| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Az elátkozott család IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
10050 1 | hullámzó tenger hátára, csatába száll minden elemmel, csatába 10051 18| a boltozatoknak lejjebb szállaniok, nem kell-e az ajtóknak 10052 4 | órakor érkezett meg Malárdy szállására, ki a megyeház jobb szárnyában 10053 24| meglehet, hogy nekem igen rossz szállásom lesz ott; ha lehet, legalább 10054 22| De ugyebár, oda már nem szállítanak mostan rabokat?~– Az én 10055 18| meg őt az ő büszkeségében, szállítsa le, kisebbítse meg azt!…~ 10056 24| szemében könny volt.~– Ne szálljon le a nap a te haragoddal – 10057 7 | végigmentek, akkor Viktor mondá: „Szállok kendnek!”, s elől kezdé 10058 14| levegőben, ami feje körül szállong, s borús redőket von homlokára, 10059 24| valami csodálatos öröm fénye szállott alá, hasonlatos azon glóriához, 10060 7 | diadalra valami szónoki szellem szállotta meg nyelvét; félig magyarul, 10061 7 | nyolcvan évvel egy magyar főúr szalonjában akrobatikus látványosságok 10062 6 | dámára nézve, hanem ahogy szalonnyelven szokták nevezni „Eroberung” ( 10063 3 | az úrvacsorájához stb.; a számadás végén hallható volt pedig 10064 23| kellett tenni, mielőtt a számadoltató bizottmány rájuk teendé 10065 20| nekem mutogatni? Kend vén szamár. Nem százszor megmondtam 10066 20| kegyelmednek is a learatott kévék számát kell szaporítania, midőn 10067 6 | húsz évvel, de azért nem számít hetvenet, nyolcvanat, hanem 10068 6 | nyolcvanat, hanem a francia számítással tart, aki a hatvan után 10069 16| arcok hüledező ajkakkal számlálák: 1750 Malárdy; 1751 Bajcsy 10070 6 | újra kezdi a tízet, húszat számlálni. Óh, a franciák ebben is 10071 14| melynek gazdagságát senki sem számlálta még meg, fényes, aranyos 10072 14| hogy mérette a földet, hogy számláltatta az embereket erőhatalommal?~ 10073 16| Ez éppen közepe az összes számnak, most már ha a többi mind 10074 20| nagy kincs; iszonyú nagy, számokkal ki nem fejezhető, mesés 10075 3 | függő kövekkel?~Családja számos tagból állt. Szép delnő 10076 5 | lefeküdtek és meghaltak. Számtalanokat megölt ilyen módon. Némelyek 10077 23| büszkeségéről; emlegetted előttem számtalanszor őseink szeplőtlen nagy hírét, 10078 9 | pillanaton kívül egyéb nem jut számukra a vőlegényből, menyasszonyból.~ 10079 2 | vállalja fel, hogy építsen számunkra ezért egyházat, díszeset 10080 9 | nyittatik meg a tánc; azzal a száműzött szép tánccal, mely egykor 10081 23| atyjára. Ezen szemekben szánalom volt. A nagy, hatalmas Malárdy 10082 7 | nevetséges ember, akit csak szánalomból nem kacagnak ki szemben. 10083 9 | szorítva tartá, s azután keserű szánalommal fordult Malárdyhoz a fájdalom 10084 10| eszköze vagy a sorsnak. Szánalomra méltó magad, és szánandók 10085 10| Szánalomra méltó magad, és szánandók azok, akikre elküldettél. 10086 12| panaszkodom, levelenkint repítené szanaszéjjel, mint azokat a szegény faleveleket, 10087 7 | kanyarított vele a levegőben szanaszét hordozott karral, azután 10088 4 | arcából nem látszott ki egyéb szándék, mint hogy ez órában ama 10089 20| Tehát csakugyan komoly szándéka Kadarkuthy Viktort kiszabadítani?~– 10090 15| gyámolítandó az ő felekezetének szándékát, s ott várt, míg rá kerül 10091 2 | vitatkozni hanem egészen más szándékból.~Amint érdemes Kanál Ignác 10092 20| fordulatot adott e szigorú szándéknak, s Gutai Thaddeus uram szemei 10093 15| pártfelei nem híresztelve el szándékukat, mind elfoglalták a jobb 10094 9 | Malárdy Ferenc önmagában szánni kívánta a férfiút, s bámulta 10095 16| hahotára fakadtanak legyen, s szánó mosolygással tekintgettek 10096 21| legszebbet, akit családja neki szánt, akiben örömüket lelték 10097 5 | másutt is; van kertje és szántóföldjei, pénze is szép kerek összegben 10098 2 | mely úgy látszik, hogy szántszándékos találkát rendezett itt egymás 10099 7 | dolgok; sohasem voltak arra szánva, hogy mások által ismerve 10100 24| ahol okos emberek verseket szaporítanak. Ha látta őt, ha beszélt 10101 20| learatott kévék számát kell szaporítania, midőn lelkésztársai kezéből 10102 5 | neveltetik.~Boldogság, jólét szaporodik a városban; a Vág mellett 10103 16| Bajcsy szavazatai esztelenül szaporodnak; Malárdy nem halad.~Az a 10104 1 | A félelem csodái egyre szaporodtak; a kálvária melletti apró 10105 21| régi találkozást emlegettek szappannal és tiszta vízzel, s a gavallér 10106 5 | előtt söpör, hogy más dolgát szapulva, a rajtavalóját hagyja szennyesen; 10107 4 | múmiákká leendő növények száradtak az árnyékban, mikkel a nagytudományú 10108 4 | kiegyengetésével, mik a szárasztóban kissé ráncot vetettek, hogy 10109 21| ifjú úr kérdésére; nagy szárazon azt felelé neki: „az”.~– 10110 4 | asztalán, kettő-három pedig a szárítóban adá ki lelkét.