| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Az elátkozott család IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
5039 7 | villák, később egész kardok, ivópoharak, szelencék tünedeztek el 5040 6 | vagy józanságra való-e, az íze is nagyon furcsa, sőt nádméz 5041 6 | furfangos edényből azt az izét. Mert ha a tetejéről ivott, 5042 3 | tudnánk képzelni azt az izgalmat, hogy álltak meg az emberek 5043 7 | mint azelőtt, s egy kis izgatottság látszott ajkai körül, ami 5044 12| azt úr korában, álmában ízleli először, ő azt tudja jól, 5045 6 | hízelgései mindenkinek ízléséhez voltak alkalmazva, mindenki 5046 7 | választani.~Az alispánné ízlésének kellett határozni; az ami 5047 6 | azon gipszszobroknak, miket ízléstelen figurinók színekkel is kifestettek, 5048 6 | melyért is azt a finomabb ízlésűek orruk alul lefaragták, s 5049 21| úr tudós szelídséggel – Izmael Asmai, híres arab költő, 5050 7 | Viktor ujjai az atléta vastag izmai közé, míg szemei szikrázva 5051 7 | volt, olyan vastag, duzzadt izmokkal, hogy azokon alig lehetett 5052 1 | erőszakosan kapaszkodva izmosabb férfiak ruháiba; perc múlva 5053 17| herkali pusztára vagy az izsai rétre, vagy mit bánom én 5054 13| milyen rosszul van: hogy izzad a homloka, mint ég a képe; 5055 7 | nem jól megy. Egy kicsit izzadott a homloka.~– No, már most 5056 2 | férfiú homlokáról csorgott az izzadság az utolsó szavaknál, olyan 5057 13| Ettől egyszeribe megizzad.~Izzadt szegény anélkül is.~– No, 5058 23| prisonnier aujourd’hui.~– J’y suis – mormogá vissza 5059 15| hunc dies vidit fugiens jacentem!~Ismét nevettek, de Malárdy 5060 6 | roppant alakzatos rabattok jácinterdejéből hord, míg a pipázóteremben 5061 13| uram tréfálkozva.~– Hja jah: bár hiszen csak úgy álmodtam 5062 24| sújtott, a te füled örüljön a jajdulásnak. Kívántad, hogy meg legyek 5063 24| fiam, az én leányom pedig jajgatni fognak apjuk sírján, és 5064 17| leánya jobbra-balra dűlt jajgatva e szomorú beszéd miatt az 5065 8 | a sirályok egyre nagyobb jajongást követtek el a levegőben, 5066 23| odakinn; pedig különben olyan jámborok voltak, sohasem bántottak 5067 14| az erős lelkű fejedelem jan. 28-án bocsátott ki ő magyar 5068 22| tekintetes komámuram a Tóth Jánosék ott laknak a vár alatt, 5069 22| meglátogattam délután a Tóth Jánosné komámasszonyt; beteg volt 5070 14| volt szabad eltörölni a január 28-i áldást-író tollnak; 5071 5 | róla a pirosságot.~Bő úti japonikába volt burkolva, fején háromszegletű 5072 5 | lábairól a leányka, levetteté japonikáját vele, kalapját, pálcáját 5073 6 | látszott ennél idősebbnek.~Járásában is felismerhető volt az 5074 6 | bizonyos lejtelmet adott járásának.~Ott az alispán előtt büszkén 5075 16| kijelölve valamelyik dunántúli járásba; annyi, mint bizonyos. Malárdyval 5076 10| pazarolja a pénzt, s oly fénnyel járatja, mely példabeszéddé kezd 5077 20| érezvén magát, kutyák közt járatlan emberek szokása szerint, 5078 8 | a törvénytudományban is járatos: úgy idézett a tripartiumból 5079 4 | és az iskolás gyermekek járdogálnak a templomba, komoly embereknek 5080 18| lefeküsznek, miattuk este akárki járhat az utcán.~A bukott nagy 5081 16| mennek, akik a bolondját járják; majd vége lesz annak. Csak 5082 5 | kalapot, hanem ahelyett járjanak a diákok is, mint más közönséges 5083 2 | bennünket felemeljen az ég felé. Járjunk ezentúl fekete gombokkal, 5084 3 | nem igaz: hallok odabenn járkálni valakit.~A megszorított 5085 10| tömlöcben ül, te pedig szabadon járkálsz!~A tisztelendő úr sokára 5086 20| bejelentés nélkül keresztül-kasul járkálunk a szobáin? – szólt végre 5087 2 | családját, mesterségét? Nem járnak-e a mi koldusaink is a kegyelmetek 5088 5 | s most a pergő rokkának járnának csodájára, ha szólna még 5089 20| látható volt, a külföldön járó igazi Viktort ez a tréfa 5090 4 | hogy a külön templomba járók megtanulták egymást szeretni.~ 5091 14| kabátok tünedezni kezdenek a járókelőkről, vidámabb viselet jelenik 5092 10| után nyugalmához jönni. Járt-kelt a kis kunyhó szobájában 5093 8 | vízszín felett hallgatva járta néhány villásfarkú fecske 5094 9 | hanem amint a lejtő párok járták a menüettet, odalépett egyenesen 5095 23| unod a pályát, melyen eddig jártál, légy katona: nem bánom; 5096 10| kikérdeztek, hogy merre jártam, amióta nem láttak. Hallották, 5097 6 | Ez még a régi emlékeken jártatja eszét most is; az a másik 5098 13| levegőt; a szép tavaszi napok jártával rendesen nyitva tartá ablakait, 5099 13| jó a betegséggel tréfálni járvány van; erős emberek egyszerre 5100 16| ami különben a véletlen játéka is lehetett. Malárdy szavazatai 5101 20| elismerni, hogy ebben a játékban nincsen több aduja. Két 5102 20| magam meg voltam elégedve a játékkal; Malárdy meg volt elégedve, 5103 6 | hírhedett vívó és szerencsés játékos. Mindennek persze már vége: 5104 5 | mikor „hogy tetszik”-et játszanak, különös gyönyörűséggel 5105 18| este megy haza tilalmas játszásból, s csavarog az utcán, kerüli 5106 10| akkor nem felel.