| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Az elátkozott család IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
11054 16| én itt, hogy én szóljak tiellenetek! – szólt erre dacosan a 11055 24| Párbajt akar vívni az én tilalmam ellenére, olyan párbajt, 11056 18| ki késő este megy haza tilalmas játszásból, s csavarog az 11057 18| lehete látni; pedig éppen a tilalom napja volt ma.~Nem ő az 11058 18| kocsmákban. Átellenben a tilalom-táblával éppen egy csapszék volt, 11059 8 | gyakran ábrándozék egyszerű tilinkóján. Viktor egy pompás elefántcsont 11060 5 | tisztességes családapák tilos viszonyai más emberek leányaihoz, 11061 7 | fiam.~Viktor a szerénység tiltakozó mozdulatával vonult vissza.~– 11062 7 | tekintetes urambátyám meg nem tiltja neki.~Odakünn átadták neki 11063 20| béresek szaladgáltak részeg tinók után, részeg kutyák ugattak 11064 4 | mondást: „Hoc non faciam!” A tinta elcseppent: annál jobb. 11065 8 | kastélyban, hogy az örökké tintásnak csúfolt Kálmán meg mer jelenni 11066 2 | ami az asztalokon volt, tintatartók, tollak, kések, futni készültek 11067 6 | hogy a Dunát az Alföldön Tiszának hívják, másszor azt állította, 11068 2 | tisztelőjének tudni kell, és tisztában lenni afelől, hogy a három 11069 24| pap szemei még most is oly tiszták voltak, hogy szemüveg nélkül 11070 18| férfi, ki maga legbuzgóbban tisztelé az ő Urát, ki családját 11071 22| megalázza az orcáját.~– Tisztelem a nagyasszony elokvenciáját – 11072 20| foglal magában valamit, ami tisztelendőségedre nézve igen nagy kincs; iszonyú 11073 23| inkább leereszkedés, mint tisztelet akart lenni.~Ez nyilván 11074 17| amit akarnak!~Az ajtó előtt tiszteletadó csoszogás, talpak súrlódása 11075 24| szegénynek óhajtál, az vagyok. Tiszteletben töltém egész életemet, gazdagságban, 11076 20| énelőttem olyan derék férfiúról tiszteletlenül beszéljen, hanem adja meg 11077 16| a jámbor keresztyén nagy tiszteletnek tartja, hogy már az ötödik 11078 22| kiromoljon két olyan nagy tiszteletreméltó család. Én bizony nem tudom, 11079 25| Nem voltak-e azok sokkal tiszteletreméltóbb emberek, kik akkor egymással 11080 22| alázatosság és rettenetes tisztelettétel minőségében.~– Ugyan mi 11081 2 | azok.~– Nem azt az istent tisztelik-e ők is, akit mi?~– Valóban 11082 21| sem jó napot, sem egyéb tisztelkedő szót a papnak; odaállt egyenesen 11083 25| maradok a t. közönség mély tisztelője~Pest, 1858. jún. 29.~Jókai 11084 2 | a hírneves család minden tisztelőjének tudni kell, és tisztában 11085 14| befolyású férfi volt, nevét tisztelték, szerencséjét irigyelték, 11086 16| Óh, mert hiszen most már tisztességesen el sem fogják majd temetni, 11087 22| ezüstsarkantyús csizmákat tisztította, hogy bocsássa be őt az 11088 4 | karjára ölté valamelyik tiszttársát, s közönyös beszédet kezdve, 11089 18| puszta téren~Este volt: a tisztújítási nap estéje, szép langymeleg 11090 18| tárgyról beszél; az elmúlt tisztújításról, Bajcsy uram csodálatos 11091 23| verekedő valamerre el nem tisztul innen a városból. Ez ötlet 11092 15| kívánságuk, miszerint a tisztválasztásra közülük is jelöltessék ki 11093 14| elintézését, kik legyenek a megye tisztviselői.~De hát mer-e a népkegy 11094 22| buzgóbb és igazságosabb tisztviselője nem volt a megyének, mint 11095 14| visszaadta a rendeknek a tisztviselők választási jogát. A közörömben 11096 7 | nekik a más példája.~Sámson Titán-utód mind ekkorig nem hallatá 11097 6 | a szent zene legmélyebb titkaiba avatva van, s midőn elkezdé 11098 23| lelt; mondd meg nekem. Ne titkold el előttem, édes, jó fiam, 11099 20| öklözött öltögetésekkel, nem titkolva a hol kék, hol fehér cérnát.~ 11100 21| leányt még nem hallja senki titkon sóhajtani; még valami holdvilágos 11101 21| alispánt az általa tudvalevő titokról informálni.~Olyan köztiszteletben 11102 25| és ügyes toll; míg amott titokszerű áthevülés, merész képzelet 11103 1 | mocsár: az eltűnt folyamág titokteljes medre, az évek előtt elsüllyedt 11104 10| el, ahonnan csak szokásos tivornyáira jöttem elő, miken meghitt 11105 10| viszonyt.~– Nem kívánom a tivornyák leírását. Mint jöttél arra 11106 5 | módon. Némelyek még azután tíz-húsz esztendeig is eléltek, másokat 11107 18| ez utcákon járni; minden tizedik lépésnél nevét hallaná emlegetni.~ 11108 20| lehetett a fiú akkor már tizenhat éves. Akkor azután volt 11109 2 | medalionnal a közepén; mind valódi tizenhatpróbás ezüstből. És e nagy tekintéllyel 11110 1 | szépen érthetőn kiáltá:~„Tizenkettőt vert az óra. Ember vigyázz 11111 10| mellén.~– Hány éves vagy?~– Tizenkilenc.~– Csak tizennyolc. Az utolsó 11112 8 | ágyából, s vitte a kerti tóba fürdeni a hideg, friss vízbe, 11113 22| ifjú ember, s egymás miatt tőből kiromoljon két olyan nagy 11114 9 | iránti ellenszenvre ugyan többé-kevésbé nagyon gyöngék voltak, részben 11115 23| fiatalembert megcsúfolt már, sőt többeket meg is gyilkolt.