| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Az elátkozott család IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
11556 20| szokatlan keresztül-kasul utazást angolkertjén kimentse, amennyire 11557 5 | éppen akkor szállt le az utazó szekérről, mikor Bajcsy 11558 9 | a bőröndökkel felpakolt utazóhintóval, melyből egy kis felvert 11559 10| Hallották, hogy mindig külföldön utazom, elkezdtek velem németül, 11560 5 | kocsin ült Gutai Thádé; ismét utazott erdőkön, rónákon keresztül. 11561 20| gyalog. Tanuló koromban úgy utaztam be az országot; nem idegen 11562 13| azt valaha, hogy ladikon utazzék valaki; ne hazudtolja meg 11563 5 | ide jön; hiú reménység: az utcaajtó nyílik, a kutyák rohantak; 11564 23| háziasszony kikísérte őt egész az utcaajtóig.~Midőn ismét visszatért 11565 2 | szavára! Hogy siettek minden utcából imádságos könyveikkel kezeikben! 11566 1 | hangzott a meglátogatott város utcáiról az éghez.~A kétségbeesés 11567 1 | iszonyat végre a megyeház utcáján adá jelenségét, ahol a föld 11568 22| klastromon át a barátok utcájára, a pápista iskolán keresztül 11569 18| Micsoda elhagyott, félreeső utcákat járt keresztül-kasul, hol 11570 1 | a városba, az omladékos utcákba, a tátongó földre a hullámcsapás 11571 2 | panaszolni.~Voltak egész utcasorok, ahonnan senki sem jött 11572 3 | álltak meg az emberek minden utcaszegleten, hogy tolongtak az utcákon, 11573 19| hangzottak odább, a távolabb utcaszegletig, hol újra kezdte figyelmeztető 11574 19| éji őr parancsolgatta is utcaszerte:~„Ember vigyázz világodra,~ 11575 1 | sár önté el messzire az utcát.~– Elsüllyed a város! – 11576 5 | ellopták róla a pirosságot.~Bő úti japonikába volt burkolva, 11577 24| keresztülmutatott a nagyratörő férfi útján, és az elbukott ez ujjnak 11578 12| volt, mint a szélnek: egy útjuk volt mind a kettőnek.~Az 11579 7 | Hugó Oszkár sietett utána, útközben találkozott egy kis szobalánnyal, 11580 21| négyféle nevű és leírású útlevelet is találtak, ami még jobban 11581 20| Kadarkuthy Viktor helyébe, az utóbbinak visszaadván szabadságát, 11582 5 | hivatalnokok, nagy családok utódai szokták egyedül képezni 11583 3 | hogy mondhassák egykor a mi utódaink: íme, ez is azon Malárdy 11584 2 | büszkeségből akként intézkedett utódaira nézve, hogy azok mindig 11585 2 | legyenek kénytelenek pirulni az utódok előtt. És hogy az törvénycikkelybe 11586 19| elhangzott, sokáig elringatva utóhangjait a csendes éjben.~A kapuban 11587 6 | járni, amíg nagy mintaképét utolérheti, kit minden mozdulatában 11588 19| futni a harangszó elől? Az utoléri az embert.~A piac túlsó 11589 8 | túl, azok nem bírták őket utolérni. Eudemiának éppen az ilyen 11590 7 | bűvész, s egy szökéssel utolérve, megragadta gallérjánál 11591 5 | asszonyszemély, akit nem lehet semmi úton-módon megharagítani!~Egy reggel, 11592 5 | hogy beállt – zsiványnak; útonálló lesz belőle: kivégzik, felakasztják.~ 11593 5 | kocsis legyen készen.~Lila útravalót akart neki sütni. Thádé 11594 18| mintha messze földről, hosszú útról tért volna vissza, s úgy 11595 17| Minket boldogabb jövendők úttörőjének küld előre a sors, fogadjuk 11596 12| nyitja fel rájuk szemeit, ott űzik egyre nyitott és becsukott 11597 20| engedte, hogy kezdjen az uzsorás a fiú ellen bűnvádi pert. 11598 20| utánozva, rászedett valami uzsorást; a báró engedte, hogy kezdjen 11599 15| dolog volt a tudós; nem űzte a tudományokat más, mint 11600 20| vétett, s tréfát, gúnyt űzzön belőle, az meghaladta a 11601 24| tányért hozva kezében, a szent vacsora jelvényeit.~Azokat letevé 11602 9 | viszontlátásig – Pilátus úrnál a vacsorán stb.~Egészen az öreg Kadarkuthy 11603 24| főtisztelendő úr a végső vacsorát felvenni nem kívánja. Mert 11604 12| hogy mondjon e szörnyű vádak helyett egy mentséget, egy 11605 20| bárón kívül semmi egyéb vadállat nincs a háznál.~A tisztelendő 11606 20| behajtatott a palánkon keresztül a vadaskertbe.~– De hiszen, kedves atyámfia 11607 10| magukhoz látogatóba, névnapra, vadászatra. „Akár leánynézőbe!” – kiáltott 11608 10| az erdőben egy magányos vadászlakba rejtett el, ahonnan csak 11609 20| őket, s ha megtudja, hogy vadászni akarnak vele menni, előtte 11610 25| csekélységem védelmezésére a vádból nekem is jutó osztalék ellenében, 11611 20| látszani, egy helyről éppen egy vaddisznót ugratott fel a tanyáról, 11612 22| vissza. Az az istentelen vadember akkor ezt mondta neki: „ 11613 13| alól, s dühösen, mint a vadmacska, rohant neki tíz körömmel 11614 24| szerette őt; és azután nem is vádolhatá semmivel: mit tehet a fiatal 11615 24| szenvedtem miattad; ne vádolj be odafenn az én bírám előtt.