| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Az elátkozott család IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
9040 7 | valóban szívrehatóan bánatos panasz volt. Hiszen még néhány 9041 22| kihallgatta, elmondatta magának a panaszaikat; ő is közölte velük a magáét; 9042 5 | kérdése és felelete, ez volt panaszának és örömének hangja, ez volt 9043 7 | Viktor végighallgatá Malárdy panaszát, ami az akkori idők szellemében 9044 14| maguk is nyájasabbak, nem panaszkodnak nátháról, hurutról, egy 9045 12| s a papirost, melyen rá panaszkodom, levelenkint repítené szanaszéjjel, 9046 8 | tagja kiállhatatlan hőségről panaszkodott, sőt egypár képzelődő ember 9047 7 | máskor. Hugó Oszkár nagy panaszkodva mondá el odabenn a hölgyeknek, 9048 20| nem hiszi.~– Nem jöttem panaszokkal terhelni nagyságodat – szólt 9049 2 | szenvedni volna szabad, és nem panaszolni.~Voltak egész utcasorok, 9050 11| ejtsen az én lelkem egy panaszos hangot te ellened, amiért 9051 10| meghallgatád a te szolgádnak panasztevő szavait, és kitöltéd a te 9052 16| válogatnia lehetett.~Nem lehet panaszuk az atyafiaknak: kálvinista 9053 13| meghalni?~Mákosné asszonyom pantomimice mutogatá négy ujjával és 9054 3 | azt elvegye tőlem.~– Óh, a papa nekem mindent megenged.~– 9055 13| hideglelésnek. Hol van egy kis pápafű? Talán nincs is a háznál? 9056 13| forralt benne, megfőzte a pápafüvet, leszűrte csészébe a levét, 9057 20| alacsony khasmír kerevetekkel, papagájokkal és virágedényekkel.~– De 9058 3 | majd mindjárt beszélek én a papával-szólt Hermina kisasszony, pártfogó 9059 3 | állandóul, megajánlották a papfizetést, fogadást tettek iskolaalapítás 9060 24| hallható szóval Malárdy a paphoz, midőn szobájába lépett. – 9061 7 | melynek minden színű és alakú papírjai közül a szerző éppen nem 9062 4 | a minden utat elfoglaló papirosokon, s ekként a nagytiszteletű 9063 12| és a földhöz verné, s a papirost, melyen rá panaszkodom, 9064 5 | kakasdúcot ő rántotta le a papírsárkányával. Nagy gézengúz volt eleitől 9065 4 | annyi tiszteletet, mint papja iránt.~Csak ismételt köhögés 9066 13| nézett rá félszemmel onnan a paplan alól.~– No, kedves, édes 9067 15| is írni.~Holmi kálvinista papok, tanárok, iskolamesterek 9068 21| Ejh, nem kell nekem most papos komédia! – kiálta a báró 9069 22| borította a fejére az egész paprikás szakajtót, hogy máig sem 9070 14| került a „napnak”, hogy paradicsommá változzék a föld, ahol minden 9071 18| előtt azon a téren az ő parancsára lerontottak.~ 9072 18| mik az övén kívül senki parancshangját nem tanulták visszhangzani, 9073 2 | lakostársaihoz és mondá~– Az Úr parancsolá, kegyelmetek tudtunkra adák, 9074 22| egy fiatalember, mint a parancsolat ott nem terem, s meg nem 9075 24| Thaddeus uramnak, azon világos parancsolattal, hogy ez mindazon óráig 9076 19| a gyertyákat; az éji őr parancsolgatta is utcaszerte:~„Ember vigyázz 9077 2 | és generálisok, mind nem parancsolnak ott nála nélkül; tőle függ 9078 23| fogja mutatni, hogy tud parancsolni Kálmánnak, és túlteszi magát 9079 23| hevesen toppantott.~– S ha én parancsolom, hogy elhagyd!~Kálmán a 9080 5 | Érted?~Miska szaladt a parancsolt tárgyért; Bajcsy uram az 9081 9 | e levélben az is rá volt parancsolva, hogy Viktorral atyja közelgő 9082 20| hangzott utánuk a rikácsoló parancsszó. A kopók mentek szépen, 9083 4 | fejei fölül.~A legények a parancsszóra megindultak szekercéikkel. 9084 6 | mademoiselle Eudemie; egy parányi öreg asszonyság, ki magát 9085 6 | és a hajdúkhoz és a többi paraszt néphez.~Azonban a csengettyű 9086 5 | talpat, harcsaszájúra a parasztnak, kecsegeorrúra a rangbeli 9087 6 | köznemesség pedig rettegi; parasztok nem jöttek kérdés alá, nekik 9088 20| embert, jobban, mint az úr a parasztot; mi dölyfösebbek, kevélyebbek 9089 8 | ügyessége komédiajátszás; ereje parasztvirtus. Még annyit sem hagyott 9090 3 | a süveg alól a nyomorult párát, illő hódolattal nyújtá 9091 1 | kutakból is valami forró párázat kezd felszűrődni, aminek 9092 19| világodra,~Gazdaasszony parázsodra,~Hogy tűz ne légyen kárunkra,~ 9093 21| baja az volt, hogy valami párbaj miatt, melynek halál lett 9094 6 | tudhatott: Durday hírhedett párbaját a bajor őrnaggyal, amidőn 9095 6 | amidőn Kadarkuthy László mint párbajsegéd viszont a bajor segédével 9096 23| méltó fiam voltál; de a párbajvívót, a hetvenkedőt, a kötények 9097 4 | rá mondani, hogy valami paréj; de Tádé úr nem engedte 9098 6 | észrevételei pikantabbak, és parfümje választékosabb, mint Beszterczei 9099 6 | be az udvarra négy tüzes paripával; parókás kocsis a bakon; 9100 12| alakja látszik, egy kézzel a párkányba kapaszkodva, másikkal bezörgetve 9101 12| nesztelenül átveté magát a párkányon.