| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Az elátkozott család IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
5539 6 | Malárdy szívében azon derült képre, mely abban már egy egész 5540 6 | csak lőpor, de azáltal is képtelenné van téve az ember ez ünnepélyes 5541 16| lélegzetében tart – oly valami képtelenségi humor volt abban; olyan 5542 5 | kell is neki ilyen hosszú képű delnő, akinek a sok rosszhírmondásban 5543 25| antagonista olyan kornak volt képviselője, mely erős szenvedélyében 5544 5 | válaszadók szabad utat engedtek képzeletüknek, hogy Lőrinc eltűnését a 5545 5 | engedd, hogy ez legyen igaz!~Képzelhetni, hogy mik lehettek még a 5546 12| érintett halott.~Néha azt képzeli, hogy mindez csak álom, 5547 3 | lelkesülést, talán tudnánk képzelni azt az izgalmat, hogy álltak 5548 8 | panaszkodott, sőt egypár képzelődő ember azt is állítá, hogy 5549 20| nevezvén őt Nemezisnek, és képzelődvén felőle.~Egy másik bekötött 5550 2 | valami költő volnék, aki képzelt dolgokat mesélni állt elő, 5551 17| édesapjához. Szegények nem képzeltek egyebet, mint hogy atyjuk 5552 24| ünnepélyesen bocsánatot kér Malárdy Kálmántól, s megbánja, 5553 23| ellene más pert, – ha a kérdésben forgó hajadon hírneve nem 5554 5 | mindig, mindig”. Ez volt kérdése és felelete, ez volt panaszának 5555 20| felelni a gyermek együgyű kérdéseire; mi lenézzük a csekélyebb 5556 5 | Miska inas visszajött a kérdéses pamuttal.~Azt pedig fogá 5557 2 | többséget szerzett a türelmi kérdésnek a „hatvanszemélyek” gyűlésében; 5558 8 | két forró ajk egyszerre kérdez és felel; csóknak is nevezik 5559 21| Nem ezt a kutya könyvet kérdezem, hanem azt a leányt, aki 5560 11| távolabb haladtak onnan, kérdezetlenül elbeszélte, hogy ott harminc 5561 24| az elöl-utól találtaktól kérdezgetve: hol lakik itt egy orvos 5562 20| gyepfűt, s anélkül, hogy kérdezné tőle, vajon beleegyezik-e, 5563 4 | ünnepélynek, olyan mélyen néztek a kérdező szemébe, és nem feleltek 5564 21| még attól a szép lánykától kérdezősködik ily otromba hangon.)~– Melyik 5565 23| akkor, midőn bátorsága felől kérdezősködnek; ilyen arc nem illenék a 5566 21| Thaddeus büszkén nézte végig a kérdezőt; ennél a pontnál nem lehetett 5567 23| jó anyám! Köszönöm, hogy kérdezted; nincs semmi bajom.~– No, 5568 22| felelve semmi kérdésre és nem kérdezve senkitől semmit.~Mákosné 5569 3 | tekintetes alispán úrhoz, s kérdezze meg tőle, szabad-e egy embernek 5570 24| szerették, szüleihez; nem kérdi, kit szeressen, tőlük, s 5571 7 | őt téríteni.~Az alispán kérdőleg, csudálkozó arccal tekinte 5572 7 | eressz ki a szobából!~– Nem. Kereken száznak kell lenni – monda 5573 23| matróna megállítá rokkája kerekét, az orsószárnyba egy lyukkal 5574 2 | helyen megférnek, akkorát kerekítünk innen, s ott álljon a templom; 5575 14| felmagasztalja? Hogy vágatta kerekre dolmánya szárnyát, mikor 5576 21| illem gyeplőit, a rendes kerékvágásból kiugrik, s rúg és harap, 5577 3 | semmi törvényellenes, és a kérelem nem lázadás. Amiért is én 5578 15| elmondák, hogy az indítványtevő kérelme jogos, és nem féltek azalatt 5579 18| megvetette a könyörgők kérelmeit; kigúnyolta áhítatjukat; 5580 3 | megindulás nélkül hallgatta meg a kérelmet és a fenyegetést.~Gondja 5581 9 | házához.~A lelkész pedig nem keresé sem a ház urát, sem a ház 5582 7 | kedvéért tegye meg, ha az én kérésemre nem, olvasson fel egypárat 5583 11| búvóhelyek vannak!~Mikor minden keresés sikertelen lett, akkor a 5584 4 | ember.~– Rosszul megy a kereset?~– Az sincs. Házteteje sem 5585 1 | dolgokat a néphez.~Egyszerűek, keresetlenek lehettek e szavak, ahogy 5586 5 | konfundálta, kiment a konyhába, keresett egy zsámolyt, behozta, és 5587 12| melyben két férfi csáklyával keresgél valamit a vízben.~Erre hanyatt 5588 7 | kiment, hogy munkái közt keresgéljen.~Az alispán nem tűrhette 5589 11| vele, a vízbe hullottat keresgélni: a Duna közepe van ott; 5590 12| kezet, mely az ablak zárját keresgélte, azt elfordítá, s ismét 5591 13| tudja, hová lett; azóta is keresik, de hírét sem találják…~– 5592 9 | elalszik, majd sok olyan ember kereskedik az almáriomokban, aki nem 5593 5 | férjhez adta: egyiket egy kereskedőhöz, akinek három tölgyfahajója 5594 5 | tisztán magyar városban a kereskedői osztály lesz a hangadó, 5595 19| mindenéből kizárva, egész keresményét az eltűnt Herminának hagyta, 5596 2 | egymásra néztek, mintha keresnék maguk között, hogy ki légyen 5597 1 | halászok bárkái.~A menekülést kereső nép megrettenve látá, hogy 5598 24| kiszolgáltatá a halálra keresőnek, hogy megmentse általa Malárdy 5599 3 | hol van az alispán úr!~– Keressék kegyelmetek! Itt van a vármegyeházában.