~– Miért nem játszottad itt is azt az alakot, amit 5107 10| hitéből és a máséból, komédiát játszottál az Isten nevével, hogy egy 5108 6 | az orgonához?~– Sokszor játszottam rajta s tűrhetően, amint 5109 5 | térítse őt vissza Isten, hogy javuljon meg anyja sírjánál, ha még 5110 23| lugas is virágzik, tele van jázminnal és jerikói rózsával, te 5111 23| értse.~– Demain, sur l’île. Je suis prisonnier aujourd’ 5112 14| ablakon; „Jön a tavasz”, hó és jég elolvadt; fagyott virág, 5113 14| hó fedte a közérzetüket; jégcsapokra lehelt a költő hő szerelme: 5114 1 | látszott seperni gátjaival és jegenyesoraival együtt, a jégtörők karóit 5115 14| elhitetni, hogy alszik.~Jégpáncél fedte a négy fehér folyót, 5116 4 | háztetőről vagy a most befagyott jégről s egyéb életveszedelmes 5117 1 | jegenyesoraival együtt, a jégtörők karóit széttörte, mint gyermekjátékszert, 5118 20| szégyeníté meg testvérének jegyese az egész társaság előtt, 5119 8 | felelt a leány.~– Hiszen mi jegyesek vagyunk.~– Szülőink úgy 5120 14| azóta nagyot nőttek? Tán jegyezte magában valaki, miket vétett 5121 16| fognak előadatni, azokat jegyezze fel, s időnként hordja fel 5122 9 | fuss mellőlem, vesd el jegygyűrűmet, hányd le menyasszonykoszorúdat 5123 16| táblabíró szavait rögtön jegyzé egy szelet papírra Hugó 5124 20| sikerült Lőrinctől valami kis jegyzéket megtalálni. Azt elvivé Thaddeusnak.~ 5125 15| ember, akinek senki sem is jegyzette fel a nevét, azt a vakmerő 5126 16| meg-megijesztve Keresztúri jegyzőjét, ki nem győzött bámulni 5127 2 | maga mellé rendelé a megyei jegyzőket, ügyészeket és esküdteket, 5128 16| sarkantyúját, büszke daccal mondá a jegyzőknek:~– Én nemes Vasady Gábor, 5129 6 | megcsendült, a vendégeknek ez jel volt, hogy józan reggelijükkel 5130 4 | nála mindig nagy bosszúság jele volt; éppen nem bírta elképzelni, 5131 4 | az Úr haragjának minden jelei, gondoskodjék róla, hogy 5132 24| mik hitvallása ismertető jeleit képezik, még egyszer fellobbanták 5133 12| szemei előtt gyötrelmes jeleneteiket; hiába mondja magában: „ 5134 6 | oldalfalai a klasszikus idők jeleneteivel al fresco festve mesteri 5135 25| kimagyarázza e küzdelem azon merész jelenetet, melyet regényemben felhoztam, 5136 9 | meghívott násznagyok sem jelenhettek meg a szertartásra. Pedig 5137 14| járókelőkről, vidámabb viselet jelenik meg szerte az utcákon; az 5138 9 | nem olyan nagy baj: az ő jelenlétük több fényt adna ugyan az 5139 7 | hogy áldomásozni kezdett a jelenlevő nevezetes férfiakért sorban, 5140 6 | érccsengésű bariton hangon, a jelenlevők bámulva tekintének fel rá, 5141 4 | cebravirágok, mik csak csudára jelennek meg itt-amott, pompás alakzatukkal 5142 8 | tintásnak csúfolt Kálmán meg mer jelenni a vívóteremben, s mindnyájukat 5143 1 | végre a megyeház utcáján adá jelenségét, ahol a föld keresztben 5144 6 | ablakhoz futott, s halkan jelenté az alispánnénak, hogy valami 5145 6 | megbecsültetése szerint, a jelentéktelenebb vendégek számára szomszéd 5146 1 | hogy valami közelgő rosszat jelenthet, mert sohasem láttam színről 5147 13| fáklyák meg a címerek azt jelentik, hogy valami nagy-nagy dicsőség 5148 20| És most menjen be, és jelentsen be a nagyságos úrnak.~– 5149 2 | hitsorsosaim! – kezdé a jeles férfiú, olyszerű helyzetet 5150 21| borotvával bele is metélve, jeléül annak, hogy maga borotválkozott, 5151 8 | harmadikon; ez karcsú hattyú jelképét viselte. Szemközt ült vele 5152 19| jönnek éjszaka a távoli jelkiáltások.~A Szombati utca kanyarulatánál 5153 8 | el, s érzelgős, búbánatos jellegüket átvitték még költészetünkre 5154 21| arcnak, s valami ijesztő jellemet kölcsönöztek a szavaknak 5155 6 | kabátján nem kívül hordta-e jellemét, az egész család életrajzát?~ 5156 2 | véletlen kedvezése által – jellemével megelőzte: „Inkább első 5157 21| azon öntudat, hogy eszük, jellemük, érzéseik által egy címer-nemest 5158 22| melyet az néhány szóval úgy jellemzett.~Most vegyük ezt úgy, mintha 5159 23| innen a városból. Ez ötlet jellemzi a derék asszonyságot. Ő 5160 6 | volt az akkori főurakat jellemző elegancia. Amint az alispán 5161 15| tisztválasztásra közülük is jelöltessék ki valaki. Ez óhajtásnak 5162 16| csizmadiamester az ő alispáni jelöltjük!