~– Üdvözlöm, 10111 21| Hazament szépen; elővette szárított virágait, s ha azokban kevés 10112 9 | alispánhoz volt intézve, szokott szarkasztikus modorában, amit Malárdy 10113 2 | önérzetével összevetéséből származhatott. Pár percig nagy megfontolással 10114 1 | sóhaj, mi ezrek fohászából származik egyszerre… E pillanatban, 10115 20| mik a furcsa ember fejéből származnak.~ 10116 4 | szállására, ki a megyeház jobb szárnyában lakott.~A bejelentő hajdú 10117 14| maradt gólyák kelepelnek, szárnyaikat rázzák, bebörtönzött madárkák 10118 6 | leereszkedő volt a kerek, szárnyas dolmányok iránt, közönyös 10119 3 | ropogtak, recsegtek; a kemény szarufák néha úgy pattogtak magukban, 10120 21| kifényesítetlen, a fehér szarvasbőr nadrág zsírfoltokkal tele, 10121 2 | kabátja zsebéből egy hosszú szarvasbőr-erszényt, azt előlről kibontá, s 10122 6 | megcsókolta a kezét, kikereste a szarvasbőrkesztyűjén, ahol legcifrább rózsák 10123 20| tart, úgyhogy sokszor a szarvasok betévednek az istállóba, 10124 11| A félig telt hold egyik szarvával már lemerült a vízbe, csak 10125 6 | szokás: a férfiak sárga szattyán csizmákban, ezüst és aranyozott 10126 1 | zenekíséret, az éneklők saját szavaikon keresztül hallák azt, átjárta 10127 4 | egednek felhői közé ezen szavaimat, és el ne felejtkezzél róluk… 10128 22| életében leszokott.~Ha lehet szavaimnak hinni, a dolog eképpen történt:~ 10129 20| szaladjon –, kegyelmed saját szavaival mondja, hogy képes lett 10130 9 | aki nem látja a betűket, a szavakból kitalálja a levélíró nevét.~ 10131 2 | iparkodott az magát összekeresett szavakkal megértetni, amin végtére 10132 21| jellemet kölcsönöztek a szavaknak is, amik keresztüljöttek 10133 2 | csorgott az izzadság az utolsó szavaknál, olyan igyekezettel szónokolt, 10134 22| úgy megrémült ez utóbbi szavaktól: sohasem látta az ő kedves 10135 20| s ott verseit el szokta szavalni, mikért a társulat tagjai 10136 3 | pedig az alispán arca minden szavánál haragosabb vonásokat vett 10137 3 | tekintélyes nagyúr haragos szavától elsápad, és elfeled beszélni, 10138 16| megyeházán szépen elkészültek a szavazáshoz. A négyezer főre terjedő 10139 15| kandidáltassék. Ha megbukik is a szavazáskor, legalább gyakorlatában 10140 16| Olyasmit beszélnek, hogy a szavazások be vannak már fejezve: Malárdyé 10141 16| hatással látszott lenni a szavazásra; ami különben a véletlen 10142 16| azt állítá, hogy nem tud a szavazásról semmit; még nagyon az elején 10143 16| mindegyike a három külön jelölt szavazatait volt feljegyzendő.~Keresztúri 10144 16| négy ízben összesen három szavazatnál többet kapott volna, ezúttal 10145 16| úr az oka, mert ott áll a szavazatszedő asztalnál, s amint jönnek 10146 16| rendeknek, hogy méltóztassanak szavazni menni.~Lesütött fővel, hallgatva 10147 16| András… Tán négy vagy ötszáz szavazó lehetett még künn az udvaron. 10148 16| Vasady táblabíró odalépett a szavazóasztalhoz, s összeütve sarkantyúját, 10149 16| hajával.~Azután jöttek a szavazók egymás után; Hugó Oszkár, 10150 16| megkapott, aki Bajcsyra szavazott, azt hirtelen lekarikírozta 10151 16| nehezebb volt, mint egy század a pokolbeli kárhozatban. 10152 16| Malárdy szavazatai még csak a százasban járnak, s Bajcsy, a csizmadia, 10153 16| csizmadia kapott kétezret és százat.~Az a fehér szoborkép ott 10154 12| tolakodnak egymás hegyén-hátán, százféle alakot váltanak, és egyik 10155 7 | szobából!~– Nem. Kereken száznak kell lenni – monda Kálmán, 10156 6 | lián szőnyegzetével, mikről százszínű virág s tarka madársereg 10157 6 | Amellett selypíteni sokkal szebben is tud, az „r”-et gyöngédebben 10158 7 | ellenfeléhez az ifjú –, hogy szedd össze minden eszedet és 10159 20| mackó teljes élvezettel szedegetett fel markából egyenkint piros 10160 1 | öreg emberek ájuldozva, szédelegve hagyták oda a templomot, 10161 5 | lássa, kedves Bajcsy komám, szedje ki a füléből azt a pamukot; 10162 13| inas, nevess te is! Nevess szedtevedte, ha mondom. Nevessetek valamennyien!~ 10163 6 | nekünk hírünk, lelkemadta, szedtevette, ha arról szabad beszélni!~ 10164 7 | kiáltottak az atlétának, Vasady szedtevettézett, s fenyegette a legyőzött 10165 23| tántorgott, a feje kezdett szédülni, neje érzé, hogy a kéz súlyos 10166 6 | kavarítva, és nincs hátul copfba szedve. Ez még a régi emlékeken 10167 4 | épített, amibe ő maga verte a szegeket saját kezével és ingyen.~ 10168 3 | megostoroztatott és megfeszíttetett, s szegekkel és dárdákkal keresztülszúratott. 10169 4 | sorok olvasása után hirtelen szegen függő kardjához rohant, 10170 13| mindenekben; jót akart vele szegénnyel, hogy hamarább magához vette.