~ 11616 12| ki oka a másikénak, ki vádoljon, ki vigasztaljon. Csak azt 11617 6 | Malárdy előtt. Akit azzal vádoltak előtte, hogy vallástalan, 11618 5 | szaporodik a városban; a Vág mellett egy egész új városnegyed 11619 22| agyonlőtte, azután meg kiment a vág-dunai dobogóhídra, s ott annak 11620 21| hosszában egy régibb, de mélyebb vágás forrása volt látható, amit 11621 14| magát felmagasztalja? Hogy vágatta kerekre dolmánya szárnyát, 11622 4 | mozdult az ajtóból, határtalan vággyal bírván kimutatni azt, miszerint 11623 18| fejszéjét legelőször e falakba vágja, és szórja el Isten annak 11624 22| a megbukott nagy férfi a Vágó utcai szögletház kertjében, 11625 22| nagyasszony elokvenciáját – vágott közbe Bajcsy alispán; – 11626 20| néhol oly szűk helyeken vágtatva keresztül, hogy az ember 11627 20| kis gnóm, s a lovak közé vágva az ostorral, belevite a 11628 25| az ifjú költőről, kinek vágyai boldogabb jövőt ígérnek; 11629 14| elő a földből; az ember vágyik ki a szabadba, s édesnek 11630 2 | eredetükre, és annál nagyobbra vágyódással őseiket meg ne alázzák: 11631 2 | valaki közülük grófságra vágyódnék, vagyoni része mindjárt 11632 19| tízszer kitagadta őt már vagyonából, s szépen kibékült megint 11633 20| lehet vesztegetni világi vagyonnal, hogy ne cselekedje az igazságot?~– 11634 9 | másutt találkozni, mint a vakandokok országában, mert ővele minden 11635 4 | azzal egy bicsakkal porzót vakart rá a falról, s megfordítván 11636 23| hogy Kálmán úrfit nem a vakeset vitte Lila leányasszony 11637 1 | nem külde mennydörgést, vakító villámot, csak egy mozdulattal 11638 18| ötlenek.~Ott állt még egy vakkapu alatt a fekete hirdetménytábla, 11639 13| utoljára annyira vitte a vakmerőséget, hogy idejött a Csallóközbe, 11640 5 | megpálcázta volna azt a vakmerőt, aki őt „lábtyűművész”-nek 11641 3 | falban, mind lehullott róla a vakolat, de az mégis hihető volt, 11642 3 | robbanás hallatszott, a leomló vakolattömeg mindenestül a férfi fejére 11643 19| konyhában sem talált senkit. Vaktában tapogatózva megtalálta az 11644 4 | kiáltoznia, összevissza válagatott a naptárból: „Te Sándor, 11645 7 | nagyobb igazság kedvéért, valahány zsebje volt, mind kiforgatta 11646 5 | nehogy Mákosné asszonyom valahová leülhessen. A jó asszonyságot 11647 11| kunyhó ajtaját, s halk hangon valakihez szólt, akit Pálnak nevezett; 11648 13| álmodjék már egyszer más valakiről is, ne csak mindig énrólam.~ 11649 7 | Durday hátul gorombáskodott valakivel, míg Vasady fogott magának 11650 20| után az ajtót.~Mackó úr valamait mordult közbe.~– Micsoda? 11651 22| erejével meg nem akadályozza valamiképpen.~– Beszéljen!~– Tehát, mint 11652 21| angyalt, ezt a mártírarcot valamikor el fogják tőle rabolni; 11653 20| kezdte a furcsa emberkét valaminek másnak tartani, mint a nagyságos 11654 13| De az bizony nem mese: valamintségesen az sem mese, hogy a Hermina 11655 6 | arannyal hímezve, mely csak valamivel sárgább az ezüstnél; haja 11656 3 | fenyegetést.~Gondja volt rá, hogy válasza retorikailag szabályszerű 11657 5 | sejtelmeket költöttek benne; a válaszadók szabad utat engedtek képzeletüknek, 11658 5 | tonna rontott elő mérges válaszával.~– Az nem igaz, az hazugság; 11659 5 | Mindannyian saját leveleire adott válaszok voltak azok, mikben lelkészek, 11660 3 | s kardját megcsörrentve válaszol~– Mi deputációba jövünk: 11661 9 | többit. Akkor röviden azt válaszolá, hogy mindennap várja atyja 11662 17| András uram nem tudott mit válaszolni nagy érzései között, csak 11663 14| Nem egyhangú felkiáltással választák-e meg őt a nemesi rendek négy 11664 5 | mit az újabb kor férfiai választának ő maguknak.~Nem is igen 11665 8 | zivatarnak. Nincs itt más választás, mint elérni a füzes szigetet, 11666 17| diadalunkat ünnepeljük e választásban, s kívánjuk a tekintetes 11667 14| rendeknek a tisztviselők választási jogát. A közörömben csak 11668 17| a tekintetes alispán úr választásunk helyességét az idők folytával 11669 6 | pikantabbak, és parfümje választékosabb, mint Beszterczei Hugó Oszkáré, 11670 23| tárva áll a világ, hogy választhass magadnak méltó párt a legbüszkébbek 11671 10| mezei pásztor vagy-e?~Nem választhatott ezek közül.~– Egyszerűen 11672 16| senkinek befolyást gyakorolni a választók véleményére.~– Szólok én 11673 9 | közül.~Malárdyné pedig nem választott semmit, hanem azt mondta 11674 21| lettek volna mindnyájan, és választotta magának azt, akit gyűlölnie, 11675 7 | kezdett a jókedve fogyni, hogy választottaival mind ilyen könnyen elbánnak.~– 11676 4 | a mellékszobaajtón át a választottakkal együtt az ebédlőbe sietett, 11677 14| ülhetne alispáni székében a választóülés napján, ha valami nem volna 11678 3 | legközelebb állótól.~Az nyugodtan vallá meg nevét.~Aztán a többit, 11679 6 | falusi nemes, alázatos, válla közé húzott nyakkal; fekete 11680 4 | álltak szekercékkel, rudakkal vállaikon. Azok mind együgyű publikánusok, 11681 2 | döfni. – Mire való a mi vállainkon ez az ezüstlánc? Mire valók 11682 6 | hosszú csigákban omlik a vállaira.