| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Az elátkozott család IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
8540 15| félvállról félig kacsintva odafelelt:~– A bove majori discit 8541 12| kezeivel repesget. Most odafordítja arcát a férfi, és ő ráismer: 8542 23| indult.~Atyja egyszerre odafordult, s útját állta. Szigorú, 8543 7 | kirántá zsebéből erszényét, s odahajítá azt a viador lábaihoz.~– 8544 12| halvány, de az ajk mégis néma. Odahajol félénken, és meg meri csókolni 8545 12| fölemelkedék, csendesen odahajolt fölé, s amint az észre nem 8546 6 | gavallérok valamennyien odahajoltak felé, és a bátyámuramék 8547 21| állítani a fiát! – szólt ez odahajolva hosszú termetével a lelkész 8548 12| a kévéket csoporttal, s odahányja az udvarra; hadd örüljön 8549 7 | gyermekem, feleségem van, odahaza: eresszen el, bizony sohasem 8550 18| a főispánnál estély van, odahívták, megköszönte, nem megy; 8551 25| minden egyes helyre külön odaillő alakok eszébe jussanak.~ 8552 18| már otthon is van; míg ő odajárt, hazavitték; s mily öröme 8553 15| Csaba álnév alatt azon szép ódákat írja, válogatott alcaicusok 8554 7 | egyszerre Hermina felsikolt, odakintenek, a leány megrémülve néz 8555 13| nagyasszonyt, s hagyta őt odakívül nagy hasztalan dörömbölni, 8556 2 | a gyöngébbek lakásául; odakötötték a sátorajtókhoz a csónakokat, 8557 4 | lehete még tudni, béke van-e odalent vagy csak harci szünet?~ 8558 24| szobájába. Felnyitá az ajtót, s odalépve hozzá, megölelte.~– Szabad 8559 18| valami ismerőshöz, késő estig odamaradt; az apa hogy kétségbe volt 8560 4 | neve alá kezdve a sort, odamázolá nagy gömbölyű betűkkel e 8561 12| fáradságos napi munkájából, s odamegy nejéhez, és azt megöleli, 8562 20| zavar az ő kezébe hajtá őt, odamenekült hozzá. A bárónak könnyű 8563 20| hogy nem is fog többet odamenni, mert atyjának megígérte, 8564 7 | gyűrűt, s két ujja közé fogva odanyújtá azt a kelet-indiai bűvészek 8565 8 | átnyújtá Hermina derekán, s odaölelé őt magához, másikkal vágta 8566 5 | Azután – súgá Lilának, odaölelve őt magához –, ha az a szegény 8567 9 | ember megtébolyodott, s odarohanva hozzá, útját állta:~– Mit 8568 3 | minek áll az útjába, azzal odasietett Bajcsy András uramhoz, s 8569 20| Azokat az éles fekete szemeit odaszegezte a vad tekintetébe, mire 8570 5 | aztán ez is megvolt, akkor odaszólt Mákosné asszonyomnak:~– 8571 2 | azzal megfogva a fenekét, odatartá azt az ezüsthalmaz fölé, 8572 8 | hogy jobb lenne nekik is odatartani, mint a füzes szigetig ázni.~ 8573 12| zörgeted az ablakot?… A leány odatekint, egy sikoltás hal el ajkán: 8574 7 | félrelopott pillantással odatekinte közben Viktor fehér kezeire, 8575 16| már; néhány vonással úgy odateremtette az embert, hogy mindenki 8576 17| hajósok és közemberek is odatódultak a hír hallatára, s oly tolongás 8577 1 | vízgáton, bevitte a városba, odatolta az utcák közepére, odavagdalta 8578 4 | És széles, izmos kezével odaütött mellére, mintha azt értetné, 8579 3 | lábainál; e pillanat alatt odaugrott Bajcsy uram, két karjával 8580 1 | odatolta az utcák közepére, odavagdalta a házak szögleteihez, odacsavargatta 8581 17| annyit állít, hogy ő nagyon odavan, bizonyosan meg fog halni.~– 8582 2 | ácsmester, Hampel uram kezét, és odavezeté őt az ezüsthalomhoz.~– Íme, 8583 19| Malárdyt, eléje jöttek, s odavezették őt az ágyhoz, amelyen feküdt 8584 5 | egy szép, deli ifjú képét, odavitte hozzá, odatartotta ajkaihoz: 8585 20| Menjen kend vissza az odujába, s húzza be maga után az 8586 14| honfi, benn ült magányos odújában, s nézte, hogy nő fel ablakáig 8587 18| úgy bámultak le rá, s tág öbléből, nyitott torkából hangzott 8588 6 | gyönge külseje miatt inkább öccsének látszik; szelíd, hallgatag 8589 23| szorulnak össze görcsösen öklei, s rémülten veté magát Kálmán 8590 21| ember reszketett a dühtől, ökleit összeszorította, vastag 8591 20| szakadások be voltak varrva öklözött öltögetésekkel, nem titkolva 8592 15| egyik kezét megtámasztva ököllel az asztalra, másik kezének 8593 14| népünnepeken sütötték az ökröt, csapra verték a bort; pedig 8594 10| nélkül, megérdemlett halállal öl meg?…~– E találkozás meg 8595 12| lélegzetet vevő tüdőbe víz omolt, öldöklő, halálos elem, mely életet 8596 3 | kezeiből, s e gyermekkel ölében sietve, futva hagyja el 8597 4 | Megfzeti, e méltatlanságot,~Ki öledből gyermekidet kirántja~És 8598 9 | marad, aki volt, és nem ölel senkit, mert a hasa annyira 8599 7 | szobor keze meg tudta azt ölelni, és a nagy szobor ajkai 8600 11| talán a halálba, de egymást ölelve… Megyek, megyek…”, és ajkaik 8601 5 | megrettenve. – Vajon kit ölhettek meg az éjjel a városban?