~– 10171 9 | Egy része a vendégeknek, a szegényebb atyafiak, még ma este ugyan 10172 22| hazavittem a kis Lilát, szegényke inkább halott volt, mint 10173 20| tanuljanak boldogok lenni a szegénységben, erősek a szűkölködésben, 10174 5 | uramhoz; azt beszorította egy szegletbe, erővel elfogta a fejét, 10175 12| fordult, hanem a házi kutya a szegletben s a kisgyermek a tűzhelyen 10176 6 | szertelen hosszú vállfűző hegyes szeglete elől; – ami a szép delnő 10177 20| fertelmes árkokat húz végig, s szegleteiknél akadékos virágállványok 10178 6 | ácsorognak mindenfelé; a kastély szegletein, a rondellákban s az idomtalan 10179 12| üvöltő száját az ablakok szegleteinek, és bekiáltoz: „Hó, hő, 10180 6 | zsinóros dolmány, elöl a szegleteinél lekerekítve, s körös-körül 10181 23| frakkot hátul.~Amint azonban a szegleten bekanyarodott, az ablakot 10182 5 | állt. Akkor elriadt ajkai szegletéről a tudós hiúsága, elsimultak 10183 2 | keresztbe volt már nyílva, és a szegletfalak elváltak egymástól, hogy 10184 18| tetszék neki, mintha azt a szegletházat ismerné már valahonnan. 10185 4 | hogy akasszák fel azt a szegre; maga pedig előkerese egy 10186 20| embernek szokott lenni? Szégyellje magát.~Mackó úr morogva 10187 16| egész közügynek; nem a saját szégyene, nem az a kacaj, amivel 10188 7 | állni egy úri társaságban. Szégyenem válik belőle, s ami leginkább 10189 20| neki e lépése okait, mint szégyeníté meg testvérének jegyese 10190 7 | fiú szót fogadott, nagy szégyenkezve helyet foglalt a középre 10191 19| utcára talált, ott futni sem szégyenlett; Durday lakása a vár melletti 10192 5 | Még akkor a csizmadiák nem szégyenlették a nevüket, s Bajcsy András 10193 7 | irodalmunk vezérei támadtak elő, szégyenpirulva beszéltek, ha beszéltek, 10194 7 | tudta, hogy Kálmán mint szégyenült meg, ezt senki sem merte 10195 16| gondolatot, hogy ő azon alispáni székből, melyben huszonkét év óta 10196 14| nyugalommal ülhetne alispáni székében a választóülés napján, ha 10197 7 | elhelyezé magát a körbeállított székeken, mik a színpad elejét elfoglalták; 10198 2 | asztalok mellé, e táncoló székekre, előszedegetni a dörömböző 10199 4 | akarná magát valaki ellen, a szekerce megvillant jobbjában, s 10200 4 | parancsszóra megindultak szekercéikkel. Odabenn éppen új éneket 10201 4 | reszkető emberek álltak szekercékkel, rudakkal vállaikon. Azok 10202 20| az ostorral, belevite a szekeret a sűrűbe.~No, ez gyönyörű 10203 20| vissza nem tudja hajtani a szekerét ezen a tömkelegen keresztül.~ 10204 10| jutott a kapu előtt álló szekérig, arra előbb felültette a 10205 5 | hogy este felpakoljon egy szekérre mindent, levétesse a címert 10206 13| asszonyom közelebb húzta a székét a mesteréhez, s széttekinte 10207 2 | lehetett látni.~A nagy, ódon szekrények úgy rázkódtak, úgy dörömböztek 10208 24| Thaddeus, hogy nyissa fel szekrényét, és keresse fel abban ama 10209 1 | hangja volna az, pedig hiszen szélcsend van; meleg, lanyha éjszaka 10210 20| no lássa, ilyen Pandora szelencéje az, amit tisztelendő úr 10211 20| históriáját, meg a Pandora szelencéjét; no lássa, ilyen Pandora 10212 7 | egész kardok, ivópoharak, szelencék tünedeztek el rettenetes 10213 12| a szél fog megölni, egy szélfuvallat miatt halt meg apám és anyám, 10214 23| csendesen suttogá fülébe:~– Szelídebben szólj. Ne ijeszd meg, ne 10215 7 | diadalra valami szónoki szellem szállotta meg nyelvét; félig 10216 9 | annálfogva az öregúr levelét igen szellemdúsnak ismeré el.~Minthogy történetesen 10217 7 | aminek minden szavát saját szelleme súgta tolla alá, egy soha 10218 7 | panaszát, ami az akkori idők szellemében valóban szívrehatóan bánatos 10219 11| lecsendesültek, a vizek ítélő szellemei megkapták az áldozatot, 10220 25| nem azon magasan álló szellemek, hanem saját csekélységem 10221 17| tenéked is adni fog erőt és szellemet, hogy helyeden megállhass.~ 10222 12| gyönyörérzettel jár, mintha lágy szellemkarok emelnék a hullót. Egyszer 10223 1 | mint valami pokolbeli kóbor szellemtől, és ezért a tizenkét órát 10224 1 | Aközben ama bántó süketes szélmoraj, az az ismeretlen hang, 10225 12| az élettől és az egész szélráncigálta világtól; haragos, kedvetlen 10226 8 | a többieknél. A legelső szélrohamnál vették észre az előrehaladók, 10227 22| dobogóhídra, s ott annak a szélső karfáján ment végig, mint 10228 8 | daccal kezdé énekelni a szélzúgás közepette az ismerős halászdalt~ 10229 22| utána; aztán a minap hogy szembe találkoztam vele az utcán, 10230 12| lépni a szobából miatta; ha szembeszállok vele, tudom bizonyosan, 10231 24| megszorítá azt.~A lelkész szemében könny volt.~– Ne szálljon 10232 2 | míg a két derék férfiú szeméből megeredének a könnyek, és 10233 3 | elkényeztetett gyermek; ki szemefénye volt az egész családnak, 10234 20| Láttam fiamat meghalni szemeim előtt; egy karnyújtásnyira 10235 22| mendemonda lesz megint.