~Ez Vasadi Gábor úr, a csallóközi 11683 2 | céhmestere, ki nemcsak oly izmos vállakkal, oly gömbölyű termettel, 11684 8 | csónak körül, alávetett vállal iparkodva azt feldönteni, 11685 3 | hivatalt ő menten el is vállalá, s számadást tőn a presbitérium 11686 2 | volt azonban még a kegyes vállalat nehezebb része: a helyhatósági 11687 2 | miatt küldetését fel nem vállalhatá. Végre Mészáros János, a 11688 7 | először meglepte őket a merész vállalkozás, megrendíté a nemes dac, 11689 3 | primae nonus, és senki az én vállamra kezét nem teheti, amíg törvényes 11690 20| Derék ember. Meg kell vallanom, hogy derék ember. Ostobaságot 11691 10| kigúnyoltam a család öregeit, vallását, rangbeli állapotát, enyelegtem 11692 24| volt már a két fél közt; vallásért nem haragudtak az emberek 11693 4 | háromszor látogatta minden vallásfelekezet híve fénytelen templomait, 11694 25| örökösök eltemetett ősüket. A vallási villongás, miután országosan 11695 10| nem éltél. Van-e valami vallásod? Ne felelj rá. Ne felelj 11696 6 | sem látta többé, mert a vallásosságot tartá minden erény alapkövének.~ 11697 6 | azzal vádoltak előtte, hogy vallástalan, annak semmi erényét sem 11698 6 | lenyom a serpenyőben: a vallástalanság.~Kadarkuthy kedvenc témája 11699 6 | örökölte-e Viktor atyjától vallástalanságát, nem rontotta-e meg szívében 11700 21| ellenségének leányát, a vallásüldöző gyermekét, aki miatt aztán 11701 20| poézissal.~Thaddeus addig vallatá az ifjút, míg az elmondá 11702 10| már most kezdődhetett a vallatás.~Gutai Thádé egészen az 11703 3 | nevét, nem rettentek meg a vallatástól.~Akkor kinyújtá feléjük 11704 10| kérdezé aggódó figyelemmel a vallató.~– Ott természetesen senki 11705 10| ejtett többé.~– Legelőször is valld meg nekem – kérdezé hidegen 11706 6 | lenyúló szertelen hosszú vállfűző hegyes szeglete elől; – 11707 6 | fejedelmi termetén a gyöngyös vállfűzőt és vállán a panyóka mentét, 11708 10| A vallomás~A Duna-parton áll egy kis 11709 6 | vonulnak hátul is a két vállról a derékig. Haját mindenki 11710 2 | ezüstgombok, hanem azonfelül egyik válltól a másikra kapcsolt függő 11711 6 | részegségre vagy józanságra való-e, az íze is nagyon furcsa, 11712 10| legmegbocsáthatlanabb? Találd ki, válogass belőle: mérlegeld magad!~ 11713 6 | gorombaságokat, vagy ha válogat a kifejezésekben, bizonyos 11714 6 | belőle keveredni. Amellett válogatlanul osztja a nyers gorombaságokat, 11715 4 | kiválasztott havasaiban élnek, mik válogatnak a földben, vízben és levegőben; 11716 16| mindazok között, akikből válogatnia lehetett.~Nem lehet panaszuk 11717 13| ott maradt.~Lehet ennél válogatottabb neme az injúriának, mely 11718 5 | kisasszonyok, megkezdett válóperek sohasem fogytak ki tárcájából, 11719 9 | oltatik be; nem is volt valószínű, hogy a meghívottak közül 11720 10| adomáit, miknek felidézése valószínűvé tette a hozzá való legközelebbi 11721 5 | pamukot: egy jó marékra valót. Érted?~Miska szaladt a 11722 15| fordul meg történetünk egyik válpontja.~A legkeserűbb órákban, 11723 2 | kétségbeesést keresztyéni türelem váltá fel; az okosabbak tanácsadása 11724 8 | halászebédek, lófuttatások válták fel egymást. – Viktor mindenütt 11725 12| hegyén-hátán, százféle alakot váltanak, és egyik undokabb, mint 11726 9 | végződő lakomát zene és dalidó váltja fel; a táncterem csillárai 11727 10| tréfás leveleket szokott váltogatni, miket az öregúr nekem megmutogatott.~– 11728 21| vesszek meg, ha addig ruhát váltok, amíg azt a kalandort meg 11729 2 | nemrég kelt föl negyednapos váltólázból; ha az alispán elé kell 11730 4 | mondatokat köznapi zajgás váltotta fel, az ülésnek vége lett. 11731 14| utána, egész tájak más színt váltottak egyszerre, minden szem örömkönnyel 11732 3 | kemény férfiú arca hideg, változatlan maradt, mintha nem is értené 11733 4 | az ő arcán egy vonás sem változik.~Midőn látja, hogy az egész 11734 22| róla egyszerre szemeiket, s változnának komoly merev festményekké: 11735 3 | ingadozó földről a soha nem változó égbe, mely arcát meg nem 11736 3 | veszedelmet keresse. Ez iránt változtatni kellett a fegyvert.~Hidegen 11737 5 | erőskezű József császár sokat változtatott a dolgon. Az atyafiaknak 11738 2 | orcáján egy vonást meg nem változtatva s figyelmesen végighallgatva 11739 14| napnak”, hogy paradicsommá változzék a föld, ahol minden örömöt 11740 2 | botját, s egészen más hangot váltva, monda:~– Érdemes lakostársaim, 11741 4 | engedély, immár szükségtelenné válván, lehordassék, és ne legyen 11742 12| ágy előtt, és arcát annak vánkosaiba temette, s elfojtott hangon 11743 12| hevesen, még most is szorítja vánkosát kebléhez erősen, hogy a 11744 9 | letérdepeltek egymás mellé a hímzett vánkosokra, hol az oltár előtt a lelkész 11745 16| találna fölötte!