~ 8602 21| Nagyságos uram, azt meg nem öli kegyelmed többé.~– Mit mond 8603 8 | bátorságnak neveztek, annak őelőtte szemtelenség volt a neve: 8604 21| gondolata támadt: vajon nem ölte-e meg nevelőatyját ama különös 8605 21| azt a kalandort meg nem öltem.~– S ha azon kalandornak 8606 9 | volt szintén szomorú képet ölteni.~A két szomorú férfi érzékenyen 8607 20| be voltak varrva öklözött öltögetésekkel, nem titkolva a hol kék, 8608 2 | soványabb azáltal, hogy öltönyének minden része feszesen állt 8609 2 | megoszlás hit dolgában, de öltönyük azért egyszínű. Határozottan 8610 20| szóra egyszerre vidám arcot öltött, leguggolt két hátulsó lábára, 8611 6 | legújabb divat szerinti öltözék, a szétterülő abroncsos 8612 14| a napfényre; régi poros öltözetek előkerültek, s megjelentek 8613 21| ehhez valami idegen szabású öltözetet viselt, mely állítólag finom 8614 1 | csöndes házaikból az emberek! Öltözetlen, készületlen, csak ahogy 8615 6 | veszélyesek. Ő pompásan öltözik, nehéz francia selyemruha 8616 6 | teremben feltalálja alvó-, öltöző- és mulatószobáját, ami nem 8617 2 | mind kék mentedolmányba öltözöttt férfiak: nagy, masszív kerek 8618 6 | ivott, akkor az aljából ömlött a dolmányára, ha pedig az 8619 12| egyszerre elveszté Lőrinc önakaratát: lelki tudat, elhatározás, 8620 25| míg amannak élő alakjai önakarattal bírnak, s mégiscsak a költő 8621 21| önt, hogy sohasem lenne önből többé ember.~Már ezt az 8622 9 | menyasszonyát, a bámulat önelégült sóhaja hangzott körül: mily 8623 2 | nagy fontosságának saját önérzetével összevetéséből származhatott. 8624 11| alatt két egymásért dobogó önfeledt szív, és mondogatták egymásnak: „ 8625 7 | fel az emelvényre, s vitéz önhittséggel foglalt helyet a mutatott 8626 20| semmirekellők. Igaz. A mi hiú önhittségünk csekély dicsőségnek találja 8627 2 | maguknak utat a középre, s önként felajánlottak minden munkát 8628 5 | tagjai elfonnyadtak; semmi önkéntes mozgást sem tudott többé 8629 9 | házában.~Malárdy Ferenc önmagában szánni kívánta a férfiút, 8630 20| gyermekünk; midőn elhitettük önmagunkkal, hogy mi népek sorsát mozgatni 8631 1 | forró, nyúlós, fekete sár önté el messzire az utcát.~– 8632 20| lelkész; még új harangot is öntetnék az eklézsiának.~Thaddeus 8633 7 | félóráig kellett hideg vízzel öntözni, míg magához tért ájulatából.~ 8634 21| határtalan. Nekik tetszik azon öntudat, hogy eszük, jellemük, érzéseik 8635 12| szerveinek.~Csak most kezdett öntudatához jönni ismét.~Teljes lélegzettel 8636 12| aludjék ottan.~Teljesen öntudatánál volt, lélegzetét visszafojtotta, 8637 20| feje, kacsák, libák boldog öntudatlanságban pislogtak a fal mellett, 8638 16| az ablak felé fordult, és öntudatlanul bámult ki az utcára, nem 8639 17| igazolni fogja; s nyugodt öntudattal emeljük a megyei hivatalok 8640 6 | divat szerint tele levén öntve ez idegen nedvvel, a becsületes 8641 6 | minden vonáson a biztos önuralom lenyomata és valami önkéntelenül 8642 21| Márpedig valóban elrontotta. Önvallomása kideríté, hogy akit az öreg 8643 21| keresztül. Epétlen, haragtalan, önzés nélküli mindenki irányában. 8644 20| hangosan nevetett.~– Vigye ördög a nagyságos urat; ha nem 8645 21| nem emberrel van dolga, az ördögfélétől pedig nemigen rettegett. 8646 7 | hagyjon! Ne engedjen ennek az ördögnek elnyelni! Nagyságos muszka 8647 21| életének koszorús írója.~– Az ördögökbe! Nem ezt a kutya könyvet 8648 20| jövő kis ember. – Tán az ördögöt vagy a háziurat?~Thaddeus 8649 23| félbehagyott, belém döfnéd az átok ördögszarvait egész a szívem mélyéig? 8650 7 | nyelj el engem, ha igazi ördöngös vagy; nyelj el engemet!~ 8651 1 | a legnagyobb rémület.~Az Öreg-Duna, ahogy itt a Csallóköz-szöget 8652 18| minden háznál ébren vannak, öregasszonyok és urak kinn üldögélnek 8653 20| vagy kevesebb nálam már nem öregbíti, nem is ifjítja a számadást. 8654 10| magamat, kigúnyoltam a család öregeit, vallását, rangbeli állapotát, 8655 3 | után is arról beszéltek, az öregek pedig, kiket neveze a nép 8656 1 | fiatalabbak siettek megelőzni az öregeket vékony csengő hangjaikkal, 8657 5 | férfiból öregember, és az öregemberből ismét gyermek legyen.~Azóta 8658 8 | menni.~Viktor kinevette az öreget.~– Az egész Dunátok nem 8659 17| szomorú beszéd miatt az öregnek. A szegény Szabóné alig 8660 21| sokat szenvedett férfiút öregsége keserű napjaiért ebben az 8661 19| hozták neki. Ismerte a jó öregurat; voltak ilyen furcsa hóbortjai; 8662 6 | furcsa megjegyzést tett az öregúrra, Viktor szikrázó szemekkel 8663 4 | azt mondván neki, hogy ezt örökbe fogadja, mivelhogy az ő 8664 20| kibocsátotta Viktor anyai örökét, pedig az még nem volt több 8665 14| rendelet az alispáni hivatalt öröklővé tette, ez utóbbi ismét a 8666 19| gyűjtött rakásra, amiket örökölni életkérdés volt Malárdyra 8667 6 | kezdett mutatni. Vajon nem örökölte-e Viktor atyjától vallástalanságát, 8668 25| halottjait, mint gazdag örökösök eltemetett ősüket. A vallási 8669 7 | versei.