| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Az elátkozott család IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
4536 4 | látogatta minden vallásfelekezet híve fénytelen templomait, amik 4537 3 | szószékkel a közepén, és hogy a hívek mindezért Bajcsy uramnak 4538 8 | amit köznapi nyelven úgy hívnak, hogy „szerelem”.~És talán 4539 1 | zsibbatag szívekbe: „Az Isten hívogat bennünket. A templomba! 4540 23| mindjárt egy szál kardra hívogatja ki, s minthogy ő nagy sicarius, 4541 24| el; aludjál békével; nem hívogatlak.~– Köszönöm, köszönöm.~– 4542 6 | nem volt szokás vendégeket hívogatni, hanem kötelességük volt 4543 2 | gyermekkoromban még disznópiacnak hívogattak, az én nagyapám gyermekkorában 4544 3 | rázta meg átható szavával a hivők lelkeit, hogy emelte fel 4545 24| Ferenc, amottan túl nincs a hívők között felekezet, ott nem 4546 1 | jól esett hallani azokat a hivőknek, az ajkak úgy mondák utána 4547 7 | híres zsákemelgető volt. Úgy hívta minden ember, hogy az erős 4548 17| hogy azon időben még nem hívtak minden posztóruhás embert 4549 2 | rakáson.~Malárdy Ferencnek hívták az első alispánt. Hivatalos 4550 10| nyájasabbak voltak hozzám, úgy hízelegtek, meghívtak magukhoz látogatóba, 4551 10| tehetted? Sőt ellenkezőleg hízelegtél, ragyogtattad nagy talentumaidat, 4552 6 | mindenki elhitte, hogy hízelgése igazmondás, mindenki bámulta 4553 6 | kezde kitárulni; bókjai, hízelgései mindenkinek ízléséhez voltak 4554 15| vezérük indítványát; ki hízelgett magának azzal a dicsőséggel, 4555 5 | volt, nemigen szeretett hízelkedni senkinek; tudom, tudom. 4556 13| Bajcsy uram tréfálkozva.~– Hja jah: bár hiszen csak úgy 4557 22| Gutai Thaddeus uramé.~– Hm. A nagyasszony tudja azt 4558 19| öregurat; voltak ilyen furcsa hóbortjai; legalább tízszer kitagadta 4559 10| vettek egyébnek az ő szokott hóbortjainál. – Ez a jókedve nőttön nőtt, 4560 20| történt őmiatta, puszta hóbortos ingerkedésből egy más ifjúval, 4561 22| oly dühösen neki annak a hóbortosnak. Azután meg azt is elgondoltam, 4562 4 | betűkkel e gömbölyű mondást: „Hoc non faciam!” A tinta elcseppent: 4563 7 | ez a tréfa ismét részére hódítá a közönséget; ez diadal 4564 8 | megadta magát e rettenetes hódítónak.~Úgy bánt az vele, mint 4565 6 | gyémántnyakéket rajta, hogy hódítson, de nem hogy meghódíttassék.~ 4566 6 | kecses delnő, kinek ezen hódolat tömjéne nyújtatik, az alispán 4567 6 | mint aki ezt megillető hódolatnak találja, s megszorítá bizalmasan 4568 7 | panaszkodva mondá el odabenn a hölgyeknek, hogy Kálmánt milyen étrangs 4569 8 | olyan pillanatokra amikor a hölgynek így kell szólni kedveséhez.~ ~ 4570 1 | erőszak, s ismét ment tovább hömpölyögve, zuhogva, az élőfák jobbra-balra 4571 6 | legdivatosabban bodorítva és hófehérré hajporozva, ujjain gyémántos 4572 4 | kegyesebb asszonyság volt, hogysem azért megneheztelt volna, 4573 7 | iramodott lefelé a színpadról.~– Hohó! signore; nem addig van 4574 7 | színpadára, ott végezte a hókuszpókuszt, megtörte a gyűrűt mozsárban, 4575 8 | vár reájuk; a szabadban, hold- és fáklyavilágnál késő éjjelig 4576 7 | mint ártatlan bolondot. Egy Holdmezey Berey Farkas kollégája, 4577 10| megismerhetik egymást, s holdvilágnál olyan jól esik beszélgetni.~ 4578 10| Thádé odaállítá fiát a holdvilágra, hogy láthassa, ő maga leült 4579 23| Holnap ugye? Azt tartod: holnapig nagy idő van. Te még ma 4580 2 | azt úgy, ki tartotta fenn, holott az uralkodók ezt egészen 4581 20| volna eltöltenem; háládatlan holt könyvek szavait hallgatám 4582 23| leányt; és szeretni fogom holtig.~Malárdy hevesen toppantott.~– 4583 3 | annyit látott, hogy egy holtnál is halaványabb férfi áll 4584 20| folytatta az árlejtést.~– Holtom után pedig fundációt hagynék 4585 8 | fel a láthatáron a hófehér hólyagos felhők, miket egy-egy vonagló 4586 8 | hátratekintett, s a zápor homályában egy hullámhányta csónak 4587 6 | csupán piquette-et és l’hombre-et játszik meglett, okos férfiakkal; 4588 14| Hosszú-hosszú fagyos tél volt, a hőmérő oly fokra süllyedt a fagypont 4589 6 | sápatag arccal s nagy sima homlokkal, melyről hátrafelé van simítva 4590 20| akkor csak a keleti és déli homlokzatok ajtajai voltak nyitva, amaz 4591 20| alakja mind a négy oldalán homlokzatot képezett, úgyhogy tulajdonképpen 4592 1 | magasra feltorlódott kavicsos homokba ütődik, s a belvárosi kutakból 4593 12| amerre neki tetszik.~Itt egy homokhatárt talál, azt megkezdi; beteríti 4594 5 | tanul, mint más ifjú két hónapig. Vagy talán éppen kicsapták? 4595 6 | Eudemiánál pedig három hónappal fiatalabb. Ennek még copfja 4596 14| Bús medve volt a mogorva honfi, benn ült magányos odújában, 4597 2 | Beszkidek legelső hegyormára a honkeresők közt; azt a hegyet most 4598 23| mondhatom meg. Ez question d’honneur.