsóval a k…i úrasztalára.~– Mi 2843 2 | való a mi vállainkon ez az ezüstlánc? Mire valók a mi kebleinken 2844 2 | mindenki magáról az ékszereket, ezüstláncok, ezüstgombok hullottak a 2845 2 | lekanyarítá válláról a súlyos ezüstláncot, leszabdalá a nagy filigrán 2846 6 | tisztújítás, s akkor megülheti ezüstmenyegzőjét az alispáni székkel, melyből 2847 2 | viselnek ruháikon többé ezüstöt; de viselik szíveikben az 2848 2 | szürke dolmányokat, lapos ezüstpitykékkel és fekete báránybőrsüveget 2849 2 | sem lábamat a kegyelmed ezüstre; no, csak ne haragudja magát 2850 22| reggel, mikor az még az ezüstsarkantyús csizmákat tisztította, hogy 2851 8 | másikban, melynek ormányán ezüstszirén alakoskodott.~Viktor evezett 2852 3 | Úrasztalára, nemkülönben ezüsttányér és serleg az úrvacsorájához 2853 10| vőlegényi öltözete volt, az ezüsttel hímzett fehér bársonydolmány, 2854 14| fényes, aranyos tornácaival, ezüsttükreivel, tündöklő csilláraival s 2855 9 | fehér kamukadolmány volt ezüstzsinórzattal, gyémántos gombokkal, vállán 2856 22| szál kardra; mikor még a Fábián András sógort is kihívta 2857 3 | egy nagy épület gyalult fából, vaspántokkal jól megerősítve, 2858 4 | gömbölyű mondást: „Hoc non faciam!” A tinta elcseppent: annál 2859 3 | felekezetnek e város földjén olyan faépületeket építeni, amelyekben Istent 2860 4 | hogy holnap reggel azt a faépületet ott a téren bontsa széjjel.~ 2861 14| egyébkor.~Hosszú-hosszú fagyos tél volt, a hőmérő oly fokra 2862 23| meglehet – felelt az ifjú fagyosan.~– Az nem fog meglenni!~– 2863 14| hőmérő oly fokra süllyedt a fagypont alól, amelyen már az emberi 2864 20| emeleten, oda pedig egy széles fahágcsón lehetett feljutni, melyet 2865 4 | eltünedezni a hevenyészett faházak, lakósátrak; a ledűlt tornyok 2866 18| szobor vége volt abból a nagy faházból, amit sok-sok év előtt azon 2867 4 | nincsen szükség semmiféle faházra: a jó Isten is kibékült 2868 12| ellenségem; legkedvesebb fáimat kedvtelésből kitördeli, 2869 6 | neki ezt a néhány aranyat fájdalmai enyhítésére.~Malárdy szívéről 2870 13| gyalázatot meg azt a nagy fájdalmat.~– Miféle gyalázatot?~Mákosné 2871 24| És amint letekintett e fájdalomban megdicsőült arcra, olyan 2872 7 | az, a méltatlanul érzett fájdalomé, mely elégtételt magának 2873 21| iszonyúan verő kéz is ne fájjon azután.~A nagy férfi nagyot 2874 12| csúfondáros szörnyek káosza, a fájó, tehetetlen zsibbadás, fejtetőre 2875 14| Az átok beleesett már a fájós részbe; és még beljebb fogja 2876 16| alispánjelöltet kívánnak saját fajtájukból; debacchálnak, lamentálnak, 2877 20| nyerte, hogy a konfidens fajzat egyszerre elkezdett minden 2878 3 | néztek, még inkább könnyre fakadtak; és amidőn felment a szószékbe 2879 5 | vagyok gyerek, mégis ríva fakadtam rajta, mint egy bolond… 2880 16| miszerint hangos hahotára fakadtanak legyen, s szánó mosolygással 2881 10| bajuszaikat, milyen ruhám és fakardom volt, és nekem azt mind 2882 20| tengely az egymást megközelítő fákba ne ütődjék, néhol oly szűk 2883 22| ülésbe, s otthagyja őt a faképnél.~Bajcsy uram különben nem 2884 5 | az utcáról.