| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Az elátkozott család IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
12059 2 | volt hegyezve, mint egy villa.~E két derék férfiú tehát 12060 7 | ügyességgel nyeldesni: kések, villák, később egész kardok, ivópoharak, 12061 8 | Bár eltemette volna.~A villámfénynél lehete látni a parton álló 12062 7 | terült el a téren.~Mindez egy villámgyors pillanat alatt történt, 12063 2 | áldozat közé tenni, e hír villámgyorsan futott végig a városon, 12064 24| látta, szívén egyszerre villámlott keresztül az a gondolat, 12065 20| ember, s apró szemei egyet villámlottak, mire valamennyi eb, mintha 12066 1 | külde mennydörgést, vakító villámot, csak egy mozdulattal tudtul 12067 14| az arcokról, új életerő villanyozza át az ideieket. Tavasz lesz.~ 12068 7 | ijedelemmel ejtette el.~– Ez villanyütés.~Viktor mosolygott.~– Csak 12069 6 | azután adják csak fel a villára szúrhatókat, s aki nem akarja 12070 8 | felett hallgatva járta néhány villásfarkú fecske sajátszerű kontratáncát 12071 4 | s azt oldalára felköté, villogó szemeiből s versengő arcából 12072 7 | az ifjú, s olyan büszkén villogtak szemei.~– Éppen jó alkalmad 12073 4 | naptárból: „Te Sándor, László, Vince, vagy mi neved!” Míg végre 12074 23| mely őt bizonyosan a sírba vinné. Amilyen irtózatos volna 12075 16| halottan a terítő padon, és vinnék ki szép diákszó mellett 12076 12| kedvtelésből kitördeli, virágaimat összemorzsolja, amióta tudja, 12077 21| szépen; elővette szárított virágait, s ha azokban kevés vigasztalást 12078 12| lombos fákkal, a kertek virágaival, neki a ház legszebb, legféltettebb 12079 20| s szegleteiknél akadékos virágállványok alkalmatlankodnak, amik 12080 21| benyitott legszebb eleven virágának szobájába; akinek akár magyarul, 12081 12| legszebb, legféltettebb virágával, akire oly büszkék voltak 12082 20| kerevetekkel, papagájokkal és virágedényekkel.~– De mit fog mondani a 12083 4 | azt az asztal alá; holmi virágmaradványok voltak az asztalon, azokat 12084 24| arról, hogy kifakad? Ifjú virágnak, vén fának az a sorsa. Amazt 12085 4 | mivelhogy a füvészkönyvben Lila virágnév; s ha olykor a magyar nevét 12086 5 | jól értette; ő tudott a virágok nyelvén; felelt is rá.~– 12087 21| A veszett ló~A mi virágos keleti nyelvünk „veszett 12088 18| mögött kert van; a fák éppen virágoznak; egy futó eső után minden 12089 20| keresztül, mely tele volt virágrabatokkal, összevissza gázolva füvet 12090 3 | tudja, miért vetődött ebbe a virágtalan házba.~András mester kapá 12091 23| máskor pepecselni; a lugas is virágzik, tele van jázminnal és jerikói 12092 6 | virág s tarka madársereg virított elő, harmadikban ismét keleti 12093 3 | ágyában felébredt, s mellette virrasztó leányaitól megtudta, hogy 12094 5 | keresztül. Erdőkön, rónákon most virultak a legszebb epipactisok, 12095 15| Justum ac tenacem propositi virum (itt saját mellére ütött) 12096 14| a járókelőkről, vidámabb viselet jelenik meg szerte az utcákon; 12097 4 | szenvedélyével, elhanyagolt viseletével, a szórakozott, bágyadt 12098 2 | bárók és grófok is, régen viselhetnének hét usque kilencágú koronát 12099 2 | ruháikon többé ezüstöt; de viselik szíveikben az Urat, és emelének 12100 3 | törvény büntetést mért, az viselje büntetését; a börtönben 12101 5 | fel tanulótársait, hogy ne viseljék a longát meg a sábesztiklit, 12102 5 | járjon, meg csókaorrú kalapot viseljen, mint a regiment-felcserek.