| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Az elátkozott család IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
3518 1 | város és a sziget között folyik el: ezt szokták kikötőül 3519 16| amiről leolvashatják, mint folynak a dolgok odabenn; és ő nem 3520 18| az alispáni lakosztály folyosóin hajdúk beszélgettek fennhangon, 3521 2 | az volt, hogy a megyeház folyosóit végigjárta megnézni, hogy 3522 22| sarkantyúja a megyeházi folyosók márvány kockázatán, nem 3523 22| ajtón át a folyosóra, a folyosóról az utcára, úgy megrémült 3524 4 | szerint belül az udvarra nyíló folyosóval ellátva, mely végtől végig 3525 14| Jégpáncél fedte a négy fehér folyót, magas hó a három halmot, 3526 20| Most meg egy valóságos folyóvíz elé értek, amelyen nincs 3527 10| betűvel! Átok a tudomány! Folytasd!~– Az öreg báró rendkívül 3528 3 | a hivatalnoknak:~– Csak folytassa, esküdt úr, a maga hivatalos 3529 24| kellett tartania, hogy tovább folytathassa.~– Volt egy szép leányom, 3530 4 | visszafordult a munkásokhoz~– Most folytathatjátok a munkát.~Azok szomorúan 3531 2 | intézgessem, azért jobb lesz, ha folytatom a mi szomorú történetünket.~ 3532 4 | másik csoport bement, aztán folytatták, amit ezek elhagytak.~A 3533 17| választásunk helyességét az idők folytával igazolni fogja; s nyugodt 3534 6 | patvaristák; az alispánnál folytonosan tizenkét nemes ifjú végzi 3535 23| asszonyság abba a hosszú-hosszú fonalba, ami gyors ujjai közt egyre 3536 8 | légben, mintha láthatatlan fonálon függne ott, s nyílsebesen 3537 7 | aztán az ideálja egy magyar főnemesnek; zseniális és bátor, esze 3538 3 | emberségtudással lépett be a megye főnökéhez.~Malárdy ott várta őt az 3539 25| választottak meg megyéjük főnökéül – hitbuzgalmi dacból. Hogy 3540 12| visszafojtotta, és karjait egymásba fonta, úgy feküdt hanyatt, és 3541 22| rajta azonban, ha valami fontosabb tárgyra vergálna; s elmondaná 3542 2 | mely a megbízatás nagy fontosságának saját önérzetével összevetéséből 3543 21| kérdezi…~Most egyenesen felé fordítá a képét az ifjú óriás, s 3544 6 | leült mellé, s félhátat fordított neki.~Az asztalfőn jobbról 3545 4 | uram, én erős hajlékom! Fordítsd ez órában a te arcodat hozzám, 3546 7 | egész komédia alatt hátat fordítva neki, fecsegett Eudemiával.~ 3547 3 | hatalmas ember hidegvérrel fordula hozzá:~– Van önnek még valami 3548 6 | kinek itt ismét csekély fordulást kellett tenni talpa hegyével, 3549 20| minden percben tekervényes fordulatokkal lehete csak kikerülni, hogy 3550 5 | mérföldnyi kerületben; nem fordulhatott fel szekér az utcán, nem 3551 23| hadd beszéljek vele; te fordulj félre, állj az ablakba, 3552 10| kocsis már tudta, hogy hová forduljon onnan.~Innen gyalog néhány 3553 23| vetni anyjukat, és pirulva fordulnak el apjuktól, ki nekik a 3554 8 | Talán vissza kellene fordulnunk? – szól Kálmán tétovázva 3555 16| szavazáshoz. A négyezer főre terjedő nemesség az udvarra 3556 20| csendes lovakat adok, nem forgatják fel; csak addig üljön le 3557 23| kezdené el egyszerre szemeit forgatni.~– Holnap ugye? Azt tartod: 3558 5 | csizmának, melyet kegyetlenül forgatott kifelé-befelé.~– Hát semmit 3559 16| fegyver, sem ész, sem a forgékony szerencse nem szólhat bele 3560 23| más pert, – ha a kérdésben forgó hajadon hírneve nem ajánlaná 3561 11| hogy ott vigyázzon, mert forgóba jönnek. Amint keresztülvágták 3562 4 | aranyvitézkötéses kalapja a gyémántos forgóval.~Büszkén lenézte a két férfiút, 3563 22| közé nézett azokkal a kígyó forma szemeivel, s fogta mind 3564 9 | rendbe volt hozva, apróbb formasági hiányokat egy Malárdy hatalmas 3565 21| régibb, de mélyebb vágás forrása volt látható, amit valószínűleg 3566 20| behunyorgatta, s komikus fortéllyal iparkodott az egyik szemét 3567 20| akit a poéták neveznek Fortunának, más fordulatot adott e 3568 8 | szemközt a csónak padján, foszlányruháit hogy tépi, lebegteti a szél, 3569 6 | életrajzát?~Az alispán büszke főtartással fogadá az egyenkint eléje 3570 9 | a környék leggazdagabb főura, Malárdy Hermina részéről 3571 9 | nevezetesebb rész, a nyomatékosabb főurak, akik nem szoktak nagyon 3572 6 | felismerhető volt az akkori főurakat jellemző elegancia. Amint 3573 9 | büszke volt örömében. Egy főúri vő; eszes és bátor; előtte 3574 13| saját ajkaihoz a drága jó főzetet, s egyet szürcsölt belőle.~– 3575 5 | akiknek számára sorban főznek minden háznál, amit egyházfi 3576 9 | megvan, megvan. Aki mit főzött, azt egye meg, ahogy vetette 3577 23| guzsalynyéllel, s üti a meggyszín frakkot hátul.~Amint azonban a szegleten 3578 6 | húszat számlálni. Óh, a franciák ebben is udvariasak.