~Malárdy ismét büszkébben 5163 16| tisztújítás alkalmával legyen jelölttársa Malárdynak, anélkül, hogy 5164 14| pillanatában volt a bűvrontó jelszó. A ház legszebb tündére, 5165 24| kezében, a szent vacsora jelvényeit.~Azokat letevé az asztalra, 5166 24| szentelt kenyérrel és borral. E jelvények látása, mik hitvallása ismertető 5167 16| mely azoknak odakünn bűvös jelzőül szolgál, amiről leolvashatják, 5168 23| virágzik, tele van jázminnal és jerikói rózsával, te úgy szerettél 5169 20| tűréssel. Én részemről, ha Jeruzsálem felépüléséről volna is szó, 5170 11| ott a víz fenekén”.~– Óh, Jézusom! – hangzott e pillanatban…~… 5171 22| nagyon sokat feltesz olvasói jóakaratáról, amikor ilyen merész eredmények 5172 22| állásomban sem szűntem meg jóakarója lenni, s ha favorom által 5173 14| e két nagy eszme volt: a jobbágyok jobbléte és a türelmi parancs.~ 5174 14| azon erélyéért, mellyel a jobbágyság ellenében pártját fogta, 5175 20| iszonyú tenyerével törülgetve jobbik szemét, melybe valami bolond 5176 4 | ellen, a szekerce megvillant jobbjában, s egy erős csapással behasítá 5177 2 | takácsok atyamesterének jobbját, s megrázá azt szíve szerint.~ 5178 14| eszme volt: a jobbágyok jobbléte és a türelmi parancs.~Milliók 5179 7 | kegyed aggodalmáért s az ő jobblétéért. Még ma meg fogom őt téríteni.~ 5180 16| örömmel, hogy a szavazás jobbra kezd fordulni. Malárdy már 5181 6 | fordított neki.~Az asztalfőn jobbról az alispánné ült férje mellett, 5182 9 | semmirevaló fiúval, hogy jöhetne haza, míg őt életben találja, 5183 17| nem azok őt.~– Most már jöhetnek, most már előttük állok. 5184 15| ő maga fog kandidációba jöhetni.~Malárdy egyenkint látta 5185 10| eszméje volt, hogy Malárdyhoz jöjj szemfényvesztő játékot űzni?~– 5186 23| az ajtóba utána nézni, ha jön-e már, vajon nem történt-e 5187 5 | Haza sem kellett volna jönnöm, de mindig az volt a fejemben, 5188 4 | Egyik ember a másik után jött-ment, ki és be az alispán ajtaján; 5189 24| vitték volna már tízszerte jövedelmesebb eklézsiába is rektornak, 5190 23| régóta fölözték kiadásai jövedelmét; a pompa, mit a Malárdy 5191 23| vezetem a kiadásokat, s ami jövedelmünk van, megtakarítok belőle 5192 20| elmondhassa, hogy egy bolond ember jövendölése szerint halála óráján volt 5193 7 | aggaszt, ami kétségbeejt jövendője felől – rájöttem, hogy verseket 5194 20| feladat az, hogy egy ember jövendőjéről aggódjunk, legyen bár az 5195 17| látogatásakint. Minket boldogabb jövendők úttörőjének küld előre a 5196 2 | egymás számára.~Azok, akik jövének a Megyercsi utca felől, 5197 25| kinek vágyai boldogabb jövőt ígérnek; de ezek már túl 5198 3 | válaszol~– Mi deputációba jövünk: a tekintetes alispán urat 5199 16| tűzzel-vassal vitatják jogaikat: elvégre a főnök elismeri 5200 14| tisztviselők választási jogát. A közörömben csak egyedül 5201 6 | alispáni asztalnál fiatal joggyakornokok, patvaristák; az alispánnál 5202 15| az indítványtevő kérelme jogos, és nem féltek azalatt az 5203 16| mértékben el kell ismernünk azon jogukat, miszerint hangos hahotára 5204 7 | úgy be tudta hengergetni jóízű előadása zamatjába, hogy 5205 25| tisztelője~Pest, 1858. jún. 29.~Jókai Mór~ ~ 5206 13| ki megint Miska inasból a jókedv; mégpedig ezúttal olyan 5207 5 | türelmetlenségben neveltetik.~Boldogság, jólét szaporodik a városban; a 5208 24| életemet, gazdagságban, úri jólétben; házakat építék, kerteket 5209 6 | szabójuk művészetében s jólhangzó nevükben elbízva magukat, 5210 15| Bajcsy uram visszavágott rá, jóslatterhes mutatóujját rázva szörnyen~– 5211 13| a tekintetes alispán úr jószágába, s ott is elbolondított 5212 23| még ott maradtak felesége jószágai, azokban is úr lehetett; 5213 23| apródonkint így visszaváltogatjuk jószágainkat, s nem szorulunk az Isten 5214 23| férjének, rögtön elutazott jószágaira, zálogdíjt vett fel rokonaitól 5215 9 | tánczenéket hangoztat; az illem és jószokás szerint egy kecses menüettel 5216 20| szét.~A csodálatos véletlen jótéteménye volt, hogy semmi emberi 5217 15| csizmadiának:~– Quod licet Jovi, non licet bovi.~Bajcsy 5218 20| zavarban, mint most, mit a joviális házigazda észrevéve, hirtelen 5219 20| közösségét; az egyház, az iskola jóvolta az, amit kínálok tenyeremen 5220 4 | pedig hiszen már Isten jóvoltából egy esztendeje lesz, hogy 5221 6 | azt, hogy részegségre vagy józanságra való-e, az íze is nagyon 5222 15| nec civium ardor prava jubentium (itt az ellenpárt szónokait 5223 7 | elkészült, akkor Vasady inte a juhászlegényeknek, hogy lépjenek ki a síkra.~ 5224 7 | Vasady úr.~Vasady hat izmos juhászlegényt biztatott fel, hogy e díszes 5225 8 | mezőkön tanya felé siető juhnyájak és tehéncsordák futnak, 5226 25| mély tisztelője~Pest, 1858. jún. 29.