~– Valóban azok. Örökre lemondott az őrjöngésről. 8670 7 | a legkedvesebb cím az ő öröksége.~Az alispán elkomorodva 8671 20| beperelje a bárót Viktor anyai örökségéért: lehetett a fiú akkor már 8672 14| két új eszméje maradt meg örökül a nagy fejedelemnek, miket 8673 9 | napának „édesanyám”, s az örömanya azt kénytelen mondani neki „ 8674 9 | orcáit; az kezet csókolt az örömanyának, az alispánné nem szólt 8675 5 | felelete, ez volt panaszának és örömének hangja, ez volt könyörgése, 8676 20| hivatva. Mi nem érezzük azt az örömet, midőn a gyenge gyermeki 8677 14| váltottak egyszerre, minden szem örömkönnyel tekinte fölfelé. Hogyne 8678 7 | kapta, attól az általános örömriadaltól, mely azt rögtön követé.~ 8679 21| családja neki szánt, akiben örömüket lelték volna, aki által 8680 7 | hogy ez teljesüljön, én örülni fogok a pillanatnak, amelyben 8681 21| magasabbra emelkedett.~– Örülök, hogy szerencsém van – mondá 8682 1 | zátonyon ülő hajókat, malmokat örvénylő árjaiba, s letépve azokat 8683 11| Amint keresztülvágták az örvényt, a halász csendesen felsóhajtott: „ 8684 9 | nélkül, nagy sebbel-lobbal összeadni tisztességes szülők gyermekeit, 8685 15| Thaddeus uram vezérlete alatt összeállottak a környék írástudói azon 8686 1 | nem futottak többé; hanem összebújtak meghunyászkodva, megsemmisülve 8687 10| kifejlődését.~Thaddeus úr összecsapá kezeit feje fölött.~– Ő 8688 12| tapadó fekete ruhában, fején összecsapzott hajfürtök, ahogy a vízbe 8689 21| sem lehetett becsületesen összecsavarítani; mindenfelé álltak ki a 8690 9 | a többi rokonok is sorra összecsókolóztak a vőlegénnyel, ki ekként 8691 11| körül tekergette, s végét összecsomózá… a fiú nem gyönyörködött 8692 4 | e szavak alatt csendesen összecsuká az ő füvészi gyűjteményét, 8693 1 | múlva a rémületes látvány összecsukódott, a szétszakasztott házat 8694 4 | nagytiszteletű úr, két keze ujjait összedugva, ami nála mindig nagy bosszúság 8695 1 | ember feküdt halottan az összedűlt templom romjai közt; ajkaikon 8696 20| Hagyta volna őket békével összeesküdni, a leányt kocsira pakolni, 8697 17| bizonyosan valami veszedelmes összeesküvést forralt, s most jönnek érte, 8698 7 | elfordult vele, tekintete előtt összefolytak a tárgyak; nem látott, nem 8699 12| vért, míg a seb elmúlik, összeforr, nem is volt ott soha, helye 8700 11| Megyek, megyek…”, és ajkaik összeforrtak, és a villám lecsapott mellettük, 8701 12| szörnyalakok, mikben nincs összefüggés, nincs felfogható eszme, 8702 5 | hagyjunk elmúlni egy szép összeg esztendőt: körülbelül annyit, 8703 5 | szántóföldjei, pénze is szép kerek összegben érdemes kereskedő uraknál, 8704 23| a közpénztárakból kivett összegek. Azokat helyre kellett tenni, 8705 5 | gond, a bánat alatt úgy összegörnyed az ember.~A tisztelendő 8706 6 | sajátságos vegyülete szokott összegyűlni a mindenféle genre-eknek; 8707 2 | azon a kerek téren egykor összegyűltek a nép együgyűi, a publikánusok 8708 11| békjókat. Ujjainak nyomására összehajlottak azok, mintha csak ónból 8709 6 | lett; mikor végére ért, összehajtá, bedugta dolmánya belső 8710 24| segédlelkész társát; a levelet összehajtogatá, s kérte, hogy zárja azt 8711 24| hagyományának pecsétjét, s annak összehajtogatott tartalmát átnyújtá Thaddeusnak.~ 8712 12| kétségbeejtő magasságig, s ismét összehúzódnak a kínzó semmiségig, ott 8713 6 | meglátszani a fogaknak, összehúzódni a szemeknek, hogy kellemetlen 8714 16| Malárdy homloka egy percre összehúzódott, azután ismét büszkén kiderült, 8715 7 | Azzal felfutott a színpadra, összehúzta a függönyöket, s kidugva 8716 20| betegnek tetteti magát, összehúzza a görcs a lábát; ha pedig 8717 5 | a falvakban lakik, s ha összejön is törvénytevő napokon a 8718 8 | egymást kikerülik, ismét összejönnek; imitt-amott siránkozott 8719 3 | városunknak békességes lakói összejövének a rác temető helyén, és 8720 2 | jobban iparkodott az magát összekeresett szavakkal megértetni, amin 8721 1 | házait meglátni, családját összekeresni, a többi „hozsannát” énekelt 8722 10| édesatyjának kezdte nevezni, a báró összekiáltá cselédjeit, hogy fogják 8723 19| menyegzőéjszakán gonosz összekoccanása volt Malárdynak a hadastyánnal. 