~– Magyarul beszéljen, mert 4599 2 | deszkakereskedő, és így honorácior, de a becsületes úriember 4600 2 | szekeres gazdák szekéren hordanak át bennünket minden vasárnap.~ 4601 3 | koronként el lehetett onnan hordani.~Ezen szoba alatt volt a 4602 4 | megírtam. Ha holnap le nem hordatják kegyelmetek az épületüket, 4603 10| szerzett számomra, hintajában hordott magával mindenhová, bemutogatott 4604 22| életében elszokott a rossz hír hordozásától.~ 4605 23| aki ennek a névnek utolsó hordozója vagy, mert én nemsokára 4606 13| tarisznyámban; óh, én mindenfélét hordozok magammal, az ember nem tudja, 4607 7 | vele a levegőben szanaszét hordozott karral, azután letevé.~– 4608 8 | nyíltszívű volt, nyelvén hordozta minden gondolatát; és mégis 4609 6 | fénytelen kabátján nem kívül hordta-e jellemét, az egész család 4610 2 | mint amely helyiségből hordták a városba a fazekasok számára 4611 14| szorgalmas hangyák, hírt hordva minden házhoz; előjöttek 4612 1 | s letépve azokat vastag horgonyköteleikről, ragadta magával túl az 4613 22| tekintetes jó uramnak arra a hórihorgas drómó emberre, aki egypár 4614 22| akasztófáravalóztam azt a hórihorgast, még a hacukáját is elhasítottam, 4615 20| annak mind a negyvennégy hortenziás cserepe, ahány, annyifelé 4616 8 | minden tagja kiállhatatlan hőségről panaszkodott, sőt egypár 4617 12| valami nagy bajba hozta hőseit, akkor megengedi őket halni: 4618 7 | mellett, s felolvasott valami hőskölteményt Belgrád alatti harcról, 4619 21| borbélya volt; az orra mellett hosszában egy régibb, de mélyebb vágás 4620 4 | víz, a földingások mindig hosszabb időközökben jelentek meg, 4621 13| s iparkodott a képét még hosszabbra húzni, mint amekkora; – 4622 2 | orcáját rendkívül ékesíté két hosszan lefüggő bajuszzsinór, olyan 4623 4 | magukban, s gondolkoztak hosszan-hosszan, és megtörtént velök az 4624 23| Malárdynénak igen szép hosszúnyelű kecskerokkája volt, a guzsalya 4625 21| belépett rajta, oly szertelen hosszúra találta őt kinyújtani az 4626 7 | megmérte az atyafi testi hosszúságát.~– Akkurát! Éppen elegendő. 4627 9 | összeköttetése a Malárdy törzzsel hozand a nemesek legbüszkébbikére.~ 4628 3 | amíg törvényes ítélet nem hozatott ellenem; mint keresztyént 4629 4 | állítottak fel, és abba tanítókat hozattak Debrecenből, a híres kollégiumból.~ 4630 7 | míg magát újra súlyegyenbe hozhatta.~Az ifjú kezeinek első fogásáról 4631 10| akármelyik ház leányát nőül hozhattam volna el, később azután 4632 15| dolgok, s én biz elő sem hoznám ezeket, ha éppen elbeszélésem 4633 7 | deputációba menni s erőszakkal hozni vissza egy csomag vers kíséretében, 4634 1 | családját összekeresni, a többi „hozsannát” énekelt a templomokban.~ 4635 22| tekintetes karok és rendek, úgy hozván a dolgok rendje magával, 4636 7 | írjon jobbat. Eredj Kálmán, hozz elő egyet; azt a szépet, 4637 13| annyira elkábította őket, hogy hozzáadták, és meg is eskették vele.~– 4638 24| utolsó cseppig; azért jöttem hozzád, hogy megmondjam, íme örülj.~– 4639 20| tréfálja minden ember, aki csak hozzáfér, hanem azután vegye is fel, 4640 4 | körülfogta mindjárt, s elzárta a hozzáférhetést a két követ elől.~Odalenn 4641 7 | testvére kezét elbocsátani, s hozzáfordulni; mialatt halkan fülébe súgá:~– 4642 23| következik.~– No, mármost tessék hozzágondolni a többit. Úgy hiszem, okos 4643 8 | után. A szél nem enged szót hozzájok jutni.~– Talán vissza kellene 4644 6 | a férfinem, korán reggel hozzákezdve a füstkészítéshez.~Mindenki 4645 22| fennmaradt szájhagyomány hozzáteszi azt is: hogy soha buzgóbb 4646 22| ebadta, punctum”. Még azt is hozzáteszik, hogy a veszedelmes rövidségű 4647 5 | szobájába; amit aztán olyan hozzávaló hűlt szájjal és zöld ábrázattal 4648 16| nevetett már.~A sápatag arcok hüledező ajkakkal számlálák: 1750 4649 19| rozsdásodott az esze, mint a hüvelyéhez a kardja.” Ezt nem bocsátá 4650 6 | kisasszonynak hívatja, négy hüvelyknyi magas sarkú cipőt visel, 4651 20| szólt a báró, beledugva hüvelykujját a tisztes úr övébe, hogy 4652 6 | és szemérmes kisasszony húgától kezdve a Bécsből lejött 4653 7 | a másikat, amit Hermina húgod emlékkönyvébe írtál. Olvasd 4654 23| suis prisonnier aujourd’hui.~– J’y suis – mormogá vissza 4655 1 | utcákba, a tátongó földre a hullámcsapás elől, míg az harsogva, tombolva 4656 12| zúgását, még most is érzi a hullámhányás szédítő kábulatát, még most 4657 8 | s a zápor homályában egy hullámhányta csónak látszott feléjük 4658 1 | viharral, nyerget vet a hullámzó tenger hátára, csatába száll 4659 12| tehetetlen zsibbadás, fejtetőre hullás a rettenetes végtelenbe, 4660 5 | fogtak ki a Bodrogból egy hullát: nem az ő fia volt-e az?