bold = Main text
      Part                                                grey = Comment text

    1    1   |                                            A Nepean sziget~
    2    1   |                                 1~Megáldva a délövi ég minden gyönyöreivel, –
    3    1   |                   óceánnak, melynek szinén a „fata morgana” képe lebeg, –
    4    1   |        kókuszligetek, hegyei tövében virul a királyi cebia, melynek virágából
    5    1   |           csillagai gyémántok, holdja nap, a tejút, mint az európai holdfény
    6    1   |                   fényében árnyékot vetnek a fák. Megáldva az istenkéz
    7    1   |              minden áldásaival, neveztetik a Nepean sziget – pokolszigetnek.~
    8    1   |                 mérföldnyire Botany-Baytől a napfordítókon felül fekszik
    9    1   |                fekszik három sziget: egyik a Norfolk, másik a Fülöp,
   10    1   |                     egyik a Norfolk, másik a Fülöp, harmadik a Nepean
   11    1   |                    másik a Fülöp, harmadik a Nepean sziget. Ez utóbbit
   12    1   |                rendesen öt ember ül. Midőn a révhez érnek, ott egyet
   13    1   |               érnek, ott egyet az öt közül a partra kivetnek, s a másik
   14    1   |                 közül a partra kivetnek, s a másik négy siet távozni,
   15    1   |                   élet, minő halál vár reá a sötétzöld mangava-erdőkön
   16    1   |                  melynek neve gondviselés?~A Nepean sziget ki van zárva
   17    1   |                 Nepean sziget ki van zárva a világból.~Néhány nappal
   18    1   |                pompás tünemény mutatkozott a Nepean és Norfolk közötti
   19    1   |                mely tünemény nem szokatlan a déli tengerben, s rendesen
   20    1   |                 közelgő vízforgók előjele. A keresztül sugárzott óceán
   21    1   |              sugárzott óceán habjai között a mélyben úszó tengerlakók
   22    1   |                  minden színű korallerdők, a gorgoniák, alcyonok, flabellák
   23    1   |             mélységből emeli föl koronáját a víz színére, s a százkarú
   24    1   |                 koronáját a víz színére, s a százkarú állatnövényi csodák,
   25    1   |                 összetenyészve, tüntek fel a tengerszín alatt, ismeretlen,
   26    1   |                rengetegek, mezők, virányok a vizek fenekén!~Az ég emellett
   27    1   |               csillagai annál ragyogóbbak.~A pokolsziget pedig sötéten-hallgatag
   28    1   |                 gyermek szülői után sír, s a sötétben olykor a jaguár
   29    1   |                   sír, s a sötétben olykor a jaguár szemei villannak
   30    1   |                jaguár szemei villannak elő a bokrok közül, s a százlábú
   31    1   |            villannak elő a bokrok közül, s a százlábú scolopender foszforfényével,
   32    1   |                mászkál az akajouleveleken…~A világló tengeren egy fekete
   33    1   |                egymáshoz, talán testvérek.~A kormánykeréknél köpcös férfi
   34    1   |                kiabál és szitkozódik, majd a szelekre, majd az evezőkre;
   35    1   |             szelekre, majd az evezőkre; ez a kormányos.~Közepett az árbochoz
   36    1   |                   ül, és nem látszik élni.~A csónak révbe ér, a férfi,
   37    1   |                   élni.~A csónak révbe ér, a férfi, a rövid veres szakállal
   38    1   |                  csónak révbe ér, a férfi, a rövid veres szakállal int
   39    1   |                  rövid veres szakállal int a két evezősnek, azok szolgai
   40    1   |                    készséggel karolják fel a hölgyet, kiszöknek vele
   41    1   |                    hölgyet, kiszöknek vele a partra s ott leteszik. A
   42    1   |                   a partra s ott leteszik. A hölgy fejéről lehull a köpeny
   43    1   |                     A hölgy fejéről lehull a köpeny felső része s arcát
   44    1   |                liget, virágos banánjaival, a gyémánttal hintett ég, a
   45    1   |                   a gyémánttal hintett ég, a lángoló foszfortenger, mind
   46    1   |               percben, de szebb volt nálok a hölgy; ifjú halavány arcán
   47    1   |                  baljával pedig rámutatott a parancsoló férfira a hajóban.~
   48    1   |            rámutatott a parancsoló férfira a hajóban.~A férfi elértette
   49    1   |              parancsoló férfira a hajóban.~A férfi elértette az intést
   50    1   |                 Csónakba legények! – morga a kormánytartó.~Az egyik hajós
   51    1   |                    Az egyik hajós beugrott a naszádba, hanem a másik
   52    1   |                 beugrott a naszádba, hanem a másik irtózatos jajordítással
   53    1   |                istenért, mi lelt? – kiálta a fiatalabb, s a mondhatatlan
   54    1   |                      kiálta a fiatalabb, s a mondhatatlan kínokat szenvedőt
   55    1   |             mondhatatlan kínokat szenvedőt a csónakba emelte, ott mellé
   56    1   |              szólani, arca elkékült, melle a megszakadásig felfuvódott,
   57    1   |                  senki sem tudta, mi baja?~A délszigeteken lakik egy
   58    1   |             délszigeteken lakik egy féreg, a bennszülöttek maringoingnak,
   59    1   |               tagjaiba fúrva magát, azokat a megdühödésig kínozza.~Az
   60    1   |                volt és bizonyos.~E percben a parti sűrűségből egy kő
   61    1   |                   repült ki, s egyet zúgva a levegőben, a kormányost
   62    1   |                   egyet zúgva a levegőben, a kormányost úgy találta oldalba,
   63    1   |                  úgy találta oldalba, hogy a kerékhez tántorodott.~–
   64    1   |                   mondtam, hogy ne jöjjünk a parthoz ily közel!~De a
   65    1   |                    a parthoz ily közel!~De a hajósnak csak testvére iránt
   66    1   |                    Egy újabb kő fütyült ki a bokrokból, s a kormányos
