| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Az elátkozott család IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
6039 5 | megváltozott a nap alatt. A kisváros utcái jobbra-balra egyenesültek; 6040 20| egy méltatlanul szenvedőt kiszabadít; és volna az a szenvedő 6041 21| ismeri; és én azért mégis kiszabadítám önt.~– No, hát mármost ne 6042 21| nem óhajta alkalmat adni a kiszabadított Kadarkuthynak arra, hogy 6043 21| hallgassak el, mert ha ön kiszabadul, legelőször is nekem lesz 6044 23| rab tehet, hogy börtönéből kiszabaduljon; s nem lesz más gondom, 6045 21| arra gondoltam, hogy mikor kiszabadulok: vesszek meg, ha addig ruhát 6046 21| kellemetlen helyzetéből kiszabadult, s e hálálkodást szerette 6047 20| azután is elég lesz még neki kiszaladgálni a bolondját.~Thaddeus egypárszor 6048 13| parancs elkésett; mire az inas kiszaladt, már akkorra Mákosné asszonyom 6049 23| megdöbbent, hogy a fonalat kiszalasztá kezéből. Kit keres ez ember 6050 7 | rá Hugó Oszkár. – Bizony kiszalasztod a kezedből, s agyonütsz 6051 4 | hajdúk, ólomgombos nemes urak kiszállingóztak; csak az alispán nem jött 6052 7 | lévén, elkezdte a fogait kiszedegetni: természetesen, hogy mikor 6053 18| kelt tudósítások voltak kiszegezve; egy azok közül azt hirdette, 6054 24| Elvégeztetett – ismétlé újra a kiszenvedett megváltó végszavát. – Beteljesült 6055 24| üdvvel hozta közelségbe, kiszolgáltatá a halálra keresőnek, hogy 6056 13| annak a tejét alattomban kiszopta. Olyan igaz, hogy még hetven 6057 9 | quadrille által egészen kiszoríttatott az emlékezetből.~A vőlegény 6058 24| szómat nem fogadja, hogy kitagad szívéből, és tenni fogja 6059 19| hóbortjai; legalább tízszer kitagadta őt már vagyonából, s szépen 6060 9 | haldokló apja által gyöngén kitagadtassék, vagy elbocsássa őt most 6061 23| mondom mármost az úrnak, hogy kitakarodjék innen a házamból ebben a 6062 1 | láthatatlan lélek valami kitalálhatatlan helyről, bizonyosan a föld 6063 9 | látja a betűket, a szavakból kitalálja a levélíró nevét.~Malárdy 6064 3 | kidűlt a szoba közepére, kitálalva egyszerre előkerülhetetlen 6065 3 | száz kéz zörgetne; de e kitartó rendeléstől lassankint levált 6066 6 | előtt minden szív kezde kitárulni; bókjai, hízelgései mindenkinek 6067 5 | volt Bajcsy uram, vesztére kitekint az ablakon, s éppen akkor 6068 6 | s aki nem akarja magát kitenni az általános kacagásnak, 6069 12| valami hasadékon bejöhetne, kitépné a tollat a kezemből, és 6070 11| szemrehányást te előtted, amiért így kitépted az én szívemhez nőtt szívet. 6071 12| nincs felfogható eszme, mik kiterjednek a kétségbeejtő magasságig, 6072 9 | össze, pedig Malárdynak kiterjedt a figyelme mindazon fő- 6073 8 | összeköttetései mind a négy kerületre kiterjedtek, s érdekei egy egész megyét 6074 24| nem sértett soha senkit, kitért a haragvók útjából; sokról 6075 7 | megdöbbentek a veszélytől, melynek kiteszi magát; majd meleg bizalommal 6076 7 | helyet foglalt a középre kitett asztal mellett, s felolvasott 6077 16| táblabíró egyik lábát már kitette a küszöbön, valaki az urak 6078 1 | ijesztőleg a napfény csodájának kitéve; a meder közepén valami 6079 13| semmi védelmet?~A házából kitilthatja, kicsukhatja az ember, akit 6080 4 | s kibontván az iratot, kitölté belőle a porzót, és amint 6081 10| szolgádnak panasztevő szavait, és kitöltéd a te keserűségednek poharát 6082 12| legkedvesebb fáimat kedvtelésből kitördeli, virágaimat összemorzsolja, 6083 7 | odaborult atyja keblére, s kitörő érzelmei rohamában átölelte 6084 19| tűz ne légyen kárunkra,~Kitől óvjon egek ura.~Tízet ütött 6085 18| Hermina…~És ki tudja, hol van? Kitudja, hogy él-e? Mi sorsra jutott, 6086 22| s alkalmasint azt akarja kitudni, hogy meddig nyúlik a publikum 6087 22| meglátogatta a porkolábnét, attól kitudott mindent, ami kívül-belül 6088 25| alakjainak korlátlan ura, kitűz nekik egy célt, ami felé 6089 23| rámereszté fiára kísértetiesen kiülő szemeit; úgy nézett, mintha 6090 4 | kiméretett pohár keserűségét mi kiürítjük ma; de a te kezed legyen 6091 20| amit kegyelmed kezemből kiüt; pedig hiszen, amit kérek, 6092 1 | fújnák meg, minden ember kiugranék ágyából, kifutna az utcára, 6093 21| a rendes kerékvágásból kiugrik, s rúg és harap, akit elöl-utol 6094 24| pedig nem vált hallá, hanem kiúszék a csöndes éjszakán a partra, 6095 6 | nagy áldozatokkal bírta kivágni magát, sőt egyszer annyira 6096 22| sem tudom, hogyan vagyok kiválasztva az én uram teremtőmtől arra 6097 3 | taszítás kell neki, hogy kiváljon, s akkor az egész boltozat 6098 20| elmaradoz tőlük, mire Kálmán kivallá, hogy nem is fog többet 6099 13| valamennyien!