| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Az elátkozott család IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
3015 15| Malárdy kezdett haragudni, s félbüszkeséggel, féltréfával veté oda a 3016 7 | szójátékok, mikkel tósztjait felcifrázta; de bizony Vasady úr a vége 3017 7 | azt? – hangzott ekkor egy felcsattanó szó a nézők közül.~Viktor 3018 6 | selyem pufándli, mely elöl felcsípetve hátrálni látszik a féltesten 3019 4 | lárma hangzott át hozzájuk s felderítő pohárcsengés, ők pedig nagyokat 3020 4 | fedelekkel. A templomokat újra feldíszíték, a rongált festményeket 3021 7 | Oszkár megpróbálta, s szépen feldönté a széket.~Kálmán lehajolt, 3022 8 | alávetett vállal iparkodva azt feldönteni, mintha mondanák azoknak 3023 12| közülük rosszul van rakva, azt feldönti; ah, milyen szép mulatság 3024 3 | ott. A lépcsők fokai alá s feldüledezve; egypár ékítményi urna a 3025 20| tisztelendő úr is elveszté felebaráti türelmét.~– Kedves atyámfia 3026 2 | sőt mindenki iparkodott felebarátjával megértetni, mennyire idegen 3027 12| Lőrinc látta, hogy az álmából felébredő merően bámul rá, s nem siet 3028 11| partra – dörmögé a lelkész a felébredőhöz –, készítse kend a csónakot. – 3029 12| táblákon s halkan suttogva a felébredőnek:~– Bocsáss be, én vagyok…~ 3030 15| legvégsőre jutottál, akkor is felébredsz újra, s megújítod létedet.~ 3031 21| mikor imádkozott, rajta feledé szemeit, mintha azt akarná 3032 4 | Azért ez ünnepnapot el nem feledi senki.~Tizennégy napig tartottak 3033 2 | megannyi testületekben. Ne feledjük azonban, hogy a föld reszket 3034 1 | ágyaikból felszöktek: hogy feledték házaik ajtait nyitva, és 3035 3 | nem hozta zavarba, s nem feledteté el vele a csinos diák üdvözletet, 3036 16| és kötekedve az ellenpárt felei; fenn a teremben csak a 3037 20| vagyok Loyola követője. Feleim tanuljanak boldogok lenni 3038 20| nem magáért, de hitének, feleinek előmeneteléért.~Thaddeus 3039 7 | bűbájos szavakat szórt feléje, s midőn háromszor körüljárta, 3040 4 | magas tekintettel szólt feléjök:~– Hiába jönnek hozzám: 3041 22| mi lassankint el fogunk felejteni; egy lakonikus rövidségű 3042 4 | ezen szavaimat, és el ne felejtkezzél róluk… Úgy legyen!”~Irtózatos! 3043 17| fogadjuk el az ő kihívását, s felejtsük el a magunk örömeit és bánatait. 3044 5 | mindennap.~A városi nép minden felekezete szép békességben él egymással, 3045 4 | állt a faépület körül; más felekezetek hívei; néma, halvány arcok 3046 2 | mester urak: minthogy mi más felekezeten levő együgyű emberek átláttuk, 3047 15| tettel gyámolítandó az ő felekezetének szándékát, s ott várt, míg 3048 3 | szabad legyen minden hitbeli felekezetnek e város földjén olyan faépületeket 3049 4 | nap általános böjt minden felekezetnél, amit meg nem tartani szívtelenség.~ 3050 15| elismeri, hogy a protestáns feleknek méltányos azon kívánságuk, 3051 25| jutó osztalék ellenében, felelek valamit.~Költőnek az életet 3052 25| alkotó erő szükséges.~Azt felelem, hogy az élet poézisa többet 3053 4 | hallatszott előttük többé az a félelemgerjesztő zúgás, az a föld alatti 3054 13| uram azzal a tehetetlen félelemmel nézte, mint fúja a nagyasszony 3055 2 | elfordítsa rólunk?”~Azok pedig felelének nagy szomorúan:~– Avagy 3056 4 | de Tádé úr nem engedte felelethez jutni, hanem folytatá diadalmas 3057 9 | és az több volt minden feleletnél.~– Milyen boldog pár! – 3058 1 | egyik utcáról a másikra felelgetve, az az ő magánügyeikhez 3059 5 | nagyasszony erre a kérdésre nem felelhetett ülve, felkelt, odament Bajcsy 3060 2 | uram erre megint csak azt felelhette, hogy megfogá a takácsok 3061 10| meggondolhattam volna, mit feleljek, a báró komoly arccal úgy 3062 21| nekem ne bibliázzon, hanem feleljen, hol van az a semmirekellő, 3063 23| szorítsa szívéhez; az atya félelme a férfi büszkeségével átkozott 3064 12| ágya szegletébe húzódott félelmesen, folyvást az ablakra nézett, 3065 3 | nézzen is a szeme közé ez a félelmetes férfi.~– Ego nobilis Bajcsy 3066 3 | akik itt jelen vannak, felelősek azon tárgyért, mely a leggonoszabb 3067 22| mekkorát nőtt azóta, és nem felelve semmi kérdésre és nem kérdezve 3068 22| láttam valakit szemközt jönni felém. A biz a tisztelendő úr 3069 20| visszafordíták a fejeiket, felemelgetett füllel, mintha azt hinnék, 3070 4 | hajlékunk ellen legelőször felemeli. Jegyet tégy annak homlokára, 3071 3 | emberek jönnek be hozzá; őt felemelik a földről, hová, ki tudja; 3072 2 | hajlékát, amely bennünket felemeljen az ég felé. Járjunk ezentúl 3073 7 | azután többen próbálták még felemelni. Mindenki meggyőződött róla, 3074 4 | kijavíták, az oltárokat felemelték; és még azután sok ideig 3075 18| az átokmondó férfi kezét felemelve az égre és azt mondá:~– 3076 23| követelt maga körül, lassankint felemészté a roppant birtokot; a fény, 3077 25| erős szenvedélyében egymást felemészteni hivatott. Csak e különös 3078 20| részemről, ha Jeruzsálem felépüléséről volna is szó, és az nem 3079 20| szép ígéret? Én nem tudom felérni.