~– Saját szemeimmel láttam, saját füleimmel 10236 23| szemekkel tekinte atyjára. Ezen szemekben szánalom volt. A nagy, hatalmas 10237 7 | mind kiforgatta a publikum szemeláttára, nem volt azokban egyéb, 10238 23| rangtalan, ismeretlen eredetű személlyel; de ez mind semmi; te jól 10239 24| pap, rektor és kántor egy személyben; a népség nagyon szereti; 10240 20| találkozék, mely állt tíz személyből, kik közül kilenc kopó volt, 10241 6 | mindig irigységet gerjeszt, személye még mindig Eroberung. Persze 10242 16| nagy bajt csinált saját személyében az egész közügynek; nem 10243 2 | nagy tekintéllyel járuló személyek társasága nem más, mint 10244 6 | s azután az előtte ülő személyén keresztül nyújtá eléje kezét 10245 6 | Az öreg báró Kadarkuthy személyes ismerőse volt Malárdynak, 10246 7 | riszkírozva, hogy saját noble személyét külbütírozzák az aréna közepére.~ 10247 2 | prókátor, s nem ijed meg senki személyétől.~– Úgy van, úgy van! – kiálták 10248 10| nyomtatott személyleírása: a személyleírás valahogy hasonlíthatott 10249 10| Németországból, itt a nyomtatott személyleírása: a személyleírás valahogy 10250 4 | rég megkeresztelte őket, személyleírással ellátta, és ismerősei közé 10251 2 | Ilyenformán minden kandidált személynek volt valami nagy organikus 10252 8 | minden férfit.~Csak egy személynél volt hasztalan minden fáradsága: 10253 20| megszorítani.~– Nagyságod egy személyt elfeledni méltóztatott, 10254 5 | írta szabad kézzel; nekem a szemem is majd kifutott, mikor 10255 6 | prizma, mely minden belenéző szemének más színt tud mutatni.~Első 10256 12| csinált számára, amikor a szemes cseléd s harapós házőrző 10257 5 | hogy otthon térdig jár a szemétben, mert mindig más háza előtt 10258 18| találta magát, egy gödrös, szemétdombos helyen, mely a város szebb 10259 23| én halálos ellenségem a szeméten szedett fel; ellenem való 10260 22| szegény asszony az egyik szemével; a Matyusné szép kuvasz 10261 7 | boszorkánymester; az orosz cár udvari szemfényvesztője; a nagy Philadelphia egyetlenegy 10262 7 | Eudemiával.~Az orosz cár első szemfényvesztőjét ez pikírozni kezdte, leszállt 10263 20| megtanítsunk; a mi fennhéjázó szemléletünk előtt méltatlan feladat 10264 25| hozzá egyéb, mint figyelmes szemlélődés, jó emlékezet és ügyes toll; 10265 6 | megszerezni – veté utána halkan és szemlesütve az ifjú.~Az alispánné arcáról 10266 1 | mely több csodát mutatott a szemnek, mint amennyit az emlék 10267 20| tömpe orra volt és semmi szemöldöke, bajuszából itt-amott állt 10268 16| olvassa, hogy összevont szemöldökeinek borúját, ajkai rángását 10269 15| rántott a vállán, kettőt a szemöldökén, s félvállról félig kacsintva 10270 7 | előadott mű után a kritikus szemöldökét.~Viktor különös zavarban 10271 16| higgyétek, mintha az én szemöldököm tenné azt, amik itt történnek, 10272 21| visszanézett, fenyegető szemöldökrángással intve a pap felé, s azzal 10273 13| mutogatá négy ujjával és szemöldökrángatással, hogy ennyi ember előtt 10274 16| akiknek nyugtalan szívdobogása szempilláikon meglátszik, kékült szájjal 10275 5 | András uram – …csak egy szempillantásig még! Te, Miska inas, szaladja 10276 9 | fájdalom és szégyen és szomorú szemrehányás hangján mondva neki:~– Ez 10277 20| kérdé Thaddeus aggodalmas szemrehányással a vakmerő Automedont.~– 10278 24| pillanat volt az, csak az első szemtalálkozás hatása: a két férfi egymásra 10279 20| Thaddeus úr –, már elég volt a szemtelenkedés! Akármi konfidens cselédje 10280 8 | neveztek, annak őelőtte szemtelenség volt a neve: műveltsége 10281 22| megfogta mind a két kezét szemtelenül. Én elkezdtem kiabálni: „ 10282 6 | is elővevé lornyonját, és szemügyre vevé őt, és a fess gavallérok 10283 24| oly tiszták voltak, hogy szemüveg nélkül tudott olvasni.~Megismeré 10284 20| a lovait, s adjon nekik szénát meg zabot, a tisztelendő 10285 24| miskolci vásáron megmondják a szénégetők, hol van; ennek neve Barátfalva. 10286 5 | csinált a diákok között: a szenior azért megdorgálta; Lőrincke 10287 5 | Lőrincke pofon vágta a szeniort, és azután elszökött Patakról.~ 10288 5 | szapulva, a rajtavalóját hagyja szennyesen; hogy nincsen helyes esze; 10289 20| befognak. No, üljön le hát; szentelje meg ezt az én istentelen 10290 24| odalépett Thaddeus fekhelyéhez a szentelt kenyérrel és borral. E jelvények 10291 20| Nagyságos uram! Nálam a cél nem szentesíti az eszközt; én nem vagyok 10292 3 | börtönükből, láncoltassa oda a Szentháromság-korlát láncaihoz; ők meg nem fognak 10293 3 | örömmel,~Felséges Isten,~A te szentidnek gyülekezetibe!”~Az volt 10294 12| lámpa fényesen lobogott, szentképek, istenszobrok ott a falon 10295 2 | a romok közül az oltári szentségeket, a búcsújáró zászlókat, 10296 24| Uram, ki lészen lakója a te szentséges hajlékodnak?…” Mindig halkabb, 10297 19| lámpással. A gyóntató lelkész a szentséggel kezében; előtte az egyházszolga 10298 6 | díszítve, pompás faragványú szentségházzal, aranyos oltárral. Itt szokott 10299 1 | közkutak rácsozatához, a szentszobrok lábaihoz, s azután ismét 10300 9 | szókat: „Véle tűrök, véle szenvedek, sem jó, sem balsorsában 10301 25| volt képviselője, mely erős szenvedélyében egymást felemészteni hivatott. 