| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Az elátkozott család IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
9550 22| rendek, úgy hozván a dolgok rendje magával, megválasztották 9551 22| legintelligensebb megye rendjei megválaszták nemes pártbuzgalomból 9552 2 | védszerekről, mik a helyzet rendkívüliségét elviselhetővé tegyék, építettek 9553 12| alatt minden idegét, ami nem rendszer, hanem csak zsibbasztó ébrenlét.~ 9554 7 | elveszni érzi lábai alól, rendszerint zavarba jön, élettelen tömeg 9555 2 | elsüllyedni!~A föld csak néha-néha rendült meg az összegyűlt csoportok 9556 3 | kiadás mindezekért – egy rénes forint és negyvenkét vastag 9557 1 | vízirányos vibráció erősebb rengésben tört ki, meg-megkondultak 9558 1 | elenyészett, vele együtt a föld rengése is: csak néha koronkint, 9559 4 | elmaradtak: egy egész napon semmi rengést nem lehete észrevenni, és 9560 12| Az a Malárdyak kastélyát rengetni sietett, ő a Malárdyak szívét, 9561 1 | nevét, míg alattuk a föld rengett, körül a hullám csattogott, 9562 2 | ingatja semmi.~Semmi? Még ez a rengő föld sem? – Az sem. Majd 9563 1 | hullám csattogott, s a föld repedésein kirohanó forró lég bőgve 9564 3 | falain is látszottak vékony repedések, s az ablakok felül és valahol 9565 3 | volt megerősítve, s néhol a repedéseken keresztül látszott a napvilág.~ 9566 4 | igazgatni falaikat, bevakolni a repedéseket; mindig többen vettek maguknak 9567 4 | felhatott az égbe: a föld nem repedezett meg többé, a vizek nem hágtak 9568 12| kezd elé s kis kezeivel repesget. Most odafordítja arcát 9569 5 | válaszolt Bajcsy uram majd ketté repesztve, ami már jól össze volt 9570 12| panaszkodom, levelenkint repítené szanaszéjjel, mint azokat 9571 8 | fecskék mindig alantabb repkedtek a víz színén, a sirályok 9572 8 | reszketett többé; mint a repkény a szálfa oldalához, tapadt 9573 20| a gyönyörűséget, hogy a represszáliák legbizarrabb ötleteit végrehajthassa 9574 13| Mákosné asszonyom be ne repülhessen a feje fölött.~– Mondd meg 9575 23| gyors kerekes rokka egyre repülő, mégis egy helyben álló 9576 20| szekér rúdját, s a legelső résen behajtatott a palánkon keresztül 9577 20| a nevét még mai nap sem restellik az emberek fejükben tartogatni, 9578 21| szinte maga is látszott restellni termete felmagzott állapotját, 9579 7 | mikért azután cserében nem restelt néha-néha tüzet és szikrákat 9580 9 | urak, de a nevezetesebb rész, a nyomatékosabb főurak, 9581 14| átok beleesett már a fájós részbe; és még beljebb fogja magát 9582 20| állat és baromfi le volt részegedve az egész faluban; részeg 9583 7 | bortól leissza magát, az részeges, semmirekellő, aki tíz palack 9584 18| otthagyva a földön heverő részeget, ki gyilkost, haramiát kiabált 9585 10| Elkezdtem garázdálkodni, részegnek tettetém magamat, kigúnyoltam 9586 6 | meginni, sem pedig azt, hogy részegségre vagy józanságra való-e, 9587 18| maradékait a világ minden részeibe, hogy legyenek földönfutók, 9588 20| gazdagsággal, hanem a tűréssel. Én részemről, ha Jeruzsálem felépüléséről 9589 8 | jutni. Ő nem volt Viktor részén soha. Midőn mindenki dicsérte, 9590 23| bizonyos kellemetlen történet részesévé tette magát. Tudniillik, 9591 23| rangjához mért oldalbaütésekben részesíté.~– Rettenetes! – kiálta 9592 7 | régen felkértem volna, hogy részesítsen bennünket azon sokkal magasabb 9593 4 | nehéz szó kimondatott, és reszkessenek a te falaid, valahányszor 9594 12| akart valamit, de ajkainak reszketése nem engedé azt kimondani, 9595 4 | visszhangzó döngést az utolsó reszketésig lehetett hallani utána. 9596 8 | vele, Hermina hangja nem reszketne.~Az a valaki nem lehetett 9597 12| fekete hajfürtjeiről, mint reszketnek kezei a hidegtől, és eszébe 9598 16| felfogni, végigérezni kínjait részletenként át meg átküzdeni nem egy 9599 2 | lenni afelől, hogy a három részre osztott címerpajzson mit 9600 15| megbántott, lenézett, kiket részrehajló ítéletekkel sújtott, egymás 9601 9 | erős meggyőződéssel mindkét részről, hogy milyen nehezére esik 9602 7 | nagymestere igen sokat vesztett részvényei értékéből ez intermezzo 9603 3 | egyszerre előkerülhetetlen retardatumait.~A zárkő ismét néhány ujjnyival 9604 15| lepte el a nemzet minden rétegét, mint amelyből sikerült 9605 3 | Gondja volt rá, hogy válasza retorikailag szabályszerű legyen; mint 9606 17| herkali pusztára vagy az izsai rétre, vagy mit bánom én hová, 9607 23| sújtaná. Én nem kevésbé rettegek Gutaiért, mint Malárdy úrért. 9608 4 | s amint egy év elmúlik a rettegés napjai után, alig emlékezteti 9609 21| ördögfélétől pedig nemigen rettegett. Nyugodt lélekkel vállára 9610 6 | orákulumukat, a köznemesség pedig rettegi; parasztok nem jöttek kérdés 9611 5 | később el bírták üldözni, rettenetesen lenézvén az olyan kisasszonyt, 9612 22| kedves Bajcsy komáját ilyen rettenetesnek.