~Jókai Mór~ ~ 5227 22| furcsa adoma volt ez, amin jurátus korunkban nevettünk tán 5228 8 | minden hajszála a corpus jurisért esett ki, s bámulatra gerjeszté 5229 15| használva megszólala, modván:~– Justum ac tenacem propositi virum ( 5230 10| idézgették emlékembe, nem jut-e eszembe, mikor ilyen meg 5231 7 | van száz arany, ez lesz jutalmad, ha azt legyőzöd, aki most 5232 21| látszék, hogy meg akarta jutalmazni Isten a sokat érdemlett 5233 7 | énáltalam magasabb rangkörökbe juthatna, ahelyett mindig az alacsonyabbakhoz 5234 6 | szerencsének tartatik ez alispánhoz juthatni patvariára.~A kávé éppen 5235 24| leányod ismét karjaid közé jutnak, az én fiam, az én leányom 5236 4 | viruló családja van: nem jutnak-e eszébe gyermekei? Elfeledte-e 5237 18| tért volna vissza, s úgy jutnának egyenkint eszébe az emlékek, 5238 25| védelmezésére a vádból nekem is jutó osztalék ellenében, felelek 5239 22| keresztül meg a Szombati utcára jutok, s hamarább otthon leszek. 5240 20| tulajdonképpeni angolkertbe jutottak, s itt már rendes, csinált 5241 15| elolvadhatsz: mikor a legvégsőre jutottál, akkor is felébredsz újra, 5242 4 | nagytiszteletű úr dolgozószobájához jutva, benyitá az ajtót.~Nagytiszteletű 5243 7 | mondá neki, leemelve fejéről kabalisztikus süvegét:~– Serviteur, m’ 5244 20| valami szörnyű kopott szürke kabátban, aminek a gallérján hajdan 5245 6 | uszályán, az ifjú fénytelen kabátján nem kívül hordta-e jellemét, 5246 20| eredeti, amiről festette, kabátostul nem ér többet másfél márjásnál).~ 5247 20| foltozott, sastépte szürke kabáttal, azzal a makrapipával a 5248 1 | mennydörögve dűltek össze, a kábító zuhanatban az utolsó órát 5249 3 | fején, s valami szédítő kábulást támaszta agyában. Csak annyit 5250 12| érzi a hullámhányás szédítő kábulatát, még most is dobog a szíve 5251 19| hangok~Malárdy magához tért kábultából; észrevette, hogy hol van, 5252 9 | vállán fehér bársony panyóka kacagány hattyúprémmel; egész öltözete 5253 20| és kiáltása hasonlított a kacagáshoz. – Nem, nem nevetek, tisztelendő 5254 6 | magát kitenni az általános kacagásnak, csak behunyja a két szemét 5255 20| A kis ragyás hallatlan kacagásra gerjedt a tisztelendő úrnak 5256 23| alá tulajdon gyermekei, és kacagna rajtunk az egész világ. 5257 7 | akit csak szánalomból nem kacagnak ki szemben. Meg van keseredve 5258 20| Ah-hah-hoh-hó! Nem, nem kacagok, megbocsásson, tisztelendő 5259 10| kápolnájában! És magadban kacagtál és ördögi csúfot űztél az 5260 10| leánynézőbe!” – kiáltott közbe kacagva az öreg báró; a jó urak 5261 6 | mondhatnók őket hamisnak, kacérnak, ha az ajkak büszkesége 5262 20| pulykát előrevitte a feje, kacsák, libák boldog öntudatlanságban 5263 15| szemöldökén, s félvállról félig kacsintva odafelelt:~– A bove majori 5264 2 | az ár; s készen tartották kádakban a vizet, ha a föld alatti 5265 9 | alatta az aranyos név: „Kadarcsi és kadarkuti báró Kadarkuthy 5266 9 | menyasszonya útban lesznek Kadarkút felé, s a sok pompás úri 5267 21| szabadon bocsátották; az öreg Kadarkuthyt hivatalosan megpirongatták, 5268 6 | alul Hermina; így éppen Kadarkuthyval szemben. A véletlen éppen 5269 9 | aranyos név: „Kadarcsi és kadarkuti báró Kadarkuthy Viktor”.~ 5270 9 | hozott Viktornak levelet Kadarkútról.~Abban azt írta fiának a 5271 8 | Duna sima és átlátszó: a kagylókat meg lehetett látni két ölnyi 5272 20| tántorgott, dülöngélt, a kakas nem tudott kukorítani, a 5273 5 | rakétával, s a kéményemről a kakasdúcot ő rántotta le a papírsárkányával. 5274 14| lakott szobákban; kedvetlen kakasok vígabban kezdenek szónokolni, 5275 16| a tollát sem mártotta a kalamárisba, előre kijelentve, hogy 5276 2 | reszkető tollakkal, reszkető kalamárisokba, s írni reszkető papírra 5277 4 | előkerese egy szűk nyakú kalamárist, s miután abból egy kurta 5278 10| Az öreg báró szereti a kalandokat; mikor elmondám neki, hogy 5279 20| uram?~– Kinek nevét egy kalandor bitorolta…~– Köszönje meg 5280 20| Zseniális és könnyelmű, kalandszerető és merész. Az ifjú életében 5281 5 | dolmányban és vitézkötéses kalapban. Igaza is volt. Én sem találok 5282 4 | nyomva aranyvitézkötéses kalapja a gyémántos forgóval.~Büszkén 5283 17| András elé, s ott levett kalapjával üdvözölte a férfit, meghajtá 5284 2 | férfiak: nagy, masszív kerek kalapokban, széles szalagokkal, jó 5285 20| veszett kutyát kiszabadítja a kalitkájából, aki egy bepecsételt levélben 5286 5 | írása meg olyan, mint a kalligráfia. Láttam az egész miatyánkot 5287 7 | előhozta elolvasni.~Nem szólt Kálmánhoz egy szót sem.