| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Az elátkozott család IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
6539 23| mintha keresné, hogy kivel küzdjön meg, kivel álljon harcba.~– 6540 1 | lassankint elcsendesült, a vele küzdő szent énekhangok mindinkább 6541 25| egymással a hit ügyeiért küzdöttek, mint a mostaniak, kik nem 6542 7 | kezei nem bocsátották el küzdőtársa karját, a légben megcsóválva 6543 7 | A taps nem ért véget. a küzdőtérről leszálló Viktort minden 6544 20| dülöngélt, a kakas nem tudott kukorítani, a pulykát előrevitte a 6545 5 | szépen; itt pénzes fiókom kulcsa: a lelkész urak tudni fogják, 6546 2 | hanem kénytelenek a szomszéd kulcsos mezővárosba átjárni isteni 6547 23| rázárta az ajtót, és a kulcsot eltette keblébe.~Azután 6548 11| akkor kijöttek ketten a kunyhóból, az apa és a fiú, s beleültek 6549 11| halász volt az, ki ezalatt kunyhója előtt ült egy reves fűzfabokron, 6550 2 | azután csináltak az apró kunyhók közé egy-egy nagy kunyhót 6551 2 | téren, mely mostanság szép kúpozatos kápolnával, s hozzá ékes 6552 7 | annyit felelt:~– Drasztikus kúra lesz, de gyökeresen használni 6553 4 | nagyot sóhajtva az érdemes kurátor –, én is kaptam egy virágot, 6554 3 | megválaszták Bajcsy uramat kurátornak, mely tisztes hivatalt ő 6555 4 | ellátták őt bőséges fizetéssel; kurátort, egyházfit, presbitereket 6556 6 | dacosat a mellette ülő kurucnak, tiszteletet tudott adni 6557 2 | míg az ónodi gyűlésen a kurucok a dokumentumokat meg nem 6558 4 | meggörnyedt, e hajfürtök kuszáltak voltak, ez arc avult papirosok 6559 4 | hágtak át partjaikon, a kutakban ismét megtisztult az iható 6560 20| alattomban teletölteté a kutat borral, s másnap gyönyörű 6561 19| együgyű dalt a leányról, aki a kútra megy, s összetöri a korsót.~ 6562 21| tenyérrel ütve arra a nagy kutyabőrös fóliánsra, amiből a tisztelendő 6563 22| a Matyusné szép kuvasz kutyáját meg, amiért utána ugatott, 6564 18| otthon; s idekinn fél a kutyáktól, csak egy tört pálcában 6565 20| neki különb libériát. A kutyás ember arca még csekélyebb 6566 20| cselekszik. Aki a veszett kutyát kiszabadítja a kalitkájából, 6567 22| szemével; a Matyusné szép kuvasz kutyáját meg, amiért utána 6568 22| hogy az nagyon szomorú kvártély.~– Valóságos pince, másfél 6569 6 | feltornyozott hajékessége éppen két láb magas, a felállni kényszerített 6570 3 | családnak, halva hever atyja lábainál; e pillanat alatt odaugrott 6571 5 | leoldá a lelkész pokróccipőit lábairól a leányka, levetteté japonikáját 6572 2 | szinte megfeszült a hátán, s lábait úgy szedegette fel, mintha 6573 12| belőle, nehogy észrevegyék.~Lábaival tovább lökte magát, hogy 6574 21| természet.~A hosszú kezek és lábak embere szinte maga is látszott 6575 2 | teszek sem kezemet, sem lábamat a kegyelmed ezüstre; no, 6576 20| öltött, leguggolt két hátulsó lábára, s egyik nagy tenyerét lomhán 6577 19| sógorának, hogy „Neki éppen úgy lábaszárához rozsdásodott az esze, mint 6578 5 | azáltal, hogy a cigánymezőn labdázáskor összeverekednek, e haszontalan 6579 5 | eltévedt a kétségbeejtő labirintusban.~Hiszen akármelyik úton 6580 1 | miatt: aki állva maradt, azt lábnyi magasra hányta fel a rejtelmes 6581 2 | összegyűlt csoportok alatt, az Úr lábnyomától meg-megdobbanva. Mintha 6582 23| rang eltakarják a rossz lábon álló gazdaságot, a halmozott 6583 4 | Csak ismételt köhögés és lábsúrolás ébreszté fel a lelkészt 6584 16| utoljára nevet…~Azzal a lábszárához csapta a kardját, s nagy 6585 5 | hátához verte az inasnak a lábszíjat, ha az rosszul szurkolta 6586 5 | azt a vakmerőt, aki őt „lábtyűművész”-nek merte volna csúfolni; 6587 6 | mindannyiszor visszarugódtak, lábujjhegyre állítva a lépdelőt, kinek 6588 2 | ráncba szedett torkú csizma lábukon; mentéiken nemcsak szép 6589 2 | azt mondá a királynak: „Ma ládd, uram, hogy mint fogok dolgozni”, 6590 13| Ej, dehogy a szekérről: a ladikból; hiszen a ladikon vitte 6591 11| fogott a munkához, eloldá ladikját a tőke mellől, ülést csinált 6592 20| bevádolta blaszfémiával, crimen laesaeval, actus majorissal, s egy 6593 16| Belepillantott a szavazatok lajstromába, s még jobban elhűlt rajta, 6594 16| Szinte meghökkent, midőn a lajstromokba tekintve, Malárdy neve alatt 6595 4 | volt a nagytiszteletű úr laka; akkori építkezési mód szerint 6596 24| érvágó eszközeivel a lelkész lakára.~Mire odaért, már akkor 6597 19| sem szégyenlett; Durday lakása a vár melletti angolkerten 6598 19| Rögtön sietett a hadastyán lakására. Ahol csendesebb utcára 6599 4 | külön házat adtak állandó lakásul nagytisztelendő Gutai Thaddeus 6600 22| valami a szívét, de erős lakat van a száján.