~A felvidéki fakereskedés s a dunai gabonaüzlet egyik 2885 12| háztetőkkel volt beszéde, a lombos fákkal, a kertek virágaival, neki 2886 8 | reájuk; a szabadban, hold- és fáklyavilágnál késő éjjelig fognak mulatni, 2887 2 | hangzottak a buzgóság imái a nagy fakunyhóban, melynek templom volt a 2888 2 | elviselhetővé tegyék, építettek fakunyhókat a szabadabb terekre, a gyöngébbek 2889 4 | kimondatott, és reszkessenek a te falaid, valahányszor egy új élő 2890 4 | kőházaikba, kezdték igazgatni falaikat, bevakolni a repedéseket; 2891 18| ki fejszéjét legelőször e falakba vágja, és szórja el Isten 2892 18| bármerre dűl, mindenütt falat talál.~Malárdy egy percig 2893 3 | valahol egy bolthajtás volt a falban, mind lehullott róla a vakolat, 2894 12| szanaszéjjel, mint azokat a szegény faleveleket, amiket ok nélkül leszaggat.~ 2895 12| cserepek zajában elvész a falhoz támasztott hágcsó zörrenése.~ 2896 6 | volt a mostani eszmekoldus falmázolatoknál; az egyik teremben szép 2897 14| tenyerébe verte pipáját, falnak feküdt, s iparkodott magával 2898 7 | Herkules, a török szultán első falramászója, a soha le nem győzött Titanides 2899 16| Aki utoljára nevet…~Támadt falrendítő kacaj e mulatságos kandidációra!~ 2900 6 | beharangoztak, s késő a szomszéd faluba küldeni más kántorért. Az 2901 10| Egyszer szuplikáció alkalmával faluja előtt találkoztam vele össze, 2902 20| Ezért azután elnevezték a faluját Borkútnak, őt magát Borkútinak.~ 2903 6 | pedig nem is értenek ott a falukon. Az egész szertartást megcsonkítja 2904 4 | kényszeríteni arra.~Malárdy tehát falukról rendelt be ácsokat és napszámosokat 2905 20| kastély kívül fekszik a falun, háta mögött nagy vadaskert, 2906 20| nem igazi neve az annak a falunak, hanem úgy csúfolják az 2907 23| ha ma kimégy édesatyáddal falura; ott kinn maradhattok egypár 2908 7 | otthon uradalmakkal bír, s falvairól beszélhet. Kastélyba viszi 2909 5 | magyar arisztokrácia, künn a falvakban lakik, s ha összejön is 2910 9 | sohase látott volna az egész familiából annyit is, mint a körme 2911 22| nagy bajok fenyegetnek nagy famíliákat, kettős baj két nagy famíliát, 2912 6 | hozzá, hogy elájuljon erre a familiáris megszólításra, hogy őt egy 2913 22| famíliákat, kettős baj két nagy famíliát, mégpedig egyik a volt tekintetes 2914 24| kifakad? Ifjú virágnak, vén fának az a sorsa. Amazt a napsugár 2915 25| valamit? Az akkori szent fanatizmus helyét felváltotta a mostani 2916 7 | törökök veresége, néhol szép fantázia és költői emelkedettség 2917 25| visszaemlékezzék; hogy midőn fantáziája tervét kiegészíti, a minden 2918 11| ült atyjával, ki a hajó farában a kormányt tartotta, s a 2919 11| esett. Félórai hasztalan fáradság utáni veszélyes küzdésben 2920 8 | személynél volt hasztalan minden fáradsága: az alispánnénál. E nő nyíltszívű 2921 12| test összetört idegzettel s fáradt életerővel kimerülten, ellankadtan 2922 21| azt, hogy „Köszönöm, nem fáradtam el”.~A rehabilitált bárót 2923 19| szólt az orvos.~Malárdy fáradtan roskadt egy karszékbe. Ez 2924 10| láthassa, ő maga leült egy faragott székre a sötétben; amannak 2925 6 | freskófestményekkel díszítve, pompás faragványú szentségházzal, aranyos 2926 22| isten mentsen meg: azzal nem fárasztanám a tekintetes alispán urat; 2927 8 | lehetne az orra helyett a farával menni lefelé; azután meg 2928 7 | bolondot. Egy Holdmezey Berey Farkas kollégája, egy nevetséges 2929 12| ráismernek, amaz eléje fut farkcsóválva, s kezét nyalja, emez kiabálni 2930 2 | kápolnával, s hozzá ékes fasorokkal s mind ehhez illő szép névvel 2931 2 | megyegyűlésen; az ő „favora” és „fastusa” eldöntő indok a bírák ítéletében; 2932 4 | mint az a szürkére festett fatemplom ott a rác temető közepén.