~– Boldogságos 11116 20| Bolondság ez is, hasonló a többiekhez, mik a furcsa ember fejéből 11117 2 | rezes nádpálcájával inte a többieknek, hogy várjanak és hallgassanak: 11118 8 | evezőnyommal előbbre voltak a többieknél. A legelső szélrohamnál 11119 2 | a derék német ácsmester többséget szerzett a türelmi kérdésnek 11120 24| élőnek tudja és boldognak.~Többszörösen ajkaihoz szorítá a levelet, 11121 10| farizeusok által már régóta nagy tökélyre vitetett.~Az ifjú egy könnyet 11122 5 | kereskedőhöz, akinek három tölgyfahajója jár alá a Bánátra, másikat 11123 13| egyszerre, mint egy bombából a töltelék a nagyasszony háta mögött, 11124 24| az vagyok. Tiszteletben töltém egész életemet, gazdagságban, 11125 22| Megyercsi utcába s a gombai töltésről a győri Dunasorra; sőt, 11126 21| akit közelebb talál, s azon tölti bosszúját.~Mint látszik, 11127 7 | csodáit mutatta be bámulóinak: töltögetett a csodapalackból sört, bort 11128 15| léhaságban, hivatalvadászatban töltötte idejét a nemes fiatalság. 11129 9 | alispánné pecsenyéi még nem töltöttek elég időt a pácban, a tortákat 11130 24| élni, nem tovább, azt ne töltsük haszontalan kísérletekkel.~ 11131 4 | le a gyáva mesteremberek tömegére: mellette egy hivatalnoka 11132 12| maga fölött a vizek nagy tömegét csendesen elhömpölyögni.~ 11133 20| fölriasztva a nád közül tömérdek rucát és kócsagot, s amerre 11134 6 | delnő, kinek ezen hódolat tömjéne nyújtatik, az alispán nővére, 11135 20| hajtani a szekerét ezen a tömkelegen keresztül.~A furcsa ember 11136 13| magával vinni a vármegye tömlöcébe. Hanem amint vitte volna, 11137 20| Viktor nemes Abaúj vármegye tömlöcében, míg az ál Viktor helyette 11138 20| szabadítani nemes Abaúj megye tömlöcéből? Hagyja ott, tisztelendő 11139 3 | áthelyezni, melyeknek vastag, tömör falai nem látszottak szenvedni 11140 20| minden idomából, piciny tömpe orra volt és semmi szemöldöke, 11141 16| egész utca a megyeház előtt tömve, dugva van emberekkel, akiknek 11142 4 | meg őt az ő büszkeségében, tördeld meg őt az ő erejében, és 11143 7 | ágyúgolyókat a levegőbe, s tördelt patkókat kétfelé.~A hírhedett 11144 5 | levelet, felemelé arcát és töredezett szóval könyörge:~– Óh, uram, 11145 22| meglepetéseket észrevétetni.~– Azért törekedtem olyan erőszakosan tekintetes 11146 6 | kit minden mozdulatában törekszik utánozni.~A kecses delnő, 11147 7 | jött róla. Minden ebbeli törekvés meghiúsult. A gyűrűnek ott 11148 7 | bizonyos, hogy ellenfele törekvéseit mind lehetetlenségnek tartja.~– 11149 16| keresztül hitfeleinek legfőbb törekvésük, őbenne lettek mind megcsúfolva; 11150 14| szót is, nincs-e ez a név törhetetlen presztízzsel körülvéve, 11151 5 | urammal közölni legelébb. Nem törhetett el keze, lába valakinek 11152 22| veszett poéta, aki ilyenekben töri a fejét, mégis nagyon sokat 11153 13| kézzel a száját, hogy ki ne törjön rajta a nevetés, mire a 11154 6 | gavallérok közül való, kik erővel törnek át a korlátokon, kik szép 11155 3 | megnézze: mi volt az. Mit törődik egy Malárdy a feje fölött 11156 23| De ne gondolj énvelem: ne törődjél azzal! Élek én vagy meghalok, 11157 1 | városunkban keveset szoktak törődni. Éjfél körül itt már minden 11158 22| alispán urat; én sohasem törődöm a magam bajával.~– Tudom 11159 7 | verekedett angollal, franciával, törökkel és arabssal, mind földhöz 11160 7 | Hunyadi hős vitézsége, a törökök veresége, néhol szép fantázia 11161 10| tizennyolc. Az utolsó évet töröld ki életedből, mert abban 11162 13| András úr a szemeit is törölte bele, olyan jól esett neki 11163 2 | között, hogy azok egymás után törtek maguknak utat a középre, 11164 7 | tanúsítá, hogy nem sokat törték magukat férfias munkában.~ 11165 25| elhajlik, s én érzem, hogy történetem be van fejezve.~Pedig még 11166 9 | szellemdúsnak ismeré el.~Minthogy történetesen e levélben az is rá volt 11167 23| módod családod bátrainak történetét folytatni, vagy ha kell, 11168 15| De éppen ezen fordul meg történetünk egyik válpontja.~A legkeserűbb 11169 2 | ha folytatom a mi szomorú történetünket.~Történt az ötödik napján 11170 14| Malárdy döbbent meg. Nem történhetik-e itt valami?~Egy korábbi 11171 16| szemöldököm tenné azt, amik itt történnek, eltávozom; de ti meglátjátok – 11172 9 | Még aznap meg kelle annak történnie.~Az asszonyok eléggé kétségbe 11173 23| ha jön-e már, vajon nem történt-e baja.