~– Csupán azért, hogy hagyja 3080 4 | találmányt kezébe, és hazavivé őt feleségéhez, azt mondván neki, hogy 3081 2 | híjátok ide fiaitokat, feleségeiteket, s amennyi helyen megférnek, 3082 7 | nyeljen el! Két gyermekem, feleségem van, odahaza: eresszen el, 3083 5 | valaki, miszerint olyan feleséget vegyen, aki nálánál egy 3084 5 | őfelőle, hogy Bajcsy uram őt feleségül akarja venni, ami aztán 3085 20| fiak között.~Thaddeus nem feleselt tovább a báróval; felvette 3086 5 | szintén lelkészjelöltek, egyik felesküdt pap, akiknek számára sorban 3087 25| kit atyja üldözője előtt felfedett, az ifjú költőről, kinek 3088 7 | láthatólag meg volt zavarodva e felfedezés által. – Hol van hát a gyűrű?~ 3089 20| könyveim, nem a tudományok új felfedezései, nem a közélet mozgalma; 3090 3 | uram volt a legelső, aki felfedezte az őrtálló hajdút, aki egy 3091 7 | hogy még tanuló korukban felfogadták egymásnak, hogyha gyermekeik 3092 7 | megismerni, ha nem találkoznak-e felfogásaik némi részben?~– Tudom könyv 3093 8 | bámulatra gerjeszté tiszta felfogásával a provinciális fiskálisokat.~ 3094 6 | az a másik már emelkedett felfogású nemes, mert arca sima, ing 3095 12| nincs összefüggés, nincs felfogható eszme, mik kiterjednek a 3096 9 | látcső képei, mely mindent felfordítva mutat; nem tetszett neki 3097 1 | vitt hajókat, malmokat, felforgatott dereglyéket, s ragadva magával, 3098 7 | találok, mint magam.~Azzal felfutott a színpadra, összehúzta 3099 20| ember nyugodtan nézett a felgerjedt fenevad szeme közé. Azokat 3100 9 | beteg, hogy kevés remény van felgyógyulásához.~Malárdy kénytelen volt 3101 5 | állt az asztala mellett, s felgyűrve ingujjait izmos karjairól, 3102 20| tette. Thaddeust nagyon felháborítá e jelenet. Ő is képes volt 3103 20| előrekerülni.~Thaddeus úr felhágott a lépcsőn, folyvást aggódva 3104 20| hogy több verset nem ír, s felhágy a poézissal.~Thaddeus addig 3105 12| rozzant tutajon, a hullám felhányja őket a csillagokig, a csillagok 3106 6 | Kadarkuthy leült mellé, s félhátat fordított neki.~Az asztalfőn 3107 4 | mint kezdetben. Az ima felhatott az égbe: a föld nem repedezett 3108 4 | uram, zárd be a te egednek felhői közé ezen szavaimat, és 3109 10| látandod a fejed fölött, felhőkben és csillagokban. Más kérdésre 3110 20| mulatságát találta. A zugügyvéd felhordott ellene minden ráférhető 3111 14| ajkáról született, azalatt sok felhőt és eget bejárt; s most visszaszállt, 3112 25| jelenetet, melyet regényemben felhoztam, amidőn egy megye rendei 3113 10| szavad, melyet védelmedre felhozz?~Lőrinc fölemelé fejét, 3114 7 | össze kívül-belül, mielőtt felhúzta volna, s többet semmi pénzért 3115 22| azalatt, amíg a csizmáit felhúzza, meg amíg borotválkozik, 3116 10| ifjúkori adomáit, miknek felidézése valószínűvé tette a hozzá 3117 20| van. Tetszik látni a külső feliratról, hogy én azt a roppant kincset 3118 6 | idősebbnek.~Járásában is felismerhető volt az akkori főurakat 3119 2 | jó embereket lehetünk. Ne félje magát senki.~Azután egy 3120 3 | egyiptomi plágák között sincsen feljegyeztetve, e mi boldogtalan városunknak 3121 16| jelölt szavazatait volt feljegyzendő.~Keresztúri jegyzője elég 3122 10| bízzam rá magamat, és ne féljek semmit. Az első héten az 3123 24| veszélyt a hatóságoknak feljelenteni; mert Kálmán keresné fel 3124 12| buborék, mely a víz színére feljön, ott egy percig előbb tovább 3125 20| kettőt Sáros vármegyébe feljönni; itt aztán majd az én gondom 3126 9 | úrral? – kérdé Gutai Thádé feljül emelve fejét az alispánon 3127 20| széles fahágcsón lehetett feljutni, melyet ha csigákon felvontattak, 3128 20| jó…~A furcsa ember rögtön felkapott a kocsis mellé, kivette 3129 7 | az alispán jelt adott a felkelésre. Viktor arcán még csak szín 3130 9 | alig reményli, hogy ágyából felkelhessen többet; az orvosok azt mondják, 3131 6 | szólt Viktor szerényen felkelve székéről –, ha szabad csekély 3132 24| szemeivel nem látta volna? Ott felkeresé a lelkész szobáját: az zárva 3133 23| más gondom, minthogy azt felkeressem, akivel ma kellene találkoznom, 3134 3 | Gutai Thaddeus uramnak, felkérték őt, hogy legyen ezentúl 3135 7 | felfedezni; különben régen felkértem volna, hogy részesítsen 3136 18| jövő hajóslegénynek, azt félkézzel meg-megkapta, és feltaszítá, 3137 14| ingadozni? Nem egyhangú felkiáltással választák-e meg őt a nemesi 3138 14| kijelölt nevek csak egy felkiáltó szót is, nincs-e ez a név 3139 14| emberiség dicsőségére; amik felkísérik őt