   67    1   |                  fütyült ki a bokrokból, s a kormányos orrát laposra
   68    1   |                evezőt s hagyd meghalni azt a dühödtet! – s ezzel a legényt
   69    1   |                  azt a dühödtet! – s ezzel a legényt a padok közé lökte,
   70    1   |              dühödtet! – s ezzel a legényt a padok közé lökte, testvérét
   71    1   |                    testvérét pedig lerúgta a hajófenékbe; a haldokló
   72    1   |               pedig lerúgta a hajófenékbe; a haldokló megfogta reszketeg
   73    1   |                 megfogta reszketeg kezével a kormányos ruháját, s egy
   74    1   |               hályogos szemeit rámereszté… A kormányos, egy viharok közt
   75    1   |                tengerész, lefejté lábairól a haldokló kezeit, azután
   76    1   |                     s egyet lódítva rajta, a tengerbe kivetette. – Két
   77    1   |                   vízhólyag buborékolt fel a víz színére.~– Szegény bátyám! –
   78    1   |                  gördült durva mellényére.~A kormányos pedig, amint ismét
   79    1   |               véres homlokkal zuhant végig a csónakban, fuldokolva: –
   80    1   |                      Ó, el vagyunk veszve!~A fenyegető veszély felriasztá
   81    1   |               fenyegető veszély felriasztá a parancsnokot merengéseiből,
   82    1   |                  hirtelen leveté köpenyét, a kormányküllőt kezébe kapta: „
   83    1   |                 kapta: „evezz” parancsolt; a csónak megfordult, a szél
   84    1   |           parancsolt; a csónak megfordult, a szél vitorláiba feszült,
   85    1   |               fehér sirály alakja lebegett a sötét világú tengeren.~A
   86    1   |                   a sötét világú tengeren.~A halavány hölgy a gyermekded
   87    1   |                 tengeren.~A halavány hölgy a gyermekded arccal egyedül
   88    1   |                 ismeretlen partokon.~Leült a mohos sziklapartra, gyönyörű
   89    1   |            könyökére hajtá, s tekintetével a messze láthatáron, hol ég
   90    1   |                helyen, mint fehér hableány a mesék világából, ki kétes
   91    1   |                    ki kétes csillagfénynél a lábai alatt zúgó tengerben
   92    1   |                  gyönyörködik, s hallgatja a driádok aeoli zengzetét.~
   93    1   |                  szólt komoly merev hangon a hölgyhöz – aki ezt megízleli,
   94    1   |              magában tusakodva az ember, s a hölgynek nyújtott halálmérget
   95    1   |                  annak kezéből kiragadta s a tengerbe dobta. – Van könnyebb
   96    1   |                      Van könnyebb módja is a halálnak, – folytatá egész
   97    1   |                   fejét, egyet lélegzik, s a másvilágon fog felébredni,
   98    1   |            felébredni, ez legkönnyebb neme a halálnak.~A hölgy rettegve
   99    1   |               legkönnyebb neme a halálnak.~A hölgy rettegve nézett a
  100    1   |                    A hölgy rettegve nézett a szörnyű tanácsok adójára,
  101    1   |                fonódtak imádkozásra össze.~A férfi szomorúan mosolygott.~–
  102    1   |                  az első nő, akinek szemei a pokolszigetet meglátták.~
  103    1   |                   pokolszigetet meglátták.~A hölgy mondhatatlan iszonnyal
  104    1   |               mondhatatlan iszonnyal kérdé a rejtélyes embertől:~– Kik
  105    1   |                embertől:~– Kik laknak itt?~A kérdezett borzasztó nyugodtan
  106    1   |              borzasztó nyugodtan felelt:~– A botany-bayi elítéltek!~A
  107    1   |                   A botany-bayi elítéltek!~A hölgy folyvást növekedő
  108    1   |            folytatá búskomoly nyájassággal a férfi, minővel egy sírból
  109    1   |                 ártatlan arcodon, hogy nem a törvény keze volt az, mely
  110    1   |              küldött; s volna kezemben úgy a halál, mint egy időben, –
  111    1   |                    az álladalomnak, nehogy a nép megismerje, hogy oly
  112    1   |                  egy apagyilkos; túl amott a kék köveken azon ember,
  113    1   |               gobeafonadékok között tanyáz a szívevő, ki hat szűzet megölt,
  114    1   |              kitépje, s azt hiszi, hogy ha a hetediket megölné, repülni
  115    1   |               megölné, repülni fogna, mint a madár; s fenn ama dombon
  116    1   |                    dombon van tuskóhajléka a nepeani hóhérnak, kinek
  117    1   |                    agyonlövöldözni… s benn a szavannákon nem egy vérgyalázó,
  118    1   |             kerülik egymást, kinek számára a föld mérget terem, az ég
  119    1   |                 húsz évi halálra büntetett a törvény keze: az én nevem „
  120    1   |                 törvény keze: az én nevem „a jó ördög”. Hah! ismerik
  121    1   |                     Húsz évvel ezelőtt élt a yorki grófságban egy üstfoltozó;
  122    1   |               Williám; rossz volt akkor is a világ, mint mindig, hamis
  123    1   |                    hamis bírák pajzsa volt a törvény, orgazda volt a
  124    1   |                    a törvény, orgazda volt a bíró, és az ítélet káromkodás;
  125    1   |               ekkor kezdték Bark Williámot a jó ördögnek nevezni; együgyű
  126    1   |                   csak azt látta, hogy míg a nagy tolvaj karonfogva jár
  127    1   |                 nagy tolvaj karonfogva jár a törvénykezelővel, addig
  128    1   |                    törvénykezelővel, addig a kis tolvajt felakasztják;
  129    1   |                  tolvajt felakasztják; míg a dobzódó ajtajánál éhező
  130    1   |            özvegyek sírnak s hiában kérnek a juryház kapuja fölött kifaragott
  131    1   |                   ezeknek utolsó falatját! a jó ördög látta azt, s vette
  132    1   |                 tett belé, ítéletet hozott a vádlottak fölött s azt végrehajtá; –
  133    1   |                    miatt húsz év óta lakja a pokolszigetet a jó ördög.