~Éppen úgy várta haza 11174 20| spártai ötlete támadt a történtek után, hogy fiát, az ország-világcsalót 11175 23| kötve. Egy göröngyös utat törtünk különböző erővel, egy ügy 11176 12| halovány, homloka véres. Addig törülgeti róla a vért, míg a seb elmúlik, 11177 20| feküdt, iszonyú tenyerével törülgetve jobbik szemét, melybe valami 11178 16| pillanatért és kínos verítéket törülni büszke homlokáról, sápadt 11179 21| bársonyzubbony összevissza törve, ahol valami fehérnemű fodrainak 11180 2 | utódok előtt. És hogy az törvénycikkelybe is volt iktatva, mindaddig, 11181 23| és lovagiasság bolondos törvényein, nem fogadva el más kötelezettséget, 11182 3 | kértem, abban nincs semmi törvényellenes, és a kérelem nem lázadás. 11183 21| megpirongatták, amiért a törvényhatóságot készakarva tréfálkozásra 11184 7 | felnőtt ifjú, akinek már a törvénykezési nyelvben kellene remekelni. 11185 10| elején kezdte azt, ahogy törvényszéki bírák szokták tenni.~– Ki 11186 5 | lakik, s ha összejön is törvénytevő napokon a városban, éppen 11187 8 | azt is bebizonyítá, hogy a törvénytudományban is járatos: úgy idézett 11188 9 | összeköttetése a Malárdy törzzsel hozand a nemesek legbüszkébbikére.~ 11189 20| megfogta a tisztelendő úr tógája elejét, a másikkal bizonyított) – 11190 10| bársonydolmányát, s felölté a fekete tógát, mely azután sarkig eltakarta.~ 11191 6 | megkülönböztetni; az öreg ifjú Toholnai Alfréd, régi híres dandy 11192 3 | izgékony szemöldökkel, tojásdad arc, egyenes orr, nagy, 11193 22| Bajcsy uram kezdte a kardja tokjával verni a padlót:~– Nem tudott 11194 12| őket; haha, hogy sipognak a toklászos, meztelen madárkák a földön; 11195 12| ott táncolnak, ugrálnak, tolakodnak egymás hegyén-hátán, százféle 11196 7 | jámbor atyafi hogy előre tolakodott, hogy bámul a festett függönyre 11197 7 | szavát saját szelleme súgta tolla alá, egy soha nem hallott 11198 2 | asztalokon volt, tintatartók, tollak, kések, futni készültek 11199 4 | kezdtek a székek, kiverték a tollakat az asztalhoz, az ünnepélyes 11200 2 | csomagait, mártogatni reszkető tollakkal, reszkető kalamárisokba, 11201 12| hasadékon bejöhetne, kitépné a tollat a kezemből, és a földhöz 11202 16| volt pipára gyújtani, s a tollát sem mártotta a kalamárisba, 11203 19| rác tamburát vert vékony tollhegyével; a másik a cincogó zenéhez 11204 14| a január 28-i áldást-író tollnak; miknek fenn kelle maradni 11205 5 | Isten; van háza több is: a Tolnai utcában, a Csapó utcán, 11206 17| odatódultak a hír hallatára, s oly tolongás volt a Megyercsi utcán, 11207 24| lábain, Gutai egy széket tolt elé, hogy üljön le; nem 11208 10| ezek közül.~– Egyszerűen tolvaj vagy-e és semmi más?~– Még 11209 20| nekünk. Elfog bennünket mint tolvajokat, rablókat; mit mondunk neki? 11210 1 | hullámcsapás elől, míg az harsogva, tombolva tölté meg keskenyebb medrét, 11211 1 | és mindenütt! – folyvást tompa búgással tölté be a levegőt, 11212 3 | is vállalá, s számadást tőn a presbitérium előtt a rábízott 11213 5 | egy borszesztől szétrúgott tonna rontott elő mérges válaszával.~– 11214 17| Vasadynak, ki sarkantyús toppanásokkal lépett a másik szoba ajtajában 11215 20| ráágaskodni, sáros nyomokat hagyva toppancsaival a fényes reverendán, ami 11216 7 | tünedeztek el rettenetes torka sötétjében, mikért azután 11217 6 | a két szemét s leönti a torkába az ismeretlen speciest, 11218 18| s tág öbléből, nyitott torkából hangzott ezer ember hangján 11219 7 | akkor elkezde ordítani torkaszakadtából.~– Jaj nekem! Tekintetes 11220 2 | kordován, ráncba szedett torkú csizma lábukon; mentéiken 11221 14| még meg, fényes, aranyos tornácaival, ezüsttükreivel, tündöklő 11222 4 | kétfelől; előlépett a templom tornácára, és két kezét felemelte 11223 20| levén a főbejárat oszlopos tornáccal, üveges verandával, emez 11224 12| rémes hangon fütyül, dúdol a tornácokon, hahotázik a kéményodúban, 11225 4 | ott várakozott folyvást a tornácon. Néha a nyitott ajtón jókedvű 11226 4 | kis csengettyűk az apró tornyocskákban, a hevenyészett haranglábakon; 11227 13| megárt az embernek: patécsot, torokgyíkot kaphat, nem ártana egy kis 11228 1 | egyenesre a víz, s a megbomlott toronyórák újra meg újra ütötték az 11229 1 | csoportosultak, félénken kerülgetve a toronytetőket.~És a föld minden állatai 11230 9 | töltöttek elég időt a pácban, a tortákat el sem készítették, Eudemia 11231 13| rövid időn megint valami új tortúrát gondolt ki szerencsétlen 11232 8 | azután leckéket adott neki a tőrvívásban, ami akkortájon kezdett 11233 7 | találó szójátékok, mikkel tósztjait felcifrázta; de bizony Vasady 11234 9 | cselekszik az orvosok, amit a tót a nyírfával, csapot ütnek 11235 22| visszafordultam, hogy majd elkísérem a Tóthékig, úgyis el vagyok már késve; 11236 22| pilulákat küldött általa éppen a Tóthné komának. Ilyen a tudós ember, 11237 1 | neki vissza: „Aró za trev tőtteknezit. Arósz neze zzágyiv rebme!”, 11238 7 | boszorkánymesternek.~– Allez, tournez! – Egy perc alatt az is 11239 2 | őkegyelme.