~Így teljesedett 6601 2 | nem telhetett. A kovácsok, lakatosok, bádogosok egytől-egyig 6602 19| néhány házat katonatisztek lakául hagyva fenn.~Egyikében e 6603 24| kimozdulni a barátfalvi lévitai lakból propter certum quoniam. 6604 3 | azelőtt kocsiszín, volt lakhelyül elkészítve az úri családnak. 6605 22| hiszem, hogy patkányok ne lakjanak benne.~– Sőt a kígyó is 6606 5 | félnek már egymás tetejében lakni.~A kimondott átkot rég el 6607 3 | büntetését; a börtönben lakó rabok dolga kiállani a rájuk 6608 9 | Egyébiránt nagyon kéri, hogy a lakodalom előtt ne szomorítsa meg 6609 2 | magukban, mintha félelmes lakóik ki akarnának törni záros 6610 4 | aludni ne engedje a város lakóit még száz év után is. Vondd 6611 19| fenn.~Egyikében e magányos lakoknak látott Malárdy egy kivilágított 6612 20| amidőn ő e vétkéért nem lakolhat többé.~– Talán bizony ki 6613 4 | óra vetett véget az úri lakomának. A két férfiú ott várakozott 6614 9 | báró Kadarkuthy Viktor”.~A lakománál egymás mellett ült a vőlegény 6615 9 | köszöntőt.~A későre végződő lakomát zene és dalidó váltja fel; 6616 22| el fogunk felejteni; egy lakonikus rövidségű ítélet ez, mely 6617 1 | zátonyain ültek megrémült lakosaikkal, kik bámulva tekintének 6618 4 | a hevenyészett faházak, lakósátrak; a ledűlt tornyok omladványait 6619 2 | égtől, visszafordula érdemes lakostársaihoz és mondá~– Az Úr parancsolá, 6620 4 | hogy szeretnének könyörögni lakostársaikért, de nincs bátorsága senkinek 6621 2 | váltva, monda:~– Érdemes lakostársaim, nemes céhmester úr, becsületes 6622 18| maguk után; az alispáni lakosztály folyosóin hajdúk beszélgettek 6623 4 | beszédet kezdve, eltávozott lakosztályába.~Gutai uram és Bajcsy uram 6624 8 | nádkunyhókat, s felségesen lakunk bennük. Azért csak kapd 6625 16| fajtájukból; debacchálnak, lamentálnak, okoskodnak ez óhajtásuk 6626 1 | stációk rácsain belül égő lámpácskák, miket kegyes hagyományok 6627 1 | magánügyeikhez tartozik.~Lámpásnak még híre sincs abban az 6628 11| halász észre ne vegye, Lőrinc lánca körül tekergette, s végét 6629 3 | oda a Szentháromság-korlát láncaihoz; ők meg nem fognak mozdulni 6630 3 | nem csörömpöltek többet láncaikkal, hanem iparkodtak jobban 6631 2 | felé! Íme vessük le a mi láncainkat, rázzuk le a mi terheinket, 6632 3 | És ezen börtönben most is lánccsörgés volt hallható.~A várnagy 6633 2 | a másikra kapcsolt függő láncok, nagy, pengő szemekkel s 6634 11| halász annak a kezein a láncokat, pedig anélkül is sötét 6635 3 | ahova engem kötelességem láncol; a bűnösök is megmaradhatnak 6636 10| folytatta azon kíneszmék láncolatát, melynek minden láncszeme 6637 3 | bocsássa ki őket börtönükből, láncoltassa oda a Szentháromság-korlát 6638 20| hogy aztán még nehezebb láncot kap. Hát van kendnek annyi 6639 10| láncolatát, melynek minden láncszeme egy halállal ért föl nála.~– 6640 10| sóhajtott:~– Minő ész! Minő lángész!~Azzal kabátja mély zsebéből 6641 9 | Pedig Viktor násznagyául Lánghy gróf volt meghívva, a környék 6642 8 | erősíté, közölte vele lelke lángját; elfoglalta tőle az utolsó 6643 4 | magasztos elhatározottság tüze lángolt, ajkairól elmúlt minden 6644 18| tisztújítási nap estéje, szép langymeleg tavaszi alkony. Itt minden 6645 24| Mindig halkabb, mindig lankadtabb hangon éneklé tovább a zsoltárt; 6646 12| megalázva; most a gyönyör lankatag érzése állja el testét, 6647 7 | ekkor Kadarkuthy a hallgatag lánykához fordulva.~– Az Istenért, 6648 8 | tőled – suttogá az ifjú a lánykának, – hol kívánsz inkább lenni: 6649 24| ledönti.~Thaddeus odainté a lánykát magához, s kérte halk hangon, 6650 24| az én fiam védelmezte a lányt, a bántót megsértés az a 6651 4 | félne tudtára adni azt, ami lapjára van írva.~Az volt ama levélbe 6652 15| A mi kis városunk írott lapját nevezték Hyppocrenének, 6653 2 | molnárszínű szürke dolmányokat, lapos ezüstpitykékkel és fekete 6654 12| ágbogas fészkében gólyacsalád lappang: fészkestől lehajítja őket; 6655 11| mindinkább alaktalanná kezde lapulni, a távolban látszott valami 6656 18| cigánysor között terül, bűzös laput és bogácsot teremve nyáron.~ 6657 20| hogy nincs elég esze, hogy larvatus, stellionatus, és perduellio 6658 23| megláthatod majd máskor is; lásd, odakinn most rajzanak a 6659 23| beszélne az úr egy kicsit lassabban, ha szépen kérném?~– Éppen 6660 24| fogadta el.~– Nem, uram, lássad, hogy tántorgok előtted, 6661 25| fel **y az asztalra, hogy lássák: ki ő?~Amint a két pártfőnök 6662 3 | gyermekeiket karjaikra, hogy ők is lássanak és halljanak, hogy ők is 6663 4 | házakká alakítani; a város lassanként visszanyerte előbbi alakját; 6664 12| mélyen, hogy feje ki ne lássék abból, s jól megjegyezve 6665 16| üvegszemekkel.