  134    1   |                  óta lakja a pokolszigetet a jó ördög. Ó, ha meggondolom,
  135    1   |                ismerd meg azon helyet, hol a halál forrása fakad, tenéked
  136    1   |               világ, nekem – ki tudja mit?~A hölgy erélyes mosollyal
  137    1   |              mosollyal tette gyöngéd kezét a vad férfi ideges karjára
  138    1   |                nekem, hogy még nincs ideje a meghalásnak, majd ha lesz,
  139    1   |                   igazság sujtoló kezétől; a világból poklot csinálnak
  140    1   |                barátom, csináljunk világot a pokolból – és legyen bizalmunk.~
  141    1   |            pokolból – és legyen bizalmunk.~A fanatikus gyilkoló bámulva
  142    1   |                nyujtá vastag feltört kezét a hölgynek, másik kezével
  143    1   |                  másik kezével végigfutott a homlokán; látszott, hogy
  144    1   |               fogunk és – egymást biztatni a csüggedésben.~A rossz világból
  145    1   |                   biztatni a csüggedésben.~A rossz világból száműzött
  146    1   |               világból száműzött angyal és a pokolszigeti jó ördög kezet
  147    1   |                    Atyám segíts! – sóhajtá a hölgy, égre tekintve.~S
  148    1   |                néhol egy redves fától vagy a lámpásbogár fényétől bevilágítva;
  149    1   |          lámpásbogár fényétől bevilágítva; a bozótból vampirok repkedtek
  150    1   |                   Mentül beljebb haladtak, a rengeteg annál sűrűbb, a
  151    1   |                   a rengeteg annál sűrűbb, a fák annál magasabbak, s
  152    1   |          összebonyolódottak kezdtek lenni; a keskeny út, mely nem volt
  153    1   |                     Az ég nem látszott itt a felül összenőtt bataták
  154    1   |            nyomultak előre, amint Williám, a hölgyet kezénél vezetve,
  155    1   |                   előretörtetett, hirtelen a sötétben egy az útban keresztülfekvő
  156    1   |                   Két izzó szem világított a sötétben.~– Vissza! csitt! –
  157    1   |                    csitt! – szólt suttogva a jó ördög, a hölgyet szorgosan
  158    1   |                 szólt suttogva a jó ördög, a hölgyet szorgosan rejtve
  159    1   |           szorgosan rejtve háta mögé, – ez a szívevő! ennek világítanak
  160    1   |                 szívevő! ennek világítanak a szemei, úgy, mint a tigrisé.~
  161    1   |            világítanak a szemei, úgy, mint a tigrisé.~A hölgy zsibbadtan
  162    1   |               szemei, úgy, mint a tigrisé.~A hölgy zsibbadtan a félelemtől
  163    1   |                tigrisé.~A hölgy zsibbadtan a félelemtől szorult vezetőjéhez
  164    1   |              szorult vezetőjéhez közelebb.~A két fénylő szem újra elhunyt,
  165    1   |              hallatszani.~– Megint elaludt a barom, – szólt Williám –
  166    1   |             feküdnie; bárcsak valami állat a torkába mászna. Jer, lépjünk
  167    1   |                 már most óvatosan lépte át a szívevőt, azután hölgyének
  168    1   |                    vigyázz, rá ne lépj!~De a szívevő nem aludt, hanem
  169    1   |                hanem azon percben, melyben a jó ördög a hölgyet át akarta
  170    1   |                percben, melyben a jó ördög a hölgyet át akarta rajta
  171    1   |           ordítással felszökött fektéből s a hölgyre rohant.~– Ohó, fattyú,
  172    1   |               kanyarítást tett hátrafelé s a nem-ember hörögve bukott
  173    1   |                   nem-ember hörögve bukott a sűrű cserje közé, azután
  174    1   |                 meg favastagságú karjaival a jó ördögöt. Összeölelkeztek.