~ 4661 3 | átlépkedve a kapubejárást elzáró hullatag köveken, a sötét folyosón 4662 16| diadalba, csupán az egymás után hulló számok; a hideg, érzéketlen 4663 12| lágy szellemkarok emelnék a hullót. Egyszer azután feneket 4664 2 | ezüstláncok, ezüstgombok hullottak a kiterített köpenyre minden 4665 11| s elkezdé vele, a vízbe hullottat keresgélni: a Duna közepe 4666 3 | tartva hozott:~– Servus humillimus perillustrissime domine 4667 16| oly valami képtelenségi humor volt abban; olyan elavulhatatlan 4668 15| sem érdekelné, egyedül a humorisztikus csizmadiamester, örökké 4669 15| vidit veniens superbum, hunc dies vidit fugiens jacentem!~ 4670 7 | alexandrinusokban volt megénekelve Hunyadi hős vitézsége, a törökök 4671 1 | ugyanazon alakok, a gyermeket hurcoló nők, a véres ősz emberek, 4672 1 | szótlanul; egy-egy futó némber hurcolt maga után kezénél fogva 4673 14| nem panaszkodnak nátháról, hurutról, egy jótékony időváltozás 4674 3 | gondolat számára: „de különb hús és különb vér”.) Azért tudatni 4675 3 | fölöttük lakom, s én is húsból és vérből vagyok, miként 4676 7 | idétlen gépész, te meghízott hústömeg – szólt tétovázva készülő 4677 6 | a bakon; hátul tarsolyos huszár ezüstös egyenruhában, a 4678 6 | megint újra kezdi a tízet, húszat számlálni. Óh, a franciák 4679 6 | dámának: az ifjak egyike húszéves lehet, másika körülbelül 4680 6 | évben ünneplé alispánsága huszonharmadik évét; még csak egy tisztújítás, 4681 16| alispáni székből, melyben huszonkét év óta második fejedelme 4682 24| sóhajtani; de a nyíl talált. Hűtlen, hálátlan a szerelmes leány 4683 9 | mint Viktor anyja járt: hűtlenség bizonyulván be rá, a móringot 4684 13| temetés. Őrizze magát, meg ne hűtse magát, kedves komámuram, 4685 23| ember, aki hogy ezúttal a hűvösön nem ül, csak annak köszönheti, 4686 20| kerék fertelmes árkokat húz végig, s szegleteiknél akadékos 4687 7 | fitymálták a dolgot, az ilyen huzakodás nem nemesembernek való; 4688 13| hanem előbb egy kerítést húznak az épület elé.~Korán reggel, 4689 7 | komoly vonásokba kezdett húzódni, amidőn azt is átadta a 4690 7 | azt igazítani.~Viktor csak húzódozott, míg végre kimondó, hogy 4691 4 | homlokán mély, goromba ráncok húzódtak össze, két hegyes bajusza 4692 6 | nemes, alázatos, válla közé húzott nyakkal; fekete kordován 4693 15| volna Malárdy, hogy aki ama Hyppocrenében Csaba álnév alatt azon szép 4694 23| megütögette a bárót, s az idáig rendjén van. A báró nem 4695 8 | hogy azután a szeretett ideál egy szavára azt mondja: „ 4696 25| az életnek van millió.~Az idealizmus megtanítja a költőt az alvó 4697 24| koporsóba.~Azokon, akik idefenn maradtak, csak áldását hagyta.~ 4698 12| vette át a kormányt a test idegei fölött, amint a halálos 4699 12| érzések ezek testének minden idegeiben! Azt az egy arcot látja 4700 12| kedvetlen vagyok, minden idegem szenved.~Tudom, hogy a szél 4701 24| a nélkülözés. Házaimban idegenek laknak, kertjeim bokrai 4702 7 | fiakról, s ügyetlenség volt az idegentől, ha felőlük tudakozódni 4703 3 | veszélyből.~Pedig a delnő ideges volt, és a gyermekek babonákban 4704 12| feszítő nyomás alatt minden idegét, ami nem rendszer, hanem 4705 12| mikor a test összetört idegzettel s fáradt életerővel kimerülten, 4706 10| fülébe jutott, hogy édesatyja idehaza országszerte hord valakit, 4707 14| életerő villanyozza át az ideieket. Tavasz lesz.~És néha-néha 4708 17| Gutai uram is velük van.~– Idejönnek – rebegé András –, engemet 4709 16| miért kellett neki most idejönnie, miért kellett megszólalnia? 4710 13| vitte a vakmerőséget, hogy idejött a Csallóközbe, a tekintetes 4711 23| még nem ez minden, amiért idejöttem. Ama leányzó, kinek védelme 4712 18| kerüli a verést otthon; s idekinn fél a kutyáktól, csak egy 4713 3 | Már az igaz.~– Tehát idelenn van a földszinten.~– Biz 4714 16| torzképeket, egyik érkező ideszavazott, a másik amoda, néha kettő, 4715 7 | pedig azt mondom neked, te idétlen gépész, te meghízott hústömeg – 4716 8 | törvénytudományban is járatos: úgy idézett a tripartiumból könyv nélkül, 4717 10| hasonlítok az öreg báróhoz; idézgették emlékembe, nem jut-e eszembe, 4718 25| azt a lelkesülést is ők idézik elő.~Az élet ezeroldalú 4719 7 | kezdett e kérdés zavart idézni elő; mindenki kereste, amidőn 4720 4 | polgártársait, ha most nem is, de időjártával.~Néhány óra múlva azután 4721 25| akaratában. Erről a mai időknek már fogalma sincsen.