~Ott állt azután menyasszonya 9102 6 | lépdelt, sarkai alig érték a parkettet, s mintha ruganymézgából 9103 20| mindenütt „elöl” volt neki. Ez a parkra nyíló éjszaki homlokzat 9104 5 | olyan tiszteletre méltó párnak, akire annyit költöttek, 9105 12| arca alatt, mely gyöngéd párnát ígér az alvónak.~Akarta, 9106 6 | orgiák közepette gyakran paródiákat csinált a templomi szolgálatból, 9107 6 | fehérek, arca olyan sima és parókája hasonlatos. Amellett selypíteni 9108 6 | udvarra négy tüzes paripával; parókás kocsis a bakon; hátul tarsolyos 9109 4 | nem esketnek házasulandó párokat össze.~E napon nem szabad 9110 22| kifecsegek.~Hiszen a csendes parókiális házban nem susog már Gutai 9111 23| derék matróna, s még egy párszor kérdezé ezalatt: „Elégtételt 9112 9 | hajfürteibe félkör alakú párta volt fonva, gyémántos rezgő 9113 22| rendjei megválaszták nemes pártbuzgalomból a nekik kandidált csizmadiamestert 9114 15| veszedelmes vita támadt. Vasady pártfelei nem híresztelve el szándékukat, 9115 2 | Eszerint e pillanatban két pártfelekezetet látunk magunk előtt mind 9116 5 | elsimultak homlokáról a pártférfi szilárd határozatai, a szelíd 9117 14| várakoztak előszobájában pártfogását esdve; mert ő volt a megye 9118 8 | ésszel és karral; azután pártfogója, védelmezője lett, vitte 9119 23| lelkész nekem régi barátom, pártfogóm, vigasztalóm. Sorsában mindig 9120 24| találandnak az egész világon egy pártfogóra, ahol mindenki üldözni fogja 9121 25| lássák: ki ő?~Amint a két pártfőnök letűnik a küzdelem színhelyéről, 9122 16| megfordul az arány: az ellenfél párthívei bizonyosan összebeszéltek, 9123 12| magának az irányt, mely a parthoz vezet, erős lökésekkel elkezde 9124 5 | rakhelye lett a város két partja, s az a sajátságos körülmény 9125 16| amint jönnek a nemesek, akik pártjához tartoznak, rájuk néz, szemeivel 9126 4 | többé, a vizek nem hágtak át partjaikon, a kutakban ismét megtisztult 9127 8 | Malárdy-pártnak. Mert egy egész pártnak bizton lehetett nevezni 9128 1 | ember! A város elsüllyed.~A partokra siető népre ott várt a legnagyobb 9129 12| észre.~Néhány perc múlva a partot érték lábai; sűrű rekettyebokrok 9130 16| szólt erre dacosan a pártvezér; – hanem azért, hogy ti 9131 8 | díszesebb. A zene mindig a noble passziók közé tartozott: csak a versírás 9132 13| ruhába volt öltözve, nagy paszomántos övvel, prémes kalappal a 9133 6 | aranyozott sarkantyúkkal, paszományos gránát posztónadrág, körül 9134 5 | levette a falról azt a pasztellrajzot, egy szép, deli ifjú képét, 9135 10| hivatalnok, tudós vagy mezei pásztor vagy-e?~Nem választhatott 9136 4 | gondnokok és maga a nyáj pásztora, a lelkész.~– Miért jönnek 9137 5 | szeniort, és azután elszökött Patakról.~Bajcsy uram úgy tett, mintha 9138 13| hamar megárt az embernek: patécsot, torokgyíkot kaphat, nem 9139 16| A körülállók nevették e patetikus föllépést, s a kuruc táblabíró 9140 17| doktorért, ne menjetek a patikába! Nem gyógyít meg engem senki. 9141 22| alatt.~– Nem hiszem, hogy patkányok ne lakjanak benne.~– Sőt 9142 7 | birtokosa; aranycsináló és patkányűző”, egy szóval nagy ember.~ 9143 7 | ágyúgolyókat a levegőbe, s tördelt patkókat kétfelé.~A hírhedett férfi 9144 20| kovácshoz, hogy tanuljon hát patkószegeket csinálni. Viktor azután 9145 10| korhely, garázda, ahogy patrónusod kívánta?~– Nem tehettem.~– 9146 13| vele.~– Brühühühihihi! – pattant ki megint Miska inasból 9147 3 | kemény szarufák néha úgy pattogtak magukban, hogy rémület volt 9148 6 | tartatik ez alispánhoz juthatni patvariára.~A kávé éppen ki volt már 9149 6 | hallatszék az udvaron, egy patvarista az ablakhoz futott, s halkan 9150 7 | Commodus császár is szerette Paulus secutor szerepét játszani 9151 10| fiaként mutat be, akiért pazarolja a pénzt, s oly fénnyel járatja, 9152 10| természet egy méltatlanra pazarolt, hogy mindenki kegyét megszerezd. 9153 15| időkből egy Zrínyit, egy Pázmányt, Eszterházyt, Csereyt tudunk 9154 20| fehér cérnát.~Valami jámbor pecér lehet, gondolá magában Gutai 9155 9 | emiatt esve, az alispánné pecsenyéi még nem töltöttek elég időt 9156 20| van egy levél. Öt fekete pecsét van rajta; ez a levél foglal 9157 24| végrendelete áll. Az okirat le volt pecsételve; tartalmát nem kelle a tanúknak 9158 4 | Azzal ollóval felmetszé a pecsétet, nehogy kettétörje rajta 9159 24| Kadarkuthy hagyományának pecsétjét, s annak összehajtogatott 9160 3 | órazsebéből kicsüngő karniolos pecsétnyomót, s az nagyon megtetszett 9161 4 | alispán úrtól, nagy, sárga pecséttel a közepén, címezve a csizmadiák 9162 6 | orgonajátékot, utána hagyva zúgni a pedálsípok elhaló hangjait, s azután 9163 10| oly fénnyel járatja, mely példabeszéddé kezd válni. Ez elvégre is 9164 7 | hazakérezkedtek, elég volt nekik a más példája.