~Bajcsy uram legényei, kiváltképpen pedig Miska inas a sutban, 6100 2 | ketten, s a zöldbeliek közül kiválva egy kitűnő egyéniség, fölemelt 6101 5 | sem találok benne semmi kívánatosat, hogy a fiatalság szoknyában 6102 9 | hogy az őtőle senki sem is kívánhatja: a viszontlátásig – Pilátus 6103 17| ünnepeljük e választásban, s kívánjuk a tekintetes alispán úrnak, 6104 16| atyafiak alispánjelöltet kívánnak saját fajtájukból; debacchálnak, 6105 7 | ki attól fél, hogy saját kívánságára lenyeletik.~Az alispán inte 6106 7 | ezermester megértve a naiv kívánságot. – Tessék leülni ide a székre.~ 6107 4 | odabenn; egymásnak egészségére kívánták az ebédet; Malárdy hangja 6108 14| annyit nyerjen, mint én kívántam neki rendeleteim által szerezni 6109 5 | zsiványnak; útonálló lesz belőle: kivégzik, felakasztják.~De már erre 6110 23| tisztelendő urat is majd kiverte a házából, hogy neki adja 6111 4 | zörögni kezdtek a székek, kiverték a tollakat az asztalhoz, 6112 4 | között nincs egy bátor ember: kiveszi az egyik ácslegény kezéből 6113 2 | zöldben járnak, és kevés kivétellel katolikusok; a molnárok 6114 14| viselte azt? Hogy zsarolta a kivetett gabonát, hogy mérette a 6115 9 | a lejtést: midőn Viktor kivezette a terem közepére kezénél 6116 19| lakoknak látott Malárdy egy kivilágított ablakot, abba a házba bement; 6117 17| eresszétek a koporsómhoz, mikor kivisznek, hogy engem ott se bosszantson. 6118 6 | Malárdy várt. Hát még a kivitel maga! Viktor előre átment 6119 21| útjában azon pompás tréfa kivitelére, miszerint Viktor úrfit 6120 23| sejtett hitelezői; mikor a hír kivitte a piacra összegyűlt adosságai 6121 2 | olyszerű helyzetet véve a kivont késsel, mintha egyenesen 6122 13| becsapta maga után az ajtót; kizárta rajta a nagyasszonyt, s 6123 19| mégis Malárdyt mindenéből kizárva, egész keresményét az eltűnt 6124 14| feltisztult a négy folyó, kizöldült a három halom, és azután 6125 15| olvasott fel hellén és római klasszikusok mintájára, mikben a külső 6126 22| anglius kerten, hogy majd a klastromon át a barátok utcájára, a 6127 3 | nélkül leoldá órájáról az ősi klenódiumot, s átnyújtván azt Hermina 6128 14| bécsi udvaroncok s falusi kliensek hajtogatták derekaikat előtte, 6129 5 | benn a város közepén van kőből épített templomuk, az utcára 6130 1 | mástól, mint valami pokolbeli kóbor szellemtől, és ezért a tizenkét 6131 10| tán tíz esztendeig künn kóboroltam Franciaországban, és soha 6132 20| őket sokáig, mert egyik kocáját elgázolta a kerék. Másutt 6133 13| kisgyerekeket etetett fel kocamalacokkal, s rettentő dolgot művelt 6134 19| kopogás és alabárdja nyelének kocintásai hangzottak odább, a távolabb 6135 22| megyeházi folyosók márvány kockázatán, nem csattog parancsoló 6136 9 | még napokig a vőlegényt, s kockáztassa azt, hogy haldokló apja 6137 12| senki, senki. A szél kocogtat, és kérdezi, hogy ki mit 6138 21| kinyitották, minden előzetes kocogtatás nélkül.~A tudós ajtaja elég 6139 12| meghallja valaki azt a halk kocogtatást a leány hálószobájának ablakán, 6140 23| orsószárnya dalolt.~Egyszerre kocogtatnak az ajtón.~Az orsó egyre 6141 12| álomból? Mit vered, mit kocogtatod az ablakot, te nyugtalan 6142 23| úgy barátságosan, nem is kocogtatva, mintha a házhoz tartozó 6143 6 | kalap a fején, gyémántos kócsaggal. Sohasem láttak olyan szép 6144 22| mentével; jobb kezében tartotta kócsagos kalapját, s nagy aranyhüvelyes 6145 20| közül tömérdek rucát és kócsagot, s amerre legszélesebb volt 6146 6 | hogy éppen e pillanatban új kocsidörgés hallatszék az udvaron, egy 6147 8 | porfelleg kíséri a nyargaló kocsikat, a nádasok berke hullámzani 6148 13| kastélyában dőzsöl; játszik, kocsikázik, s bolondítja a világot.~ 6149 6 | napot.~E napon hintókkal, kocsikkal tele a hátulsó udvar; hajdúk 6150 5 | lenni.~Félóra múlva ismét kocsin ült Gutai Thádé; ismét utazott 6151 20| lovai ki vannak fáradva, kocsisát leitatták ezalatt?~– Megindulok 6152 13| hintaját, lovait is elvitte, s kocsisával, inasával egyetértve, saját 6153 6 | Magyarul is szokás szólni – a kocsisokhoz és a hajdúkhoz és a többi 6154 21| mellőzi, hogy az ész józan kocsisságát megvetve, a szenvedélyek 6155 20| összetörik a szekér.~A jámbor kocsist a hideg rázta félelmében; 6156 3 | Egy nagy faépület, azelőtt kocsiszín, volt lakhelyül elkészítve 6157 5 | még most is ott vannak a kocsizsebben érintetlenül.~– Azután – 6158 7 | elégszer verekedett már kocsmában, s egymaga kihányt onnan 6159 18| se merjenek muzsikálni a kocsmákban. Átellenben a tilalom-táblával 6160 11| távozó partra bámult; a ködös síkság mindinkább alaktalanná 6161 15| leült valaki, akkor egyet köhintett, előre rántotta válláról 6162 4 | papja iránt.