~És 4722 4 | földingások mindig hosszabb időközökben jelentek meg, s nem hallatszott 4723 1 | készülő katlan forrongása, s időközönkint, ha a vízirányos vibráció 4724 20| ragyaverés kivette azt minden idomából, piciny tömpe orra volt 4725 25| ugyanazt ezerfelé hajtogatja, idomítja, és az mindig szépségvonal 4726 6 | két-három külön kamrává idomítva, úgy hogy a nemes vendég 4727 7 | alig lehetett az emberi idomokat kivenni. Amellett hosszú, 4728 8 | ázott selyem a szép, deli idomokhoz tapad.~Viktor hátranézett 4729 13| Mákosné asszonyom rövid időn megint valami új tortúrát 4730 9 | előkészületekre nem volt négy napi időnél több engedve, a véletlen 4731 16| azokat jegyezze fel, s időnként hordja fel a terembe, a 4732 19| távoli vársáncokról jövő időnkénti kiáltások szóltak bele: „ 4733 6 | lett belőlük, alkalmatlan időpróféta; lovon sem volna már képes 4734 6 | véleményadások által arra az időre, amikor az történt, magát 4735 6 | ifjú úr alig látszott ennél idősebbnek.~Járásában is felismerhető 4736 9 | hivatalos: egy öregember, időtől megőszült, homlokán kihullott 4737 14| hurutról, egy jótékony időváltozás véget vetett minden bajnak; 4738 19| sebhelyei most is minden időváltozást megtudattak vele; azért 4739 6 | is; mint vetélytársa, az ifjabb ifjú, Beszterczei Hugó Oszkár, 4740 13| akkor ért oda, mikor már az ifjakat össze is adták, s a tekintetes 4741 20| már nem öregbíti, nem is ifjítja a számadást. Aztán tulajdonképpen 4742 6 | alakjáig. Itt egypár sima ifjonc udvarol egy non plus ultra 4743 13| hát egyszer a furfangos ifjúcska, mint a kesztyűt, leveté 4744 8 | tapadt a lányka hangja az ifjúéhoz, egészen beleolvadt; eggyé 4745 20| családunknak, üldözői az ifjúkor apró tévedéseinek, és nem 4746 19| meg a hadastyán. Voltak ifjúkorának vitézi tettei; sebhelyei 4747 10| ismertek. Itt mondá el azon ifjúkori adomáit, miknek felidézése 4748 15| a befolyásuk alatt levő ifjúság lelkesebbjei; azoknak közlekedése 4749 20| hóbortos ingerkedésből egy más ifjúval, akkor békjót vetettem kezére, 4750 5 | és vitézkötéses kalapban. Igaza is volt. Én sem találok 4751 2 | megállapodás; az ő szemöldökei igazgatják a szónoklatokat a megyegyűlésen; 4752 4 | visszatérni kőházaikba, kezdték igazgatni falaikat, bevakolni a repedéseket; 4753 5 | Hogy van anyátok? – Anyád – igazítá ki a lelkész.~– Óh, csak 4754 6 | elhitte, hogy hízelgése igazmondás, mindenki bámulta szerénységét 4755 17| helyességét az idők folytával igazolni fogja; s nyugodt öntudattal 4756 22| is: hogy soha buzgóbb és igazságosabb tisztviselője nem volt a 4757 17| helyen többet ér egy lat igazságszeretet egy mázsa tudománynál. Mi 4758 21| szavakat mondtak példás igazságszeretetéért, mely szerint inkább saját 4759 5 | iskolákban másnap egyenlő igazságszeretettel meg is csapják, s a kölcsönös 4760 20| vétett, midőn megtudám, minő igazságtalanság történt őmiatta, puszta 4761 23| térve első indulatából. – Igaztalan voltam ahhoz a leányhoz. 4762 21| valódi Kadarkuthy Viktor igaztalanul ül ott, ahol az ember nem 4763 9 | tisztes szolgája malasztos igéket szónokolt a térdeplőknek; 4764 1 | hátán ilyen sötét éjjel.~Igen-igen nagy távolból hallani valami 4765 6 | Úgy volt, úgy volt! – igenlé a vén gárdista ragyogó tekintettel. – 4766 18| sírása kierőszakolta tőle az igent. Ah, e gyermeksírást bár 4767 15| kis városunkban támadt egy igénytelen társulat, amely nevezte 4768 7 | erős Marci esete után sem ígérettel, sem fenyegetéssel nem lehetett 4769 23| ma a tanárok mutatni, oda ígérkeztem.~– Óh, bizony te azt megláthatod 4770 25| kinek vágyai boldogabb jövőt ígérnek; de ezek már túl esnek e 4771 7 | Viktorra, ki egészen mást ígért neki, de Viktor kikerülte 4772 3 | iránt, s nagy összegeket ígértek e szent célokra, mihelyt 4773 10| hogy megjöjjön az eszem. Ígértem töredelmes szívvel, hogy 4774 7 | mélyebben a szív táján, ott, ott igézett még erősebb bűbáj, amint 4775 20| másikkal pillogatni fel néha igézőjére.~– Kend szemtelen gazember – 4776 6 | nem tudá találni, hogyan igya ki már ő e furfangos edényből 4777 13| fölséges. Kóstolja csak meg, igyék csak belőle kedves, édes 4778 8 | támadt; néhányan a part felé igyekeznek, s a csónakokból és dereglyéből 4779 13| Zsámfáter hordtát! Mikor én nem ihatnám, akkor én nem iszom.~Azzal 4780 4 | kutakban ismét megtisztult az iható víz, a földingások mindig 4781 21| megerősíté hangját, s a fájdalom ihletével felelt:~– Istennél van ő 4782 2 | hátralépett, s prófétai ihlettel mutatott oda a többi jelenlevőknek.~ 4783 2 | akár egy prókátor, s nem ijed meg senki személyétől.~– 4784 7 | Az másodszor még nagyobb ijedelemmel ejtette el.~– Ez villanyütés.~ 4785 3 | kivel van dolga. Nem egy ijedező öreg mesterember az, aki 4786 22| Mákosné asszonyom így sem ijedt meg tőle; odament hozzá, 4787 18| azon oly dühbe jött az első ijedtség után, hogy nekirohant a 4788 7 | kicsit magához térni a nagy ijedtségből.