| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Az elátkozott család IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
7540 12| Hermina egyedül van.~Halkan megkocogtatá ablakát. A leány felébredt 7541 2 | Végre Mészáros János, a megköpönyegtelenített hajóslegény, ott állván, 7542 21| azt hitte, hogy ez most megköszönni jött hozzá azt az erélyes 7543 7 | arca volt az, ki büntetését megköszönő rabot lát maga előtt.~– 7544 18| főispánnál estély van, odahívták, megköszönte, nem megy; azt üzené, hogy 7545 10| ifjú báró külsejéhez; azt megkötözték, kocsira tették, s beszállíták 7546 9 | házassági szerződményen, úgy megkötözve abban az ifjú vőlegényt 7547 16| hír volt.~– Én alázatosan megkövetem; nekem az a szerény véleményem 7548 16| Malárdy szavazatai lassankint megközelíték Bajcsyét; ez utóbbi szavazatai 7549 14| távolában ott ragyogott a megközelíthetetlen Malárdy-kastély, melynek 7550 20| hogy a tengely az egymást megközelítő fákba ne ütődjék, néhol 7551 12| tűzhely mellett áll és főz, megkóstolja, mit főz, cibereleves. Sohasem 7552 6 | hatvan; a kort nemigen lehet megkülönböztetni; az öreg ifjú Toholnai Alfréd, 7553 1 | emberi kéz hatalmának vége.~Megküzd az ember a tűzzel, a viharral, 7554 13| a tisztelendő úr odakinn megláncolta erős vasbékjóval a Lőrinckét, 7555 20| ha most itt egy kertész meglát bennünket – gondolá magában 7556 23| ígérkeztem.~– Óh, bizony te azt megláthatod majd máskor is; lásd, odakinn 7557 12| majd reggel az emberek, ha meglátják ezt a szép munkát; a falu 7558 16| történnek, eltávozom; de ti meglátjátok – hogy mégis a csizmadiamester 7559 2 | fekete gombokkal, hogy akik meglátnak bennünket, elmondhassák 7560 1 | egy része hazatért házait meglátni, családját összekeresni, 7561 10| sem tudott venni, hogy őt meglátogassa: az folyvást külföldön lakott, 7562 17| legyetek erősek! Amivel Isten meglátogat, azt el kell viselnünk erős 7563 20| mindennapi ember örömét, meglátogatja a mindennapi ember bánatával. 7564 15| ismerősökre, írástudókra; azok is meglátogatták hetivásárok alkalmával a 7565 22| hogy én bizony egy kicsit meglátogattam délután a Tóth Jánosné komámasszonyt; 7566 23| találkoztam vele, amint meglátott, visszafordult, s lement 7567 6 | a szájnak, meddig szabad meglátszani a fogaknak, összehúzódni 7568 16| szívdobogása szempilláikon meglátszik, kékült szájjal susogják 7569 20| sem mozdult meg, mikor őt megláttam; pedig azt mondják, hogy 7570 19| cselédje.~Az orvos és lelkész meglátva Malárdyt, eléje jöttek, 7571 23| ifjú fagyosan.~– Az nem fog meglenni!~– Az imént beszéltél atyám 7572 22| volt, mely nem engedte a meglepetéseket észrevétetni.~– Azért törekedtem 7573 23| Bajcsy észrevette Malárdyné meglepetését, készen is volt rá.~– Bocsánatot 7574 7 | költeményeket ír.~Az alispán bosszús meglepetéssel tekinte Viktorra, ki egészen 7575 12| hadd emlegessék.~Ismét meglepi az álom, nem oly nyugtalan, 7576 23| köhögését hallotta; szerette meglepni olyan ételekkel, amiket 7577 7 | tekintének az ifjúra; először meglepte őket a merész vállalkozás, 7578 22| erős taszítás miatt, úgy meglökte az a derék fiatalember, 7579 20| Kadarkuthy furcsa ember; ez sokat megmagyaráz, s fölmenti az embert attól, 7580 16| még a győzelem esetére is megmarad az a szégyen, hogy egy Malárdyval, 7581 3 | kötelességem láncol; a bűnösök is megmaradhatnak ott, ahova büntetésük zárta. 7582 21| maradjon meg neki az, amije még megmaradt: csak egy fia van már Malárdynak, 7583 3 | végrehajtassék. Én, íme, megmaradtam azon a helyen, ahova engem 7584 11| te szent nevednek, hogy megmentéd őt a gyalázattól, és soha 7585 3 | beszéddel és a kisasszonyka megmentése által az engedélyt kieszközlé: 7586 24| halálra keresőnek, hogy megmentse általa Malárdy gyermekét, 7587 16| elég űr, befogadni azt a megmérhetetlen gondolatot, hogy ő azon 7588 12| elég idő azt gondolattal megmérni, átérezni, eliszonyodni 7589 7 | vett elő, s tetőtől talpig megmérte az atyafi testi hosszúságát.~– 7590 6 | családot, nem első tekintetre megmondhatná-e, mi lakik azon ruhákon belül? 7591 16| terembe; nem azért, hogy ezt megmondja, hanem hogy a tréfás torzképeket 7592 24| lelhető; de a miskolci vásáron megmondják a szénégetők, hol van; ennek 7593 24| azért jöttem hozzád, hogy megmondjam, íme örülj.~– Hogyan örülnék 7594 10| magad!~Lőrinc hallgatott.~– Megmondom én. Amidőn játékot űztél 7595 4 | baja van, hanem vizet kért, megmosta szemeit, hogy senki se lássa 7596 6 | aki a helyéről nem szokott megmozdulni, ekként biztosítva Eudemiát 7597 1 | midőn haragodnak dicsőségét megmutatod a te földi férgeidnek!…~ 7598 5 | tanul, hát jól tanul. Nekem megmutatta a nagytiszteletű úr, hogy 7599 10| váltogatni, miket az öregúr nekem megmutogatott.