~Csak ismételt köhögés és lábsúrolás ébreszté fel 6163 23| bajtól, remegett, ha egy köhögését hallotta; szerette meglepni 6164 4 | úr különféle variációkban köhögött, s azután azt felelte~– 6165 5 | igazságszeretettel meg is csapják, s a kölcsönös elégtételről minden felekezet 6166 20| mindig bosszantották egymást kölcsönösen. Már legelőször bosszantotta 6167 18| alispánnak nagy összegeket kölcsönözhetett, miknek még kamatjait sem 6168 21| valami ijesztő jellemet kölcsönöztek a szavaknak is, amik keresztüljöttek 6169 22| hogy meri neki kínálni a köleskását, s úgy borította a fejére 6170 12| Ah, gonosz szél, miért költéd fel e szép álomból? Mit 6171 7 | bánni.~– Itt vannak összes költeményeim – szólt alig hallható hangon 6172 7 | hallottam, hogy ön igen szép költeményeket ír.~Az alispán bosszús meglepetéssel 6173 7 | bűvészet.~Kezével az égő költeményekre mutatott.~ 6174 7 | elmondá az ismeretlen poéta költeményét.~Kálmán minden újabb strófánál 6175 25| mondják, hogy így könnyű a költés, nem kell hozzá egyéb, mint 6176 8 | köszönheté.~Kálmán lelkében igaz költészet rejlett, azt férfias mulatságokkal, 6177 25| többet kíván az ideállét költészeténél, mert az alakjainak korlátlan 6178 8 | ösvényre volt vezetve túláradó költészeti hajlama, oly ösvényre, mely 6179 7 | mondják, hogy gyöngyei a költészetnek.~Sohasem érzi magát az ember 6180 8 | jellegüket átvitték még költészetünkre is.~Herminának szép, érccsengésű 6181 23| szépen, baromfira sohasem költött, azt mind tudta tenyészteni 6182 23| ember lett; be hagyta magát költöztetni a kis házba ott a gombai 6183 7 | néhol szép fantázia és költői emelkedettség tűnt ki a 6184 7 | találkozások gyakran megtörténnek a költőknél.~Kálmán hirtelen felkapta 6185 25| előtt felfedett, az ifjú költőről, kinek vágyai boldogabb 6186 25| idealizmus megtanítja a költőt az alvó ember munkájára, 6187 13| udvaron végig: a semmiházi kölyök három percig szaladgáltatta 6188 6 | szobortiszta arcán egy pár könnycsepp futott végig.~Ily szívreható 6189 7 | s’il vous plaît.~Viktor könnyedén bólintott felé, s levont 6190 10| idő halad!~Lőrinc letörlé könnyeit, miután Thaddeus úr azt 6191 24| arcait környezi.~Szemei könnyekben úsztak, midőn azokat az 6192 7 | Kálmán letörlé szemeiből a könnyeket, amint Viktort meglátta, 6193 7 | keblén keservesen, igazi könnyekkel.~A nagy szobor egypárszor 6194 21| Az ifjú úr nem ügyelt a könnyekre.~– Az nem igaz. Az csak 6195 10| tökélyre vitetett.~Az ifjú egy könnyet nem ejtett többé.~– Legelőször 6196 24| maradjon arcodon!~Malárdy könnyezett, és ölébe takarva tartá 6197 3 | egymásra néztek, még inkább könnyre fakadtak; és amidőn felment 6198 6 | hajlékony; szabad mozdulatai, könnyűded főhordozása első tekintetre 6199 9 | s Hermina menyasszonyi köntösén félben kellett hagyni a 6200 7 | még nagyobb ütést kapott a könyökén végig valamennyi sajgó inára.~ 6201 12| csak álom, és fölemelkedik könyökére, megtapogatja a körüllévő 6202 21| a tudóst, hogy asztalára könyökölve az írásába nézett, nem ismerhetvén 6203 5 | arcát és töredezett szóval könyörge:~– Óh, uram, engedd, hogy 6204 5 | örömének hangja, ez volt könyörgése, ez volt imádsága mindig, 6205 18| keményszívű férfi az előtte könyörgő alacsony férfiaknak azt 6206 20| kézzel, s valódi buzgalommal könyörgött Thaddeusnak, ami őt csak 6207 18| hallgatott rá; megvetette a könyörgők kérelmeit; kigúnyolta áhítatjukat; 6208 2 | abban?~– Mi éjjel-nappal könyörgünk az egek urához.~Bajcsy András 6209 2 | Nekünk nincs helyünk, ahol könyörögjünk.~És azután elhallgatott 6210 12| keblére szorítá, mintha némán könyörögne, hogy mondjon e szörnyű 6211 3 | szerencsétlenek az Isten irgalmára könyörögnek az alispán úrnak, bocsássa 6212 22| nyomják az ő szívét.~A hajdú könyörült rajta, s Bajcsy megengedte, 6213 2 | minden utcából imádságos könyveikkel kezeikben! Hogy szólítá 6214 20| Nem vigasztalnak engem könyveim, nem a tudományok új felfedezései, 6215 20| eltöltenem; háládatlan holt könyvek szavait hallgatám ahelyett, 6216 10| népszokásaikról, amint azt tudományos könyvekből olvastam.~– Tűzbe minden 6217 15| bádogtornyos épületben lévő könyvtárt, ahol a tudósabb férfiak 6218 7 | hírhedett férfi idomtalan köpcös alak volt, olyan vastag, 6219 12| órában az őt betakarta hosszú köpenyébe a hideg és zápor elől, s 6220 11| Thaddeus fiára adta saját köpenyét, hogy ne lássa a halász 6221 2 | hajóslegény hatgalléros köpönyegben. – A szekeres gazdák szekéren 6222 2 | gazduram! Minthogy kegyelmednek köpönyege vagyon, terítse azt ide 6223 2 | állt az ezüst a kiterített köpönyegen. Akkor nemes Bajcsy András 6224 8 | révész Viktorhoz –, jó lesz köpönyeget vinni magával. Valami idő 6225 2 | gombokat, s odaveté azokat a köpönyegre, melytől hátralépett, s 6226 1 | át a házsorokon, egy erős kőépület kapujánál közepén ketté 6227 8 | melyet midőn a családi kör előtt legelőször eljátszott 6228 7 | társaság elhelyezé magát a körbeállított székeken, mik a színpad 6229 10| legnagyobb úri családok körébe, s sorba minden előkelő 6230 6 | társalgási nyelv a hölgyek körében német és francia, nem német 6231 7 | s elkezdé azt szabályos körforgatokban pörgetni feje körül, hogy 6232 9 | derekát antik bogláros öv köríté, fehér hattyúnyakát három 6233 1 | éji őrök megint megkezdték körjáratukat; csak az óraütésre vártak. 