~– Hogy az Isten büntesse 4789 17| sírtak szegények, meg voltak ijedve nagyon, Miska inas pedig 4790 23| Szelídebben szólj. Ne ijeszd meg, ne ejtsd kétségbe, 4791 22| galiba ember mindenkit azzal ijesztget, akire megharagszik, hogy 4792 18| akit egy részeg gazember ijesztgetni merészel; s azon oly dühbe 4793 19| ez a lélekharang.~Ennél ijesztőbb mondást nem hallhatott volna 4794 1 | voltak eltemetve, álltak ijesztőleg a napfény csodájának kitéve; 4795 2 | törvénycikkelybe is volt iktatva, mindaddig, míg az ónodi 4796 7 | donnez-moi’n bague! Egy gyűrűt, s’il vous plaît.~Viktor könnyedén 4797 23| ne értse.~– Demain, sur l’île. Je suis prisonnier aujourd’ 4798 13| házak előtti fák egészséges illata keresztüljárja szobáit; 4799 18| után minden virág felveté illatát, az esti lég nehéz a kertek 4800 18| hogy azokba kihajolva, erős illedelmi rostély alatt társaloghassanak 4801 23| szólt akkori szokás szerint, illendően kezet csókolva a ház asszonyának –, 4802 7 | is tartotta volna senki illendőnek, hogy egy magyar ember befesse 4803 22| tudom én, hogy mi az illendőség, mi a becsülettudás, tudom 4804 6 | melyhez különösen nem akar illeni a kifent bajusz, melyért 4805 21| ellen; de mégis kérem: ne illesse őt előttem becstelen nevekkel; 4806 15| uramat; ő e figyelmet igen illetékesnek találta, s midőn egy ellenzéki 4807 20| tisztelendő úr feddőzni akart az illetéktelen tréfákért, azonban egy ajtó 4808 20| fog-e megharagudni, ha ilyen illetlenül rontunk a kastélyába, a 4809 5 | haszontalan buzgalomért őket az illető iskolákban másnap egyenlő 4810 5 | olyan nagyon meg nem volnék illetődve, de bizony isten egészen 4811 6 | körülményeket, amiket az illetőkön kívül más senki sem tudhatott: 4812 9 | a testvérek, leányaik s illetőleg testvéreik életében nemigen 4813 16| nem az a kacaj, amivel őt illették, nem az fájt neki: hanem 4814 10| megmutogatott.~– Tehát éppen helyébe illettél.~– A szerep tréfa volt, 4815 18| esti lég nehéz a kertek illó fűszerétől.~Kilenc-tíz óra 4816 22| az a veszett poéta, aki ilyenekben töri a fejét, mégis nagyon 4817 22| bolond az ilyen ember, aki ilyeneket cselekszik?~Bajcsy uram 4818 22| királyi tábla is helybenhagyta ilyenforma záradékkal: „Sententiam 4819 23| minthogy ő nagy sicarius, ilyeténformán sok derék fiatalembert megcsúfolt 4820 4 | többé, mint kezdetben. Az ima felhatott az égbe: a föld 4821 2 | hasonlatosságára, ahol ott az Istent imádhatnák, s ne kényszerülnének elvándorolni, 4822 4 | is elmúlt, és az ének és imádkozás még egyre tartott. Emberek 4823 11| megszólítani. Az ősz férfiú imádkozásban volt.~És mondott magában 4824 2 | másik előtt, s egyik nem imádkozhatik a másik miatt.~Bajcsy uram 4825 2 | szomorúan:~– Avagy hogyan imádkozhatnánk mi Istenhez, amidőn nekünk 4826 21| többé öreg nevelőapjának imádkozó angyalkája, nem lesz többé 4827 21| még a templomban is, mikor imádkozott, rajta feledé szemeit, mintha 4828 2 | emberekhez: „Hát ti miért nem imádkoztok? Miért nem kéritek Istent, 4829 4 | azt mondják, hogy hiába imádkozunk tehozzád, mert te meg nem 4830 2 | sátort az Úrnak, amelyben imádkozzatok!”~Az érdemes atyamester 4831 18| társaloghassanak a szemérmes hajadonok imádóikkal; (azóta nagyot változott 4832 8 | bőkezűsége minden cselédet imádójává tett, szép szavai minden 4833 5 | volt könyörgése, ez volt imádsága mindig, mindig – mindig.~ 4834 2 | segítenének szívük szerinti imádságaikkal megengesztelni az Úristennek 4835 2 | Hogy siettek minden utcából imádságos könyveikkel kezeikben! Hogy 4836 11| És mondott magában ilyen imádságot:~„Óh, én Uram, végtelen 4837 21| hogyan adják tovább ez imahangokat az ég angyalai, amíg azok 4838 2 | ismét hangzottak a buzgóság imái a nagy fakunyhóban, melynek 4839 20| ringatott gyermeket az első imára megtanítsunk; a mi fennhéjázó 4840 23| Az nem fog meglenni!~– Az imént beszéltél atyám a Malárdy 4841 7 | eljött a perc, melyben az iménti kudarcvallásért báró Kadarkuthynak 4842 8 | kikerülik, ismét összejönnek; imitt-amott siránkozott egy-egy halászmadár, 4843 4 | alkalomra adódott engedély, immár szükségtelenné válván, lehordassék, 4844 21| látszott nőni.~Az ember impertinens szőke volt, mégpedig olyan 4845 20| élne? – kérdé a kis öregúr impertinensül himbálva magát sarkain, 4846 7 | görcsöket okoz minden érző inában, hogy kénytelen ismét letenni.~– 4847 7 | könyökén végig valamennyi sajgó inára.~Akkor szeme közé nézett 4848 13| is elvitte, s kocsisával, inasával egyetértve, saját magát 4849 13| pattant ki megint Miska inasból a jókedv; mégpedig ezúttal 4850 5 | kiálta ott eléje egy bozontos inasgyerek a szeme közé nevetve.~A 4851 5 | jól össze volt varrva.