~– Tehát éppen helyébe illettél.~– 7600 4 | asszonyság volt, hogysem azért megneheztelt volna, sőt inkább azt a 7601 22| kiáltani nem tudott, hanem csak megnémult, és nézett rá vissza. Az 7602 9 | megvetéssel nézett le a megnevezettre, kinek kezét még folyvást 7603 22| hosszú is hozzá; azt bizony megnézi minden ember, még a gyerekek 7604 3 | Hátra sem tekintett, hogy megnézze: mi volt az. Mit törődik 7605 10| üdvözölni; magasztaltak, hogy megnőttem, mennyire hasonlítok az 7606 7 | nemzeti büszkeség szilaj megnyilatkozása; azután megdöbbentek a veszélytől, 7607 7 | komédiára.~A testerő hatalmas megnyilatkozásai mindenkor gyönyörködteték 7608 1 | ahol a föld keresztben megnyílt, át a házsorokon, egy erős 7609 4 | csapszékeket és boltokat megnyitni, sem a piacon árulni; ez 7610 21| ez öröme, ez reménye, ez megnyugvása. Óh, idején van imádkozni 7611 12| haragszik azért. A hánykódottak megnyugvást találnak az ő nevében, hadd 7612 10| követtél el nevében? És megöl irgalom nélkül, megérdemlett 7613 12| odamegy nejéhez, és azt megöleli, megcsókolja. – Megjöttél, 7614 23| akarod öletni magadat, hogy megölj engem.~– Az megtörténhetik – 7615 8 | szükségnek új tért nyisson, s megőrizze a költő lelkét a veszélyesebb 7616 3 | Megváltóm testénél, aki megostoroztatott és megfeszíttetett, s szegekkel 7617 2 | molnárok között már nagyobb a megoszlás hit dolgában, de öltönyük 7618 9 | hivatalos: egy öregember, időtől megőszült, homlokán kihullott hajjal, 7619 5 | András uram alkalmasint megpálcázta volna azt a vakmerőt, aki 7620 4 | hazamehetett mindenki.~Amit Malárdy megparancsolt, azt véghez is tudta vitetni.~ 7621 21| Kadarkuthyt hivatalosan megpirongatták, amiért a törvényhatóságot 7622 15| írástudói azon célból, hogy megpróbálják: vajon lehetne-e még magyar 7623 6 | átment a kápolnaterembe megpróbálni az orgonát. Az első hangfutam 7624 17| napjait, vedd ezt is az Úr megpróbáló látogatásakint. Minket boldogabb 7625 7 | állva maradjon?~Hugó Oszkár megpróbálta, s szépen feldönté a széket.~ 7626 7 | mondja ezt kegyed! Ezzel megrabolnám Kálmánt, a legkedvesebb 7627 20| házigazda észrevéve, hirtelen megragadá kezét, s szívesen megrázva, 7628 23| mert most mindjárt úgy megrakom két oldalra ezzel a guzsalynyéllel, 7629 2 | atyamesterének jobbját, s megrázá azt szíve szerint.~Kanál 7630 20| megragadá kezét, s szívesen megrázva, igaz barátságos hangon 7631 7 | felsikolt, odakintenek, a leány megrémülve néz bal kezére: a gyűrű 7632 7 | őket a merész vállalkozás, megrendíté a nemes dac, a nemzeti büszkeség 7633 16| nevét mondta ki.~Ez annyira megrettenté Hugó Oszkárt, hogy ijedten 7634 3 | akarnak?~A jó urak máris megrezzentek, s készek valának elszéledni, 7635 21| szenvedélyek lódarazsa elől megriad, s bősz dühében eltépve 7636 7 | a szépet, amivel mindig megríkattál, meg azt a másikat, amit 7637 9 | véletlen ezt a határidőt is megrövidíté. A harmadik nap reggelén 7638 10| és az átokviselőből! És megrontád mind a kettőnek családját, 7639 4 | születendő gyermeket is megrontsa; oly átokkal, mely félelemtől 7640 7 | divertissements között találta, hogy megropogtatta csontjait; hisz ez valóságos 7641 3 | szokása, hanem ahelyett megsejté a Bajcsy András uram órazsebéből 7642 1 | összebújtak meghunyászkodva, megsemmisülve és kiáltozák Isten nevét, 7643 6 | hogy a derék hadastyánt megsértené.~– És lám, az én atyám mégsem 7644 24| védelmezte a lányt, a bántót megsértés az a bántó volt pedig Kadarkuthy 7645 23| Ő engem megsértett.~– Ha megsértette, menjen a szolgabíróhoz.~ 7646 17| nyögé a szomorú ember–, megsimított már engem a guta tetőtől 7647 7 | hogy a síró ifjú fejét megsimogassa vele, de azt is abbahagyta. 7648 20| az öreg halásszal együtt, megsiratá, és megbocsátott neki, ahogy 7649 23| bevégezni; ha elesel csatában, megsiratlak, megtisztelem halálodat, 7650 20| de senki sem fogja jobban megsiratni, mint kegyelmed maga. Hagyja 7651 22| és fia, a deli ifjú; két megsiratott halottja…~Hiszen nem peng 7652 20| ellen vétett; de szívében megsiratta; de együtt szenvedett vele; 7653 24| meghalni egyetlen fiát, és megsiratták őt; sőt még tán most is 7654 23| többet, mert én leforrázom, megsodrófázom; s akkor aztán mehet elégtételért 7655 24| esett le szívéről. Annyit megsúgott sejtelme, hogy ez a haldokló 7656 5 | átszólítá magához Lilát, megsúgta neki, hogy ismét útra fog 7657 21| rettenetes az: egy embernek fejét megsújtani az Isten átkával, s nem 7658 24| marad, és én nem tudom őt megszabadítani, mert azt mondja, hogyha 7659 21| halálhírét terjesztette, hogy megszabadítsa a büntetéstől, a bosszúállástól; 7660 7 | nézi e hisztriói tréfát.~A megszabadult atyafi bőgve jött le a színpadról, 7661 8 | szólt Viktor, a dalt megszakasztva.