~Durdaynak 3579 21| alatt szökött Belgiumból Franciaországba; ott is tovább üldöztetve, 3580 10| esztendeig künn kóboroltam Franciaországban, és soha azalatt még csak 3581 7 | már verekedett angollal, franciával, törökkel és arabssal, mind 3582 7 | nem volt más, mint banális frázis a birkózótól, talán nem 3583 9 | lévő pereputtyát törvényes frázisokkal, mint valami pusztát bérlő 3584 6 | klasszikus idők jeleneteivel al fresco festve mesteri kezek által; 3585 6 | foglalta el a kápolna igen szép freskófestményekkel díszítve, pompás faragványú 3586 14| sole micante, majus erit frigus, quam fuit ante” – s azzal 3587 6 | szent énekek dallamaira frivol verseket énekelve ittas 3588 4 | veszi, s a legparányibb fűben elbúvó virág bizonyos lehetett 3589 4 | bánatnak miatta~Hegedűnket függesztettük fűzfákra.”~És az ő arcán 3590 23| nagy úr, mint eddig, de független, magáéból bőven élő uraság.~ 3591 8 | mintha láthatatlan fonálon függne ott, s nyílsebesen csapott 3592 16| szemei mind egy tárgyon függnek: ez a tárgy az ő arca, mely 3593 7 | társaságot sejteni a festett függönyök mögött; nem is tartotta 3594 7 | színpadra, összehúzta a függönyöket, s kidugva a nyíláson a 3595 7 | színpad gyanánt, s festett függönyökkel ellátva.~Óh, nem! Itt nem 3596 7 | zsebében lesz megtalálandó.~A függönyön túl hármas csengetés adott 3597 7 | tolakodott, hogy bámul a festett függönyre jövendő bámulata előérzetében. 3598 5 | Bajcsy komám, szedje ki a füléből azt a pamukot; nem akarnám 3599 24| A te kezed sújtott, a te füled örüljön a jajdulásnak. Kívántad, 3600 21| hosszú termetével a lelkész füléhez; azzal vette a háromszögletű 3601 4 | alatt, sokan eltakarták füleiket, hogy ne hallják az átok 3602 22| szemeimmel láttam, saját füleimmel hallottam az egész esetet. 3603 13| táncoló sereg közé, megfogja fülénél fogva a nagyságos gróf úrfit, 3604 20| ólom, egyik domború, másik fületlen, némelyiknek csak az egyik 3605 6 | damit flattieren: madame für eine menüett zu engagieren?~– 3606 8 | ágyából, s vitte a kerti tóba fürdeni a hideg, friss vízbe, amitől 3607 14| sugarait ilyen harmatban fürösztheti!~Csak két új eszméje maradt 3608 6 | korán reggel hozzákezdve a füstkészítéshez.~Mindenki díszesen van öltözve, 3609 20| elkezdett nekik hízelgő füttyöket hányni, amivel azt nyerte, 3610 20| kiálta fel Kadarkuthy, füttyöt vetve zsebéből hirtelen 3611 12| mindenféle rémes hangon fütyül, dúdol a tornácokon, hahotázik 3612 7 | felvonásnak vége. Tessék fütyülni!~A földön heverő tallért 3613 11| azon olyan szép nótákat fütyült hozzá.~Lőrincnek eszébe 3614 5 | vizek tükrén a nymphaeák; füvészek gyönyörűsége… Gutai Thádé 3615 4 | csendesen összecsuká az ő füvészi gyűjteményét, s azután lehajítá 3616 4 | gézengúzét; mivelhogy a füvészkönyvben Lila virágnév; s ha olykor 3617 20| virágrabatokkal, összevissza gázolva füvet és virágot, s keresztültörve 3618 5 | a legszebb epipactisok, füzények, a vizek tükrén a nymphaeák; 3619 15| superbum, hunc dies vidit fugiens jacentem!~Ismét nevettek, 3620 14| majus erit frigus, quam fuit ante” – s azzal tenyerébe 3621 12| elcsendesült már. Mikor a szél fúj, olyan csendes kívül minden 3622 13| tehetetlen félelemmel nézte, mint fúja a nagyasszony a herbateát, 3623 1 | hangzik ide; ha a város alatt fújnák meg, minden ember kiugranék 3624 17| Szabóné alig bírt a nagy fuldokló zokogástól könyörögni neki, 3625 11| igen kedves leánytestvére fulladt a vízbe, sohasem találták 3626 8 | víz felett is rekedt és fúlt kezde lenni; a társaság 3627 12| hajfürtök, ahogy a vízbe fúltakat szokta kihányni a hullám 3628 2 | kegyelmeteknél; lesz a sok ezüst fundáció. Aki becsületes ember, azt 3629 20| árlejtést.~– Holtom után pedig fundációt hagynék három tanszékre, 3630 4 | meg ne nyugodjanak a te fundamentumaid mindaddig, amíg egy élő 3631 14| szép csuda reményeket ígér, fűnek-fának és emberi szívnek, hogy 3632 2 | szemeivel mutogatott a háta mögé furakodó becsületes német polgár 3633 24| ember, míg eleven; de még furcsább, ha meghalt. Tanácsolom 3634 20| Thaddeusnak, ami őt csak még furcsábbá tette. Thaddeust nagyon 3635 20| odakinn is folyvást nevetett e furcsaságon.~Néhány perc múlva visszajött; 3636 3 | szemeivel a beszélő szemeibe fúrta haragja delejét, szemöldökei 3637 9 | lehetett, híres ügyvédek fúrtak-faragtak a házassági szerződményen, 3638 9 | súghatná e szavakat: „Menj, fuss mellőlem, vesd el jegygyűrűmet, 3639 1 | vizekhez kellett folyamodni.~– Fusson a malmokra, a hajókra minden 3640 1 | ordíták az emberek. – Fussunk a Dunára! – A föld nem adott 3641 18| lég nehéz a kertek illó fűszerétől.~Kilenc-tíz óra között még 3642 7 | volt készítve az ünnepélyt fűszerező mulatságok számára. A terem 3643 12| tűzhelyen ráismernek, amaz eléje fut farkcsóválva, s kezét nyalja, 3644 12| az éjszaka elrejtette, futhatott, amerre akart.