~Nem is ment többet a vármegyeház 9613 7 | pedig török fez, ami őt rettenetessé tette.~Az ember mindig nagyobb 9614 4 | a legjobb szónok. Miként rettent volna vissza most, midőn 9615 3 | sem tagadta el nevét, nem rettentek meg a vallatástól.~Akkor 9616 23| egy szál guzsalynyéllel? A rettenthetetlen vitéz úgy megrettent e veszedelmes 9617 1 | itt van télen a malmok réve és a repülőhíd, a hajótömő 9618 7 | homloka.~– No, már most revenons à nos moutons, signore nobili. 9619 20| hagyva toppancsaival a fényes reverendán, ami a jó tisztelendő urat 9620 11| ezalatt kunyhója előtt ült egy reves fűzfabokron, pipáját szájában 9621 8 | Három más csónakon rendes révészek s a társaság cselédei eveztek, 9622 11| a túlparton a megfelelő révnél jussanak át, most azután 9623 5 | egyenlítve. Abból állt az egész revolúció, hogy Lőrinc arra biztatta 9624 5 | Lőrincke rosszul viselte magát; revolúciót csinált a diákok között: 9625 12| odakünn. Az ablaktáblák úgy rezegnek.~Majd meg valami előálom 9626 2 | kivonta csizmaszára mellől rézpitykés bicskáját, s kinyitá azt, 9627 16| ránézve: nem hallhatja, mint riad fel egy perc múlva kétezer 9628 5 | gorombaságoktól meg nem riadt: szokva volt ő már ezekhez.~– 9629 1 | előle menekülni.~A házi ebek riadtan futottak végig az utcákon, 9630 21| többé.~– Mit mond az úr? – rikácsolá ez embertelen hangon.~– 9631 20| mondtam! – hangzott utánuk a rikácsoló parancsszó. A kopók mentek 9632 22| a szokottnál is nagyobb rimánkodással esedezett a palotás hajdúnak 9633 2 | pirult arcú nők és szűzek rimánkodtak az előttük álló férfiaknak, 9634 20| találja azt, hogy egy térden ringatott gyermeket az első imára 9635 6 | lefaragták, s csak egy pár falusi ripők viseli azt még közmulatság 9636 7 | Anstand”dal ledöfhetett, nem riszkírozva, hogy saját noble személyét 9637 10| városokról, azoknak szépségeiről, ritkaságairól, népszokásaikról, amint 9638 4 | csak kegyelmed, nézze ezt a ritkaságot. Tudja-e kegyelmed, hogy 9639 5 | nem vagyok gyerek, mégis ríva fakadtam rajta, mint egy 9640 14| divatból kiment kabátok, s rivalgó népünnepeken sütötték az 9641 7 | mire a szegény ember nagy rívással sántikált ki mezítláb a 9642 3 | ajtóhoz ért, valami nagy robajjal omlott össze a háta mögött, 9643 3 | a gyermeket; egy surtató robbanás hallatszott, a leomló vakolattömeg 9644 4 | ácsokat és napszámosokat robotban, akik akaratát végrehajtják.~ 9645 20| a tanyáról, mely azután röfögve kergette őket sokáig, mert 9646 23| hogy ez csak erőltetett rögtönzés.~Mostohája nyájas gondossággal 9647 4 | rác temető közepén.~Annyi rögtönzött faház eltűnt az utcákról, 9648 13| találják…~– Trühihahuhuhu! – röhögött közbe egyszerre Miska: inas, 9649 8 | halak. A fecskék sem hiába röpködnek a vízhez olyan közel. Hajnalban 9650 22| Megyercsi utcán; hát hogy rövidebb úton hazajussak, egyenesen 9651 16| szavazás alatti unalmas időt rövidítendő.~Hugó Oszkár éppen az elejére 9652 24| lelkész ágya fejénél.~De nem rogyhatott a földre. Malárdy felfogta 9653 24| fogja őket.~Lila szótlanul rogyott le a lelkész ágya fejénél.~ 9654 7 | keblére, s kitörő érzelmei rohamában átölelte a hideg szobrot, 9655 3 | úr, félő, hogy erőszakkal rohanják meg börtönük ajtaját; és 9656 1 | mintha mennydörgő szekerek rohannának végig a föld mélyében, egy 9657 12| szél; neki is arra kellett rohanni, amerre a szél akarta, neki 9658 12| ellenáll a szél volt az, a rohanó szél; neki is arra kellett 9659 6 | selyemnyakkendője aranyos rojtjait pedig éppen csúfságra hagyta 9660 23| perregésből, amit a gyors kerekes rokka egyre repülő, mégis egy 9661 23| nyújtotta a tésztát; délután rokkájánál ült, szolgálói között, kikkel 9662 5 | úri kisasszonyok kerekes rokkákkal. Azóta persze a clavichordiumok 9663 23| hogy szokás köszönni. A rokkán ülő asszonyság nem ád neki 9664 5 | elszaporodtak, s most a pergő rokkának járnának csodájára, ha szólna 9665 23| Malárdyné ijedten taszítá el a rokkát maga elől.~– Az igazi Kadarkuthy – 9666 6 | asztalok mind a legújabb rokokó divat; az asztalon még kevés 9667 12| világ nevetett rajtad, és rokonaid méltán sírnak.~A leány fájdalmasan 9668 23| jószágaira, zálogdíjt vett fel rokonaitól birtokai legnagyobb részére, 9669 9 | körül; nézz meg jól mindent, rokonokat, atyát, anyát, testvért, 9670 23| érte apát, anyát és minden rokonomat; levetem magamról a Malárdy 9671 6 | asztal végén ülő szegény rokonra azzal a görbe fésűvel hajában, 9672 2 | közül az egyik vérszerinti rokonságban volt a Malárdy családdal.