~– Nem – felelt Hermina, 7662 6 | kötelességeket, s nagyon megszámlálta vendégeit, hogy mindnyájan 7663 9 | jó szelíd Kálmánját úgy megszégyeníté, hogy azokat a gyönyörű 7664 10| gyakoroltál, midőn Malárdy fiát megszégyenítéd? Hogy apját lekötelezd, 7665 20| Amaz ünnepélyen vallott megszégyenítés után nem ment többé Kálmán 7666 7 | született arra magyar, hogy őt megszégyenítse, nincs már a magyar karjának 7667 16| egy-egy gyönge szívű ember megszégyenlette magát, mikor azt kérdezték 7668 21| lehetett; szépségét valami megszentelő bűbáj emelte emberfölöttivé; 7669 6 | valamit mondani?~Vasasdy úgy megszeppent a fenyegető tekintettől, 7670 10| pazarolt, hogy mindenki kegyét megszerezd. Utálatos alakjáték!~Az 7671 20| egy gyilkost, gyújtogatót megszöktet, az okosabb dolgot cselekszik, 7672 24| tréfát követte el, hogy megszökteté menyasszonyát a Malárdy-kastélyból. 7673 6 | néphez.~Azonban a csengettyű megszólal; szerencsénkre, mert már 7674 15| nyomatékos akciókra használva megszólala, modván:~– Justum ac tenacem 7675 12| mosolyra nyílnak, végre megszólalnak: „Látod, élek, itt vagyok, 7676 16| idejönnie, miért kellett megszólalnia? Ha otthon marad, senkinek 7677 3 | tetőtől-talpig nézte a hívatlan megszólalót, azután nyugodtan pillanta 7678 7 | színpadig, s egyszerre csak megszólalt:~– Hallod-e, te muszka! 7679 4 | mindennapi csoda”, hogy amint megszólaltak, egyszerre egy dolgot mondott 7680 11| sarkantyú előtt elhaladva megszólítá a lelkészt, hogy ott vigyázzon, 7681 6 | elájuljon erre a familiáris megszólításra, hogy őt egy ilyen zöldhajú 7682 6 | helyet őméltóságának!~A megszólított fiú összerezzent e szóra, 7683 8 | azelőtt zavarba jött, ha megszólították. Malárdy arcán meglátszott 7684 9 | hogy ezért az egész világ megszólja, elítéli őket, s vagy azt 7685 22| bizonyosan minden embert megszomorít; kicsinyt avagy nagyot.~– 7686 16| mosolygással tekintgettek a megszomorított atyafiakra, akik az első 7687 5 | Bajcsy uram nem hagyta magát megszomoríttatni. Kissé reszketett a hangja, 7688 20| szofizmákkal őt nem lehetett megszorítani.~– Nagyságod egy személyt 7689 3 | Azután még sír is, mikor megszorítják.~– Hol van az? Hol látta?~– 7690 9 | Hermina némán sóhajtott, és megszorító vőlegénye kezét.~– Nézz 7691 9 | ugyan az ünnepélynek, de megszorítólag hatna az alsóbb rangú Malárdy 7692 3 | odabenn járkálni valakit.~A megszorított őr erre puskájához kapott, 7693 4 | felelt neki:~– Hogy e ház megszűnjön ház lenni…~Akkor előlépett 7694 22| valamit segíthetek, nem fogom megtagadni az indultusomat.~– Óh, bizony 7695 12| vizek fenekét, minden izma megtagadta tőle e halálra vivő szolgálatot.~ 7696 4 | A városbeli ácslegények megtagadták a szolgálatot ennek végrehajtására. 7697 23| s ami jövedelmünk van, megtakarítok belőle évenkint még ezer 7698 23| városban, a begyűlt pénzt megtakarította szépen, baromfira sohasem 7699 7 | zsebóra az ő zsebében lesz megtalálandó.~A függönyön túl hármas 7700 20| arra jobb felé, ott majd megtalálja az istállókat, kösse be 7701 20| Lőrinctől valami kis jegyzéket megtalálni. Azt elvivé Thaddeusnak.~ 7702 10| Thaddeus uramnak és az ő megtalált fiának, a gézengúznak.~A 7703 19| senkit. Vaktában tapogatózva megtalálta az előszoba ajtaját, ott 7704 20| egyetlen gyermekemet véletlenül megtaláltam, midőn meghallám tőle, mit 7705 23| harcias asszonyság találja megtámadni egy szál guzsalynyéllel? 7706 23| Kálmán úrfival. A báró durván megtámadott egy fiatal, ártatlan leányzót; 7707 15| bátran előállt, s egyik kezét megtámasztva ököllel az asztalra, másik 7708 8 | fuvolával lepte meg őt, s megtanítá egy könnyű, de gyönyörű 7709 20| gyermeket az első imára megtanítsunk; a mi fennhéjázó szemléletünk 7710 4 | a külön templomba járók megtanulták egymást szeretni.~Ime ennyi 7711 12| fölemelkedik könyökére, megtapogatja a körüllévő tárgyakat, és 7712 11| rajta kétszer.~Thaddeus úr megtapogatta a kötelet: jól rá van-e 7713 7 | Sámson mutatványait mindenki megtapsolá, aki félórával elébb Kálmán 7714 6 | hangot ő adott, azt kelle megtartani mindenkinek. Mindamellett 7715 15| legalább meséit és tradícióit megtartja, de mi azokat is elvetettük; 7716 4 | közül, és azokat továbbra is megtartották, pedig hiszen már Isten 7717 7 | közel viszi az embert a megtébolyodáshoz.~E kínos bódulásból csak 7718 14| és emberi szívnek, hogy megtelik vele minden bimbó, minden 7719 12| vonult el vonásain, szemei megteltek könnyel, még szólni akart 7720 10| lovagoltam a nyakukon, hogy megtéptem a bajuszaikat, milyen ruhám 7721 22| benne.~– Sőt a kígyó is megterem.~– De ugyebár, oda már nem 7722 7 | bizalmával, hogy Kálmán megtérítését bízza reám – szólt Viktor 7723 20| vállalja, s a tett károkat megtérítse.