…~A kínzó várakozás nyomta, szorongatá a nagy 11746 3 | akik kívül az ajtó előtt várakoznak.~Bajcsy uram rendben elmondá 11747 8 | mulatni, akkor a parton várakozó hintókra ülnek, s úgy térnek 11748 4 | lakomának. A két férfiú ott várakozott folyvást a tornácon. Néha 11749 14| előtte, grófok, mágnások várakoztak előszobájában pártfogását 11750 9 | vannak szokva, hogy magukat várassák, azok csak holnap reggel 11751 7 | s Viktor vállát érinté varázsbotjával, amin az öreg Malárdy atyafi 11752 7 | bűvészet! Itt a legészvesztőbb varázslat történik, mely közel viszi 11753 19| városnegyedet bontottak le a várerődítmények miatt, néhány házat katonatisztek 11754 5 | szószékkel, átellenében egy egész várforma épület, rácskerítéssel, 11755 21| testvéri érzelem. Hajh, de ki várhatja többé a hajnalt, hogyha 11756 4 | vigasztalás.~A német úr különféle variációkban köhögött, s azután azt felelte~– 11757 12| megzavarodva tértek szobáikba, s várják, hogy világosodjék a hajnal, 11758 14| és ott függ feje fölött.~Várjuk el leszálltát.~ 11759 2 | akik ott birtokosok, a várkormányzók és generálisok, mind nem 11760 20| együtt mind a kettőt Sáros vármegyébe feljönni; itt aztán majd 11761 6 | tud, hogy Győr nem Komárom vármegyében fekszik; egyszer azon bizonyozott, 11762 22| rettenetesnek.~Nem is ment többet a vármegyeház tájékára még véletlenből 11763 3 | Keressék kegyelmetek! Itt van a vármegyeházában.~– Az emeleten nincs, mert 11764 22| reggelenként ellátogatott a vármegyeházához – magát kibeszélgetni.~Ott 11765 14| s megjelentek az utcán, vármegyeházak termei megnyíltak, s hangzottak 11766 3 | lánccsörgés volt hallható.~A várnagy elkékült ajakkal jött mondani 11767 4 | nem kezdhettek a munkához, várniok kellett, míg azok odabenn 11768 13| azt mondva a hátrahagyott várőrségnek, hogy hazudjanak egyet Mákosné 11769 4 | előtt!… Te pedig, siralmak városa, emlékezzél meg azon napra, 11770 21| s sietett vissza saját városába.~Keresztyéni alázatosságában 11771 4 | azonkívül egyedül a kegyelmetek városának szigetében található.~– 11772 2 | haragjának kiválasztott városát: eljött reggel, eljött este, 11773 4 | rendelet már ki volt adva.~A városbeli ácslegények megtagadták 11774 5 | mikben lelkészek, tanárok, városbírák és hadparancsnokok feleltek 11775 2 | sem kerülhetett sokba: a városbíró és a tanács előre meg volt 11776 15| A „Hyppocrene”~Azon kis városkának, mely elbeszélésem központját 11777 5 | Vág mellett egy egész új városnegyed támadt, s a belső utcák 11778 19| azelőtt egy egész vízrongálta városnegyedet bontottak le a várerődítmények 11779 10| pedig meséltem nekik idegen városokról, azoknak szépségeiről, ritkaságairól, 11780 1 | visszaüvöltsenek az elhagyott városra; elvadult macskák szökdeltek 11781 1 | szakad, s éppen átellenben a várossal egy kisded szigetet képez. 11782 15| apám írta össze.~A mi kis városunk írott lapját nevezték Hyppocrenének, 11783 3 | tetszett e mi nyomorult városunkat olyan csapással meglátogatni, 11784 4 | a jó Isten is kibékült városunkkal, talán nem is kellene annyit 11785 20| A báró azután pokrócból varratott neki ruhát, abban kellett 11786 13| ellenségeim. Jó csizmát varrok, senkivel sem pörlekedem, 11787 23| ő gyomlált a kertben, s varrt az egész házra. Délelőtt, 11788 19| az éjt, melybe a távoli vársáncokról jövő időnkénti kiáltások 11789 20| kiáltá el magát:~– Erős várunk nekünk az Isten!~– Mit látott 11790 13| árját, dikicsét, s be nem várva az ellenséget, futott belső 11791 20| épületekkel, a nyugati homlokzat vasajtója a pincébe vezetett le.~A 11792 5 | épület, rácskerítéssel, vasajtókkal, bádogtoronnyal, ez az iskola. 11793 23| maga volt a mosóteknőnél; ő vasalt, ő gyomlált a kertben, s 11794 6 | aranyos oltárral. Itt szokott vasárnaponkint a helység lelkésze külön 11795 2 | látogatásának, mely nap éppen vasárnapra esék – szomorú vasárnap –, 11796 24| sem lelhető; de a miskolci vásáron megmondják a szénégetők, 11797 6 | Tetszett valamit mondani?~Vasasdy úgy megszeppent a fenyegető 11798 13| odakinn megláncolta erős vasbékjóval a Lőrinckét, s úgy akarta 11799 7 | visszahívhatnak bennünket.~Még egypár vasfejű atyafi követte, a többi 11800 7 | kivel van dolga? Mintha vaskapcsok szorították volna át karjait, 11801 1 | hajók romjai, elveszett vasmacskák, elsüppedt málhacsomagok, 11802 3 | nagy épület gyalult fából, vaspántokkal jól megerősítve, befestődött 11803 18| a helyük, miknek kidűlő vasrácsai arra látszanak alkotva lenni, 11804 7 | emelgetett ott mázsákat, vasrudakat kezével, lábával, fogaival, 11805 3 | bálteremről volna a szó, ha vasútkérdés volna, talán értenénk a 11806 22| valamint az egész történet vázlatának alapvonalai nem tartoznak 11807 10| menteni? Van-e szavad, melyet védelmedre felhozz?