6234 9 | familiából annyit is, mint a körme feketéje. Mármost ami megvan, 6235 20| visszafelelgetünk? Még a körmeit meri kend nekem mutogatni? 6236 2 | lázsiás tallérok és jó vert körmöci aranyak.~– Nekem nem kell 6237 9 | sietésre.~Malárdy rokonai és a környékbeli ismerősök, kiket az előbbre 6238 5 | történhetett rablás, gyilkosság a környéken, hogy azt Mákosné asszonyom 6239 5 | szokták egyedül képezni udvari környezetét. Hogyan mulatnak ott? Mit 6240 24| mely a dicsőültek arcait környezi.~Szemei könnyekben úsztak, 6241 13| vadmacska, rohant neki tíz körömmel a pajkos siheder üstökének; 6242 7 | s kiitta poharát egész a körömpróbáig; mikor aztán a férfiakon 6243 15| adott ki, mely házról házra köröztetett, s melyből ki-ki azt, ami 6244 2 | egymáshoz, hogy mintegy kört képezének a két férfiú körül. 6245 7 | rajta, mint egy rothadt körte, s hazaviheted Macedóniába, 6246 4 | Midőn látja, hogy az egész körülálló nép között nincs egy bátor 6247 24| reszketve tekinte szét a körülállókon, azok hallgattak, és utat 6248 14| minden, ami ragyogó volt körüle, egész a pompás kastélyig, 6249 4 | egy csoport dolmányos úr körülfogta mindjárt, s elzárta a hozzáférhetést 6250 5 | szomszéd gyakran minden körülírás nélküli szavakban tudtára 6251 7 | feléje, s midőn háromszor körüljárta, ez mindig hordta a fejét 6252 12| könyökére, megtapogatja a körüllévő tárgyakat, és meggyőződik 6253 6 | ismeretségi évekből olyan körülményeket, amiket az illetőkön kívül 6254 4 | maradtak, míg a ház el nem tűnt körülöttük, míg egészen az ég alatt, 6255 20| volt egy nagy fegyverszoba, körülrakva mindenféle divatból kiment 6256 14| törhetetlen presztízzsel körülvéve, hogy mást ne tudjanak a 6257 22| asszonyomat bevezessék hozzá, de kössék jól a szívére, hogy úgy 6258 7 | fehérre, hamis szakállt kössön az állára, s előálljon azzal 6259 20| medvenyelven, ami hasonlított a köszönéshez; s azzal szépen lecammogott 6260 23| meg Bajcsy kezét. Ez volt köszönete.~– Azonban még nem ez minden, 6261 8 | Ez örömét is Viktornak köszönheté.~Kálmán lelkében igaz költészet 6262 3 | mindezért Bajcsy uramnak köszönnek legtöbbet, mint aki az alispánhoz 6263 13| meglátta Bajcsy uramat; köszönt neki – és ott maradt.~Lehet 6264 21| ifjú úr le sem ült, nem is köszönte meg; ahelyett még egyszer 6265 4 | hogy Bajcsy uramnak második köszöntésére sem adott választ; pedig 6266 9 | szinte megdöbbenti a reá köszöntőt.~A későre végződő lakomát 6267 6 | magát, de tánchoz már nagyon köszvényesek a lábai; barometrum lett 6268 7 | elkezdett a félénk legényekkel kötekedni; elmondá, hogy ő már verekedett 6269 16| bánatos atyafiak, vígan és kötekedve az ellenpárt felei; fenn 6270 11| volt hurkolva egy vékony kötéldarab, azt Thaddeus úgy, hogy 6271 1 | szögleteihez, odacsavargatta köteleiket a közkutak rácsozatához, 6272 22| ment végig, mint valami kötélen táncoló komédiás, hogy akik 6273 3 | mint az illem és törvényes kötelesség parancsai iránt, bátorságot 6274 21| Hiába példálódzik; az önnek kötelessége volt, amit én meg sem tartozom 6275 6 | az oltár körüli szolgai kötelességeket, s nagyon megszámlálta vendégeit, 6276 3 | azon a helyen, ahova engem kötelességem láncol; a bűnösök is megmaradhatnak 6277 20| elhalasztott pillanat, melyben kötelességemet tenni mulasztanám.~– Hátha 6278 24| szólnánk még sokáig?~– Nekem kötelességemmé van téve – szólt a segédlelkész –, 6279 3 | való.~– Akire a törvény kötelességet szabott, az teljesítse kötelességét; 6280 6 | vendégeket hívogatni, hanem kötelességük volt az általa ismerteknek 6281 11| Thaddeus úr megtapogatta a kötelet: jól rá van-e hurkolva a 6282 23| törvényein, nem fogadva el más kötelezettséget, mint melyet az anyai szeretet 6283 11| hevertek a csónak fenekén a kötélhez hurkolva.~A halász hirtelen 6284 23| párbajvívót, a hetvenkedőt, a kötények bajnokát megvetem, nyomorult, 6285 19| orvost; az ágy fejénél sírt kötényével eltakarva arcát a hadastyán 6286 6 | rázsaszoknyát, ezüstcsipke köténykével: karcsú, fejedelmi termetén 6287 9 | tisztelt vővel igen szoros kötést csináljon móring dolgában, 6288 23| minő szomorú emlékezet köti össze e két úri család két 6289 5 | semmirevaló gaz, aki mondja; kötnivaló bolond, aki hiszi. Nekem 6290 6 | taréjjal, s széles zsinórövet kötött fel csípőig érő mentéje 6291 20| szövevényt, mármost ki a bolond kötözgesse azt megint össze?