~Így érkeztek a kastély 7724 1 | vetének a roppant teremben, megtért a bizalom is a szívekbe, 7725 7 | is fog tán sok ideig; de megteszem ez áldozatot kegyed aggodalmáért 7726 17| nem is lettem volna. Ugye megteszitek azt szegény boldogtalan 7727 4 | erre az útra. Már egyszer megtette azt, mégpedig olyan társaságban, 7728 17| több borbélyra szükségem. Megtettem a testamentumot, ott van 7729 3 | nem szabad. Az alispán úr megtiltotta ezen az omladékos helyen 7730 23| elesel csatában, megsiratlak, megtisztelem halálodat, azt mondom, méltó 7731 21| ilyenformán nem annyira megtisztelő elnevezés, mint amennyire 7732 4 | partjaikon, a kutakban ismét megtisztult az iható víz, a földingások 7733 5 | iskolai fiatalság néha-néha megtöri azáltal, hogy a cigánymezőn 7734 5 | fia volt-e az?~A lelkész megtörlé szemeit, s azzal összekulcsolt 7735 23| makrancos kisfiúkat szokás megtörni, midőn annak élete forgott 7736 7 | végezte a hókuszpókuszt, megtörte a gyűrűt mozsárban, beletömte 7737 23| hogy megölj engem.~– Az megtörténhetik – felelt vissza a fiú.~– 7738 7 | véletlen találkozások gyakran megtörténnek a költőknél.~Kálmán hirtelen 7739 2 | zsebkendőiket, és szemeiket megtörülgetni, s akként kezdeni a dologhoz.~– 7740 18| vége sáros volt, Malárdy megtörülte azt keszkenőjével, s nem 7741 3 | dolga kiállani a rájuk ítélt megtorlást, az én dolgom őrködni fölötte, 7742 3 | De mégis jó lesz előbb megtudakolni tőle; tudja a kisasszony, 7743 20| tőle, mit vétett, midőn megtudám, minő igazságtalanság történt 7744 19| most is minden időváltozást megtudattak vele; azért vénségében rozsdás 7745 23| volna rá nézve a hír, ha megtudná, hogy bálványozásig szeretett 7746 22| szerencsétlenséget nekem kell megtudnom legelőször…~– Már megint 7747 6 | egy tisztújítás, s akkor megülheti ezüstmenyegzőjét az alispáni 7748 1 | amint a sziget gátjaiban megütődött, felemelte tajtékzó gerincét, 7749 6 | szerzetest sajátkezűleg megütögetett, mely rosszaságának sajnosabb 7750 23| fel tudta fogni.~– Valóban megütögette a bárót, s az idáig rendjén 7751 15| akkor is felébredsz újra, s megújítod létedet.~Mindezek ugyan 7752 3 | vissza nem vonom azt, sőt megújítom újra, s ha szenvednem kell 7753 4 | egy egész hét a veszély megújulta nélkül. Akkor a merészebb 7754 5 | csinál titkot. Hála Istennek, megvagyunk – ez a felelete a „Hogy, 7755 17| tekintetes uraságodat e megye megválasztá első alispánjának! Meg vagyunk 7756 22| a dolgok rendje magával, megválasztották a kandidált csizmadiacéhmestert 7757 15| egy kálvinistát tűz ki; megválasztván e célra a legeszesebb, legtapasztaltabb 7758 23| kétségbeesett helyzetét megvallani neje előtt.~A derék asszonyság 7759 13| asszonyom saját vérével is megváltana, ha lehetne. Most pedig 7760 24| ismétlé újra a kiszenvedett megváltó végszavát. – Beteljesült 7761 3 | testemet drágábbnak az én Uram, Megváltóm testénél, aki megostoroztatott 7762 20| látták; gyermekek nagyon megváltozhatnak.~A szerencse is kedvezett 7763 5 | legyen.~Azóta sok minden megváltozott a nap alatt. A kisváros 7764 2 | Istennek.~És akkor szemeivel megválván az égtől, visszafordula 7765 13| hogy tehát itt marad, és megvárja, míg hazajön.~S azzal leült 7766 13| a hahotát.~A nagyasszony megvárta, míg abbahagyják, s mondta 7767 5 | nyomorult nő homlokát, gyöngéden megveregette a hátát is.~– No, de ne 7768 8 | hidegen, amilyen mosolygás megveri az embert.~– Kisasszony, 7769 24| Malárdyra; ha lehet szemekkel megverni, úgy bizonyára lehet meg 7770 24| őt megátkozá, mely őt úgy megverte, és megszorítá azt.~A lelkész 7771 23| hetvenkedőt, a kötények bajnokát megvetem, nyomorult, haszontalan 7772 16| sápadt orcájáról; ha e megvetett ember, ha e kigúnyolt nép 7773 18| de ő nem hallgatott rá; megvetette a könyörgők kérelmeit; kigúnyolta 7774 7 | találtam hivatalomban mindig; ő megveti a hivataloskodást; énáltalam 7775 16| A nemesek legbüszkébbike megvetően fordul el tőlük, s keserű 7776 21| az ész józan kocsisságát megvetve, a szenvedélyek lódarazsa 7777 4 | valaki ellen, a szekerce megvillant jobbjában, s egy erős csapással 7778 1 | nevet adtak.~Mikor e nap megvirrad, minden lélek, minden felekezet, 7779 4 | tartottak beszédeket, s megvivátozták egymást; a két követ délutáni 7780 12| meztelen madárkák a földön; megvizsgálja sorról sorra, kinek a házteteje 7781 5 | beletömött, mikor aztán ez is megvolt, akkor odaszólt Mákosné 7782 4 | is, hogy mit beszélnek. A megyegyűlés nagy terme ajtajánál röviden 7783 2 | igazgatják a szónoklatokat a megyegyűlésen; az ő „favora” és „fastusa” 7784 18| ház tűnt szemébe. Míg a megyeházat építették, ott lakott ő 7785 22| utcai kis házból a nagy megyeházba átköltözött, szinte minden 7786 18| hallaná emlegetni.