~Az inasoknak utasításuk volt, hogy a 4852 23| rendjén van. A báró nem indíthat pert a sérelemért, mert 4853 23| magát garázdául; ellenben indíthatna ellene más pert, – ha a 4854 2 | igen nehéz kő.~Egy hang indítványozá nemzetes Beő Sándor uramat, 4855 15| előtte, s elmondák, hogy az indítványtevő kérelme jogos, és nem féltek 4856 2 | favora” és „fastusa” eldöntő indok a bírák ítéletében; az ő 4857 9 | A jó, nemes asszonyság indokai a báró iránti ellenszenvre 4858 4 | borítékba lepecsételé az indorzált parancsot; ráírta kívül 4859 23| unszoló kérdésére, hogy hová indul, azt felelte:~– Azt én tudom.~***~ 4860 8 | habokra; kormányvesztett indulat ragadta őt viharosabb örvénybe 4861 23| Malárdy, magához térve első indulatából. – Igaztalan voltam ahhoz 4862 5 | eddig Bajcsy uram szorongó indulatainak dongáit összetartotta; s 4863 23| visszatorlotta, valami más indulatból eredt, mint puszta emberszeretetből.~ 4864 21| egy haragvó és büszke apa indulatos hangján.~Kadarkuthy elsápadt, 4865 22| fellázasztott szívében minden emberi indulatot; Mákosné emléke kegyetlen 4866 20| kezére, s azon szándékkal indultam meg vele, hogy elhozom őt 4867 22| nem fogom megtagadni az indultusomat.~– Óh, bizony kérem, kedves 4868 7 | tréfálni is tudott:~– Az indus szemfényvesztő nem hiába 4869 21| általa tudvalevő titokról informálni.~Olyan köztiszteletben levő 4870 6 | felfogású nemes, mert arca sima, ing elejéről arasznyira állnak 4871 16| szívét; minden perc újabb ingadozást adott a rettentő osztracizmus 4872 3 | hogy emelte fel őket az ingadozó földről a soha nem változó 4873 16| Sohasem érezheté magát ingatatlanabbnak azon a széken, mint most; 4874 2 | És az ő akaratát meg nem ingatja semmi.~Semmi? Még ez a rengő 4875 6 | erkélyen pompás delnők legyezői ingatják a májusi illatos levegőt, 4876 21| pókláb-betűkkel; aki tehát azzal sem ingerelheté a tudóst, hogy asztalára 4877 20| őmiatta, puszta hóbortos ingerkedésből egy más ifjúval, akkor békjót 4878 15| Amennyire bosszantá az ingerlő fitymálás a szónokokat, 4879 23| ma erről atyám; ma nagyon ingerült vagy. Majd holnap.~Malárdy 4880 21| én dolgom? – kérdé amaz ingerülten.~A pap szilárdul válaszolt~– 4881 25| mint az átkozottra.~A kor ingerültsége kimagyarázza azt.~Regényünk 4882 15| hangulat el látszott mosni az ingerültséget, mit az elébbi heves viták 4883 2 | felgyűrte jobb karjáról az inget, mintha azt másképp elmondani 4884 3 | megvetéssel nézett a lábai alatt ingó földre; hanem a publikánus 4885 6 | valakit.~A pompás kastély Ingoványon egy nap, úgy mint másnap, 4886 5 | asztala mellett, s felgyűrve ingujjait izmos karjairól, maga szabta 4887 7 | felgyűrte karjairól a fodros ingujjakat, s maga szökött fel a színpadra 4888 2 | mondhat neki ellent, midőn ingujjával végigtörülte orcáját.~Nem 4889 13| ennél válogatottabb neme az injúriának, mely ellen a törvény nem 4890 7 | találni.~És amellett tudott inni úgy, ahogy senki más – és 4891 3 | deputáció, azon alázatos instanciával, hogy minekutána Isten ő 4892 15| mutatóujjával) nec vultus instantis tyranni (ez Malárdynak szólt) 4893 22| nagytiszteletű úr kauzái engem mindig interesszálnak.~– Igenis jól tudom; éppen 4894 7 | részvényei értékéből ez intermezzo által, s hogy efeletti bosszúságát 4895 18| gyermeksírást bár hallaná most is!~Intés volt az a sorstól, hogy 4896 21| a válasz hihetőleg néma intésből állt.~Azután erős, sarkantyús 4897 24| vagyunk a világon”.~Az Isten intése világot adott az agg lelkébe. 4898 21| hogy olyan embertől kaptam intést, aki önt igen jól ismeri; 4899 22| szidta az embereket, akik intették, hogy ne kísértse az Istent. 4900 21| Abaúj vármegye filantropikus intézetében mindaddig, míg ő meghal, 4901 2 | én itt az országok sorsát intézgessem, azért jobb lesz, ha folytatom 4902 3 | szemközt, akihez ő e szavakat intézi: „Engeded-e uram, hogy a 4903 16| tekintetes urak; tessék valami intézkedést tenni; a csizmadiának már 4904 2 | sajátságos büszkeségből akként intézkedett utódaira nézve, hogy azok 4905 9 | egy felköszöntő áldomást intéznek hozzá, úgy elhalványul; 4906 9 | levele az alispánhoz volt intézve, szokott szarkasztikus modorában, 4907 3 | többet láncaikkal, hanem iparkodtak jobban félni a néma lépésektől 4908 8 | körül, alávetett vállal iparkodva azt feldönteni, mintha mondanák 4909 5 | szurkolta meg a dratvát, in ipsa persona és brevi manu.~Volt 4910 3 | mindegyike is a szónoklat és irály remekének tartatik. Nem 4911 9 | Egészen az öreg Kadarkuthy irálya, így szokott ő írni, tenni, 4912 7 | megragadta gallérjánál fogva az iramodót. – Tessék csak itt maradni, 4913 7 | hanem felugrott a székről, s iramodott lefelé a színpadról.