oda, hol a fejedelmek 3140 9 | még fehérebbé; hajfürteibe félkör alakú párta volt fonva, 3141 12| és látta, mint hasít egy félkört az üvegen ama férfialak 3142 18| fenyegetően felmagasulva előtte; félkörű szemei úgy bámultak le rá, 3143 9 | hallgatag, s valahányszor egy felköszöntő áldomást intéznek hozzá, 3144 2 | amíg hazamegy és kardját felköti, mert kard nélkül nemes 3145 9 | fel Herminát, az alispán félkomolyan azt mondá neki: „Önnek magának 3146 11| most azután a sötétben felkuszálta a szép sima habokat, nekivetette 3147 23| A fellázadt fiú~Amint Malárdy megszűnt 3148 22| veheti talán, s e gondolat fellázasztott szívében minden emberi indulatot; 3149 8 | teszen; mint tűnik el a nagy felleggomoly között az alkonyodó nap, 3150 7 | őt éppen oly dacossá, oly fellengzőssé mindenki irányában, hogy 3151 20| amint a legutolsó lépcsőre fellépett, egyszerre ijedten kiáltá 3152 4 | nyakába, ki is, amint első fellobbanásából magához tért, ismét leoldá 3153 24| jeleit képezik, még egyszer fellobbanták a lelkész szívében a pislogó 3154 18| rémalak jött felé, fenyegetően felmagasulva előtte; félkörű szemei úgy 3155 14| közügyet, azért, hogy magát felmagasztalja? Hogy vágatta kerekre dolmánya 3156 16| azért emeltek fel, hogy őt felmagasztalják, hanem hogy Malárdyt annál 3157 18| Bajcsy uram csodálatos felmagasztaltatásáról, a büszke Malárdy estéről.~ 3158 21| látszott restellni termete felmagzott állapotját, valami lanyha 3159 3 | könnyre fakadtak; és amidőn felment a szószékbe a lelkész, hogy 3160 4 | kifeszíték az ajtókat, felmentek a tetőre, leszedték a deszkákat, 3161 8 | társaság vízmentében leevez a félmérföldnyi távolra eső füzes szigetig. 3162 4 | üzenetet.~Azzal ollóval felmetszé a pecsétet, nehogy kettétörje 3163 15| Eszterházyt, Csereyt tudunk felmutatni, száz év alatt oda süllyedtünk 3164 7 | szólt Viktor mosolyogva s felmutatva a kezébe vett ártalmatlan 3165 22| nem fél itt járni?” „Mitől félnék? – felelt a leányka nagy 3166 23| amaz ember, ki azt a leányt felnevelte, engemet hogyan átkozott 3167 7 | lesüté szemeit, és nem mert felnézni reá. Ez volt a legkedvesebb 3168 24| remegve nézett gyámatyja felnyíló szemeibe.~Azok mosolyogva 3169 12| bámul rá, s nem siet ablakát felnyitni. Tán megrettent? Tán félelmében? 3170 20| melyet a kis ember rögtön felnyitott (pedig nem volt az ajtón 3171 10| letevé bársonydolmányát, s felölté a fekete tógát, mely azután 3172 3 | semmi testi bajjal, felkelt, felöltözött, hóna alá vette a zsoltárt, 3173 20| egypár szál, a szája pedig féloldalra húzva egy szertelen kurta 3174 15| ahol a tudósabb férfiak felolvasásokat tartottak nevezetesebb munkákból; 3175 7 | kitett asztal mellett, s felolvasott valami hőskölteményt Belgrád 3176 11| halad ottan, aki abba esett. Félórai hasztalan fáradság utáni 3177 7 | mindenki megtapsolá, aki félórával elébb Kálmán költeményeit 3178 5 | kétségbeesett gondolatra, hogy este felpakoljon egy szekérre mindent, levétesse 3179 9 | találkozni a bőröndökkel felpakolt utazóhintóval, melyből egy 3180 7 | színpadon nekigyürkőzve és felpálinkázva. Ez volt az előadás koszorúja.~ 3181 20| Thaddeus úr erre már komolyan felpattant:~– Nagyságos uram! Farizeusok 3182 18| álljon.~Micsoda elhagyott, félreeső utcákat járt keresztül-kasul, 3183 7 | kidagadt erein, s egy-egy félrelopott pillantással odatekinte 3184 7 | egy nagyot sóhajtott rá, s félrenézett Viktor felé, ki egykedvűen 3185 23| elvette pálcáját, kalapját; félresimítá szép hajfürtjeit fehér homlokáról; 3186 4 | ledűlt tornyok omladványait félretakaríták, s a magas, karcsú lobortetők 3187 22| végigsétál szobájában, s midőn félretekint, mindig úgy tetszik neki, 3188 3 | elaludni, és rémület az álomból felrettenni – de panaszkodni nem volt 3189 6 | legyezőjével, s ügyesen félrevitte a beszédet, anélkül, hogy 3190 24| aláírásaikkal megerősíték. Azután félrevonultak mind a tornácra; Malárdy 3191 7 | alacsonyabbakhoz szít, s félrevonultsága miatt oly félszeg és bátortalan 3192 7 | közörömben.~Magányos szobájában félrevonulva ült Kálmán egyedül – és 3193 1 | másikra, s a zúgó légben felriadt galambok, verebek és vércsék 3194 5 | asszonyom, korán reggel.~Azzal felrúgott egy pár útban álló csizmát, 3195 12| szétpattantak az ifjú karjai, lábai felrúgták a testet, s kétségbeesett 3196 20| lángeszű, jószívű. Isten felruházta őt minden tulajdonnal, ami 3197 3 | minekutána Isten ő szent felségének tetszett e mi nyomorult 3198 3 | eljöttünk nagy örömmel,~Felséges Isten,~A te szentidnek gyülekezetibe!”~ 3199 8 | legalább kapunk nádkunyhókat, s felségesen lakunk bennük. Azért csak 3200 7 | amidőn egyszerre Hermina felsikolt, odakintenek, a leány megrémülve 3201 11| örvényt, a halász csendesen felsóhajtott: „Óh, Jézuskám”; s mikor 3202 21| valószínűleg régen nem lévén felsütve, kiegyenesültek és meredtek, 3203 16| kétszázon túlhaladt.