~Benn a teremben lassú zúgás. Olyasmit beszélnek, 6666 6 | azt, hogy báró Kadarkuthy Lászlónak van egy bűne, mely mindazon 6667 17| ama helyen többet ér egy lat igazságszeretet egy mázsa 6668 1 | menekülést kereső nép megrettenve látá, hogy a Dunának e keskeny 6669 10| elvégezni. E kérdést mindig ott látandod a fejed fölött, felhőkben 6670 24| kenyérrel és borral. E jelvények látása, mik hitvallása ismertető 6671 9 | igazak, vagy éppen sajátszerű látcső képei, mely mindent felfordítva 6672 23| állása felől. Kisvárosi lateinerhad gondolja magában.~Malárdyné 6673 12| vetett a szobába. Lőrinc láthatá, hogy Hermina egyedül van.~ 6674 11| csillámló, hosszú káprafénye a láthatártól kezdve egész a csónakig 6675 7 | egyiptomi mágusok tanítványa láthatólag meg volt zavarodva e felfedezés 6676 12| zsibbasztó ébrenlét.~Vajon miket láthatott az elhagyott menyasszony 6677 12| fényesen lobogott, a leány láthatta, mint csorognak le a vízcseppek 6678 4 | nevét elfelejtette is, a latin mindjárt eszébe jutott: 6679 21| akinek akár magyarul, akár latinul hangzott a neve, legszebb 6680 25| ezek már túl esnek e regény látkörén; s az elmúlt iránya nem 6681 5 | mellette, mintha nem is látná; alig felelt neki az akkoriban 6682 6 | szája, szeme, füle; őáltala látnak, hallanak és beszélnek. 6683 2 | Tizennégy nap és tizennégy éjjel látogatá meg a rettenetes ostorozó 6684 17| ezt is az Úr megpróbáló látogatásakint. Minket boldogabb jövendők 6685 2 | az ötödik napján az Isten látogatásának, mely nap éppen vasárnapra 6686 22| asszonyság jön az alispán látogatására, azt sohase eresszék be 6687 17| együtt viselted velem a látogatások hajdani napjait, vedd ezt 6688 1 | istenéhez siet, háromszor látogatja meg a templomot aznap, böjtöl, 6689 10| hízelegtek, meghívtak magukhoz látogatóba, névnapra, vadászatra. „ 6690 4 | és még azután sok ideig látogatott hely volt a templom; minden 6691 10| írtam neki, sem őt meg nem látogattam; sok pénzt elprédáltam, 6692 24| alázva – megalázott embert látsz bennem; szegénynek óhajtál, 6693 21| egyedül csak őt szolgálná.~Úgy látszék, hogy meg akarta jutalmazni 6694 18| ismerőst, ismeretlent, nem látták-e. Hogy dobogott a szíve, 6695 2 | pillanatban két pártfelekezetet látunk magunk előtt mind megannyi 6696 1 | mintha valami borzongató láz gyötörné belül, egyes apró 6697 3 | törvényellenes, és a kérelem nem lázadás. Amiért is én vissza nem 6698 3 | tárgyért, mely a leggonoszabb lázadási kísérletnek nevezendő. Ön 6699 3 | csattanó hangon kiáltva rá:~– Lázadó!~E szörnyű nevezésre összerendült 6700 3 | föld; csak egy reszketeg lázas borzalom volt az, mintha 6701 6 | Első tekintetre fel volt lázítva, meghódítva, ellene – vagy 6702 2 | belőle, ami benne volt: lázsiás tallérok és jó vert körmöci 6703 8 | versírás és a komédiázás volt lealázó.~Viktor mindenkinek kiismeré 6704 10| szerelmes voltál Malárdy leányába?~– Voltam, vagyok és leszek. 6705 13| lesz már most az alispán leányából grófné nagyságos asszony. 6706 5 | tilos viszonyai más emberek leányaihoz, elszöktetett kisasszonyok, 6707 9 | nemkülönben a testvérek, leányaik s illetőleg testvéreik életében 6708 3 | felébredt, s mellette virrasztó leányaitól megtudta, hogy odakünn a 6709 23| nem a vakeset vitte Lila leányasszony közelébe, s az a nemes harag, 6710 24| megbánja, amit Gutai Thaddeus leányával tett. Kálmánnal vívni nem 6711 23| akarod magadat öletni egy leányért, kit az én halálos ellenségem 6712 23| Igaztalan voltam ahhoz a leányhoz. Nem úgy akartam mondani, 6713 24| Hoztam neked anyát – szólt a leánykához.~Lila kétkedve tekinte fel 6714 3 | támadt: az alispán legkisebb leánykája, Hermina kisasszony éppen 6715 18| kertben tanította járni leánykáját; milyen szép gyermek volt, 6716 7 | kedves névnapi ajándék.~Egy leánykérő. Ideálja a vőknek: olyan, 6717 10| névnapra, vadászatra. „Akár leánynézőbe!” – kiáltott közbe kacagva 6718 9 | a vőlegény: és amidőn a leányra került a sor, oly erősen 6719 19| énekelt valami együgyű dalt a leányról, aki a kútra megy, s összetöri 6720 11| harminc éve egy igen kedves leánytestvére fulladt a vízbe, sohasem 6721 20| melyben kegyelmednek is a learatott kévék számát kell szaporítania, 6722 8 | egy-egy halászmadár, alig lebbentve szárnyát a légben, mintha 6723 8 | foszlányruháit hogy tépi, lebegteti a szél, eső kezd esni, a 6724 4 | vissza e szókat!~A lelkész lebocsátá az ő kezeit, amik még égnek 6725 23| beszélni.~Malárdyné ezalatt lebontotta a szalagot guzsalyáról, 6726 20| köszönéshez; s azzal szépen lecammogott a lépcső alatti ketrecébe.~ 6727 7 | atlétának még néhány leszegett lécet kellett feltépni a padlóból, 6728 3 | félénk tanítvány mondja fel leckéjét.