~– Hohó! 4914 10| kedvező elővéleményt, mely irántam támadt.~– Azt okosan tevéd… – 4915 20| lélekkel viseltetik kegyelmed irántunk, ám lássa, hogy valami veszedelembe 4916 12| erő szinte taszítja valami irányba, s ha visszafelé akar fordulni, 4917 20| leszakadoztak minden tőlük kitelhető irányban, s a szakadások be voltak 4918 11| Azután a Duna közepének irányozta a csónakot. Eddig csak a 4919 12| jól megjegyezve magának az irányt, mely a parthoz vezet, erős 4920 15| vezetője azt minden politikai irányzattól távol tudá tartani.~Hát 4921 7 | elmeredtek, kezeiben összetört az írás, egy szónak nem volt ura. 4922 5 | mindenből, még a zsidóból is; az írása meg olyan, mint a kalligráfia. 4923 21| asztalára könyökölve az írásába nézett, nem ismerhetvén 4924 20| A lelkész megismerte fia írását; ahogy Kálmán beszélt róla, 4925 14| tűzbe hányattak szomorú írások, divatból kiment kabátok, 4926 20| valahogy ez embertől egypár sor írást, de ne olyat, aminőt felszólításra 4927 15| összeállottak a környék írástudói azon célból, hogy megpróbálják: 4928 15| hatásköre vidéki ismerősökre, írástudókra; azok is meglátogatták hetivásárok 4929 24| azt hitték, hogy az átvett irat valami nagyszerű adományról 4930 7 | Kálmán hirtelen felkapta iratait, s elsietett a teremből, 4931 7 | piros szalaggal összekötött iratcsomag volt.~Az ifjú szótlanul 4932 7 | lépett, s belehajítá az egész iratcsomagot.~És azután odaborult atyja 4933 7 | valahonnan a kezében levő iratokra. – Sohasem fogja őket többé 4934 4 | családi címert, s kibontván az iratot, kitölté belőle a porzót, 4935 24| a borítékra ezt a címet iratta:~„Nagyságos báró Kadarkuthy 4936 6 | ő több példányban le is íratta, s ismerőseinek kiosztá. – 4937 21| Istennél van ő bizonyára, ha irgalmába bevette, és megbocsátá bűneit.~– 4938 3 | szerencsétlenek az Isten irgalmára könyörögnek az alispán úrnak, 4939 1 | Uram, bűneink sokasága…~…Irgalmazz nékünk!”~Hajnal felé ama 4940 11| Óh, én Uram, végtelen irgalmú Istenem, fogadd fel lelkét 4941 10| követtél el nevében? És megöl irgalom nélkül, megérdemlett halállal 4942 7 | visszavonta tőle kezét. Irgalomért esedező rabokkal így szokott 4943 12| bejönni. Csak a szél, az irigy szél az, mely nem engedi, 4944 10| kisasszonyaikat, míg azok egészen irigyek lettek egymásra, s engem 4945 20| benne nekem, mikért egykor irigyelhettek volna. De én elhagytam e 4946 14| tisztelték, szerencséjét irigyelték, befolyását mindenhatónak 4947 6 | volna, aminőt én másoktól irigylek.~Ezt a mondást csak az alispán 4948 6 | végigsétálhatni még mindig irigységet gerjeszt, személye még mindig 4949 15| álnév alatt azon szép ódákat írja, válogatott alcaicusok és 4950 7 | tetszett. Akinek nem tetszik, írjon jobbat. Eredj Kálmán, hozz 4951 21| ülve egymással szemközt az íróasztal mellett, zavartan visszahúzódott, 4952 5 | egyetlen szó.~A lelkész íróasztalán egyrakáson feküdtek a levelek, 4953 15| a dicsőség, hogy a hazai irodalom legelső csíráit keblébe 4954 15| kiírta. Még akkor ez volt az irodalompártolás egyetlen nyilatkozványa, 4955 21| Abner életének koszorús írója.~– Az ördögökbe! Nem ezt 4956 25| mindig azok a művek, mik az írónak saját élményeivel vannak 4957 24| nekik, hogyha szeret. Keserű iróniája a sorsnak! Gutai Thaddeus 4958 25| árnyalatai nem lehetnek az íróra behatás nélkül; kell, hogy 4959 7 | Hermina húgod emlékkönyvébe írtál. Olvasd el az én kedvemért.~– 4960 14| senki sem viselte úgy, hogy irtotta el bajuszát, mikor még mindenki 4961 12| legfélelmesebb rémem.~Úgy félek, úgy irtózom tőle, mint akármelyik bokor, 4962 5 | szerette a lelkinyugalmat, és irtózott minden gonosz hírtől.~Félt 4963 6 | s amiktől én mindig úgy irtóztam. Mi szükség egy szobornak 4964 3 | papfizetést, fogadást tettek iskolaalapítás iránt, s nagy összegeket 4965 20| távol volt szülőföldjétől, iskolákat járva, nem tarthatott tőle, 4966 5 | buzgalomért őket az illető iskolákban másnap egyenlő igazságszeretettel 4967 15| kálvinista papok, tanárok, iskolamesterek voltak azok; ezekhez csatlakoztak 4968 22| barátok utcájára, a pápista iskolán keresztül meg a Szombati 4969 4 | ha a vénasszonyok és az iskolás gyermekek járdogálnak a 4970 18| nyomorultnak érezte magát, mint egy iskolásgyermek, ki késő este megy haza 4971 4 | akarják belátni.~Sőt még iskolát is állítottak fel, és abba 4972 9 | országbíró, Malárdynak egykori iskolatársa; mind a kettő örömmel tudatá 4973 4 | völgyeit füvek és gombák ismerete végett, s nem volt az a 4974 6 | alkatrészei annyira a mesés ismeretlenségbe tartoznak, hogy felőlük 4975 18| hogy kérdezett ismerőst, ismeretlent, nem látták-e. Hogy dobogott 4976 10| fiának adnod ki? Hogy jöttél ismeretségbe ez úrral?