~– 5600 20| és nem halt volna meg. Kerestem fél óráig a vízben, és nem 5601 3 | imádkozni. Ha meg nem hallgatja kérésüket az alispán úr, félő, hogy 5602 3 | legyen kegyelemmel a mi kérésünkhöz, szerezze meg fiai számára 5603 4 | futottak kétségbeesetten keresve férjeiket, s vonszolták 5604 1 | jelenségét, ahol a föld keresztben megnyílt, át a házsorokon, 5605 10| Isten nevével, hogy egy keresztény férfi lelkét behálózd. Egy 5606 19| a főúr meghajtá térdét, keresztet vetett magára, s elmondá 5607 6 | És a jövevény ennyi szem kereszttüzében zavartalanul otthon találta 5608 13| üstökének; az pedig uccu keresztülbújt az asztal alatt, s futott 5609 11| a vállát a csónaknak, s keresztülhányta rajta a tajtékot, s talált 5610 13| előtti fák egészséges illata keresztüljárja szobáit; úgy dolgozott nyitott 5611 21| kölcsönöztek a szavaknak is, amik keresztüljöttek rajtuk.~A jövevény még ehhez 5612 24| ajtaja előtt, aki ujjával keresztülmutatott a nagyratörő férfi útján, 5613 3 | s szegekkel és dárdákkal keresztülszúratott. Itt vagyok, itt állok, 5614 20| gázolva füvet és virágot, s keresztültörve a vékony rácsozatot.~– No, 5615 11| mert forgóba jönnek. Amint keresztülvágták az örvényt, a halász csendesen 5616 20| erdei fák között szekérrel keresztülvágtatni, ahol minden percben tekervényes 5617 7 | karját, s egy pillanat alatt keresztülvetette a vállán.~Mielőtt a legénynek 5618 18| Egyszer egy ily ismeretlen keresztutca vége felé érve, úgy tetszék 5619 19| ébredtek hangjára buzgó keresztyének, s egyszerre száz meg száz 5620 3 | nem hozatott ellenem; mint keresztyént védelmez az én erős hitem; 5621 20| diványterem volt, alacsony khasmír kerevetekkel, papagájokkal és virágedényekkel.~– 5622 3 | valami kétségbeesett lepkét kergetett, amely maga sem tudja, miért 5623 20| tanyáról, mely azután röfögve kergette őket sokáig, mert egyik 5624 2 | de nem kell nekik – nem kérik, és nem fogadják el. Azt 5625 9 | s mely később a szeles keringő s a marionettszerű quadrille 5626 2 | nem imádkoztok? Miért nem kéritek Istent, hogy e csapást elfordítsa 5627 22| békességesen kijönni, a kerítésnél még szóltak egymáshoz valamit, 5628 13| utcára, hanem előbb egy kerítést húznak az épület elé.~Korán 5629 20| mely magas palánkkal van kerítve.~Amint Gutai Thaddeus uram 5630 6 | természetét, sértő észrevételeit, kérkedését – egy Malárdy ellenében.~ 5631 6 | nevükben elbízva magukat, kérkedő, kihívó arccal lépnek a 5632 4 | itt-amott, pompás alakzatukkal kérkedve; mindezek bizonyosak lehettek 5633 17| Kedves jó gyermekeim ti, kérlek szépen benneteket: tegyetek 5634 23| és szólt hozzá gyöngéd, kérlelő hangon~– Mi bajod? Olyan 5635 23| kicsit lassabban, ha szépen kérném?~– Éppen nem. Engemet megsértett 5636 3 | uram olyan szépen tudott kérni, olyan mély érzelem látszott 5637 8 | csak egy szóval kellett kérnie, hogy kísérje énekével a 5638 23| visszafordult, s lement a kertbe. Mai napon értésemre adatott, 5639 24| jólétben; házakat építék, kerteket ültettem, nyomorultakat 5640 3 | nem rémít abban. Amit én kértem, abban nincs semmi törvényellenes, 5641 22| egyenesen átvágtam az anglius kerten, hogy majd a klastromon 5642 20| rácsozatot.~– No, ha most itt egy kertész meglát bennünket – gondolá 5643 18| tágas veteményeskertek és kertészlakok képezik: a munkás emberek 5644 5 | utcában és másutt is; van kertje és szántóföldjei, pénze 5645 22| a Vágó utcai szögletház kertjében, körös-körül járva és nézve, 5646 24| Házaimban idegenek laknak, kertjeim bokrai közül ismeretlen 5647 20| utcáról okos ember, hanem a kertnek kerül.~– De mi arra nem 5648 18| a széles udvaron; az egy kerttel volt összekötve: e kert 5649 5 | városban vagy öt mérföldnyi kerületben; nem fordulhatott fel szekér 5650 8 | összeköttetései mind a négy kerületre kiterjedtek, s érdekei egy 5651 5 | Bajcsy szomszédot a guta kerülgette: hogy íme itt van egy asszonyszemély, 5652 1 | csoportosultak, félénken kerülgetve a toronytetőket.~És a föld 5653 2 | engedély.~Ez időben az sem kerülhetett sokba: a városbíró és a 5654 6 | következményeit csak úgy kerülhette ki, hogy magasan megfizetett 5655 20| kezébe, s utasítá, hogy kerüljön arra jobb felé, ott majd 5656 20| mondják, hogy a tudósok fiából kerülnek ki a legnagyobb semmirekellők. 5657 23| A jó mostoha szemét nem kerülte ki, hogy Kálmánnak valami 5658 20| kastélyába, a hátulsó ajtóra kerülvén?~– Sohase törődjék vele, 5659 16| hasonló tréfát mondani, kérve ellenőrző táblabíróját, 5660 2 | férfi kezében villogott a kés, tépte, fejtette mindenki 5661 2 | minden oldalról, senki sem késedelmezett, senki sem tétovázott, a 5662 2 | senki sem tétovázott, a késeket egymás kezeiből ragadták 5663 5 | őket legjobban.