~ 9673 24| rajtad; ím ez órában leveszem rólatok az átkot; és visszadugom 9674 2 | faluban, mint második konzul Rómában”.~Malárdy Ferenc bizton 9675 1 | segélyül. Maga az Isten háza is romban feküdt.~Futottak tébolyodott 9676 4 | keserűsége mond te előtted. – Íme romboló szerekkel jőnek a te sátorod 9677 2 | ott volt legszomorúbb a rombolt város képe.~A szomszédok, 9678 4 | vettek maguknak bátorságot a romokat újra házakká alakítani; 9679 18| az égre és azt mondá:~– Romoljon meg annak minden ivadéka, 9680 6 | a kastély szegletein, a rondellákban s az idomtalan kariatidák 9681 4 | templomokat újra feldíszíték, a rongált festményeket kijavíták, 9682 11| a tajtékot, s talált egy rongyos zászlódarabot a csónak orrán, 9683 7 | valaki ügyesen el tudja rontani, az mindig meg szokta nyerni 9684 8 | kedve, minthogy mások örömét ronthatja.~Eleinte csak gyönyörűség 9685 5 | borszesztől szétrúgott tonna rontott elő mérges válaszával.~– 9686 6 | atyjától vallástalanságát, nem rontotta-e meg szívében a rossz példa 9687 2 | Csaltuk-e meg egymást? Rontottuk-e egymás családját, mesterségét? 9688 20| megharagudni, ha ilyen illetlenül rontunk a kastélyába, a hátulsó 9689 9 | mulatság már most el van rontva. Egy része a vendégeknek, 9690 6 | nehéz francia selyemruha ropog rajta hosszú suhogó uszállyal: 9691 3 | Annak a gerendái is egyre ropogtak, recsegtek; a kemény szarufák 9692 1 | a földre, egy irtóztató roppanás hangja tölté be a levegőt, 9693 24| meglehet, hogy le is fogok roskadni. Meglehet. Te akkor se emelj 9694 5 | úr érzékenyülten járult a roskatag nőhöz. A bölcs férfiú arca 9695 6 | sajátkezűleg megütögetett, mely rosszaságának sajnosabb következményeit 9696 22| komámurammal beszélni – folytatá a rosszhírhordó asszonyság –, mert mármost 9697 5 | legelőször az ablakon.~A sok rosszhírmondás mellé azt is meg kelle tudni 9698 5 | képű delnő, akinek a sok rosszhírmondásban kétakkorára nyúlt az ábrázatja, 9699 1 | minden ember alszik, kivált a rosszhírű tizenkét órától egyig; ekkor 9700 18| kihajolva, erős illedelmi rostély alatt társaloghassanak a 9701 3 | használni, tudják meg, hogy én rostélyaikon át közéjük lövetek.~A rabok 9702 18| előtt, a kis padokon, a rostélyos ablakoknál, az mind csak 9703 18| hölgyek magukon hordják a rostélyt).~És valaki csak az utcán 9704 7 | szétmállasz rajta, mint egy rothadt körte, s hazaviheted Macedóniába, 9705 14| oltalmazá, teherviseléseit másra rótta; akik pedig ellenségei voltak, 9706 7 | esze láng, izma acél, arca rózsa és liliom.~Csak egy volt, 9707 6 | szarvasbőrkesztyűjén, ahol legcifrább rózsák voltak selyemmel hímezve, 9708 6 | színéről, alakjáról: ez a rózsaszínű csizma itt nagy befolyású 9709 23| van jázminnal és jerikói rózsával, te úgy szerettél máskor 9710 19| Neki éppen úgy lábaszárához rozsdásodott az esze, mint a hüvelyéhez 9711 12| viharban, ketten ülnek egy rozzant tutajon, a hullám felhányja 9712 20| fölriasztva a nád közül tömérdek rucát és kócsagot, s amerre legszélesebb 9713 20| rázta félelmében; lóláb, rúd, tengely és emberi nyaktörés 9714 4 | emberek álltak szekercékkel, rudakkal vállaikon. Azok mind együgyű 9715 20| beleegyezik-e, félrefordítá a szekér rúdját, s a legelső résen behajtatott 9716 21| kerékvágásból kiugrik, s rúg és harap, akit elöl-utol 9717 6 | érték a parkettet, s mintha ruganymézgából lettek volna, mindannyiszor 9718 12| vendégek, rokonok ajtajait rugdalva: hahaha! Végigiramodott 9719 7 | erőtlen gyermeket, aki hiába rúgkapál mestere térdei között, akkor 9720 13| kedves komámuram aranyos ruhába volt öltözve, nagy paszomántos 9721 1 | kapaszkodva izmosabb férfiak ruháiba; perc múlva megint vissza 9722 6 | ismerni. Meg lehetett tudni ruháik színéről, szabásáról, arcukról, 9723 2 | lakosai, akik nem viselnek ruháikon többé ezüstöt; de viselik 9724 6 | szerint a legízlésesebb: ruháinál a legszelídebb színezetek 9725 9 | lelkészek egyszerű fekete ruhája.~Malárdy ráismert: ez Gutai 9726 13| magával, mint az egy öltözet ruháját; senkinek sem szólt, senki 9727 6 | megmondhatná-e, mi lakik azon ruhákon belül? A férfi fényes dolmányán, 9728 10| megtéptem a bajuszaikat, milyen ruhám és fakardom volt, és nekem 9729 7 | ellenemre van; elkezdve a ruhától, melyet viselünk, egész 9730 5 | viseljék a longát meg a sábesztiklit, a pofoncsapott kalapot, 9731 7 | éppen azon mű, melyet Kálmán sajátja gyanánt olvasott fel, betűről 9732 6 | egyedül a húsz év alatti kor sajátjai. Az ifjú úr alig látszott 9733 20| egy olyan művel, amit ő sajátjának hisz most is, s ha gondolkozik 9734 20| egy lelket is. A kastély sajátos alakja mind a négy oldalán 9735 7 | könyökén végig valamennyi sajgó inára.