~– Én kegyedet 5288 24| Thaddeus leányával tett. Kálmánnal vívni nem akar, az se keresse 5289 1 | csodái egyre szaporodtak; a kálvária melletti apró házak között 5290 1 | ott a sorba felállított kálváriai stációk rácsain belül égő 5291 2 | és ezek kivétel nélkül kálvinisták, túlnyomó e szín és hitvallás 5292 15| István mellé harmadiknak egy kálvinistát tűz ki; megválasztván e 5293 14| minden palotában, minden kalyibában, a zöld mezőn és a zöld 5294 12| hálószobáikba, kiki félre, külön kamarájába, még senki sem tudja, kit 5295 21| rabolni; valami goromba kamasz megkéri, elveszi, fejére 5296 18| kölcsönözhetett, miknek még kamatjait sem sürgeté soha; többet 5297 5 | kereskedő uraknál, hatos kamaton. Mindebből ő nem is csinál 5298 6 | gyűrűk, óraláncáról antik kámeák csüggnek alá.~A jövevény 5299 6 | spanyolfalakkal két-három külön kamrává idomítva, úgy hogy a nemes 5300 9 | belül.~A vőlegényen fehér kamukadolmány volt ezüstzsinórzattal, 5301 13| amazont maga után a kút kámvája körül; azzal egyszerre rést 5302 13| csak egy cseppet, csak egy kanálkával!~Addig-addig unszolta Mákosné 5303 9 | képe vörös, mint valami kanászbojtáré, az egész ember csupa „gaukler”, 5304 5 | embernek, s nem nevezte kancelláriának a csizmadiaműhelyt, hanem 5305 8 | kényelmes palotádban, meleg kandalló mellett, vigalmas társaság 5306 7 | Tudja ön, mi ég ott a kandallóban? – kérdé tőle.~– Ha jól 5307 7 | senki.~Azzal hirtelen a kandallóhoz lépett, s belehajítá az 5308 12| Kacagott Malárdy Ferenc kandallójában, s végigkacagott a hosszú 5309 12| feledt ablak a folyosón, kandallók üregei jó bejáratok a szélnek, 5310 15| dicsőséggel, hogy ő maga fog kandidációba jöhetni.~Malárdy egyenkint 5311 16| falrendítő kacaj e mulatságos kandidációra!~Hogyne! Az atyafiak alispánjelöltet 5312 15| hivataljelöltek közé egy protestáns is kandidáltassék. Ha megbukik is a szavazáskor, 5313 2 | nádorispánságra is volt kandidálva. Arról a végrendeletről 5314 16| erősen, hogy majd ő jön kandidatúrába. – Ott van neki Bajcsy András.)~ 5315 6 | szokás volt beszélni.~– Kann ich mir damit flattieren: 5316 6 | szomszéd faluba küldeni más kántorért. Az orgonához pedig nem 5317 6 | véletlen balesetet, mely a kántort érte, ki az esteli tűzijátékhoz 5318 22| szinte jól esett, mikor a kanyargós úton láttam valakit szemközt 5319 7 | vette a buzogányt, egypárat kanyarított vele a levegőben szanaszét 5320 19| jelkiáltások.~A Szombati utca kanyarulatánál egypár hajóslegénnyel találkozott 5321 12| a csúfondáros szörnyek káosza, a fájó, tehetetlen zsibbadás, 5322 20| aztán még nehezebb láncot kap. Hát van kendnek annyi esze, 5323 3 | virágtalan házba.~András mester kapá a fejéről a süvegét, s deputáció 5324 19| oldalában egy nagy gödrön kapart ijedelmes sietséggel; mintha 5325 6 | Eroberungnak tartják, és kapaszkodnak belé. Óh, az sokkal érdekesebb 5326 5 | regényjelenetekkel hozzák kapcsolatba; hogy a jámbor férfi kezei 5327 17| egyik támláját le lehetett kapcsolni, mikor az ember ki akarta 5328 20| némelyiknek csak az egyik kapcsoló zsinórja volt meg, a másik 5329 2 | egyik válltól a másikra kapcsolt függő láncok, nagy, pengő 5330 23| lyukkal feljebb dugta a kapcsot, s akkor kérdezé:~– Az úr 5331 8 | lakunk bennük. Azért csak kapd két kézre az evezőt s nyomulj 5332 13| embernek: patécsot, torokgyíkot kaphat, nem ártana egy kis ezerjófüvet 5333 21| s azt hirtelen meg nem kaphatja, nekimegy egy másiknak, 5334 6 | Malárdynak, a nyugalmazott kapitánnyal pedig éppen együtt testőrködött 5335 20| egy kis cukros mogyoró, kapja kend be s pakoljon innen.~ 5336 13| megfőzöm, csak egy kis bögrét kapjak.~Azután odakinn a konyhában 5337 12| kívül kerül, cserepeket kapkod le a háztetőről, s azokat 5338 22| a fekete rámákban akkor kapnák el róla egyszerre szemeiket, 5339 9 | bevezették őket a családi kápolnába; letérdepeltek egymás mellé 5340 19| Amint Malárdy a Szent János kápolnája előtt elment, egyszerre 5341 6 | maga! Viktor előre átment a kápolnaterembe megpróbálni az orgonát. 5342 2 | mostanság szép kúpozatos kápolnával, s hozzá ékes fasorokkal 5343 11| vizen, csillámló, hosszú káprafénye a láthatártól kezdve egész 5344 12| kezdődnek a kínzó ébrenlét káprázatai, a csúfondáros szörnyek 5345 18| hirtelen… Ez magához téríté káprázataiból. Széttekintett: egy puszta 5346 5 | a belső utcák kövezetet kaptak, minélfogva azután némely 5347 7 | hazaviheted Macedóniába, hogy mit kaptál itten.~A közönség egy része 5348 20| vendégek célba lövöldöznek a kapuba pisztollyal, s könnyen bele 5349 3 | oldalára, s átlépkedve a kapubejárást elzáró hullatag köveken, 5350 3 | küldöttség tagjai a megyeház kapuja előtt; élükön az érdemes 5351 5 | Bajcsy uram odaérkezett a kapujába.