~Jónak látta felszaladni kissé a terembe; nem azért, 3204 7 | félrevonultsága miatt oly félszeg és bátortalan kezd lenni, 3205 13| uramnak.~Az csak nézett rá félszemmel onnan a paplan alól.~– No, 3206 24| tudós, lelkésznek is könnyen felszenteltethetné magát; de ő mind a kettőt 3207 1 | készületlen, csak ahogy ágyaikból felszöktek: hogy feledték házaik ajtait 3208 25| úgyhogy tisztújítás végén felszólalának, hogy már most álljon fel ** 3209 20| írást, de ne olyat, aminőt felszólításra ír, hanem aminőt véletlenül 3210 1 | valami forró párázat kezd felszűrődni, aminek olyan fojtó sárvíz 3211 6 | vendég ugyanazon egy teremben feltalálja alvó-, öltöző- és mulatószobáját, 3212 7 | tanítványa; a double vue feltalálója, az escamotage és indiai 3213 20| fájdalmasan sóhajta fel. Ime feltalálta fiát.~És úgy ment Malárdy 3214 6 | melyet a hajdúk siettek feltárni, amidőn belépett azon az 3215 12| visszahúzódott, azzal az ablakszárny feltárult csendesen, s az egész alak 3216 1 | templomba!”~Az egyházak ajtai feltárultak, a nép betódult, aki nem 3217 18| félkézzel meg-megkapta, és feltaszítá, s olyat vert rá a fél ostornyéllel, 3218 8 | társaság cselédei eveztek, azon feltehető esetre, ha az úri kormányosok 3219 3 | kötelességét! Azután még egyszer feltekinte a fenyegető zárkőre. – Egy 3220 22| anglus kertben, én bizony féltem magamban egy kicsit, s szinte 3221 7 | leszegett lécet kellett feltépni a padlóból, s egypár mázsa 3222 7 | amaz levágta, Viktor csak féltérddel érte a földet, s akkor egyszerre 3223 6 | felcsípetve hátrálni látszik a féltesten alól lenyúló szertelen hosszú 3224 22| fejét, mégis nagyon sokat feltesz olvasói jóakaratáról, amikor 3225 9 | hold föld csak megbír, s felteszi Viktorról azt a becsületet, 3226 3 | hogy attól, amit egyszer feltett magában, az első akadálynál 3227 14| dermedt állat életre kelt; feltisztult a négy folyó, kizöldült 3228 24| hogy így cselekedjem.~Azzal feltöré Kadarkuthy hagyományának 3229 6 | helyét.~Az alispán ezalatt feltörte a levelet, és átolvasta: 3230 1 | a veder valami magasra feltorlódott kavicsos homokba ütődik, 3231 6 | magas sarkú cipőt visel, feltornyozott hajékessége éppen két láb 3232 15| nevetett rá mindenki.~Malárdy féltréfásan szólt rá vissza:~– Ne sutor 3233 15| haragudni, s félbüszkeséggel, féltréfával veté oda a csizmadiának:~– 3234 5 | hogy a nagytiszteletű urat feltüzelje egy gonosz rágalom okozói 3235 10| Gutai az éj sötétje alatt feltűnés nélkül jutott a kapu előtt 3236 6 | magyarázni lehetett?~Még feltűnőbb volt az ellentét az alispán 3237 9 | menyasszony. Mindenkinek feltűnt az, hogy a máskor oly merész 3238 10| álló szekérig, arra előbb felültette a fiát, azután maga is mellé 3239 13| tenger nép jött a házához, felültették egy pompás aranyos hintóba, 3240 25| szent fanatizmus helyét felváltotta a mostani közöny.~Azért 3241 12| milyen hideg a kezem.~A leány félve vonta vissza a kezét, talán 3242 20| midőn lelkésztársai kezéből felveendi utoljára az úrnak testét: 3243 9 | utazóhintóval, melyből egy kis felvert poron s egy futó pillanaton 3244 18| futó eső után minden virág felveté illatát, az esti lég nehéz 3245 8 | alá, mikor egy-egy potyka felvetette magát a víz színére.~– Úrfi – 3246 9 | ellenszenvet az első pillanatban felvett Viktor ellen, azt le nem 3247 3 | egymástól, édesapák, anyák, felvették gyermekeiket karjaikra, 3248 4 | nefelejcskék szemeivel; Thaddeus úr felvevé e botanikus találmányt kezébe, 3249 9 | siettetett órára, az jól felvéve ismét nem olyan nagy baj: 3250 22| azon.~A hajdú onnan ismét felvezette a nagyasszonyt az alispánhoz.~ 3251 5 | kell belépni az utcáról.~A felvidéki fakereskedés s a dunai gabonaüzlet 3252 12| megcsókolá homlokát.~Lőrinc felvillanyozva emelte föl erre fejét, s 3253 9 | visszhangoztatva, és íme az mégis felvirult és boldog lett, s egy új 3254 7 | ütve. Majd ha a második felvonás kezdődik, akkor visszahívhatnak 3255 7 | Most kezdődik a második felvonása a komédiának, az akrobatikus 3256 7 | ábrázattal mondá:~– Az első felvonásnak vége. Tessék fütyülni!~A 3257 20| a kijárást, mint valami felvonóhíd. Éjszaka rendesen fel szokták 3258 20| feljutni, melyet ha csigákon felvontattak, tökéletes ajtó gyanánt 3259 9 | kikerülje őt az áldás, ami onnan felyül jő az égből …és terjeszd 3260 12| ellankadtan ágynak fekszik, a felzajdított lélek pedig nem tud elnyugodni, 3261 8 | őt; reggel már hajnalban felzavarta ágyából, s vitte a kerti 3262 11| megkapták az áldozatot, akiért felzúdulának vala.