~Pedig a megyeházban sem lehet maradnia. Azzal 7787 22| Bajcsy uram sarkantyúja a megyeházi folyosók márvány kockázatán, 7788 22| tisztviselője nem volt a megyének, mint Bajcsy uram.~Sokan 7789 8 | kiterjedtek, s érdekei egy egész megyét foglaltak össze.~Az alispán 7790 20| visz.~– Tehát éppen jól megyünk.~– Csakhogy ilyenkor ott 7791 20| atyámfia az Úrban, vajon jól megyünk-e ezen az úton őnagysága kastélyához?~– 7792 15| Bajcsy uram nem hagyta magát megzavartatni. Igenis, bátran előállt, 7793 6 | haja, mely őszülés fejében megzöldült, hátrafelé van simítva, 7794 23| bekanyarodott, az ablakot belül megzörgette valaki rá. Feltekintett: 7795 23| odakinn most rajzanak a méhek; te azokkal úgy szerettél 7796 17| Megyercsi utcán, hogy szekér nem mehetett végig.~Bajcsy András uram 7797 20| bejelentés nélkül! Hogy mehetnék én a nagyságos báró úr szobájába 7798 2 | találkozókat: „Harangoztak már, mehetünk”.~Ilyenkor olyan rosszul 7799 2 | Hampel Kristóf uram oly melegbe jött, hogy kirántva tubákszín 7800 14| Hogyne volna kedve a napnak melegen sütni, mikor sugarait ilyen 7801 24| fölött, és te nem érzed melegét. Az a te leányod, Lila…~ 7802 14| közelgő tavasznak; a nap melegíteni kezd, ittamott zöld fű támad 7803 14| élt, szóval, színnel és melegségével hirdeté, hogy itt a tavasz.~ ~ 7804 12| alá, s leheletével elkezdé melengetni csendesen.~– Most már tudod, 7805 6 | csúfságra hagyta kicsüngni egész melle közepéig; más embertől ezt 7806 2 | szögkemény hajáról, s két kezével melléhez nyomva azt, felsóhajta, 7807 21| percben halkan félig kinyílt a mellékszoba ajtaja, s egy pillanatra 7808 4 | alispán nem jött ki.~Ő a mellékszobaajtón át a választottakkal együtt 7809 23| erőszakosan betuszkolva őt a mellékszobába, rázárta az ajtót, és a 7810 19| sötétségben hallá, hogy a mellékszobában valaki csendesen sír; oda 7811 24| porban. Most jer, és feküdjél mellém te is.~A nemes úr alig bírta 7812 6 | az aranyos áttört szövetű mellény alatta, mely csípőjén alul 7813 20| sarkain, s kezeit bedugva mellénye zsebeibe.~– Azt tenném.~– 7814 20| minden gombot lenevetett a mellényéről.~Ezért azután elnevezték 7815 3 | kinyújtott ujjahegyével annak mellét érinté, csattanó hangon 7816 12| volt az egész. Itt vagyok melletted, karod fejem alatt, arcom 7817 7 | tekinte rá, de Viktor felkelt mellőle, s csak annyit felelt:~– 7818 9 | e szavakat: „Menj, fuss mellőlem, vesd el jegygyűrűmet, hányd 7819 9 | befolyása mellett könnyen mellőzni lehetett, híres ügyvédek 7820 7 | ellenkezőleg tudom; én igen szép méltánylással hallottam azokat említeni; 7821 15| technika kívánt leginkább méltánylatot, sőt végre a társulat annyira 7822 15| hogy a protestáns feleknek méltányos azon kívánságuk, miszerint 7823 20| fennhéjázó szemléletünk előtt méltatlan feladat az, hogy egy ember 7824 13| S énnekem nem mondják! – méltatlankodék a jó asszonyság; – pedig 7825 10| miket benned a természet egy méltatlanra pazarolt, hogy mindenki 7826 6 | kő látszott lehullani.~– Méltóságod ért az orgonához?~– Sokszor 7827 16| karok és rendeknek, hogy méltóztassanak szavazni menni.~Lesütött 7828 20| Nagyságod egy személyt elfeledni méltóztatott, akinek igenis nagy kifogása 7829 21| hosszában egy régibb, de mélyebb vágás forrása volt látható, 7830 12| hajolhatunk alább”, de ő még mélyebbre nyomja sudaraikat, meg-megcibálva 7831 12| apjától elítélt fiú a Duna mélyébe. Elbúcsúzott egy szóval 7832 1 | rohannának végig a föld mélyében, egy hömpölygő dördülés 7833 3 | őrtálló hajdút, aki egy ajtó mélyedésébe húzta magát biztonság okáért, 7834 7 | volna át karjait, oly erővel mélyedtek Viktor ujjai az atléta vastag 7835 23| ördögszarvait egész a szívem mélyéig? Hogy azt mondanák az emberek, 7836 3 | szobákba kellett áthelyezni, melyeknek vastag, tömör falai nem 7837 6 | illeni a kifent bajusz, melyért is azt a finomabb ízlésűek 7838 6 | gazdagon meghintve hajporral, melyhez különösen nem akar illeni 7839 6 | az öntudatos mosollyal, melynél ki van szabva, mennyire 7840 2 | odaveté azokat a köpönyegre, melytől hátralépett, s prófétai 7841 22| merném elmondani.~– Valami mendemonda lesz megint.~– Saját szemeimmel 7842 1 | A föld nem adott többé menedéket, a vizekhez kellett folyamodni.~– 7843 1 | visszakapta szavát. – Nem volt menekülés. Az emberek nem láttak szabadulás 7844 1 | műhelyek, a halászok bárkái.~A menekülést kereső nép megrettenve látá, 7845 20| bírói zárt, akkor, hogy menekülhessen, kibocsátotta Viktor anyai 7846 2 | sátorajtókhoz a csónakokat, hogy menekülhessenek, ha ismét véletlenül jön 7847 8 | álló hintókat, mik a partra menekvő csónakosok elé siettek. 7848 6 | a templomi szertartásra menendők.