~Amint futott, 3645 18| testét-lelkét valami hideg futotta végig. Csak most gondolt 3646 22| elbágyadt leányka kezét, futottam vele tüskön-bokron keresztül, 3647 24| fűtsem a poklot, inkább fűtse nekem más, mert az igen 3648 24| eszközöljön ki, hogy ne én fűtsem a poklot, inkább fűtse nekem 3649 14| valami kedves, meleg szellő fuvall át a tájon, mely olyan szép 3650 8 | csónakaikat, Kálmán elővevé fuvoláját, Viktor gitárját, s a csónakokat 3651 8 | egy pompás elefántcsont fuvolával lepte meg őt, s megtanítá 3652 10| van kötve a ház melletti fűzfa kimosott gyökeréhez.~Jó 3653 8 | kedves tréfa: ott valahol a fűzfabokrok között várni végét a zivatarnak. 3654 11| kunyhója előtt ült egy reves fűzfabokron, pipáját szájában tartva, 3655 10| egy oldalon, a másikon vén fűzfák állnak előtte, nappal is 3656 4 | Hegedűnket függesztettük fűzfákra.”~És az ő arcán egy vonás 3657 10| rabokat szoktak egymáshoz fűzni.~– Nyújtsd kezeidet…!~Lőrinc 3658 7 | Az alispán Viktor karjára fűzve lépett ki a vendégek közé.~ 3659 1 | hangot; valami útra kelt gabonáshajó tárogató tülke az, mely 3660 14| Hogy zsarolta a kivetett gabonát, hogy mérette a földet, 3661 5 | felvidéki fakereskedés s a dunai gabonaüzlet egyik fő rakhelye lett a 3662 1 | s a zúgó légben felriadt galambok, verebek és vércsék csoportosultak, 3663 22| azt az ártatlan vergődő galambot, ha csak egyszerre egy fiatalember, 3664 22| összeveszni; hallom, hogy az a galiba ember mindenkit azzal ijesztget, 3665 20| szürke kabátban, aminek a gallérján hajdan prém lehetett, de 3666 7 | szökéssel utolérve, megragadta gallérjánál fogva az iramodót. – Tessék 3667 4 | markába, s megfogván annak a gallérját, igen nyájasan kipenderíté 3668 2 | fogadott, s leteríté a sok gallérú bukovinai posztóköpenyt 3669 7 | súgá:~– Ön is hallotta már Galvani találmányának hírét?~(Ezt 3670 12| egyszerre felriad, mint a galvánütéstől érintett halott.~Néha azt 3671 10| Miért nem voltál korhely, garázda, ahogy patrónusod kívánta?~– 3672 10| Miképpen?~– Elkezdtem garázdálkodni, részegnek tettetém magamat, 3673 23| sérelemért, mert ő viselte magát garázdául; ellenben indíthatna ellene 3674 6 | esztendeig: legszebb férfi a gárdánál, az udvarhölgyek kegyence; 3675 9 | neki: „Önnek magának is gardedámra van még szüksége”.~Ezekből 3676 4 | hiszen van már egy, akit Gáspárnak, Menyhértnek, Kristófnak 3677 1 | gyermekjátékszert, s amint a sziget gátjaiban megütődött, felemelte tajtékzó 3678 1 | szigetet el látszott seperni gátjaival és jegenyesoraival együtt, 3679 9 | kanászbojtáré, az egész ember csupa „gaukler”, szüntelen ugrabugrál, 3680 6 | mindenféle genre-eknek; a falusi gavallértól és szemérmes kisasszony 3681 5 | az hazugság; semmirevaló gaz, aki mondja; kötnivaló bolond, 3682 12| udvarra; hadd örüljön neki a gazda: nyitva feledt padlásajtókat, 3683 19| Ember vigyázz világodra,~Gazdaasszony parázsodra,~Hogy tűz ne 3684 18| lócák vannak az utcán, a gazdagabbak házai előtt veres márványból; 3685 24| hagyományozva, mely azt egyszerre gazdaggá teendi, de melyet csak a 3686 4 | férfiú füvészeti gyűjteményét gazdagítá.~Bajcsy uram üggyel-bajjal 3687 6 | körüli bodorulatokkal együtt gazdagon meghintve hajporral, melyhez 3688 21| nincs büszkesége, hatalma, gazdagsága. Lám: őneki sincs már, csak 3689 14| Malárdy-kastély, melynek gazdagságát senki sem számlálta még 3690 24| Tiszteletben töltém egész életemet, gazdagságban, úri jólétben; házakat építék, 3691 20| szűkölködésben, s dicsekedjenek ne a gazdagsággal, hanem a tűréssel. Én részemről, 3692 20| amidőn elhozza a nagy kaszás gazdája azt az órát, melyben kegyelmednek 3693 2 | és hitvallás a szekeres gazdáknál, s határozott a hajóslegények 3694 23| eltakarják a rossz lábon álló gazdaságot, a halmozott tartozást, 3695 10| az ajtót. Házigazda vagy gazdasszony nem mutatta magát.~A szobát 3696 20| részeg nótákat, s részeg gazdasszonyok hajszolták részeg tyúkjaikat 3697 2 | ahogy én. Mészáros János gazduram! Minthogy kegyelmednek köpönyege 3698 21| róla, ami őt megilleti? Még gazembernek se nevezzem? de fogom őt 3699 4 | elfelejtette, hogy mikor a gazkópét valahonnan a háztetőről 3700 21| mindenkinek, s keresztül-kasul gázol ártón és ártatlanon; akit, 3701 18| volt a sár, azon a sáron gázolt keresztül; egy nyitott udvarról 3702 20| virágrabatokkal, összevissza gázolva füvet és virágot, s keresztültörve 3703 5 | is ember lesz belőle; még generális is lehet.