~ 3263 20| legszélesebb volt a víz, akár volt feneke, akár nem, beletocskolva 3264 12| onnan ismét le a tenger fenekére, hömpölygő hullámok völgyébe; 3265 12| menyegzői ágyból: a Duna fenekéről. Nézd, milyen hideg a kezem.~ 3266 12| a hullót. Egyszer azután feneket ért. Érzé a lágy iszapot 3267 24| Kiittam a keserű poharat fenékig, az utolsó cseppig; azért 3268 12| egymásba fonva ért le a fenékre, a vízben nem hullani oly 3269 22| Mákosné emléke kegyetlen fenevaddá, despotává volt képes átváltoztatni 3270 6 | a múlt évekből közöttük fenmaradt, bátorságot, gazdag birtokot, 3271 7 | félek, hogy azoknál fogva fennakad.~Az öreg atyafi nekifeszíté 3272 20| imára megtanítsunk; a mi fennhéjázó szemléletünk előtt méltatlan 3273 22| első hivatalnokául.~És a fennmaradt szájhagyomány hozzáteszi 3274 10| pazarolja a pénzt, s oly fénnyel járatja, mely példabeszéddé 3275 12| komolysággal derengtek a lobogó fényben; egyszerre kialudt a lámpa, 3276 10| ifjú bárót, s mire apja fenyegetései rá nem bírták venni, sietve 3277 7 | után sem ígérettel, sem fenyegetéssel nem lehetett rávenni, hogy 3278 3 | hallgatta meg a kérelmet és a fenyegetést.~Gondja volt rá, hogy válasza 3279 8 | ez, mely csak testünket fenyegeti; talán nyomorba, szégyenbe, 3280 22| mint mondám, nagy bajok fenyegetnek nagy famíliákat, kettős 3281 24| ott kezeink nem fogják fenyegetni egymást, és abból csak egy 3282 6 | abroncsos viganó, melyet még fenyegetőbbé tesz a két oldalról emelkedő 3283 18| épített rémalak jött felé, fenyegetően felmagasulva előtte; félkörű 3284 7 | Vasady szedtevettézett, s fenyegette a legyőzött vívókat, hogy 3285 19| a rozsdás kardját; tegye fényesebbé mint ő, ha tudja.~Malárdy 3286 11| a hold is, az utolsó kis fényhegyecske is lemerült a vízbe anélkül, 3287 20| azokkal a hegyes szemekkel, fénymázatlan csizmákkal s azzal a kopó 3288 7 | kezdett a jelenlevő nevezetes férfiakért sorban, s a poharát mindig 3289 6 | hombre-et játszik meglett, okos férfiakkal; hanem azért még mindig 3290 7 | körömpróbáig; mikor aztán a férfiakon végigmentek, akkor Viktor 3291 12| egy félkört az üvegen ama férfialak gyűrűje gyémántjával, hallotta 3292 3 | volna szobornak. Soha szebb férfiarcot nem gondoltak ki a szobrászok: 3293 5 | hogy a gyermekből férfi, a férfiból öregember, és az öregemberből 3294 9 | alispánon s végignézve a büszke férfin – ki légyen ez az úr?~– 3295 24| Thaddeus ajtaja előtt, azon férfinak ajtaja előtt, aki ujjával 3296 6 | világ sötétebb része, a férfinem, korán reggel hozzákezdve 3297 6 | veszélyesekké, mely úgy ki tudja a férfiszívekben a legkényesebb rejteket 3298 4 | gyöngeség; ezen szónál a gyönge férfiúból, ki önmagával is tehetetlen 3299 16| legbüszkébb, leghatalmasabb férfival a Malárdy-családból négy 3300 1 | dicsőségét megmutatod a te földi férgeidnek!…~ 3301 8 | egyszerre sötét lesz; a fergeteg elveszti festői szépségét; 3302 4 | kétségbeesetten keresve férjeiket, s vonszolták őket erőszakosan 3303 5 | szavakat, ahogy gyöngéd férjek szoktak.~– Aludtál-e jól? 3304 23| Istenért, halkan beszéljünk: a férjem meg ne hallja!~– Az udvaron 3305 23| Azzal könyörögve tekinte férjére.~– Ne légy hozzá kemény. 3306 5 | kérdésre.~Leányait régen férjhez adta: egyiket egy kereskedőhöz, 3307 24| ennek a felesége Malárdy Ferkó Hermina leánya; van egy 3308 20| nem engedünk szívünkhöz férni senkit. Ezért méltán történik 3309 9 | bérlő birkást, aki armentum ferreumot vesz át. Viktor aláírt mindent, 3310 20| kaviccsal rakva, amikben a kerék fertelmes árkokat húz végig, s szegleteiknél 3311 6 | szemügyre vevé őt, és a fess gavallérok valamennyien 3312 3 | befestődött kívül és belül olajos festékkel, vevődött selyemterítő az 3313 6 | ő azt nagyon jól tudja. Festékre nincs arcának szüksége, 3314 20| istenasszonynak, akit bekötött szemmel festenek, akinek a nevét még mai 3315 4 | újra feldíszíték, a rongált festményeket kijavíták, az oltárokat 3316 22| változnának komoly merev festményekké: neje, a jó öregasszony 3317 8 | lesz; a fergeteg elveszti festői szépségét; a felhők szürkére, 3318 13| reggel, még meg sem volt fésülködve: már ott volt az ablakban 3319 3 | van a cipellője, arany a fésűje.~– Ne féljen semmit, majd 3320 20| eligazítá magán stóláját, görbe fésűjével hátrasimította gazdag ősz 3321 7 | ember nagyon kezdett már feszengeni a széken. Ez nem jól megy. 3322 2 | öltönyének minden része feszesen állt rajta, prémes mentéje 3323 12| kínos tehetetlenség tartja feszítő nyomás alatt minden idegét, 3324 4 | kegyelmetek e házba fejszékkel és feszítővasakkal? – kérdezé Gutai Thaddeus 3325 7 | Fogd meg két kézzel, feszítsd neki magadat; ugye hogy 3326 12| házikók kéményein ágbogas fészkében gólyacsalád lappang: fészkestől 3327 12| fészkében gólyacsalád lappang: fészkestől lehajítja őket; haha, hogy 3328 7 | volt, a fején pedig török fez, ami őt rettenetessé tette.