~Thaddeus 6292 23| ebben a mi városunkban egy kötözködő bolond ember, aki hogy ezúttal 6293 7 | szemeibe villant a gyűrű kövéből – és az ifjú szemeiből…~… 6294 5 | visszalöki a beléhajított kövecset; a nagyasszony hiába mutogatta 6295 18| azok végigrepedeztek, s köveiket omlaták körülötte, holnap 6296 18| nagyokat botlott néha a kiálló kövekben, mint aki valami nagy terhet 6297 3 | kapubejárást elzáró hullatag köveken, a sötét folyosón emberi 6298 3 | Malárdy a feje fölött függő kövekkel?~Családja számos tagból 6299 7 | avatottja; a chaldeai bölcsek kövének birtokosa; aranycsináló 6300 7 | örömriadaltól, mely azt rögtön követé.~Hogy e jelenet nem volt 6301 2 | ontatott ki Turóc vármegye követeinek vére, kik közül az egyik 6302 23| mit a Malárdy név kimérája követelt maga körül, lassankint felemészté 6303 15| protestáns nemesség nevében követelte a főispántól, hogy közülük 6304 2 | valami nevezetes dolgot ne követett volna el! Valamennyien mind 6305 7 | asszonyság igen becsülendő következetességgel azt mondá Viktornak:~– Ha 6306 4 | Azonban az ének elhangzott, következett az imádság; azután megint 6307 23| Rangbóli bukásának leggyorsabb következménye volt a teljes vagyoni felbomlás.~ 6308 6 | rosszaságának sajnosabb következményeit csak úgy kerülhette ki, 6309 23| kiálta közbe Malárdyné, ki a következményeket egyszerre fel tudta fogni.~– 6310 13| s hallgatta, hogy mi fog következni.~Rettenetes fordulat! Mákosné 6311 7 | Szikrázó ötletei egymásra következtek; amit elmondott, abban annyi 6312 8 | egy szavára azt mondja: „Követlek, veled megyek: a nyomorba, 6313 2 | atyamester uram kilépett az őt követők közül, a túlsó csoportozat 6314 8 | egyre nagyobb jajongást követtek el a levegőben, s a halak 6315 10| számon kéri tőled, hogy mit követtél el nevében? És megöl irgalom 6316 12| hirtelen rést metszett gyűrűje kövével az ablakon, s azt felnyitá 6317 18| magát. Valami hepehupás kövezet tanúbizonyítá, hogy az a 6318 1 | le a lépcsőkön, az utca kövezetén, s belevegyíté énekét a 6319 5 | támadt, s a belső utcák kövezetet kaptak, minélfogva azután 6320 1 | templomot, s künn lefeküdtek a kövezetre, a többiek éjnek éjszakáján 6321 1 | egy átlátszó hegylánc, a közbeesett szigetet el látszott seperni 6322 21| jött hozzá azt az erélyes közbejárást, melynek folytán kellemetlen 6323 9 | akik látták őket.~Azután közbejöttek a násznagyok, a nyoszolyók, 6324 21| ezt is elrontja komoly közbeszólásával.~Márpedig valóban elrontotta. 6325 2 | szigorúsággal tekinte hátra a közbeszólóra.~– Ne zavarják kegyelmetek 6326 7 | találja munkáit, hanem ekkor közbeszólt mostohaanyja, az alispánné:~– 6327 12| szemeket meresztenek rájuk a közelből, a siető fellegek elfutnak 6328 9 | meg fognak érkezni, tán a közelebbi mágnások is és a hivatalbeli 6329 23| vitte Lila leányasszony közelébe, s az a nemes harag, mellyel 6330 7 | maradt a veszedelmes néző közelében, hanem visszament színpadára, 6331 4 | erőszakosan ama rettentő ház közeléből. Senki, senki ne merjen 6332 1 | Messziről lehete látni a rém közeledését; amerre elhaladt, az élőfák 6333 4 | közzajból, amint az ajtó felé közeledett. Az ajtó kétfelé nyílt; 6334 22| halálnak ura, s aki hozzá közeledik, meghajtsa a térdét, megalázza 6335 8 | csónak látszott feléjük közeledni. Kálmán csónakja.~– Látod, 6336 3 | szemöldökei mindinkább közeledtek egymáshoz, mint két fekete 6337 20| tudományok új felfedezései, nem a közélet mozgalma; ami itt belül 6338 25| meg a későbbi nyugalmat a közéletnek, melynek akkor a hit volt 6339 17| hallotok valami lármát? Valaki közelít?~– Részeg emberek járnak 6340 2 | mind a két csoportozat úgy közelíte egymáshoz, hogy mintegy 6341 16| ezerszázon, Malárdy még nem közelíté meg az ezret.~– Tessék elvonulni 6342 18| ajtóhoz.~Nem ő, az épület közelített felé; az a nagy, deszkából 6343 1 | belül laknak, melynek a közelmúlt évek újabb históriai nevet 6344 24| perc előtt az üdvvel hozta közelségbe, kiszolgáltatá a halálra 6345 8 | Hermina! – hangzott egyszerre közelükben.~Viktor hátratekintett, 6346 17| már polgárok, hajósok és közemberek is odatódultak a hír hallatára, 6347 20| nekihajtott a víznek, bele a közepébe, fölriasztva a nád közül 6348 6 | hagyta kicsüngni egész melle közepéig; más embertől ezt kihívásnak 6349 11| a békjóra.