| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Az elátkozott család IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
7039 3 | kitartó rendeléstől lassankint levált egy nagy darab kőragasz 7040 12| színén érezé magát, az áldott levegőn, mely újra életet adott 7041 13| férfiút azzal a gonosz keserű lével, míg ez végtére elvette 7042 24| az égből.~A furcsa ember levelében ez volt: ~Nagytiszteletű 7043 5 | nedvesek voltak.~– Nem érkeztek leveleim? – kérdé a lánykától.~– 7044 4 | példány Oenothera biennis leveleinek kiegyengetésével, mik a 7045 5 | hozzá.~Mindannyian saját leveleire adott válaszok voltak azok, 7046 5 | íróasztalán egyrakáson feküdtek a levelek, mik távolléte alatt érkeztek 7047 5 | mik lehettek még a többi levelekben. Azután csendesen, halkan 7048 14| magyar népéhez.~A fejedelem levelének végsorai, miket e tárgy 7049 12| melyen rá panaszkodom, levelenkint repítené szanaszéjjel, mint 7050 24| vonásait, kivel régente levelezésben állott.~A körülállók feszült 7051 9 | a szavakból kitalálja a levélíró nevét.~Malárdy elégült mosollyal 7052 9 | sürgetős volt. Viktornak e levélre ellenmondhatatlanul sietnie 7053 3 | A kemény ember~A levéltárt a földszinti szobákba kellett 7054 24| annak az embernek éppen úgy levenni az emberek fejéről az átkot, 7055 6 | verekedett meg, s mind a ketten leverték ellenfeleiket.~– Úgy volt, 7056 24| az rajtad; ím ez órában leveszem rólatok az átkot; és visszadugom 7057 13| pápafüvet, leszűrte csészébe a levét, s vitte be nagy áhítatossággal 7058 23| anyát és minden rokonomat; levetem magamról a Malárdy nevet, 7059 5 | felpakoljon egy szekérre mindent, levétesse a címert a kapu felül, elköltözzék 7060 11| kormányos és az evezős.~A levetett békjók ott hevertek a csónak 7061 5 | pokróccipőit lábairól a leányka, levetteté japonikáját vele, kalapját, 7062 7 | állapotán.~Kálmán felső kabátját levetve egy nagy, nehéz buzogányt 7063 24| kimozdulni a barátfalvi lévitai lakból propter certum quoniam. 7064 25| sorsáról; a „barátfalvi lévitáról”, kit atyja üldözője előtt 7065 4 | bontsák széjjel azt a benn levők fejei fölül.~A legények 7066 13| el a Dunán minden rajta levőkkel egyetemben, kisgyerekeket 7067 7 | könnyedén bólintott felé, s levont az ujjáról egy szép smaragdköves 7068 6 | sötétzöld lombozatával, lián szőnyegzetével, mikről százszínű 7069 20| előrevitte a feje, kacsák, libák boldog öntudatlanságban 7070 12| egy percig előbb tovább libeg, azután szétpattan – és 7071 20| mégis adhatna neki különb libériát. A kutyás ember arca még 7072 1 | a véres ősz emberek, a lihegő férfiak. A várost mindkét 7073 9 | perc.~Hermina nyögdelve, lihegve simult közelebb hozzá, és 7074 22| Malárdy abba a tisztelendő úr Lilájába szerelmes, különben miért 7075 5 | érintetlenül.~– Azután – súgá Lilának, odaölelve őt magához –, 7076 7 | izma acél, arca rózsa és liliom.~Csak egy volt, aki nem 7077 5 | hanem egy karcsú, színes liliomszál; fehér, égtiszta arcú gyermek, 7078 21| a szép Syringa vulgaris Linnei.~Az egykor utcán talált 7079 22| pert e sorral rekeszt be: „Liquidum est debitum, solvas, ebadta, 7080 11| ezelőtt éppen így hányta, lóbálta a csónakot a hullám és a 7081 11| vízbe anélkül, hogy egyet lobbanna előtte, anélkül, hogy a 7082 12| világa, máskor ismét nagyot lobbant, s téveteg fényt vetett 7083 12| komolysággal derengtek a lobogó fényben; egyszerre kialudt 7084 16| hosszú bajszú alakot is loboncos hajával.~Azután jöttek a 7085 4 | félretakaríták, s a magas, karcsú lobortetők helyett betakarták azokat 7086 18| előtt, minden kapu mellett lócák vannak az utcán, a gazdagabbak 7087 3 | csizmadiárum céhmester in loco, jövök a tekintetes alispán 7088 20| meg, tisztelendő uram, a lőcsbe.~Azzal nekihajtott a víznek, 7089 10| csend volt, hogy a habok locsogását lehete hallani odakünn az 7090 21| megvetve, a szenvedélyek lódarazsa elől megriad, s bősz dühében 7091 1 | gyötörné belül, egyes apró lökéseket érzett minden ember maga 7092 12| mely a parthoz vezet, erős lökésekkel elkezde úszni a víz alatt.~ 7093 12| észrevegyék.~Lábaival tovább lökte magát, hogy még messzebb 7094 3 | rostélyaikon át közéjük lövetek.~A rabok nem csörömpöltek 7095 22| késve; hát amint a célba lövő dombnál befordulunk, egyszer 7096 20| a bolond vendégek célba lövöldöznek a kapuba pisztollyal, s 7097 8 | hangverseny; halászebédek, lófuttatások válták fel egymást. – Viktor 7098 21| valami lanyha magaelhagyás lógatta előre egész alakját, minek 7099 21| pap mondásának ez volna a logikai menetrendje. – Tudja, hogy 7100 20| hideg rázta félelmében; lóláb, rúd, tengely és emberi 7101 12| háztetőkkel volt beszéde, a lombos fákkal, a kertek virágaival, 7102 6 | fogadta a belépőt, sötétzöld lombozatával, lián szőnyegzetével, mikről 7103 20| lábára, s egyik nagy tenyerét lomhán lelógatva, a másikat nevetséges 7104 21| keleti nyelvünk „veszett lónak” szokta az olyan embert 7105 5 | tanulótársait, hogy ne viseljék a longát meg a sábesztiklit, a pofoncsapott 7106 20| s könnyen bele találnak lőni abba, aki belép.