~Akkor szeme közé 9736 10| mikor megárad; egy kis lengő sajka oda van kötve a ház melletti 9737 8 | ismerős halászdalt~Hajlong sajkám~Verdesi a hullám~Verdesi 9738 8 | rossz kormányos voltál. Sajkátokat egypárszor majd eltemette 9739 4 | András uram elmondá neki a sajnálatos történetet. Az alispán levelét 9740 13| vagyok, fekszem; nagyon sajnálom.~– Micsoda? – kiálta fel 9741 9 | mellette; a mostohaanya sajnálta, hogy nem törvényes anyja 9742 6 | megütögetett, mely rosszaságának sajnosabb következményeit csak úgy 9743 21| átokkal ütő kéz maga is sajogjon az ütés után, mert rettenetes 9744 9 | sem készítették, Eudemia salüpje még nem érkezett meg Bécsből, 9745 7 | legelébb össze a vasgyúróval.~A Sámsonnak az a furcsa fogása volt, 9746 7 | szegény ember nagy rívással sántikált ki mezítláb a szobából; 9747 10| ki nehéz szorgalommal, sanyarú takarékossággal gyűjtögette 9748 8 | reszket a leányka, mint ül sápadtan vele szemközt a csónak padján, 9749 1 | a síron alul? – Mindenki sápadtnak látta a mellette állót, 9750 15| válogatott alcaicusok és hibátlan sapphicusokban, senki más, mint az ő tulajdon 9751 6 | hímezve, mely csak valamivel sárgább az ezüstnél; haja a legdivatosabban 9752 18| először.~Ismét odább egy sárgára festett ház tűnt szemébe. 9753 16| családtagja, mely nevet a család sarjadékai mindig úgy szokták kimondani, 9754 20| az rögtön félrefordult a sarkából, s azon is bevezette a tisztelendő 9755 6 | az alispán elé lépdelt, sarkai alig érték a parkettet, 9756 20| impertinensül himbálva magát sarkain, s kezeit bedugva mellénye 9757 7 | egyik lába hegyét a másik sarkának, s nagy tusakodással lehúzta 9758 11| holdvilágos vízben.~A halász egy sarkantyú előtt elhaladva megszólítá 9759 16| eltávozott, kardjával és sarkantyúival végigcsörtetve a folyosón.~ 9760 22| nem peng már Bajcsy uram sarkantyúja a megyeházi folyosók márvány 9761 16| szavazóasztalhoz, s összeütve sarkantyúját, büszke daccal mondá a jegyzőknek:~– 9762 6 | csizmákban, ezüst és aranyozott sarkantyúkkal, paszományos gránát posztónadrág, 9763 6 | asztal közepén egy furcsa sárkánytornyú kontignációs ezüst alkotmány, 9764 10| fekete tógát, mely azután sarkig eltakarta.~Így már most 9765 6 | hívatja, négy hüvelyknyi magas sarkú cipőt visel, feltornyozott 9766 18| nagy volt a sár, azon a sáron gázolt keresztül; egy nyitott 9767 20| mondani: hátha én adnék a sárospataki kollégiumnak negyvenezer 9768 5 | Lőrinckéje.~– Úgy? Az, aki most Sárospatakon tanul.~– Az bizony; jó volna, 9769 17| légy Bajcsy András! Ugye sárral hajigálják ablakaimat?~– 9770 1 | felszűrődni, aminek olyan fojtó sárvíz szaga van. A legnagyobb 9771 22| bele. A minap meg a Fekete sas-ban úgy ütötte pofon a szolgát, 9772 20| ábrázattal, azzal a foltozott, sastépte szürke kabáttal, azzal a 9773 2 | Az Úr sátora~Ez így tartott két egész 9774 2 | lakásául; odakötötték a sátorajtókhoz a csónakokat, hogy menekülhessenek, 9775 4 | zsoltárnak, vége volt a sátornak is; hazamehetett mindenki.~ 9776 4 | romboló szerekkel jőnek a te sátorod ellen, akiknek mi nem vétettünk 9777 19| Herminának hagyta, habár az egy sátoros cigány nejeképpen jönne 9778 9 | ütnek a bőrébe, s úgy kenik savanyú mustárral, mintha előre 9779 10| ez bizonyosan ama híres Schinderhannes Németországból, itt a nyomtatott 9780 9 | atyafiak bevárása nélkül, nagy sebbel-lobbal összeadni tisztességes szülők 9781 5 | ahogy valami veszedelmes sebesültet szokás, akinek vérét vissza 9782 3 | között. A kőragasz két-három sebet ütött fején, s valami szédítő 9783 19| ifjúkorának vitézi tettei; sebhelyei most is minden időváltozást 9784 7 | császár is szerette Paulus secutor szerepét játszani a cirkuszban, 9785 6 | párbajsegéd viszont a bajor segédével verekedett meg, s mind a 9786 6 | tekintettel. – Én voltam az ő segédje, ő az enyém, egymás után, 9787 5 | a templom mellett; tart segédlelkészt is kettőt, és a tanárok 9788 24| gyönyörűségére fordítani.~A segédpap nemigen nagy szónok volt; 9789 7 | elkezde szabódni~– De itt úgy segéljen, nincsen! Az én zsebeimben 9790 1 | voltak némulva, elveszték a segélykiáltás hangját, elfeledtek beszélni. 9791 18| meggyilkolják, anélkül, hogy valaki segélykiáltására hallgatna, s otthagyják 9792 1 | beszélni. Nem volt, kit hívni segélyül. Maga az Isten háza is romban 9793 20| a tisztelendő urat pedig segíté leszállni a szekérről, ki 9794 24| ültettem, nyomorultakat segíték fel, kórházakat alapítottam; 9795 2 | szomszéd helységekbe, hanem segítenének szívük szerinti imádságaikkal 9796 21| férfiú tanúbizonysága rögtön segített az ifjú Kadarkuthy veszedelmes 9797 12| gondolat, ha a vihar nem segítette volna, talán ki sem vihető. 