~– 12103 15| hogy a protestánsok is viseljenek közhivatalokat; nosza, tegyünk 12104 17| meglátogat, azt el kell viselnünk erős szívvel. Akármit mondanak 12105 21| idegen szabású öltözetet viselt, mely állítólag finom kelméből 12106 2 | Valamennyien mind magas hivatalokat viseltek, sőt a mostani alispán nagyatyja 12107 20| az Úrban, ha jó lélekkel viseltetik kegyelmed irántunk, ám lássa, 12108 7 | elkezdve a ruhától, melyet viselünk, egész a politikai meggyőződésig. 12109 18| Boldog, ki neked e dolgot~Visszaadja e méltatlanságot;~Ki gyermekid 12110 20| Viktor helyébe, az utóbbinak visszaadván szabadságát, ami által teljes 12111 4 | és Gutaival.~Egy percre visszadöbbent tőlük, azután magas tekintettel 12112 16| végigsimítá hosszú bajszát, s visszadörmögé dacos, kemény hangon:~– 12113 24| leveszem rólatok az átkot; és visszadugom saját keblembe; és bizony 12114 24| megátkozott család többé. A pap visszadugta az átkot keblébe, s a papot 12115 25| nélkül; kell, hogy azokra visszaemlékezzék; hogy midőn fantáziája tervét 12116 20| mordult közbe.~– Micsoda? Még visszafelelgetünk? Még a körmeit meri kend 12117 12| öntudatánál volt, lélegzetét visszafojtotta, és karjait egymásba fonta, 12118 6 | a hölgyek lélegzetüket visszafojtva hallgaták, lelkükbe szívták 12119 20| szögleténél még egyszer visszafordíták a fejeiket, felemelgetett 12120 12| észrevette, hogy a csónak visszafordul, és a part felé tart, elég 12121 2 | szemeivel megválván az égtől, visszafordula érdemes lakostársaihoz és 12122 18| azon gondolkozott, hogy visszaforduljon előle; félénk volt, mint 12123 22| valami baj történik rajta, s visszafordultam, hogy majd elkísérem a Tóthékig, 12124 13| azzal egyszerre rést kapva, visszafutott a konyhába, becsapta maga 12125 7 | felvonás kezdődik, akkor visszahívhatnak bennünket.~Még egypár vasfejű 12126 21| Viktor vagyok.~Thaddeus kissé visszahökkent. Bizonyára legelső gondolata 12127 5 | tágított.~– Majd megkerül. Majd visszahozza a púpos kenyér.~– De iszen 12128 9 | haza, és várjon rá, míg visszajön. Tessék választani a kettő 12129 4 | várostól; aztán akarok nem visszajönni többet.~– Hát miért?~– Csak. 12130 1 | az éghez.~A kétségbeesés visszakapta szavát. – Nem volt menekülés. 12131 20| attól félt, hogyha most visszakéri a gyepfűt, soha ebben a 12132 24| nem ismernek rám, nehogy visszakérjem tőlük, amit adtam, s megeshetik 12133 7 | úgy nézett utána: vajon visszakerül-e még, s lesz-e belőle újra 12134 13| maga pedig nagy diadallal visszakerült a műhelybe.~Miska inas még 12135 1 | alól vagy a kriptaajtóból visszakiáltá rá, amit mondott, még pedig 12136 4 | emelve: azután megfordult, visszalépett a tornácra; az ajtó becsapódott, 12137 9 | szereti urát: még szabad vagy, visszaléphetsz.~Hermina némán sóhajtott, 12138 5 | a Niagara-zuhatag, mely visszalöki a beléhajított kövecset; 12139 12| jövök, s ha akarod, ismét visszamegyek oda.