~Sámson Titán-utód mind 9165 7 | Mindkettőre nem messze kellene példákért mennünk.~Malárdy szívét 9166 21| megátalkodottságát növelte.~– Hiába példálódzik; az önnek kötelessége volt, 9167 4 | volt foglalva egy igen szép példány Oenothera biennis leveleinek 9168 6 | gyűjtögetni, azokat ő több példányban le is íratta, s ismerőseinek 9169 10| mondanivalójuk van.~Mint például Gutai Thaddeus uramnak és 9170 12| halkan kipattant, s egyet pendült, amint belül a padlóra leesett, 9171 20| gyönyörű ifjút bedugni egy penészes tömlöcbe; kegyed az apa, 9172 22| megsiratott halottja…~Hiszen nem peng már Bajcsy uram sarkantyúja 9173 2 | kapcsolt függő láncok, nagy, pengő szemekkel s roppant medalionnal 9174 6 | acélsarkantyúkat visel pengős taréjjal, s széles zsinórövet 9175 18| közül azt hirdette, hogy péntek napon sehol se merjenek 9176 23| kelle adni, kezében volt a pénz, ami azokból hiányzott.~ 9177 3 | negyvenkét vastag krajcár kongó pénzben:… a többi ingyen adódott 9178 5 | kertje és szántóföldjei, pénze is szép kerek összegben 9179 7 | felhúzta volna, s többet semmi pénzért vissza nem ment volna a 9180 5 | temessétek el szépen; itt pénzes fiókom kulcsa: a lelkész 9181 3 | presbitérium előtt a rábízott pénzről; s készítődött egy nagy 9182 23| adta, s mire férjének a pénztárakat át kelle adni, kezében volt 9183 23| azokkal úgy szerettél máskor pepecselni; a lugas is virágzik, tele 9184 4 | diadalmas arccal beszédét, a per alatti virágot hegyes bonckésére 9185 20| nyelte el a hullám; csak egy perccel hamarább kellett volna utána 9186 9 | lehet!~– Hermina, még öt perced van a gondolkozásra.~– Nem 9187 4 | ellankadtak, de a lelkesülés perceiben egy próféta alakja, lángoló 9188 3 | helyéről.~Végre az utolsó percsomag is el volt takarítva, mindenki 9189 20| larvatus, stellionatus, és perduellio bűneiben leledzik, hogy 9190 9 | annak minden földön lévő pereputtyát törvényes frázisokkal, mint 9191 5 | elszaporodtak, s most a pergő rokkának járnának csodájára, 9192 6 | s midőn elkezdé énekelni Pergolesinek akkoriban híresülni kezdett „ 9193 3 | hozott:~– Servus humillimus perillustrissime domine Vice Comes!~– Mit 9194 2 | reszket alattunk.~Nem is perlekedni jött össze a két felekezet; 9195 23| mennyit hallott abból az üres perregésből, amit a gyors kerekes rokka 9196 5 | szurkolta meg a dratvát, in ipsa persona és brevi manu.~Volt azonban 9197 20| adni. Azután Viktor fogott Pesten egy zugügyvédet, aki beperelje 9198 20| egyik országból a másikba a pestist, aki egy gyilkost, gyújtogatót 9199 7 | szemfényvesztője; a nagy Philadelphia egyetlenegy tanítványa; 9200 1 | ajtait nyitva, és rohantak a piacokra, és kérdezék egymástól: „ 9201 5 | hogy az alispán úr házánál pianoforte van, vagy klasszikus nyelven 9202 20| kivette azt minden idomából, piciny tömpe orra volt és semmi 9203 7 | olyan jó, donnez-moi une pièce de monnaie!~– Szívesen!~– 9204 12| part felé tart, elég volt a pihenés, a gondolkozás. Kimászott 9205 7 | ne mondják róla azt, hogy pihent erővel mérkőzik meg ellenfeleivel.~ 9206 6 | beszéd közben; észrevételei pikantabbak, és parfümje választékosabb, 9207 7 | első szemfényvesztőjét ez pikírozni kezdte, leszállt a színpadról, 9208 9 | kívánhatja: a viszontlátásig – Pilátus úrnál a vacsorán stb.~Egészen 9209 23| elégtételért akár a Poncius Pilátushoz!~A lovag nem várta be ezt 9210 21| csepp könny remegett fehér pillái alatt, s nem tudott kicsordulni 9211 16| és aggódni a következő pillanatért és kínos verítéket törülni 9212 7 | teljesüljön, én örülni fogok a pillanatnak, amelyben önnek ezt mondhatom: 9213 20| Az ifjú életében támadt pillanatnyi zavar az ő kezébe hajtá 9214 8 | És talán – gondolt olyan pillanatokra amikor a hölgynek így kell 9215 9 | felvert poron s egy futó pillanaton kívül egyéb nem jut számukra 9216 7 | atyja kezét, s felnézett egy pillanattal annak arcára. Nem látott 9217 7 | erein, s egy-egy félrelopott pillantással odatekinte közben Viktor 9218 7 | karosszékében, s csak néha pillantott lopva az ifjú után, ki oly 9219 20| tartani, s csak a másikkal pillogatni fel néha igézőjére.~– Kend 9220 22| A tisztelendő úr valami pilulákat küldött általa éppen a Tóthné 9221 21| magában: ejnye, goromba pimasz, hát én neked csak „a pap” 9222 22| szomorú kvártély.~– Valóságos pince, másfél ölnyire van a föld 9223 20| nyugati homlokzat vasajtója a pincébe vezetett le.~A ragyás férfi 9224 11| aludtak mind a ketten, ő is, a pipa is.~– Átmegyünk a túlsó 9225 16| kapott – s olyankor az ő pipája mindig kialszik.~Délután 9226 16| jegyzője elég őszinte volt pipára gyújtani, s a tollát sem 9227 7 | székéről.