9798 22| ha favorom által valamit segíthetek, nem fogom megtagadni az 9799 23| Feleség: azt teszi, hogy fele segítség – szólt hozzá a nő vigasztaló 9800 4 | abból egy kurta szárú toll segítségével valami koromszínű nedvet 9801 8 | valamelyik nem tudna boldogulni, segítségre leendők.~Egy nagy, zászlókkal 9802 18| fordulva, az egész sikátorból sehova sincs bejárás. Egészen arravaló 9803 23| érzékeny baja, s aggodalmas sejtelemmel látta őt korán reggel távozni 9804 24| szívéről. Annyit megsúgott sejtelme, hogy ez a haldokló pap 9805 5 | igazítani.~Mások iszonyú sejtelmeket költöttek benne; a válaszadók 9806 7 | kérdé tőle.~– Ha jól sejtem: Kálmán barátom versei.~– 9807 7 | senkinek színjátszó társaságot sejteni a festett függönyök mögött; 9808 9 | atyja közelgő halálát ne is sejtesse, még csak erőszakot sem 9809 23| megjelentek eddig senkitől sem sejtett hitelezői; mikor a hír kivitte 9810 7 | báró kivonta belső zsebéből selyemerszényét, kivett belőle egy koronás 9811 6 | hátrafelé van simítva a szőke, selyemfinomságú haj; öltözete egyszerű barna 9812 6 | csípőig érő mentéje fölé, selyemnyakkendője aranyos rojtjait pedig éppen 9813 4 | palástját, felköté széles selyemövét, és bátor hangon monda Bajcsy 9814 22| már Gutai Thaddeus uram selyemstólája, midőn két kezét hátratéve, 9815 23| tudott ereszteni, mint a selyemszál, s olyan szép meséket mondott, 9816 3 | olajos festékkel, vevődött selyemterítő az Úrasztalára, nemkülönben 9817 6 | viseli hátul, a csap átkötve selyemzsineggel, s vége csokros szalag közé 9818 6 | parókája hasonlatos. Amellett selypíteni sokkal szebben is tud, az „ 9819 7 | Ő egészen elütött tőlem. Semmiben sincs kedvemre, s mindig 9820 4 | veszélynek, nincsen szükség semmiféle faházra: a jó Isten is kibékült 9821 13| konyhában, az udvaron végig: a semmiházi kölyök három percig szaladgáltatta 9822 4 | ujjal sem nyúlni; és hogy ő semminek sem oka, valamint az egész 9823 4 | hogy Lőrincnek hívják a semmirekellőt.~Ezt a szórakozottságot 9824 12| ismét összehúzódnak a kínzó semmiségig, ott táncolnak, ugrálnak, 9825 13| ellenségeim. Jó csizmát varrok, senkivel sem pörlekedem, senkire 9826 22| ilyenforma záradékkal: „Sententiam vicecomitis, excepta voce 9827 1 | közbeesett szigetet el látszott seperni gátjaival és jegenyesoraival 9828 20| a dolgot, hogy az öregúr sequestrumot kapott, s először életében 9829 11| anélkül, hogy a víz egyet sercenne utána.~S amint a hold letűnt, 9830 13| nagytiszteletű úr a táncoló sereg közé, megfogja fülénél fogva 9831 23| báró nem indíthat pert a sérelemért, mert ő viselte magát garázdául; 9832 3 | nemkülönben ezüsttányér és serleg az úrvacsorájához stb.; 9833 6 | birtokot, nagy nevet lenyom a serpenyőben: a vallástalanság.~Kadarkuthy 9834 16| a rettentő osztracizmus serpenyőinek; a legirtózatosabb küzdelem 9835 21| szőke volt, mégpedig olyan serte hajlamokkal bíró hajjal, 9836 19| legérzékenyebb oldalon kapott sértésre azt vágta vissza sógorának, 9837 24| engedelmes fiú volt ő; nem sértett soha senkit, kitért a haragvók 9838 7 | végit a tréfának; őt mégis sértette az, hogy egy Malárdyt, bármilyen 9839 6 | különcségeit, nehéz természetét, sértő észrevételeit, kérkedését – 9840 7 | kabalisztikus süvegét:~– Serviteur, m’sieu le baron: megyek 9841 3 | készen tartva hozott:~– Servus humillimus perillustrissime 9842 5 | ékszereket a templomban és a sétányon. A földbirtokos osztály, 9843 9 | hogy midőn Eudemia valami sétára szólítá fel Herminát, az 9844 23| hívogatja ki, s minthogy ő nagy sicarius, ilyeténformán sok derék 9845 6 | hogy józan reggelijükkel siessenek, innen a templomi szertartásra 9846 9 | elmulasztására, de annál több a sietésre.~Malárdy rokonai és a környékbeli 9847 22| hogy este lett. Már most siethetek haza, mondék, s úgy is tettem. 9848 5 | minden felekezet tanárai sietnek egymást tudósítani, nehogy 9849 9 | nem törött, sőt mindenki sietni fog, hogy a legszebb párt 9850 9 | násznagy nevei elé, kiket e sietségben kénytelenségből rántottak 9851 9 | rangtársai nem érkezhetnek meg a siettetett órára, az jól felvéve ismét 9852 13| neki tíz körömmel a pajkos siheder üstökének; az pedig uccu 9853 18| ráakadni.~Midőn a sötét sikátor közepén járt Malárdy, valami 9854 18| Valahol ismét egy szűk sikátorba tévedt, mely olyan keskeny, 9855 15| voltát; de mindannyiszor siker nélkül, minthogy a társulat 9856 11| vannak!~Mikor minden keresés sikertelen lett, akkor a pap leborult 9857 10| ifjú szívszaggató hangon sikolta fel e szavakra, s arcát 9858 12| A leány odatekint, egy sikoltás hal el ajkán: az ablakban 9859 7 | hallotta azt az elfojtott sikoltást, mely akkor hangzott, midőn 9860 8 | kormányzott soha.