~– De nem katonának 3704 2 | birtokosok, a várkormányzók és generálisok, mind nem parancsolnak ott 3705 6 | összegyűlni a mindenféle genre-eknek; a falusi gavallértól és 3706 23| mit csináljon olyankor egy gentleman, ha egy harcias asszonyság 3707 5 | az egyetlenegy zeneszövő gép az egész jó városban, hanem 3708 7 | mondom neked, te idétlen gépész, te meghízott hústömeg – 3709 7 | azokban, egy egész rejtett gépezet működését lehetne látni 3710 1 | hogy a nyílásba szorult gerendák mind az ég felé meredtek, 3711 4 | leszedték a deszkákat, a gerendákat, azután szétbontották az 3712 3 | itt-ott keresztbe támogatott gerendákkal volt megerősítve, s néhol 3713 3 | készen áll a nagy faépület, gerendatoronnyal az elején, bádogcsillaggal 3714 1 | megütődött, felemelte tajtékzó gerincét, mintha el akarná azt nyelni, 3715 20| ragyás hallatlan kacagásra gerjedt a tisztelendő úrnak ez etikai 3716 6 | végigsétálhatni még mindig irigységet gerjeszt, személye még mindig Eroberung. 3717 8 | jurisért esett ki, s bámulatra gerjeszté tiszta felfogásával a provinciális 3718 2 | de szavai oly lelkesülést gerjesztének hitfelei között, hogy azok 3719 7 | bűvész összefogott marokkal gesztikulálva a közönség előtt, látják 3720 15| maga elfeledte a kompetens gesztust; mikor pedig valami neki 3721 24| leánya; van egy fiuk is, Géza. Azt mondják, hogy igen 3722 4 | feledte, mint azét a másik gézengúzét; mivelhogy a füvészkönyvben 3723 10| az ő megtalált fiának, a gézengúznak.~A Malárdy-kastélyban oly 3724 20| odaajándékoznám a k…i nagy gimnázium számára, ahol tisztelendő 3725 6 | hasonlatossá tenni egyikéhez azon gipszszobroknak, miket ízléstelen figurinók 3726 5 | még valahol. Egy-egy árva gitár ténfergett nagy néhol egyik 3727 8 | elővevé fuvoláját, Viktor gitárját, s a csónakokat a csendes 3728 8 | hogy kísérje énekével a gitárt; a leány szót fogadott.~ 3729 24| mindkettőnek arca; a nemes úr a gladiátor szobraként magasult fel, 3730 2 | tekintélyéhez méltó nyelven:~– Gloria in excelsis omnipotenti 3731 24| szállott alá, hasonlatos azon glóriához, mely a dicsőültek arcait 3732 17| s ott dobjatok bele egy gödörbe.~Két leánya jobbra-balra 3733 19| a ház oldalában egy nagy gödrön kapart ijedelmes sietséggel; 3734 18| közepén találta magát, egy gödrös, szemétdombos helyen, mely 3735 21| kénytelen volt a nyakát felfelé görbíteni, hogy az arcába lásson, 3736 20| tetteti magát, összehúzza a görcs a lábát; ha pedig azt mondják 3737 7 | valaki tenyerébe veszi, olyan görcsöket okoz minden érző inában, 3738 23| látta, mint szorulnak össze görcsösen öklei, s rémülten veté magát 3739 1 | föld alatt, amint morogva gördült végig és mindig közelebb, 3740 23| magaméhoz volna kötve. Egy göröngyös utat törtünk különböző erővel, 3741 23| vagyok – szólt az idegen, gőgösen billentvén egyet termetén, 3742 12| kéményein ágbogas fészkében gólyacsalád lappang: fészkestől lehajítja 3743 14| szónokolni, foglyul maradt gólyák kelepelnek, szárnyaikat 3744 6 | összemarcangolta; nem volt ugyan benne golyó, csak lőpor, de azáltal 3745 4 | hegyeit és völgyeit füvek és gombák ismerete végett, s nem volt 3746 23| kikanyargatva, felül elefántcsont gombbal, alul hasonló srófolóval.~ 3747 20| már lenyűlt róla; a kabát gombjai közül kettő sem hasonlított 3748 23| szólt ez lovagkorbácsa gombját nyakravalójába dugdosva.~– 3749 2 | leszabdalá a nagy filigrán gombokat, s odaveté azokat a köpönyegre, 3750 6 | nyakkendője csokráig be van gombolva; könnyen elvegyülhetne a 3751 20| a kastélyban majd minden gombot lenevetett a mellényéről.~ 3752 5 | kicsiny embernek látszott. A gond, a bánat alatt úgy összegörnyed 3753 10| alacsony háznak kicsinyek a gondjai.~Mécses sem ég abban, mikor 3754 4 | ajtóban az egyház vénei, a gondnokok és maga a nyáj pásztora, 3755 20| vigasztalá nevetve a kis csoda –, gondol is azzal valaki, van annak 3756 18| jártak be azalatt siető gondolatai. Midőn néha feltekintett, 3757 11| és soha ne tégyenek az én gondolataim szemrehányást te előtted, 3758 8 | nyelvén hordozta minden gondolatát; és mégis oly nehéz volt 3759 12| fekve? Volt-e ébrenlétének gondolatja, volt-e álmainak képe?~Ott 3760 16| De – reszketett annál a gondolatnál, ha nem találna győzni; 3761 12| ezeket látni, én nem akarom e gondolatokat gondolni”; valami kínos 3762 20| marad, az mindig legutolsó gondolatom. Láttam fiamat meghalni 3763 23| felől. Kisvárosi lateinerhad gondolja magában.~Malárdyné pedig 3764 7 | sápadt el halálfehérre. Gondoljátok-e, hogy kié? A vasgyúró valami 3765 20| igazságtalan tettnek!~– Gondoljon tisztelendő uram a nemes 3766 12| elég volt a pihenés, a gondolkozás. Kimászott négykézláb a 3767 9 | Hermina, még öt perced van a gondolkozásra.~– Nem tudok gondolkozni.