8724 23| legbüszkébbek közül; te összekötnéd fényes nevedet egy névtelen, 8725 9 | mit egy zászlósúri család összeköttetése a Malárdy törzzsel hozand 8726 8 | Malárdy-családot, melynek viszonyai, összeköttetései mind a négy kerületre kiterjedtek, 8727 14| birtokos nemesség családi összeköttetésekért, a pörviselő nép kegyelmes 8728 12| hogy imádkozni kellene.~Összekulcsolja kezeit, valami egyszerű 8729 5 | megtörlé szemeit, s azzal összekulcsolt kezei közé fogva a levelet, 8730 4 | lesüté szemeit, s kezeit összekulcsolta mellén. Imádkozik. A térről 8731 6 | elpattant, s jobb kezét egészen összemarcangolta; nem volt ugyan benne golyó, 8732 7 | nem lehetett rávenni, hogy összemérkőzzenek a vasgyúróval; hazakérezkedtek, 8733 12| kedvtelésből kitördeli, virágaimat összemorzsolja, amióta tudja, hogy azokat 8734 3 | Lázadó!~E szörnyű nevezésre összerendült a jámbor férfi.~Az alispán 8735 5 | következtében egész termete, összeroskadó tagjai elfonnyadtak; semmi 8736 16| anélkül, hogy négy ízben összesen három szavazatnál többet 8737 21| reszketett a dühtől, ökleit összeszorította, vastag ajkai kifordultak, 8738 20| volt a városban.~Egyszer összetalálkozott véletlenül Gutai Thaddeussal. 8739 5 | szorongó indulatainak dongáit összetartotta; s mint egy borszesztől 8740 20| istenért, most mindjárt összetépi! – gondolá Thaddeus, kinek 8741 10| folytatá tovább, kezeit összetéve mellén.~– Hány éves vagy?~– 8742 19| leányról, aki a kútra megy, s összetöri a korsót.~Nem tértek ki 8743 20| hihette, hogy ott okvetlen összetörik a szekér.~A jámbor kocsist 8744 16| odalépett a szavazóasztalhoz, s összeütve sarkantyúját, büszke daccal 8745 6 | legszelídebb színezetek összeválogatva, búzavirág- és barackvirágszínek, 8746 5 | cigánymezőn labdázáskor összeverekednek, e haszontalan buzgalomért 8747 22| ezután akarnak még csak összeveszni; hallom, hogy az a galiba 8748 2 | fontosságának saját önérzetével összevetéséből származhatott. Pár percig 8749 16| ezer ember olvassa, hogy összevont szemöldökeinek borúját, 8750 21| kezének egy ütésével úgy összezúzná önt, hogy sohasem lenne 8751 20| veszedelem. Márpedig angolkerti ösvények nem szoktak különösen szekerek 8752 12| tudja hová lett, valami vak ösztön, az állati életvágy vette 8753 23| A fiam! – kiálta fel ösztönös találékonysággal a nő.~– 8754 8 | tőle az utolsó ellenállási ösztönt: a gyűlöletet, és tulajdonává 8755 24| eszméleténél volt Gutai. Mintegy öt-hat férfi volt jelen szobájában, 8756 6 | közönséges nemes emberek ötágú koronás címerekkel nem veszélyesek. 8757 3 | Hermina kisasszony mintegy ötéves lehetett ez időben; hanem 8758 18| amint a tárgyak szemébe ötlenek.~Ott állt még egy vakkapu 8759 7 | ifjú jövevény. Szikrázó ötletei egymásra következtek; amit 8760 20| represszáliák legbizarrabb ötleteit végrehajthassa rajta.~Ilyen 8761 7 | bizonyíták azon ragyogó ötletek, találó szójátékok, mikkel 8762 2 | hangon bocsátá közre jámbor ötletét.~– Atyámfiai, jó barátaim, 8763 7 | kacagni kezdett e furcsa ötletre.~– Avec plaisir. Igen szívesen – 8764 4 | gömbölyű arca lassankint ötszegletűvé kezdett válni, homlokán 8765 12| azt elmondja négyszer, ötször. Az Isten nem haragszik 8766 20| személy volt, kicsi, alacsony, ötvenéves férfi, valami szörnyű kopott 8767 24| lépve, egy levelet vont ki öve mellől.~– E levél az öreg 8768 20| hüvelykujját a tisztes úr övébe, hogy el ne szaladjon –, 8769 18| építtetné bennük, mik az övén kívül senki parancshangját 8770 24| hogy Thaddeus balesete az övével van kapcsolatban, s remegve 8771 13| öltözve, nagy paszomántos övvel, prémes kalappal a fején, 8772 12| az elhagyott menyasszony özvegy menyegzői nyoszolyáján fekve? 8773 5 | szomszédasszony azt beszéli őfelőle, hogy Bajcsy uram őt feleségül 8774 3 | érdemes küldöttséget alá s fel őgyelegni, azután meg haragosan kiálta 8775 16| kezdődjék a mulatság!~A teremben őgyelgők között a mi jó barátunk, 8776 21| Keresztyéni alázatosságában nem óhajta alkalmat adni a kiszabadított 8777 24| látsz bennem; szegénynek óhajtál, az vagyok. Tiszteletben 8778 9 | vízibetegség kezdetén áll: óhajtaná fiát minél előbb látni.~ 8779 23| meg egymást szeretni. Én óhajtanám, hogy ez utolsó bánatot 8780 16| lamentálnak, okoskodnak ez óhajtásuk mellett, tűzzel-vassal vitatják 8781 7 | Viktor mohón –, kegyed is óhajtja, kívánja ezt Kálmán barátomtól: 8782 14| mondják: „Szívem szerint óhajtom, hogy Magyarország ezen 8783 5 | nekem el se mondja. Látja.~Ohó! Mákosné nagyasszony még 8784 7 | néha-néha tüzet és szikrákat okádni vissza s véghetetlen mennyiségű 8785 3 | mélyedésébe húzta magát biztonság okáért, s amíg meg nem látták, 8786 20| az elmondá neki e lépése okait, mint szégyeníté meg testvérének 8787 24| senkinek sem szólt öröme okáról, sem Malárdynak, sem fogadott 8788 9 | tudta elképzelni e jelenet okát; Malárdy azt hivé, hogy 8789 23| történik valami csekély okból; azon ügy, mely nyelvemre 8790 2 | első alispánt. Hivatalos okiratokon így látjuk aláírva nevét: 8791 20| a k…i úrasztalára.