~– Ejnye, 7107 6 | ugyan benne golyó, csak lőpor, de azáltal is képtelenné 7108 20| tetszeni?~Megismerte Gutai Lőrincet, ez éppen tervéhez való 7109 5 | ha nem a tiszteletes úrék Lőrinckéje.~– Úgy? Az, aki most Sárospatakon 7110 5 | keseredve annak a szegény Lőrinckének a sorsa miatt.~– Micsoda 7111 13| megláncolta erős vasbékjóval a Lőrinckét, s úgy akarta magával vinni 7112 20| elhágy.~Kálmánnak sikerült Lőrinctől valami kis jegyzéket megtalálni. 7113 6 | nézett, és Eudemia is elővevé lornyonját, és szemügyre vevé őt, és 7114 6 | udvar; hajdúk és inasok lótnak-futnak, ácsorognak mindenfelé; 7115 5 | érek ám én rá a szomszédba lótni-futni; válaszolt Bajcsy uram majd 7116 13| hetedhét országon messzeföldön lótott-futott csavargó fia után, azalatt 7117 23| túlteszi magát az illem és lovagiasság bolondos törvényein, nem 7118 23| beszédem van vele – szólt ez lovagkorbácsa gombját nyakravalójába dugdosva.~– 7119 23| s eléje állva a vándor lovagnak, rákiálta rettenetes hangon:~– 7120 10| kicsiny fiú voltam, hányszor lovagoltam a nyakukon, hogy megtéptem 7121 20| tenni mulasztanám.~– Hátha lovai ki vannak fáradva, kocsisát 7122 3 | tudják azt felfogni többé; ha lovardáról, bálteremről volna a szó, 7123 20| cserjéknek hajtotta neki a lovat, amikből ki nem lehetett 7124 6 | alkalmatlan időpróféta; lovon sem volna már képes ülni, 7125 20| az eszközt; én nem vagyok Loyola követője. Feleim tanuljanak 7126 7 | teljes címe: „Magister Ludolphus de Cairo, professor magiae; 7127 23| szerettél máskor pepecselni; a lugas is virágzik, tele van jázminnal 7128 22| Hallja, bocsássa azt a lyányt! Tisztességes leányzó az, 7129 3 | uramnak, hogy ennyi meg ennyi lyuk van ütve a koponyáján, amiket 7130 23| kerekét, az orsószárnyba egy lyukkal feljebb dugta a kapcsot, 7131 16| teszik a hangnyomatot, így Ma-LÁrdy. A középső szótagnál felemelt 7132 7 | rothadt körte, s hazaviheted Macedóniába, hogy mit kaptál itten.~ 7133 1 | elhagyott városra; elvadult macskák szökdeltek egyik tetőről 7134 5 | embereknek, leányoknak és macskáknak; ott volt Bajcsy uram is, 7135 7 | hogy Viktor rögtön tengeri macskává nem változott.~– M’sieu 7136 6 | ich mir damit flattieren: madame für eine menüett zu engagieren?~– 7137 20| ember, hogy valami vándor madárijesztő jár a földön, hanem azután, 7138 6 | százszínű virág s tarka madársereg virított elő, harmadikban 7139 20| szépen volt helyettesítve madzaggal, a kabát zsebei is leszakadoztak 7140 12| Teljes lélegzettel szívta magába a levegőt. Kezde gondolkozni. 7141 5 | melybe kevés alkatrész jut magából a városból. Vidéki nagybirtokosok, 7142 10| templomromboló kápolnájában! És magadban kacagtál és ördögi csúfot 7143 10| nézve, de őrültet tevél magadból és azon emberből, akinek 7144 23| mint eddig, de független, magáéból bőven élő uraság.~Ámde voltak 7145 21| állapotját, valami lanyha magaelhagyás lógatta előre egész alakját, 7146 20| az igazságot?~– Hisz nem magáért, de hitének, feleinek előmeneteléért.~ 7147 22| panaszaikat; ő is közölte velük a magáét; meglátogatta a porkolábnét, 7148 22| kertben, én bizony féltem magamban egy kicsit, s szinte jól 7149 23| úgy részt vettem, mintha a magaméhoz volna kötve. Egy göröngyös 7150 20| nagyságos úrnak, azt kikérem magamnak, hogy énelőttem olyan derék 7151 20| okom panaszkodni, egyedül magamra. Én nem zúgolódhatom Isten 7152 23| minden rokonomat; levetem magamról a Malárdy nevet, ha az szégyenli 7153 23| nagy, ezt az egyet eldobnám magamtól; de mikor nincs több, mint 7154 2 | hivatalos benyújtványon vagy magánlevélben a címzetből valamelyik hiányzik, 7155 1 | másikra felelgetve, az az ő magánügyeikhez tartozik.~Lámpásnak még 7156 6 | fogadott, hogy Olaszország magasabban fekszik, mint Magyarország, 7157 21| s egyszerre egy fejjel magasabbra emelkedett.~– Örülök, hogy 7158 3 | nem omlik. Néha ugyan a magasabbról aláhulló omladék elzárta 7159 12| evickéléssel hajtották őt fel a magasba, néhány perc múlva a víz 7160 22| kapott világot egy ölnyi magasból. Mákosné asszonyom el nem 7161 2 | csodatévő természet egy magasrangú főúr keblébe tévesztett 7162 2 | omnipotenti Deo! Dicsőség az magasságban az mindenható Istennek.~ 7163 12| kiterjednek a kétségbeejtő magasságig, s ismét összehúzódnak a 7164 7 | azt akarta, hogy Kálmánját magasztalják, dicsérjék, úgy, ahogy ő.