~A lámpa most elég fényesen 12140 21| Az ajtóból még egyszer visszanézett, fenyegető szemöldökrángással 12141 4 | alakítani; a város lassanként visszanyerte előbbi alakját; az utcákról, 12142 3 | magában, az első akadálynál visszarettenjen.~Amint a megyeház udvarán 12143 5 | pedig tőlük sem hagyta magát visszariasztani: „Pisz pisz Bodri, ta ta 12144 6 | lettek volna, mindannyiszor visszarugódtak, lábujjhegyre állítva a 12145 6 | fitymálta a gavallérokat, s visszasugározta a delejes tekintetet Hermina 12146 14| felhőt és eget bejárt; s most visszaszállt, és ott függ feje fölött.~ 12147 20| fejéből talpába, s onnan meg visszaszökött egy perc alatt.~A kis ember 12148 24| álló ellenfelének, Malárdy visszaszorítá azt.~– A mi harcunk be vagyon 12149 21| Semmi sem volt azonban visszataszítóbb rajta, mint a vastag, duzzatag 12150 5 | megbízásokat adtam, hogyha visszatér szüleihez, teljes bocsánatot 12151 5 | ahonnan azután nincs többet visszatérés.~Csak egy levél volt még 12152 2 | biztatván ügyfeleiket, hogy amíg visszatérnek, addig csak maradjanak szépen 12153 4 | merészebb emberek kezdtek visszatérni kőházaikba, kezdték igazgatni 12154 9 | esküvő elhalasztását leendő visszatértéig. Még aznap meg kelle annak 12155 22| nő a fű, a bimbó, és újra visszatérve és újra nézve, mekkorát 12156 24| Malárdyéra és onnan ismét visszatévedeztek, arca derülten mosolygott, 12157 7 | kudarcvallásért báró Kadarkuthynak visszatorlást adjon.~Ismét lejött hozzá 12158 23| mellyel ő a leány megbántóját visszatorlotta, valami más indulatból eredt, 12159 20| azután vegye is fel, ha visszatréfáltatik. Az volt legkedvesebb embere, 12160 1 | utcákon, megállva, hogy visszaüvöltsenek az elhagyott városra; elvadult 12161 24| magát; de ő mind a kettőt visszautasítja, és nem akar kimozdulni 12162 3 | Malárdy hidegen, röviden, visszautasítólag.~Bajcsy uram összeszedte 12163 4 | hajóépítők és molnárok szintén visszautasították a parancsot; erővel nem 12164 15| ultra crepidam.~Bajcsy uram visszavágott rá, jóslatterhes mutatóujját 12165 23| forintot is; apródonkint így visszaváltogatjuk jószágainkat, s nem szorulunk 12166 7 | Éppen neve napján.~Malárdy visszavonta tőle kezét. Irgalomért esedező 12167 23| az enyém is. Légy erős. Visszavonulva élünk ezután, de megélünk; 12168 9 | elkeserült ezrek zsolozsmáitól visszhangoztatva, és íme az mégis felvirult 12169 18| parancshangját nem tanulták visszhangzani, miket el nem hagyott még 12170 4 | benn, hogy az enyészetes visszhangzó döngést az utolsó reszketésig 12171 23| védelme miatt támadt az a viszálykodás, senki sem egyéb, mint nagytiszteletű 12172 9 | ültetni őket, mint akit égetni visznek; senkinek sem adni időt 12173 5 | jámbor házastársak belső viszontagságainak elbeszélésében. Legnagyobb 12174 9 | senki sem is kívánhatja: a viszontlátásig – Pilátus úrnál a vacsorán 12175 25| eseményeiket is leírom. A viszonttalálkozásig maradok a t. közönség mély 12176 16| Azután megint hátrament a viszony, s Bajcsyé lett több kettővel-hárommal.~ 12177 10| hozzá való legközelebbi viszonyt.~– Nem kívánom a tivornyák 12178 7 | plaisir. Igen szívesen – viszonza az ezermester megértve a 12179 7 | költőnek.