10302 21| kocsisságát megvetve, a szenvedélyek lódarazsa elől megriad, 10303 4 | anyás”.~A nagytiszteletű úr szenvedélyes természetbúvár volt. Füvészeti 10304 4 | tudós, a komikumig vitt szenvedélyével, elhanyagolt viseletével, 10305 22| Való, hogy azt fájdalmas szenvedés követte.~Való, hogy egy 10306 24| éven át vérrel, könnyel és szenvedésekkel egy erős meggyőződésért; 10307 2 | ugyanazt.~– Nem azt a csapást szenvedjük-e mi is, amit kegyelmetek?~– 10308 2 | mely alatt bizony annyit szenvednek kegyelmetek is, miként mi 10309 3 | sőt megújítom újra, s ha szenvednem kell azért, amit cselekszem, 10310 20| szavamba, mely egy méltatlanul szenvedőt kiszabadít; és volna az 10311 24| köszönöm.~– Vétettem ellened, szenvedtem miattad; ne vádolj be odafenn 10312 2 | kegyelmetek is, miként mi szenvedünk.~Ez nagy szó volt: igen 10313 8 | eszméje volt, ki sokat tudott szenvelegni a bűbájos alkonyi órákról, 10314 7 | felé fordulva. – Hát nem szép-e?~– Óh, szép! – szólt Viktor 10315 4 | nevezi; s a legkevélyebb szeparatisták, mik csak Erdély kiválasztott 10316 7 | Kálmán, hozz elő egyet; azt a szépet, amivel mindig megríkattál, 10317 23| előttem számtalanszor őseink szeplőtlen nagy hírét, és most azt 10318 10| idegen városokról, azoknak szépségeiről, ritkaságairól, népszokásaikról, 10319 25| idomítja, és az mindig szépségvonal lesz.~Az eszményvilágnak 10320 4 | te előtted. – Íme romboló szerekkel jőnek a te sátorod ellen, 10321 14| jégcsapokra lehelt a költő hő szerelme: az emberek nyelvét megcsípte 10322 13| mondják! Mi baja van az Isten szerelmeért?~– A hideg lel… – nyöszörgé 10323 24| Nem tudod, ki volt fiamnak szerelmese?~– Hogy tudnám én? – kérdé 10324 6 | Eroberung. Persze ebből a szerencséből őt már csak a dicsőség érdekli.~ 10325 17| nemes vármegyének ahhoz a szerencséhez, mely mindnyájunkat ért 10326 18| lakik abban, ki ezideig szerencséjének tartotta, hogy a hatalmas 10327 14| volt, nevét tisztelték, szerencséjét irigyelték, befolyását mindenhatónak 10328 21| emelkedett.~– Örülök, hogy szerencsém van – mondá Thaddeus; pedig 10329 6 | előkészületeit, s az nagy szerencsének tartatik ez alispánhoz juthatni 10330 6 | a csengettyű megszólal; szerencsénkre, mert már nagyon belejöttünk 10331 3 | eltemetik szűk ablakaikat. A szerencsétlenek az Isten irgalmára könyörögnek 10332 22| arra a célra, hogy minden szerencsétlenséget nekem kell megtudnom legelőször…~– 10333 7 | legkedvesebb fiam.~Viktor a szerénység tiltakozó mozdulatával vonult 10334 6 | igazmondás, mindenki bámulta szerénységét és bátorságát, a biztos 10335 10| éppen helyébe illettél.~– A szerep tréfa volt, midőn elvállaltam. 10336 7 | szerette Paulus secutor szerepét játszani a cirkuszban, de 10337 4 | szükség, hogy az emberek szeressék egymást.~Ezen napok emlékére 10338 24| szüleihez; nem kérdi, kit szeressen, tőlük, s nem mondja meg 10339 21| akiben a jó öreg minden szeretete egyesült. Ezek a szelíd 10340 6 | Egyébiránt rajtam a sor az anyai szeretetet megérdemelni ott, hol atyám 10341 18| vajon Malárdy Xavér Ferenc szereti-e a csendet.~Malárdy nem bírt 10342 9 | kezeiket, s kérdezé tőlük, hogy szeretitek-e egymást?~Viktor alig hallhatóan 10343 12| szót rebegte:~– Óh, mint szeretlek!…~A leány lassan fölemelkedék, 10344 2 | régen meglátszott, hogy szeretne valamit mondani, amit meg 10345 23| Malárdy-fiú van, kit szülei nagyon szeretnek, és még egy Gutai-leány ( 10346 8 | tégedet szerető szívem… Szeretnél-e? Eljönnél-e?~A leány őrült 10347 24| Ferenc gyermekeire, s saját szerettei, fia és fogadott leánya 10348 12| mindannyian, akit oly nagyon szerettek.~Vakmerő volt a gondolat, 10349 12| ifjú. Most már tudod, hogy szerettél-e, vagy sohasem?~Ez kérdés 10350 9 | a becsületet, hogy ő is szerez még hozzá ugyanannyit, tudniillik 10351 20| tudta bosszantani, mert az szerezte meg neki azt a gyönyörűséget, 10352 3 | kegyelemmel a mi kérésünkhöz, szerezze meg fiai számára azt a szeretetét 10353 20| kérte ekkor Kálmántól, hogy szerezzen neki valahogy ez embertől 10354 20| divatból kiment emberölő szerszámokkal.~Ebből most oldalvást nyílt 10355 6 | Malárdy-kastélyban soha.~Midőn a szent szertartásnak vége volt, s Viktor egy 10356 6 | ott a falukon. Az egész szertartást megcsonkítja ez a baleset.~– 10357 12| újra életet adott kínzott szerveinek.~Csak most kezdett öntudatához 10358 12| életműködését, a légzési szervek hivatásukat teljesíték, 10359 6 | magáról, hogy egy jámbor szerzetest sajátkezűleg megütögetett, 10360 7 | és alakú papírjai közül a szerző éppen nem tudott választani.~ 10361 9 | fúrtak-faragtak a házassági szerződményen, úgy megkötözve abban az 10362 4 | melynek egypár atyafia már szétboncolt állapotban hevert az asztalán, 10363 4 | egy emberekkel tele épület szétbontásához?