~Pedig Bajcsy uram olyan 6729 20| becsukattam egy kis neki való leckére; ami pedig én hozzám nagyon 6730 25| villongás, miután országosan lecsendesült, még azután sokáig fenntartá 6731 11| elhallgatott, a habok is lecsendesültek, a vizek ítélő szellemei 6732 3 | szemét is kinyitja, meg lecsukj a?~– Hát maga látott olyant? – 6733 7 | akiket egész „Anstand”dal ledöfhetett, nem riszkírozva, hogy saját 6734 24| napsugár kinyitja, ezt a szél ledönti.~Thaddeus odainté a lánykát 6735 4 | hevenyészett faházak, lakósátrak; a ledűlt tornyok omladványait félretakaríták, 6736 2 | mindnyájan őreá vetik szemeiket, leemelé nagy süvegét szénfekete 6737 7 | őszinteség hangján mondá neki, leemelve fejéről kabalisztikus süvegét:~– 6738 8 | tudna boldogulni, segítségre leendők.~Egy nagy, zászlókkal és 6739 18| az ajtóknak küszöbeikkel leereszkedniök, hogy oly alacsonyak legyenek, 6740 6 | üdvözletét; szíves, néha leereszkedő volt a kerek, szárnyas dolmányok 6741 12| pendült, amint belül a padlóra leesett, akkor azon a nyíláson látott 6742 3 | alispán úr, az a kő mindjárt leesik.~Malárdy előbb tetőtől-talpig 6743 8 | csónakos társaság vízmentében leevez a félmérföldnyi távolra 6744 6 | finomabb ízlésűek orruk alul lefaragták, s csak egy pár falusi ripők 6745 18| a munkás emberek jókor lefeküsznek, miattuk este akárki járhat 6746 23| mind kardosan vannak ott lefestve.~– Azok bátrak voltak ott, 6747 21| az sehogy sem tud nekik lefizetni.~Thaddeus látni sem akarta 6748 4 | emlékezteti az embereket más a lefolyt aggodalmakra, mint az a 6749 6 | nem ér semmit ezt a szót lefordítva adni, úgy nem sokat jelent).~ 6750 23| küszöbömön többet, mert én leforrázom, megsodrófázom; s akkor 6751 20| mire valamennyi eb, mintha leforrázták volna, lesunyta a fejét, 6752 2 | rendkívül ékesíté két hosszan lefüggő bajuszzsinór, olyan kacskaringósra 6753 13| erőszakoskodott, amíg egy bögrét lefülelt, vizet forralt benne, megfőzte 6754 3 | azt süvegével szerencsésen lefülelte, s kérges markával kivonva 6755 5 | tartani), az mutatja be a legbecsesebb ruhákat és ékszereket a 6756 2 | eleitől fogva mindenki a legbékeszeretőbb polgárok gyanánt szokott 6757 20| gyönyörűséget, hogy a represszáliák legbizarrabb ötleteit végrehajthassa 6758 20| szerint halála óráján volt legboldogabb; addig tessék szenvedni 6759 5 | hogy Lőrinc eltűnését a legborzalmasabb regényjelenetekkel hozzák 6760 16| hogy egy Malárdyval, a legbüszkébb, leghatalmasabb férfival 6761 23| választhass magadnak méltó párt a legbüszkébbek közül; te összekötnéd fényes 6762 16| kétségtelen diadalhoz.~A nemesek legbüszkébbike megvetően fordul el tőlük, 6763 9 | törzzsel hozand a nemesek legbüszkébbikére.~Hogy Viktor rokonai és 6764 18| ekkor az a férfi, ki maga legbuzgóbban tisztelé az ő Urát, ki családját 6765 6 | szarvasbőrkesztyűjén, ahol legcifrább rózsák voltak selyemmel 6766 7 | abban annyi finomság volt, a legcsípősebb dolgokat úgy be tudta hengergetni 6767 10| összevissza csókoltak sorban, és a legderekabb ifjúnak neveztek.~– Te nem 6768 23| magasztos arcának ragyogása legdicsőbb védelme volt annak, akit 6769 6 | sárgább az ezüstnél; haja a legdivatosabban bodorítva és hófehérré hajporozva, 6770 23| Kegyeteknek legféltettebb, legdrágább kincse veszélyben forog.~– 6771 1 | ébredt fel mindenki egyszerre legédesebb álmából, hogy rohantak ki 6772 7 | elejét elfoglalták; a hölgyek legelöl; Durday hátul gorombáskodott 6773 12| száz ölnyire a szomszéd legelőt, hogy csak a füvek hegyei 6774 17| Szabad.~Az ajtó felnyílt. Legelül Vasady táblabíró és Gutai 6775 25| aki élőket alkot.~Azért legélvezetesebbek mindig azok a művek, mik 6776 13| valamennyien!~Bajcsy uram legényei, kiváltképpen pedig Miska 6777 5 | kevesebb; mondhat az én legényeim előtt mindent: nem hisznek 6778 16| mondani sem leányainak, sem legényeinek, hogy mi baja. Egy óra múlva 6779 13| mesteréhez, s széttekinte a legényeken, hogy vajon hallgatják-e 6780 7 | keresztülvetette a vállán.~Mielőtt a legénynek ideje lett volna elmondani 6781 13| rákezdte megint az egész legénység a hahotát.~A nagyasszony 6782 7 | egymaga kihányt onnan tíz legényt, ha dühbe hozták. Ez mérkőzött 6783 19| harangozóéhoz.” Malárdy e legérzékenyebb oldalon kapott sértésre 6784 15| megválasztván e célra a legeszesebb, legtapasztaltabb és így 6785 7 | átkozott bűvészet! Itt a legészvesztőbb varázslat történik, mely 6786 12| az ablakot…~A szél az én legfélelmesebb rémem.~Úgy félek, úgy irtózom 6787 24| alapítói közt az én nevem áll legfeljül.