~Lőrinc fölemelé 11808 17| cselekszenek velem, senki védelmemre ne álljon!~A nemes férfiú 11809 5 | gondolta bár magában, de védelmére soha sem hozta fel Bajcsy 11810 13| ellen a törvény nem ad semmi védelmet?~A házából kitilthatja, 11811 25| hanem saját csekélységem védelmezésére a vádból nekem is jutó osztalék 11812 8 | karral; azután pártfogója, védelmezője lett, vitte magával a merészebb 11813 24| fiatal leánykát; az én fiam védelmezte a lányt, a bántót megsértés 11814 9 | anya vagyok, gyermekeimet védem”. Nem teheti azt, azt mondanák: „ 11815 4 | feje fölé tartá, mintha védeni akarná magát valaki ellen, 11816 1 | egyszerre kiapadt a víz, a veder valami magasra feltorlódott 11817 22| hozzá, s mielőtt Bajcsy uram védhette volna magát, kezet csókolt 11818 1 | haragja támad ellene, mivel védje magát?~A föld egyre rázkódott, 11819 10| lelkész rábámult:~– Van védő szavad?… Mondd ki!~– A szerelem…~ 11820 9 | kifogytán áll az utolsó védok, miszerint minden jövendő 11821 2 | közjajveszékelésből, kezdtek gondolkozni védszerekről, mik a helyzet rendkívüliségét 11822 8 | Viktor mindenkinek kiismeré védtelen oldalát, bőkezűsége minden 11823 7 | őrjöngésről. Hogy vihette ön ezt végbe?~– Szegény fiú, nagyon igazságtalan 11824 24| alatt szunnyadt a napok végéig Gutai Thaddeussal.~Malárdy 11825 7 | ismét érinté bűvpálcája végével.~– M’sieu le baron legyen 11826 23| nyelvemre van bízva, nem végezhető el sem levélben, sem üzenet 11827 10| hideg hangon mondá neki:~– Végezzünk: az idő halad!~Lőrinc letörlé 11828 4 | Malárdy megparancsolt, azt véghez is tudta vitetni.~ 11829 16| kardjával és sarkantyúival végigcsörtetve a folyosón.~E veszedelmes 11830 16| e gondolatot felfogni, végigérezni kínjait részletenként át 11831 24| emberek az utcán megint látták végigfutni hajadonfővel Malárdy Ferencet, 11832 1 | ha egy ellenséges szellő végigfuvall a parton.~A Duna vizén, 11833 12| le a háztetőről, s azokat végighajigálja csörömpölve, s nekifeszíti 11834 10| látja meg, aki az országúton végighalad.~A Duna a ház küszöbéig 11835 7 | ő egyetlen fiam!~Viktor végighallgatá Malárdy panaszát, ami az 11836 5 | mind meg kellett tudni, végighallgatni, végigmérgelődni a jámbor 11837 2 | változtatva s figyelmesen végighallgatva minden beszélőt, és senkit 11838 20| olyan, mint a kendé: ha azt végighasítja kend, bevarratom, s megint 11839 23| ami gyors ujjai közt egyre végighúzódott, mennyit hallott abból az 11840 12| ajtajait rugdalva: hahaha! Végigiramodott a rónán, és bekacagott minden 11841 2 | hogy a megyeház folyosóit végigjárta megnézni, hogy az őrök helyeiken 11842 20| oly rút álarcos játékot végigjátsszék.~– De hát miért nem? – szólt 11843 22| pihenni azokat, akik már végigjátszották tragédiájukat.~Nekem pedig 11844 12| Ferenc kandallójában, s végigkacagott a hosszú folyosón, az álmatlan 11845 23| kiosont, s három lépéssel végiglépve a folyosót, iparkodott menekülni 11846 18| utcán.~A bukott nagy ember végigment a hosszú, tekervényes utcán, 11847 7 | mikor aztán a férfiakon végigmentek, akkor Viktor mondá: „Szállok 11848 5 | kellett tudni, végighallgatni, végigmérgelődni a jámbor Bajcsy szomszédnak, 11849 9 | emelve fejét az alispánon s végignézve a büszke férfin – ki légyen 11850 18| még akkor sem, midőn azok végigrepedeztek, s köveiket omlaták körülötte, 11851 22| midőn két kezét hátratéve, végigsétál szobájában, s midőn félretekint, 11852 6 | még mindig Adonisz. Karján végigsétálhatni még mindig irigységet gerjeszt, 11853 24| az emberek hajadonfővel végigsietni az utcán.~Valami hiányzik 11854 16| Vajon ki nevethetett? Azután végigsimítá hosszú bajszát, s visszadörmögé 11855 12| milyen kedves dolog neki végigsüvölteni ott azon a nagy csallóközi 11856 6 | nyájasság támadt arcán, hirtelen végigtekinte az asztalon, fiának intve:~– 11857 2 | ellent, midőn ingujjával végigtörülte orcáját.~Nem mondott senki 11858 7 | bűvésznek, hogy szakítsa végit a tréfának; őt mégis sértette 11859 2 | Konstantinápoly lakói a végpusztulás napján a „que” fölött vitatkozni 11860 3 | őrködni fölötte, hogy az végrehajtassék. Én, íme, megmaradtam azon 11861 20| represszáliák legbizarrabb ötleteit végrehajthassa rajta.~Ilyen kedves embere 11862 4 | robotban, akik akaratát végrehajtják.~A következő nap reggelén, 11863 24| ama bádogtokot, melyben végrendelete áll. Az okirat le volt pecsételve; 11864 21| mindaddig, míg ő meghal, s csak végrendeletében nyilatkoztassa ki, hogy 11865 2 | volt kandidálva. Arról a végrendeletről pedig éppen tényleges tudomással 11866 14| népéhez.