~– Mi menjünk addig pipázni – szólt Vasady vállára ütve. 9228 6 | jácinterdejéből hord, míg a pipázóteremben ajtót, ablakot bezárva beszélget 9229 7 | egyet sem – szólt az ifjú piperkőc, s amint kezébe vette a 9230 7 | szólítá fel Kálmán az ifjú piperkőcöt:~– Fel tudod-e emelni ezt 9231 6 | többé, s most már csupán piquette-et és l’hombre-et játszik meglett, 9232 6 | miként azé, ajkai éppen oly pirosak, fogai oly fehérek, arca 9233 7 | magyar ember befesse a képét pirosra, fehérre, hamis szakállt 9234 5 | az idők ellopták róla a pirosságot.~Bő úti japonikába volt 9235 6 | fehéret a leggyöngédebb pirossal oly szépen tudta vegyíteni 9236 2 | ne legyenek kénytelenek pirulni az utódok előtt. És hogy 9237 15| legkeserűbb órákban, midőn alig pislogott az utolsó szikra a hamu 9238 20| boldog öntudatlanságban pislogtak a fal mellett, a bornyúk 9239 5 | soha, hogy az orrom alatt piszkáljanak. Vagy leckéket mulasztott, 9240 7 | gyűrűt mozsárban, beletömte a pisztolyba, kilőtte a levegőbe.~Viktor 9241 7 | boszorkánymester, amint a pisztolyt kilőtte –, a báró úr gyűrűje 9242 5 | András uramnak egy kegyetlen plágája, mely élte napját gyakorta 9243 3 | aminő még az egyiptomi plágák között sincsen feljegyeztetve, 9244 20| egész társaság előtt, mint plagiátort mutatva be őt, egy olyan 9245 7 | bague! Egy gyűrűt, s’il vous plaît.~Viktor könnyedén bólintott 9246 5 | lerajzolta mindenféle színű plajbászokkal; azt is láttam; ott van 9247 6 | sima ifjonc udvarol egy non plus ultra dámának: az ifjak 9248 7 | szabályos körforgatokban pörgetni feje körül, hogy arca egészen 9249 13| csizmát varrok, senkivel sem pörlekedem, senkire sem haragszom.~– 9250 7 | követ széttöretni a mellén pöröllyel, hogy egy kissé kifáradjon: – 9251 1 | abbahagy üzletet, mulatságot, pörpatvarkodást, s az ateista, kinek szemei 9252 14| családi összeköttetésekért, a pörviselő nép kegyelmes hajlamáért 9253 10| lekötelezd, fiát elriasztottad a poétai pályától. Hogyan tehetted 9254 7 | Ha báró úr ezt már más poétánál is olvasta, az arra mutat, 9255 25| tanulmányozni, mert az élet a poézis; nem az ideállét.~Az ideállét 9256 25| Azt felelem, hogy az élet poézisa többet kíván az ideállét 9257 20| verset nem ír, s felhágy a poézissal.~Thaddeus addig vallatá 9258 5 | kedves borzaska szurtos pofácskáját.~– De biz itthon van, láttam 9259 20| tett a világon, akinek a pofája az enyimhez hasonlítva, 9260 13| egészséges poflevet kapott cirmos pofájára jobb és bal felől. Ez mesteruram 9261 13| megcsókolta az inas szurtos pofáját, s megcirógatta a kutyákat, 9262 13| mikor egypár egészséges poflevet kapott cirmos pofájára jobb 9263 5 | longát meg a sábesztiklit, a pofoncsapott kalapot, hanem ahelyett 9264 12| kisgyermek, annak ad egy pogácsát a tepsiből, most sütötte. 9265 4 | szabad imádkozni, meg a pogánynak és az eretneknek; és hogy 9266 7 | áldomásozott értük, s hogy a poharak nem ártottak meg neki, bizonyíták 9267 24| elesni. Kiittam a keserű poharat fenékig, az utolsó cseppig; 9268 7 | tekintetében sem látszott meg a poharazás; csak szemei ragyogtak kissé 9269 4 | át hozzájuk s felderítő pohárcsengés, ők pedig nagyokat sóhajtottak 9270 22| miféle ember; báró vagy pojáca, vagy micsoda. Egyik azt 9271 21| bosszantására arabs verseket pókláb-betűkkel; aki tehát azzal sem ingerelheté 9272 24| ki, hogy ne én fűtsem a poklot, inkább fűtse nekem más, 9273 21| és megbocsátá bűneit.~– Pokolba van! – kiálta közbe a báró.~– 9274 12| az ablakom alatt elkezdi pokoli dúdolását, elmegy a kedvem 9275 13| jobban lesz tőle.~– Kell a pokolnak.~– Ettől egyszeribe megizzad.~ 9276 7 | az Isten büntesse meg a pokolravalóját: bizony elnyelt volna, ha 9277 20| kilyukasztotta. A báró azután pokrócból varratott neki ruhát, abban 9278 5 | Ezalatt leoldá a lelkész pokróccipőit lábairól a leányka, levetteté 9279 17| mindig, légy az a magas polcon is ezután; bizonyára az 9280 4 | sem oka, valamint az egész polgárság sem, sem pedig a tekintetes 9281 2 | reménységgel biztassák fel polgártársaikat.~Hanem… a legnehezebb kő 9282 4 | és minden rendű és rangú polgártársait, ha most nem is, de időjártával.~ 9283 23| fölözték kiadásai jövedelmét; a pompa, mit a Malárdy név kimérája 9284 9 | beszélhessen otthon arról a pompáról, amit a Malárdy-kastély 9285 6 | címerekkel nem veszélyesek. Ő pompásan öltözik, nehéz francia selyemruha 9286 23| mehet elégtételért akár a Poncius Pilátushoz!~A lovag nem 9287 23| Fogalmai közül hiányzott az a pont, hogy mit csináljon olyankor 9288 21| végig a kérdezőt; ennél a pontnál nem lehetett vele tréfálni: 9289 23| el apjuktól, ki nekik a porba vetette a bölcsőt.~Kálmán 9290 24| fekszem, ahova sújtottál, a porban. Most jer, és feküdjél mellém 9291 6 | divat; az asztalon még kevés porcelán és üveg; annál több ezüst- 9292 8 | országúton végig hosszú porfelleg kíséri a nyargaló kocsikat, 9293 4 | másutt, mint égerfák alatt, porhadt fa földében, meleg vizek 9294 19| égbe a néma éjszakában, egy porhüvelyét elhagyandó lélek üdve végett.