~ 3329 20| mondják, hogy a tudósok fiából kerülnek ki a legnagyobb 3330 24| ott fog az maradni. A te fiad, a te leányod ismét karjaid 3331 11| fogadd fel lelkét eltévedt fiadnak, és bocsáss meg azokért 3332 24| egyetlen ember ura maradt, fiáé, arra maradt minden hatalma – 3333 14| millióké, akik Magyarország fiainak neveztettek, de akikkel 3334 2 | elférjen benne, híjátok ide fiaitokat, feleségeiteket, s amennyi 3335 20| magnetizmus van az apák és a fiak között.~Thaddeus nem feleselt 3336 7 | nevét széthurcoló elveszett fiakról, s ügyetlenség volt az idegentől, 3337 20| ez volt utoljára. Tehát a fiamért skrupulózuskodik tisztelendő 3338 23| rendjén találta mostoha fián olyszerű zsarnokságot elkövetni, 3339 1 | sorba mindegyik toronyban; a fiatalabbak siettek megelőzni az öregeket 3340 6 | csüggnek alá.~A jövevény igen fiatalnak látszik; az akkori sima 3341 5 | beszédben elbúcsúztassák fiától is, s megemlítsék, hogy 3342 20| ember közöttük különösen figyelemre méltó személy volt, kicsi, 3343 16| az urak a teremből, hogy figyeljen a szavazás eredményére, 3344 9 | pedig Malárdynak kiterjedt a figyelme mindazon fő- és nagyurakra, 3345 9 | adósságot. Ajánlja Malárdy figyelmébe, hogy a tisztelt vővel igen 3346 7 | bosszúságát álcázza, s a közönség figyelmének más tárgyat adjon, elkezdett 3347 25| nem kell hozzá egyéb, mint figyelmes szemlélődés, jó emlékezet 3348 8 | csónakosok elé siettek. Kálmán figyelmessé tette Viktort, hogy jobb 3349 20| kényszeríté azt másfelé fordítani figyelmét.~– Hát kend mit csinál itt 3350 3 | vén bajnok fejének, komoly figyelmeztetésül mondá:~– János, meg ne haragítson, 3351 21| Önnek édesatyja előre figyelmeztetett, hogy hallgassak el, mert 3352 9 | menyasszonyára, mintha még egyszer figyelmeztetné: gondold meg, amit kimondasz!~ 3353 19| utcaszegletig, hol újra kezdte figyelmeztető üvöltését.~A Duna felől 3354 13| nagyasszonynak, s kérte, hogy figyelmezzen rá.~A nagyasszony odatartotta 3355 2 | mindenki sietett oda. Ah, mint figyeltek az emberek arra a kis csengettyű 3356 20| ahelyett, hogy az ő beszédére figyeltem volna; a világot akartam 3357 21| üldögéltesse nemes Abaúj vármegye filantropikus intézetében mindaddig, míg 3358 2 | ezüstláncot, leszabdalá a nagy filigrán gombokat, s odaveté azokat 3359 2 | mentéiken nemcsak szép filigrános ezüstgombok, hanem azonfelül 3360 10| takarékossággal gyűjtögette filléreit, azt mondá fia tékozlására: „ 3361 2 | márjásaikat, egy-egy koldusnő fillérje is kézről kézre adatott, 3362 20| ahogy elkezdődött?~A nagy filozófus a furcsa ember ellenében 3363 6 | engagieren?~– Wenn monsieur das findet agréable: ich muss mit plaisir 3364 6 | bajusz, melyért is azt a finomabb ízlésűek orruk alul lefaragták, 3365 7 | amit elmondott, abban annyi finomság volt, a legcsípősebb dolgokat 3366 15| mondtak, akkor összevissza fintorgatta arcát, félrefordult előle, 3367 17| testamentumot, ott van a kihúzó fiókban, hagytam a szent eklézsiának 3368 5 | temessétek el szépen; itt pénzes fiókom kulcsa: a lelkész urak tudni 3369 17| ablakot, eresszétek le a firhangot, ne lásson be senki az utcáról! – 3370 8 | felfogásával a provinciális fiskálisokat.~Egy napon csónakázást rendeztek 3371 20| meg, a másik kettészakadva fityegett le, a legfelső pedig igen 3372 15| Amennyire bosszantá az ingerlő fitymálás a szónokokat, oly kevéssé 3373 9 | tétele saját bajainak; ez a fitymáló őszinteség, mely nem elégli 3374 6 | büszke volt az alispánnak, fitymálta a gavallérokat, s visszasugározta 3375 7 | ifjú miatt, az elegánsok fitymálták a dolgot, az ilyen huzakodás 3376 19| tarthatván reá igényt Malárdy fiúgyermeke, ha apja akarata ellen házasodnék 3377 24| Hermina leánya; van egy fiuk is, Géza. Azt mondják, hogy 3378 7 | decenciája, hogy magánál gyöngébb fiúkat válogatott ki küzdésre, 3379 10| szüksége az ő arcát látni.~A fiún még vőlegényi öltözete volt, 3380 9 | mindenét ráhagyja az egyetlen fiúra, azt sajnálja csak, hogy 3381 23| skatulyából.~Nagyon szerette azt a fiút, pedig mostohája volt; úgy 3382 9 | össze azzal a semmirevaló fiúval, hogy jöhetne haza, míg 3383 7 | elbeszélje, és a harmadik fizessen érte, amiért azt meghallgathatja. 3384 2 | templom. Senki sem akart fizetésről hallani; az emberséges ácsmester 3385 4 | és ellátták őt bőséges fizetéssel; kurátort, egyházfit, presbitereket 3386 23| át apjától, miket sohasem fizetett ki; fia is győzni fogja 3387 2 | kegyelmetek az ezüst, jó lesz fizetni vele a pap, meg kántor; 3388 23| otthon, azoknak a tejét jól fizették a városban, a begyűlt pénzt 3389 6 | kéznél tartotta a parfümös flacont, Toholnay Alfréd pedig karonfogá 3390 13| szobából. Le ne vesse a flanellréklijét, mikor lefekszik. A tavaszi 3391 5 | kell tartani addig, amíg a flastrom megérkezik.