~Tudnunk kell továbbá, hogy az érdemes takács 11240 16| eredj vissza, és vigyázz a további folyamatra.~Félóra múlva 11241 4 | egymás közül, és azokat továbbra is megtartották, pedig hiszen 11242 18| lett?~A lesújtott férfi továbbsietett az utcán, nagyokat botlott 11243 15| mert az legalább meséit és tradícióit megtartja, de mi azokat 11244 22| akik már végigjátszották tragédiájukat.~Nekem pedig bocsássanak 11245 7 | cirkusz még ma is népszerűbb a tragédiánál, beleértve a „népszerű” 11246 20| feddőzni akart az illetéktelen tréfákért, azonban egy ajtó elé értek 11247 13| én meghalok?~– Nono, ne tréfáljon kedves komámuram, tudja, 11248 21| törvényhatóságot készakarva tréfálkozásra használta fel; Thaddeus 11249 2 | s nagy buzgalommal kezde tréfálkozni.~– Eressze engem, Bajcsy 11250 13| veté közbe Bajcsy uram tréfálkozva.~– Hja jah: bár hiszen csak 11251 18| zaj volt; jókedvű nemesek tréfáltak, kiabáltak ott lenn; a lépcsőkön 11252 7 | bűvésznek, hogy szakítsa végit a tréfának; őt mégis sértette az, hogy 11253 12| derék, vidám fickó, olyan tréfásnak találta azt a gondolatot, 11254 20| nagyon messze van minden tréfától. Én Gutai Thaddeus vagyok.~ 11255 15| támadván, Malárdy gúnyos tréfával inte, hogy engedjék szóhoz 11256 1 | azt neki vissza: „Aró za trev tőtteknezit. Arósz neze 11257 8 | is járatos: úgy idézett a tripartiumból könyv nélkül, mint akármely 11258 6 | Malárdy Hermina szívét aes triplex őrzi: rá nézve közönséges 11259 13| de hírét sem találják…~– Trühihahuhuhu! – röhögött közbe egyszerre 11260 2 | áhítatosan mondá:~– Fiat voluntas tua. Légyen meg a te akaratod!~ 11261 2 | melegbe jött, hogy kirántva tubákszín kabátja zsebéből egy hosszú 11262 20| egyetlen gyermekemet. Ez a tudákosak átka; nem hiába mondják, 11263 5 | hadparancsnokok feleltek fia után tett tudakozódásaira.~Némelyik semmi nyomra sem 11264 24| utánam jön a másvilágra, tudakozódjék felőlem; meglehet, hogy 11265 7 | az idegentől, ha felőlük tudakozódni talált.~– Ajándékozzon meg 11266 9 | napon Malárdy igen nyájasan tudakozódott Viktortól, hogy mikor kapott 11267 12| Lőrinc önakaratát: lelki tudat, elhatározás, emlék és bánat 11268 9 | eltakarja, amidőn Viktorral tudatja, hogy az öreg báró úrtól 11269 2 | másképpen rendelék, arra ismét tudatlan volna a felelet. Annyi mondható, 11270 2 | együgyűi, a publikánusok és tudatlanok, aminők közül a názáreti 11271 12| a túlvilágnak, s azzal a tudattal süllyedt a mély vizekbe, 11272 24| Viktor intézte azt hozzá, tudatva vele, hogy ő ezennel ünnepélyesen 11273 24| akkor érthette volna, ha tudhatá, mi volt azon levélbe írva, 11274 6 | illetőkön kívül más senki sem tudhatott: Durday hírhedett párbaját 11275 23| De azt, mint mondom, nem tudhattam meg. Azért arra kérem a 11276 14| körülvéve, hogy mást ne tudjanak a kicsiny emberek felelni 11277 23| átkozott meg egykor; ha nem tudnád, kérdezd meg a legutolsó 11278 7 | valóságos atléta vagy!~– Be tudnád-e hajtani karomat?~– Hadd 11279 24| fiamnak szerelmese?~– Hogy tudnám én? – kérdé Thaddeus csodálkozva.~– 11280 3 | értenénk a lelkesülést, talán tudnánk képzelni azt az izgalmat, 11281 17| igazságszeretet egy mázsa tudománynál. Mi diadalunkat ünnepeljük 11282 15| volt a tudós; nem űzte a tudományokat más, mint a tanárok, akiknek 11283 2 | végrendeletről pedig éppen tényleges tudomással kellett bírnia mindenkinek, 11284 22| szívességét ebben a dologban. A tudomásul vetteket illő helyen használni 11285 15| épületben lévő könyvtárt, ahol a tudósabb férfiak felolvasásokat tartottak 11286 21| szabadonbocsáttatásáról tudósíták, el is hagyta Kassát, s 11287 18| melyen még az ő nevével kelt tudósítások voltak kiszegezve; egy azok 11288 5 | lelkésztársa, melyben arról tudósítja, hogy a napokban fogtak 11289 20| nem hiába mondják, hogy a tudósok fiából kerülnek ki a legnagyobb 11290 21| azzal sem ingerelheté a tudóst, hogy asztalára könyökölve 11291 6 | aranycsipkés kontyát, nem mindenki tudta-e azt, amit ebből magyarázni 11292 10| ifjúnak neveztek.~– Te nem tudtad azt, hogy a bárónak valódi 11293 14| megcsípte a dér, hogy nem tudtak magyarul beszélni többé.~ 11294 7 | a nagy szobor ajkai meg tudták annak fejét csókolni; a 11295 2 | parancsolá, kegyelmetek tudtunkra adák, mi pedig meg fogjuk 11296 15| Pázmányt, Eszterházyt, Csereyt tudunk felmutatni, száz év alatt 11297 21| sietett az alispánt az általa tudvalevő titokról informálni.~Olyan 11298 12| amint a halálos elem a tüdő érzékeny pórusait érinté, 11299 12| való, a lélegzetet vevő tüdőbe víz omolt, öldöklő, halálos 11300 5 | epipactisok, füzények, a vizek tükrén a nymphaeák; füvészek gyönyörűsége… 11301 1 | kelt gabonáshajó tárogató tülke az, mely két-három mérföldnyi 11302 9 | benne, mint egy valóságos tündér, aki most szállt le ide 11303 14| minden lakói magasabb lények, tündéralakok voltak.