~ 9295 22| a magáét; meglátogatta a porkolábnét, attól kitudott mindent, 9296 9 | melyből egy kis felvert poron s egy futó pillanaton kívül 9297 12| füvek hegyei látszanak ki a porondból. Éjszaka van, hogy elcsodálkoznak 9298 23| égető láng volt, mely azt porrá tette.~Malárdy nem gondolt 9299 12| halálos elem a tüdő érzékeny pórusait érinté, szétpattantak az 9300 1 | tört magának utat, undok posványt és forró ércolvadékot túrva 9301 6 | ki micsoda. Ez a karassia posztódolmány itten gyanús ember; haja 9302 2 | a sok gallérú bukovinai posztóköpenyt az érdemes céhmester elé.~ 9303 6 | sarkantyúkkal, paszományos gránát posztónadrág, körül prémes zsinóros dolmány, 9304 17| időben még nem hívtak minden posztóruhás embert tekintetes úrnak, 9305 8 | csapott alá, mikor egy-egy potyka felvetette magát a víz színére.~– 9306 17| tiszteletes állottak.~– Ecclesia praecedit! – szólt maga előtt bocsátva 9307 15| ütött) nec civium ardor prava jubentium (itt az ellenpárt 9308 2 | pap, meg kántor; én nem prédikál, se nem énekel a kegyelmeteknél; 9309 1 | üdvösebb pillanatban.~Csak a prédikáló szerzetes maradt életben 9310 2 | Xavér Ferenc. Minden rendű predikátumaira oly szabályszerű igényt 9311 3 | római arisztokrata néven prefektusnak címeztek, és egy kisleánya, 9312 20| aminek a gallérján hajdan prém lehetett, de már lenyűlt 9313 8 | melynek lángoló ezüst a préme; egy ideig még kilövellnek 9314 4 | fizetéssel; kurátort, egyházfit, presbitereket választottak egymás közül, 9315 3 | pedig, kiket neveze a nép presbitereknek, ott maradtak köszönetet 9316 3 | vállalá, s számadást tőn a presbitérium előtt a rábízott pénzről; 9317 14| nincs-e ez a név törhetetlen presztízzsel körülvéve, hogy mást ne 9318 16| együtt lép fel Malárdyval pretendensül az alispáni hivatalra; hogy 9319 9 | hasonló eventualitásokat jó preveniálni. Egyébiránt nagyon kéri, 9320 3 | nemesembert védelmez engem a primae nonus, és senki az én vállamra 9321 6 | lehessen, s mindenről olyan primitív fogalmai vannak, mint egy 9322 23| Demain, sur l’île. Je suis prisonnier aujourd’hui.~– J’y suis – 9323 2 | azáltal, hogy e nemes város privilégiumai fejében nem szabad kegyelmeteknek 9324 6 | felé, mint egy csodálatos prizma, mely minden belenéző szemének 9325 9 | nekik; ha valaki tréfálni próbál vele, mindjárt duellumra 9326 8 | csónak elébb makrancosan próbálgatta, hogyan lehetne az orra 9327 7 | heverő tallért azután többen próbálták még felemelni. Mindenki 9328 15| közhivatalokat; nosza, tegyünk próbát, hogy a hivataljelöltek 9329 7 | vége volt, akkor ismét más próbatételre szólítá fel Kálmán az ifjú 9330 7 | látványosságok: még te is produkálhatod magadat. Szapperlot, micsoda 9331 7 | barátom! Te elmehetsz magadat produkálni mint akrobata.~– Ugye? – 9332 7 | végezte azt a veszedelmes produkciót.~Mikor ennek vége volt, 9333 7 | Magister Ludolphus de Cairo, professor magiae; elismert feketeművész 9334 5 | minden ember. Összeveszett a professzoraival, úgy-e? Erős természete 9335 5 | úr, hogy mit írtak róla a professzorok. Első eminens mindenből, 9336 4 | lelkesülés perceiben egy próféta alakja, lángoló arca és 9337 15| modván:~– Justum ac tenacem propositi virum (itt saját mellére 9338 24| barátfalvi lévitai lakból propter certum quoniam. No, hát 9339 15| rendelet megengedi, hogy a protestánsok is viseljenek közhivatalokat; 9340 8 | gerjeszté tiszta felfogásával a provinciális fiskálisokat.~Egy napon 9341 21| fejére teszi azt az ostoba prózai főkötőt; s akkor ő nem lesz 9342 17| bizonyára az a nagy mester, ki a publikánusokból válogatá tanítványait, tenéked 9343 15| könnyelmű léleknek, s a férfiak púderes fejében nem volt magasabb 9344 6 | oldalról emelkedő nehéz selyem pufándli, mely elöl felcsípetve hátrálni 9345 8 | hogy szép férfi: – nem; pufók, veres és görbe lábú; idomtalan, 9346 3 | midőn másnap délben otthon puha ágyában felébredt, s mellette 9347 20| nem tudott kukorítani, a pulykát előrevitte a feje, kacsák, 9348 22| debitum, solvas, ebadta, punctum”. Még azt is hozzáteszik, 9349 4 | jobb. Legalább elég nagy punktum van a végén; azzal egy bicsakkal 9350 5 | megkerül. Majd visszahozza a púpos kenyér.~– De iszen nem kerül 9351 14| mormogta magában: „Maria purificante, sole micante, majus erit 9352 7 | fogai közt, kardcsapásokkal puskacsöveket aprított el, s két ujjával 9353 3 | A megszorított őr erre puskájához kapott, s mérgesen kimondá:~– 9354 6 | tűzijátékhoz készítvén előre saját puskáját, egyik cső elpattant, s 9355 7 | s két ujjával szuronyos puskákat emelgetett fel hegyeiknél 9356 17| vitessetek ki szekéren a herkali pusztára vagy az izsai rétre, vagy 9357 4 | egészen az ég alatt, a szabad pusztaságban nem maradtak.