~ 2933 24| a téren, ahol Malárdy a fatemplomot lerontatá, mely Malárdyt 2934 23| mindkét családra nézve, ha a fátum ismét egymás által sújtaná. 2935 9 | záporeső mégsem olyan sűrű fátyol, hogy semmit se lehessen 2936 23| legszebb gyermekét. Vessünk fátyolt reá. Egy Malárdy-leány már 2937 2 | szónoklatokat a megyegyűlésen; az ő „favora” és „fastusa” eldöntő indok 2938 22| meg jóakarója lenni, s ha favorom által valamit segíthetek, 2939 2 | helyiségből hordták a városba a fazekasok számára való földet, tehát 2940 20| olyan lárma, éneklés és fazéktörés volt, hogy a báró úr odafenn 2941 8 | remeg minden tagja.~– Kegyed fázik?~– Nem. Nem.~– Tehát mégis 2942 14| hogy itt a tavasz.~ ~Február elején jártak; mindenütt, 2943 7 | alatt hátat fordítva neki, fecsegett Eudemiával.~Az orosz cár 2944 8 | járta néhány villásfarkú fecske sajátszerű kontratáncát 2945 20| háznál.~A tisztelendő úr feddőzni akart az illetéktelen tréfákért, 2946 4 | betakarták azokat alacsony fedelekkel. A templomokat újra feldíszíték, 2947 20| egy szertelen kurta szárú, fedetlen makrapipa által.~Első tekintetre 2948 23| Malárdy-birtokok képesek-e azt fedezni?~S még az nem volt a legnagyobb 2949 21| saját családja szégyenét fedezte fel, hogy sem hallgatása 2950 12| a házteteje van rosszul fedve. Arról leszedi a kévéket 2951 16| egy néma harc, hol sem fegyver, sem ész, sem a forgékony 2952 13| szorulva, elhányta kezéből fegyvereit: árját, dikicsét, s be nem 2953 3 | ember volt. Ő is megcserélte fegyverét.~– Tekintetes alispán uram – 2954 20| urat; ott volt egy nagy fegyverszoba, körülrakva mindenféle divatból 2955 3 | iránt változtatni kellett a fegyvert.~Hidegen lenézte, félrefordult 2956 21| nagyságod azon a helyen.~Ez nem fegyverzé le a dühödtet, csak megátalkodottságát 2957 9 | hattyúprémmel; egész öltözete tiszta fehérből állt, olyan volt benne, 2958 21| szemei körül villogott a fehére.~Thaddeus most már nem félt 2959 5 | kapujába.~Gutai Thádé haja még fehérebb volt, mint hajdan, csakhogy 2960 6 | éppen oly pirosak, fogai oly fehérek, arca olyan sima és parókája 2961 6 | barackvirágszínek, világos, fehéres arannyal hímezve, mely csak 2962 6 | természet a leghamvasabb fehéret a leggyöngédebb pirossal 2963 21| összevissza törve, ahol valami fehérnemű fodrainak kellett kilátszani 2964 20| a kis, bozontos, szürke fej szebb volt hátulról nézve, 2965 4 | nyusztprémes mente nyakában, fejébe nyomva aranyvitézkötéses 2966 14| maradt meg örökül a nagy fejedelemnek, miket nem volt szabad eltörölni 2967 16| huszonkét év óta második fejedelme volt ez országdarabnak, 2968 14| felkísérik őt oda, hol a fejedelmek fölött ítélnek, s tanúbizonyságot 2969 6 | ezüstcsipke köténykével: karcsú, fejedelmi termetén a gyöngyös vállfűzőt 2970 23| vérüket hazájukért, hitükért, fejedelmükért, lelkük meggyőződéséért; 2971 4 | széjjel azt a benn levők fejei fölül.