  175    1   |                   Lépéseik alatt dübörgött a föld, amint mindketten roppant
  176    1   |                 veszett vérszomjjal lódult a futni nem bíró hölgy felé.~
  177    1   |               erőfeszített rándulást tőn – a kötéllé facsart bőr elszakadt.~–
  178    1   |                   Atyám, segíts! – sikoltá a hölgy. S a szikla felett
  179    1   |               segíts! – sikoltá a hölgy. S a szikla felett egy lövés
  180    1   |                   kapott, azután fejtetőre a sűrű bokrok közé zuhant;
  181    1   |                   vergődés hallatszott még a cserje között, később nyögő
  182    1   |                    vonaglás, azután semmi.~A sziklapárkányzaton pedig
  183    1   |                azután sürgetve ragadta meg a hölgy kezét.~– Siessünk, –
  184    1   |                  nem lőtt le. Ez Grundler, a nepeani hóhér.~
  185    1   |                                  2~Közepén a Nepean szigetnek van a jó
  186    1   |             Közepén a Nepean szigetnek van a jó ördög laka, meredek szikla
  187    1   |                   gyékényhágcsón juthatni; a szikla tetejét három terebélyes
  188    1   |                   e túlságos emberen, hogy a hölgynek semmiféle múlt
  189    1   |                    hordott ide neki, miket a szép hölgy kezei oly ízletes
  190    1   |                    ha Williám távozta után a gyékénylajtorját felvoná,
  191    1   |                 magassága által biztosítva a mérges bogarak, s a mocsárok
  192    1   |             biztosítva a mérges bogarak, s a mocsárok éjjeli gőze ellen.~
  193    1   |                    amais-magokat, lábaihoz a völgyből felkúszó növények
  194    1   |                  az esti szellő, felszedve a balzsamnövények aromáját,
  195    1   |          balzsamnövények aromáját, lengett a magas kakaófák körül, melyeknek
  196    1   |       paradicsommadarak himbálták magukat; a távoli pagonyok felett veres
  197    1   |                    dühöngte át, minőt csak a déli tartományok ismernek;
  198    1   |               erdők irtattak ki töveikből, a tenger kicsapott a sziget
  199    1   |              töveikből, a tenger kicsapott a sziget legmagasabb partjaira,
  200    1   |              madarak hevertek fészkeikben. A szél ordításai közben olykor
  201    1   |                    süllyedő hajó népségéé. A vész csillapodtával mindjárt
  202    1   |            csillapodtával mindjárt sietett a parthoz Williám, s azóta
  203    1   |                    kipihenni látszék magát a természet, valami szokatlan
  204    1   |             természet, valami szokatlan ez a fényes nappali csönd.~–
  205    1   |                 csönd.~– Fájvirág! – szólt a szikla alatt Williám ismeretes
  206    1   |              ismeretes hangja – bocsásd le a gyékényt.~A hölgy lebontotta
  207    1   |                     bocsásd le a gyékényt.~A hölgy lebontotta a fa derekához
  208    1   |               gyékényt.~A hölgy lebontotta a fa derekához kötött hágcsót
  209    1   |                 nyújtá az érkező elébe. De a hágcsón nem az ősz bajtárs
  210    1   |                   s hogy meggyőződhessenek a valóságról, egymás karjaiba
  211    1   |                    Most néhány száraz szót a krónikából:~Nem mondok évszámot –
  212    1   |                   Gézának.~Száműzve hordta a nagy honáldást keblében
  213    1   |                   keblében egyik tengertől a másikig.~Az elzárt paradicsom
  214    1   |                    Valparaisóban egy éjjel a város utcáin holdvilágnál
  215    1   |                   kardja átjárta testöket. A második rabló haldokolva
  216    1   |                  egy erszényt fuldokolva: „a kormányzó ötven guineát
  217    1   |                     azután kifujta lelkét.~A kormányzót Quarrelsonnak
  218    1   |                   Quarrelsonnak hítták, ki a hölgynek nagybátyja volt
  219    1   |              rokoni kötelessége volt arról a legbiztosabban gondoskodni.~
  220    1   |             legbiztosabban gondoskodni.~Ez a hölgy volt Fájvirág, igaz
  221    1   |                    nevén Quarrelson Mária.~A kormányzó nagy darab földön
  222    1   |                  biztosíthatta senki, hogy a jövő reggel Valparaisóban
  223    1   |        Valparaisóban fog-e felébredni vagy a mennyországban?~S az ifjú,
  224    1   |             mennyországban?~S az ifjú, kit a föld túlsó oldaláról űzött
  225    1   |                   sors, szenvedélyt érzett a hölgy iránt; elmondá neki,
  226    1   |                  szerencsétlensége nagy, s a hölgy azt felelte, hogy
  227    1   |              melyben kinyilatkoztatá, hogy a száműzött idegen sorsához
  228    1   |                    idegen sorsához fűzendi a magáét s elbúcsúzék tőle,
  229    1   |                    megmenekülni, hogy majd a sydney-i főkormányzószéknél
  230    1   |                    ellene vádat indítson s a kedveséhez szökő leányt,
  231    1   |               szökő leányt, midőn az éjjel a reá váró csónakhoz sietne,
  232    1   |                  elfogta, s sajkán elvitte a Nepean szigetre; ott kitette,
  233    1   |                    kérdezték tőle, hol van a leány, előmutatta annak
  234    1   |             Küldött egy vihart, mely Gézát a pokolszigetre kiveté, melynek
  235    1   |                 kiveté, melynek partján őt a jó ördög megtalálta, az
  236    1   |                     Mária és vén barátjok, a jó ördög; egészen elfeledték,
  237    1   |                   egészen elfeledték, hogy a Nepean sziget neve: pokolsziget.~
  238    1   |                  eloszlott, kezdének jönni a jövendőrőli gondok, a honvágy,
  239    1   |                jönni a jövendőrőli gondok, a honvágy, vágy a szabad világ
  240    1   |                    gondok, a honvágy, vágy a szabad világ után… Sokszor
  241    1   |                    ott ülni néma ábrándban a theobromák susogó ágai alatt
  242    1   |                reménytelenségben merengeni a néptelen tenger puszta látkörén.~
  243    1   |          fáradságos művöket; irigység vagy a nepeani hóhér tehette.~Le
  244    1   |              szokatlan nyögések verték fel a barlang lakóit álmaikból;
  245    1   |                  úgy hallatszottak, mintha a föld mélyéből egy haldokló
  246    1   |             sóhajtana fel.~– Ez bizonyosan a vakondok, – szólt Williám; –
  247    1   |                       itt lakik egy oduban a szikla alatt, nyolc éve,
  248    1   |                  nem látott napvilágot. Ez a vakondok nyolc év előtt
  249    1   |                    előtt híres legény volt a northumberlandi grófságban,
  250    1   |                tudtára adandó, hogy férjét a menyasszonyajándékkal egyetemben
  251    1   |  menyasszonyajándékkal egyetemben elnyelte a tenger; vagy tizenkétszer
  252    1   |            hirdetett, most pedig itt lakik a föld alatt; azon nyolc év
  253    1   |                     Másnap reggel lementek a vakondok odvába. A nyögések
  254    1   |                lementek a vakondok odvába. A nyögések egészen megszűntek.