~– Erdélyben élt – viszonzá Viktor.~Kálmán szelíden 12180 15| esküdtekig.~Ebből veszedelmes vita támadt. Vasady pártfelei 12181 15| mintha az egész veszedelmes vitában őt semmi sem érdekelné, 12182 15| ingerültséget, mit az elébbi heves viták támasztottak. Bajcsy uram 12183 16| óhajtásuk mellett, tűzzel-vassal vitatják jogaikat: elvégre a főnök 12184 21| gyermek hallotta a heves vitatkozás zaját, bár annak szavait 12185 2 | végpusztulás napján a „que” fölött vitatkozni hanem egészen más szándékból.~ 12186 20| egyúttal attól is, hogy vele vitatkozzék.~Thaddeus még egyszer ajánlotta 12187 15| tárgy eléggé meg van már vitatva. Az elnök az előadottak 12188 7 | hazugsággal, hogy ő Oloferno Vitellezzo, aki az apjáért bosszút 12189 17| temessetek ebben a városban; vitessetek ki szekéren a herkali pusztára 12190 10| már régóta nagy tökélyre vitetett.~Az ifjú egy könnyet nem 12191 4 | megparancsolt, azt véghez is tudta vitetni.~ 12192 19| hadastyán. Voltak ifjúkorának vitézi tettei; sebhelyei most is 12193 5 | mentében, magyar dolmányban és vitézkötéses kalapban. Igaza is volt. 12194 7 | megénekelve Hunyadi hős vitézsége, a törökök veresége, néhol 12195 24| ki a cirkusz fövenyére, vitézségének puszta emlékében bízva; 12196 14| pompás kastélyig, annak a vitorlás őrtornyáig, ezüstcsilláros 12197 6 | pompás táncos, hírhedett vívó és szerencsés játékos. Mindennek 12198 7 | s fenyegette a legyőzött vívókat, hogy sorba vereti őket.~ 12199 8 | Kálmán meg mer jelenni a vívóteremben, s mindnyájukat leküzdi 12200 13| jó időről, rossz időről, vízáradásokról, ágy alá elbújt zsiványokról, 12201 12| láthatta, mint csorognak le a vízcseppek vőlegénye szép fekete hajfürtjeiről, 12202 12| tudattal süllyedt a mély vizekbe, hogy onnan csak lelke jöjjön 12203 20| félóráig hasztalan kereste őt a vizekben az öreg halásszal együtt, 12204 1 | adott többé menedéket, a vizekhez kellett folyamodni.~– Fusson 12205 4 | szókkal:~„Hogy a babiloni vizeknél ültünk…”~Malárdy és az ácsok 12206 11| bűvös jegyet képezve égen és vizen, csillámló, hosszú káprafénye 12207 1 | végigfuvall a parton.~A Duna vizén, a sziget orra felett egy 12208 6 | anélkül, hogy az ember vízen menjen át, csak a túlsó 12209 1 | malmok, a repülőhíd mind a vízfenék zátonyain ültek megrémült 12210 1 | magával túl az elsepert vízgáton, bevitte a városba, odatolta 12211 8 | fecskék sem hiába röpködnek a vízhez olyan közel. Hajnalban még 12212 9 | orvosok azt mondják, hogy vízibetegség kezdetén áll: óhajtaná fiát 12213 1 | forrongása, s időközönkint, ha a vízirányos vibráció erősebb rengésben 12214 8 | egész csónakos társaság vízmentében leevez a félmérföldnyi távolra 12215 20| lőcsbe.~Azzal nekihajtott a víznek, bele a közepébe, fölriasztva 12216 8 | harangszó. Nem kellene ma a vízre menni.~Viktor kinevette 12217 19| évvel azelőtt egy egész vízrongálta városnegyedet bontottak 12218 6 | nyugtalan, kacér, mindenfelé vizsga szemek, egyenes, szabályos 12219 2 | járva a megyeház termeit, vizsgálatot tartott azok felett: mit 12220 5 | hogy „Őrizz meg tűztől, víztől, földindulástól!” – aminek 12221 1 | süllyeszté alá.