~A legények a parancsszóra 2972 1 | gonosz óriások akarnának fejeikkel keresztültörni a földön, 2973 10| keserűségednek poharát a mi fejeinkre: adj erőt nekem, hogy elviselhessem 2974 5 | jönnöm, de mindig az volt a fejemben, hogy azalatt, amíg odajárok, 2975 24| orcája előtt állok. Meghajtom fejemet. Legyen meg szent akarata. 2976 3 | ujját nekimérve a vén bajnok fejének, komoly figyelmeztetésül 2977 17| lenyakazzák; akkor egyszerre három fejet kell leütniök; mert ők el 2978 20| iszonyú nagy, számokkal ki nem fejezhető, mesés nagyságú kincs – 2979 20| iránti csodálkozását ki ne fejezze.~– Minden állatnak van esze, 2980 4 | Az első fejszecsapás~Naponként háromszor szóltak 2981 4 | jönnek kegyelmetek e házba fejszékkel és feszítővasakkal? – kérdezé 2982 2 | villogott a kés, tépte, fejtette mindenki magáról az ékszereket, 2983 1 | kit tán fiának vélt, véres fejű ősz emberek tántorogtak 2984 3 | az én lépteimet hallják fejük fölött dobogni, addig ne 2985 20| sem restellik az emberek fejükben tartogatni, nevezvén őt 2986 12| azután egyszerre elundokolva, fekélyekkel, bélpokollal rakva, megalázva; 2987 6 | alkotmány, melynek csapja valami fekete-barna nedvet csorgat dióhéjnyi 2988 9 | annyit is, mint a körme feketéje. Mármost ami megvan, megvan. 2989 5 | tisztességes emberé; hogy fogai feketék az örökös emberrágástól, 2990 7 | professor magiae; elismert feketeművész és boszorkánymester; az 2991 24| segédlelkész odalépett Thaddeus fekhelyéhez a szentelt kenyérrel és 2992 12| Ott feküdt mozdulatlanul fekhelyén, szemeit lehunyva, és sokszor 2993 24| akit még egyszer fölvertek fektéből, s ki még egyszer fölemeli 2994 24| a porban. Most jer, és feküdjél mellém te is.~A nemes úr 2995 1 | születtek is, rég a sírokban feküsznek mind, de a nap emléke ünnepül 2996 13| mégegyszer annyi ágyban fekvő beteget, akik szintén halálrováson 2997 2 | sokat gondolván a benne fekvők emlékezetével, mint amely 2998 2 | hercegi címeket se el-, se fel-, se meg- ne vegyenek: hanem 2999 21| hanyagul előrehajlott, s mikor fel-felütötte a fejét, mindig egy fejjel 3000 2 | utat a középre, s önként felajánlottak minden munkát ingyen, ami 3001 5 | útonálló lesz belőle: kivégzik, felakasztják.~De már erre a szóra szétpattant 3002 14| fáradságos művét egy óhajtásnak feláldozá.~Tehát mindenki örült, mindenki 3003 15| a nyelvén van; de megint feláll előtte más, s ő csak megint 3004 1 | mécsecskét: azok ott a sorba felállított kálváriai stációk rácsain 3005 6 | az alispán úrnak.~Malárdy felállva fogadta vendégét, s e szókra 3006 9 | ekként a család tagjává lőn felavatva, s a családfán egy aranyos 3007 23| mit másik testvéred még félbehagyott, belém döfnéd az átok ördögszarvait 3008 9 | Hermina menyasszonyi köntösén félben kellett hagyni a hímzést, 3009 15| kezdő gúnyos hangulatot, félbeszakasztá a szót, és leült: váratlan 3010 3 | miatt, hányszor kellett félbeszakasztani beszédét a szívét terhelő 3011 22| egyszer csak elénk toppan az a félbolond nem tudom én kicsoda. Részeg 3012 23| következménye volt a teljes vagyoni felbomlás.~Már régóta fölözték kiadásai 3013 19| boldogok lehetnek. Ez állítások felbőszíték Malárdyt, annyira, hogy 3014 23| hogy jön a háta mögött ama felbőszült szittya amazon a guzsalynyéllel,