~Malárdy hintajában 9358 9 | frázisokkal, mint valami pusztát bérlő birkást, aki armentum 9359 3 | után kezdtek kémlelődni.~Pusztulás szomorú képe volt ott. A 9360 4 | egymást szeretni.~Ime ennyi pusztulásra volt szükség, hogy az emberek 9361 3 | tekintetes alispán úrhoz, qua deputáció, azon alázatos 9362 9 | keringő s a marionettszerű quadrille által egészen kiszoríttatott 9363 14| micante, majus erit frigus, quam fuit ante” – s azzal tenyerébe 9364 15| Malárdynak szólt) mente quatit solida.~Persze, hogy nevetett 9365 2 | a végpusztulás napján a „que” fölött vitatkozni hanem 9366 15| mutatóujját rázva szörnyen~– Quem dies vidit veniens superbum, 9367 23| magának mondhatom meg. Ez question d’honneur.~– Magyarul beszéljen, 9368 10| tömlöcben, és várja a kedvetlen quidproquo kifejlődését.~Thaddeus úr 9369 6 | sokkal szebben is tud, az „r”-et gyöngédebben harapja 9370 20| elkezdett minden oldalról ráágaskodni, sáros nyomokat hagyva toppancsaival 9371 18| csak napok múlva fognak ráakadni.~Midőn a sötét sikátor közepén 9372 10| kérdezé hirtelen, midőn ráakadt azon gondolatra, melyet 9373 6 | szél a roppant alakzatos rabattok jácinterdejéből hord, míg 9374 7 | tétovázó ifjú engedett a rábeszélésnek, s kiment, hogy munkái közt 9375 20| Hanem azt cselekszem, hogy rábízom a kincset a k…i lelkészi 9376 3 | tőn a presbitérium előtt a rábízott pénzről; s készítődött egy 9377 5 | utcán, nem történhetett rablás, gyilkosság a környéken, 9378 20| bennünket mint tolvajokat, rablókat; mit mondunk neki? De minek 9379 1 | felállított kálváriai stációk rácsain belül égő lámpácskák, miket 9380 4 | ajtó becsapódott, a zár rácsattant; minden be volt zárva.~Ott 9381 5 | egy egész várforma épület, rácskerítéssel, vasajtókkal, bádogtoronnyal, 9382 1 | odacsavargatta köteleiket a közkutak rácsozatához, a szentszobrok lábaihoz, 9383 20| keresztültörve a vékony rácsozatot.~– No, ha most itt egy kertész 9384 10| Ugyanazon pap fia, ki a ráctemetőn megátkozá templomuk lerontóját, 9385 7 | nyelvét; félig magyarul, félig rácul, keverve az ékesszólást, 9386 12| szégyent, bánatot hoztam rád, a világ nevetett rajtad, 9387 2 | beszéddé alakítani, hogy rádisputálja minden emberre, amit anélkül 9388 6 | neveiket, s évek múlva is ráemlékezett, ha egyszer elmulasztották 9389 19| Most is azt hitte, hogy ráér elvárni, míg a hadastyán 9390 20| felhordott ellene minden ráférhető vádat, bebizonyítá, hogy 9391 20| báró Kadarkuthy, s erre ráfogták, vagy talán igaz is, hogy 9392 13| Azzal becsapta az ablakot, s ráfordította a zárat.~ 9393 22| ott nem terem, s meg nem ragadja a hosszú lábú szörnyeteg 9394 2 | késeket egymás kezeiből ragadták ki, akiknek nem volt, pirult 9395 1 | felforgatott dereglyéket, s ragadva magával, kiket útjában elkapott.~ 9396 5 | urat feltüzelje egy gonosz rágalom okozói ellen; mégis aligha 9397 6 | szívében a rossz példa a hithez ragaszkodást?~Ez pedig első és utolsó 9398 7 | szomorúságot okoz. Jobban ragaszkodik mostohaanyjához, mint hozzám, 9399 21| gondolni többé, s mit érne rágondolni, hogyha élne? Ő elfeledte 9400 20| mint előlről. Irtózatos ragyaverés kivette azt minden idomából, 9401 9 | láthatja, mily büszkeségtől ragyog a megátkozottnak arca, és 9402 23| ifjú, s magasztos arcának ragyogása legdicsőbb védelme volt 9403 7 | érdemes atyafi elbizakodott ragyogástól mosolygó arccal mászott 9404 7 | erőgyakorlattól, szemei ragyogóbbak, mint máskor. Hugó Oszkár 9405 7 | a poharazás; csak szemei ragyogtak kissé élénkebben, mint azelőtt, 9406 6 | ült vele, két csillagot ragyogtatott szeme közé a napsugár hevével 9407 10| ellenkezőleg hízelegtél, ragyogtattad nagy talentumaidat, miket 9408 9 | atyai áldását és mindenét ráhagyja az egyetlen fiúra, azt sajnálja 9409 1 | utcán, mert a kísértetek ráijesztettek. Egyszer egy vakmerő éji 9410 4 | az indorzált parancsot; ráírta kívül Malárdy címeit; azzal 9411 20| tarthatott tőle, hogy valaki ráismerjen.~Az alakoskodás kiderülése 9412 12| a kisgyermek a tűzhelyen ráismernek, amaz eléje fut farkcsóválva, 9413 22| akartam mondani, de mindig rájár a nyelvem…~– Jól van, jól.~– 9414 4 | vagy mi neved!” Míg végre rájött, hogy Lőrincnek hívják a 9415 7 | kétségbeejt jövendője felől – rájöttem, hogy verseket ír! Verseket! 9416 3 | beszélni, hanem egy gonosz rajongó, aki büszkeségét találja 9417 8 | ezüst halacskák útját, mik rajonként gyűlnek össze, együgyű szájacskáikat 9418 5 | hogy más dolgát szapulva, a rajtavalóját hagyja szennyesen; hogy 9419 23| máskor is; lásd, odakinn most rajzanak a méhek; te azokkal úgy 9420 16| percig volt ott, de már nem rajzolt torzképeket, egyik érkező 9421 16| papírra Hugó Oszkár, mellé rajzolva komikus karikatúrában magát 9422 6 | egy egész új csendéleti rajzot kezdett mutatni. Vajon nem 9423 2 | csak maradjanak szépen egy rakáson.