~– Hát hogy keserítette meg? Úgy-e,hogy adósságokat 5664 5 | annyit költöttek, aztán az keseríti meg őket legjobban.~– Hát 5665 21| mondták azt – szólt Thaddeus keserűn. – Önnek édesatyja előre 5666 4 | meghalljad, amit az én szívem keserűsége mond te előtted. – Íme romboló 5667 10| szavait, és kitöltéd a te keserűségednek poharát a mi fejeinkre: 5668 4 | hogy mi volt az ácsmester keserűségének oka? A jámbor úr parancsot 5669 10| ugyan rossz fiú voltam, sok keserűséget okoztam a báró úrnak azáltal, 5670 4 | mireánk kiméretett pohár keserűségét mi kiürítjük ma; de a te 5671 2 | Tele vagyon a mi szívünk keserűséggel.~– A mienk is csordultig 5672 2 | emberek átláttuk, mennyire keservetes dolog kegyelmetekre nézve, 5673 1 | szíveikben a bűnbánat igazi keservével. Nem halhattak volna meg 5674 1 | harsogva, tombolva tölté meg keskenyebb medrét, felkapva a zátonyon 5675 1 | medrét emelte föl, s ismét a keskenyebbet süllyeszté alá.~A roppant 5676 1 | kisded szigetet képez. A keskenyebbik ág a város és a sziget között 5677 7 | Hiszen még néhány évtizeddel későbben is azok az előkelő magyar 5678 9 | megdöbbenti a reá köszöntőt.~A későre végződő lakomát zene és 5679 9 | akarja találni, egy napot se késsék.~Az idő sürgetős volt. Viktornak 5680 22| Tóthékig, úgyis el vagyok már késve; hát amint a célba lövő 5681 21| amiért a törvényhatóságot készakarva tréfálkozásra használta 5682 3 | urak máris megrezzentek, s készek valának elszéledni, ha Bajcsy 5683 9 | pácban, a tortákat el sem készítették, Eudemia salüpje még nem 5684 3 | előtt a rábízott pénzről; s készítődött egy nagy épület gyalult 5685 11| lelkész a felébredőhöz –, készítse kend a csónakot. – A halász 5686 7 | terem már akkor el volt készítve az ünnepélyt fűszerező mulatságok 5687 6 | ki az esteli tűzijátékhoz készítvén előre saját puskáját, egyik 5688 18| Malárdy megtörülte azt keszkenőjével, s nem hajította el, magával 5689 19| testvére volt, ki nevezetes készpénzeket gyűjtött rakásra, amiket 5690 9 | mind a kettő örömmel tudatá készségét e kegyeletes szolgálat elvállalására.~ 5691 20| rá egyszerre a báró naiv készséggel. – Volt valakinek az ellen 5692 13| furfangos ifjúcska, mint a kesztyűt, leveté kezeiről a békjókat, 5693 1 | az emberek! Öltözetlen, készületlen, csak ahogy ágyaikból felszöktek: 5694 2 | beszédre, szép orációra készülhessen, azt otthon előre betanulván; 5695 21| állítólag finom kelméből készülhetett valaha, de most minden szennyes 5696 3 | nyugtalankodjanak, ha pedig erőszakot készülnek használni, tudják meg, hogy 5697 20| különösen szekerek számára készülni, amit tekervényességükön 5698 6 | festve, elég műértéssel készült, s tökéletesen sikerült 5699 2 | tintatartók, tollak, kések, futni készültek valamerre. Malárdy pedig 5700 20| urat, aki különben el volt készülve magában, hogy legelső dolga 5701 5 | a sok rosszhírmondásban kétakkorára nyúlt az ábrázatja, mint 5702 16| riad fel egy perc múlva kétezer és száz ember ajkáról a 5703 16| tréfa; Bajcsy szavazatai a kétezeret elérték. Ez éppen közepe 5704 16| András, a csizmadia kapott kétezret és százat.~Az a fehér szoborkép 5705 2 | címerpajzson mit jelent a kétfarkú oroszlán a véres emberfővel, 5706 24| amit ő akar.~Thaddeus a kétkedés bámulatával tekinte a beszélőre.~– 5707 24| szólt a leánykához.~Lila kétkedve tekinte fel Malárdynéra, 5708 20| lecammogott a lépcső alatti ketrecébe.~Thaddeus úr nem állhatá 5709 7 | ami leginkább aggaszt, ami kétségbeejt jövendője felől – rájöttem, 5710 20| alatt, mert az tökéletesen kétségbeejtette volna a jó tisztelendő urat, 5711 7 | volt egy vén bolond ember kétségbeesésében, ki attól fél, hogy saját 5712 16| becsületes ember! Milyen keserves kétségbeeséssel sírt, és nem merte mondani 5713 2 | a csapás szörnyeinek, a kétségbeesést keresztyéni türelem váltá 5714 4 | végét; asszonyok futottak kétségbeesetten keresve férjeiket, s vonszolták 5715 13| kiálta fel Bajcsy uram kétségbeesve, amint valami sötétség pillanatra 5716 16| gratulálni kezd Malárdynak a kétségtelen diadalhoz.~A nemesek legbüszkébbike 5717 20| Kadarkuthy báró (a képet kétszáz aranyért festette egy hírhedett 5718 2 | tetszik odafenn az égben…~Kétszázados villongás így csendesült 5719 12| Gyakorlott úszó volt, amíg valaki kétszázig elszámlált, ő addig el tudott 5720 16| Bajcsy, a csizmadia, már a kétszázon túlhaladt.~Jónak látta felszaladni 5721 11| pedig mindennap átmegy rajta kétszer.~Thaddeus úr megtapogatta 5722 20| visszaadta, ha lehetett kétszeresen.~Az a konvenciója volt az 5723 20| zsinórja volt meg, a másik kettészakadva fityegett le, a legfelső 5724 4 | felmetszé a pecsétet, nehogy kettétörje rajta a becses családi címert, 5725 20| Nagy Sándor kardjával, s kettévágja az egész szövevényt, mármost 5726 5 | legalább ezer embernek; kettő-hárommal se több, se kevesebb; mondhat 5727 10| és beteljesítéd mind a kettőnkön az átkot.