~– 7165 10| öreg báró azonban addig magasztalta kisasszonyaikat, míg azok 7166 10| egyszerre elkezdtek üdvözölni; magasztaltak, hogy megnőttem, mennyire 7167 20| tagjai mindig egyhangúlag magasztalták.~Amaz ünnepélyen vallott 7168 8 | szavai minden hölgyet, bátor magaviselete minden férfit.~Csak egy 7169 7 | elégtételfélét szoktak találni.~A mágia nagymestere igen sokat vesztett 7170 7 | Ludolphus de Cairo, professor magiae; elismert feketeművész és 7171 7 | Asztrakánból; teljes címe: „Magister Ludolphus de Cairo, professor 7172 14| az ember, azt a jótékony mágneses hatását a közelgő tavasznak; 7173 20| azt mondják, hogy valami magnetizmus van az apák és a fiak között.~ 7174 10| úgy hízelegtek, meghívtak magukhoz látogatóba, névnapra, vadászatra. „ 7175 18| a világ, most a hölgyek magukon hordják a rostélyt).~És 7176 24| Ezzel Istennek ajánlom magunkat; ha kegyelmed utánam jön 7177 24| vagyon fejezve: ne vigyük le magunkkal a haragot a sírba. Egykor 7178 7 | vörössel bevont színpad közepén mágusi talárjában, hatalmas hegyes 7179 23| Az igazi Kadarkuthy – magyarázá Bajcsy uram; – bolond ember, 7180 20| szívére szólhatott ez a magyarázat, mert ezalatt elhagyta dacos 7181 5 | megütötte a katonamértéket.~Ez magyarázhatja meg leginkább, miért volt 7182 24| Malárdy csudálkozott, és nem magyarázhatta meg a dolgot.~Azt csak akkor 7183 7 | szerencsétlen esküdtet, annak magyarázott erősen, s azt hitte magában, 7184 24| nyitottak előtte. Senki sem magyarázta neki a mondást. Ő hallgatva 7185 7 | beszéltek az emberek, ezt magyarázták egymásnak, hogyan esett 7186 2 | szóhoz juthatott, kezeivel magyarázva, ahol nyelve hibázott.~– 7187 16| borúját, ajkai rángását magyarázzák, figyelemmel kísérik, csak 7188 2 | készülő táltos a régi napimádó magyarok közül, kezében a fölemelt 7189 23| akinél jobban, ha egész Magyarországot felkereste légyen, sem találhatott 7190 10| venni, sietve hazautazott Magyarországra, s egy este atyja szobájába 7191 4 | hanem szórassanak széjjel magzatai a világ minden részeiben, 7192 9 | családjára: ne legyen öröme magzataiban, ne legyen vigasztalás utódaiban; 7193 4 | családjára; ne legyen neki öröme magzatokban, ne legyen vigasztalása 7194 22| paprikás szakajtót, hogy máig sem lát szegény asszony 7195 15| kacsintva odafelelt:~– A bove majori discit arare minor.~Malárdy 7196 20| crimen laesaeval, actus majorissal, s egy időben csakugyan 7197 20| kijárása, összeköttetésben a majorsági épületekkel, a nyugati homlokzat 7198 16| tehet ellene kifogást?~A májszter derék, becsületes ember, 7199 14| purificante, sole micante, majus erit frigus, quam fuit ante” – 7200 6 | delnők legyezői ingatják a májusi illatos levegőt, mit a szél 7201 4 | büszke arisztokraták, a májvirágok, cebravirágok, mik csak 7202 19| avatkozást. A hadastyán makacskodott, s dacosan mondá, hogy ő 7203 13| drága életét kímélni, amit Mákasné asszonyom saját vérével 7204 22| annak folyamát.~Odament Mákosnéhoz, és megszorítá a nagyasszony 7205 22| az emberekhez, de mikor Mákosnéról volt szó, mindig az jutott 7206 23| zsarnokságot elkövetni, aminővel makrancos kisfiúkat szokás megtörni, 7207 8 | a delfines csónak elébb makrancosan próbálgatta, hogyan lehetne 7208 20| szertelen kurta szárú, fedetlen makrapipa által.~Első tekintetre azt 7209 20| szürke kabáttal, azzal a makrapipával a szájában, azokkal a hegyes 7210 2 | nevét: Dárdai és Czoborhegyi Malárdi Malárdy Xavér Ferenc. Minden 7211 16| asztalnál – kiálta egy a Malárdy-atyafiság közül. – El kell őt távolítani.~ 7212 23| rajta. Kérdés volt, hogy a Malárdy-birtokok képesek-e azt fedezni?~S 7213 16| leghatalmasabb férfival a Malárdy-családból négy óra hosszat küzdött 7214 16| szokta hányni, hogy ő is a MaLÁRdy-családhoz tartozik. Tehát ezt a Hugó 7215 2 | lenni mindenkinek, hogy a Malárdy-családnak ősidők óta egy férfi tagja 7216 23| összekötve; most még egy Malárdy-fiú van, kit szülei nagyon szeretnek, 7217 9 | és mily öröm hangzik a Malárdy-ház falai között: és gondolhat 7218 20| Minek volt kegyelmednek a Malárdy-házhoz menni?~– Hogyan, uram?~– 7219 24| megszökteté menyasszonyát a Malárdy-kastélyból. Jelenleg a Bükk közepén 7220 23| birtokot; a fény, mely a Malárdy-kastélyt ellepte, lassan égető láng 7221 23| Vessünk fátyolt reá. Egy Malárdy-leány már elveszett egy Gutai-fiúval 7222 23| ilyen arc nem illenék a Malárdy-ősök képcsarnokába, kik mind 7223 8 | kedvence maradt az egész Malárdy-pártnak. Mert egy egész pártnak 7224 24| szemei a lányka arcáról Malárdyéra és onnan ismét visszatévedeztek, 7225 24| Lila kétkedve tekinte fel Malárdynéra, s látta, hogy annak szemeiben 7226 17| házon – szólt Gutai Thaddeus malaszttal, s ismét helyet adott Vasadynak, 7227 21| utolsó mondást nem valami malasztteljesen ejté ki Thaddeus úr, hanem 7228 1 | elveszett vasmacskák, elsüppedt málhacsomagok, rémletes tárgyak, mik évek 7229 1 | kellett folyamodni.