~– 3768 2 | percig nagy megfontolással gondolkozék magában, akkor fölveté szemeit 3769 21| szabadítja onnan, még sokáig gondolkozhatnék nagyságod azon a helyen.~ 3770 20| sajátjának hisz most is, s ha gondolkozik rajta, mint ismerheté azt 3771 4 | sóhajtottak magukban, s gondolkoztak hosszan-hosszan, és megtörtént 3772 5 | Nem voltak szívdobogásaid? Gondolkoztál-e felőlem?~– Mindig, mindig, 3773 21| akit gyűlölnie, akire soha gondolnia sem kellett volna; apja 3774 23| veled, aki tud. Ugye ezt gondolod?~– Az meglehet – felelt 3775 7 | az a napom, melyben reá gondolok. Mert ez teszi őt éppen 3776 3 | Soha szebb férfiarcot nem gondoltak ki a szobrászok: olyan domború 3777 10| akinek álarcát viselted. Nem gondoltál-e arra, hogy az igazi Kadarkuthy 3778 4 | útjába a kimondott szónak, gondolva, hogy a szó csak levegő? – 3779 2 | alatt ismertek, nem sokat gondolván a benne fekvők emlékezetével, 3780 5 | uram az ideig igyekezett gondosan ápolni Mákosné asszonyomat, 3781 4 | haragjának minden jelei, gondoskodjék róla, hogy az a bódé onnan 3782 8 | lehetett; Viktor arról is gondoskodott, hogy a szellemi szükségnek 3783 23| rögtönzés.~Mostohája nyájas gondossággal ment eléje, elvette pálcáját, 3784 23| halovány az arca. Óh, mennyi gondot belefont a jó asszonyság 3785 7 | engedje, ne engedje!~Hermina gondtalan bizalommal nyújtá Viktor 3786 18| szaladgált alá s fel, az ajtókat gondtalanul csapkodták be maguk után; 3787 22| nevettünk tán egyet, s nem sok gondunk volt a korra, melyet az 3788 14| adott egy kalandornak, ah, gonoszabb, – egy protestáns pap fiának. 3789 20| belőle, az meghaladta a gonosznak azt a mértékét, amit puritán 3790 23| vigyázok rá, mint olyan gonosztevőre, aki egyúttal bolond is…~ 3791 5 | cseppet sem haragudott meg e gorombaságért; azt mondta, hogy milyen 3792 20| fogadtatik-e valami illetlen gorombasággal. S amint a legutolsó lépcsőre 3793 6 | válogatlanul osztja a nyers gorombaságokat, vagy ha válogat a kifejezésekben, 3794 5 | nagyasszony még az ilyen szelíd gorombaságoktól meg nem riadt: szokva volt 3795 22| hozta.~Bajcsy alispán erre a gorombaságra megint nem volt elkészülve. 3796 7 | hölgyek legelöl; Durday hátul gorombáskodott valakivel, míg Vasady fogott 3797 8 | Dunába, a hab közül fehér gőz lövellt fel utána… a mennydörgés 3798 6 | sarkantyúkkal, paszományos gránát posztónadrág, körül prémes 3799 16| Egypár reszkető hízelgő gratulálni kezd Malárdynak a kétségtelen 3800 17| választó rendek nevében is gratulálok mind a tekintetes úrnak, 3801 20| az egész világ tapsolt, gratulált hozzá; hát ugyan kinek volt 3802 2 | meg ne alázzák: tudniillik grófi, bárói avagy hercegi címeket 3803 13| most az alispán leányából grófné nagyságos asszony. Akkor 3804 2 | hanem amint valaki közülük grófságra vágyódnék, vagyoni része 3805 20| gondom lett volna, hogy a gubancos csomót kioldjam szépen; 3806 24| ember! – kiálta fájdalmas gúny hangján a nemes úr – a ház 3807 20| ellen vétett, s tréfát, gúnyt űzzön belőle, az meghaladta 3808 20| cserepe, ahány, annyifelé gurult szét.~A csodálatos véletlen 3809 24| olyan kincs van ebben a Gutai-családnak hagyományozva, mely azt 3810 23| Malárdy-leány már elveszett egy Gutai-fiúval összekötve; most még egy 3811 23| nagyon szeretnek, és még egy Gutai-leány (mert valóban úgy szereti 3812 23| Én nem kevésbé rettegek Gutaiért, mint Malárdy úrért. A lelkész 3813 24| lerontatá, mely Malárdyt és Gutait, a két hitfél fejét, egymástól 3814 4 | szemközt állt Bajcsy és Gutaival.~Egy percre visszadöbbent 3815 23| hosszúnyelű kecskerokkája volt, a guzsalya esztergályos munkával cifrára 3816 23| ezalatt lebontotta a szalagot guzsalyáról, s a szép fehér lent levette 3817 15| a szavazáskor, legalább gyakorlatában maradunk.~Ki mondta, ki 3818 12| elkezde úszni a víz alatt.~Gyakorlott úszó volt, amíg valaki kétszázig 3819 5 | Csupán a Malárdy-család gyakorol még most is némi elszigetelt 3820 16| szabad senkinek befolyást gyakorolni a választók véleményére.~– 3821 23| hivatalát s vele az addig gyakorolt befolyást elveszté, megjelentek 3822 10| fel! Micsoda bűvészetet gyakoroltál, midőn Malárdy fiát megszégyenítéd? 3823 5 | plágája, mely élte napját gyakorta megkeserítette, nemegyszer 3824 20| aki most méltatlanul ül gyalázatos börtönben.~– No, csendesen, 3825 12| suttogott.~– Meg vagyok gyalázva, nyomorult üldözött lettem, 3826 13| ellenséget fölfedezni, aki őt gyalázza.~Másnap megint odament az 3827 3 | készítődött egy nagy épület gyalult fából, vaspántokkal jól 3828 24| kapcsolatban, s remegve nézett gyámatyja felnyíló szemeibe.