~És íme bomlani kezd 11304 14| bűvrontó jelszó. A ház legszebb tündére, a szép hajadon leány kezet 11305 14| tornácaival, ezüsttükreivel, tündöklő csilláraival s illatos légkörével, 11306 14| A téli unalmas kabátok tünedezni kezdenek a járókelőkről, 11307 7 | kardok, ivópoharak, szelencék tünedeztek el rettenetes torka sötétjében, 11308 4 | kettő, ami olyan csudálatos tünemény egy ismeretlen világból, 11309 21| hivatva, hogy esze által tüntesse ki magát, s midőn e hivatását 11310 6 | véleménye 2000 vótum. Ezért tünteti ki olyannyira az alispán. 11311 13| szekérről?~Mákosné asszonyom türelme már kezdett oldozódni.~– 11312 23| szavát lehetett hallani. Igen türelmes ember lett; be hagyta magát 11313 20| úr is elveszté felebaráti türelmét.~– Kedves atyámfia az Úrban, 11314 21| maga borotválkozott, s igen türelmetlen borbélya volt; az orra mellett 11315 5 | leendő polgártársai iránti türelmetlenségben neveltetik.~Boldogság, jólét 11316 21| komédia! – kiálta a báró türelmetlenül –, nekem ne bibliázzon, 11317 21| állapotban volt. A nagy türemcsizmák kifényesítetlen, a fehér 11318 13| Kszikkrkrphühühü!… – Miska inas hiába türtőztette a nevetést, kipattant belőle 11319 24| címzett urat, és adja át neki tüstént.~Mit cselekvék?~Azt, amit 11320 4 | magasztos elhatározottság tüze lángolt, ajkairól elmúlt 11321 7 | cserében nem restelt néha-néha tüzet és szikrákat okádni vissza 11322 20| fekete szemekkel, miknek tüzét nem enyhíté szemöldök árnyéka, 11323 9 | volt a menyasszonyon, drága tűhímzéssel, széles aranyfodrokkal hosszú 11324 9 | volt fonva, gyémántos rezgő tűkkel. A gyémántos tűk úgy remegtek, 11325 8 | ösztönt: a gyűlöletet, és tulajdonává tette őt a szeretet és hála 11326 23| a dolgokat a véletlennek tulajdonítani, s azt állítom, hogy Kálmán 11327 20| félelem: a túlpartra kiérve, a tulajdonképpeni angolkertbe jutottak, s 11328 20| Isten felruházta őt minden tulajdonnal, ami dicsővé teheti a férfit; 11329 8 | új ösvényre volt vezetve túláradó költészeti hajlama, oly 11330 25| sok mondanivaló maradt a túlélt ivadék sorsáról; a „barátfalvi 11331 16| csizmadia, már a kétszázon túlhaladt.~Jónak látta felszaladni 11332 6 | persze már vége: a legény túljár a hatvanon vagy húsz évvel, 11333 2 | kivétel nélkül kálvinisták, túlnyomó e szín és hitvallás a szekeres 11334 11| haladtak, felfelé, hogy a túlparton a megfelelő révnél jussanak 11335 20| kezdődött még a félelem: a túlpartra kiérve, a tulajdonképpeni 11336 23| parancsolni Kálmánnak, és túlteszi magát az illem és lovagiasság 11337 12| arcot látja mindig. Most a túlvilági fény dicskörében mosolyogva, 11338 12| kegyelmébe ajánlá magát a túlvilágnak, s azzal a tudattal süllyedt 11339 6 | kellemetlen ráncok és egyebek ne tűnjenek elő, akkor ismét úgy hasonlít 11340 20| a gazdagsággal, hanem a tűréssel. Én részemről, ha Jeruzsálem 11341 8 | mondta felőle, hogy nem tűrheti. Amit mások Viktorban bátorságnak 11342 6 | Sokszor játszottam rajta s tűrhetően, amint mások mondják.~– 11343 7 | keresgéljen.~Az alispán nem tűrhette tovább. Felkelt székéről.~– 11344 15| leghevesebb dikciója közepén nem tűrhetve a körülötte terjedni kezdő 11345 6 | ki olyannyira az alispán. Tűri különcségeit, nehéz természetét, 11346 23| tudni fogok érte élni, tűrni, szenvedni és dolgozni, 11347 2 | ónodi gyűlésen ontatott ki Turóc vármegye követeinek vére, 11348 9 | el a súlyos szókat: „Véle tűrök, véle szenvedek, sem jó, 11349 24| volt, ellentmondást nem tűrt, s midőn egyetlen ember 11350 1 | posványt és forró ércolvadékot túrva ki maga körül…~Óh, én Uram 11351 24| elválasztja; hogy mily átkozott tusa harcoltatott annyi éven 11352 25| hivatott. Csak e különös erők tusája adhatta meg a későbbi nyugalmat 11353 7 | a másik sarkának, s nagy tusakodással lehúzta az egyik csizmát. 11354 6 | távolból ragyogó oszlopos tuszkulánumok között, a másikban Dél-Amerika 11355 12| ketten ülnek egy rozzant tutajon, a hullám felhányja őket 11356 12| ablakán besüt a nap. Ő a tűzhely mellett áll és főz, megkóstolja, 11357 6 | kántort érte, ki az esteli tűzijátékhoz készítvén előre saját puskáját, 11358 6 | rezgő tűk és strucctollak tűzködve. Növeli a hatást az akkori 11359 4 | alakja, lángoló arca és tűzszemei voltak azok ismét.~A nagytiszteletű 11360 2 | Álmossal ivott egy kürtből. Ő tűzte le dárdáját a Beszkidek 11361 5 | annyit tett, hogy „Őrizz meg tűztől, víztől, földindulástól!” – 11362 16| okoskodnak ez óhajtásuk mellett, tűzzel-vassal vitatják jogaikat: elvégre 11363 15| mutatóujjával) nec vultus instantis tyranni (ez Malárdynak szólt) mente 11364 20| gazdasszonyok hajszolták részeg tyúkjaikat az udvaron; minden élőlény 11365 7 | Egy csizma. Spiriti miei ubbedite! – A bűvész eltátotta a 11366 13| siheder üstökének; az pedig uccu keresztülbújt az asztal 11367 6 | kocsikkal tele a hátulsó udvar; hajdúk és inasok lótnak-futnak, 11368 20| mely egészen a kastély udvaráig tart, úgyhogy sokszor a 11369 3 | mégsem volt szabad a megyeház udvarát sem elhagyniuk.