~Amint a pap elhallgatott, 5728 16| viszony, s Bajcsyé lett több kettővel-hárommal.~És ez így tartott egy óra 5729 20| kegyelmednek is a learatott kévék számát kell szaporítania, 5730 12| rosszul fedve. Arról leszedi a kévéket csoporttal, s odahányja 5731 20| parasztot; mi dölyfösebbek, kevélyebbek vagyunk, mint bármelyik 5732 24| sokról le tudott mondani; kevélységet, dacot, haragot nem tartott 5733 16| fordul el tőlük, s keserű kevélységgel utasítja el magától az üdvözlést.~– 5734 6 | hogy ki nem tud belőle keveredni. Amellett válogatlanul osztja 5735 10| fájdalom és öröm tébolyító keveréke alkotott, kiálta fel:~– 5736 7 | félig magyarul, félig rácul, keverve az ékesszólást, elkezdett 5737 25| alapvonalaikban mind igazak. Kevesen fogják már azokat ismerni, 5738 15| fitymálás a szónokokat, oly kevéssé verte le Bajcsy uramat; 5739 5 | azt Mákosné asszonyom első kézből ne kapta volna: a második 5740 7 | maradni a karnak, csak a kézcsukló mozoghat. Így ni – szólt 5741 2 | egyszerre mindnyájan, s körül kezdék fogni Bajcsy uramat, „Jó 5742 23| antik márványszobrok egyike kezdené el egyszerre szemeit forgatni.~– 5743 4 | nem oly erővel többé, mint kezdetben. Az ima felhatott az égbe: 5744 4 | énekelnek.~Ilyenkor nem kezdhettek a munkához, várniok kellett, 5745 20| uzsorást; a báró engedte, hogy kezdjen az uzsorás a fiú ellen bűnvádi 5746 24| között felekezet, ott nem kezdjük újra a harcot; ott kezeink 5747 15| tűrhetve a körülötte terjedni kezdő gúnyos hangulatot, félbeszakasztá 5748 10| eltakarta.~Így már most kezdődhetett a vallatás.~Gutai Thádé 5749 16| ébressze fel.~Mármost tehát – kezdődjék a mulatság!~A teremben őgyelgők 5750 12| álmodjék.~Azután megint újra kezdődnek a kínzó ébrenlét káprázatai, 5751 20| furcsa ember.~Pedig csak itt kezdődött még a félelem: a túlpartra 5752 7 | a szobából; csak odakinn kezdvén egy kicsit magához térni 5753 9 | otthon maradjon, hacsak keze-lába nem törött, sőt mindenki 5754 7 | Bizony kiszalasztod a kezedből, s agyonütsz vele. Hagyd 5755 10| egymáshoz fűzni.~– Nyújtsd kezeidet…!~Lőrinc elszörnyedve kérdezé:~– 5756 7 | erősebb bűbáj, amint így kezeik egymásban feküdtek. A nézők 5757 2 | utcából imádságos könyveikkel kezeikben! Hogy szólítá meg a szemközt 5758 11| ne lássa a halász annak a kezein a láncokat, pedig anélkül 5759 24| kezdjük újra a harcot; ott kezeink nem fogják fenyegetni egymást, 5760 13| mint a kesztyűt, leveté kezeiről a békjókat, s egyszerre 5761 6 | hangfutam elárulá, hogy mester kezeli a hangszert. Úgy játszott 5762 12| fenekéről. Nézd, milyen hideg a kezem.~A leány félve vonta vissza 5763 20| Isten ellen, mert hiszen ő kezembe adta a kincset, én volt 5764 7 | átadott, most itt van a kezemben.~Azzal felnyitá a markát… 5765 10| jutott Thádé, fiát folyvást kézen fogva; egy szót sem szólt 5766 16| ama kigúnyolt, kinevetett, kézimunkától kérges kezű mesterember; 5767 15| mondást, s csinált hatalmas kézmozdulatokat, ha a szónok maga elfeledte 5768 16| hosszat küzdött egy alacsony kézműves, kit polgártársai nem azért 5769 22| Bajcsynak hívták-e azt a kézművesből lett alispánt, aki az ítéletet 5770 6 | tiszteli. Hugó Oszkár hirtelen kéznél tartotta a parfümös flacont, 5771 2 | egy-egy koldusnő fillérje is kézről kézre adatott, míg az áldozathalomhoz 5772 12| tehetetlenség, ez az igéző kézszorítása; aztán elkezd esni lefelé, 5773 16| kinevetett, kézimunkától kérges kezű mesterember; s majd ismét 5774 4 | gyermekeikre gondolnak ez órában, s kezük úgy reszket a fejsze nyelén, 5775 20| diványterem volt, alacsony khasmír kerevetekkel, papagájokkal 5776 17| nem részeg emberek. Mit kiabálnak? Ugye az én nevemet kiabálják? 5777 18| jókedvű nemesek tréfáltak, kiabáltak ott lenn; a lépcsőkön mindenféle 5778 23| felbomlás.~Már régóta fölözték kiadásai jövedelmét; a pompa, mit 5779 23| kastélynál. Majd én vezetem a kiadásokat, s ami jövedelmünk van, 5780 17| terembe tóduló nemesek szava kiadta az éljent az udvarra, az 5781 3 | börtönben lakó rabok dolga kiállani a rájuk ítélt megtorlást, 5782 8 | a társaság minden tagja kiállhatatlan hőségről panaszkodott, sőt 5783 3 | azért, amit cselekszem, kiállom azt is, és nem tartom nyomorult 5784 20| több aduja. Két esztendeig kiállotta a bírói zárt, akkor, hogy 5785 5 | eltemetett, ki mennyiszer kiállta.~Nem kevesebb kedve telt 5786 16| olyankor az ő pipája mindig kialszik.~Délután két óra felé a 5787 5 | aminek a hírét bizonyosan ő kiáltaná be legelőször az ablakon.