~Néhány pillanat múlva ott 10364 4 | deszkákat, a gerendákat, azután szétbontották az oldalfalakat, kidöntögették 10365 12| milyen szép mulatság azt széthordani a levegőben! A kis, alacsony 10366 15| nemzet egész a fekete földig, széthullhatsz, elolvadhatsz: mikor a legvégsőre 10367 7 | beszéltek, a család nevét széthurcoló elveszett fiakról, s ügyetlenség 10368 7 | sújtalak a földhöz, hogy szétmállasz rajta, mint egy rothadt 10369 23| szétterjeszté karjait, s szétnézett a levegőbe, mintha keresné, 10370 4 | lett. A nagy teremajtók szétnyíltak: egyik zsinóros mente a 10371 12| előbb tovább libeg, azután szétpattan – és az volt a lélek?~Mozdulatlanul, 10372 1 | hallatszott, mint valami szétpattanni készülő katlan forrongása, 10373 5 | felakasztják.~De már erre a szóra szétpattant az abroncs, amely eddig 10374 12| érzékeny pórusait érinté, szétpattantak az ifjú karjai, lábai felrúgták 10375 5 | s mint egy borszesztől szétrúgott tonna rontott elő mérges 10376 1 | látvány összecsukódott, a szétszakasztott házat úgy nyomta ismét össze, 10377 24| az öreg Kadarkuthy báró szétszórt vonásait, kivel régente 10378 6 | zavarban hajtja arcára a szelet széttárt legyezőjével, s ügyesen 10379 13| a székét a mesteréhez, s széttekinte a legényeken, hogy vajon 10380 16| Malárdy ismét büszkébben kezde széttekinteni. Sohasem érezheté magát 10381 3 | Amint a megyeház udvarán széttekintgetett, hirtelen valami jó ötlete 10382 23| ezt is a pap.~Azután ismét szétterjeszté karjait, s szétnézett a 10383 6 | divat szerinti öltözék, a szétterülő abroncsos viganó, melyet 10384 7 | padlóból, s egypár mázsa követ széttöretni a mellén pöröllyel, hogy 10385 1 | együtt, a jégtörők karóit széttörte, mint gyermekjátékszert, 10386 7 | csengetés adott jelt, a kárpitot szétvonták, s ott volt látható Monsignore 10387 8 | könnyű, de gyönyörű dallamú szicíliai halászdalra, melyet midőn 10388 16| atyafiak majd maguk között szidni Bajcsy Andrást, miért kellett 10389 22| gyilkost, haramiát kiáltottam. Szidtam, akasztófáravalóztam azt 10390 6 | állította, hogy a komáromi szigetbe be lehet jutni, anélkül, 10391 4 | a kegyelmetek városának szigetében található.~– Jaj, édes nagytiszteletű 10392 1 | annak medrét, hogy a víz a szigeten keresztül a szélesebb ágba 10393 19| felől a malomkelepelés, a szigetről a békák búskomoly kardala 10394 6 | arcáról önkéntelen elmúlt a szigor e szavakra, a jövevény előtt 10395 24| tudott lenni igazságos. Szigorúan igazságos.~Odainté segédlelkész 10396 2 | Nemes Bajcsy uram komoly szigorúsággal tekinte hátra a közbeszólóra.~– 10397 2 | megégette volna a talpát; szikár orcáját rendkívül ékesíté 10398 4 | meleg vizek partján, erős sziklák fölött; – és a büszke arisztokraták, 10399 15| alig pislogott az utolsó szikra a hamu alatt, a mi kis városunkban 10400 1 | egy kétségbeesett remény szikrája kapott a zsibbatag szívekbe: „ 10401 7 | restelt néha-néha tüzet és szikrákat okádni vissza s véghetetlen 10402 22| néztek egymás arcába, úgy szikráztak a szemeik; azután meg egyszerre 10403 7 | vastag izmai közé, míg szemei szikrázva néztek annak szemeibe, s 10404 23| szólt hozzá erőltetett szilárdsággal.~És megfogta fia kezét erősen.~– 10405 21| kérdé amaz ingerülten.~A pap szilárdul válaszolt~– Én Istent értettem „ 10406 7 | csodapalackból sört, bort és szilvóriumot, a bámuló atyafi ivott mindegyikből, 10407 9 | mulattatá a vendégeket ábrándos szimfóniáival, most tánczenéket hangoztat; 10408 1 | előtte egész a fekete víz színéig, mely oly ijedten látszott 10409 6 | miket ízléstelen figurinók színekkel is kifestettek, s mikor 10410 4 | ez arc avult papirosok színét vette is fel, s e szemek 10411 6 | ruháinál a legszelídebb színezetek összeválogatva, búzavirág- 10412 25| pártfőnök letűnik a küzdelem színhelyéről, az egész beszélés iránya 10413 7 | nem! Itt nem fogunk azért színi előadást látni, még abban 10414 7 | ágában sem volt senkinek színjátszó társaságot sejteni a festett 10415 14| minden, ami élt, szóval, színnel és melegségével hirdeté, 10416 7 | közelében, hanem visszament színpadára, ott végezte a hókuszpókuszt, 10417 7 | egészen előrejött már a színpadig, s egyszerre csak megszólalt:~– 10418 7 | legények ott vártak már a színpadon nekigyürkőzve és felpálinkázva. 10419 1 | mert sohasem láttam színről színre, mi adja azt a hangot; valami 10420 1 | jelenthet, mert sohasem láttam színről színre, mi adja azt a hangot; 10421 15| nevezték Hyppocrenének, s róla szintúgy az egész társulatot, melyet 10422 8 | parttól elválva, a hattyú és a szirén előre váltak, míg a delfines 10423 7 | mindig az alacsonyabbakhoz szít, s félrevonultsága miatt 10424 23| háta mögött ama felbőszült szittya amazon a guzsalynyéllel, 10425 10| tarka kavicsait és a szép szivárványos csigateknőket, mikor megárad; 10426 16| maradni örökké abban a büszke szívben!