~Miska inas visszajött 3392 6 | beszélni.~– Kann ich mir damit flattieren: madame für eine menüett 3393 13| búcsút véve keresztyéni flegmájától, kirúgta a széket maga alól, 3394 21| íróasztala mellé, s elkezde tudós flegmával írni, mégpedig az ifjú báró 3395 21| rá nézve az egész hazai flórában; a szép Lila; a szép Syringa 3396 9 | kiterjedt a figyelme mindazon fő- és nagyurakra, kik vele 3397 7 | látszott meg rajta.~Ez a fődolog.~Aki egy pohár bortól leissza 3398 21| törve, ahol valami fehérnemű fodrainak kellett kilátszani belőle, 3399 7 | dolmányát, felgyűrte karjairól a fodros ingujjakat, s maga szökött 3400 8 | háta ez első hideg szóra fodrossá lesz; a vihar fenyegető 3401 24| Malárdy Xavér Ferenc neje egy födél alatt szunnyadt a napok 3402 6 | szabad csekély szolgálatomat fölajánlanom, engedje meg, hadd helyettesítsem 3403 4 | élnek, mik válogatnak a földben, vízben és levegőben; nem 3404 4 | égerfák alatt, porhadt fa földében, meleg vizek partján, erős 3405 1 | két-három percig; akkor egy új földhullámzás a túlsó Dunaág medrét emelte 3406 15| árva nemzet egész a fekete földig, széthullhatsz, elolvadhatsz: 3407 5 | Őrizz meg tűztől, víztől, földindulástól!” – aminek a hírét bizonyosan 3408 4 | megtisztult az iható víz, a földingások mindig hosszabb időközökben 3409 3 | hitbeli felekezetnek e város földjén olyan faépületeket építeni, 3410 2 | esik-e az eső a kegyelmetek földjére is úgy, mint a mieinkre? 3411 10| felelni.~– Nos: mesterember, földművelő, hivatalnok, tudós vagy 3412 18| részeibe, hogy legyenek földönfutók, és alázza meg őt az ő büszkeségében, 3413 24| A lelkész arcán valami földöntúli öröm mosolya derengett. 3414 2 | tenni, s ott maradt. Még a földrengésnél is jobban félt az ő haragjától.~ 3415 3 | kemény ember~A levéltárt a földszinti szobákba kellett áthelyezni, 3416 12| hallja.~Éjszaka mély álmomból fölébredek rá, ha elkezd fújni, és 3417 12| majd elalusznak, s mikor fölébrednek, azt látják, hogy csak álom 3418 10| védelmedre felhozz?~Lőrinc fölemelé fejét, és válaszolt:~– Van!~ 3419 24| fektéből, s ki még egyszer fölemeli fejét szabad berkeinek oltalmazására.~ 3420 12| szeretlek!…~A leány lassan fölemelkedék, csendesen odahajolt fölé, 3421 12| csendesen, s az egész alak fölemelkedett az ablakba, onnan egy lépés 3422 12| hogy mindez csak álom, és fölemelkedik könyökére, megtapogatja 3423 18| senki sem merte fejszéjét fölemelni: hiszen mindenki fél az 3424 7 | A nagy szobor egypárszor fölemelte kezét, hogy a síró ifjú 3425 11| Tajtékos üstökű hullámok fölemelték zöld fejeiket, mintha azt 3426 23| asszonyom ama nevezetes fölfedezést Bajcsy alispán előtt. A 3427 10| észre, hová tűnt el a pap és fölfedezett fia.~Gutai az éj sötétje 3428 13| lehetne őneki olyan ellenséget fölfedezni, aki őt gyalázza.~Másnap 3429 14| szem örömkönnyel tekinte fölfelé. Hogyne volna kedve a napnak 3430 2 | a búcsújáró zászlókat, fölkeresték a legkisebb iskolai csengettyűt, 3431 16| körülállók nevették e patetikus föllépést, s a kuruc táblabíró szavait 3432 16| leszálljon, és engedjen maga után föllépni oda egy embert, akit gyűlölni 3433 1 | lélekben; egy fiatal szerzetes fölment a szószékbe, s beszélni 3434 20| ez sokat megmagyaráz, s fölmenti az embert attól, hogy tettei 3435 3 | egyenes orr, nagy, messze fölnyílt szemek és az a hallgatva 3436 24| Gondolá magában: „Mi ketten fölöslegesek vagyunk a világon”.~Az Isten 3437 2 | előre betanulván; hanem ő fölöslegesnek tartá ez ajánlatot; az, 3438 9 | támad, hogy még a házasság fölötti bánata sem lesz azt képes 3439 23| vagyoni felbomlás.~Már régóta fölözték kiadásai jövedelmét; a pompa, 3440 12| zörren ajtó, ablak!~Hah! Fölrezzen a leány. Nincs, senki sincs 3441 20| víznek, bele a közepébe, fölriasztva a nád közül tömérdek rucát 3442 13| belőle.~– Jaj, de jó; óh, be fölséges. Kóstolja csak meg, igyék 3443 4 | mely az Oenothera biennis föltalálását ellensúlyozza, vagy azt 3444 3 | összeszedte testi-lelki erejét, föltevé magában, hogy nem fog elszédülni, 3445 4 | széjjel azt a benn levők fejei fölül.~A legények a parancsszóra 3446 24| oroszlán, akit még egyszer fölvertek fektéből, s ki még egyszer 3447 2 | gondolkozék magában, akkor fölveté szemeit az égre, és áhítatosan 3448 21| tovább üldöztetve, ismét más fölvett név alatt menekült Svájcba, 3449 23| kell maradnom.~Kálmán újra fölvette kalapját kezébe, s szobájába 3450 5 | derék mester dolgát nagyon fölvitte az Isten; van háza több 3451 15| vevék észre, hogy a gyűlés főemberei nem őket nézik, hanem Bajcsy 3452 25| melynek akkor a hit volt főérdeke.