~A csengetés után ijedelmes 7849 2 | csatlakozott a búcsújáró menethez, ott volt legszomorúbb a 7850 21| mondásának ez volna a logikai menetrendje. – Tudja, hogy kivel van 7851 7 | Felkelt székéről.~– Mi menjünk addig pipázni – szólt Vasady 7852 2 | ha az alispán elé kell mennie, kétségtelenül recidivázik.~ 7853 7 | messze kellene példákért mennünk.~Malárdy szívét annyira 7854 3 | moraját, a bosszúálló föld mennydörgését; hallják, mint rázkódik 7855 1 | egyszerre… E pillanatban, mintha mennydörgő szekerek rohannának végig 7856 1 | a legmagasabb épületek mennydörögve dűltek össze, a kábító zuhanatban 7857 23| piacra összegyűlt adosságai mennyiségét, az emberek elszörnyedtek 7858 7 | okádni vissza s véghetetlen mennyiségű szalagot húzni ki orrából, 7859 5 | elsiratott és eltemetett, ki mennyiszer kiállta.~Nem kevesebb kedve 7860 2 | becsületes úriember azzal menté ki magát, hogy neki ugyan 7861 2 | Megyercsi utca felől, mind kék mentedolmányba öltözöttt férfiak: nagy, 7862 2 | szedett torkú csizma lábukon; mentéiken nemcsak szép filigrános 7863 6 | dolmányán, a nő ősmagyar mentéjén, a lányka divatos uszályán, 7864 2 | férfiai ellenkezőleg zöld mentéket viselnek, zöld nadrágot 7865 6 | iránt, közönyös a kurta mentékhez; mikor a szegény nemes rokon 7866 10| hagynom, egyenesen őhozzá mentem üldözőim elől.~– Mondd, 7867 20| megmondtam kendnek, hogy az én mentém nem olyan, mint a kendé: 7868 10| alatt.~– Mivel tudod magadat menteni? Van-e szavad, melyet védelmedre 7869 22| rajta nyusztprémes panyóka mentével; jobb kezében tartotta kócsagos 7870 12| üldözött lettem, és semmi mentségem nincsen, mindent megérdemeltem. 7871 12| szörnyű vádak helyett egy mentséget, egy vigasztaló szót.~Lőrinc 7872 22| is a magam bajában, isten mentsen meg: azzal nem fárasztanám 7873 2 | érteni a derék ácsmestert, mentül jobban iparkodott az magát 7874 6 | flattieren: madame für eine menüett zu engagieren?~– Wenn monsieur 7875 9 | jószokás szerint egy kecses menüettel nyittatik meg a tánc; azzal 7876 9 | amint a lejtő párok járták a menüettet, odalépett egyenesen közéjük, 7877 9 | homályos szemekkel tekinte menyasszonyára, mintha még egyszer figyelmeztetné: 7878 9 | számukra a vőlegényből, menyasszonyból.~Minden fájdalom közt legnagyobb 7879 9 | érkezett meg Bécsből, s Hermina menyasszonyi köntösén félben kellett 7880 9 | el jegygyűrűmet, hányd le menyasszonykoszorúdat a földre, mert jaj neked, 7881 9 | Fehér selyemruha volt a menyasszonyon, drága tűhímzéssel, széles 7882 17| akarta nyújtani a lábát.~Két menyecske-lánya volt mellette; azok sírtak 7883 9 | A menyegző~Két nap múlt el ez emlékezetes 7884 19| Malárdyra nézve.~Ama gyászemlékű menyegzőéjszakán gonosz összekoccanása volt 7885 9 | mostohaanya”. Késő is volna már.~A menyegzőnek meg kelle történni; semmi 7886 4 | már egy, akit Gáspárnak, Menyhértnek, Kristófnak vagy mi a csodának 7887 14| megye tisztviselői.~De hát mer-e a népkegy Malárdy ellenében 7888 22| hajuk szála is az ég felé meredezett, s még ő szidta az embereket, 7889 16| kettő-három a másikhoz, egy csepp méreg, egy csepp balzsam, egy 7890 18| csak ismét ment tovább, és merengett tovább.~Egyszer egy ily 7891 7 | gyönyörűségét találta a merényletben s a hátulsó padokban hallatszott 7892 18| részeg gazember ijesztgetni merészel; s azon oly dühbe jött az 7893 20| akár nem, beletocskolva merészen. – Mire a túlsó partra kiértek, 7894 13| tulajdon szülővárosához merészkedni; amíg a szegény tisztelendő 7895 4 | hallatszott körülötte: vajon merészli-e azt tenni, vajon ő áll-e 7896 23| Kálmán fiát a veszedelmes merészségről, akadályozza meg a párbajt, 7897 7 | nagymestere nagy szemeket mereszte rá.~– No, nyelj el engem, 7898 12| csillagok olyan szúró szemeket meresztenek rájuk a közelből, a siető 7899 20| Micsoda? – szólt szemet meresztve Thaddeus. El nem gondolhatta, 7900 14| a kivetett gabonát, hogy mérette a földet, hogy számláltatta 7901 1 | ismeretlen hang, mely mintha mérföldekről jönne, s mégis egészen közel 7902 21| pap” vagyok.~Még jobban mérgelődött azután, midőn hallá a felelet 7903 5 | szétrúgott tonna rontott elő mérges válaszával.~– Az nem igaz, 7904 20| levelet, adják át ezt a mérhetetlen kincset, hogy lehessen annak 7905 4 | valami koromszínű nedvet meríte elő, s azzal mind az öt 7906 20| takarodjék haza a házába, s ki ne merje nyitni az ajtót, míg én 7907 18| hogy péntek napon sehol se merjenek muzsikálni a kocsmákban. 7908 13| hallottatok, azt tovább ne merjétek adni, akkor ezek még szakállas 7909 7 | azt, hogy pihent erővel mérkőzik meg ellenfeleivel.~Mikor 7910 7 | legényt, ha dühbe hozták. Ez mérkőzött legelébb össze a vasgyúróval.~ 7911 10| Találd ki, válogass belőle: mérlegeld magad!~Lőrinc hallgatott.