~Gutai Thádé haja még fehérebb 5352 2 | hogy itt-amott a házak kapujában hallgatag emberek ültek, 5353 19| Malárdy akkor ért a megyeház kapujához, midőn a harmadik csengettyűszó 5354 1 | házsorokon, egy erős kőépület kapujánál közepén ketté vált, s amint 5355 18| valaki csak az utcán van, a kapuk előtt, a kis padokon, a 5356 20| ember –, hisz ez egyenesen a kapunak visz.~– Tehát éppen jól 5357 8 | bennünket, ott legalább kapunk nádkunyhókat, s felségesen 5358 19| bement; nyitva találta a kaput és a folyosóra vivő ajtót. 5359 6 | hajukról, ki micsoda. Ez a karassia posztódolmány itten gyanús 5360 20| zsebretettem, nem vesznek kárba.~– Azt mégsem kellett volna…~– 5361 9 | mely ebéd alatt a rejtett karban mulattatá a vendégeket ábrándos 5362 2 | és kardját felköti, mert kard nélkül nemes embernek küldöttségbe 5363 19| szigetről a békák búskomoly kardala tartotta beszéddel az éjt, 5364 13| kutyákat, és jött befelé egy kardcsapás nélkül.~Bajcsy uram meg 5365 7 | harapdált ketté fogai közt, kardcsapásokkal puskacsöveket aprított el, 5366 4 | mint hogy ez órában ama karddal valakinek le akarja vágni 5367 4 | után hirtelen szegen függő kardjához rohant, s azt oldalára felköté, 5368 19| azért vénségében rozsdás kardjáról beszélni keserű megbántás 5369 7 | kések, villák, később egész kardok, ivópoharak, szelencék tünedeztek 5370 21| keresztül akarok rajta menni kardommal, a szívén keresztül. Egy 5371 23| képcsarnokába, kik mind kardosan vannak ott lefestve.~– Azok 5372 6 | van simítva, s egy nagy karéjos fésűvel tarkóján letűzve.~ 5373 22| dobogóhídra, s ott annak a szélső karfáján ment végig, mint valami 5374 8 | a nyomorba, a halálba, a kárhozatba.”~És talán – gondolt olyan 5375 16| mint egy század a pokolbeli kárhozatban. Minden percben azt hallani: 5376 6 | rondellákban s az idomtalan kariatidák által cepelt erkélyen pompás 5377 6 | szemöldökei éppen olyan karikára vannak festve, miként azé, 5378 16| mellé rajzolva komikus karikatúrában magát a hosszú bajszú alakot 5379 3 | nyomta süvegét, kardját karja alá vette, s illő emberségtudással 5380 7 | azt mondani, hogy a magyar karjában többé nincs erő?~Azzal büszkén 5381 12| érinté, szétpattantak az ifjú karjai, lábai felrúgták a testet, 5382 24| fiad, a te leányod ismét karjaid közé jutnak, az én fiam, 5383 3 | felvették gyermekeiket karjaikra, hogy ők is lássanak és 5384 8 | volt, veszve volt: átölelte karjaival az ifjú nyakát, és mondott 5385 7 | megszégyenítse, nincs már a magyar karjának ereje.~Ez nyilván nem volt 5386 7 | felkapta ellenfelét két karjánál fogva a levegőbe, hogy a 5387 7 | Kinyújtva kell maradni a karnak, csak a kézcsukló mozoghat. 5388 3 | uram órazsebéből kicsüngő karniolos pecsétnyomót, s az nagyon 5389 20| meghalni szemeim előtt; egy karnyújtásnyira előttem nyelte el a hullám; 5390 12| egész. Itt vagyok melletted, karod fejem alatt, arcom kebleden: 5391 1 | jegenyesoraival együtt, a jégtörők karóit széttörte, mint gyermekjátékszert, 5392 20| magára vállalja, s a tett károkat megtérítse.~Így érkeztek 5393 7 | vagy!~– Be tudnád-e hajtani karomat?~– Hadd látom.~– Fogd meg 5394 7 | volna elmondani azt a rövid káromkodást, már a földön feküdt a birkózó 5395 7 | nem, hanem ütést adott a karomnak.~– Ez a tallér? Lehetetlen 5396 20| medvetalp mit akar itt a karomon? Ki mondta kendnek, hogy 5397 6 | flacont, Toholnay Alfréd pedig karonfogá a nemes atyafit, s nyájasan 5398 21| nagy, spanyolnáddal font karosszékbe az úrfi.~A lelkész lenézte 5399 10| báró két kézzel fogódzott karosszékébe, úgy kacagott.~– Nagy szemfényvesztő…~– 5400 7 | szép lányka elmélázva ült karosszékében, s csak néha pillantott 5401 7 | csengetés adott jelt, a kárpitot szétvonták, s ott volt látható 5402 6 | Eudemie elé; nem azért nevezem kárpótlásnak, mintha Durday valami nagy 5403 6 | látjuk, nagy diplomata.~Kárpótlásul e sottisse-ért Durday nyugalmazott 5404 4 | fogja őneki mindazon bánatot kárpótolni, amit az a másik okozand.~ 5405 19| Malárdy fáradtan roskadt egy karszékbe. Ez a nap megátkozott nap 5406 6 | tud többé sajátkezűleg; a kártyában sem szerencsés többé, s 5407 19| parázsodra,~Hogy tűz ne légyen kárunkra,~Kitől óvjon egek ura.~Tízet 5408 7 | népszerű” fogalmába nemcsak a karzatot, hanem a páholyokat is.~ 5409 22| piacon összeveszett egy kásás kofával, hogy meri neki 5410 10| akarsz?~– Mit akarok?… A kassai börtönben egy ártatlanul 5411 21| tudósíták, el is hagyta Kassát, s sietett vissza saját 5412 13| mérföldnyire a várostól, az alispán kastélyában dőzsöl; játszik, kocsikázik, 5413 20| megyünk-e ezen az úton őnagysága kastélyához?~– Dehogy mennek – szólt 5414 12| kettőnek.