~ 5788 20| kiálta föl a báró, és kiáltása hasonlított a kacagáshoz. – 5789 19| vársáncokról jövő időnkénti kiáltások szóltak bele: „Ki vagy? 5790 8 | kievezni a partra? Ugyan mit kiálthatnak onnan a dereglyéről?~– Az 5791 4 | házunknak elestét. De én zokogva kiáltok tehozzád, és azt mondom: 5792 11| találták meg többet, azt kiáltotta utolsó szavával: „Óh, Jézuskám”, 5793 7 | delnők, a gavallérok brávót kiáltottak az atlétának, Vasady szedtevettézett, 5794 18| eléje futottak az ajtóban s kiáltották, hogy itthon a kis Hermina!…~ 5795 1 | meghunyászkodva, megsemmisülve és kiáltozák Isten nevét, míg alattuk 5796 8 | csónakokból és dereglyéből kiáltoznak valamit az előresiettek 5797 4 | életveszedelmes helyekről be kellett kiáltoznia, összevissza válagatott 5798 12| suttogá hozzá: „Én vagyok, ne kiálts!”~Talán ez is újra egy álom?…~ ~ 5799 12| lobogó fényben; egyszerre kialudt a lámpa, az intő képek eltűntek 5800 11| világítva, egyenkint azok is kialudtak; a ház is eltűnt, a parti 5801 9 | alispánné sehogy sem tudott kibékülni a sietséggel; hogy ez mégis 5802 22| olyan csendesen, mintha kibékültek volna, sőt inkább ezután 5803 23| nemsokára leteszem azt már; kiben még egyedül van minden reményem, 5804 22| vármegyeházához – magát kibeszélgetni.~Ott ugyan eleitől fogva 5805 22| mindig talált emberre, akivel kibeszélhesse magát, s az is jól esett 5806 5 | szóhoz, mint amíg Bajcsy uram kibeszélte magát.~– Igaz, úgy van, 5807 23| hogy nem is fogja őt onnan kibocsátani, míg az a verekedő valamerre 5808 20| akkor, hogy menekülhessen, kibocsátotta Viktor anyai örökét, pedig 5809 4 | becses családi címert, s kibontván az iratot, kitölté belőle 5810 20| diáknak. Viktor két hét alatt kicsapatta onnan magát. Azután a báró 5811 5 | hónapig. Vagy talán éppen kicsapták? Nem tesz semmit. Ott a 5812 23| guzsalynyelet csendesen kicsavargatá helyéből a derék matróna, 5813 6 | aki olyan kacskaringósra kicsavarta a bajuszát, mintha egyenesen 5814 20| szenvedő börtönéig, ott kicserélem őket, s a vétkest hagyom 5815 23| szép házam Komáromban, azt kicsinosítjuk, ellakhatunk benne; szép 5816 10| dolgairól, alacsony háznak kicsinyek a gondjai.~Mécses sem ég 5817 3 | ég az alispán családjának kicsinyét és nagyját és azokat, kiket 5818 22| minden embert megszomorít; kicsinyt avagy nagyot.~– Miféle nagy 5819 21| pillái alatt, s nem tudott kicsordulni szemeiből.~Az ifjú úr nem 5820 6 | pedig éppen csúfságra hagyta kicsüngni egész melle közepéig; más 5821 3 | András uram órazsebéből kicsüngő karniolos pecsétnyomót, 5822 13| A házából kitilthatja, kicsukhatja az ember, akit nem szeret 5823 7 | kezeinek veres állapotján, kidagadt erein, s egy-egy félrelopott 5824 21| elrontotta. Önvallomása kideríté, hogy akit az öreg báró 5825 20| ráismerjen.~Az alakoskodás kiderülése azonban így történt.~Kálmán, 5826 4 | szétbontották az oldalfalakat, kidöntögették a szobrokat, ágasokat egymás 5827 7 | összehúzta a függönyöket, s kidugva a nyíláson a fejét, bohókás 5828 18| ablakban van a helyük, miknek kidűlő vasrácsai arra látszanak 5829 3 | poros szekrény mindenestül kidűlt a szoba közepére, kitálalva 5830 18| járt keresztül-kasul, hol kidűlt-bedűlt palánkok képezik a két sort, 5831 7 | halálfehérre. Gondoljátok-e, hogy kié? A vasgyúró valami alkalmatlan 5832 25| midőn fantáziája tervét kiegészíti, a minden egyes helyre külön 5833 24| szemközt állottak, egyszerre kiegyenesedett mindkettő termete; átváltozott 5834 21| régen nem lévén felsütve, kiegyenesültek és meredtek, amerre nekik 5835 4 | Oenothera biennis leveleinek kiegyengetésével, mik a szárasztóban kissé 5836 7 | markába.~A bűvész azon percben kiejté azt kezéből: ijedten kiáltva 5837 12| gondolkozni. Amint fejét félig kiemelte a vízből, látta néhány száz 5838 9 | az, hogy Kálmán maga is kiengesztelődik iránta, hogy őt is bevonta 5839 18| nem”, és a gyermek sírása kierőszakolta tőle az igent. Ah, e gyermeksírást 5840 20| merészen. – Mire a túlsó partra kiértek, a kocsis inkább halott 5841 3 | megmentése által az engedélyt kieszközlé: hát akkor Bajcsy uram egyenesen 5842 8 | mulatságot megemlegetnénk.~– Vagy kievezni a partra? Ugyan mit kiálthatnak 5843 24| fiatal szív arról, hogy kifakad? Ifjú virágnak, vén fának 5844 20| tisztelendő úrnak ez etikai kifakadása felett.~– És most menjen 5845 20| magam.~– No kérem – szólt kifakadva Thaddeus úr –, már elég 5846 7 | pöröllyel, hogy egy kissé kifáradjon: – ne mondják róla azt, 5847 22| végett az élőknek némelyt kifecsegek.~Hiszen a csendes parókiális 5848 6 | gorombaságokat, vagy ha válogat a kifejezésekben, bizonyos lehet róla, hogy 5849 7 | minden mozdulattal iparkodott kifejezni, hogy ő most valami igen 5850 14| boldogsága van e két eszmében kifejezve; oly millióké, akik Magyarország 5851 15| nyelvű nemzetével irodalmunk kifejlődésében, kik azon időkből egy Zrínyit, 5852 10| várja a kedvetlen quidproquo kifejlődését.