~Egy óranegyed múlva mosolygó 10427 1 | ahogy azok egyenesen a szívből jőnek, de jól esett hallani 10428 16| emberek, akiknek nyugtalan szívdobogása szempilláikon meglátszik, 10429 5 | Aludtál-e jól? Nem voltak szívdobogásaid? Gondolkoztál-e felőlem?~– 10430 2 | késsel, mintha egyenesen szívébe akarná azt döfni. – Mire 10431 24| nem fogadja, hogy kitagad szívéből, és tenni fogja azt, amit 10432 24| ezután is úgy, ahogy tiszta szíved tanácsolja. Jobb vagy nálamnál.~ 10433 8 | és mégis oly nehéz volt szivéhez jutni. Ő nem volt Viktor 10434 12| köpeny takarja mind a kettőt, szíveik úgy dobognak együtt. De 10435 7 | elbűvölni, a költő pedig szíveket. Én hallottam, hogy ön igen 10436 20| is ez az? Legalább az én szívemben semmi sem mozdult meg, mikor 10437 11| amiért így kitépted az én szívemhez nőtt szívet. Legyen áldva 10438 24| miként azelőtt mindig. Szívének ő adta a halálos döfést, 10439 6 | járuló rokonok üdvözletét; szíves, néha leereszkedő volt a 10440 22| Nagyon köszönöm a nagyasszony szívességét ebben a dologban. A tudomásul 10441 2 | mennyire idegen dolog volt szívétől minden harag ez ideig is, 10442 14| beljebb fogja magát enni, be a szívig, az élő ütérig, míg hivatását 10443 22| Bajcsy alispánnak olyan jó szívós arca volt, mely nem engedte 10444 6 | könnycsepp futott végig.~Ily szívreható ének még nem zengett a Malárdy-kastélyban 10445 7 | idők szellemében valóban szívrehatóan bánatos panasz volt. Hiszen 10446 10| általad apának többé.~Az ifjú szívszaggató hangon sikolta fel e szavakra, 10447 6 | visszafojtva hallgaták, lelkükbe szívták a hangokat, s önkéntelenül 10448 4 | felekezetnél, amit meg nem tartani szívtelenség.~E napon nem esketnek házasulandó 10449 16| kezdtek; egy-egy gyönge szívű ember megszégyenlette magát, 10450 2 | helységekbe, hanem segítenének szívük szerinti imádságaikkal megengesztelni 10451 20| tévedéseinek, és nem engedünk szívünkhöz férni senkit. Ezért méltán 10452 23| suttogá Malárdy a nyitott szobaajtóra mutatva.~A nő odament, és 10453 18| csendet.~Malárdy nem bírt szobáiban maradni; a főispánnál estély 10454 12| vendégek megzavarodva tértek szobáikba, s várják, hogy világosodjék 10455 20| keresztül-kasul járkálunk a szobáin? – szólt végre helyes aggodalmát 10456 13| egészséges illata keresztüljárja szobáit; úgy dolgozott nyitott ablakoknál.~ 10457 3 | A levéltárt a földszinti szobákba kellett áthelyezni, melyeknek 10458 14| mutogatják magukat lakott szobákban; kedvetlen kakasok vígabban 10459 7 | útközben találkozott egy kis szobalánnyal, annak meg kellett csipdesni 10460 16| kétezret és százat.~Az a fehér szoborkép ott az ablakban egyszerre 10461 3 | ősnemestől, akinek az arca antik szobormintának való.~– Akire a törvény 10462 6 | térdeplő zsámolyaikra; Malárdy szobortiszta arcán egy pár könnycsepp 10463 24| a nemes úr a gladiátor szobraként magasult fel, ki végső erejével 10464 3 | férfiarcot nem gondoltak ki a szobrászok: olyan domború homlok, erős, 10465 4 | oldalfalakat, kidöntögették a szobrokat, ágasokat egymás után.~Azok 10466 6 | ez arc azokhoz a nevető szobrokhoz, amiket a figurinók árulnak, 10467 7 | rohamában átölelte a hideg szobrot, és sírt annak keblén keservesen, 10468 2 | nagy süvegét szénfekete szögkemény hajáról, s két kezével melléhez 10469 1 | közepére, odavagdalta a házak szögleteihez, odacsavargatta köteleiket 10470 20| cammogott az ólak felé, a ház szögleténél még egyszer visszafordíták 10471 22| nagy férfi a Vágó utcai szögletház kertjében, körös-körül járva 10472 1 | városra; elvadult macskák szökdeltek egyik tetőről a másikra, 10473 8 | szájacskáikat tátogatva, s fickándva szökellnek ismét széjjel, mikor a nagy 10474 8 | halak mindenünnen fickándva szökelltek fel a víz színére, a lég 10475 7 | kiálta utána a bűvész, s egy szökéssel utolérve, megragadta gallérjánál 10476 10| tarta kezeiben, aminőkkel szökevény rabokat szoktak egymáshoz 10477 13| csináljon? Az ablakon ki nem szökhetik, mert vas van rajta; végre 10478 1 | folyamban ezer meg ezer szökőkút gyanánt lövellt fel egyenesre 10479 10| mikor elmondám neki, hogy szöktem és rejtőzni akarok, nagyot 10480 9 | nagyig, vagy azt, hogy úgy szöktette a vőlegény a menyasszonyt.~ 10481 12| kinyitott szemek elé tóduló szörnyalakok, mikben nincs összefüggés, 10482 2 | magukat az emberek a csapás szörnyeinek, a kétségbeesést keresztyéni 10483 12| káprázatai, a csúfondáros szörnyek káosza, a fájó, tehetetlen 10484 13| Micsoda? – kiálta fel szörnyűködve a nagyasszony, s iparkodott 10485 20| többi! és mégis énfölöttem szörnyűlködik, hogy mint tudom azt a tréfát 10486 20| attól, hogy tettei fölött szörnyűlködjék; de egyúttal attól is, hogy 10487 7 | Kálmán hagyta a hölgyeket szörnyűlködni kezeinek veres állapotján, 10488 7 | hegyeiknél fogva.