~Az a Malárdyak kastélyát rengetni sietett, ő a Malárdyak 5415 14| volt körüle, egész a pompás kastélyig, annak a vitorlás őrtornyáig, 5416 23| mögötte: az többet ér egy kastélynál. Majd én vezetem a kiadásokat, 5417 20| hogy amidőn elhozza a nagy kaszás gazdája azt az órát, melyben 5418 1 | valami szétpattanni készülő katlan forrongása, s időközönkint, 5419 5 | tökéletesen megütötte a katonamértéket.~Ez magyarázhatja meg leginkább, 5420 22| volt már, egypár közlegény katonánál egyéb nem járt az anglus 5421 19| várerődítmények miatt, néhány házat katonatisztek lakául hagyva fenn.~Egyikében 5422 22| hogy a nagytiszteletű úr kauzái engem mindig interesszálnak.~– 5423 6 | haja is összevissza van kavarítva, és nincs hátul copfba szedve. 5424 6 | rendkívül meg volt akadva a kávécsészével, melynek mind teteje, mind 5425 5 | igen üldögélt Bajcsy uram a kávéházban, pedig lett volna benne 5426 6 | az ifjú Malárdy, midőn a kávéscsészét eléje tevé, szolgálva neki, 5427 6 | aljából kezdé el szürcsölni a kávét, míg egyszer azután természetesen 5428 20| hogy szépen ki vannak apró kaviccsal rakva, amikben a kerék fertelmes 5429 10| ház küszöbéig hordja tarka kavicsait és a szép szivárványos csigateknőket, 5430 1 | valami magasra feltorlódott kavicsos homokba ütődik, s a belvárosi 5431 12| munkát; a falu alatt hosszú kazlak állnak, egy közülük rosszul 5432 6 | semmit, amin néhány jókedvű kebel odahátul hallhatóan nevetett, 5433 3 | azért tökéletesen fogékony kebellel bírt az iránta tanúsított 5434 5 | Nem jött vissza.~A leányka keble nagy fohásztól emelkedett. – 5435 12| karod fejem alatt, arcom kebleden: nincsen semmi vész; egymásé 5436 2 | ezüstlánc? Mire valók a mi kebleinken emez ezüstgombok? Lánc és 5437 1 | világosodott; a szorult keblek terhei enyésztek. A nép 5438 24| átkot; és visszadugom saját keblembe; és bizony ott fog az maradni. 5439 11| a lélekvesztőn és az én keblemen?… Itt, itt… Gyerünk együtt, 5440 12| hullám el ne szakítsa őt kebléről.~Későn jut eszébe, hogy 5441 8 | nyaka körül csavargatva, s keblét eltakarva vele; gyönge védelem 5442 5 | harcsaszájúra a parasztnak, kecsegeorrúra a rangbeli embernek, s nem 5443 20| tengely és emberi nyaktörés kecsegteté minden pillanatban, de nem 5444 23| Malárdynénak igen szép hosszúnyelű kecskerokkája volt, a guzsalya esztergályos 5445 25| tartoznak; ad neki vért, kedélyt, gondolatot, amilyet akar; 5446 15| s valami üres, sivatag kedélytelenség lepte el a nemzet minden 5447 6 | eltitkolhatatlanul rossz kedvbe jött e baltudósításra. Éppen 5448 12| pokoli dúdolását, elmegy a kedvem a munkától, az élettől és 5449 7 | elütött tőlem. Semmiben sincs kedvemre, s mindig csak szomorúságot 5450 8 | köpeny~Viktor e naptól fogva kedvence maradt az egész Malárdy-pártnak. 5451 4 | eszébe gyermekei? Elfeledte-e kedvencét, a legkedvesebbet?~Egy pillanatig 5452 8 | villámló ég alatt – a te kedvesed keblén? Hol akarnál lenni?~– 5453 8 | hölgynek így kell szólni kedveséhez.~ ~Ezalatt egyik ünnepély 5454 7 | is kénytelen volt azokat kedveseknek találni.~És amellett tudott 5455 15| olvasó iparkodott azt, amit kedveset olvasott, sajátkezűleg leírni. 5456 3 | Az őrtálló hajdú nem nagy kedvet mutatott az ajtó alól kimozdulni.~– 5457 2 | Malárdy-családot – a véletlen kedvezése által – jellemével megelőzte: „ 5458 10| így elrontottam mindig a kedvező elővéleményt, mely irántam 5459 15| nevetne. Az egész gyűlés jó kedvre lett hangolva a klasszikus 5460 12| ellenségem; legkedvesebb fáimat kedvtelésből kitördeli, virágaimat összemorzsolja, 5461 10| hétig folyvást, akkor nagyon kegyébe jöttem.~– Mivel legjobban 5462 20| én fiamról, beséljünk a kegyedéről.~– De én éppen azért jöttem 5463 7 | De nagyon szép, és ha kegyednek valami nem tetszik benne, 5464 20| kifogása? Ártott valakinek? Kegyedre nézve úgyis el volt veszve 5465 3 | tekintetes urat, legyen kegyelemmel a mi kérésünkhöz, szerezze 5466 9 | örömmel tudatá készségét e kegyeletes szolgálat elvállalására.~ 5467 6 | tud. Ő egész hódolattal és kegyelettel beszélt atyjáról, ami neki 5468 20| úr belépett.~– Ott ül ő kegyelme; – szól a kis ragyás egy 5469 12| világtól, azzal a szóval kegyelmébe ajánlá magát a túlvilágnak, 5470 24| Ezt komolyan mondám, és kegyelmeden kívül soha senkinek. Ezzel 5471 23| s nem szorulunk az Isten kegyelmén kívül senkire.~Malárdy megölelte 5472 20| együtt, amit az élet oszt kegyelmesen. Nem tartóztatom tovább.~ 5473 4 | lesz, addig nem beszélhetek kegyelmetekkel.~Ott egy csoport dolmányos 5474 2 | privilégiumai fejében nem szabad kegyelmeteknek ez helyen templomot építeni, 5475 2 | prédikál, se nem énekel a kegyelmeteknél; lesz a sok ezüst fundáció. 