~– Óh uram…~– Mit sem tesz: 6788 20| kettészakadva fityegett le, a legfelső pedig igen szépen volt helyettesítve 6789 9 | mindjárt duellumra hívja … a legfőbbet sohasem említé a derék asszonyság: 6790 9 | volt meghívva, a környék leggazdagabb főura, Malárdy Hermina részéről 6791 3 | felelősek azon tárgyért, mely a leggonoszabb lázadási kísérletnek nevezendő. 6792 6 | a leghamvasabb fehéret a leggyöngédebb pirossal oly szépen tudta 6793 23| balszerencse.~Rangbóli bukásának leggyorsabb következménye volt a teljes 6794 6 | alkalmazni: a természet a leghamvasabb fehéret a leggyöngédebb 6795 15| egy ellenzéki szónok éppen leghevesebb dikciója közepén nem tűrhetve 6796 3 | nagyját és azokat, kiket leghívebben szeret, és azokat, kikben 6797 22| Való, hogy egy napon a legintelligensebb megye rendjei megválaszták 6798 16| osztracizmus serpenyőinek; a legirtózatosabb küzdelem volt az: egy néma 6799 24| és el nem bocsátá azt. Legiszonyúbb volt nála, hogy már nem 6800 6 | idők fogalmai szerint a legízlésesebb: ruháinál a legszelídebb 6801 21| hogyha élne? Ő elfeledte a legjobbat, a legszebbet, akit családja 6802 4 | Elfeledte-e kedvencét, a legkedvesebbet?~Egy pillanatig tétovázni 6803 6 | tudja a férfiszívekben a legkényesebb rejteket keresni; mondhatnók 6804 15| történetünk egyik válpontja.~A legkeserűbb órákban, midőn alig pislogott 6805 4 | szólítani, és nevén nevezi; s a legkevélyebb szeparatisták, mik csak 6806 20| úgysem sok ismeretsége lehet, legkivált azon körökben, ahová őt 6807 14| tündöklő csilláraival s illatos légkörével, melynek minden lakói magasabb 6808 3 | hívják önt? – kérdezé a legközelebb állótól.~Az nyugodtan vallá 6809 10| valószínűvé tette a hozzá való legközelebbi viszonyt.~– Nem kívánom 6810 18| szerette, bálványozá, ki legmagasabbnak tartá magát azon a földön, 6811 10| elkövettél, a legnagyobb, a legmegbocsáthatlanabb? Találd ki, válogass belőle: 6812 6 | művész, ki a szent zene legmélyebb titkaiba avatva van, s midőn 6813 8 | franciául beszélve vele, hogy a legnépesebb társaságban képes volt a 6814 16| s a főispán ezt találta legokosabbnak, legnagyobb tekintélyűnek 6815 4 | és hasznát nem veszi, s a legparányibb fűben elbúvó virág bizonyos 6816 1 | föld minden állatai között legrémültebb volt az ember. Amazok csak 6817 21| elfeledte a legjobbat, a legszebbet, akit családja neki szánt, 6818 20| rucát és kócsagot, s amerre legszélesebb volt a víz, akár volt feneke, 6819 6 | legízlésesebb: ruháinál a legszelídebb színezetek összeválogatva, 6820 10| semmirekellők! Játékot űzni a legszentebbel, a házassággal, a szeretettel!~– 6821 2 | idők szerint a nemes város legszolidabb polgári osztályát.~A velük 6822 2 | búcsújáró menethez, ott volt legszomorúbb a rombolt város képe.~A 6823 15| megválasztván e célra a legeszesebb, legtapasztaltabb és így legtekintélyesebb 6824 3 | a boltozatra, s azzal a legtisztább csengésű, teljes érchangon 6825 24| lesték a lelkész arcvonásait; legtöbben azt hitték, hogy az átvett 6826 20| egyszerre vidám arcot öltött, leguggolt két hátulsó lábára, s egyik 6827 18| hogy az a Rác utca: a város legúriasabb része.~Itt már emlékezni 6828 6 | lehet róla, hogy mindig a legvastagabbat találja meg.~És azért mégis 6829 15| széthullhatsz, elolvadhatsz: mikor a legvégsőre jutottál, akkor is felébredsz 6830 2 | félt az ő haragjától.~A legveszélyesebb órákban maga mellé rendelé 6831 24| jajdulásnak. Kívántad, hogy meg legyek alázva – megalázott embert 6832 6 | cepelt erkélyen pompás delnők legyezői ingatják a májusi illatos 6833 7 | szörnyűlködve takarták el szemeiket legyezőikkel egy-egy életveszélyes látvány 6834 6 | arcára a szelet széttárt legyezőjével, s ügyesen félrevitte a 6835 7 | ez lesz jutalmad, ha azt legyőzöd, aki most áll veled szemben.~ 6836 8 | minden téren erősebb, hogy ma legyőzője lehet ésszel és karral; 6837 23| parancsol, egyetlen gyermekét legyőzze. Hasztalan munka volt az 6838 12| folytatta életműködését, a légzési szervek hivatásukat teljesíték, 6839 4 | füvészi gyűjteményét, s azután lehajítá azt az asztal alá; holmi 6840 15| nem tarthatott így örökké.~Lehajolhatsz te árva nemzet egész a fekete 6841 7 | feldönté a széket.~Kálmán lehajolt, és felemelte azt merően 6842 7 | úr írt.~Az ifjú szerényen lehajtá fejét, s néhány percig gondolkozott; 6843 23| elmélázásba esett, fejét lehajtotta tenyerébe.~– Hiszen csak 6844 10| rosszabb – suttogá fejét lehajtva az ifjú.~Az apa folytatá 6845 15| az kenyerük volt; szilaj léhaságban, hivatalvadászatban töltötte 6846 14| föld, ahol minden örömöt lehel, áldást sóhajt vissza az 6847 12| teljesíték, s az önkéntelen lehelet erőszakosan tört utat. Ah, 6848 1 | ember. Amazok csak a halál leheletét érzék, de ez tudta, hogy 6849 12| odavonta azt a takaró alá, s leheletével elkezdé melengetni csendesen.