~– 7912 2 | mesélni állt elő, világért nem mernék ilyet adni emberem szájába, 7913 22| beszéltem felőle, de nem is merném elmondani.~– Valami mendemonda 7914 15| szeme közé nézni. Máskor nem merték volna azt; máskor hallgattak, 7915 16| jelenvolt elődeinknek teljes mértékben el kell ismernünk azon jogukat, 7916 20| meghaladta a gonosznak azt a mértékét, amit puritán érzelmei képesek 7917 2 | nekem pedig mind a kettő mértékkel vagyon, és az a tekintetes 7918 12| lélegzetet venni ismét óvatosan merült fel, hanyatt bocsátkozva, 7919 21| Az nem igaz. Az csak mesebeszéd. Hol van az úrnak a fia?~ 7920 15| alább, mert az legalább meséit és tradícióit megtartja, 7921 23| selyemszál, s olyan szép meséket mondott, hogy az ember éjfélig 7922 23| kikkel versenyt font; és mesélt nekik, hogy el ne aludjanak: 7923 10| franciául beszélni, én pedig meséltem nekik idegen városokról, 7924 13| keresték.~– Mese, mese, meskete, tehén füle fekete.~– De 7925 12| tovább lökte magát, hogy még messzebb távozzék tőlük.~Kezde gondolkozni.~ 7926 13| tisztelendő úr hetedhét országon messzeföldön lótott-futott csavargó fia 7927 1 | zuhanatban az utolsó órát üték a messzehajított harangok…~Azután csendesség 7928 7 | gyermeket, aki hiába rúgkapál mestere térdei között, akkor elkezde 7929 13| közelebb húzta a székét a mesteréhez, s széttekinte a legényeken, 7930 4 | hidegséggel néz le a gyáva mesteremberek tömegére: mellette egy hivatalnoka 7931 8 | leküzdi a Viktortól eltanult mesterfogásokkal. Kálmánt tanították nyelvekre 7932 6 | jeleneteivel al fresco festve mesteri kezek által; a boltívekről 7933 10| Gutai Lőrinc.~– Mi a mesterséged?~Erre a kérdezett nem tudott 7934 2 | Rontottuk-e egymás családját, mesterségét? Nem járnak-e a mi koldusaink 7935 13| sutban, taktusra nevettek mesterük buzdítására; András úr a 7936 13| pofájára jobb és bal felől. Ez mesteruram tenyere volt.~– Zsámfáter 7937 5 | konyhaajtót.~– Nincs itthon mestram! – kiálta ott eléje egy 7938 21| végződvén mint egy nyűtt meszelő; az oldal hajbodrok pedig 7939 4 | Egy szerény kis fehérre meszelt ház, roppant nagy zöld kapuval 7940 21| egypárszor a borotvával bele is metélve, jeléül annak, hogy maga 7941 6 | orr s vékony, gyermeteg metszésű ajkak, éles, hamis szájszegletekkel; 7942 10| hivatalnok, tudós vagy mezei pásztor vagy-e?~Nem választhatott 7943 9 | mely nem elégli meg, hogy mezítelen legyen, még nyúzott is akar 7944 8 | egyszerre más színt vált, a mezőkön tanya felé siető juhnyájak 7945 14| minden kalyibában, a zöld mezőn és a zöld asztalnál egy 7946 20| éppen egy nagy, bekerített mezőségen vágtatott keresztül, mely 7947 2 | kénytelenek a szomszéd kulcsos mezővárosba átjárni isteni tiszteletre, 7948 12| hogy sipognak a toklászos, meztelen madárkák a földön; megvizsgálja 7949 24| Vétettem ellened, szenvedtem miattad; ne vádolj be odafenn az 7950 18| emberek jókor lefeküsznek, miattuk este akárki járhat az utcán.~ 7951 5 | kalligráfia. Láttam az egész miatyánkot egy akkora helyre leírva, 7952 14| Maria purificante, sole micante, majus erit frigus, quam 7953 7 | dam! Egy csizma. Spiriti miei ubbedite! – A bűvész eltátotta 7954 2 | földjére is úgy, mint a mieinkre? Nem az-e a mi hazánk, nem 7955 16| azért, hogy ti ne szóljatok miellenünk. Ámde hogy azt ne higgyétek, 7956 2 | szívünk keserűséggel.~– A mienk is csordultig vagyon.~– 7957 3 | ígértek e szent célokra, mihelyt az Úr elfordítja felőlük 7958 7 | magyar nemesi családok, mikből irodalmunk vezérei támadtak 7959 10| tivornyáira jöttem elő, miken meghitt cimborái voltak 7960 4 | hangon beszélt az ácsokkal, miközben többször mutatott a faépület 7961 6 | lombozatával, lián szőnyegzetével, mikről százszínű virág s tarka 7962 14| eszmében kifejezve; oly millióké, akik Magyarország fiainak 7963 7 | vasgyúró, „croque-mitaine”, ni, milyenek a kezei!~Kálmán hagyta a 7964 14| különös idők kezdtek járni itt minálunk.~Hosszú tél végén megérzi 7965 6 | megtartani mindenkinek. Mindamellett a jámbor atyafi szeretett 7966 8 | az ide, szokták ilyenkor mindani a vigadók, mint akik igen 7967 1 | maradt a késő unokákra s mindazokra, akik ama város kapuin belül 7968 5 | beszéltek neki.~És Thádé úr mindazt a beszédet jól értette; 7969 5 | uraknál, hatos kamaton. Mindebből ő nem is csinál titkot. 7970 4 | módiból. Ácsmester szükség mindég.