~Egy nagy 11370 3 | éppen ott szaladgált az udvarban, s valami kétségbeesett 11371 6 | legszebb férfi a gárdánál, az udvarhölgyek kegyence; legjobb lovas, 11372 9 | kedves levelet.~Ő bizony igen udvarias dolognak találta az öreg 11373 6 | Óh, a franciák ebben is udvariasak.~Durdaynak a régi jó időkből 11374 21| kérdezé Thaddeustól; nagyobb udvariasságból tenyérrel ütve arra a nagy 11375 3 | bírt az iránta tanúsított udvariasságokra nézve. Köszönni nem volt 11376 6 | ijedelmes arccal jött be az udvarnok az alispánhoz sietve, s 11377 14| mindenhatónak tarták; bécsi udvaroncok s falusi kliensek hajtogatták 11378 24| megcsókolá, s ismét elolvasta. Az üdv sugára reszketett minden 11379 19| porhüvelyét elhagyandó lélek üdve végett.~Malárdy akkor ért 11380 2 | használnák fel mindnyájan azon üdvös cselekedetre, mely szerint 11381 1 | Nem halhattak volna meg üdvösebb pillanatban.~Csak a prédikáló 11382 23| fiatal, ártatlan leányzót; üdvösségesnek találom majd később azt 11383 24| haragból, és ez vezet az üdvösségre”.~– Elvégeztetett! Valóban 11384 5 | neki az akkoriban szokott üdvözlésre~– Isten nékünk…~– …Erősségünk.~ 11385 16| kevélységgel utasítja el magától az üdvözlést.~– És ha megnyerném is azt, 11386 7 | Ez volt a legkedvesebb üdvözlet, többet mondó minden szónál.~ 11387 17| családbeliek szerte elbámultak ez üdvözleten.~Mert megjegyzendő, hogy 11388 3 | feledteté el vele a csinos diák üdvözletet, melyet készen tartva hozott:~– 11389 6 | egyenkint eléje járuló rokonok üdvözletét; szíves, néha leereszkedő 11390 10| kik egyszerre elkezdtek üdvözölni; magasztaltak, hogy megnőttem, 11391 17| s ott levett kalapjával üdvözölte a férfit, meghajtá magát 11392 24| élethíre egy perc előtt az üdvvel hozta közelségbe, kiszolgáltatá 11393 4 | gyűjteményét gazdagítá.~Bajcsy uram üggyel-bajjal átlépkedett a minden utat 11394 7 | elkezdett mindenféle keze ügyébe akadó tárgyat bámulandó 11395 19| magának Durdaytól a családi ügyeibe való avatkozást. A hadastyán 11396 14| rendeleteim által szerezni minden ügyeiben.”~E szavak boldoggá tettek 11397 25| kik akkor egymással a hit ügyeiért küzdöttek, mint a mostaniak, 11398 4 | vala, s ilyen bonyodalmas ügyekben egyedül ő tudott tanácsot 11399 25| szemlélődés, jó emlékezet és ügyes toll; míg amott titokszerű 11400 22| zavarta meg; elfogta az ügyes-bajos embereket a folyosón, kihallgatta, 11401 4 | alispán ajtaján; hivatalnokok, ügyes-bajosok, patvaristák, még hajdúk 11402 24| keze által, aki tízszerte ügyesebb és erősebb, mint ő. Párbajt 11403 8 | műveltsége idegen korcstulajdon, ügyessége komédiajátszás; ereje parasztvirtus. 11404 7 | akadó tárgyat bámulandó ügyességgel nyeldesni: kések, villák, 11405 2 | rendelé a megyei jegyzőket, ügyészeket és esküdteket, s sorról 11406 6 | alak egymás ellenében. Igen ügyetlen szem lett volna, mely rögtön 11407 7 | széthurcoló elveszett fiakról, s ügyetlenség volt az idegentől, ha felőlük 11408 2 | is elkísérték, biztatván ügyfeleiket, hogy amíg visszatérnek, 11409 16| óranegyed múlva mosolygó arcú ügyfelek jönnek jelenteni örömmel, 11410 20| ott, ne avatkozzék a mi ügyünkbe…!~A furcsa kis ember összetett 11411 9 | mellőzni lehetett, híres ügyvédek fúrtak-faragtak a házassági 11412 18| öregasszonyok és urak kinn üldögélnek a házak előtt, minden kapu 11413 23| szerettél máskor az alatt üldögélni, dolgozni.~– Majd szeretni 11414 5 | ő maguknak.~Nem is igen üldögélt Bajcsy uram a kávéházban, 11415 21| miszerint Viktor úrfit ott üldögéltesse nemes Abaúj vármegye filantropikus 11416 20| zsarnokai vagyunk családunknak, üldözői az ifjúkor apró tévedéseinek, 11417 10| egyenesen őhozzá mentem üldözőim elől.~– Mondd, hogy énelőlem, 11418 25| barátfalvi lévitáról”, kit atyja üldözője előtt felfedett, az ifjú 11419 21| Franciaországba; ott is tovább üldöztetve, ismét más fölvett név alatt 11420 4 | a folyosón, és várta az ülés végét.~Egyszer azután zörögni 11421 22| kilencet, az alispán megy az ülésbe, s otthagyja őt a faképnél.~ 11422 20| többé Kálmán a Hyppocrene üléseire, pedig minden másodnap benn 11423 15| másnap a tisztújítás előtti ülésen Vasady táblabíró a jelenvolt 11424 4 | zajgás váltotta fel, az ülésnek vége lett. A nagy teremajtók 11425 11| ladikját a tőke mellől, ülést csinált benne deszkákból 11426 9 | legmagasabb hivatalszékeiben is ülhet.