~Míg Eudemia sikoltozásai a gavallérokat annál nagyobb 9861 7 | juhászlegényeknek, hogy lépjenek ki a síkra.~Jó izmos legény volt az 9862 11| távozó partra bámult; a ködös síkság mindinkább alaktalanná kezde 9863 23| lépett hozzá, engesztelően simogatva férje homlokát, s csendesen 9864 8 | érzé, mint reszket a hozzá simuló alak, hogy dobog a szíve, 9865 9 | Hermina nyögdelve, lihegve simult közelebb hozzá, és az több 9866 2 | atyamester. – Felőlük akár a Sion hegyét ide építhetik kegyelmetek; 9867 5 | belső szobába; tépj ki a sipkám béléséből egy csomó pamukot: 9868 12| lehajítja őket; haha, hogy sipognak a toklászos, meztelen madárkák 9869 4 | mások előtt!… Te pedig, siralmak városa, emlékezzél meg azon 9870 8 | repkedtek a víz színén, a sirályok egyre nagyobb jajongást 9871 8 | összejönnek; imitt-amott siránkozott egy-egy halászmadár, alig 9872 3 | volt az ének, az volt a sírás! A vén ősz férfiak barázdás 9873 5 | leányom.~Lila értette már e sírást; levette a falról azt a 9874 24| őt; sőt még tán most is siratják. Az pedig nem vált hallá, 9875 12| mikor a rokonok legjobban siratták mind a kettőt.~ 9876 24| pedig jajgatni fognak apjuk sírján, és nem találandnak az egész 9877 5 | hogy javuljon meg anyja sírjánál, ha még él valahol az ég 9878 1 | a reszkető föld nemcsak sírjára emlékezteté, hanem ami még 9879 17| már, amitől meghalok. Ne sírjatok, azt mondom: még kihallik 9880 17| nem volt beteg többé.~– Ne sírjon senki, legyetek erősek! 9881 12| rajtad, és rokonaid méltán sírnak.~A leány fájdalmasan tekintett 9882 7 | fölemelte kezét, hogy a síró ifjú fejét megsimogassa 9883 1 | évben születtek is, rég a sírokban feküsznek mind, de a nap 9884 1 | alul van. – Mi lehet még a síron alul? – Mindenki sápadtnak 9885 5 | mindig, mindig.~– Megint sírsz? Mit akarsz most mondani? 9886 15| táncmesterre bízták, s valami üres, sivatag kedélytelenség lepte el 9887 23| akkor vették volna ki a skatulyából.~Nagyon szerette azt a fiút, 9888 6 | lekerekítve, s körös-körül színes skófiummal tenyérnyire kihímezve; hasonló 9889 20| utoljára. Tehát a fiamért skrupulózuskodik tisztelendő uram?~– Kinek 9890 7 | levont az ujjáról egy szép smaragdköves gyűrűt, s két ujja közé 9891 13| engedte magát azáltal a sodrából kihozatni. Egy kicsit maga 9892 23| meglátogatta valaki, ott találta a sodródeszka mellett, amint nyújtotta 9893 5 | mert mindig más háza előtt söpör, hogy más dolgát szapulva, 9894 7 | töltögetett a csodapalackból sört, bort és szilvóriumot, a 9895 5 | szájjal, beszélő, nagy, sötétbarna szemekkel; az megcsókolá 9896 6 | bezárva beszélget a világ sötétebb része, a férfinem, korán 9897 10| fölfedezett fia.~Gutai az éj sötétje alatt feltűnés nélkül jutott 9898 7 | tünedeztek el rettenetes torka sötétjében, mikért azután cserében 9899 23| bántottak előtte.~Malárdy arcán sötétkékre dagadtak az erek, egész 9900 13| kétségbeesve, amint valami sötétség pillanatra elhomályosítá 9901 6 | ősrengetege fogadta a belépőt, sötétzöld lombozatával, lián szőnyegzetével, 9902 19| sértésre azt vágta vissza sógorának, hogy „Neki éppen úgy lábaszárához 9903 22| mikor még a Fábián András sógort is kihívta egy szál kardra, 9904 1 | Hallatszott utána az a templomi sóhaj, mi ezrek fohászából származik 9905 9 | menyasszonyát, a bámulat önelégült sóhaja hangzott körül: mily szép, 9906 14| minden örömöt lehel, áldást sóhajt vissza az égre; milliók 9907 4 | pohárcsengés, ők pedig nagyokat sóhajtottak magukban, s gondolkoztak 9908 10| ártatlanul befogott rab sóhajtozik szabadság után. Azt a rabot 9909 4 | nagytiszteletű uram – szólt nagyot sóhajtva az érdemes kurátor –, én 9910 18| abból a nagy faházból, amit sok-sok év előtt azon a téren az 9911 13| szüksége; óh, én ezzel már sokakat kigyógyítottam. Mindjárt 9912 10| járkálsz!~A tisztelendő úr sokára tudott e nyilatkozat után 9913 1 | bűnbánó éneket:~„Uram, bűneink sokasága…~…Irgalmazz nékünk!”~Hajnal 9914 24| kitért a haragvók útjából; sokról le tudott mondani; kevélységet, 9915 9 | ismert. A báró ismeretes sokszarvú betűivel azt írta neki, 9916 14| magában: „Maria purificante, sole micante, majus erit frigus, 9917 15| Malárdynak szólt) mente quatit solida.~Persze, hogy nevetett rá 9918 22| Liquidum est debitum, solvas, ebadta, punctum”. Még azt 9919 5 | Erősségünk.~Bajcsy uram szótlanul sompolyodott vissza. Azért jött, hogy 9920 4 | egészet, és hallgatá az ének sorait:~„Boldog, ki tenéked e dolgot~ 9921 8 | messze előrehaladt a többiek során túl, azok nem bírták őket 9922 4 | amint a céhmester úr e sorok olvasása után hirtelen szegen 9923 2 | reszkető kezekkel, reszkető sorokat.