  255    1   |           alkotmányt szorítva karjai közé. A sötétben nem lehete megismerni,
  256    1   |                 megismerni, micsoda; hanem a világosságra felcipelve,
  257    1   |                 nem szökött börtönéből; az a perc halálának perce volt,
  258    1   |                    munkát kigúnyolá.~Hanem a csónak csak egy ember számára
  259    1   |             elvitorlázva Botany-Bayba, ott a kormányzót tudósítsa, hogy
  260    1   |                 kormányzót tudósítsa, hogy a Nepean szigeten méltatlanul
  261    1   |                   tengerre vitte naszádját a jó ördög, elbúcsúzva bajtársaitól,
  262    1   |                    jutni kisded csónakával a sydneyi öbölbe? Nem temetik-e
  263    1   |                   Nem temetik-e el az úton a habok? Nem vesz-e el éhen?~
  264    1   |                  ha megmenekült, fogja-e ő a törvényszéket felkeresni,
  265    1   |                   akkor várni szabadulásra a pokolszigeten hagyott baráti?~
  266    1   |            naponként várták az elhagyottak a szabadulást s amint nőtt
  267    1   |              vitorlát látott Géza feltűnni a tengeren, mely egyenesen
  268    1   |                   tengeren, mely egyenesen a szigetnek tartott.~Ki írhatja
  269    1   |                   örömet, melyet e látvány a szabadságvágyók szívében
  270    1   |          függesztve s midőn azokkal ujólag a hajót keresték, az már akkor
  271    1   |               hajót keresték, az már akkor a révbe érkezett, benne három
  272    1   |              egyszerre égből hullottak alá a pokolba.~– Quarrelson! –
  273    1   |                   magam, de így nem szabad a sorsnak csúfot űzni velünk.~–
  274    1   |                  velünk.~– És én? – esenge a hölgy.~Az ifjú habozott.~
  275    1   |                   két mozsárlövés történt, a csónak kikötött, ezúttal
  276    1   |                   ezúttal közel mert jönni a parthoz, mert ormán két
  277    1   |              léptekkel egyenesen Grundler, a hóhér lakának tartott s
  278    1   |                    s annak ajtaján bement.~A csónakban az evezőlegény
  279    1   |                    ágyuk előtt ülve; hátul a keréknél a kormányos állt.~–
  280    1   |               előtt ülve; hátul a keréknél a kormányos állt.~– Meg kell
  281    1   |             magával Máriát; pár perc múlva a parton termett.~Alighogy
  282    1   |               termett.~Alighogy észrevette a kormányos, inte a legénynek,
  283    1   |               észrevette a kormányos, inte a legénynek, hogy lőjön rájok;
  284    1   |               isten szerelméért! – sikoltá a hölgy, térdre hullva.~E
  285    1   |                    E sikoltásra felrezzent a hajóslegény, merőn rátekinte
  286    1   |               hajóslegény, merőn rátekinte a hölgyre, leereszté kanócát
  287    1   |                  kanócát s hátra fordulva, a kormányosnak fejrázva inte,
  288    1   |                közeledett.~– Lőj! – ordítá a kormányos.~A hajóslegény
  289    1   |                 Lőj! – ordítá a kormányos.~A hajóslegény vonakodott.~–
  290    1   |               dühönge amaz – vagy téged is a tengerbe vesselek, mint
  291    1   |                vetettem? – s ezzel dühösen a legénynek ugrott.~Ez pedig,
  292    1   |              bátyám emlékeért!” rikoltá, s a kanóccal úgy vágott a kormányos
  293    1   |                    s a kanóccal úgy vágott a kormányos szeme közé, hogy
  294    1   |          elvörösült s vad bosszúval rohant a fegyvertelen hajóslegényre.~–
  295    1   |                  kiálta Géza, egy ugrással a hajóban teremve, míg kőfejszéje
  296    1   |                    teremve, míg kőfejszéje a kormányos ölésre emelt kezét
  297    1   |                 lezúzta.~– Hurrá! – ordítá a hajós, mellénél ragadva
  298    1   |                    hajós, mellénél ragadva a hanyatló kormányost s azt
  299    1   |              kormányost s azt egy lökéssel a tengerbe taszítva. Két tengeri
  300    1   |                   vízhólyag buborékolt fel a víz színére…~Amint Quarrelson
  301    1   |                 fel moh-ágyáról, fegyverét a belépőre szegezve.~„Rule
  302    1   |                szétnéze, ülőhelyet keresve a gunyhóban.~Nem volt abban
  303    1   |           embereket vadászni s tudta, hogy a nepeani lelkekről senki
  304    1   |              tartózkodik s egy férfiú, kik a jó ördöggel laktak egy tanyán;
  305    1   |                 innét valahogy megszökvén, a kormányszékhez ezeknek kiszabadításáért
  306    1   |             kiszabadításáért folyamodott s a kormányszék törvényes vizsgálatot
  307    1   |              vizsgálatot szándékozik tenni a Nepean szigeten, mely két