~A roppant víztükör zúgva rohant vissza egy 12222 9 | volt örömében. Egy főúri vő; eszes és bátor; előtte 12223 22| Sententiam vicecomitis, excepta voce ebadta, approbari”.~Nekünk 12224 12| fenekére, hömpölygő hullámok völgyébe; egy köpeny takarja mind 12225 4 | minden bejárható hegyeit és völgyeit füvek és gombák ismerete 12226 9 | mindig ittas volna; a képe vörös, mint valami kanászbojtáré, 12227 7 | Monsignore de Cairo a sötét vörössel bevont színpad közepén mágusi 12228 20| saját maga azzal a ragyás vöröstarka ábrázattal, azzal a foltozott, 12229 9 | násznagyok, a nyoszolyók, a vőfélyek, külön vevék a vőlegényt 12230 7 | Egy leánykérő. Ideálja a vőknek: olyan, amelyről büszke 12231 9 | sorra összecsókolóztak a vőlegénnyel, ki ekként a család tagjává 12232 9 | egyéb nem jut számukra a vőlegényből, menyasszonyból.~Minden 12233 12| Én vagyok! Én vagyok a te vőlegényed. Most jövök a menyegzői 12234 9 | menyasszony szíve belül.~A vőlegényen fehér kamukadolmány volt 12235 10| arcát látni.~A fiún még vőlegényi öltözete volt, az ezüsttel 12236 9 | eltakarni, pedig már mégis a vőlegénynek illik lakodalma napján kissé 12237 25| ahogy elődeink éltek? Nem voltak-e azok sokkal tiszteletreméltóbb 12238 2 | áhítatosan mondá:~– Fiat voluntas tua. Légyen meg a te akaratod!~ 12239 9 | légyen ez az úr?~– Az én vőm – báró Kadarkuthy Viktor.~ 12240 10| nyújtá kezeit atyja elé, s vonakodás nélkül engedé a békjót rázáratni.~ 12241 11| habokig, a hosszú fehér vonalig, mely a haladó csónak után 12242 4 | fűzfákra.”~És az ő arcán egy vonás sem változik.~Midőn látja, 12243 24| mosolygott; úgy kiderült minden vonása; azt mondák, hogy most haldoklik.~ 12244 12| mély fájdalom vonult el vonásain, szemei megteltek könnyel, 12245 24| sugára reszketett minden vonásán. Így mosolyog az igaz ember, 12246 3 | minden szavánál haragosabb vonásokat vett föl; kemény, égető 12247 7 | atyafi képe nagyon komoly vonásokba kezdett húzódni, amidőn 12248 20| ábrázatot azokkal az eltorzult vonásokkal és a fekete szemekkel, miknek 12249 6 | szájszegletekkel; minden vonáson a biztos önuralom lenyomata 12250 16| mester volt már; néhány vonással úgy odateremtette az embert, 12251 2 | középen, komoly orcáján egy vonást meg nem változtatva s figyelmesen 12252 4 | lakóit még száz év után is. Vondd vissza e szókat!~A lelkész 12253 7 | erővel fogja meg kezeit, oda vonja magához, mint erőtlen gyermeket, 12254 4 | merjen ahhoz nyúlni! Ki vonná magára és az ő maradékaira 12255 3 | Amiért is én vissza nem vonom azt, sőt megújítom újra, 12256 4 | kétségbeesetten keresve férjeiket, s vonszolták őket erőszakosan ama rettentő 12257 20| Éjszaka rendesen fel szokták vontatni azt a hágcsót, s akkor csak 12258 6 | hasonló hímzett csíkok vonulnak hátul is a két vállról a 12259 2 | e vigasztalás meg vagyon vonva azáltal, hogy e nemes város 12260 10| férfiak és leányok mennyire vonzódtak hozzám, akármelyik ház leányát 12261 6 | Tisztújításon Vasadi véleménye 2000 vótum. Ezért tünteti ki olyannyira 12262 16| csizmadiának már ezren felül van a vótuma, Malárdy úré még nincs nyolcszáz.