~Thaddeus úr összecsapá 5853 5 | épített templomuk, az utcára kifelé szolgáló kapuval, benne 5854 5 | melyet kegyetlenül forgatott kifelé-befelé.~– Hát semmit sem hallott 5855 6 | különösen nem akar illeni a kifent bajusz, melyért is azt a 5856 21| volt. A nagy türemcsizmák kifényesítetlen, a fehér szarvasbőr nadrág 5857 6 | ízléstelen figurinók színekkel is kifestettek, s mikor az a kép néha még 5858 7 | vastag karját, s jobb térdét kifeszíté; amint azután ellenfele 5859 4 | szomorúan kezdtek hozzá; kifeszíték az ajtókat, felmentek a 5860 5 | adósságokat csinált? Majd kifizeti érte a tisztelendő úr, adott 5861 10| Voltak adósságaim.~– Azokat kifizettem. Nekem van miből.~Lőrinc 5862 16| csizmadiamestert!~– Ki tehet ellene kifogást?~A májszter derék, becsületes 5863 9 | minden emberi okoskodás kifogytán áll az utolsó védok, miszerint 5864 21| összeszorította, vastag ajkai kifordultak, és szemei körül villogott 5865 7 | valahány zsebje volt, mind kiforgatta a publikum szemeláttára, 5866 1 | ember kiugranék ágyából, kifutna az utcára, és azt kérdené, 5867 18| megvetette a könyörgők kérelmeit; kigúnyolta áhítatjukat; lerontá templomukat; 5868 10| részegnek tettetém magamat, kigúnyoltam a család öregeit, vallását, 5869 13| óh, én ezzel már sokakat kigyógyítottam. Mindjárt megfőzöm, csak 5870 13| kis mókuskák nézik a nagy kígyót, amely őket el akarja nyelni.~– 5871 13| dolgot művelt egy nagy óriási kígyóval, ami itt a Csallóközben 5872 25| ideállét meghatározta a szépség kígyóvonalát; az élet ugyanazt ezerfelé 5873 18| alkotva lenni, hogy azokba kihajolva, erős illedelmi rostély 5874 2 | okosabbak tanácsadása kezdett kihallatszani a közjajveszékelésből, kezdtek 5875 8 | közel. Hajnalban még éppen kihallatszott Komáromból a harangszó. 5876 20| mert ha magyarul beszélnek, kihallgatja őket, s ha megtudja, hogy 5877 22| borotválkozik, kegyeskedjék őt kihallgatni, mert bizony veszedelmes 5878 22| ügyes-bajos embereket a folyosón, kihallgatta, elmondatta magának a panaszaikat; 5879 4 | Malárdy hangja kezdett kihangzani a közzajból, amint az ajtó 5880 1 | a szent boltozatok közül kihangzó zsolozsmába. Oh, az emberek 5881 12| a vízbe fúltakat szokta kihányni a hullám a partra, s ott 5882 7 | már kocsmában, s egymaga kihányt onnan tíz legényt, ha dühbe 5883 2 | nadrágot zöld zsinórral kihánytatva, hellyel-közzel molnárszínű 5884 15| azoknak közlekedése folytán kihatott a társulat hatásköre vidéki 5885 6 | színes skófiummal tenyérnyire kihímezve; hasonló hímzett csíkok 5886 9 | van; háromszori előleges kihirdetés nélkül, a meghívott násznagyok, 5887 17| a sors, fogadjuk el az ő kihívását, s felejtsük el a magunk 5888 6 | közepéig; más embertől ezt kihívásnak vették volna ilyen társaságban; 5889 22| akire megharagszik, hogy kihívja egy szál kardra; mikor még 5890 22| Fábián András sógort is kihívta egy szál kardra, amiért 5891 13| magát azáltal a sodrából kihozatni. Egy kicsit maga is elmosolyodott 5892 5 | érdemes férfiút tökéletesen kihozta a nyugalmából, úgyhogy végtére 5893 9 | időtől megőszült, homlokán kihullott hajjal, de vénségtől meg 5894 17| testamentumot, ott van a kihúzó fiókban, hagytam a szent 5895 10| bogláros öv; Gutai Thádé kihúzott bő köpenye alól egy kis 5896 15| ismét saját gyűjteményébe kiírta. Még akkor ez volt az irodalompártolás 5897 8 | lealázó.~Viktor mindenkinek kiismeré védtelen oldalát, bőkezűsége 5898 7 | Viktor állott elébe, s kiitta poharát egész a körömpróbáig; 5899 24| okod magadnak is elesni. Kiittam a keserű poharat fenékig, 5900 20| emez pedig a cselédség kijárása, összeköttetésben a majorsági 5901 4 | a rongált festményeket kijavíták, az oltárokat felemelték; 5902 16| mártotta a kalamárisba, előre kijelentve, hogy neki itten semmi dolga 5903 16| kívánságuk alaposságát, s kijelöli nekik Bajcsy András uramat – 5904 14| hajdanában, nyertek-e a vele kijelölt nevek csak egy felkiáltó 5905 16| szolgabírói hivatalra volt kijelölve valamelyik dunántúli járásba; 5906 3 | várni, amíg dolgát végzi s kijön.~Bajcsy András uram nem 5907 22| angolkertből békességesen kijönni, a kerítésnél még szóltak 5908 4 | ember, asszony, gyermek kijött az ajtón, helyette másik 5909 11| készen volt a ladik, akkor kijöttek ketten a kunyhóból, az apa 5910 18| ajtaján át észrevétlenül kijutott az utcára.~A Nagymihály 5911 7 | társas életben mindenütt kikacagják érte: úgy tekintik, mint 5912 23| esztergályos munkával cifrára kikanyargatva, felül elefántcsont gombbal, 5913 3 | leghívebben szeret, és azokat, kikben legtöbb reménye van.