~– Egyszer szuplikáció 4977 20| diákocskának úgysem sok ismeretsége lehet, legkivált azon körökben, 4978 6 | mindkettőjüket. – Említett az ismeretségi évekből olyan körülményeket, 4979 20| gondolkozik rajta, mint ismerheté azt más, meg kell őrülni 4980 21| könyökölve az írásába nézett, nem ismerhetvén meg belőle semmit.~E percben 4981 18| mintha azt a szegletházat ismerné már valahonnan. Amint közelebb 4982 24| kikkel jót tettem, nem ismernek rám, nehogy visszakérjem 4983 16| teljes mértékben el kell ismernünk azon jogukat, miszerint 4984 6 | báró Kadarkuthy személyes ismerőse volt Malárdynak, a nyugalmazott 4985 4 | személyleírással ellátta, és ismerősei közé sorozá.~Emellett, az 4986 6 | példányban le is íratta, s ismerőseinek kiosztá. – A zajos orgiák 4987 10| mindenhová, bemutogatott ismerőseinél, bevezetett a legnagyobb 4988 20| bárónak könnyű volt elhitetni ismerőseivel, hogy ez az ő fia, miután 4989 18| elment a gyermekkel valami ismerőshöz, késő estig odamaradt; az 4990 15| társulat hatásköre vidéki ismerősökre, írástudókra; azok is meglátogatták 4991 18| házról házra, hogy kérdezett ismerőst, ismeretlent, nem látták-e. 4992 7 | csak a tudomány adeptusai ismerték.)~Viktor egyenes válasz 4993 6 | kötelességük volt az általa ismerteknek azon megjelenni, mert számon 4994 24| jelvények látása, mik hitvallása ismertető jeleit képezik, még egyszer 4995 21| engesztelni, akkor rosszul ismertették meg velem.~– Nem mondták 4996 7 | szánva, hogy mások által ismerve legyenek.~– Sőt én ellenkezőleg 4997 4 | mint papja iránt.~Csak ismételt köhögés és lábsúrolás ébreszté 4998 24| lépett. – Elvégeztetett – ismétlé újra a kiszenvedett megváltó 4999 6 | is a megivásra; de csak issza azért, mert az is módi, 5000 20| szarvasok betévednek az istállóba, s eleszik az abrakot a 5001 6 | inkább ott kinn lenni az istállóban.~Szerencse rá nézve, hogy 5002 20| ott majd megtalálja az istállókat, kösse be a lovait, s adjon 5003 20| másik bekötött szemű pogány istenasszony azonban, akit a poéták neveznek 5004 20| szolgáltatva annak a pogány istenasszonynak, akit bekötött szemmel festenek, 5005 2 | munka ingyen. A templom Istené van, teszem e munkát Istennek, 5006 1 | szenvedő, igaz és boldog, istenéhez siet, háromszor látogatja 5007 1 | keresték az égben az áldások istenét soha, megdöbbenve emlékezik 5008 10| emberiekben az embereket, de ne az isteniekben az Istent. Ezt nem velem 5009 3 | emberek azt mondták, hogy ez istenkísértés; az alispán nem kérdezte 5010 3 | házunkban beszéljünk az Istennel?” – és hogy az a férfi egy 5011 21| fájdalom ihletével felelt:~– Istennél van ő bizonyára, ha irgalmába 5012 1 | megdöbbenve emlékezik a rettenetes Istenre, kinek ott alant a föld 5013 12| fényesen lobogott, szentképek, istenszobrok ott a falon oly intő komolysággal 5014 18| hiszen mindenki fél az Istentől, mindenki szereti gyermekeit; 5015 15| Malárdy Ferenc és Keresztúri István mellé harmadiknak egy kálvinistát 5016 12| feneket ért. Érzé a lágy iszapot arca alatt, mely gyöngéd 5017 13| nem ihatnám, akkor én nem iszom.~Azzal felkelt gorombán 5018 1 | szaga van. A legnagyobb iszonyat végre a megyeház utcáján 5019 2 | kegyelmetekre nézve, hogy a szomorú, iszonyatos napokban, amidőn mindnyájunknak 5020 21| s nem lehet az, hogy az iszonyúan verő kéz is ne fájjon azután.~ 5021 4 | végtől végig terítve volt itatós papirosok halmazaival, mikben 5022 10| bevitetett kastélyába, s ott itatott egy hétig folyvást, akkor 5023 2 | fastusa” eldöntő indok a bírák ítéletében; az ő akarata a törvény.~ 5024 3 | szabályszerű legyen; mint ítéleteinek mindegyike is a szónoklat 5025 15| lenézett, kiket részrehajló ítéletekkel sújtott, egymás után keltek 5026 14| hol a fejedelmek fölött ítélnek, s tanúbizonyságot tesznek 5027 11| lecsendesültek, a vizek ítélő szellemei megkapták az áldozatot, 5028 16| s aki most éppen olyan ítélőbírája fog lenni néki ottan, mint 5029 3 | rabok dolga kiállani a rájuk ítélt megtorlást, az én dolgom 5030 3 | közepén hevert, a boltozat itt-ott keresztbe támogatott gerendákkal 5031 14| a nap melegíteni kezd, ittamott zöld fű támad elő a földből; 5032 14| pedig az emberek anélkül is ittasak voltak az örömtől.~Milyen 5033 25| mondanivaló maradt a túlélt ivadék sorsáról; a „barátfalvi 5034 18| Romoljon meg annak minden ivadéka, ki fejszéjét legelőször 5035 4 | egy új élő születik annak ivadékaiból, és meg ne nyugodjanak a 5036 14| ezüstcsilláros terméig, utolsó ivadékáig.~A császári rendelet visszaadta 5037 3 | gyermekek egykor mind a mi ivadékaink előkelői lesznek; és uraságod 5038 2 | bízvást megírhatom a mostani ivadéknak, hogy ott azon a kerek téren