~– Mi oknál fogva?~– Van egy igen szép 8792 24| akkor se emelj fel; lesz okod magadnak is elesni. Kiittam 8793 20| Thaddeus –, nekem senkire semmi okom panaszkodni, egyedül magamra. 8794 2 | keresztyéni türelem váltá fel; az okosabbak tanácsadása kezdett kihallatszani 8795 2 | előkészületeket tesz is, de mindig okosat és nyomatékosat mond.~– 8796 9 | és végre, minden emberi okoskodás kifogytán áll az utolsó 8797 16| debacchálnak, lamentálnak, okoskodnak ez óhajtásuk mellett, tűzzel-vassal 8798 22| rövid eszemmel csak úgy okoskodom, hogy az a fiatal Malárdy 8799 4 | kárpótolni, amit az a másik okozand.~A kisleány, aki legfeljebb 8800 5 | feltüzelje egy gonosz rágalom okozói ellen; mégis aligha nincs 8801 10| voltam, sok keserűséget okoztam a báró úrnak azáltal, hogy 8802 24| irtózatos: hanem az, ami ezt okozza. Egy este nyilvános utcán 8803 20| nem úgy bánnak vele, mint oktalan barommal – szólt a kis ragyás. – 8804 20| volna; a világot akartam oktatni, ahelyett, hogy tanítottam 8805 20| messziről azt hihette, hogy ott okvetlen összetörik a szekér.~A jámbor 8806 3 | befestődött kívül és belül olajos festékkel, vevődött selyemterítő 8807 20| eresztett füllel cammogott az ólak felé, a ház szögleténél 8808 6 | egyszer arra fogadott, hogy Olaszország magasabban fekszik, mint 8809 6 | dűlt az orrára. Végtére is olcsóbb az orr, mint a dolmány, 8810 21| mint egy nyűtt meszelő; az oldal hajbodrok pedig valószínűleg 8811 22| asszonyomnak még kellemetlenebb oldala is: az alázatosság és rettenetes 8812 19| meg sem ugatta; az a ház oldalában egy nagy gödrön kapart ijedelmes 8813 11| habtükörben egészen a csónak oldaláig, az evezőtől hányt habokig, 8814 6 | szőnyegekkel vannak borítva, oldalaik tájképekkel telefestve, 8815 4 | tért, ismét leoldá a kardot oldaláról, átadá leányainak, hogy 8816 23| s a bárót rangjához mért oldalbaütésekben részesíté.~– Rettenetes! – 8817 6 | nagy boltozatos terem az, oldalfalai a klasszikus idők jeleneteivel 8818 4 | azután szétbontották az oldalfalakat, kidöntögették a szobrokat, 8819 16| Lesütött fővel, hallgatva oldalogtak ki a bánatos atyafiak, vígan 8820 20| szerszámokkal.~Ebből most oldalvást nyílt egy harmadik ajtó; 8821 13| asszonyom türelme már kezdett oldozódni.~– Ej, dehogy a szekérről: 8822 5 | most is némi elszigetelt Olimpot a város közepén, melybe 8823 4 | várja meg az üzenetet.~Azzal ollóval felmetszé a pecsétet, nehogy 8824 7 | azzal a hazugsággal, hogy ő Oloferno Vitellezzo, aki az apjáért 8825 20| egyik csontgomb, másik ólom, egyik domború, másik fületlen, 8826 4 | a patvaristák, hajdúk, ólomgombos nemes urak kiszállingóztak; 8827 6 | csizmákban, kék dolmányban, ólompitykékkel, báránybőr süvege hóna alatt; 8828 14| pártját fogta, előjogait oltalmazá, teherviseléseit másra rótta; 8829 24| fölemeli fejét szabad berkeinek oltalmazására.~Csak az első pillanat volt 8830 18| magával vitte, hogy másutt is oltalmazhassa magát.~És olyan elhagyottnak, 8831 1 | néhány bátor férfi, aki oltani sietett, borzadva vevé észre, 8832 2 | előkeresték a romok közül az oltári szentségeket, a búcsújáró 8833 4 | festményeket kijavíták, az oltárokat felemelték; és még azután 8834 6 | szentségházzal, aranyos oltárral. Itt szokott vasárnaponkint 8835 9 | családfa ismét egy bárói ággal oltatik be; nem is volt valószínű, 8836 24| oda.~Felnyitá, s bámulva olvasá legelébb is az aláírást, 8837 4 | amint a céhmester úr e sorok olvasása után hirtelen szegen függő 8838 4 | hegyes bajusza reszketett az olvasásban, és izmos ujjai között reszketett 8839 7 | húgod emlékkönyvébe írtál. Olvasd el az én kedvemért.~– Ugyebár, 8840 7 | ugyanaz.~Kálmán úgy állt az olvasóasztal mellett, mint aki egyszerre 8841 22| mégis nagyon sokat feltesz olvasói jóakaratáról, amikor ilyen 8842 20| vedd elő a térképet, kedves olvasóm, nem találod meg rajta, 8843 7 | ezt már más poétánál is olvasta, az arra mutat, hogy az 8844 10| azt tudományos könyvekből olvastam.~– Tűzbe minden betűvel! 8845 14| gondolhatta, talán a nyár sem olvasztja azt el onnan.~És ekkor kisütött 8846 5 | találomra bal keze öt ujjával olyanforma mozdulatot tehetett Bajcsy 8847 6 | vótum. Ezért tünteti ki olyannyira az alispán. Tűri különcségeit, 8848 3 | lecsukj a?~– Hát maga látott olyant? – kérdé Hermina kisasszony 8849 21| magát, s midőn e hivatását olyképpen mellőzi, hogy az ész józan 8850 23| nevet, ha az szégyenli magát őmellette, és felveszem az ő nevét, 8851 6 | intve:~– Kálmán, adj helyet őméltóságának!