~Malárdy Ferencnek hívták 9424 19| nevezetes készpénzeket gyűjtött rakásra, amiket örökölni életkérdés 9425 5 | házamat is majd felgyújtotta rakétával, s a kéményemről a kakasdúcot 9426 13| nagyasszony háta mögött, s rákezdte megint az egész legénység 9427 5 | dunai gabonaüzlet egyik fő rakhelye lett a város két partja, 9428 23| állva a vándor lovagnak, rákiálta rettenetes hangon:~– Azt 9429 5 | egymással, s ha a békét a rakoncátlan iskolai fiatalság néha-néha 9430 15| valaki jót mondott, ő is úgy rakta utána szemmel, szájjal, 9431 5 | azt is láttam; ott van ráma alatt a belső szobában, 9432 22| azok a képek ott a fekete rámákban akkor kapnák el róla egyszerre 9433 6 | tetőtől talpig úgy meg volt rámás képekkel rakva, mint egy 9434 23| vagy. Majd holnap.~Malárdy rámereszté fiára kísértetiesen kiülő 9435 2 | szalagokkal, jó kordován, ráncba szedett torkú csizma lábukon; 9436 4 | mik a szárasztóban kissé ráncot vetettek, hogy Bajcsy uramnak 9437 7 | és íme a lányka keze nem rándult meg tőle, de mélyebben a 9438 5 | hogy csupa gyönyörűség ránézni; azután milyen leveleket 9439 23| a korlátlan hatalom és rang eltakarják a rossz lábon 9440 3 | ki vannak mondva.~A föld rángásai mindig hevesebbek lettek, 9441 16| szemöldökeinek borúját, ajkai rángását magyarázzák, figyelemmel 9442 23| jött rá a balszerencse.~Rangbóli bukásának leggyorsabb következménye 9443 6 | vendégei asztalhoz ülnek, ki-ki rangja és megbecsültetése szerint, 9444 23| bántalmazottnak, s a bárót rangjához mért oldalbaütésekben részesíté.~– 9445 20| azt a dekórumot, ami őt rangjánál fogva illeti.~A kis ragyás 9446 7 | hivataloskodást; énáltalam magasabb rangkörökbe juthatna, ahelyett mindig 9447 8 | nem vagyok semmi, nincs rangom, nincs nevem, nincs semmim, 9448 23| fényes nevedet egy névtelen, rangtalan, ismeretlen eredetű személlyel; 9449 9 | Hogy Viktor rokonai és rangtársai nem érkezhetnek meg a siettetett 9450 9 | sietségben kénytelenségből rántottak elő: Viktor számára Durdayt, 9451 12| volt: feleltek rá. A leány rányomta ajkát a magához vont kézre.~ 9452 2 | a kevés magyar szót, ami ráragadt, ékes beszéddé alakítani, 9453 20| apja aláírását utánozva, rászedett valami uzsorást; a báró 9454 20| nagyságodnak…~– Köszönöm alássan; rászolgáltam, zsebretettem, nem vesznek 9455 23| megdöbbent férje arcától, midőn rátekintett.~– Mindent hallottam – suttogá 9456 20| tisztelendő úr dacára a rátekintő mosolygásnak bátor volt 9457 13| hagyta őt beszélni.~Végre rátért a dologra.~– Biz a jó tisztelendő 9458 20| s egyik roppant talpát rátette a kis ember karjára.~– Az 9459 5 | egy zsámolyt, behozta, és ráült.~Ott nagyot fohászkodott 9460 10| vonakodás nélkül engedé a békjót rázáratni.~ 9461 23| betuszkolva őt a mellékszobába, rázárta az ajtót, és a kulcsot eltette 9462 3 | mennydörgését; hallják, mint rázkódik fölöttük az egész nagy épület, 9463 2 | nagy, ódon szekrények úgy rázkódtak, úgy dörömböztek magukban, 9464 2 | barna tenyerével, s ott rázogatták egymás kezét legalább öt 9465 6 | látták rajta a nehéz ezüstös rázsaszoknyát, ezüstcsipke köténykével: 9466 7 | csak mostohaanyja szavai rázták föl Kálmánt. A derék asszonyság 9467 24| fejéről az átkot, ahogy rázúdítani?!~Fia most is be volt zárva 9468 15| jóslatterhes mutatóujját rázva szörnyen~– Quem dies vidit 9469 12| hahotázik a kéményodúban, rázza, dörögteti a betett ajtókat, 9470 14| kelepelnek, szárnyaikat rázzák, bebörtönzött madárkák énekelnek. 9471 2 | vessük le a mi láncainkat, rázzuk le a mi terheinket, és építsük 9472 6 | fenntartá magát a nemes reakció; férfiú körökben kivétel 9473 7 | Kálmán megtérítését bízza reám – szólt Viktor komolyan 9474 12| elfojtott hangon sírt, és e szót rebegte:~– Óh, mint szeretlek!…~ 9475 24| derülten mosolygott, ajkai csak rebegtek, de nem szóltak.~E pillanattól 9476 1 | tőtteknezit. Arósz neze zzágyiv rebme!”, ami nyilván nem telhetett 9477 8 | költő lelkét a veszélyesebb recidívától. Észrevette, hogy Kálmánnak 9478 2 | kell mennie, kétségtelenül recidivázik.~Ilyenformán minden kandidált 9479 3 | gerendái is egyre ropogtak, recsegtek; a kemény szarufák néha 9480 14| körül szállong, s borús redőket von homlokára, valami sötét 9481 2 | rosszat, de érzem jót.~A református hitfelek annál kevésbé kezdték 9482 24| szétszórt vonásait, kivel régente levelezésben állott.~A körülállók 9483 15| létedet.~Mindezek ugyan nem regénybe való dolgok, s én biz elő 9484 25| jussanak.~Az események, miket e regényben leírtam, alapvonalaikban 9485 12| Milyen jó volna az, ha mint a regényekben szokás, mikor a költő valami 9486 25| merész jelenetet, melyet regényemben felhoztam, amidőn egy megye 9487 9 | nemigen szívesen látják a regényességet.