~Azután a Duna közepének irányozta a csónakot. Eddig 6350 4 | az a bódé onnan a köztér közepéről, mint amelynek építésére 6351 2 | kovácsmester tört magának utat a középhez, ahol beszélni lehetett, 6352 14| szép emléke; hó fedte a közérzetüket; jégcsapokra lehelt a költő 6353 15| is tréfásan tűnik fel, a közfigyelembe iparkodott bevonni, s úgy 6354 23| miket nem volt szabad a közhírnek megtudni: a közpénztárakból 6355 15| protestánsok is viseljenek közhivatalokat; nosza, tegyünk próbát, 6356 3 | ajkai zárva maradjanak e közínség napján; hanem hogy imádhassák 6357 16| új fordulatot adhatnak a közítéletnek.~Ah, de még a győzelem esetére 6358 2 | kezdett kihallatszani a közjajveszékelésből, kezdtek gondolkozni védszerekről, 6359 1 | odacsavargatta köteleiket a közkutak rácsozatához, a szentszobrok 6360 22| Sötét volt már, egypár közlegény katonánál egyéb nem járt 6361 9 | rokonok észrevételeiket közlék egymással. Mily elfogult 6362 15| ifjúság lelkesebbjei; azoknak közlekedése folytán kihatott a társulat 6363 6 | falusi ripők viseli azt még közmulatság tárgyául.~A társalgási nyelv 6364 3 | azt a szeretetét a jámbor köznépnek, ami többet ér a világ minden 6365 5 | szerette azt Bajcsy urammal közölni legelébb. Nem törhetett 6366 24| hogy az ő növendékei oly közönnyel vannak hitük iránt, hogy 6367 7 | szoktak járni.~Eleinte a közönségesebb egyiptomi bűvészet csodáit 6368 25| helyét felváltotta a mostani közöny.~Azért sokan nem fogják 6369 8 | szeret, a férfi hidegsége, közönye azt a szerelmet az őrültségig 6370 6 | megjuhászította. Ez mindnyájuk közös diadala volt.~Vasady nem 6371 20| hasznát mellőzi el, hanem a közösségét; az egyház, az iskola jóvolta 6372 23| a halmozott tartozást, a közpénztárak hiányait.~A hatalmas úr 6373 23| a közhírnek megtudni: a közpénztárakból kivett összegek. Azokat 6374 23| hiányait.~A hatalmas úr a közpénztáraknak is tartozott. Elég elbízott 6375 15| városkának, mely elbeszélésem központját képezi, jutott az a dicsőség, 6376 2 | harsogó hangon bocsátá közre jámbor ötletét.~– Atyámfiai, 6377 4 | hogy az a bódé onnan a köztér közepéről, mint amelynek 6378 4 | alakját; az utcákról, a közterekről kezdtek eltünedezni a hevenyészett 6379 21| titokról informálni.~Olyan köztiszteletben levő férfiú tanúbizonysága 6380 14| ellen? Hogy alázta meg a közügyet, azért, hogy magát felmagasztalja? 6381 16| saját személyében az egész közügynek; nem a saját szégyene, nem 6382 4 | hangja kezdett kihangzani a közzajból, amint az ajtó felé közeledett. 6383 14| név világ szájára került, kofák a piacon csúfra emlegetik 6384 1 | valami kettős boltozatos kőfal maradványa: tán a sokszor 6385 22| piacon összeveszett egy kásás kofával, hogy meri neki kínálni 6386 4 | emberek kezdtek visszatérni kőházaikba, kezdték igazgatni falaikat, 6387 20| atyámfia az Úrban.~– Hosszú kolbászt, rövid prédikációt – volt 6388 4 | még nem tudta, hogyan kell koldulni, csak nézni tudott szörnyű 6389 2 | mesterségét? Nem járnak-e a mi koldusaink is a kegyelmetek ajtajára? 6390 20| lelógatva, a másikat nevetséges koldusmozdulattal tartá a kis ember elé könyörögve, 6391 2 | takarék márjásaikat, egy-egy koldusnő fillérje is kézről kézre 6392 24| kincs, mint amilyennel a koldusok kelnek útra. Hiú dolgokról 6393 7 | Egy Holdmezey Berey Farkas kollégája, egy nevetséges ember, akit 6394 5 | tesz semmit. Ott a másik kollégium, beveszik ott tiszta szívvel. 6395 4 | hozattak Debrecenből, a híres kollégiumból.~Sőt még egy külön házat 6396 20| hátha én adnék a sárospataki kollégiumnak negyvenezer forintot?~– 6397 10| később össze vele?~– Amint a kollégiumot el kelle hagynom, egyenesen 6398 4 | hírhedettek voltak egyik kollégiumtól a másikig, s szava eldöntő 6399 16| másik név csak hézagpótló koloncnak volt mellette: a jámbor 6400 22| bocsássa be őt az ő tekintetes komája urához, hiszen bizony rövid 6401 22| látta az ő kedves Bajcsy komáját ilyen rettenetesnek.~Nem 6402 5 | no, lássa, kedves Bajcsy komám, szedje ki a füléből azt 6403 22| kegyelmed, édes kedves Mákosné komámasszony, ezekből a dolgokból, amiket 6404 22| meglátogattam délután a Tóth Jánosné komámasszonyt; beteg volt szegény, lelte 6405 13| térdig sárban járni kedves komámuramat; az pedig rosszat jelent; 6406 22| olyan erőszakosan tekintetes komámurammal beszélni – folytatá a rosszhírhordó 6407 22| sem ejtettem ki tekintetes komámuramon kívül senki fia előtt.~– 6408 13| nagy-nagy dicsőség vár kedves komámuramra; a halál pedig azt jelenti, 6409 22| küldött általa éppen a Tóthné komának. Ilyen a tudós ember, elereszti 6410 6 | Annyit nem tud, hogy Győr nem Komárom vármegyében fekszik; egyszer 6411 23| van még egy szép házam Komáromban, azt kicsinosítjuk, ellakhatunk 6412 8 | még éppen kihallatszott Komáromból a harangszó. Nem kellene 6413 6 | másszor azt állította, hogy a komáromi szigetbe be lehet jutni, 6414 8 | korcstulajdon, ügyessége komédiajátszás; ereje parasztvirtus. Még 6415 7 | kezdődik a második felvonása a komédiának, az akrobatikus látványosságok: 6416 7 | testvérével, nem ügyelve az egész komédiára.