~– Fusson a malmokra, a hajókra minden ember! 7230 1 | orra felett egy sor fekete malom bujkál egymás háta mögött, 7231 19| üvöltését.~A Duna felől a malomkelepelés, a szigetről a békák búskomoly 7232 7 | ezzel a buzogánnyal száz malomvágást (mouliné) tenni: hát te 7233 7 | mert rögtön elájulsz. Chère maman, ne engedje, ne engedje!~ 7234 22| medvetáncoltató, másik meg azt, hogy mameluk herceg; elég az hozzá, hogy 7235 20| leledzik, hogy ateista és manicheus, hogy őrjöngő és nyavalyatörős, 7236 5 | in ipsa persona és brevi manu.~Volt azonban Bajcsy András 7237 24| olyan kicsi, hogy még a mappán sem lelhető; de a miskolci 7238 4 | Ki vonná magára és az ő maradékaira ez irtózatos átkot?~Óh, 7239 18| és szórja el Isten annak maradékait a világ minden részeibe, 7240 23| édesatyáddal falura; ott kinn maradhattok egypár hétig; az neked jót 7241 24| nem sírt, és nem szólt.~– Maradj tehát itt – szólt Malárdy, 7242 8 | nélkülözésbe; eljönnél-e. Velem maradnál-e?~– Veled! Veled! – felelt 7243 18| a megyeházban sem lehet maradnia. Azzal a gondolattal, hogy 7244 23| anyám, de ma itthon kell maradnom.~Kálmán újra fölvette kalapját 7245 25| leírom. A viszonttalálkozásig maradok a t. közönség mély tisztelője~ 7246 2 | része mindjárt a nemesnek maradott atyafiak közt osztassék 7247 2 | hogy az őrök helyeiken maradtak-e. Nem találta őket ott. Hol 7248 15| legalább gyakorlatában maradunk.~Ki mondta, ki nem mondta 7249 1 | kettős boltozatos kőfal maradványa: tán a sokszor emlegetett 7250 20| aztán egyik zsebéből egy marék csemegét tett a kinyújtott 7251 5 | egy csomó pamukot: egy jó marékra valót. Érted?~Miska szaladt 7252 14| napvilág, mormogta magában: „Maria purificante, sole micante, 7253 5 | helyre leírva, mint egy máriás, azt ő írta szabad kézzel; 7254 9 | később a szeles keringő s a marionettszerű quadrille által egészen 7255 2 | gyermekek elhozták takarék márjásaikat, egy-egy koldusnő fillérje 7256 20| kabátostul nem ér többet másfél márjásnál).~Thaddeus úr soha életében 7257 20| élvezettel szedegetett fel markából egyenkint piros nyelvével, 7258 7 | kezemben.~Azzal felnyitá a markát… és maga is hátrahökkent, 7259 3 | szerencsésen lefülelte, s kérges markával kivonva a süveg alól a nyomorult 7260 5 | nyugalmából, úgyhogy végtére markolatig üté a kezében levő árt a 7261 7 | szólt a bűvész összefogott marokkal gesztikulálva a közönség 7262 21| a szelíd angyalt, ezt a mártírarcot valamikor el fogják tőle 7263 2 | dörömböző almáriumok csomagait, mártogatni reszkető tollakkal, reszkető 7264 16| gyújtani, s a tollát sem mártotta a kalamárisba, előre kijelentve, 7265 22| sarkantyúja a megyeházi folyosók márvány kockázatán, nem csattog 7266 18| gazdagabbak házai előtt veres márványból; mert este ők is ott fogadják 7267 3 | Úgy állt ott, mint egy márványszobor. És valóban illett volna 7268 23| nézett, mintha amaz antik márványszobrok egyike kezdené el egyszerre 7269 6 | férfi vonásaival: derült, márványtiszta homlok, izgékony szemöldök, 7270 9 | hagyni a hímzést, amin négy masamód leány dolgozott éjjel-nappal.~ 7271 10| űztél a magad hitéből és a máséból, komédiát játszottál az 7272 4 | hitéért meg tudna halni, de a máséhoz egy ujjal sem nyúlni; és 7273 21| hálálkodott a jövevény; másért jött; miután mind a két 7274 20| gömbölyű fülét, kényszeríté azt másfelé fordítani figyelmét.~– Hát 7275 1 | Azután csendesség lett ismét.~Másfélezer ember feküdt halottan az 7276 23| beszéljen, mert én nem értek másformán.~– Ez becsületbeli kérdés. 7277 3 | tartatik. Nem is lehetett másformát várni egy ősnemestől, akinek 7278 6 | hálálkodott előtte, akkor éppen máshoz fordult beszélni.~Az a más 7279 6 | ifjak egyike húszéves lehet, másika körülbelül hatvan; a kort 7280 12| szerencsétlenség, ki oka a másikénak, ki vádoljon, ki vigasztaljon. 7281 4 | voltak egyik kollégiumtól a másikig, s szava eldöntő volt a 7282 10| part elfedi egy oldalon, a másikon vén fűzfák állnak előtte, 7283 22| elkezdte mind a kettő a másiktól azt kérdezni: hogy mit akar, 7284 3 | égbe, mely arcát meg nem másítja soha, miként a föld és az 7285 2 | karjáról az inget, mintha azt másképp elmondani nem is lehetne, 7286 2 | az uralkodók ezt egészen másképpen rendelék, arra ismét tudatlan 7287 16| fővel s még az asszonyi ág másnevű nemzedéke is fel szokta 7288 20| Hyppocrene üléseire, pedig minden másodnap benn volt a városban.~Egyszer 7289 5 | tíz-húsz esztendeig is eléltek, másokat ellenben kétszer-háromszor 7290 12| tovább, nem haltál meg!”