5476 2 | mennyire keservetes dolog kegyelmetekre nézve, hogy a szomorú, iszonyatos 5477 2 | egyedül az irgalmas Isten, kegyelmetektől e vigasztalás meg vagyon 5478 12| bókolnának és mondanák: „Kegyelmezz, nem hajolhatunk alább”, 5479 6 | gárdánál, az udvarhölgyek kegyence; legjobb lovas, pompás táncos, 5480 4 | úr hű hitvestársa, sokkal kegyesebb asszonyság volt, hogysem 5481 10| amint egy jámbor öregúr kegyesen értésemre adá, hogy eddigelé 5482 22| meg amíg borotválkozik, kegyeskedjék őt kihallgatni, mert bizony 5483 23| levélben, sem üzenet által. Kegyeteknek legféltettebb, legdrágább 5484 9 | férfiút, s bámulta a vak sors kegyetlenségét, mely azt éppen ily pillanatban 5485 5 | annak a csizmának, melyet kegyetlenül forgatott kifelé-befelé.~– 5486 19| akihez akar; nem függ apja kegyétől. Malárdy dühösen kérdezé: – 5487 6 | mindnyájan ott vannak-e, és kegyvesztés volt nála egy ily alkalom 5488 7 | báró úr gyűrűje ott van ama kékkabátos nobili zsebében.~A jámbor 5489 1 | mögött, egypár közülük erősen kelepel, mintha félne csendesen 5490 14| szónokolni, foglyul maradt gólyák kelepelnek, szárnyaikat rázzák, bebörtönzött 5491 10| egykedvűen emelé fel onnan.~– Kelj fel, vak eszköze vagy a 5492 9 | tánccal, mely egykor annyi kellem és csábnak adott tért, s 5493 6 | egy bűne, mely mindazon kellemes emléket, mely a múlt évekből 5494 22| Mákosné asszonyomnak még kellemetlenebb oldala is: az alázatosság 5495 21| viselt, mely állítólag finom kelméből készülhetett valaha, de 5496 24| mint amilyennel a koldusok kelnek útra. Hiú dolgokról miért 5497 23| Malárdyné már föl akart kelni, hogy kinézzen az érkező 5498 1 | a templomokban.~Amint a kelő nap világa át kezde törni 5499 14| minden házhoz; előjöttek kemencehasadékokból, pest aljából; meleg szellő 5500 12| A kis, alacsony házikók kéményein ágbogas fészkében gólyacsalád 5501 3 | mint omlanak egyenként kémények, falak a földre, s eltemetik 5502 12| bevagdal, csak úgy csattog, s a kéményeken lekiabál: „Ki lakik ebben 5503 5 | felgyújtotta rakétával, s a kéményemről a kakasdúcot ő rántotta 5504 12| és bekacagott minden ház kéményén, és nekikerült a Dunának, 5505 10| előtte, nappal is csak a kéményét látja meg, aki az országúton 5506 12| tornácokon, hahotázik a kéményodúban, rázza, dörögteti a betett 5507 3 | emberi alak után kezdtek kémlelődni.~Pusztulás szomorú képe 5508 20| mentém nem olyan, mint a kendé: ha azt végighasítja kend, 5509 20| zavarba hozta.~– Takarodnak kendtek haza! – kiálta ekkor rájuk 5510 9 | csapot ütnek a bőrébe, s úgy kenik savanyú mustárral, mintha 5511 7 | hogy ő most valami igen kényelmetlen helyzetben érzi magát, s 5512 5 | Majd visszahozza a púpos kenyér.~– De iszen nem kerül ez 5513 24| Thaddeus fekhelyéhez a szentelt kenyérrel és borral. E jelvények látása, 5514 15| mint a tanárok, akiknek az kenyerük volt; szilaj léhaságban, 5515 5 | pedig éppenséggel el is kényeztette. Már most ők látják a hasznát. 5516 4 | erővel nem lehete őket kényszeríteni arra.~Malárdy tehát falukról 5517 6 | két láb magas, a felállni kényszerített hajalkotmány közé rezgő 5518 2 | Istent imádhatnák, s ne kényszerülnének elvándorolni, minden úrnapján 5519 9 | elé, kiket e sietségben kénytelenségből rántottak elő: Viktor számára 5520 23| nem illenék a Malárdy-ősök képcsarnokába, kik mind kardosan vannak 5521 9 | éppen sajátszerű látcső képei, mely mindent felfordítva 5522 6 | talpig úgy meg volt rámás képekkel rakva, mint egy mozaik. 5523 6 | természetesen nem volt helyük a képeknek. Azok számára egy egészen 5524 15| asztalra, s úgy látszott a képén, hogy mondani akar valamit, 5525 20| mértékét, amit puritán érzelmei képesek voltak felfogni. Hanem hiszen 5526 23| hogy a Malárdy-birtokok képesek-e azt fedezni?~S még az nem 5527 1 | várossal egy kisded szigetet képez. A keskenyebbik ág a város 5528 2 | hajóslegények, mint akik képezék azon idők szerint a nemes 5529 2 | egymáshoz, hogy mintegy kört képezének a két férfiú körül. Kanál 5530 20| négy oldalán homlokzatot képezett, úgyhogy tulajdonképpen 5531 15| elbeszélésem központját képezi, jutott az a dicsőség, hogy 5532 5 | családok utódai szokták egyedül képezni udvari környezetét. Hogyan 5533 1 | ahogy itt a Csallóköz-szöget képező folyam szélesebb karját 5534 21| valami kellemetlen ellentétet képeztek a sötét szemek; úgy látszik, 5535 11| csodálatos bűvös jegyet képezve égen és vizen, csillámló, 5536 8 | sajátszerű kontratáncát ezerféle képleteivel, miket ők soha össze nem 5537 5 | akartam olvasni; a tulajdon képmását is lerajzolta mindenféle 5538 21| fejét, s úgy elfelé néző képpel kérdezé Thaddeustól:~– Hol