~ 12263 16| ez a derék ember már húsz vótumot kapott – s olyankor az ő 12264 7 | bague! Egy gyűrűt, s’il vous plaît.~Viktor könnyedén 12265 9 | figyelmébe, hogy a tisztelt vővel igen szoros kötést csináljon 12266 7 | egyetlenegy tanítványa; a double vue feltalálója, az escamotage 12267 15| vágta meg mutatóujjával) nec vultus instantis tyranni (ez Malárdynak 12268 6 | menüett zu engagieren?~– Wenn monsieur das findet agréable: 12269 15| tudományos életünk? Kik a XVII. században egy fokon álltunk 12270 1 | kiáltá azt neki vissza: „Aró za trev tőtteknezit. Arósz 12271 20| s adjon nekik szénát meg zabot, a tisztelendő urat pedig 12272 18| a rémület, a büszkeség zagyva forrongása kényszeríté a 12273 12| háztetőről leszórt cserepek zajában elvész a falhoz támasztott 12274 4 | ünnepélyes mondatokat köznapi zajgás váltotta fel, az ülésnek 12275 11| utáni veszélyes küzdésben a zajgó habokkal meggyőződhetett 12276 23| rögtön elutazott jószágaira, zálogdíjt vett fel rokonaitól birtokai 12277 7 | hengergetni jóízű előadása zamatjába, hogy még az érdekelt maga 12278 7 | legyenek. Először egy pár zápfogát vette ki, s letette az asztalra, 12279 8 | szél, eső kezd esni, a nagy záporcseppek ellen rossz védelem az a 12280 9 | azt tanulta meg, hogy a záporeső mégsem olyan sűrű fátyol, 12281 22| helybenhagyta ilyenforma záradékkal: „Sententiam vicecomitis, 12282 13| ablakot, s ráfordította a zárat.~ 12283 4 | merészli tenni!… Én uram, zárd be a te egednek felhői közé 12284 24| összehajtogatá, s kérte, hogy zárja azt egy külön borítékba, 12285 12| egy kezet, mely az ablak zárját keresgélte, azt elfordítá, 12286 3 | egyszer feltekinte a fenyegető zárkőre. – Egy ostoba kő nem üthet 12287 12| azokat szeretem, s ha ki nem zárnám ablakomon, hogy valami hasadékon 12288 2 | lakóik ki akarnának törni záros ajtóikon; az asztalok és 12289 11| tajtékot, s talált egy rongyos zászlódarabot a csónak orrán, azon olyan 12290 2 | szentségeket, a búcsújáró zászlókat, fölkeresték a legkisebb 12291 8 | segítségre leendők.~Egy nagy, zászlókkal és szőnyegekkel beaggatott 12292 2 | véres emberfővel, meg a zászlós halom és a zöld élőfa. Valamint 12293 9 | a nagy diadalon, mit egy zászlósúri család összeköttetése a 12294 1 | repülőhíd mind a vízfenék zátonyain ültek megrémült lakosaikkal, 12295 1 | keskenyebb medrét, felkapva a zátonyon ülő hajókat, malmokat örvénylő 12296 1 | volt más, mint egy nagy zátonyos mocsár: az eltűnt folyamág 12297 2 | hátra a közbeszólóra.~– Ne zavarják kegyelmetek az atyamester 12298 8 | miket ők soha össze nem zavarnak; egymást kikerülik, ismét 12299 24| korhely.~Thaddeus agyában zavarodni kezdtek az eszmék.~– Nem 12300 7 | társaságban kezdett e kérdés zavart idézni elő; mindenki kereste, 12301 22| Mákosné asszonyomat nem zavarta meg; elfogta az ügyes-bajos 12302 6 | ennyi szem kereszttüzében zavartalanul otthon találta magát. Mindenkit 12303 21| szemközt az íróasztal mellett, zavartan visszahúzódott, s becsukta 12304 3 | Bajcsyra mutatva –, mint e zendülés korifeusa, fejével játszik, 12305 8 | Viktor erős bariton hangja zendült, Hermina hangja nem reszketett 12306 2 | ő is beleszóljon abba a zenébe, ami úgy tetszik odafenn.