~A testerő hatalmas megnyilatkozásai 6417 10| magad hitéből és a máséból, komédiát játszottál az Isten nevével, 6418 16| kép ott az ablakban oly kőmerev szemekkel néz ki a világba.~ 6419 7 | nézősereg. Valami hallatlan komikum volt egy vén bolond ember 6420 4 | nézhettek, a mohos tudós, a komikumig vitt szenvedélyével, elhanyagolt 6421 3 | uramnak útját állani: ezen komitiva mellett szabad ki- s bejárás 6422 20| e szóra egyszerre el fog komolyodni, s elhalt száján a szó bámulatában, 6423 15| sajátságos alakot, melynek komolysága is tréfásan tűnik fel, a 6424 6 | arca különös ünnepélyes komolyságot mutatott, s ami hangot ő 6425 6 | fülébe súgott; a nő arca még komorabb lett, ő is az ifjúra nézett, 6426 15| szónok maga elfeledte a kompetens gesztust; mikor pedig valami 6427 1 | fenn az utolsó szót, úgy kondítá rá mély, tekintélyes hangján 6428 20| mondta kendnek, hogy én velem konfidenskedjék? Kend napról napra ostobább 6429 22| hogy Mákosné asszonyom konfidenskedni fog, a hajdani szomszédság 6430 5 | A jó asszonyságot ez nem konfundálta, kiment a konyhába, keresett 6431 3 | negyvenkét vastag krajcár kongó pénzben:… a többi ingyen 6432 2 | két felekezet; nem mint Konstantinápoly lakói a végpusztulás napján 6433 2 | az atyamester urat az ő kontextusában! – Azzal buzdítólag fordult 6434 6 | egy furcsa sárkánytornyú kontignációs ezüst alkotmány, melynek 6435 8 | villásfarkú fecske sajátszerű kontratáncát ezerféle képleteivel, miket 6436 6 | magyar asszonyok aranycsipkés kontyát, nem mindenki tudta-e azt, 6437 20| lehetett kétszeresen.~Az a konvenciója volt az összes emberiséggel, 6438 10| magukat a földhöz verni, konvulziókba jönni, hogy ez a mesterség 6439 5 | beszélt nekik, míg elérte a konyhaajtót.~– Nincs itthon mestram! – 6440 10| halászlak. Egy szobából, egy konyhából áll az egész. A magas part 6441 23| áll-e.~Malárdyné maga volt a konyhán, maga volt a mosóteknőnél; 6442 2 | egy faluban, mint második konzul Rómában”.~Malárdy Ferenc 6443 24| puszta emlékében bízva; nagy kopasz homloka annyi büszkeséget 6444 19| ütött már az óra…”~Csendes kopogás és alabárdja nyelének kocintásai 6445 17| súrlódása hallatszott; azután kopogtatott valaki.~– Tessék! Szabad.~ 6446 20| rikácsoló parancsszó. A kopók mentek szépen, ahová küldve 6447 3 | meg ennyi lyuk van ütve a koponyáján, amiket ilyen meg olyan 6448 3 | ujjnyival alábbcsúszott, s a kőpor hullani kezde a papírra, 6449 13| terítve a koporsóban, a koporsó mellett égő fáklyák voltak 6450 24| s a papot most teszik a koporsóba.~Azokon, akik idefenn maradtak, 6451 13| halva, és ki volt terítve a koporsóban, a koporsó mellett égő fáklyák 6452 17| hogy oda ne eresszétek a koporsómhoz, mikor kivisznek, hogy engem 6453 20| ötvenéves férfi, valami szörnyű kopott szürke kabátban, aminek 6454 12| ajtó, valaki jő be rajta, kopottas fekete ruhában, de arcát 6455 20| miután azok Viktort nyolcéves kora óta nem látták; gyermekek 6456 14| történhetik-e itt valami?~Egy korábbi rendelet az alispáni hivatalt 6457 18| aranycsipkés fejkötője s piros korallgyöngy a nyakán. Egyszer a dajka 6458 6 | ez egy tökéletes világfi… Korántsem azon szeles gavallérok közül 6459 8 | neve: műveltsége idegen korcstulajdon, ügyessége komédiajátszás; 6460 3 | többször nem nézett fel a kőre. Úgy állt ott, mint egy 6461 24| nyomorultakat segíték fel, kórházakat alapítottam; és most késő 6462 24| nyavalyámat majd abban a kórházban fekszem végig, melynek alapítói 6463 19| legyen mindene a városi kórházé; csak azon egy esetben tarthatván 6464 3 | mutatva –, mint e zendülés korifeusa, fejével játszik, és foglyom 6465 6 | kik erővel törnek át a korlátokon, kik szép arcaikban, szabójuk 6466 14| miket e tárgy felől egy nagy kormányférfihoz írt, azt mondják: „Szívem 6467 11| evezőket a ladik orrában s a kormánylapátot hátul. A tisztelendő úr 6468 8 | vissza akart térni a partra, kormányosának nem kis bosszúságára, aki 6469 8 | feltehető esetre, ha az úri kormányosok közül valamelyik nem tudna 6470 11| tisztelendő úr maga fog kormányozni; óh, a tisztelendő úr nagy 6471 8 | közepén, s ott egymáshoz kormányozva csónakaikat, Kálmán elővevé 6472 8 | átölelve, nem ügyelt többé a kormányra, a viharra, a hánykódó habokra; 6473 8 | viharra, a hánykódó habokra; kormányvesztett indulat ragadta őt viharosabb 6474 8 | ostobább csónakot még nem kormányzott soha.