~Másoknak elég volna, ha aludni tudnának 7291 6 | adhatott volna, aminőt én másoktól irigylek.~Ezt a mondást 7292 21| amiből a tisztelendő úr másolt.~– Ez? – felelt a jó úr 7293 2 | öltözöttt férfiak: nagy, masszív kerek kalapokban, széles 7294 1 | nyilván nem telhetett ki mástól, mint valami pokolbeli kóbor 7295 24| ha kegyelmed utánam jön a másvilágra, tudakozódjék felőlem; meglehet, 7296 7 | ragyogástól mosolygó arccal mászott fel az emelvényre, s vitéz 7297 6 | híresülni kezdett „Stabat Mater”-ét, gyönyörű érccsengésű 7298 2 | kijárást. Azt megragadta: „Mától fogva te vagy a hajdúk őrmestere, 7299 22| asszony az egyik szemével; a Matyusné szép kuvasz kutyáját meg, 7300 7 | Titanides Sámson emelgetett ott mázsákat, vasrudakat kezével, lábával, 7301 7 | emelgetett kő, mint egy otromba mázsáló vas.~De Viktor kezei nem 7302 7 | lenni a birkózóknál, kik mázsányi terhet erőtetés nélkül bírnak 7303 1 | mintegy tizenkét pislogó mécsecskét: azok ott a sorba felállított 7304 10| háznak kicsinyek a gondjai.~Mécses sem ég abban, mikor künn 7305 2 | pengő szemekkel s roppant medalionnal a közepén; mind valódi tizenhatpróbás 7306 1 | napfény csodájának kitéve; a meder közepén valami kettős boltozatos 7307 1 | eltűnt folyamág titokteljes medre, az évek előtt elsüllyedt 7308 20| uram.~Azzal odalépett a medvéhez, s megfogván annak gömbölyű 7309 20| ki ad helyette másikat.~A medvének nagyon szívére szólhatott 7310 20| mondott is neki valamit medvenyelven, ami hasonlított a köszönéshez; 7311 20| morogva és nyihogva, naiv medveséggel, mint valami lepirongatott 7312 20| félre a fejét.~– Hát ez a medvetalp mit akar itt a karomon? 7313 22| Egyik azt mondja, hogy medvetáncoltató, másik meg azt, hogy mameluk 7314 2 | címeket se el-, se fel-, se meg- ne vegyenek: hanem amint 7315 12| mélyebbre nyomja sudaraikat, meg-megcibálva dühösen, amelyik ellenállni 7316 2 | alatt, az Úr lábnyomától meg-megdobbanva. Mintha azt mondaná vele, 7317 16| neutrális szavazatot adott, meg-megijesztve Keresztúri jegyzőjét, ki 7318 18| hajóslegénynek, azt félkézzel meg-megkapta, és feltaszítá, s olyat 7319 1 | erősebb rengésben tört ki, meg-megkondultak egyszerre minden toronyban 7320 16| kálvinista jelöltet kívántak – megadatott nekik.~Ez kétségtelenül 7321 8 | Egy hét alatt Kálmán is megadta magát e rettenetes hódítónak.~ 7322 2 | második, harmadik napon megadták magukat az emberek a csapás 7323 3 | lelki vezére állandóul, megajánlották a papfizetést, fogadást 7324 24| hogy meg legyek alázva – megalázott embert látsz bennem; szegénynek 7325 23| mondanák az emberek, íme megalázták Malárdy Ferencet Gutai Thaddeus 7326 16| volt rajtuk a szégyen és megaláztatás. Szegény, becsületes ember! 7327 12| fekélyekkel, bélpokollal rakva, megalázva; most a gyönyör lankatag 7328 22| közeledik, meghajtsa a térdét, megalázza az orcáját.~– Tisztelem 7329 23| Élek én vagy meghalok, megáldalak-e vagy megátkozlak? De gondolj 7330 2 | nagyobb ezüstgombokkal volt megáldva, miként tagtársai, hanem 7331 3 | éppen vele szemközt kellett megállani. Onnan nézett rá büszke, 7332 2 | lépésnyi távolságra ért, ott megállapodának mind a ketten, s a zöldbeliek 7333 2 | tőle függ előremenetel és megállapodás; az ő szemöldökei igazgatják 7334 17| szellemet, hogy helyeden megállhass.~ 7335 13| ablakából nem parancsol; ott megállhat, és bebeszélhet akárki.~ 7336 22| leánya volt, a szép kis Lila. Megállítottam: „Ugyan lelkem, hova megy 7337 19| szóltak bele: „Ki vagy? Megállj! Őrjárat haladj!” Mint valami 7338 24| hát még midőn látták őt megállni Gutai Thaddeus ajtaja előtt, 7339 1 | futottak végig az utcákon, megállva, hogy visszaüvöltsenek az 7340 2 | látunk magunk előtt mind megannyi testületekben. Ne feledjük 7341 10| szivárványos csigateknőket, mikor megárad; egy kis lengő sajka oda 7342 13| A tavaszi levegő hamar megárt az embernek: patécsot, torokgyíkot 7343 21| fegyverzé le a dühödtet, csak megátalkodottságát növelte.~– Hiába példálódzik; 7344 18| templomukat; és azok őt megátkozák.~Ott állt a tér közepén 7345 24| Egykor én téged és családodat megátkozálak, és bizony átok volt az 7346 23| meghalok, megáldalak-e vagy megátkozlak? De gondolj arra, hogy egykor 7347 9 | mily büszkeségtől ragyog a megátkozottnak arca, és mily öröm hangzik 7348 8 | vont.~– Mégis kár volna megázni.