~Ezalatt még egy új vendég 11427 14| büszkén, oly hideg nyugalommal ülhetne alispáni székében a választóülés 11428 6 | lovon sem volna már képes ülni, s hagyján, hogy a kardot 11429 15| másikban haragszik; a körülötte ülőket, sőt magát a főispánt is 11430 9 | gyermekeit, s egyszerre kocsira ültetni őket, mint akit égetni visznek; 11431 24| házakat építék, kerteket ültettem, nyomorultakat segíték fel, 11432 4 | Hogy a babiloni vizeknél ültünk…”~Malárdy és az ácsok a 11433 4 | ez mindenkinek egyformán ünnepe; ami ó és új naptárban egy 11434 5 | tart hintókat, lovakat, az ünnepel legfényesebb névnapokat ( 11435 17| tudománynál. Mi diadalunkat ünnepeljük e választásban, s kívánjuk 11436 20| egyhangúlag magasztalták.~Amaz ünnepélyen vallott megszégyenítés után 11437 24| tudatva vele, hogy ő ezennel ünnepélyesen bocsánatot kér Malárdy Kálmántól, 11438 7 | akkor el volt készítve az ünnepélyt fűszerező mulatságok számára. 11439 6 | Kadarkuthy~Malárdy ez évben ünneplé alispánsága huszonharmadik 11440 4 | hant megelevenül.~Azért ez ünnepnapot el nem feledi senki.~Tizennégy 11441 1 | feküsznek mind, de a nap emléke ünnepül maradt a késő unokákra s 11442 12| ablak a folyosón, kandallók üregei jó bejáratok a szélnek, 11443 19| hazafelé térjen.~Az utcák üresek voltak már, minden háznál 11444 6 | fogadva, s kínálva mutatott üresen maradt székére.~– Köszönöm, 11445 9 | hanem azt mondta rá, hogy üsse meg a kő az egész bolond 11446 6 | társaságban; végtére homlokán üstökbe csavarítá szénfekete haját, 11447 13| körömmel a pajkos siheder üstökének; az pedig uccu keresztülbújt 11448 5 | úgyhogy végtére markolatig üté a kezében levő árt a bőrbe, 11449 1 | zuhanatban az utolsó órát üték a messzehajított harangok…~ 11450 14| enni, be a szívig, az élő ütérig, míg hivatását nem teljesíté; 11451 21| pedig élne: kezének egy ütésével úgy összezúzná önt, hogy 11452 3 | zárkőre. – Egy ostoba kő nem üthet agyon egy Malárdyt!~És azután 11453 2 | László alatt a cserhalmi ütközetben, amidőn a csata kezdetén 11454 13| hogy ne nevess, mert pofon ütlek! (Bajcsy uram elébb szokott 11455 9 | tót a nyírfával, csapot ütnek a bőrébe, s úgy kenik savanyú 11456 21| akarta, hogy az átokkal ütő kéz maga is sajogjon az 11457 1 | feltorlódott kavicsos homokba ütődik, s a belvárosi kutakból 11458 20| egymást megközelítő fákba ne ütődjék, néhol oly szűk helyeken 11459 22| meg a Fekete sas-ban úgy ütötte pofon a szolgát, aki nem 11460 1 | történnék.~Az órák egyet ütöttek, sorba mindegyik toronyban; 11461 1 | toronyórák újra meg újra ütötték az egyet.~Aközben ama bántó 11462 20| ember szerencsésen el is üttetett a tengellyel úgy, hogy annak 11463 18| ahogy csak bírt; a homályos üvegajtón táncolók szilaj árnyékait 11464 12| mint hasít egy félkört az üvegen ama férfialak gyűrűje gyémántjával, 11465 20| főbejárat oszlopos tornáccal, üveges verandával, emez pedig a 11466 6 | által; a boltívekről nagy üvegprizmákkal elhalmozott csillárok ereszkednek 11467 12| kezével a férfi az elmetszett üvegszeletet, az halkan kipattant, s 11468 16| szobor, halott arccal és üvegszemekkel.~Benn a teremben lassú zúgás. 11469 19| újra kezdte figyelmeztető üvöltését.~A Duna felől a malomkelepelés, 11470 18| megköszönte, nem megy; azt üzené, hogy most is rosszul érzi 11471 23| végezhető el sem levélben, sem üzenet által. Kegyeteknek legféltettebb, 11472 4 | hajdút, hogy várja meg az üzenetet.~Azzal ollóval felmetszé 11473 1 | böjtöl, imádkozik, abbahagy üzletet, mulatságot, pörpatvarkodást, 11474 1 | csendességben mégis úgy ugatnak a házőrző ebek egyik utcáról 11475 22| kutyáját meg, amiért utána ugatott, pisztollyal egyszerre agyonlőtte, 11476 19| hadastyán vén vizslája meg sem ugatta; az a ház oldalában egy 11477 20| tinók után, részeg kutyák ugattak részeg nótákat, s részeg 11478 9 | csupa „gaukler”, szüntelen ugrabugrál, bolondokat mond, énekel 11479 20| helyről éppen egy vaddisznót ugratott fel a tanyáról, mely azután 11480 6 | adomát kezd elmondani, abba úgy-úgy beleakad, hogy ki nem tud 11481 25| enyhíteni kívánom e tényt, ami ugyanakkor több megyében is megtörtént, 11482 9 | százezer forint adósságot még ugyanannyi hold föld csak megbír, s 11483 9 | hogy ő is szerez még hozzá ugyanannyit, tudniillik nem földet, 11484 7 | olvasott fel, betűről betűre ugyanaz.~Kálmán úgy állt az olvasóasztal 11485 7 | smaragdköves gyűrűt, s két ujja közé fogva odanyújtá azt 11486 3 | eléje, úgy, hogy kinyújtott ujjahegyével annak mellét érinté, csattanó 11487 6 | és hófehérré hajporozva, ujjain gyémántos gyűrűk, óraláncáról 11488 11| a kezeire tett békjókat. Ujjainak nyomására összehajlottak 11489 4 | nagytiszteletű úr, két keze ujjait összedugva, ami nála mindig 11490 4 | halni, de a máséhoz egy ujjal sem nyúlni; és hogy ő semminek 11491 7 | ott.