~Míg Eudemia sikoltozásai 6475 25| két ősz antagonista olyan kornak volt képviselője, mely erős 6476 20| Megindulok gyalog. Tanuló koromban úgy utaztam be az országot; 6477 6 | ónból, míniumból és bécsi koromból van eléje festve, elég műértéssel 6478 4 | toll segítségével valami koromszínű nedvet meríte elő, s azzal 6479 14| hogy e fő megérdemelte koronáját ott is; e két nagy eszme 6480 2 | viselhetnének hét usque kilencágú koronát címerükön, de nem kell nekik – 6481 9 | a családfán egy aranyos koronával több ragyogott, alatta az 6482 3 | elzárta az ajtót, hanem azt koronként el lehetett onnan hordani.~ 6483 1 | föld rengése is: csak néha koronkint, egy percre rázkódott még 6484 22| s nem sok gondunk volt a korra, melyet az néhány szóval 6485 19| kútra megy, s összetöri a korsót.~Nem tértek ki Malárdy előtt; 6486 6 | másika körülbelül hatvan; a kort nemigen lehet megkülönböztetni; 6487 13| anélkül is.~– No, csak egy kortyot, no csak egy cseppet, csak 6488 22| adoma volt ez, amin jurátus korunkban nevettünk tán egyet, s nem 6489 12| dideregve bújik el, s nem kószál a puszta udvaron; a süvöltő 6490 7 | felpálinkázva. Ez volt az előadás koszorúja.~Az atlétának még néhány 6491 21| költő, az Abner életének koszorús írója.~– Az ördögökbe! Nem 6492 7 | azokban egyéb, mint egy kova, meg egy acél, meg egy kis 6493 20| adta Viktort a helybeli kovácshoz, hogy tanuljon hát patkószegeket 6494 2 | senki.~Azután egy emberséges kovácsmester tört magának utat a középhez, 6495 20| hogy felgyújtotta az egész kovácsműhelyt. Azután elküldte őt a báró 6496 2 | hitfelektől ki nem telhetett. A kovácsok, lakatosok, bádogosok egytől-egyig 6497 3 | forint és negyvenkét vastag krajcár kongó pénzben:… a többi 6498 7 | csodákat kezdett el művelni, krajcárokat harapdált ketté fogai közt, 6499 6 | együtt. Többször kapott ezért kriminális akciókat, amik alól csak 6500 1 | bizonyosan a föld alól vagy a kriptaajtóból visszakiáltá rá, amit mondott, 6501 4 | Gáspárnak, Menyhértnek, Kristófnak vagy mi a csodának neveznek. 6502 20| Epimetheus példájából.~– Én csak Krisztus példájából kívánok tanulni – 6503 7 | közönség az előadott mű után a kritikus szemöldökét.~Viktor különös 6504 2 | vagyok más, mint jámbor krónikaíró, aki elbeszéli azt, amit 6505 13| ez három mérföldnyire…~– Kszikkrkrphühühü!… – Miska inas hiába türtőztette 6506 16| megtörtént rajtuk a nagy kudarc miatta.~A főispán inte a 6507 7 | perc, melyben az iménti kudarcvallásért báró Kadarkuthynak visszatorlást 6508 7 | hogy saját noble személyét külbütírozzák az aréna közepére.~A férfiak 6509 17| boldogabb jövendők úttörőjének küld előre a sors, fogadjuk el 6510 1 | Legyetek ébren!”, nem külde mennydörgést, vakító villámot, 6511 24| az öreg báró Kadarkuthy küldeménye, ki ezt végrendeletben hagyta 6512 2 | organikus baja, mely miatt küldetését fel nem vállalhatá. Végre 6513 2 | urat kívánta deputációba küldetni; aki viszont biztosítá a 6514 6 | énekest, s egyúttal hadd küldjem neki ezt a néhány aranyat 6515 2 | Már oda, édes atyámfiai, küldjenek kegyelmetek valakit mást, 6516 17| bizonyosan meg fog halni.~– Ne küldjetek doktorért, ne menjetek a 6517 20| hogy én saját lovaimon küldöm be Kassára azt, aki a fiamat 6518 2 | ajánlatot; az, aki az ő küldötteit idegen nyelveken beszélni 6519 2 | kard nélkül nemes embernek küldöttségbe menni nem illik; ahová őt 6520 3 | látták, engedte az érdemes küldöttséget alá s fel őgyelegni, azután 6521 20| kopók mentek szépen, ahová küldve voltak. A kis, furcsa férfi 6522 20| a fiú azzal ki is ment külföldre, s soha felé sem ment többet 6523 23| Egy göröngyös utat törtünk különböző erővel, egy ügy mellett 6524 19| akinek e tárgyban nem volt különböztetési érzéke, könnyű vérrel felelt: „ 6525 7 | a szépség királynéjának; különbséget tudva tenni az etikett és 6526 6 | olyannyira az alispán. Tűri különcségeit, nehéz természetét, sértő 6527 6 | Hermina bátyja, de gyönge külseje miatt inkább öccsének látszik; 6528 10| hasonlíthatott az ifjú báró külsejéhez; azt megkötözték, kocsira 6529 2 | még Álmossal ivott egy kürtből. Ő tűzte le dárdáját a Beszkidek 6530 7 | lehúzása most még nagyobb küszködésbe került, s a becsületes atyafi 6531 10| végighalad.~A Duna a ház küszöbéig hordja tarka kavicsait és 6532 18| nem kell-e az ajtóknak küszöbeikkel leereszkedniök, hogy oly 6533 23| melyben Bajcsy András Malárdy küszöbét átlépje?~Bajcsy észrevette 6534 23| be se tegye a lábát az én küszöbömön többet, mert én leforrázom, 6535 16| egyik lábát már kitette a küszöbön, valaki az urak közül elnevette 6536 24| ők nem fognak egymással küzdeni többé.~– Elvégeztetett – 6537 11| fáradság utáni veszélyes küzdésben a zajgó habokkal meggyőződhetett 6538 7 | gyöngébb fiúkat válogatott ki küzdésre, akiket egész „Anstand”dal