~Utoljára is csak annyit 7971 7 | szilvóriumot, a bámuló atyafi ivott mindegyikből, s mondott egy-egy fél terrem – – 7972 9 | táncol vakmerő mozdulatokkal, mindenbe beleszól, lovait agyonnyargalja, 7973 7 | mint hozzám, édesapjához. Mindenben ellenemre van; elkezdve 7974 5 | professzorok. Első eminens mindenből, még a zsidóból is; az írása 7975 19| nem kerülne, akkor legyen mindene a városi kórházé; csak azon 7976 19| melyben mégis Malárdyt mindenéből kizárva, egész keresményét 7977 13| mint később. Jó az Isten mindenekben; jót akart vele szegénnyel, 7978 7 | büszkeségére válik a családnak; és mindenekfelett kegyes, vallásos érzelemben 7979 15| kíván ellenállani, s hogy mindeneknek eleget tegyen, a két alispánjelölt 7980 23| Hiszen elvesztettem már mindenemet; nem vagyok úr, nem vagyok 7981 9 | Egyébiránt ő atyai áldását és mindenét ráhagyja az egyetlen fiúra, 7982 13| a tarisznyámban; óh, én mindenfélét hordozok magammal, az ember 7983 2 | Dicsőség az magasságban az mindenható Istennek.~És akkor szemeivel 7984 14| szerencséjét irigyelték, befolyását mindenhatónak tarták; bécsi udvaroncok 7985 10| hintajában hordott magával mindenhová, bemutogatott ismerőseinél, 7986 2 | ácsmester sorról sorra járt mindenkihez, s bámulandó igyekezettel 7987 20| Valamint én is felveszem mindenkitől a tréfát.~– Kérem, nagyságos 7988 6 | lépett először, azonnal mindenkivel tud olyan tárgyról beszélni, 7989 7 | hatalmas megnyilatkozásai mindenkor gyönyörködteték a közönséget. 7990 7 | lett a képe.~Végre a bűvész mindennel készen lévén, elkezdte a 7991 20| azt megint össze?~Thaddeus mindenre készen volt, csak ilyen 7992 6 | vele szólni lehessen, s mindenről olyan primitív fogalmai 7993 8 | el a levegőben, s a halak mindenünnen fickándva szökelltek fel 7994 3 | És vala az összes kiadás mindezekért – egy rénes forint és negyvenkét 7995 5 | már a hamis hírmondásért; mindezeket gondolta bár magában, de 7996 4 | egy esztendeje lesz, hogy mindezekre nincsen szükség…~…Egy szép 7997 6 | hogy ez lejár.”~Azonban mindezen nevetni nem volt szabad, 7998 3 | közepén, és hogy a hívek mindezért Bajcsy uramnak köszönnek 7999 8 | eső esni kezd ez betakar mindkettőnket.~A leányka elfogadá az eléje 8000 7 | apa gézengúz fiat nevel. Mindkettőre nem messze kellene példákért 8001 8 | kézzel sem fogta az evezőt; mindkettővel a leánykát tartá átölelve, 8002 6 | úgy megjuhászította. Ez mindnyájuk közös diadala volt.~Vasady 8003 8 | jelenni a vívóteremben, s mindnyájukat leküzdi a Viktortól eltanult 8004 17| ahhoz a szerencséhez, mely mindnyájunkat ért ezen a napon, midőn 8005 3 | alázatos instanciával, hogy minekutána Isten ő szent felségének 8006 5 | utcák kövezetet kaptak, minélfogva azután némely elkésett régi 8007 13| járja az ő kisasszonya a minétet egy gróf úrfival, hogy lesz 8008 6 | azonban, mely fehér ónból, míniumból és bécsi koromból van eléje 8009 4 | egyszerre mondá mind a kettő:~– Mink is ott leszünk.~Másnap déltájon 8010 15| bove majori discit arare minor.~Malárdy is úgy tett, mintha 8011 16| neki ott semmi hivatalos minősége nincsen, távozzék el.~Mikor 8012 22| rettenetes tisztelettétel minőségében.~– Ugyan mi jut eszébe a 8013 15| hellén és római klasszikusok mintájára, mikben a külső technika 8014 6 | iskolába járni, amíg nagy mintaképét utolérheti, kit minden mozdulatában 8015 6 | volt beszélni.~– Kann ich mir damit flattieren: madame 8016 4 | hallgass meg engemet! A mireánk kiméretett pohár keserűségét 8017 24| mappán sem lelhető; de a miskolci vásáron megmondják a szénégetők, 8018 4 | adott rá; és hogy már most mitévők legyenek ők a dologban?~ 8019 20| Tisztelendő úr ismeri a mitológiát; tudja belőle Epimetheus 8020 5 | pedig lett volna benne mócíja, s nemigen döntögette az 8021 1 | mint egy nagy zátonyos mocsár: az eltűnt folyamág titokteljes 8022 4 | laka; akkori építkezési mód szerint belül az udvarra 8023 6 | issza azért, mert az is módi, úri asztaloknál megkínálják 8024 4 | sincs. Házteteje sem megy ki módiból. Ácsmester szükség mindég.~ 8025 23| katona: nem bánom; ott akad módod családod bátrainak történetét 8026 5 | Számtalanokat megölt ilyen módon. Némelyek még azután tíz-húsz 8027 9 | intézve, szokott szarkasztikus modorában, amit Malárdy jól ismert. 8028 15| akciókra használva megszólala, modván:~– Justum ac tenacem propositi 8029 23| ellakhatunk benne; szép kert van mögötte: az többet ér egy kastélynál. 8030 14| többé.~Bús medve volt a mogorva honfi, benn ült magányos 8031 14| vetett minden bajnak; a téli mogorvaság eltűnt az arcokról, új életerő 8032 23| kérdé tőle kitelhető mogorvasággal.~– Én báró Kadarkuthy Viktor 8033 20| aztán itt van egy kis cukros mogyoró, kapja kend be s pakoljon 8034 4 | az a kőszikla tetején élő moha, melyet sem ember, sem állat 8035 7 | asszonyság – szólt Viktor mohón –, kegyed is óhajtja, kívánja 8036 4 | nyomoréknak nézhettek, a mohos tudós, a komikumig vitt 8037 13| herbateát, amint azok a kis mókuskák nézik a nagy kígyót, amely 8038 2 | takácsmesterei, szűrszabói és molnármesterei, kiket eleitől fogva mindenki 8039 2 | kihánytatva, hellyel-közzel molnárszínű szürke dolmányokat, lapos