~A megszólított fiú összerezzent 8852 20| igazságtalanság történt őmiatta, puszta hóbortos ingerkedésből 8853 3 | a csillaggal tetején, az omladozott házakon keresztül messzire 8854 4 | lakósátrak; a ledűlt tornyok omladványait félretakaríták, s a magas, 8855 3 | egész nagy épület, mint omlanak egyenként kémények, falak 8856 18| végigrepedeztek, s köveiket omlaták körülötte, holnap egy más 8857 24| ősz pap, hosszú, kétfelé omló hajával, úgy állt vele szemközt, 8858 3 | ért, valami nagy robajjal omlott össze a háta mögött, talán 8859 2 | nyelven:~– Gloria in excelsis omnipotenti Deo! Dicsőség az magasságban 8860 12| lélegzetet vevő tüdőbe víz omolt, öldöklő, halálos elem, 8861 2 | Ugyanazon ónodi gyűlésen ontatott ki Turóc vármegye követeinek 8862 23| közbe hevesen az apa –, ontották vérüket hazájukért, hitükért, 8863 2 | férfiúnak, hogy beszédre, szép orációra készülhessen, azt otthon 8864 5 | semmi szaka, a napnak semmi órája nem volt rá nézve biztosítva, 8865 3 | tétovázás nélkül leoldá órájáról az ősi klenódiumot, s átnyújtván 8866 16| fájt neki: hanem az, hogy őrajta bukott keresztül hitfeleinek 8867 1 | tárogató hangjára történnék.~Az órák egyet ütöttek, sorba mindegyik 8868 20| között vesztegettem el az órákat, miket fiam nevelésében 8869 8 | szenvelegni a bűbájos alkonyi órákról, midőn az aranyos habokat 8870 6 | nemesei úgy tekintik őt, mint orákulumukat, a köznemesség pedig rettegi; 8871 6 | ujjain gyémántos gyűrűk, óraláncáról antik kámeák csüggnek alá.~ 8872 1 | kivált a rosszhírű tizenkét órától egyig; ekkor még az éji 8873 1 | megkezdték körjáratukat; csak az óraütésre vártak. Talán mondák is 8874 3 | megsejté a Bajcsy András uram órazsebéből kicsüngő karniolos pecsétnyomót, 8875 22| nem mondod, megcsókolom az orcádat itt, az utca közepén, s 8876 3 | vén ősz férfiak barázdás orcáin hogy csurogtak le a könnyek, 8877 9 | alispán megcsókolá vejének orcáit; az kezet csókolt az örömanyának, 8878 2 | állott a középen, komoly orcáján egy vonást meg nem változtatva 8879 16| büszke homlokáról, sápadt orcájáról; ha e megvetett ember, ha 8880 11| összetett kezeivel, könnyes orcájával azon padra borulva, melyről 8881 1 | Elsüllyed a város! – ordíták az emberek. – Fussunk a 8882 7 | térdei között, akkor elkezde ordítani torkaszakadtából.~– Jaj 8883 1 | partra gyűlt tömeg rémült ordítással veté magát vissza a városba, 8884 7 | többet ide!~Mentől jobban ordított a megrettent atyafi, annál 8885 2 | venné észre, hogy mindnyájan őreá vetik szemeiket, leemelé 8886 2 | személynek volt valami nagy organikus baja, mely miatt küldetését 8887 6 | ismerőseinek kiosztá. – A zajos orgiák közepette gyakran paródiákat 8888 6 | ünnepélyes alkalommal az orgona melletti szolgálatot teljesíteni.~ 8889 5 | nyelven clavichordium; furcsa orgonahegedű, amin Hermina kisasszony, 8890 6 | hangcifrázattal befejezé az orgonajátékot, utána hagyva zúgni a pedálsípok 8891 6 | kápolnaterembe megpróbálni az orgonát. Az első hangfutam elárulá, 8892 5 | szolgáló kapuval, benne orgonával, aranyos szószékkel, átellenében 8893 2 | gyermeke bölcsőjétől, a katona őrhelyéről: Malárdynak első gondja 8894 21| fordítá a képét az ifjú óriás, s nekimeresztett szemekkel 8895 1 | alatt, mintha nagy gonosz óriások akarnának fejeikkel keresztültörni 8896 7 | taszította meg jobb kézzel az óriást, hogyan rántotta balkezével; 8897 3 | szobában, amit itt kegyelmed őriz?~– Ide nem szabad bemenni. 8898 4 | hallgatsz bennünket, és meg nem őrized a mi házunknak elestét. 8899 22| esett le a büszkék fejére?… Őrizkedjünk a lélekidézéstől… Hagyjuk 8900 13| a veszedelem. Jobb attól őrizkedni, kedves komámuram.~Bajcsy 8901 24| megölelte.~– Szabad vagy. Nem őrizlek tovább. Megbocsátok, és 8902 5 | ami annyit tett, hogy „Őrizz meg tűztől, víztől, földindulástól!” – 8903 19| bele: „Ki vagy? Megállj! Őrjárat haladj!” Mint valami álmodott 8904 7 | azok. Örökre lemondott az őrjöngésről. Hogy vihette ön ezt végbe?~– 8905 20| ateista és manicheus, hogy őrjöngő és nyavalyatörős, bevádolta 8906 4 | zúgás, az a föld alatti orkán; végre egészen elmaradtak: 8907 3 | megtorlást, az én dolgom őrködni fölötte, hogy az végrehajtassék. 8908 8 | volt a másikban, melynek ormányán ezüstszirén alakoskodott.~ 8909 2 | találta őket ott. Hol az őrmester? Az is elfutott. Egyetlen 8910 2 | Mától fogva te vagy a hajdúk őrmestere, és tudtul adod minden drabantnak, 8911 6 | hírhedett párbaját a bajor őrnaggyal, amidőn Kadarkuthy László 8912 19| Malárdynak a hadastyánnal. A vén őrnagy azt állította az általános 8913 5 | hogy mint teheti azt fel őróla valaki, miszerint olyan 8914 5 | dühössé szokta tenni, mint az oroszlánt.