~Nagyon egyszerűen kimagyarázza 3453 24| erejével jött ki a cirkusz fövenyére, vitézségének puszta emlékében 3454 20| őnagysága, a háziúr nem fog-e megharagudni, ha ilyen illetlenül 3455 2 | jelen volt… és hallotta a fogadásokat…~Az alku hamar készen volt; 3456 3 | megajánlották a papfizetést, fogadást tettek iskolaalapítás iránt, 3457 11| végtelen irgalmú Istenem, fogadd fel lelkét eltévedt fiadnak, 3458 17| úttörőjének küld előre a sors, fogadjuk el az ő kihívását, s felejtsük 3459 22| teremtett állatnak, akkor fogadom hitemre, hogy a numero négynek 3460 20| folyvást aggódva azon, hogy nem fogadtatik-e valami illetlen gorombasággal. 3461 7 | vasrudakat kezével, lábával, fogaival, s hányt-vetett ágyúgolyókat 3462 6 | meddig szabad meglátszani a fogaknak, összehúzódni a szemeknek, 3463 25| Erről a mai időknek már fogalma sincsen.~És én nem tudom, 3464 7 | beleértve a „népszerű” fogalmába nemcsak a karzatot, hanem 3465 7 | másikban… hiszen csak bűvészi fogás volt. Senki sem tekintheté 3466 7 | A Sámsonnak az a furcsa fogása volt, hogy nem engedte az 3467 7 | hozhatta.~Az ifjú kezeinek első fogásáról mindjárt megítélheté, hogy 3468 7 | a munkát.~Végre szokott fogását vevé elő az atléta; egyszerre 3469 7 | Szapperlot, micsoda erős fogásod van!~Kálmán nevetett. Egészen 3470 7 | karomat?~– Hadd látom.~– Fogd meg két kézzel, feszítsd 3471 3 | hanem azért tökéletesen fogékony kebellel bírt az iránta 3472 3 | esküdt, kinek lelke még fogékonyabb volt az emberszeretet, mint 3473 4 | ezt a körülményt: hogyan fogjanak egy emberekkel tele épület 3474 2 | tudtunkra adák, mi pedig meg fogjuk cselekedni: aki igaz ember, 3475 24| Megbocsátok, és szeretni foglak. Úgy cselekedtél, mint becsületes 3476 8 | akivel Viktor legkevesebbet foglalkozott.~Hiszen jól tudta azt, hogy 3477 7 | Az egész ebéd alatt tudta foglalkoztatni az egész társaságot az ifjú 3478 21| látni.”~– Tessék helyet foglalni – monda azonban egész tisztelettel.~ 3479 8 | században népdalaink helyét foglalták el, s érzelgős, búbánatos 3480 8 | az a hölgy nagyon biztos foglya már annak a bűverőnek, amit 3481 10| abba belépett a lelkész, foglyát bocsátva elől, s azután 3482 10| lelkész, s leszállt róla foglyával együtt; a kocsis már tudta, 3483 3 | korifeusa, fejével játszik, és foglyom marad.~Bajcsy András nyugodtan 3484 14| vígabban kezdenek szónokolni, foglyul maradt gólyák kelepelnek, 3485 10| Az öreg báró két kézzel fogódzott karosszékébe, úgy kacagott.~– 3486 4 | céhmesterének és az atyafiak főgondnokának.~Bajcsy András uram nem 3487 20| szólt az nevetve –, csak fogózzék meg, tisztelendő uram, a 3488 2 | beszéde éppen nem bő; ott fogy el, ahol legjobban kellene.~ 3489 4 | ember, sem állat el nem fogyaszt, hogy Gutai uram le nem 3490 7 | akinek kezdett a jókedve fogyni, hogy választottaival mind 3491 5 | megkezdett válóperek sohasem fogytak ki tárcájából, és ezeket 3492 5 | Még éjszaka is azzal a fohásszal szokott elaludni Bajcsy 3493 19| egyszerre száz meg száz szív fohásza szállt fel az égbe a néma 3494 1 | templomi sóhaj, mi ezrek fohászából származik egyszerre… E pillanatban, 3495 5 | behozta, és ráült.~Ott nagyot fohászkodott hozzá, s két kezét ölébe 3496 5 | vissza.~A leányka keble nagy fohásztól emelkedett. – Hogy nem tér 3497 6 | szabad mozdulatai, könnyűded főhordozása első tekintetre elárulták 3498 20| nagyságos báró úr barmai főinspektorának.~– Mármost tessék a tisztelendő 3499 18| bírt szobáiban maradni; a főispánnál estély van, odahívták, megköszönte, 3500 15| körülötte ülőket, sőt magát a főispánt is figyelmezteté Bajcsy 3501 15| nemesség nevében követelte a főispántól, hogy közülük is nevezzen 3502 1 | felszűrődni, aminek olyan fojtó sárvíz szaga van. A legnagyobb 3503 3 | képe volt ott. A lépcsők fokai alá s feldüledezve; egypár 3504 21| teszi azt az ostoba prózai főkötőt; s akkor ő nem lesz többé 3505 15| Kik a XVII. században egy fokon álltunk Európa bármely nyelvű 3506 8 | szerelmet az őrültségig fokozza fel; hogy azután a szeretett 3507 14| név dicsősége összeomlik fokról fokra; minden, ami ragyogó 3508 21| ütve arra a nagy kutyabőrös fóliánsra, amiből a tisztelendő úr 3509 20| vöröstarka ábrázattal, azzal a foltozott, sastépte szürke kabáttal, 3510 8 | társaságban képes volt a beszéd folyamába elegyedni, hol azelőtt zavarba 3511 1 | zátonyos mocsár: az eltűnt folyamág titokteljes medre, az évek 3512 15| ezeket, ha éppen elbeszélésem folyamához nem tartoznának.~De éppen 3513 22| annál jobban értette annak folyamát.~Odament Mákosnéhoz, és 3514 16| vissza, és vigyázz a további folyamatra.~Félóra múlva azonban már 3515 1 | földön, hogy a két Duna folyamban ezer meg ezer szökőkút gyanánt 3516 1 | menedéket, a vizekhez kellett folyamodni.~– Fusson a malmokra, a 3517 8 | csónakokat a csendes víz folyásának átengedve, elkezdék együtt