~ 12307 19| tollhegyével; a másik a cincogó zenéhez dünnyögő hangon énekelt 12308 9 | csillárai meggyújtatnak, a zenekar, mely ebéd alatt a rejtett 12309 1 | hangváltozás nélküli pokolbeli zenekíséret, az éneklők saját szavaikon 12310 4 | össze.~E napon nem szabad zenének szólni senki házánál, sem 12311 8 | Kálmánnak nagy hajlama van a zenére; titokban gyakran ábrándozék 12312 5 | akkor ez volt az egyetlenegy zeneszövő gép az egész jó városban, 12313 6 | szívreható ének még nem zengett a Malárdy-kastélyban soha.~ 12314 8 | fűzfabokrok között várni végét a zivatarnak. Nincs itt más választás, 12315 8 | kék tükör rögtön szennyes zöldbe megy át, a folyam háta ez 12316 2 | megállapodának mind a ketten, s a zöldbeliek közül kiválva egy kitűnő 12317 6 | megszólításra, hogy őt egy ilyen zöldhajú ember még asszonynénjének 12318 7 | A jámbor ember kékült, zöldült, amint a bűvész idegen, 12319 12| ablakot, te nyugtalan rém, mit zörgeted az ablakot?… A leány odatekint, 12320 24| szobáját: az zárva volt, zörgetett rajta; belülről kinyitották. 12321 12| Zörgeti a szél az ablakot…~A szél 12322 3 | ablakokon egyszerre száz kéz zörgetne; de e kitartó rendeléstől 12323 5 | elkezdett saját ajtaján zörgetni, s minthogy az nem nyílt 12324 4 | ülés végét.~Egyszer azután zörögni kezdtek a székek, kiverték 12325 12| falhoz támasztott hágcsó zörrenése.~Lőrinc előbb bekémlel az 12326 9 | sírni, több ízben mondva zokogásai közt,: „Szegény leányom”.~ 12327 5 | mindig;” – hangzott utána a zokogással vegyült egyetlen szó.~A 12328 17| alig bírt a nagy fuldokló zokogástól könyörögni neki, hogy ne 12329 10| elkezde igazán, fájdalmasan zokogni.~Thaddeus pedig száraz, 12330 4 | elkezdett sírni keservesen. Ott zokogott sokáig, és megrémült gyermekei 12331 4 | házunknak elestét. De én zokogva kiáltok tehozzád, és azt 12332 2 | régi eredetű. A legelső ős, Zotmund, még Álmossal ivott egy 12333 15| kifejlődésében, kik azon időkből egy Zrínyit, egy Pázmányt, Eszterházyt, 12334 7 | került a sor, ez is híres zsákemelgető volt. Úgy hívta minden ember, 12335 21| angyalai, amíg azok az Úr zsámolyához eljutnak, együtt könyörögve 12336 6 | önkéntelenül borultak le térdeplő zsámolyaikra; Malárdy szobortiszta arcán 12337 9 | feleség keltek fel az oltár zsámolyáról.~A rokonok észrevételeiket 12338 5 | a konyhába, keresett egy zsámolyt, behozta, és ráült.~Ott 12339 20| bármelyik címernemes, mi zsarnokai vagyunk családunknak, üldözői 12340 23| találta mostoha fián olyszerű zsarnokságot elkövetni, aminővel makrancos 12341 14| mindenki viselte azt? Hogy zsarolta a kivetett gabonát, hogy 12342 7 | atyafi megrettenve kapott két zsebéhez, s elkezde szabódni~– De 12343 20| helyettesítve madzaggal, a kabát zsebei is leszakadoztak minden 12344 20| kezeit bedugva mellénye zsebeibe.~– Azt tenném.~– No hát 12345 7 | segéljen, nincsen! Az én zsebeimben ugyan nincsen.~S nagyobb 12346 7 | igazság kedvéért, valahány zsebje volt, mind kiforgatta a 12347 2 | kénytelenek valának elővenni zsebkendőiket, és szemeiket megtörülgetni, 12348 7 | tudom, hogy minden kilőtt zsebóra az ő zsebében lesz megtalálandó.