~Sokat elhallgatott. Nem 8915 11| elkészíté az evezőket a ladik orrában s a kormánylapátot hátul. 8916 7 | mennyiségű szalagot húzni ki orrából, szájából.~Az öreg atyafi 8917 21| arca elé, hogy a csizmáik orrai egymást érték, s Thaddeus 8918 6 | akkor a tetejéből dűlt az orrára. Végtére is olcsóbb az orr, 8919 5 | szerettem soha, hogy az orrom alatt piszkáljanak. Vagy 8920 6 | azt a finomabb ízlésűek orruk alul lefaragták, s csak 8921 23| mégis egy helyben álló orsószárnya dalolt.~Egyszerre kocogtatnak 8922 23| megállítá rokkája kerekét, az orsószárnyba egy lyukkal feljebb dugta 8923 20| történtek után, hogy fiát, az ország-világcsalót fogva vigye el magával Kassára, 8924 5 | fiú, mindenütt a gyalázat országába jut azon, ahonnan azután 8925 9 | találkozni, mint a vakandokok országában, mert ővele minden héten 8926 12| ki tudja mi –, én a halál országából jövök, s ha akarod, ismét 8927 4 | volna menni még a halál országán is.~A két nevezetes férfiú 8928 16| mint maga az első úr az országban: a jövő órában leszálljon, 8929 9 | legtekintélyesebb hivatalnoka, az országbíró, Malárdynak egykori iskolatársa; 8930 20| bepecsételt levélben átküldi egyik országból a másikba a pestist, aki 8931 21| hol van az a semmirekellő, országcsaló, aki nevemet bitorolta, 8932 16| második fejedelme volt ez országdarabnak, jobban rettegve kicsinytől 8933 8 | az vele, mint egy bölcs országfoglaló a legyőzött néppel. Elébb 8934 2 | egymást, akár megengedi az országgyűlés, akár nem.~Nemes Bajcsy 8935 13| tisztelendő úr hetedhét országon messzeföldön lótott-futott 8936 9 | mondva neki:~– Ez az úr – egy országos csaló: az én fiam…~ 8937 25| vallási villongás, miután országosan lecsendesült, még azután 8938 20| koromban úgy utaztam be az országot; nem idegen ez előttem.~– 8939 10| hogy édesatyja idehaza országszerte hord valakit, akit fiaként 8940 14| kastélyig, annak a vitorlás őrtornyáig, ezüstcsilláros terméig, 8941 20| ismerheté azt más, meg kell őrülni bele.~A lelkésznek egy gondolat 8942 8 | Szeretnél-e? Eljönnél-e?~A leány őrült volt, veszve volt: átölelte 8943 10| kisasszonyait megkérette velem.~– Őrültek, és semmirekellők! Játékot 8944 10| családok érdekére nézve, de őrültet tevél magadból és azon emberből, 8945 6 | amikor az történt, magát őrültnek nyilatkoztatta.~Ezeknek 8946 8 | közönye azt a szerelmet az őrültségig fokozza fel; hogy azután 8947 20| róla meggyőződni, hogy egy őrülttel van dolga.~– Lássa, tisztelendő 8948 6 | hogy magasan megfizetett orvosi véleményadások által arra 8949 13| asszonyság; – pedig én milyen jó orvosságát tudom a hideglelésnek. Hol 8950 13| rávenni, hogy vegyék be az orvosságot, emelte saját ajkaihoz a 8951 24| megrettent, midőn Malárdyt az orvossal belépni látta, szívén egyszerre 8952 9 | kapott hazulról, most már az orvostól, aki röviden értesíté, hogyha 8953 6 | Hermina szívét aes triplex őrzi: rá nézve közönséges nemes 8954 2 | annál nagyobbra vágyódással őseiket meg ne alázzák: tudniillik 8955 23| emlegetted előttem számtalanszor őseink szeplőtlen nagy hírét, és 8956 2 | hogy a Malárdy-családnak ősidők óta egy férfi tagja sem 8957 6 | férfi fényes dolmányán, a nő ősmagyar mentéjén, a lányka divatos 8958 6 | jött ki; a bajusz eltűnt az ősnemesi büszke arcról, helyette 8959 3 | lehetett másformát várni egy ősnemestől, akinek az arca antik szobormintának 8960 7 | egy szekrény mellé, ki nem osonhatván, minthogy Kálmán éppen az 8961 6 | a másikban Dél-Amerika ősrengetege fogadta a belépőt, sötétzöld 8962 20| vallanom, hogy derék ember. Ostobaságot cselekszik ugyan, de derekasan 8963 18| elkergette az ebeket; az ostornyél vége sáros volt, Malárdy 8964 18| szerencsére egy eltört ostornyelet talált a földön, azzal elkergette 8965 18| feltaszítá, s olyat vert rá a fél ostornyéllel, hogy az mind összetört 8966 1 | és Istenem! De erős a te ostorod, midőn haragodnak dicsőségét 8967 2 | látogatá meg a rettenetes ostorozó haragjának kiválasztott 8968 25| gazdag örökösök eltemetett ősüket. A vallási villongás, miután 8969 16| Keresztúri jegyzője elég őszinte volt pipára gyújtani, s 8970 5 | nyájasan, elmondák neki, mily őszintén örül valaki azon, hogy ő 8971 6 | választékosabb, mint Beszterczei Hugó Oszkáré, akinek még sokáig kell 8972 7 | Eudemia sziszegve súgá Hugó Oszkárnak, hogy ezt Viktor még gyermekkorában 8973 7 | helyett azt kérdezé Hugó Oszkártól:~– Én tudok ezzel a buzogánnyal 8974 18| házat!~Senki sem mert annak oszlopaihoz nyúlni, mert a ház ajtajában 8975 20| velem együtt, amit az élet oszt kegyelmesen. Nem tartóztatom 8976 20| belerepült.