~ 9924 4 | ellátta, és ismerősei közé sorozá.~Emellett, az igaz, hogy 9925 4 | lesett, és gyűjteményébe ne sorozott volna; nem volt biztos az 9926 22| világos adóssági pert e sorral rekeszt be: „Liquidum est 9927 23| pártfogóm, vigasztalóm. Sorsában mindig úgy részt vettem, 9928 25| mondanivaló maradt a túlélt ivadék sorsáról; a „barátfalvi lévitáról”, 9929 18| Kitudja, hogy él-e? Mi sorsra jutott, hová lett?~A lesújtott 9930 18| most is!~Intés volt az a sorstól, hogy ami szívnek van teremtve, 9931 6 | diplomata.~Kárpótlásul e sottisse-ért Durday nyugalmazott kapitány 9932 2 | férfi volt az említett, még soványabb azáltal, hogy öltönyének 9933 2 | mind zöldben járnak, mind soványak és mind igaz katolikusok; 9934 7 | látvány előtt, Kálmán szemei sóváran kísérték az atléta hatalmas 9935 6 | igen bölcs divatja szerint spanyolfalakkal két-három külön kamrává 9936 21| E szóval leült egy nagy, spanyolnáddal font karosszékbe az úrfi.~ 9937 20| Gutai Thaddeusnak az a spártai ötlete támadt a történtek 9938 6 | a torkába az ismeretlen speciest, s nagyot nyel utána.~Úgy 9939 4 | amelynek építésére csak specifikus alkalomra adódott engedély, 9940 7 | sieu et m’dam! Egy csizma. Spiriti miei ubbedite! – A bűvész 9941 23| elefántcsont gombbal, alul hasonló srófolóval.~Ezt a cifra guzsalynyelet 9942 6 | akkoriban híresülni kezdett „Stabat Mater”-ét, gyönyörű érccsengésű 9943 1 | sorba felállított kálváriai stációk rácsain belül égő lámpácskák, 9944 20| csizmákkal s azzal a kopó staffage-zsal maga körül; ő tulajdon maga, 9945 20| elég esze, hogy larvatus, stellionatus, és perduellio bűneiben 9946 20| tisztelendő úr eligazítá magán stóláját, görbe fésűjével hátrasimította 9947 22| nekiment a kapuban álló strázsának, azzal intézte el a vármegye 9948 7 | költeményét.~Kálmán minden újabb strófánál halaványabb lett, térdei 9949 6 | hajalkotmány közé rezgő tűk és strucctollak tűzködve. Növeli a hatást 9950 6 | volt a jövevény; termete sudár és hajlékony; szabad mozdulatai, 9951 12| de ő még mélyebbre nyomja sudaraikat, meg-megcibálva dühösen, 9952 1 | jobbra-balra a földet csókolva sudaraikkal, s mikor a város alá ért, 9953 1 | egyet.~Aközben ama bántó süketes szélmoraj, az az ismeretlen 9954 15| felmutatni, száz év alatt oda süllyedtünk vissza, ahol a tatár, a 9955 1 | s ismét a keskenyebbet süllyeszté alá.~A roppant víztükör 9956 13| gyilkosságokról; hajókat süllyesztett el a Dunán minden rajta 9957 14| jönnek elő a földből, nagy sürgés-forgással, mutogatják magukat lakott 9958 18| miknek még kamatjait sem sürgeté soha; többet ért neki azoknál 9959 9 | napot se késsék.~Az idő sürgetős volt. Viktornak e levélre 9960 5 | eszébe, hogy a múltkori sütemények még most is ott vannak a 9961 12| pogácsát a tepsiből, most sütötte. Azután nyílik az ajtó, 9962 14| s rivalgó népünnepeken sütötték az ökröt, csapra verték 9963 3 | kérges markával kivonva a süveg alól a nyomorult párát, 9964 6 | ólompitykékkel, báránybőr süvege hóna alatt; ez Malárdy András 9965 3 | utána eredt a lepkének, azt süvegével szerencsésen lefülelte, 9966 7 | talárjában, hatalmas hegyes süveggel s tarka pálcával a kezében, 9967 12| keserves ellenség egyetlen süvöltésétől, azért én utálom őt, és 9968 12| kószál a puszta udvaron; a süvöltő zúgás eltemeti a léptek 9969 24| ismét elolvasta. Az üdv sugára reszketett minden vonásán. 9970 14| napnak melegen sütni, mikor sugarait ilyen harmatban fürösztheti!~ 9971 8 | kilövellnek abból fényes sugárküllői… azután egyszerre sötét 9972 7 | pillanatban ama szemek igéző sugártatába nézett, nem csodálkozhatott 9973 9 | szemeibe, mintha lelkébe súghatná e szavakat: „Menj, fuss 9974 6 | selyemruha ropog rajta hosszú suhogó uszállyal: engedi bámultatni 9975 8 | vágta a habot; a zápor úgy suhogott alá a köpenyre, a két szív 9976 7 | ahogy máskor szoktál, én úgy sújtalak a földhöz, hogy szétmállasz 9977 23| fátum ismét egymás által sújtaná. Én nem kevésbé rettegek 9978 24| átkod. Ott fekszem, ahova sújtottál, a porban. Most jer, és 9979 7 | erejébe került, míg magát újra súlyegyenbe hozhatta.~Az ifjú kezeinek 9980 6 | természetesen a felső csésze súlyegyent vesztve, mindenestől az 9981 15| Quem dies vidit veniens superbum, hunc dies vidit fugiens 9982 23| népség ne értse.~– Demain, sur l’île. Je suis prisonnier 9983 17| tiszteletadó csoszogás, talpak súrlódása hallatszott; azután kopogtatott 9984 3 | elfödte a gyermeket; egy surtató robbanás hallatszott, a 9985 8 | mordulását már közelebb és sűrűbben lehet hallani.~Viktor és 9986 20| ostorral, belevite a szekeret a sűrűbe.~No, ez gyönyörű mulatság 9987 3 | nevezetes látvány volt az! Olyan sűrűn állt az ember benn a házban, 9988 8 | tőle küzdött a habokkal, a sűrűsödő eső alig engedte már látni.