~Viktornak volt egy hosszú, 7349 15| is elvetettük; nevetni és megbámulni való dolog volt a tudós; 7350 24| kér Malárdy Kálmántól, s megbánja, amit Gutai Thaddeus leányával 7351 19| kardjáról beszélni keserű megbántás volt rá nézve. Rögtön befogatott, 7352 23| szokása van, hogy mikor valaki megbántja, azt mindjárt egy szál kardra 7353 23| Malárdy bújjék el kihívó megbántója elől, és gyáva legyen akkor, 7354 23| harag, mellyel ő a leány megbántóját visszatorlotta, valami más 7355 15| mindazok; kiket valaha megbántott, lenézett, kiket részrehajló 7356 6 | asztalhoz ülnek, ki-ki rangja és megbecsültetése szerint, a jelentéktelenebb 7357 9 | ugyanannyi hold föld csak megbír, s felteszi Viktorról azt 7358 18| bevenni a jóból, mint amennyit megbírt, s bizonytalan kínjaiban 7359 5 | sehol, sehol. Mindenféle megbízásokat adtam, hogyha visszatér 7360 2 | fogadá az ajánlatot, mely a megbízatás nagy fontosságának saját 7361 21| ha irgalmába bevette, és megbocsátá bűneit.~– Pokolba van! – 7362 20| neki, ahogy szokás azoknak megbocsátani, akiket már eltemettünk.~ 7363 23| találkoznom, és nem fogom neki megbocsátni azt, amit az ellen vétett, 7364 20| halásszal együtt, megsiratá, és megbocsátott neki, ahogy szokás azoknak 7365 24| meg bűneinket, mint mi is megbocsátunk az ellenünk vétetteknek.~ 7366 1 | fel egyenesre a víz, s a megbomlott toronyórák újra meg újra 7367 18| régi rác temető.~Amiben megbotlott, az tán egy kiálló szobor 7368 15| protestáns is kandidáltassék. Ha megbukik is a szavazáskor, legalább 7369 21| bizonyára egy halállal mindent megbűnhödött.~A báró most még jobban 7370 13| inas szurtos pofáját, s megcirógatta a kutyákat, és jött befelé 7371 24| jámbor embert még azok is megcsalják. Kegyelmed szemei látták 7372 8 | És ha azt mondanám neked: megcsaltalak, midőn azt mondám, hogy 7373 3 | uram bölcs ember volt. Ő is megcserélte fegyverét.~– Tekintetes 7374 14| szerelme: az emberek nyelvét megcsípte a dér, hogy nem tudtak magyarul 7375 6 | tekintetre is volt miért megcsodálni.~Gyönyörű, magas, karcsú 7376 3 | bátran elő nem lép, s kardját megcsörrentve válaszol~– Mi deputációba 7377 22| mert ha meg nem mondod, megcsókolom az orcádat itt, az utca 7378 6 | falukon. Az egész szertartást megcsonkítja ez a baleset.~– Tekintetes 7379 10| választ.~– Igenis.~A lelkész megcsóválta fejét, s erőszakosan letört 7380 7 | küzdőtársa karját, a légben megcsóválva is szeme közé nézett annak, 7381 23| ilyeténformán sok derék fiatalembert megcsúfolt már, sőt többeket meg is 7382 16| törekvésük, őbenne lettek mind megcsúfolva; ő volt rajtuk a szégyen 7383 24| letekintett e fájdalomban megdicsőült arcra, olyan különös gondolata 7384 16| ív papiros, s ő kezdett megdöbbenni rajta; hogy ez egy kicsit 7385 7 | megnyilatkozása; azután megdöbbentek a veszélytől, melynek kiteszi 7386 9 | úgy elhalványul; szinte megdöbbenti a reá köszöntőt.~A későre 7387 5 | között: a szenior azért megdorgálta; Lőrincke pofon vágta a 7388 8 | friss vízbe, amitől teste megedződött; Kálmán nem tudott úszni, 7389 2 | mintha minden lépésnél megégette volna a talpát; szikár orcáját 7390 3 | rác temető helyén, és ott megegyezének egymás között: miszerint 7391 13| akiket e héten eltemettek, és mégegyszer annyi ágyban fekvő beteget, 7392 5 | Bajcsy uram találgatásait, megelégedve azzal, hogy mindegyik találomra 7393 4 | az, akinek szavára a hant megelevenül.~Azért ez ünnepnapot el 7394 1 | toronyban; a fiatalabbak siettek megelőzni az öregeket vékony csengő 7395 23| Visszavonulva élünk ezután, de megélünk; van még egy szép házam 7396 8 | öcsém? Ezt a mulatságot megemlegetnénk.~– Vagy kievezni a partra? 7397 5 | elbúcsúztassák fiától is, s megemlítsék, hogy térítse őt vissza 7398 7 | csinos alexandrinusokban volt megénekelve Hunyadi hős vitézsége, a 7399 3 | Óh, a papa nekem mindent megenged.~– De mégis jó lesz előbb 7400 3 | a tekintetes alispán úr megengedi-e a kisasszonynak, hogy azt 7401 2 | szívük szerinti imádságaikkal megengesztelni az Úristennek az ő haragját, 7402 6 | sor az anyai szeretetet megérdemelni ott, hol atyám nem volt 7403 14| tesznek mellette, hogy e fő megérdemelte koronáját ott is; e két 7404 12| mentségem nincsen, mindent megérdemeltem. Tudod-e ezt? Hiszed-e ezt?~ 7405 10| És megöl irgalom nélkül, megérdemlett halállal öl meg?…~– E találkozás 7406 2 | két derék férfiú szeméből megeredének a könnyek, és azután kénytelenek 7407 7 | hogy egy gyermekkori ígéret megérett arra, hogy teljesüljön. 7408 13| hogy mi az? De ő meglátta, megérezte, egy perc alatt felfogta, 7409 8 | legyőzött néppel. Elébb megérezteté vele, hogy nálánál minden 7410 9 | hogy mindennap várja atyja megérkezését. Ennek Malárdy örült. Nemcsak 7411 5 | tartani addig, amíg a flastrom megérkezik.~Miska inas visszajött a 7412 21| Tisztelendő Gutai Thaddeus uram megérkezvén Kassára, sietett az alispánt 7413 24| azt kívülről aláírásaikkal megerősíték. Azután félrevonultak mind 7414 10| tudtam meg. Egyúttal azt is megértettem abból, hogy az öreg báró 7415 24| A könnyes szemek pedig megértik egymást.