~– Most is itt van az ujjamon – szól Viktor félvállról 11492 7 | bólintott felé, s levont az ujjáról egy szép smaragdköves gyűrűt, 11493 24| útján, és az elbukott ez ujjnak árnyékában.~Valóban benyitott 11494 5 | az egyetlenegy augsburgi újságból az országok sorsát, hanem 11495 5 | asszonyság mindig tele volt rossz újsággal, és különösen szerette azt 11496 15| kezdett vetemedni, hogy írott újságlapot is adott ki, mely házról 11497 22| kérdezni találta, hogy mi újságot tud, csak sóhajtott, és 11498 7 | de monnaie!~– Szívesen!~– Un écu, par exemple. Egy tallért.~– 11499 1 | bőgve tört magának utat, undok posványt és forró ércolvadékot 11500 12| alakot váltanak, és egyik undokabb, mint a másik, meg nem állnak 11501 7 | legyen olyan jó, donnez-moi une pièce de monnaie!~– Szívesen!~– 11502 21| válaszolt:~– Ha meg nem unja magát a házamnál nagyságod.~ 11503 23| hitvány asszonyszemélyért! Ha unod a pályát, melyen eddig jártál, 11504 4 | utódaiban, ne legyen neve unokáknak általadva; hanem szórassanak 11505 1 | emléke ünnepül maradt a késő unokákra s mindazokra, akik ama város 11506 6 | ülő szegény atyafi nyájas unszolására, ki viszont neki akarta 11507 7 | Végre többen is kezdték unszolni Kálmánt, hogy olvasson fel 11508 23| kereste, s neje kétségbeesett unszoló kérdésére, hogy hová indul, 11509 13| kanálkával!~Addig-addig unszolta Mákosné asszonyom a becsületes 11510 7 | hajtat be az udvarra; otthon uradalmakkal bír, s falvairól beszélhet. 11511 2 | előre eljárták mind ezen urakat, s biztosíttatták magukat 11512 14| nem hagyta elveszni a nagy uralkodó, amidőn egész élete fáradságos 11513 2 | tartotta fenn, holott az uralkodók ezt egészen másképpen rendelék, 11514 24| városban a járást; hiszen uralkodott benne mennyi ideig!~Csakugyan 11515 14| mely csaknem korlátlan uralkodóvá vált már a megyében, egy 11516 16| szavazata, míg tekintetes urambátyámé csak nyolcszáz.~Malárdy 11517 6 | tetszett-e már ébredni tekintetes urambátyámnak, az alispán úrnak?~Eudemia 11518 22| nagytiszteletű Gutai Thaddeus uramé.~– Hm. A nagyasszony tudja 11519 2 | ijedten rántá ki kezét Bajcsy uraméból, s nagy buzgalommal kezde 11520 6 | biztosítva Eudemiát a kedves uramöcsém vissza nem térhetése felől.~ 11521 15| is figyelmezteté Bajcsy uramra, s a heves szónokok egyszerre 11522 3 | ivadékaink előkelői lesznek; és uraságod nevét mindenfelé emlegetni 11523 17| napon, midőn tekintetes uraságodat e megye megválasztá első 11524 20| Thaddeus, kivonva kezét a báró úréból.~Kadarkuthy útját állta, 11525 5 | volna, ha nem a tiszteletes úrék Lőrinckéje.~– Úgy? Az, aki 11526 23| rettegek Gutaiért, mint Malárdy úrért. A lelkész nekem régi barátom, 11527 8 | vették észre az elegáns úrfiak a kastélyban, hogy az örökké 11528 13| Bajcsy uramat őrizze meg az Úristen.~Bajcsy uram hagyta őt beszélni.~ 11529 3 | feldüledezve; egypár ékítményi urna a bejárat közepén hevert, 11530 9 | viszontlátásig – Pilátus úrnál a vacsorán stb.~Egészen 11531 2 | kényszerülnének elvándorolni, minden úrnapján szomszéd helységekbe, hanem 11532 9 | férfit, hanem csak úgy, ahogy úrnő szereti urát: még szabad 11533 23| csapás lenne az a Malárdy úrra nézve. Azért kérem kegyedet, 11534 18| alacsony semmi embert fognak uruknak találni. Nem kell-e a boltozatoknak 11535 3 | néma, valahányszor a mi urunknak napja vagyon!…~A kemény 11536 3 | ezüsttányér és serleg az úrvacsorájához stb.; a számadás végén hallható 11537 24| társa kezeiből az utolsó úrvacsoráját, s azután halk hangon elkezdé 11538 2 | régen viselhetnének hét usque kilencágú koronát címerükön, 11539 6 | ropog rajta hosszú suhogó uszállyal: engedi bámultatni gömbölyű 11540 12| a víz alatt.~Gyakorlott úszó volt, amíg valaki kétszázig 11541 24| környezi.~Szemei könnyekben úsztak, midőn azokat az ég felé 11542 20| itt már rendes, csinált utakat lehetett találni. Annál 11543 8 | vitte magával a merészebb utakon, bátorítá, erősíté, közölte 11544 10| mindenki kegyét megszerezd. Utálatos alakjáték!~Az öregember 11545 12| egyetlen süvöltésétől, azért én utálom őt, és ellenségemnek vallom, 11546 20| betűt le tudja írni; mi utálunk felelni a gyermek együgyű 11547 7 | az alispánné jónak látta utánaküldeni Hugó Oszkárt, hogy nézze 11548 11| Félórai hasztalan fáradság utáni veszélyes küzdésben a zajgó 11549 6 | minden mozdulatában törekszik utánozni.~A kecses delnő, kinek ezen 11550 20| A fiú az apja aláírását utánozva, rászedett valami uzsorást; 11551 20| Mit mondtam! – hangzott utánuk a rikácsoló parancsszó. 11552 20| gyeplűt a kocsis kezébe, s utasítá, hogy kerüljön arra jobb 11553 20| hivatalra azon hivatalos utasítással, hogy amidőn elhozza a nagy 11554 5 | volt varrva.~Az inasoknak utasításuk volt, hogy a műhelyből minden 11555 16| tőlük, s keserű kevélységgel utasítja el magától az üdvözlést.~–