~A fejedelem levelének végsorai, miket e tárgy felől egy 11867 23| bolond is…~Kálmánt e szavak a végsőre vitték. Nem engedé magát 11868 24| a kiszenvedett megváltó végszavát. – Beteljesült rajtam minden 11869 25| Végszó Az elátkozott családhoz~ 11870 11| imádságot:~„Óh, én Uram, végtelen irgalmú Istenem, fogadd 11871 12| fejtetőre hullás a rettenetes végtelenbe, és azután a hánykódó tenger 11872 1 | távolból hallani valami végtelenül szomorú, aggasztó hangot, 11873 4 | folyosóval ellátva, mely végtől végig terítve volt itatós 11874 13| kisgyermekeket szokás rávenni, hogy vegyék be az orvosságot, emelte 11875 5 | miszerint olyan feleséget vegyen, aki nálánál egy fejjel 11876 2 | el-, se fel-, se meg- ne vegyenek: hanem amint valaki közülük 11877 6 | pirossal oly szépen tudta vegyíteni rajta, hogy a művészetnek 11878 22| szóval úgy jellemzett.~Most vegyük ezt úgy, mintha regény volna.~ 11879 6 | termeiben ilyenkor sajátságos vegyülete szokott összegyűlni a mindenféle 11880 7 | pedig a hála és bámulat vegyületével lépett Viktor elé, mindkét 11881 5 | hangzott utána a zokogással vegyült egyetlen szó.~A lelkész 11882 6 | az alispán gyakran maga végzé az oltár körüli szolgai 11883 15| hogy csendesüljenek el: a végzést ki fogja mondani.~Sokan 11884 14| magában valaki, miket vétett a végzetes tíz év alatt a nép nagy 11885 23| gondolt arra, hogy ez valahol végződni fog. Azt hitte, családja 11886 9 | reá köszöntőt.~A későre végződő lakomát zene és dalidó váltja 11887 21| álltak ki a szálak a copfból, végződvén mint egy nyűtt meszelő; 11888 21| zaját, bár annak szavait nem veheté ki, s amint egyszerre elcsendesültek, 11889 22| venni valaha, vagy még el is veheti talán, s e gondolat fellázasztott 11890 24| levél lehet. De mi hasznát vehetné annak egy haldokló? Egy 11891 7 | senki más, csak a leány. Nem vehette észre senki más azt a bűvsugárt, 11892 12| habok magasan jártak, nem vehették onnan észre.~Néhány perc 11893 9 | menyasszony. Az alispán megcsókolá vejének orcáit; az kezet csókolt 11894 6 | magasan megfizetett orvosi véleményadások által arra az időre, amikor 11895 6 | beszélnek. Tisztújításon Vasadi véleménye 2000 vótum. Ezért tünteti 11896 16| megkövetem; nekem az a szerény véleményem van – dadogá a megrettent 11897 16| befolyást gyakorolni a választók véleményére.~– Szólok én valakinek? – 11898 4 | volna, sőt inkább azt a véleményét nyilvánítá, hogy egykor 11899 7 | szeretné, ha nem kellene véleményt mondania.~– Nos, hogy tetszik? – 11900 22| vármegyeház tájékára még véletlenből sem, hanem kikerült neki 11901 10| fiának nevezd?~– A gondolat a véletlené volt. Egyszer éjfél után 11902 9 | megjelenések nem mindig olyan véletlenek, aminőknek szeretnének látszani, 11903 23| vagyok hajlandó a dolgokat a véletlennek tulajdonítani, s azt állítom, 11904 17| alispán úrnak, hogy örüljön velünk együtt, és éljen sokáig!~ 11905 8 | zivatar pedig oly zsémbes vénasszony, akinek egyébben sem telik 11906 4 | teherré válni: elég, ha a vénasszonyok és az iskolás gyermekek 11907 20| van annak elégszer olyan vendége is, aki se be nem köszöntött, 11908 18| este ők is ott fogadják el vendégeiket; fiatal leányoknak azonban 11909 6 | verseket énekelve ittas vendégeivel együtt. Többször kapott 11910 6 | úgy mint másnap, előkelő vendégekkel teli, pedig abban negyvennégy 11911 6 | Malárdy felállva fogadta vendégét, s e szókra önkéntelen nyájasság 11912 24| talált asztalán, melyet vendégkői szolga hozott oda.~Felnyitá, 11913 9 | belőle csinálni a föld alatti vendégségre; szeretné tehát, ha csakugyan 11914 9 | hogy a meghívott előkelő vendégsereg a menyegzői szertartásra 11915 7 | mulattatának válogatott vendégsereget. A cirkusz még ma is népszerűbb 11916 4 | álltak az ajtóban az egyház vénei, a gondnokok és maga a nyáj 11917 13| akkor ezek még szakállas vénember korukban sem mondják el 11918 15| szörnyen~– Quem dies vidit veniens superbum, hunc dies vidit 11919 20| Nagyságos uram! Farizeusok vénjének tetszik-e engemet nézni, 11920 2 | tartogatja.~Midőn azután venné észre, hogy mindnyájan őreá 11921 19| megtudattak vele; azért vénségében rozsdás kardjáról beszélni 11922 24| alapítottam; és most késő vénségemben tanulom ismerni, mi a nélkülözés. 11923 9 | homlokán kihullott hajjal, de vénségtől meg nem alázott termettel. 11924 3 | megharagszik, majd engem ver meg. Hanem hát menjen be 11925 20| oszlopos tornáccal, üveges verandával, emez pedig a cselédség 11926 3 | lakom, s én is húsból és vérből vagyok, miként más. (Itt 11927 1 | felriadt galambok, verebek és vércsék csoportosultak, félénken 11928 2 | Turóc vármegye követeinek vére, kik közül az egyik vérszerinti 11929 1 | légben felriadt galambok, verebek és vércsék csoportosultak, 11930 12| fel e szép álomból? Mit vered, mit kocogtatod az ablakot, 11931 5 | A nagyasszony nyájasan veregeté meg a kedves borzaska szurtos 11932 21| Nyugodt lélekkel vállára veregetett Kadarkuthynak.