~– 6850 14| közérzetüket; jégcsapokra lehelt a költő hő szerelme: az 6851 7 | karomnak.~– Ez a tallér? Lehetetlen az – szólt Viktor, s felemelé 6852 7 | ellenfele törekvéseit mind lehetetlenségnek tartja.~– Megengedi ön, 6853 15| hogy megpróbálják: vajon lehetne-e még magyar nyelven is írni.~ 6854 2 | A Malárdyak tehát régen lehetnének bárók és grófok is, régen 6855 22| a derék úriember, kezeit lehetőleg magasra felkapva, hogy a 6856 2 | egymásnak. Mi jó embereket lehetünk. Ne félje magát senki.~Azután 6857 4 | immár szükségtelenné válván, lehordassék, és ne legyen ottan többé.~ 6858 4 | épületüket, holnapután majd lehordatom én.~Azzal karjára ölté valamelyik 6859 6 | szívéről egy nehéz kő látszott lehullani.~– Méltóságod ért az orgonához?~– 6860 3 | bolthajtás volt a falban, mind lehullott róla a vakolat, de az mégis 6861 1 | alulról, s azon percben lehullottak a tornyok a földre, egy 6862 24| boldog bizonnyal”.~És azután lehunyá szemeit, és elkezde mosolyogni.~ 6863 12| mozdulatlanul fekhelyén, szemeit lehunyva, és sokszor azzal biztatta 6864 20| én nem is ismerem azt a léhűtőt; mert én már tíz esztendeje, 6865 7 | Kérem a másikat is.~Ennek a lehúzása most még nagyobb küszködésbe 6866 7 | olyan kegyes, hogy előbb lehúzná a sarkantyús csizmáit, félek, 6867 17| dagadnak, mert nem bírja róluk lehúzni a sarkantyús csizmát.~András 6868 20| s megint mente; de ha én lehúzom a kend bundáját, nem tudom, 6869 23| folyosón. A házi kutyák majd lehúztak valakit odakinn; pedig különben 6870 10| Nem kívánom a tivornyák leírását. Mint jöttél arra a gondolatra, 6871 21| tárcájában négyféle nevű és leírású útlevelet is találtak, ami 6872 7 | vakmerő eszme, hogy egy ember leírjon valamit, a másik azt elbeszélje, 6873 3 | gyarló halmai…~Pedig ha leírnám ide az egész beszédet, alig 6874 15| kedveset olvasott, sajátkezűleg leírni. Egy ilyen gyűjteménynek 6875 25| később az ő eseményeiket is leírom. A viszonttalálkozásig maradok 6876 22| merész fordulat az általam leírt eseményekben, valamint az 6877 25| események, miket e regényben leírtam, alapvonalaikban mind igazak. 6878 5 | miatyánkot egy akkora helyre leírva, mint egy máriás, azt ő 6879 7 | fődolog.~Aki egy pohár bortól leissza magát, az részeges, semmirekellő, 6880 20| vannak fáradva, kocsisát leitatták ezalatt?~– Megindulok gyalog. 6881 6 | azt tudtam volna, hogy ez lejár.”~Azonban mindezen nevetni 6882 18| Nem kell-e a boltozatoknak lejjebb szállaniok, nem kell-e az 6883 6 | talpa hegyével, ami bizonyos lejtelmet adott járásának.~Ott az 6884 9 | és a menyasszony kezdé a lejtést: midőn Viktor kivezette 6885 9 | csábos tekintet: sohasem lejtett a Malárdyak ősi termében 6886 9 | asszonyát, hanem amint a lejtő párok járták a menüettet, 6887 2 | uram nekifogta a bicskát, lekanyarítá válláról a súlyos ezüstláncot, 6888 16| szavazott, azt hirtelen lekarikírozta egy ív papírra; ebben nagy 6889 6 | dolmány, elöl a szegleteinél lekerekítve, s körös-körül színes skófiummal 6890 12| csattog, s a kéményeken lekiabál: „Ki lakik ebben a házban?”~ 6891 10| megszégyenítéd? Hogy apját lekötelezd, fiát elriasztottad a poétai 6892 21| érzéseik által egy címer-nemest lekötelezhettek, oly adósságot hagyva rajta, 6893 16| távolítani.~A főispán rögtön leküldé egyik aljegyzőjét, hogy 6894 16| Tehát ezt a Hugó Oszkárt leküldték az urak a teremből, hogy 6895 8 | vívóteremben, s mindnyájukat leküzdi a Viktortól eltanult mesterfogásokkal. 6896 15| helyeslést inte.~Azután leküzdve mosolygását, komoly, hosszú 6897 13| Isten szerelmeért?~– A hideg lel… – nyöszörgé az árva.~Valóban 6898 20| és perduellio bűneiben leledzik, hogy ateista és manicheus, 6899 24| Egyszer azután megszűnt lélegzeni, a mosoly ottmaradt arcán. 6900 7 | lett, térdei reszkettek, lélegzete elállt; a Viktor által elmondott 6901 16| elkezdjen kacagni, amíg lélegzetében tart – oly valami képtelenségi 6902 12| Teljesen öntudatánál volt, lélegzetét visszafojtotta, és karjait 6903 6 | tekintének fel rá, a hölgyek lélegzetüket visszafojtva hallgaták, 6904 1 | veszély után foglal helyet a lélekben; egy fiatal szerzetes fölment 6905 24| emelte, s ajkait egy hosszú, lélekenyhítő sóhajtás hagyta el.~A rejtélyes 6906 24| fehér lett, mint a fal. Elég lélekerővel bírt nem szólni semmit; 6907 22| büszkék fejére?… Őrizkedjünk a lélekidézéstől… Hagyjuk pihenni azokat, 6908 2 | midőn mindenki elveszté lélekjelenlétét, midőn futott az anya gyermeke 6909 11| kényelmes palotában vagy itt a lélekvesztőn és az én keblemen?… Itt, 6910 24| kicsi, hogy még a mappán sem lelhető; de a miskolci vásáron megmondják 6911 24| talán a fejéből is?