~Azok 3829 15| teremében, szóval és tettel gyámolítandó az ő felekezetének szándékát, 3830 5 | akármelyik úton indult el a gyanítottak közül az eltűnt fiú, mindenütt 3831 7 | a csizmáit, miket nagyon gyanúsan nézegetett össze kívül-belül, 3832 5 | szokta keresztültörni magát e gyanúsításon, hogy mint teheti azt fel 3833 20| Az én hitem ne köszönje gyarapodását igazságtalan tettnek!~– 3834 7 | mondani, hogy ő maga nagyon gyarlóknak találja munkáit, hanem ekkor 3835 9 | és gondolhat arra, minő gyász, minő bánat maradt otthon 3836 19| volt Malárdyra nézve.~Ama gyászemlékű menyegzőéjszakán gonosz 3837 4 | piacon árulni; ez sötét, gyászoló, szomorú nap; ez az emlékezés 3838 9 | ír?~– Tréfa alá rejti a gyászt szokás szerint – válaszolt 3839 12| üvegen ama férfialak gyűrűje gyémántjával, hallotta jól a metszett 3840 6 | nyakát, hattyúkeblét és a gyémántnyakéket rajta, hogy hódítson, de 3841 20| érezzük azt az örömet, midőn a gyenge gyermeki kéz az első betűt 3842 21| dühében eltépve az illem gyeplőit, a rendes kerékvágásból 3843 20| érve a szekérrel, odaveté a gyeplűt a kocsis kezébe, s utasítá, 3844 1 | oltár gyertyáit, mik eddig gyér világot vetének a roppant 3845 5 | is; én pedig nem vagyok gyerek, mégis ríva fakadtam rajta, 3846 22| megnézi minden ember, még a gyerekek is futnak utána; aztán a 3847 5 | Lőrincke nagy gézengúz volt már gyerekkorában is; egyszer az én házamat 3848 21| napjaiért ebben az angyaljóságú gyermekben, akiben a jó öreg minden 3849 5 | amennyi elég arra, hogy a gyermekből férfi, a férfiból öregember, 3850 23| gondolj arra, hogy egykor gyermekeid lehetnek, és azok meg fogják 3851 7 | felfogadták egymásnak, hogyha gyermekeik lesznek, azokat egymáshoz 3852 3 | édesapák, anyák, felvették gyermekeiket karjaikra, hogy ők is lássanak 3853 4 | publikánusok, akik otthon hagyott gyermekeikre gondolnak ez órában, s kezük 3854 9 | hogy nem törvényes anyja gyermekeinek, hogy kiragadhatná őket 3855 20| az örömet, midőn a gyenge gyermeki kéz az első betűt le tudja 3856 18| Visszaadja e méltatlanságot;~Ki gyermekid a bölcsőbül kirántja,~És 3857 4 | méltatlanságot,~Ki öledből gyermekidet kirántja~És az erős kősziklához 3858 1 | jégtörők karóit széttörte, mint gyermekjátékszert, s amint a sziget gátjaiban 3859 20| folytatni, miután Lőrinc szinte gyermekkorától fogva távol volt szülőföldjétől, 3860 7 | vonásaival az volt írva, hogy egy gyermekkori ígéret megérett arra, hogy 3861 20| legyen bár az tulajdon gyermekünk; midőn elhitettük önmagunkkal, 3862 12| ajtók, ablakok bezárva, gyertya nem ég sehol, tán alszanak.~ 3863 1 | elhalványítva az oltár gyertyáit, mik eddig gyér világot 3864 19| minden háznál eloltották a gyertyákat; az éji őr parancsolgatta 3865 16| Bajcsyét; ez utóbbi szavazatai gyérülni kezdtek; egy-egy gyönge 3866 11| én keblemen?… Itt, itt… Gyerünk együtt, ne kérdezzük hová, 3867 23| már, sőt többeket meg is gyilkolt.~– Boldogságos szent anyám!~– 3868 20| volna az a szenvedő fiamnak gyilkosa: nem hallgatnám el azt, 3869 5 | nem történhetett rablás, gyilkosság a környéken, hogy azt Mákosné 3870 13| zsiványokról, rettentő hármas gyilkosságokról; hajókat süllyesztett el 3871 10| melletti fűzfa kimosott gyökeréhez.~Jó kis csendes ház lehet 3872 7 | Drasztikus kúra lesz, de gyökeresen használni fog.~Azzal a család 3873 7 | decenciája, hogy magánál gyöngébb fiúkat válogatott ki küzdésre, 3874 2 | fakunyhókat a szabadabb terekre, a gyöngébbek lakásául; odakötötték a 3875 6 | szebben is tud, az „r”-et gyöngédebben harapja el beszéd közben; 3876 8 | érezheté; mert soha annyi gyöngédséget nem tapasztalt atyja részéről, 3877 13| asszonyom azzal az ápoló gyöngédséggel, amivel a durcás kisgyermekeket 3878 9 | ugyan többé-kevésbé nagyon gyöngék voltak, részben nem is voltak 3879 9 | hogy haldokló apja által gyöngén kitagadtassék, vagy elbocsássa 3880 9 | Szeretem”; e pillanatban oly gyöngének látszott: csaknem összeroskadt, 3881 9 | hattyúnyakát három sor igaz keleti gyöngy tette még fehérebbé; hajfürteibe 3882 7 | említeni; azt mondják, hogy gyöngyei a költészetnek.~Sohasem 3883 6 | karcsú, fejedelmi termetén a gyöngyös vállfűzőt és vállán a panyóka 3884 12| rakva, megalázva; most a gyönyör lankatag érzése állja el 3885 24| valami volt a boldogabb élet gyönyöreiből.~Jól mondá ama különös ember: 3886 12| az esés valami sajátságos gyönyörérzettel jár, mintha lágy szellemkarok 3887 7 | megnyilatkozásai mindenkor gyönyörködteték a közönséget. Még mai nap 3888 9 | kezét.~A vőlegény éppen gyönyörteljes mosollyal bókolt táncosnéja 3889 24| melyben az írva volt, s gyönyörtől elfulladt hangon rebegé: „ 3890 5 | tükrén a nymphaeák; füvészek gyönyörűsége… Gutai Thádé azokat mind 3891 24| lehet a főtisztelendő úrnak gyönyörűségére fordítani.