  308    1   |                 percben lövés durrant el s a gunyhó teteje forgácsokban
  309    1   |                       kiáltának kirohanva.~A csónak, melyen Quarrelson
  310    1   |                    kétszáz lépésnyire volt a parttól s duzzadó vitorlákkal
  311    1   |                    ült, az árbocnál Mária, a kormánykeréknél Géza.~–
  312    1   |               hosszú életet neki! – kiáltá a távolból Géza Quarrelsonnak
  313    1   |               köszöntő lövés halomba dönté a tuskó-hajlékot.~– Utánok!! –
  314    1   |               Quarrelson, s hanyatt-homlok a vizeknek rohant. – Fogjátok
  315    1   |               Quarrelson s térden csúszott a hóhér után.~– A lőpor drága; –
  316    1   |                   csúszott a hóhér után.~– A lőpor drága; – felelé az
  317    1   |                    tébolyodottan futkosott a parton, sírt, átkozódott
  318    1   |                   magát kétségbeesve verte a földhöz, haját tépte, kövekkel
  319    1   |                    bosszút állt magamagán.~A vitorlás pedig nemsokára
  320    1   |                 Botany-Baybe érkezett, hol a keresettek megjelenvén,
  321    1   |                    keresettek megjelenvén, a törvényes vizsgálat elmaradt,
  322    1   |           Quarrelson sohasem szabadult meg a pokolszigetről; emlékeznek
  323    1   |                   ide, s kiknek nem szabad a hóhéron kívül egyébbel beszélniök,
  324    1   |                    hogy azóta senki vissza a pokolszigetről nem került.~
  325    1   |                   éltek tovább?~Nem akarom a költői igazságtételt ezáltal
  326    1   |                   nem is ezen, de legalább a másvilágon.~1845~
  327    2   |                Maig is emlékezem rá, mikor a harasztosban megkergetett,
  328    2   |                   addig meg sem állok, míg a világ kerítésébe nem ütöm
  329    2   |                  Mintha most is látnám azt a somfanyelű csákányt a kezében,
  330    2   |                  azt a somfanyelű csákányt a kezében, meg azt a meggyfa-csutorájú
  331    2   |                csákányt a kezében, meg azt a meggyfa-csutorájú makrapipát
  332    2   |               meggyfa-csutorájú makrapipát a szájában, melyet akkor sem
  333    2   |                     tehát akkor sem, midőn a harasztosban, hol én elől,
  334    2   |                  apja teremtését eláldani! a jégfergeteges égi háború
  335    2   |           klarinéthang. – Én sem voltam az a legény, ki a bátorságot
  336    2   |                 sem voltam az a legény, ki a bátorságot valami különös
  337    2   |                   tartottam volna, s midőn a dörgésekből gyaníthatám,
  338    2   |                  is üt: nem vettem tréfára a dolgot, hanem körültekinték,
  339    2   |            körültekinték, hogy hol hagyott a kőmíves rést a falon, s
  340    2   |                 hol hagyott a kőmíves rést a falon, s azzal „illa berek,
  341    2   |                   tarlóján, s ott kezdenem a dolgot, ahol minden emberséges
  342    2   |                   akkuráte mondhatok, hogy a francia háború után és a
  343    2   |                   a francia háború után és a kolera előtt volt, – midőn
  344    2   |                 miatt szépen kitanácsoltak a padfaragók sorából – de
  345    2   |                    de szerencsétlenségemre a helybeli húsvágómester azt
  346    2   |                   taglóját éppen nekimérte a marhafőnek, s rettentően
  347    2   |                bandzsított szokása szerint a jobbik szemével az ökörre,
  348    2   |                 jobbik szemével az ökörre, a rosszabbikkal meg énrám
  349    2   |                  bizony, hallja! – felelte a nagyra termett férfiú.~–
  350    2   |                  minálunk egészen másforma a kétszer kettő, mint a diákoknál.~–
  351    2   |             másforma a kétszer kettő, mint a diákoknál.~– Dejszen, panaszkodik
  352    2   |                    Dejszen, panaszkodik is a keetek kétszer kettője ellen
  353    2   |                estig csak nem piszkálhatja a fogát – kezdtem széttekinteni
  354    2   |                      kezdtem széttekinteni a faluban. Ez nem volt nagy
  355    2   |                   lehetett számlálni, s ha a szérűskertünkben a nagy
  356    2   |                    s ha a szérűskertünkben a nagy kazalra felkuporodtam,
  357    2   |             napirenden szokott lenni, hogy a gazda az első ajtón kiment,
  358    2   |                kiment, valaki más olyankor a hátulsó ajtón bejött; s
  359    2   |              hátulsó ajtón bejött; s mikor a gazda ismét az első ajtón
  360    2   |               ajtón zörgetett: olyankor az a másvalaki a hátulsó ajtón
  361    2   |                    olyankor az a másvalaki a hátulsó ajtón ismét eltávozott.