~Midőn 5914 10| hagynom. Azután előfogtak, kikérdeztek, hogy merre jártam, amióta 5915 22| ilyen merész eredmények kikerekítésébe bocsátkozik, s alkalmasint 5916 20| kegyelmed a nagyságos úrnak, azt kikérem magamnak, hogy énelőttem 5917 6 | Eudemiához, megcsókolta a kezét, kikereste a szarvasbőrkesztyűjén, 5918 7 | fennhangon hallatott egy kikerített teremtettét.~– Ki mondja 5919 19| Malárdyt, annyira, hogy kikérte magának Durdaytól a családi 5920 8 | össze nem zavarnak; egymást kikerülik, ismét összejönnek; imitt-amott 5921 22| még véletlenből sem, hanem kikerült neki a szomszéd utcába, 5922 12| elbújtak hálószobáikba, kiki félre, külön kamarájába, 5923 21| Thaddeus sem sietett őt kikísérni; egyik sem köszönté a másikat; 5924 23| eltávozott. A háziasszony kikísérte őt egész az utcaajtóig.~ 5925 16| mellett három megyei jegyző, kiknek mindegyike a három külön 5926 1 | emlegetett alagút romjai… és a kikötőbeli hajók, a halászbárkák, a 5927 1 | között folyik el: ezt szokták kikötőül használni, itt van télen 5928 13| nagyságos gróf úrfit, s kikorbácsolja a házból…~– Aztán akkor 5929 21| fehérnemű fodrainak kellett kilátszani belőle, azok nagyon régi 5930 16| úgy elment haza, s úgy kilelte otthon a hideg, ahogy még 5931 18| kertek illó fűszerétől.~Kilenc-tíz óra között még bizonyosan 5932 2 | viselhetnének hét usque kilencágú koronát címerükön, de nem 5933 22| maradjon, mert amint üti a kilencet, az alispán megy az ülésbe, 5934 1 | A haragvó Isten~Most kilencvenhat éve annak, hogy ez esemény 5935 20| pedig nem volt az ajtón sem kilincs, sem zár), s belépteté rajta 5936 20| Átellenben ismét egy hasonló, kilincstelen ajtó volt, Thaddeus úr vezetője 5937 10| mulatságnak, hogy vele együtt kilöktek az ajtón.~– Miképpen?~– 5938 8 | ezüst a préme; egy ideig még kilövellnek abból fényes sugárküllői… 5939 7 | Előre tudom, hogy minden kilőtt zsebóra az ő zsebében lesz 5940 23| elérte az ajtót; azon, mintha kilőtték volna, kiosont, s három 5941 20| ruhát ráadtak, azt rögtön kilyukasztotta. A báró azután pokrócból 5942 23| szeret, s ha este sokáig kimaradt, százszor is kiment az ajtóba 5943 12| pihenés, a gondolkozás. Kimászott négykézláb a rekettyebokrok 5944 23| nagyon. Jó is lesz, ha ma kimégy édesatyáddal falura; ott 5945 23| nem; most nem.~– Hátha én kimennék, engemet sem kísérnél ki?~– 5946 20| keresztül-kasul utazást angolkertjén kimentse, amennyire lehet, a hibát 5947 23| pompa, mit a Malárdy név kimérája követelt maga körül, lassankint 5948 4 | hallgass meg engemet! A mireánk kiméretett pohár keserűségét mi kiürítjük 5949 12| idegzettel s fáradt életerővel kimerülten, ellankadtan ágynak fekszik, 5950 3 | puskájához kapott, s mérgesen kimondá:~– No, hát igen. Itt van 5951 20| hallgatnám el azt, hanem kimondanám.~Kadarkuthy bosszusan toppantott 5952 9 | figyelmeztetné: gondold meg, amit kimondasz!~A menyasszony bátran és 5953 25| vádat hallottam sokszor kimondatni, hogy az életnek nagyon 5954 5 | gonosz hírtől.~Félt amiatt kimondhatatlanul, mikor már Mákosné asszonyomat 5955 7 | csak húzódozott, míg végre kimondó, hogy biz az szép, de már 5956 7 | az időben nem volt nálunk kimondva az a vakmerő eszme, hogy 5957 10| kötve a ház melletti fűzfa kimosott gyökeréhez.~Jó kis csendes 5958 4 | határtalan vággyal bírván kimutatni azt, miszerint senki iránt 5959 21| mondhatja a „Tessék leülni” kínálásra azt, hogy „Köszönöm, nem 5960 6 | báró, egyszerre elfogadva a kínálást, mint aki ezt megillető 5961 17| s lehete hallani, mint kínálgatják egymást az emberek: ki menjen 5962 22| kofával, hogy meri neki kínálni a köleskását, s úgy borította 5963 20| iskola jóvolta az, amit kínálok tenyeremen nyújtva, s amit 5964 6 | csendesen; szót fogadva, s kínálva mutatott üresen maradt székére.~– 5965 24| hogy ne szóljon.~– Az én kincseim nem e világból valók. Amit 5966 10| s magában folytatta azon kíneszmék láncolatát, melynek minden 5967 16| erősebb ő, mint ama kigúnyolt, kinevetett, kézimunkától kérges kezű 5968 8 | ma a vízre menni.~Viktor kinevette az öreget.~– Az egész Dunátok 5969 23| már föl akart kelni, hogy kinézzen az érkező elé, midőn az 5970 18| amennyit megbírt, s bizonytalan kínjaiban szidta a bakter angyalát, 5971 16| gondolatot felfogni, végigérezni kínjait részletenként át meg átküzdeni 5972 12| sorban mind láttam már kínosan szenvedni e keserves ellenség 5973 5 | bosszantsa, ne gyötörje, ne kínozza, és hagyjon neki békét.