~Mi lelhette? – gondolá mindenki, aki 6912 12| és bánat egyszerre elmúlt lelkéből, a lélek maga is ki tudja 6913 3 | átható szavával a hivők lelkeit, hogy emelte fel őket az 6914 6 | ott volt nekünk hírünk, lelkemadta, szedtevette, ha arról szabad 6915 13| komámuram, mi legyen az? Akár a lelkemet is odaadom, ha kéri.~– Tegye 6916 20| ember, sem kegyes ember, a lelkemmel pedig el vagyok annyira 6917 18| nehezebb lesz vállain, szívén, lelkén, mentől tovább ment előre; 6918 16| ezerötszázon állt mind a kettő.~Lelkendezve futó hivatalnokok minden 6919 24| ki súlyos terhet szerzett lelkére, s bűnbocsánatát hallja 6920 15| nyilatkozványa, hogy minden lelkes olvasó iparkodott azt, amit 6921 15| befolyásuk alatt levő ifjúság lelkesebbjei; azoknak közlekedése folytán 6922 4 | szemek ellankadtak, de a lelkesülés perceiben egy próféta alakja, 6923 25| bírnak, s mégiscsak a költő lelkesülése által élnek, pedig azt a 6924 3 | utcákon, hogy beszélték lelkesült ajkak csudálkozó szemeknek: 6925 6 | vasárnaponkint a helység lelkésze külön isteni szolgálatot 6926 5 | a tanárok odaát szintén lelkészjelöltek, egyik felesküdt pap, akiknek 6927 20| kell szaporítania, midőn lelkésztársai kezéből felveendi utoljára 6928 24| reszketett.~– Menj, gyermekem, át lelkésztársamhoz; mondd neki, vegye fel palástját, 6929 5 | aki pedig igen szerette a lelkinyugalmat, és irtózott minden gonosz 6930 20| az okos ember, a tudós lelkipásztor és a többi! és mégis énfölöttem 6931 23| saját családjának, mind a lelkipásztornak. Tudjuk, minő szomorú emlékezet 6932 14| rendelete, melyet az erős lelkű fejedelem jan. 28-án bocsátott 6933 23| hitükért, fejedelmükért, lelkük meggyőződéséért; de nem 6934 6 | visszafojtva hallgaták, lelkükbe szívták a hangokat, s önkéntelenül 6935 20| egyik nagy tenyerét lomhán lelógatva, a másikat nevetséges koldusmozdulattal 6936 21| neki szánt, akiben örömüket lelték volna, aki által boldogok 6937 20| hozzá, hogy a nagyságos urat lemennydörögje; de még erőt vett magán, 6938 22| találom meggyónni egész lemondással, hogy e merész fordulat 6939 7 | Valóban azok. Örökre lemondott az őrjöngésről. Hogy vihette 6940 20| kastélyban majd minden gombot lenevetett a mellényéről.~Ezért azután 6941 15| kiket valaha megbántott, lenézett, kiket részrehajló ítéletekkel 6942 5 | bírták üldözni, rettenetesen lenézvén az olyan kisasszonyt, aki 6943 20| gyermek együgyű kérdéseire; mi lenézzük a csekélyebb eszű embert, 6944 7 | szabad kevésbé nyíltszívűnek lennie. Megszorítá Viktor kezét, 6945 23| guzsalyáról, s a szép fehér lent levette róla.~– Nem beszélne 6946 14| homlokára, valami sötét lény, mely évekkel ezelőtt ember 6947 17| s most jönnek érte, hogy lenyakazzák; akkor egyszerre három fejet 6948 14| melynek minden lakói magasabb lények, tündéralakok voltak.~És 6949 7 | mikor ilyen nagy testet lenyel, útjában ne legyenek. Először 6950 7 | hogy saját kívánságára lenyeletik.~Az alispán inte a bűvésznek, 6951 7 | alispánnak, hogy nem engedte őt lenyelni.~– Menjen kend, vén bolond, 6952 7 | újra csizma. Ezt bizony lenyelte.~– Kérem a másikat is.~Ennek 6953 6 | gazdag birtokot, nagy nevet lenyom a serpenyőben: a vallástalanság.~ 6954 6 | vonáson a biztos önuralom lenyomata és valami önkéntelenül parancsoló 6955 6 | látszik a féltesten alól lenyúló szertelen hosszú vállfűző 6956 20| hajdan prém lehetett, de már lenyűlt róla; a kabát gombjai közül 6957 6 | behunyja a két szemét s leönti a torkába az ismeretlen 6958 16| jelzőül szolgál, amiről leolvashatják, mint folynak a dolgok odabenn; 6959 3 | robbanás hallatszott, a leomló vakolattömeg mindenestül 6960 20| azzal szépen lecammogott a lépcső alatti ketrecébe.~Thaddeus 6961 3 | emeleten nincs, mert annak a lépcsői beszakadoztak.~– Már az 6962 21| kilépett az ajtó hármas lépcsőjén, be sem téve azt maga után.~ 6963 3 | szomorú képe volt ott. A lépcsők fokai alá s feldüledezve; 6964 20| gorombasággal. S amint a legutolsó lépcsőre fellépett, egyszerre ijedten 6965 6 | lábujjhegyre állítva a lépdelőt, kinek itt ismét csekély 6966 6 | elegancia. Amint az alispán elé lépdelt, sarkai alig érték a parkettet, 6967 4 | borítékát, ugyanazon borítékba lepecsételé az indorzált parancsot; 6968 24| külön borítékba, ezt ismét lepecsételve jól. Azután a borítékra 6969 12| fölemelkedett az ablakba, onnan egy lépés a szobába, s a másik pillanatban 6970 20| ifjút, míg az elmondá neki e lépése okait, mint szégyeníté meg 6971 21| Azután erős, sarkantyús lépések hangzottak, s a lelkész 6972 3 | iparkodtak jobban félni a néma lépésektől odafenn, mint a haragos 6973 2 | téren egymáshoz mintegy húsz lépésnyi távolságra ért, ott megállapodának 6974 10| Innen gyalog néhány száz lépésnyit haladva a Duna-part mentében, 6975 12| Majd meg valami előálom lepi meg, s az mindig egy ábrán 6976 20| medveséggel, mint valami lepirongatott gyermek.