~– Nagyságos 11933 5 | békességben élő párok kegyetlen verekedései, tisztességes családapák 11934 23| ezt a veszedelmet, hogy a véremből való vér verjen meg minden 11935 17| eret vágtak már énrajtam, véremet is vették – nyögé a szomorú 11936 7 | hős vitézsége, a törökök veresége, néhol szép fantázia és 11937 18| csavarog az utcán, kerüli a verést otthon; s idekinn fél a 11938 5 | sebesültet szokás, akinek vérét vissza kell tartani addig, 11939 7 | legyőzött vívókat, hogy sorba vereti őket.~A másik hármat az 11940 13| Mákasné asszonyom saját vérével is megváltana, ha lehetne. 11941 22| valami fontosabb tárgyra vergálna; s elmondaná breviter et 11942 16| következő pillanatért és kínos verítéket törülni büszke homlokáról, 11943 23| hogy a véremből való vér verjen meg minden léptemen? Hiszen 11944 13| nevess a szavamba, mert pofon verlek… belép a nagytiszteletű 11945 12| a kezemből, és a földhöz verné, s a papirost, melyen rá 11946 21| lehet az, hogy az iszonyúan verő kéz is ne fájjon azután.~ 11947 7 | hozni vissza egy csomag vers kíséretében, melynek minden 11948 5 | szülőinek, mintha csupa versben volna írva; egyet el hagytak 11949 8 | tapsot nyert érte, aminőt verseivel sohasem bírt elérni. Ezáltal 11950 4 | felköté, villogó szemeiből s versengő arcából nem látszott ki 11951 7 | alkalommal ötven tallér versenydíjért birkózzanak meg a görög 11952 23| szolgálói között, kikkel versenyt font; és mesélt nekik, hogy 11953 7 | a Viktor által elmondott versezet szórul szóra az övé volt.~ 11954 8 | passziók közé tartozott: csak a versírás és a komédiázás volt lealázó.~ 11955 7 | munkából, mely mintegy száz versszakra terjedt.~A műfelolvasása 11956 2 | vére, kik közül az egyik vérszerinti rokonságban volt a Malárdy 11957 23| hevesen az apa –, ontották vérüket hazájukért, hitükért, fejedelmükért, 11958 9 | szavakat: „Menj, fuss mellőlem, vesd el jegygyűrűmet, hányd le 11959 2 | lefelé von a föld felé! Íme vessük le a mi láncainkat, rázzuk 11960 23| két legszebb gyermekét. Vessünk fátyolt reá. Egy Malárdy-leány 11961 21| hogy mikor kiszabadulok: vesszek meg, ha addig ruhát váltok, 11962 8 | kérdezd hová, talán nagyobb vészbe, mint ez, mely csak testünket 11963 20| irántunk, ám lássa, hogy valami veszedelembe ne vigyen, mert az nem volna 11964 7 | annak az érintése pokolbeli veszedelemmel jár.~– Hermina kisasszony, 11965 22| nagy emberek, nagy famíliák veszedelme forog fenn, tekintetes komámuram: 11966 3 | Malárdy fél, és elfut a veszélyből.~Pedig a delnő ideges volt, 11967 6 | ötágú koronás címerekkel nem veszélyesek. Ő pompásan öltözik, nehéz 11968 6 | mint azon élénk tűz teszi veszélyesekké, mely úgy ki tudja a férfiszívekben 11969 4 | Pedig hiszen már vége a veszélynek, nincsen szükség semmiféle 11970 7 | megnyilatkozása; azután megdöbbentek a veszélytől, melynek kiteszi magát; 11971 8 | háborgó hullám tetején, veszendő csónakon, villámló ég alatt – 11972 22| Malárdy úr leánya egymás miatt veszének el, még azt is meg kell 11973 6 | lépnek a világ elé, s nem veszik észre, hogy ott minden ember 11974 20| rászolgáltam, zsebretettem, nem vesznek kárba.~– Azt mégsem kellett 11975 22| azt, mindig a más dolgával vesződik. Elég baj az.~– De mikor 11976 7 | signore nobili; maradjon ön veszteg!~A jámbor ember kékült, 11977 6 | Bajcsy uram aranyos bábuval vesztegetett meg, viruló hajadonná nőtt 11978 20| engemet nézni, akit meg lehet vesztegetni világi vagyonnal, hogy ne 11979 20| kincseket. Hiú tudományok között vesztegettem el az órákat, miket fiam 11980 5 | munkában volt Bajcsy uram, vesztére kitekint az ablakon, s éppen 11981 4 | hiábavalókká minden munkáit, veszteséggé minden akaratát, bánattá 11982 7 | mágia nagymestere igen sokat vesztett részvényei értékéből ez 11983 22| leányt, aki, mintha eszét vesztette volna, sem mozdulni, sem 11984 6 | felső csésze súlyegyent vesztve, mindenestől az ölébe hullott; 11985 1 | tűzzel, a viharral, nyerget vet a hullámzó tenger hátára, 11986 20| annyira adósodva, hogy egy vétekkel több vagy kevesebb nálam 11987 6 | sokkal mozgékonyabb is; mint vetélytársa, az ifjabb ifjú, Beszterczei 11988 15| társulat annyira kezdett vetemedni, hogy írott újságlapot is 11989 18| mind a két oldalát tágas veteményeskertek és kertészlakok képezik: 11990 1 | mik eddig gyér világot vetének a roppant teremben, megtért 11991 4 | szárasztóban kissé ráncot vetettek, hogy Bajcsy uramnak második 11992 24| megbocsátunk az ellenünk vétetteknek.~E pillanatban jött a lelkész, 11993 20| más ifjúval, akkor békjót vetettem kezére, s azon szándékkal 11994 4 | sátorod ellen, akiknek mi nem vétettünk soha. Íme azt mondják, hogy 11995 2 | Bizony igaz, hogy azt.