~A delnők szörnyűlködve takarták el szemeiket legyezőikkel 10489 9 | sietséggel; hogy ez mégis szörnyűség, ez minden jó szokás ellenére 10490 22| közel vannak hozzá, hogy szörnyűségeket műveljenek; ha csak a tekintetes 10491 12| ki sem vihető. De ez jó szövetséges volt most, olyan éjszakát 10492 6 | hímzetek és az aranyos áttört szövetű mellény alatta, mely csípőjén 10493 20| kardjával, s kettévágja az egész szövevényt, mármost ki a bolond kötözgesse 10494 20| nagyon biztosan érezte magát; szofizmákkal őt nem lehetett megszorítani.~– 10495 7 | ragyogó ötletek, találó szójátékok, mikkel tósztjait felcifrázta; 10496 7 | ceterával. Erről a furcsa szokásáról rég ismeré őt az alispán.~ 10497 10| rejtett el, ahonnan csak szokásos tivornyáira jöttem elő, 10498 20| a báró úr előtt, hogy e szokatlan keresztül-kasul utazást 10499 24| gyermekeimet is.~A főúr hangja itt szokatlanul reszketni kezdett: szünetet 10500 4 | dallamot, ami kezdődik e szókkal:~„Hogy a babiloni vizeknél 10501 4 | kisleánynak nagyon hozzá kellett szokni, hogy mikor „Syringa vulgaris”- 10502 5 | kívánatosat, hogy a fiatalság szoknyában járjon, meg csókaorrú kalapot 10503 22| neki.~Egy napon azonban a szokottnál is nagyobb rimánkodással 10504 6 | felállva fogadta vendégét, s e szókra önkéntelen nyájasság támadt 10505 7 | velem, úgy, ahogy máskor szoktál, én úgy sújtalak a földhöz, 10506 8 | alatt; Viktor más életrendre szoktatá őt; reggel már hajnalban 10507 1 | is van birodalma, onnan szólal meg azok ellen, kik büszkeségük 10508 21| elkékültek; mikor meg akart szólalni, egészen el volt rekedve, 10509 2 | engedik…~– Úgy vagyon – szólalt meg egy hajóslegény hatgalléros 10510 2 | szót tudnának egymással szólani; mindaddig, míg a két derék 10511 23| Malárdy mint elővette ékesen szólását, hogy legutolsó alattvalóját, 10512 24| asztalán, melyet vendégkői szolga hozott oda.~Felnyitá, s 10513 23| Ha megsértette, menjen a szolgabíróhoz.~Viktor e szóra véghetetlen 10514 16| is ott volt, ki ezúttal szolgabírói hivatalra volt kijelölve 10515 10| Istenem, ki meghallgatád a te szolgádnak panasztevő szavait, és kitöltéd 10516 6 | maga végzé az oltár körüli szolgai kötelességeket, s nagyon 10517 24| szobájában, az egyház alsóbbrendű szolgái; ágya lábánál egy még nálánál 10518 6 | kedvenc témája volt a hit szolgáira nevetséges adomákat gyűjtögetni, 10519 16| azoknak odakünn bűvös jelzőül szolgál, amiről leolvashatják, mint 10520 9 | tudatá készségét e kegyeletes szolgálat elvállalására.~És most ők 10521 6 | paródiákat csinált a templomi szolgálatból, a búcsújárásból, szent 10522 6 | székéről –, ha szabad csekély szolgálatomat fölajánlanom, engedje meg, 10523 21| mintha egyedül csak őt szolgálná.~Úgy látszék, hogy meg akarta 10524 6 | termekben hajdúk és inasok szolgálnak fel, az alispáni asztalnál 10525 5 | templomuk, az utcára kifelé szolgáló kapuval, benne orgonával, 10526 23| délután rokkájánál ült, szolgálói között, kikkel versenyt 10527 5 | beszélgetett odakinn a konyhában a szolgálókkal, azután az udvaron a kiskutyákkal, 10528 24| Halála órájában igazságot szolgáltatott saját szíve fölött. Akkor 10529 20| által teljes igazság lesz szolgáltatva annak a pogány istenasszonynak, 10530 6 | kávéscsészét eléje tevé, szolgálva neki, oly mélyen pillanta 10531 22| sas-ban úgy ütötte pofon a szolgát, aki nem sietett neki kinyitni 10532 16| forgékony szerencse nem szólhat bele a diadalba, csupán 10533 24| Boldogabb én, kit előbb magához szólít az Úr. Én nemsokára az ő 10534 4 | arra megy, meg fogja őt szólítani, és nevén nevezi; s a legkevélyebb 10535 16| aljegyzőjét, hogy Vasadyt szólítsa fel: miután neki ott semmi 10536 16| hanem azért, hogy ti ne szóljatok miellenünk. Ámde hogy azt 10537 5 | rokkának járnának csodájára, ha szólna még valahol. Egy-egy árva 10538 19| haldoklik, annak a lelkéért szólnak e szomorú hangok.~Sietve 10539 24| útra. Hiú dolgokról miért szólnánk még sokáig?~– Nekem kötelességemmé 10540 24| valami nagyszerű adományról szóló levél lehet. De mi hasznát 10541 16| választók véleményére.~– Szólok én valakinek? – kérdé Vasady.~– 10542 24| nekem mondá azt, hogy szómat nem fogadja, hogy kitagad 10543 15| hetivásárok alkalmával a Szombat utcai nagy bádogtornyos 10544 9 | hogy a lakodalom előtt ne szomorítsa meg Viktort azzal a hírrel, 10545 5 | egyedül, és azután nagy szomorúságról, bánatról beszéltek neki.~ 10546 5 | Bizony nem is érek ám én rá a szomszédba lótni-futni; válaszolt Bajcsy 10547 13| gondolt ki szerencsétlen szomszédja kínzására.~Bajcsy uram szerette 10548 5 | végigmérgelődni a jámbor Bajcsy szomszédnak, akár hitte, akár nem.~Az 10549 2 | a rombolt város képe.~A szomszédok, az ismerősök gyakran beszóltak 10550 5 | megint megjelent, s Bajcsy szomszédot a guta kerülgette: hogy 10551 22| konfidenskedni fog, a hajdani szomszédság előjogait használatba veszi, 10552 22| Mákosné asszonyom, amióta szomszédura a Megyercsi utcai kis házból