~A segédpap nemigen 3892 20| szerezte meg neki azt a gyönyörűséget, hogy a represszáliák legbizarrabb 3893 5 | hogy őt ne bosszantsa, ne gyötörje, ne kínozza, és hagyjon 3894 1 | mintha valami borzongató láz gyötörné belül, egyes apró lökéseket 3895 12| és becsukott szemei előtt gyötrelmes jeleneteiket; hiába mondja 3896 17| menjetek a patikába! Nem gyógyít meg engem senki. Bennem 3897 23| mosóteknőnél; ő vasalt, ő gyomlált a kertben, s varrt az egész 3898 3 | ők mélyen e haragos föld gyomrában hallgatják az alvilági fellegek 3899 6 | járni. Annyit nem tud, hogy Győr nem Komárom vármegyében 3900 4 | miért?~– Csak. Jobb nekem Győrbe. Mesterség ott is van. Aztán 3901 22| utcába s a gombai töltésről a győri Dunasorra; sőt, amit csaknem 3902 12| ablakon, s azt felnyitá gyorsan, s nesztelenül átveté magát 3903 16| közítéletnek.~Ah, de még a győzelem esetére is megmarad az a 3904 10| jöttem.~– Mivel legjobban győzted a vele együttivást?~– Meglehet.~– 3905 6 | s azután lejött ő is a gyülekezet közé, Malárdy megölelte 3906 2 | aki viszont biztosítá a gyülekezetet, hogy ő nemrég kelt föl 3907 3 | Felséges Isten,~A te szentidnek gyülekezetibe!”~Az volt az ének, az volt 3908 6 | a nagyurat, ki az emberi gyülevészt maga alatt szokta látni; 3909 4 | ő házasságuk úgysem vala gyümölcsöző, s csak akkor jutott eszébe, 3910 16| elég őszinte volt pipára gyújtani, s a tollát sem mártotta 3911 15| sajátkezűleg leírni. Egy ilyen gyűjteménynek magam is birtokában vagyok, 3912 6 | szolgáira nevetséges adomákat gyűjtögetni, azokat ő több példányban 3913 10| sanyarú takarékossággal gyűjtögette filléreit, azt mondá fia 3914 19| ki nevezetes készpénzeket gyűjtött rakásra, amiket örökölni 3915 2 | tűz valahol a romok közt gyújtogat, és azután csináltak az 3916 20| pestist, aki egy gyilkost, gyújtogatót megszöktet, az okosabb dolgot 3917 16| nemesség az udvarra volt gyűjtve, onnan bocsátották őket 3918 20| titokban látogatta a Hyppocrene gyűléseit, s ott verseit el szokta 3919 9 | szertartásra már most nem gyűlhetett össze, pedig Malárdynak 3920 8 | halacskák útját, mik rajonként gyűlnek össze, együgyű szájacskáikat 3921 23| szedett fel; ellenem való gyűlöletben nevelt.~– De akit én szeretek – 3922 2 | egymással? És mégis egyik gyűlöletes a másik előtt, s egyik nem 3923 8 | utolsó ellenállási ösztönt: a gyűlöletet, és tulajdonává tette őt 3924 21| választotta magának azt, akit gyűlölnie, akire soha gondolnia sem 3925 21| mint afféle tudós ember gyűlölője levén minden élcnek és anekdotonnak, 3926 7 | elment. Úgy félt tőle, úgy gyűlölte.~Malárdy pedig a hála és 3927 21| most minden szennyes és gyűrődött állapotban volt. A nagy 3928 21| két hosszú karján feljebb gyűrte a zubbonyujjakat, félrefordítá 3929 2 | férfiaknak, hogy aranyfüggőiket, gyűrűiket engedjék az áldozat közé 3930 6 | hajporozva, ujjain gyémántos gyűrűk, óraláncáról antik kámeák 3931 7 | világon. Ez odafenn csak gyűrűket és zsebórákat tud elbűvölni, 3932 7 | ebbeli törekvés meghiúsult. A gyűrűnek ott kellett maradni.~– Azt 3933 19| eltűnt Herminának hagyta, habár az egy sátoros cigány nejeképpen 3934 8 | dühösebben feszült neki a habnak, a hullám szállt és emelkedett, 3935 11| oldaláig, az evezőtől hányt habokig, a hosszú fehér vonalig, 3936 8 | kormányra, a viharra, a hánykódó habokra; kormányvesztett indulat 3937 8 | csónak előre-hátra táncolt a habon.~– És ha azt mondanám neked: 3938 4 | tartottak a föld rejtelmes háborgásai; de nem oly erővel többé, 3939 3 | is ki akarja hányni, úgy háborog, és ők mélyen e haragos 3940 5 | valami döghalált vagy európai háborút nem hoz be a szobájába; 3941 8 | magához, másikkal vágta a habot; a zápor úgy suhogott alá 3942 11| csónakig nyúlt végig a reszkető habtükörben egészen a csónak oldaláig, 3943 9 | valaki otthon maradjon, hacsak keze-lába nem törött, sőt 3944 22| azt a hórihorgast, még a hacukáját is elhasítottam, de mégsem 3945 19| összekoccanása volt Malárdynak a hadastyánnal. A vén őrnagy azt állította 3946 6 | beszédet, anélkül, hogy a derék hadastyánt megsértené.~– És lám, az 3947 5 | tanárok, városbírák és hadparancsnokok feleltek fia után tett tudakozódásaira.~ 3948 12| elvész a falhoz támasztott hágcsó zörrenése.~Lőrinc előbb 3949 20| előtt, s előrebocsátá őt a hágcsón.~– De vajon őnagysága, a 3950 20| fel szokták vontatni azt a hágcsót, s akkor csak a keleti és 3951 4 | repedezett meg többé, a vizek nem hágtak át partjaikon, a kutakban 3952 20| beszédre nem.