~ 12349 7 | odafenn csak gyűrűket és zsebórákat tud elbűvölni, a költő pedig 12350 20| neveltetni, de nem adott neki zsebpénzt. A fiú azután eladta a kabátját, 12351 20| Köszönöm alássan; rászolgáltam, zsebretettem, nem vesznek kárba.~– Azt 12352 8 | tartozik.~A zivatar pedig oly zsémbes vénasszony, akinek egyébben 12353 12| káosza, a fájó, tehetetlen zsibbadás, fejtetőre hullás a rettenetes 12354 1 | remény szikrája kapott a zsibbatag szívekbe: „Az Isten hívogat 12355 5 | eminens mindenből, még a zsidóból is; az írása meg olyan, 12356 4 | jobb Győrben, mert ott a zsidónak is szabad imádkozni, meg 12357 9 | leánya, azt minél elébb zsinegelné össze azzal a semmirevaló 12358 20| némelyiknek csak az egyik kapcsoló zsinórja volt meg, a másik kettészakadva 12359 6 | pengős taréjjal, s széles zsinórövet kötött fel csípőig érő mentéje 12360 2 | viselnek, zöld nadrágot zöld zsinórral kihánytatva, hellyel-közzel 12361 6 | fekete gombokkal, fekete zsinórzattal, mely egész atlasz nyakkendője 12362 21| fehér szarvasbőr nadrág zsírfoltokkal tele, a bársonyzubbony összevissza 12363 13| ugye, hogy a Lőrincke egy zsiványbandába elegyedett.~– Zsámfáter 12364 5 | beszélik, hogy beállt – zsiványnak; útonálló lesz belőle: kivégzik, 12365 13| vízáradásokról, ágy alá elbújt zsiványokról, rettentő hármas gyilkosságokról; 12366 1 | boltozatok közül kihangzó zsolozsmába. Oh, az emberek olyan jó 12367 9 | zúdíttatott alá elkeserült ezrek zsolozsmáitól visszhangoztatva, és íme 12368 10| kálvinista papnak a fia zsolozsmákat énekelt Malárdy Ferenc kápolnájában! 12369 4 | paskolja.”~Mikor vége volt a zsoltárnak, vége volt a sátornak is; 12370 6 | madame für eine menüett zu engagieren?~– Wenn monsieur 12371 21| karján feljebb gyűrte a zubbonyujjakat, félrefordítá a fejét, s 12372 9 | fejére egykor súlyos átok zúdíttatott alá elkeserült ezrek zsolozsmáitól 12373 1 | oly sebesen, ahogy jött, zúdult vissza, a piac közepén hagyva 12374 1 | magukban, milyen sokáig zúg az ütés után még a harang. 12375 4 | Az elszörnyedés elfojtott zúgása hallatszott körülötte: vajon 12376 3 | odafenn, mint a haragos zúgástól oda alant.~… Ez volt az 12377 11| zöld fejeiket, mintha azt zúgnák: „Jobb volna ott a víz fenekén”.~– 12378 6 | orgonajátékot, utána hagyva zúgni a pedálsípok elhaló hangjait, 12379 20| egyedül magamra. Én nem zúgolódhatom Isten ellen, mert hiszen 12380 23| az ajtón.~Az orsó egyre zúgott, pörgött: akárki jön, nem 12381 20| bosszantásban mulatságát találta. A zugügyvéd felhordott ellene minden 12382 20| Viktor fogott Pesten egy zugügyvédet, aki beperelje a bárót Viktor 12383 1 | alá.~A roppant víztükör zúgva rohant vissza egy perc alatt 12384 7 | hogy a roppant test iszonyú zuhanással bukott hanyatt a színpadra, 12385 3 | véres fővel állt fenn e zuhanat után a szoba közepét ellepő 12386 1 | mennydörögve dűltek össze, a kábító zuhanatban az utolsó órát üték a messzehajított 12387 7 | emelkedett föl. Mekkorát zuhant a legyőzött szörnyeteg a 12388 1 | ment tovább hömpölyögve, zuhogva, az élőfák jobbra-balra 12389 17| kezdett, mert a közeledő zűrzavaros hangokból csakugyan ki lehetett 12390 1 | tőtteknezit. Arósz neze zzágyiv rebme!”, ami nyilván nem