~ 5974 20| utoljára a tenyerét is kinyalta utána, s végtére kezet csókolt 5975 6 | asszonyságok; az étterem ajtói kinyílnak, egy pompás nagy boltozatos 5976 21| E percben halkan félig kinyílt a mellékszoba ajtaja, s 5977 22| szolgát, aki nem sietett neki kinyitni az ajtót, hogy elájult bele; 5978 12| álmodik az ember: azok a kinyitott szemek elé tóduló szörnyalakok, 5979 21| szertelen hosszúra találta őt kinyújtani az áldott természet.~A hosszú 5980 20| kellett volna utána kezemet kinyújtanom, és nem halt volna meg. 5981 7 | Ah, nem úgy kell azt. Kinyújtva kell maradni a karnak, csak 5982 13| szerencsétlen szomszédja kínzására.~Bajcsy uram szerette a 5983 12| mely újra életet adott kínzott szerveinek.~Csak most kezdett 5984 20| hogy a gubancos csomót kioldjam szépen; ehelyett kegyelmed 5985 23| mintha kilőtték volna, kiosont, s három lépéssel végiglépve 5986 6 | pálmákkal, áttört csipkefalú kioszkokkal s obligát elefántokkal, 5987 6 | is íratta, s ismerőseinek kiosztá. – A zajos orgiák közepette 5988 16| halotti búcsúztatójában is kipapolja, hogy íme, ez volt ama balgatag 5989 4 | gallérját, igen nyájasan kipenderíté az ajtón.~Mikor azután a 5990 7 | körül, hogy arca egészen kipirult bele.~– Elég már! Assez! – 5991 13| úgy van. Mint haramiavezér kirabolt egy Kadarkuthy nevű öreg 5992 9 | anyja gyermekeinek, hogy kiragadhatná őket a bűbájos csábító kezei 5993 2 | aminők közül a názáreti király válogatá az ő apostolait, 5994 22| veszedelmes rövidségű ítéletet a királyi tábla is helybenhagyta ilyenforma 5995 2 | csata kezdetén azt mondá a királynak: „Ma ládd, uram, hogy mint 5996 7 | karját, és nem a szépség királynéjának; különbséget tudva tenni 5997 7 | nincs erő?~Azzal büszkén kirántá zsebéből erszényét, s odahajítá 5998 7 | eleinte azt hitte, hogy kiránthatja magát a bűvész kezéből, 5999 20| vetve zsebéből hirtelen kirántott kezével.~Thaddeus megint 6000 2 | uram oly melegbe jött, hogy kirántva tubákszín kabátja zsebéből 6001 2 | azt az ezüsthalmaz fölé, s kirázta belőle, ami benne volt: 6002 1 | csattogott, s a föld repedésein kirohanó forró lég bőgve tört magának 6003 3 | felnézett az Úr Istenhez, kiről beszélt. Csak egy pillanat, 6004 22| ember, s egymás miatt tőből kiromoljon két olyan nagy tiszteletreméltó 6005 13| keresztyéni flegmájától, kirúgta a széket maga alól, s dühösen, 6006 3 | magának leánya?~– Hát én azt a kis-kis Hermina kisasszonynak vettem.~– 6007 10| szerényen szabódtak, hogy az ő kisasszonyaik nem érdemlenének ilyen nagy 6008 10| azonban addig magasztalta kisasszonyaikat, míg azok egészen irigyek 6009 10| sorba minden előkelő család kisasszonyait megkérette velem.~– Őrültek, 6010 13| leányának a kezét, a Hermina kisasszonyét, s annyira elkábította őket, 6011 3 | hatalmas beszéddel és a kisasszonyka megmentése által az engedélyt 6012 1 | átellenben a várossal egy kisded szigetet képez. A keskenyebbik 6013 18| aki ne félne, hogy még kisebb lehet.~És ekkor az a férfi, 6014 18| büszkeségében, szállítsa le, kisebbítse meg azt!…~És senki sem merte 6015 22| szerelmes, különben miért kísérgette volna a leányzót alattomban 6016 8 | országúton végig hosszú porfelleg kíséri a nyargaló kocsikat, a nádasok 6017 16| magyarázzák, figyelemmel kísérik, csak azt hallja, amit háta 6018 24| azt ne töltsük haszontalan kísérletekkel.~Azzal Malárdyhoz fordult.~– 6019 3 | a leggonoszabb lázadási kísérletnek nevezendő. Ön pedig – szólt 6020 23| én kimennék, engemet sem kísérnél ki?~– Holnap igen, kedves 6021 8 | Verdesi a hullám!…~Senki sem kísérte most dalát; de igen: a közelgő 6022 7 | előtt, Kálmán szemei sóváran kísérték az atléta hatalmas mozdulatait, 6023 13| Bajcsy uram kísértete~– Ahol van, megint jön! – 6024 1 | sem jár az utcán, mert a kísértetek ráijesztettek. Egyszer egy 6025 13| azt mindig olyan szörnyű kísérteties hangon mondta, hogy az embert 6026 23| Malárdy rámereszté fiára kísértetiesen kiülő szemeit; úgy nézett, 6027 1 | ezen szóra!” – a gonosz kísértő megfordítva kiáltá azt neki 6028 22| akik intették, hogy ne kísértse az Istent. Hát nem bolond 6029 12| belőle tovább? A tűzhelyen kisfiú ül és dúdolgat, szép kisgyermek, 6030 23| elkövetni, aminővel makrancos kisfiúkat szokás megtörni, midőn annak 6031 13| rajta levőkkel egyetemben, kisgyerekeket etetett fel kocamalacokkal, 6032 13| gyöngédséggel, amivel a durcás kisgyermekeket szokás rávenni, hogy vegyék 6033 5 | szolgálókkal, azután az udvaron a kiskutyákkal, s úgy távozott el, mint 6034 4 | amit az a másik okozand.~A kisleány, aki legfeljebb hároméves 6035 3 | prefektusnak címeztek, és egy kisleánya, aki még babákkal játszott… 6036 3 | legutolsó szegletébe, ott leült, kisleányát ölébe vette, s azzal kezdett 6037 4 | Syringa vulgaris; szegény kisleánynak nagyon hozzá kellett szokni, 6038 14| olvasztja azt el onnan.~És ekkor kisütött a nap.~Megjelentek az apró