  362    2   |                  tudom. Talán atyafia volt a gazdának, vagy a feleségének.~
  363    2   |              atyafia volt a gazdának, vagy a feleségének.~Egynémely urambátyámmal
  364    2   |                    s odakünn tálaltak neki a cselédekkel a malomköves
  365    2   |                tálaltak neki a cselédekkel a malomköves asztalnál, s
  366    2   |              asztalnál, s az volt legszebb a dologban, hogy kivált az
  367    2   |               ilyenek szoktak nagyra lenni a gazdai tekintéllyel.~Mindezt
  368    2   |                     hanem úgy került, hogy a sok szemlélet közben valamire,
  369    2   |                Meglehetősen ócska volt már a háza fedele, gyermekkoromban
  370    2   |       gyermekkoromban sokszor meghúzgáltam a nádlása alját, nádmézet
  371    2   |                    voltak elszőnyegezve, s a házhéj elején egy négyfülű
  372    2   |                   az udvar baromfiainak, s a konyhaajtóval szemközt a
  373    2   |                   a konyhaajtóval szemközt a pincebejárás bolthajtása
  374    2   |                 ezekhez hozzá képzelem azt a kilenc ordas agarat, meg
  375    2   |                   kilenc ordas agarat, meg a tarka tinót és a fehér lúdfalkát –
  376    2   |               agarat, meg a tarka tinót és a fehér lúdfalkát – mintha
  377    2   |               szomszéd urambátyám udvarát.~A kilenc agár szüntelen ott
  378    2   |                    szüntelen ott strázsált a pitvarajtóban, ha urambátyám
  379    2   |                     s gazdagítá képzeletét a konyha rácsajtaján kiszivárgó
  380    2   |              kiszivárgó gulyáshús-szaggal. A tűzhelyen pedig rendesen
  381    2   |                  rendesen nagy láng égett, a nagy láng mellett nagy fazekak,
  382    2   |            pirosnál pirosabb vászoncseléd. A körül felaggatott tarka
  383    2   |             magában mindenki, mint szintén a két első szoba bútorzatát
  384    2   |               valaki kíváncsi rá, utasítom a megye levéltárába letett
  385    2   |                  ahol ott minden ingóságok a legkisebb famacskától a
  386    2   |                    a legkisebb famacskától a legnagyobb festett almáriomig
  387    2   |                vannak jegyezve.~Magam csak a hátulsó szobára emlékszem,
  388    2   |                    szobára emlékszem, arra a kis sötét szobára, a nagy
  389    2   |                  arra a kis sötét szobára, a nagy fehér kemencével; szögletben
  390    2   |                kemencével; szögletben állt a ketyegő falióra, oldalt
  391    2   |               vetve két tornyos nyoszolya, a falon József históriájának
  392    2   |                 egyik sem rozsdásabb, mint a másik.~Hanem ami legemlékezetesebb
  393    2   |                 fekete bőrpamlag – hej, ez a fekete bőrpamlag volt az…~
  394    2   |                rohanjunk az ajtóval együtt a házba…~Tehát itt lakott
  395    2   |                   álmodtam felőle. Azokról a piciny kis kezekről, s azokról
  396    2   |                    kis kezekről, s azokról a nagy karika-szemekről, miknek
  397    2   |                 tekintetét nem adtam volna a kínai császár legszebb sipkájáért…
  398    2   |           rösteltem naphosszant őrt állani a kazal tetején, hogy olykor
  399    2   |                   hogy olykor megláthassam a szentemet, amint az udvarra
  400    2   |                    az udvarra kijött, vagy a virágait megöntözni, vagy
  401    2   |                    üvegen keresztül nyalja a mézet, nem igen érzi édességét,
  402    2   |             Kellett volna pedig ez egyszer a jó tanács, mert tudva volt
  403    2   |                bizonyos dolgokban nem érti a tréfát, s az a rebellis
  404    2   |                    nem érti a tréfát, s az a rebellis elve van, hogy
  405    2   |            egyébiránt azt is, mivel szokta a leánykérőket kifizetni: „
  406    2   |                   Prosit! Azt mondta, hogy a leánya még nagyon fiatal,
  407    2   |                fiatal, nem arra való, hogy a háztartást reábízza az ember.
  408    2   |                   ember. Ezt nevezem aztán a prózai életnézetek egyikének.~
  409    2   |                  micsoda nyelven beszéltek a paradicsomban Éva kisasszony
  410    2   |           paradicsomban Éva kisasszony meg a kígyó egymással, olyankor,
  411    2   |                   vadászni járt; – csak az a fatális – ó! Nem tudok nevet
  412    2   |                  nevet találni számára: az a Belzebub kályhatevője, az
  413    2   |                  Belzebub kályhatevője, az a vén Debora ne lett volna
  414    2   |                   vén Debora ne lett volna a háznál! Ki minthogy egy
  415    2   |                   hisz vénebb volt szegény a visegrádi várnál! Annyi
  416    2   |              matrikulának eszméje sem volt a világon, amikor ez született –
  417    2   |                  csukták volna háta mögött a szentek paradicsomának ajtaját.