~És azon az éjszakán 7416 7 | viszonza az ezermester megértve a naiv kívánságot. – Tessék 7417 14| minálunk.~Hosszú tél végén megérzi azt az ember, azt a jótékony 7418 24| visszakérjem tőlük, amit adtam, s megeshetik rajtam, hogy végső nyavalyámat 7419 13| hetven esztendő múlva is megesküsznek rá.~Bajcsy uram reszketett 7420 20| Thaddeussal. A tisztelendő úr megfeddé, hogy úgy elmaradoz tőlük, 7421 7 | rá? Azt senki nem bírta megfejteni, s növelte a bámulatot még 7422 11| felfelé, hogy a túlparton a megfelelő révnél jussanak át, most 7423 2 | feleségeiteket, s amennyi helyen megférnek, akkorát kerekítünk innen, 7424 3 | aki megostoroztatott és megfeszíttetett, s szegekkel és dárdákkal 7425 2 | rajta, prémes mentéje szinte megfeszült a hátán, s lábait úgy szedegette 7426 6 | kerülhette ki, hogy magasan megfizetett orvosi véleményadások által 7427 2 | e munkát Istennek, majd megfizeti nekem Isten. Tartja meg 7428 13| úr a táncoló sereg közé, megfogja fülénél fogva a nagyságos 7429 22| azután ő megragadta emezt, megfogták egymást mind a ketten, s 7430 2 | származhatott. Pár percig nagy megfontolással gondolkozék magában, akkor 7431 1 | szóra!” – a gonosz kísértő megfordítva kiáltá azt neki vissza: „ 7432 4 | porzót vakart rá a falról, s megfordítván a levél borítékát, ugyanazon 7433 16| reménylette is, hogy majd megfordul az arány: az ellenfél párthívei 7434 4 | égnek voltak emelve: azután megfordult, visszalépett a tornácra; 7435 13| kigyógyítottam. Mindjárt megfőzöm, csak egy kis bögrét kapjak.~ 7436 13| lefülelt, vizet forralt benne, megfőzte a pápafüvet, leszűrte csészébe 7437 13| jó herbatej; várjon, majd megfújom, hogy ne legyen olyan forró.~ 7438 4 | Boldog, ki tenéked e dolgot~Megfzeti, e méltatlanságot,~Ki öledből 7439 4 | miatt e termet rendesen meggörnyedt, e hajfürtök kuszáltak voltak, 7440 20| tisztelendő uramat igen meggondolatlan embernek tartom.~– Kérem 7441 10| hogy ki vagyok. Mielőtt meggondolhattam volna, mit feleljek, a báró 7442 12| hallgatott, és reszketett.~– Meggyaláztalak téged is, szégyent, bánatot 7443 18| ott az embert sötét este meggyilkolják, anélkül, hogy valaki segélykiáltására 7444 17| hiszen nincsen semmi baja; meggyógyul még.~– Hallgass! Nem hallotok 7445 22| hite.~Azért rendjén találom meggyónni egész lemondással, hogy 7446 23| hitükért, fejedelmükért, lelkük meggyőződéséért; de nem egy hitvány asszonyszemélyért! 7447 24| szenvedésekkel egy erős meggyőződésért; hogy ezt elfeledték a gyermekek; 7448 7 | viselünk, egész a politikai meggyőződésig. Én büszkeségemet találtam 7449 9 | egymás kezét azzal az erős meggyőződéssel mindkét részről, hogy milyen 7450 11| küzdésben a zajgó habokkal meggyőződhetett a két férfi róla, hogy aki 7451 12| körüllévő tárgyakat, és meggyőződik felőle, hogy ébren van. 7452 20| megint jobban kezdett róla meggyőződni, hogy egy őrülttel van dolga.~– 7453 7 | még felemelni. Mindenki meggyőződött róla, hogy az, amint valaki 7454 23| guzsalynyéllel, s üti a meggyszín frakkot hátul.~Amint azonban 7455 9 | fel; a táncterem csillárai meggyújtatnak, a zenekar, mely ebéd alatt 7456 7 | akkor is divat volt már meghajolni.~Az egész ebéd alatt tudta 7457 1 | amerre elhaladt, az élőfák meghajták előtte fejeiket, jobbra-balra 7458 21| ember mégis kénytelen volt meghajtani a fejét, mikor belépett 7459 24| az ő orcája előtt állok. Meghajtom fejemet. Legyen meg szent 7460 22| s aki hozzá közeledik, meghajtsa a térdét, megalázza az orcáját.~– 7461 5 | háromszegletű kalap; oly meghajtva viselte fejét, hogy szinte 7462 20| gúnyt űzzön belőle, az meghaladta a gonosznak azt a mértékét, 7463 9 | öreg bárótól, hogy akkor meghaljon, amikor éppen Viktor az 7464 2 | futott végig a városon, s aki meghallá azt, sietett a térre, mindig 7465 20| véletlenül megtaláltam, midőn meghallám tőle, mit vétett, midőn 7466 13| nagyasszony kíváncsi volt azt meghallani.~Bajcsy uram szép halkan 7467 10| én Uram és Istenem, ki meghallgatád a te szolgádnak panasztevő 7468 7 | fizessen érte, amiért azt meghallgathatja. Esze ágában sem volt senkinek 7469 13| másnak, de bolondabb, aki meghallgatja.~Azzal becsapta az ablakot, 7470 4 | te arcodat hozzám, hogy meghalljad, amit az én szívem keserűsége 7471 5 | Mákosné asszonyom szavát meghalljam!” – ami annyit tett, hogy „ 7472 20| hogy mikor egy prédikációt meghallott apjától, azt az ebédnél 7473 13| erős emberek egyszerre meghalnak; tudta név szerint mindazokat 7474 17| keresztyéni csendességgel meghalnom. Azt mondom, hogy oda ne 7475 24| elébb élned kell úgy, hogyha meghalsz, mosoly maradjon arcodon!~ 7476 5 | Hazamentek, lefeküdtek és meghaltak. Számtalanokat megölt ilyen 7477 21| és ártatlanon; akit, ha megharagított valaki, s azt hirtelen meg 7478 25| az ideállét.