~– Csak nem hagyhattam, hogy a fiam egy oly rút 3953 6 | volna már képes ülni, s hagyján, hogy a kardot bírná, de 3954 22| Őrizkedjünk a lélekidézéstől… Hagyjuk pihenni azokat, akik már 3955 5 | A gézengúz~Most hagyjunk elmúlni egy szép összeg 3956 20| Holtom után pedig fundációt hagynék három tanszékre, ahová azt 3957 24| A furcsa ember hagyománya~Malárdy Xavér Ferencet látták 3958 24| Azzal feltöré Kadarkuthy hagyományának pecsétjét, s annak összehajtogatott 3959 1 | lámpácskák, miket kegyes hagyományok tartanak ébren, s mik úgy 3960 20| végrendeletben kegyelmednek hagyományoztam, hogy életében legyen boldog 3961 24| ebben a Gutai-családnak hagyományozva, mely azt egyszerre gazdaggá 3962 5 | versben volna írva; egyet el hagytak olvasni nekem is; én pedig 3963 1 | emberek ájuldozva, szédelegve hagyták oda a templomot, s künn 3964 8 | Kálmán csónakja.~– Látod, nem hagytalak el benneteket – szólt a 3965 17| ott van a kihúzó fiókban, hagytam a szent eklézsiának ezer 3966 12| Nagyot zörren ajtó, ablak!~Hah! Fölrezzen a leány. Nincs, 3967 12| fészkestől lehajítja őket; haha, hogy sipognak a toklászos, 3968 20| egy kicsit engedjen meg: – hahhahahó! Így mármost igazán nem 3969 16| jogukat, miszerint hangos hahotára fakadtanak legyen, s szánó 3970 13| megint az egész legénység a hahotát.~A nagyasszony megvárta, 3971 12| fütyül, dúdol a tornácokon, hahotázik a kéményodúban, rázza, dörögteti 3972 6 | rokonra azzal a görbe fésűvel hajában, aki az alispán testvérét 3973 6 | vesztegetett meg, viruló hajadonná nőtt fel; az egész társaságban 3974 18| társaloghassanak a szemérmes hajadonok imádóikkal; (azóta nagyot 3975 6 | a felállni kényszerített hajalkotmány közé rezgő tűk és strucctollak 3976 2 | süvegét szénfekete szögkemény hajáról, s két kezével melléhez 3977 21| nyűtt meszelő; az oldal hajbodrok pedig valószínűleg régen 3978 14| tisztújításon egymás után hajdanában, nyertek-e a vele kijelölt 3979 10| víg cimborákat hajhászott, hajdúival erőszakosan elfogatott, 3980 9 | Az öreg bárónak egy lovas hajdúja hozta azt; egy fiatal, eszes 3981 6 | szólni – a kocsisokhoz és a hajdúkhoz és a többi paraszt néphez.~ 3982 22| rimánkodással esedezett a palotás hajdúnak már korán reggel, mikor 3983 22| már valamennyi hajdú és hajdúsné lelkét azzal a hazugsággal, 3984 6 | cipőt visel, feltornyozott hajékessége éppen két láb magas, a felállni 3985 9 | gyöngy tette még fehérebbé; hajfürteibe félkör alakú párta volt 3986 12| vízcseppek vőlegénye szép fekete hajfürtjeiről, mint reszketnek kezei a 3987 23| kalapját; félresimítá szép hajfürtjeit fehér homlokáról; megcsókolta 3988 4 | termetű férfi volt, dúsgazdag hajfürtökkel, szép; szabályos arccal, 3989 6 | szalag közé rejtve, az egész hajfürtözet a két halánték körüli bodorulatokkal 3990 10| össze, éppen víg cimborákat hajhászott, hajdúival erőszakosan elfogatott, 3991 17| Bajcsy András! Ugye sárral hajigálják ablakaimat?~– Óh, óh! – 3992 18| azt keszkenőjével, s nem hajította el, magával vitte, hogy 3993 14| pörviselő nép kegyelmes hajlamáért járt utána, a köznemesség 3994 21| volt, mégpedig olyan serte hajlamokkal bíró hajjal, hogy azt hátulról 3995 23| mondom, hogy én nem vagyok hajlandó a dolgokat a véletlennek 3996 21| tréfálni: nem volt semmi hajlandósága elejétől végig mindent elmondani 3997 2 | fel azoknak árán az Úrnak hajlékát, amely bennünket felemeljen 3998 24| lészen lakója a te szentséges hajlékodnak?…” Mindig halkabb, mindig 3999 4 | mondá:~– „Én uram, én erős hajlékom! Fordítsd ez órában a te 4000 6 | jövevény; termete sudár és hajlékony; szabad mozdulatai, könnyűded 4001 4 | azon, aki az ő kezét e mi hajlékunk ellen legelőször felemeli. 4002 8 | közepette az ismerős halászdalt~Hajlong sajkám~Verdesi a hullám~ 4003 1 | az élőfák jobbra-balra hajlongtak útjában, kivált azok a hosszú 4004 6 | patvaristák közé, s nem hajlott a hátul ülő szegény atyafi 4005 21| de ki várhatja többé a hajnalt, hogyha meghalt a nap! Mit 4006 4 | ennek végrehajtására. A hajóépítők és molnárok szintén visszautasították 4007 1 | Fusson a malmokra, a hajókra minden ember! A város elsüllyed.~ 4008 12| mondanák: „Kegyelmezz, nem hajolhatunk alább”, de ő még mélyebbre 4009 16| midőn a diadal részére kezd hajolni. Mit fog mondani a következő 4010 6 | rájuk nézett, azután nejéhez hajolt, fülébe súgott; a nő arca 4011 11| óh, a tisztelendő úr nagy hajós.~Mikor készen volt a ladik, 4012 19| utca kanyarulatánál egypár hajóslegénnyel találkozott Malárdy, kik 4013 18| nekirohant a szemközt jövő hajóslegénynek, azt félkézzel meg-megkapta, 4014 17| mert most már polgárok, hajósok és közemberek is odatódultak 4015 23| kérdezd meg a legutolsó hajóst: elmondja, annyira ismeretes 4016 1 | malmok réve és a repülőhíd, a hajótömő műhelyek, a halászok bárkái.~ 4017 6 | legdivatosabban bodorítva és hófehérré hajporozva, ujjain gyémántos gyűrűk, 4018 6 | együtt gazdagon meghintve hajporral, melyhez különösen nem akar