~– Vétettünk-e mi egymás ellen valaha? 11996 2 | észre, hogy mindnyájan őreá vetik szemeiket, leemelé nagy 11997 20| vétett ellene; amidőn ő e vétkéért nem lakolhat többé.~– Talán 11998 20| ott kicserélem őket, s a vétkest hagyom a bűnhődés helyén. 11999 9 | ellen, azt le nem bírta vetkőzni az utolsó pillanatig, egész 12000 3 | amely maga sem tudja, miért vetődött ebbe a virágtalan házba.~ 12001 22| a dologban. A tudomásul vetteket illő helyen használni fogom. 12002 22| elbeszélgettük az időt, s azon vettük észre, hogy este lett. Már 12003 20| fel Kadarkuthy, füttyöt vetve zsebéből hirtelen kirántott 12004 12| osztályosainak való, a lélegzetet vevő tüdőbe víz omolt, öldöklő, 12005 3 | belül olajos festékkel, vevődött selyemterítő az Úrasztalára, 12006 21| szelíd kék szemek voltak az ő vezércsillagai; ez az édesen csengő hang 12007 3 | ezentúl az ő egyházuk lelki vezére állandóul, megajánlották 12008 7 | családok, mikből irodalmunk vezérei támadtak elő, szégyenpirulva 12009 15| Nagytiszteletű Gutai Thaddeus uram vezérlete alatt összeállottak a környék 12010 2 | gonosz nyakravalót Cobor vezérnek a róla elnevezett hegyen: 12011 15| s hathatósan támogatták vezérük indítványát; ki hízelgett 12012 22| parancsot adott neki, hogy vezesse le Mákosné asszonyomat, 12013 3 | tekintetes alispán urat keressük. Vezessen kend bennünket hozzá!~Az 12014 23| egy kastélynál. Majd én vezetem a kiadásokat, s ami jövedelmünk 12015 24| haragot támasztottatok az égbe vezető út miatt; íme, én szerelmet 12016 7 | volt. Vissza hagyta magát vezettetni a terembe. Arca ki volt 12017 8 | Ezáltal új ösvényre volt vezetve túláradó költészeti hajlama, 12018 7 | bizalommal kezdtek eltelni, midőn viadori állásba tevé magát, fehér 12019 1 | időközönkint, ha a vízirányos vibráció erősebb rengésben tört ki, 12020 3 | perillustrissime domine Vice Comes!~– Mit akar az úr? – 12021 22| záradékkal: „Sententiam vicecomitis, excepta voce ebadta, approbari”.~ 12022 18| képezik a két sort, s minő vidékeket jártak be azalatt siető 12023 13| csalást elkövetve minden vidéken, utoljára annyira vitte 12024 10| találkoztam vele össze, éppen víg cimborákat hajhászott, hajdúival 12025 14| szobákban; kedvetlen kakasok vígabban kezdenek szónokolni, foglyul 12026 8 | szokták ilyenkor mindani a vigadók, mint akik igen természetesnek 12027 8 | meleg kandalló mellett, vigalmas társaság közt vagy itt a 12028 6 | a szétterülő abroncsos viganó, melyet még fenyegetőbbé 12029 12| másikénak, ki vádoljon, ki vigasztaljon. Csak azt tudja mindenki, 12030 20| nem tudom eltagadni. Nem vigasztalnak engem könyveim, nem a tudományok 12031 23| régi barátom, pártfogóm, vigasztalóm. Sorsában mindig úgy részt 12032 23| fölötte hatalmam, bezárom, és vigyázok rá, mint olyan gonosztevőre, 12033 24| harcunk be vagyon fejezve: ne vigyük le magunkkal a haragot a 12034 12| hánykódó tenger az üvöltő viharban, ketten ülnek egy rozzant 12035 12| juthatott akkor, hogy egy viharos órában az őt betakarta hosszú 12036 8 | kormányvesztett indulat ragadta őt viharosabb örvénybe annál, mely csónakja 12037 8 | ügyelt többé a kormányra, a viharra, a hánykódó habokra; kormányvesztett 12038 1 | Megküzd az ember a tűzzel, a viharral, nyerget vet a hullámzó 12039 8 | tőle. Láttam én már tengeri vihart is, öreg. Az egy kicsit 12040 9 | csak, hogy hitelezőit nem viheti magával a föld alá. Egyébiránt 12041 12| segítette volna, talán ki sem vihető. De ez jó szövetséges volt 12042 7 | lemondott az őrjöngésről. Hogy vihette ön ezt végbe?~– Szegény 12043 9 | csak megbír, s felteszi Viktorról azt a becsületet, hogy ő 12044 22| nem tartoznak a képzelet világába.~Való az, hogy ilyen átok 12045 11| elvevéd tőlem az én napjaimnak világát és életemnek örömeit, és 12046 16| kőmerev szemekkel néz ki a világba.~Átkozott tréfa; Bajcsy 12047 5 | hasznát. Ahol van: elszökött, világgá ment, azt sem tudják él-e 12048 10| mutatta magát.~A szobát nem világította más, csak a besütő hold. 12049 11| még néhány ablaka ki volt világítva, egyenkint azok is kialudtak; 12050 19| utcaszerte:~„Ember vigyázz világodra,~Gazdaasszony parázsodra,~ 12051 12| ölnyire onnan a sötét éjben a világosabb vízszín felett a jobbra-balra 12052 10| elküldettél. Még egyről világosíts fel! Micsoda bűvészetet 12053 12| szobáikba, s várják, hogy világosodjék a hajnal, hogy nesztelenül 12054 1 | szürkülni kezdett, az ég világosodott; a szorult keblek terhei 12055 21| borotválkozás közben ejtettek oda. A világosszőke hajjal valami kellemetlen 12056 6 | ég alatt járt az ember, világoszöld akácok, távolból ragyogó 12057 20| temetve jól mind rá, mind a világra nézve, mert azóta semmi 12058 5 | senkinek; az egy egészen külön világrész, amelyből nem járnak át