~– 9989 22| csendes parókiális házban nem susog már Gutai Thaddeus uram 9990 8 | reszketett. Alig hallhatón susogá:~– Vigyen ön ki a partra.~ 9991 16| meglátszik, kékült szájjal susogják egymásnak: „A szavazás újra 9992 13| kiváltképpen pedig Miska inas a sutban, taktusra nevettek mesterük 9993 15| féltréfásan szólt rá vissza:~– Ne sutor ultra crepidam.~Bajcsy uram 9994 7 | szégyentől; míg mások gúnyosan suttogák, hogy ez éppen azon mű, 9995 22| beszélő árnyai, ha csendes suttogásaikat ellesve, azokból tanulság 9996 10| hátratett kezekkel, és többször suttogta magában~– Az igazi báró 9997 6 | Lelkem teremtette! – folytatá svadronyvezető hangon a nyugalmazott Achilles. – 9998 21| fölvett név alatt menekült Svájcba, úgyhogy tárcájában négyféle 9999 14| földből; az ember vágyik ki a szabadba, s édesnek találja a levegőt. 10000 8 | halászvacsora vár reájuk; a szabadban, hold- és fáklyavilágnál 10001 21| kalandornak apja önt ki nem szabadítja onnan, még sokáig gondolkozhatnék 10002 21| aznap, amidőn Kadarkuthy szabadonbocsáttatásáról tudósíták, el is hagyta 10003 10| befogott rab sóhajtozik szabadság után. Azt a rabot ki akarom 10004 20| az utóbbinak visszaadván szabadságát, ami által teljes igazság 10005 1 | menekülés. Az emberek nem láttak szabadulás után, nem futottak többé; 10006 6 | bársonydolmányon a hátracsapott szabás, a széles hímzetek és az 10007 6 | lehetett tudni ruháik színéről, szabásáról, arcukról, hajukról, ki 10008 21| még ehhez valami idegen szabású öltözetet viselt, mely állítólag 10009 2 | kellene.~Másik hang nemes Szabó Ferenc földbirtokos urat 10010 7 | két zsebéhez, s elkezde szabódni~– De itt úgy segéljen, nincsen! 10011 10| báró; a jó urak szerényen szabódtak, hogy az ő kisasszonyaik 10012 6 | korlátokon, kik szép arcaikban, szabójuk művészetében s jólhangzó 10013 7 | nyugodtan!~A bűvész egy szabómértéket vett elő, s tetőtől talpig 10014 17| miatt az öregnek. A szegény Szabóné alig bírt a nagy fuldokló 10015 5 | ingujjait izmos karjairól, maga szabta most is a fontos talpat, 10016 6 | mosollyal, melynél ki van szabva, mennyire szabad elnyílni 10017 1 | aminek olyan fojtó sárvíz szaga van. A legnagyobb iszonyat 10018 3 | hallgatva is parancsoló száj, mely ahhoz van szokva, 10019 2 | mernék ilyet adni emberem szájába, de miután nem vagyok más, 10020 7 | szalagot húzni ki orrából, szájából.~Az öreg atyafi egyre növekedő 10021 8 | rajonként gyűlnek össze, együgyű szájacskáikat tátogatva, s fickándva szökellnek 10022 22| hivatalnokául.~És a fennmaradt szájhagyomány hozzáteszi azt is: hogy 10023 6 | mennyire szabad elnyílni a szájnak, meddig szabad meglátszani 10024 6 | metszésű ajkak, éles, hamis szájszegletekkel; minden vonáson a biztos 10025 6 | a bátyámuramék odahátul szájtátva bámultak reá; az ifjú Malárdy, 10026 5 | akár nem.~Az esztendő semmi szaka, a napnak semmi órája nem 10027 20| kitelhető irányban, s a szakadások be voltak varrva öklözött 10028 16| mintha összebeszéltek volna, szakadatlan egyfolytában Bajcsyra szavaznak; 10029 4 | a bölcsek.~Azonban vége szakadt az ebédnek is; nagyokat 10030 22| fejére az egész paprikás szakajtót, hogy máig sem lát szegény 10031 7 | Amellett hosszú, fekete szakálla volt, a fején pedig török 10032 13| merjétek adni, akkor ezek még szakállas vénember korukban sem mondják 10033 2 | diákul is tudott, sőt még szakállat is mert viselni az álla 10034 7 | pirosra, fehérre, hamis szakállt kössön az állára, s előálljon 10035 4 | hogy Gutai uram le nem szakasztja, és hasznát nem veszi, s 10036 7 | a beszédet félbe kellett szakítani. Az alispán Viktor karjára 10037 2 | beszélőt, és senkit meg nem szakítva abban, mint aki valami nagy 10038 22| hogy akik nézték, a hajuk szála is az ég felé meredezett, 10039 20| faluban; részeg béresek szaladgáltak részeg tinók után, részeg 10040 13| semmiházi kölyök három percig szaladgáltatta a jámbor amazont maga után 10041 5 | szempillantásig még! Te, Miska inas, szaladja a belső szobába; tépj ki 10042 5 | marékra valót. Érted?~Miska szaladt a parancsolt tárgyért; Bajcsy 10043 6 | selyemzsineggel, s vége csokros szalag közé rejtve, az egész hajfürtözet 10044 7 | Kálmán.~Kezében egy piros szalaggal összekötött iratcsomag volt.~ 10045 2 | kerek kalapokban, széles szalagokkal, jó kordován, ráncba szedett 10046 5 | hogy az embernek a haja szálai állnak az ég felé. Még éjszaka 10047 21| mindenfelé álltak ki a szálak a copfból, végződvén mint 10048 23| tovább az elszalasztott szálat; az orsó pörgött, pörgött 10049 8 | többé; mint a repkény a szálfa oldalához, tapadt a lányka