~Az ideállét meghatározta a szépség kígyóvonalát; 7479 13| hogy kedves komámuram – megházasodik. Én annyit sírtam álmomban: 7480 6 | bodorulatokkal együtt gazdagon meghintve hajporral, melyhez különösen 7481 10| tivornyáira jöttem elő, miken meghitt cimborái voltak jelen, akik 7482 2 | a „kis királyok” gyakran meghiúsították.~No, de azt énreám nem bízta 7483 7 | Minden ebbeli törekvés meghiúsult. A gyűrűnek ott kellett 7484 9 | is volt valószínű, hogy a meghívottak közül valaki otthon maradjon, 7485 10| hozzám, úgy hízelegtek, meghívtak magukhoz látogatóba, névnapra, 7486 9 | násznagyául Lánghy gróf volt meghívva, a környék leggazdagabb 7487 7 | neked, te idétlen gépész, te meghízott hústömeg – szólt tétovázva 7488 6 | hogy hódítson, de nem hogy meghódíttassék.~Az alispán fia, Kálmán, 7489 6 | tekintetre fel volt lázítva, meghódítva, ellene – vagy belebolondulva 7490 14| már az emberi szívek is meghűlnek, és a hazaszeretet csak 7491 1 | többé; hanem összebújtak meghunyászkodva, megsemmisülve és kiáltozák 7492 7 | buzogányt, mialatt Hugó Oszkár meghúzta magát egy szekrény mellé, 7493 20| odamenni, mert atyjának megígérte, hogy több verset nem ír, 7494 13| nyelni.~– No, nem meleg már: megihatja. Kóstolja csak meg.~– Nem 7495 22| amire egyik sem felelt. Én megijedtem, hogy itt most mindjárt 7496 20| Viktort ez a tréfa erősen megijeszté, amint megtudta, hogy az 7497 21| se mondjam róla, ami őt megilleti? Még gazembernek se nevezzem? 7498 6 | a kínálást, mint aki ezt megillető hódolatnak találja, s megszorítá 7499 3 | kérdé Hermina kisasszony megilletődve.~– Láttam bizony. Azután 7500 3 | kétségbeesés erős.~Az alispán megindulás nélkül hallgatta meg a kérelmet 7501 20| kocsisát leitatták ezalatt?~– Megindulok gyalog. Tanuló koromban 7502 21| háromszögletű kalapját, s megindult. Az ajtóból még egyszer 7503 4 | legények a parancsszóra megindultak szekercéikkel. Odabenn éppen 7504 6 | azt sem tudja, hogyan kell meginni, sem pedig azt, hogy részegségre 7505 2 | az emlékezetben, bízvást megírhatom a mostani ivadéknak, hogy 7506 4 | dixi, dixi. Amit írtam, megírtam. Ha holnap le nem hordatják 7507 25| alakjai önakarattal bírnak, s mégiscsak a költő lelkesülése által 7508 10| ad, amennyinél az emberek megismerhetik egymást, s holdvilágnál 7509 7 | szeretné azt a művet is megismerni, ha nem találkoznak-e felfogásaik 7510 7 | első fogásáról mindjárt megítélheté, hogy kivel van dolga? Mintha 7511 6 | szinte alkalmatlan is a megivásra; de csak issza azért, mert 7512 13| pokolnak.~– Ettől egyszeribe megizzad.~Izzadt szegény anélkül 7513 10| töredelmes szívvel, hogy megjavulok. Az öreg báró két kézzel 7514 12| ki ne lássék abból, s jól megjegyezve magának az irányt, mely 7515 17| elbámultak ez üdvözleten.~Mert megjegyzendő, hogy azon időben még nem 7516 6 | félvállról valami furcsa megjegyzést tett az öregúrra, Viktor 7517 14| bűvkör. Amaz átokmondó ember megjelenése a legfényesebb ünnepély 7518 9 | világ, s hogy a véletlen megjelenések nem mindig olyan véletlenek, 7519 10| mulatsága telt abban, hogy első megjelenésemnél mind belém szeretett ifjú 7520 10| de mármost ideje, hogy megjöjjön az eszem. Ígértem töredelmes 7521 12| megöleli, megcsókolja. – Megjöttél, itt vagy, valóban itt vagy, 7522 6 | úr egy tekintetével úgy megjuhászította. Ez mindnyájuk közös diadala 7523 22| alázatosan – szólt a nagyasszony megjuhászodott arccal –, tudom én, hogy 7524 16| Hugó Oszkár, amint egyet megkapott, aki Bajcsyra szavazott, 7525 7 | belékapaszkodott, ő hirtelen megkapta mindkét kezével annak jobb 7526 11| a vizek ítélő szellemei megkapták az áldozatot, akiért felzúdulának 7527 22| mindjárt emberhalál lesz, s megkapva az elbágyadt leányka kezét, 7528 4 | a nagytiszteletű úr rég megkeresztelte őket, személyleírással ellátta, 7529 10| előkelő család kisasszonyait megkérette velem.~– Őrültek, és semmirekellők! 7530 21| rabolni; valami goromba kamasz megkéri, elveszi, fejére teszi azt 7531 5 | de nem tágított.~– Majd megkerül. Majd visszahozza a púpos 7532 21| képes volt Thaddeust nagyon megkeseríteni.~Hanem hiszen messze van 7533 5 | mely élte napját gyakorta megkeserítette, nemegyszer hozta arra a 7534 5 | elszöktetett kisasszonyok, megkezdett válóperek sohasem fogytak 7535 12| egy homokhatárt talál, azt megkezdi; beteríti vele száz ölnyire 7536 4 | mondott nekik~– A gyűlés megkezdődött, amíg vége nem lesz, addig 7537 1 | egyet”.~Az éji őrök megint megkezdték körjáratukat; csak az óraütésre 7538 6 | is módi, úri asztaloknál megkínálják vele elébb az embert, azután 7539 2 | küldeni.” S most már az elébb megkínáltak is mindnyájan ajánlkoztak,