~A kis ember nem osztá Thaddeus úr rémülését, hanem 8977 25| védelmezésére a vádból nekem is jutó osztalék ellenében, felelek valamit.~ 8978 2 | határozott a hajóslegények osztályánál.~Eszerint e pillanatban 8979 2 | város legszolidabb polgári osztályát.~A velük szemközt jövő csapat 8980 12| azon elem nem a meleg vér osztályosainak való, a lélegzetet vevő 8981 2 | nemesnek maradott atyafiak közt osztassék fel, hogy az elődök ne legyenek 8982 6 | keveredni. Amellett válogatlanul osztja a nyers gorombaságokat, 8983 2 | afelől, hogy a három részre osztott címerpajzson mit jelent 8984 8 | csónakba.~A társaság így osztotta fel magát: Eudemia ült a 8985 7 | Csak egy volt, aki nem osztozott a közörömben.~Magányos szobájában 8986 24| fogtak azokkal, hogy ők is osztozzanak abban.~És a balsorsnál, 8987 16| ingadozást adott a rettentő osztracizmus serpenyőinek; a legirtózatosabb 8988 6 | A kávé éppen ki volt már osztva, s Hugó Oszkár éppen nagy 8989 6 | hanem hosszú haja, mely őszülés fejében megzöldült, hátrafelé 8990 22| alispán megy az ülésbe, s otthagyja őt a faképnél.~Bajcsy uram 8991 18| segélykiáltására hallgatna, s otthagyják a testét, amire csak napok 8992 5 | szobájába, becsapta az ajtót, s otthagyta a nagyasszonyt.~A nagyasszony 8993 18| haladt ki a sikátorból, otthagyva a földön heverő részeget, 8994 8 | hol kívánsz inkább lenni: otthon-e kényelmes palotádban, meleg 8995 24| megszűnt lélegzeni, a mosoly ottmaradt arcán. Azt mondák, hogy 8996 4 | járult előtte. Bizonyára őutána keresztül mert volna menni 8997 12| s lélegzetet venni ismét óvatosan merült fel, hanyatt bocsátkozva, 8998 19| ne légyen kárunkra,~Kitől óvjon egek ura.~Tízet ütött már 8999 9 | nem töltöttek elég időt a pácban, a tortákat el sem készítették, 9000 3 | bádogcsillaggal a hegyén, húsz sor paddal mind a két oldalán s fehérre 9001 8 | sápadtan vele szemközt a csónak padján, foszlányruháit hogy tépi, 9002 2 | elváltak egymástól, hogy a padlás gerendái közé lehetett látni.~ 9003 12| neki a gazda: nyitva feledt padlásajtókat, pajtakapukat ki- s bevagdal, 9004 21| volt, hogy fejével átüti a padlatot.~– Ki volt ez? – kérdezé 9005 7 | lécet kellett feltépni a padlóból, s egypár mázsa követ széttöretni 9006 24| azzal hanyatt esett végig a padlón.~Az emberek az utcán megint 9007 12| egyet pendült, amint belül a padlóra leesett, akkor azon a nyíláson 9008 22| kardja tokjával verni a padlót:~– Nem tudott kegyelmed 9009 2 | tartanak még. A levéltár padmalya egészen keresztbe volt már 9010 3 | nagy darab kőragasz a szoba padmalyáról, éppen az alispán kedvenc 9011 7 | merényletben s a hátulsó padokban hallatszott egy pár „Ne 9012 18| van, a kapuk előtt, a kis padokon, a rostélyos ablakoknál, 9013 16| helyéről: hanyatt esett a padozatra. Elájult – vagy tán meg 9014 11| könnyes orcájával azon padra borulva, melyről egyetlen 9015 7 | nemcsak a karzatot, hanem a páholyokat is.~Titanides Sámson mutatványait 9016 13| rohant neki tíz körömmel a pajkos siheder üstökének; az pedig 9017 20| megharagítani. Akármiféle tréfát, pajkosságot el lehetett vele követni, 9018 12| nyitva feledt padlásajtókat, pajtakapukat ki- s bevagdal, csak úgy 9019 20| mogyoró, kapja kend be s pakoljon innen.~Mackó e szóra egyszerre 9020 20| összeesküdni, a leányt kocsira pakolni, együtt mind a kettőt Sáros 9021 7 | részeges, semmirekellő, aki tíz palack után is józan marad: az 9022 20| mellett halad el, mely magas palánkkal van kerítve.~Amint Gutai 9023 18| keresztül-kasul, hol kidűlt-bedűlt palánkok képezik a két sort, s minő 9024 20| legelső résen behajtatott a palánkon keresztül a vadaskertbe.~– 9025 4 | Thaddeus; hosszú fekete palást folyt alá termetén, hosszú 9026 18| kutyáktól, csak egy tört pálcában bízik, amit a kezében tart.~ 9027 7 | hegyes süveggel s tarka pálcával a kezében, ahogy indiai 9028 3 | ki ezúttal széles rezes pallosát is felköté oldalára, s átlépkedve 9029 6 | keleti táj tűnik elő bókoló pálmákkal, áttört csipkefalú kioszkokkal 9030 11| hangon valakihez szólt, akit Pálnak nevezett; az öreg halász 9031 6 | könnyen elvegyülhetne a palota előtt ácsorgó köznemesek 9032 8 | lenni: otthon-e kényelmes palotádban, meleg kandalló mellett, 9033 21| utcán talált gyermek most paloták dísze lehetett; szépségét 9034 22| rimánkodással esedezett a palotás hajdúnak már korán reggel, 9035 9 | atyát, anyát, testvért, ősi palotát, az egész világot, és azután 9036 23| asszonyszemélyért! Ha unod a pályát, melyen eddig jártál, légy 9037 10| fiát elriasztottad a poétai pályától. Hogyan tehetted ezt?~– 9038 17| elöl.~Bajcsy uram fölkelt a pamlagról, és nem volt beteg többé.~– 9039 5 | inas visszajött a kérdéses pamuttal.~Azt pedig fogá Bajcsy uram,