~– No, elhiszem – 6977 7 | juhászlegényeknek, hogy lépjenek ki a síkra.~Jó izmos legény 6978 3 | deputáció létére utána eredt a lepkének, azt süvegével szerencsésen 6979 3 | s valami kétségbeesett lepkét kergetett, amely maga sem 6980 6 | kérkedő, kihívó arccal lépnek a világ elé, s nem veszik 6981 3 | rabokkal, hogy amíg az én lépteimet hallják fejük fölött dobogni, 6982 10| kastélyba, s engem is ott leptek. Egy közülük kérdezé, hogy 6983 23| való vér verjen meg minden léptemen? Hiszen elvesztettem már 6984 13| magát szomszédasszony minden lépten-nyomon. Hova akarta volna vinni 6985 6 | nyugalmazott kapitány úr léptetett Eudemie elé; nem azért nevezem 6986 24| asztalra, s akkor Thaddeus elé lépve, egy levelet vont ki öve 6987 5 | a tulajdon képmását is lerajzolta mindenféle színű plajbászokkal; 6988 18| kigúnyolta áhítatjukat; lerontá templomukat; és azok őt 6989 24| ahol Malárdy a fatemplomot lerontatá, mely Malárdyt és Gutait, 6990 10| ráctemetőn megátkozá templomuk lerontóját, ugyanazon templomromboló 6991 18| a téren az ő parancsára lerontottak.~ 6992 14| megyében, egy nap alatt lerontson; és bizonyára Malárdy oly 6993 4 | voltak az asztalon, azokat lesepré kezével, ami nagy eset volt 6994 4 | amelyet Gutai uram meg ne lesett, és gyűjteményébe ne sorozott 6995 7 | Viktorra nézett. Éppen így lesi a mai világban a közönség 6996 2 | késsel.~Mindenki áhítattal leste szavait, mert azt jól tudta, 6997 24| körülállók feszült figyelemmel lesték a lelkész arcvonásait; legtöbben 6998 15| máskor hallgattak, máskor lesütötték szemeiket, ha ő rájuk nézett; 6999 23| elevenültek fel lassankint e lesújtó szóra, arca hogy pirult 7000 18| sorsra jutott, hová lett?~A lesújtott férfi továbbsietett az utcán, 7001 20| mintha leforrázták volna, lesunyta a fejét, s földnek eresztett 7002 7 | vajon visszakerül-e még, s lesz-e belőle újra csizma. Ezt 7003 2 | válláról a súlyos ezüstláncot, leszabdalá a nagy filigrán gombokat, 7004 12| faleveleket, amiket ok nélkül leszaggat.~Ah, milyen kedves dolog 7005 20| madzaggal, a kabát zsebei is leszakadoztak minden tőlük kitelhető irányban, 7006 25| kimondott, ember fejére leszállani, mégpedig az átkozóra úgy, 7007 16| országban: a jövő órában leszálljon, és engedjen maga után föllépni 7008 20| tisztelendő urat pedig segíté leszállni a szekérről, ki egyszerre 7009 7 | ért véget. a küzdőtérről leszálló Viktort minden oldalról 7010 14| függ feje fölött.~Várjuk el leszálltát.~ 7011 12| van rosszul fedve. Arról leszedi a kévéket csoporttal, s 7012 4 | ajtókat, felmentek a tetőre, leszedték a deszkákat, a gerendákat, 7013 7 | Az atlétának még néhány leszegett lécet kellett feltépni a 7014 22| mulatságról még életében leszokott.~Ha lehet szavaimnak hinni, 7015 12| hálószobájának ablakán, a háztetőről leszórt cserepek zajában elvész 7016 4 | mind a kettő:~– Mink is ott leszünk.~Másnap déltájon a jámbor 7017 13| benne, megfőzte a pápafüvet, leszűrte csészébe a levét, s vitte 7018 24| aranykelyhet s a fehér selyemmel letakart tányért hozva kezében, a 7019 20| beültesse a méltatlanul letartóztatott Kadarkuthy Viktor helyébe, 7020 5 | tisztelendő asszony földi léte alig volt már életnek nevezhető. 7021 15| felébredsz újra, s megújítod létedet.~Mindezek ugyan nem regénybe 7022 24| felfogta őt karjával.~És amint letekintett e fájdalomban megdicsőült 7023 7 | inában, hogy kénytelen ismét letenni.~– De hát miért nem árt 7024 1 | malmokat örvénylő árjaiba, s letépve azokat vastag horgonyköteleikről, 7025 9 | őket a családi kápolnába; letérdepeltek egymás mellé a hímzett vánkosokra, 7026 3 | fejéről a süvegét, s deputáció létére utána eredt a lepkének, 7027 2 | nélkül szót fogadott, s leteríté a sok gallérú bukovinai 7028 23| vagy, mert én nemsokára leteszem azt már; kiben még egyedül 7029 24| lelkészi hivatalban legyen letéve, amíg a főtisztelendő úr 7030 10| megcsóválta fejét, s erőszakosan letört hangon válaszolt.~– Nincsenek. 7031 24| ő apa; és az a gondolat letörte őket, jobban, mint az idők 7032 25| ő?~Amint a két pártfőnök letűnik a küzdelem színhelyéről, 7033 11| sercenne utána.~S amint a hold letűnt, és egészen sötét lett: 7034 2 | Kanál uram megerősíté magát, letűzte keze alá rezes botját, s 7035 6 | karéjos fésűvel tarkóján letűzve.~Ez a jámbor vendég alázatos 7036 5 | Mákosné asszonyom valahová leülhessen. A jó asszonyságot ez nem 7037 17| egyszerre három fejet kell leütniök; mert ők el nem válnak tőle.~ 7038 7 | midőn a túlsó oldalon amaz levágta, Viktor csak féltérddel