~A második napon Malárdy 9488 25| legújabb, különösen angol regényírók ellen azt a vádat hallottam 9489 5 | eltűnését a legborzalmasabb regényjelenetekkel hozzák kapcsolatba; hogy 9490 25| ingerültsége kimagyarázza azt.~Regényünk két hőse, a két ősz antagonista 9491 22| átköltözött, szinte minden reggelenként ellátogatott a vármegyeházához – 9492 6 | ez jel volt, hogy józan reggelijükkel siessenek, innen a templomi 9493 6 | a hazafiúi dicsekedésbe; reggelizésre hívatnak az érdemes vendég 9494 21| orra mellett hosszában egy régibb, de mélyebb vágás forrása 9495 5 | kalapot viseljen, mint a regiment-felcserek.~– De mikor ez a regula, 9496 5 | regiment-felcserek.~– De mikor ez a regula, kedves Bajcsy komámuram, 9497 21| Köszönöm, nem fáradtam el”.~A rehabilitált bárót aztán szabadon bocsátották; 9498 8 | lelkében igaz költészet rejlett, azt férfias mulatságokkal, 9499 10| szavakra, s arcát két kezébe rejté, és elkezde igazán, fájdalmasan 9500 6 | bedugta dolmánya belső rejtekébe, s azután az előtte ülő 9501 21| van. Ki akarom húzni gyáva rejtekéből, és keresztül akarok rajta 9502 6 | férfiszívekben a legkényesebb rejteket keresni; mondhatnók őket 9503 24| lélekenyhítő sóhajtás hagyta el.~A rejtélyes levelet mindkét reszkető 9504 9 | hogy mit ír?~– Tréfa alá rejti a gyászt szokás szerint – 9505 4 | nem volt az a víz fenekén rejtőzködő békavirág, ami csak lopva 9506 21| szólalni, egészen el volt rekedve, alig találta meg a hangját.~– 9507 22| világos adóssági pert e sorral rekeszt be: „Liquidum est debitum, 9508 24| Barátfalván van egy lévita: pap, rektor és kántor egy személyben; 9509 24| jövedelmesebb eklézsiába is rektornak, s amilyen tudós, lelkésznek 9510 18| nagy, deszkából épített rémalak jött felé, fenyegetően felmagasulva 9511 8 | midőn hozzá közel ér, hogy remeg minden tagja.~– Kegyed fázik?~– 9512 9 | tűkkel. A gyémántos tűk úgy remegtek, mint a menyasszony szíve 9513 24| övével van kapcsolatban, s remegve nézett gyámatyja felnyíló 9514 7 | törvénykezési nyelvben kellene remekelni. Azt mondják, hogy versei 9515 3 | is a szónoklat és irály remekének tartatik. Nem is lehetett 9516 5 | kisasszony, mint mondják, remekül tud játszani, ezt is csak 9517 5 | szüleihez, teljes bocsánatot remélhet. Nem jött vissza.~A leányka 9518 7 | bánatos atyához.~– Hogyan reméli ön azt? – kapott rajta az 9519 12| szél az én legfélelmesebb rémem.~Úgy félek, úgy irtózom 9520 12| emberek lefeküdtek abban a reményben, hogy talán majd elalusznak, 9521 14| tájon, mely olyan szép csuda reményeket ígér, fűnek-fának és emberi 9522 23| kiben még egyedül van minden reményem, aki előtt tárva áll a világ, 9523 22| alatt nem volt lakója; és reménylem is, hogy sohasem lesz; hanem – 9524 7 | alispán kezét:~– Szabad-e reménylenem azt, ami ott írva van?~Malárdy 9525 16| az elején járnak. Magában reménylette is, hogy majd megfordul 9526 10| Apádnak van miből”.~– Reményletted, hogy ott jól el fogsz rejtve 9527 9 | most súlyosan beteg, alig reményli, hogy ágyából felkelhessen 9528 5 | hogy talán nem ide jön; hiú reménység: az utcaajtó nyílik, a kutyák 9529 2 | elnézésről, nehogy hasztalan reménységgel biztassák fel polgártársaikat.~ 9530 3 | és senki engem meg nem rémít abban. Amit én kértem, abban 9531 1 | elsüppedt málhacsomagok, rémletes tárgyak, mik évek óta a 9532 20| ember nem osztá Thaddeus úr rémülését, hanem eléje került.~– Nézze 9533 1 | s amint egy perc múlva a rémületes látvány összecsukódott, 9534 23| össze görcsösen öklei, s rémülten veté magát Kálmán elé, erőszakosan 9535 1 | énekesek, mikor meg vannak rémülve!~De az énekhangon is keresztül 9536 9 | Néhány nap alatt minden rendbe volt hozva, apróbb formasági 9537 9 | magát egy kissé meggondolja, rendbeszedje, hogy ez Isten ellen való 9538 25| felhoztam, amidőn egy megye rendei egy kandidált kézművest 9539 2 | legveszélyesebb órákban maga mellé rendelé a megyei jegyzőket, ügyészeket 9540 2 | uralkodók ezt egészen másképpen rendelék, arra ismét tudatlan volna 9541 3 | kéz zörgetne; de e kitartó rendeléstől lassankint levált egy nagy 9542 14| minden lelket: József császár rendelete, melyet az erős lelkű fejedelem 9543 14| nyerjen, mint én kívántam neki rendeleteim által szerezni minden ügyeiben.”~ 9544 20| ahová azt tisztelendőséged rendelni legjobbnak találná…~– Köszönöm, 9545 7 | azt mondá neki:~– Ha úgy rendelte az ég, hogy ez teljesüljön, 9546 6 | egészen külön szoba volt rendelve, mely azután tetőtől talpig 9547 2 | szántszándékos találkát rendezett itt egymás számára.~Azok, 9548 6 | szemben. A véletlen éppen jól rendezte így. A két legszebb alak 9549 8 | fiskálisokat.~Egy napon csónakázást rendeztek a Dunán, mely különösen