  418    2   |                 sokat imádkoztunk már érte a gyülekezetben, hogy könnyebbítse
  419    2   |       gyülekezetben, hogy könnyebbítse meg a jó Isten az ő ágyának szalmáját;
  420    2   |                  az öregúr hátat fordított a háznak, szívemnek mondhatlan
  421    2   |                fájdalmában odasompolyogtam a ház háta mögé, ahonnét ama
  422    2   |                   felfaltam szemeimmel azt a kezet. Hát egyszer az a
  423    2   |                    a kezet. Hát egyszer az a kéz megzörgeti erősen az
  424    2   |                volt észre nem vennem, hogy a figyelmeztetés nekem szól,
  425    2   |                   óta, he? Mit bámul, mint a borjú az új kapura, he?
  426    2   |                   mindjárt, vagy ráuszítom a kutyákat! Menjen a maga
  427    2   |               ráuszítom a kutyákat! Menjen a maga dolgára pokolfélegyházába,
  428    2   |              pokolfélegyházába, s ne tátsa a száját más ember ablakára;
  429    2   |                   nincsen dolga, menjen ki a mezőre, keresse meg azt
  430    2   |                    mezőre, keresse meg azt a füvet, amitől az ilyen sihedereknek
  431    2   |                    ilyen sihedereknek kinő a bölcsességfoguk! – stb.~
  432    2   |                     aki ott volt. Lehúztam a kalapomat szememre, fejemet
  433    2   |                  éjszakán át majd megettem a csillagos eget; nem jött
  434    2   |                  észre magamat, hogy ismét a vén Deborát látom magam
  435    2   |                   magam előtt! Éjféltájban a környék valamennyi macskája
  436    2   |            cifrázták, hogy az embernek még a lelke is bukfencet hányt
  437    2   |               kilopózkodtam szépen, fogtam a sodrófát a konyhában s a
  438    2   |                  szépen, fogtam a sodrófát a konyhában s a pitvarajtóban
  439    2   |                   a sodrófát a konyhában s a pitvarajtóban megállva,
  440    2   |         pitvarajtóban megállva, nekimértem a tisztelkedőknek, s mikor
  441    2   |             tisztelkedőknek, s mikor éppen a „fisz-dur” kardalt énekelték,
  442    2   |               mikor felocsúdtam, várt reám a feketeleves.~Belépett hozzám
  443    2   |              nyakába, s fejébe volt nyomva a báránybőr-süveg.~– No fiú, –
  444    2   |                      most már bújdossál ám a világból: agyondobtad az
  445    2   |             világból: agyondobtad az éjjel a Debora asszony cirmos macskáját.~–
  446    2   |                    szólt atyám, előmutatva a nagy, kövér vadat, mely
  447    2   |                     Véghetetlenül vakartam a fejemet. Mit tegyek? Ha
  448    2   |                    változtat, vagy kipöröl a világból, vagy úgy megátkoz,
  449    2   |                   hagyja itt uramatyám azt a néhai kandúrt, – mondám
  450    2   |                mondám s egy víg ötlet ment a fejemen keresztül, – megpróbálom
  451    2   |              megpróbálom kiengesztelni azt a jó Szibilla asszonyt, ha
  452    2   |                asszonyt, ha hátul nem köti a sarkamat.~Uramatyám megcsóválta
  453    2   |                 megcsóválta fejével együtt a báránybőrsüveget s vállvonítva
  454    2   |              vállvonítva letevé egy székre a corpus delictit s otthagyott.~
  455    2   |          megszűntet s szépen belefektettem a keszkenőmbe s annak négy
  456    2   |              ballagtam nagy szívdobogással a szomszédba.~Amint a kapu
  457    2   |         szívdobogással a szomszédba.~Amint a kapu eleibe értem, éppen
  458    2   |                 Így észrevétlenül jutottam a konyhába, körülnéztem a
  459    2   |                    a konyhába, körülnéztem a keszkenőt, hogy nem lóg-e
  460    2   |                hogy nem lóg-e ki valamerre a macska farka, azzal odautasíttattam
  461    2   |               felém fordítva sandított rám a pápaszem felett; haja (azaz:
  462    2   |                   azaz: tudja Isten, kinek a haja) hurkákra volt szedve
  463    2   |                 haja) hurkákra volt szedve a fején, hátul pedig táritoppos
  464    2   |                 arc nagyon cipószínű volt.~A másik ablaknál ült az én
  465    2   |                  beléptem, vállig elpirult a szentem, vagy csak én hitettem
  466    2   |                 azt erősen odakoccintottam a fogaimhoz. Brrh! Azóta nem
  467    2   |                     Brrh! Azóta nem ehetem a kocsonyát.~– Sohase bántsa.~–
  468    2   |                 megnőttem? Én vagyok ám az a kis szöszke Csallóközi Péter,
  469    2   |                     Ha egyébért nem, ezért a hazugságomért bizonyosan
  470    2   |       hazugságomért bizonyosan kikergetnek a mennyországból.)~– Bizony,
  471    2   |               öcsémuram, szép is voltam én a magam idejében. Meleg tejben
  472    2   |                  attól lett oly szép fehér a bőröm. Most is látszik az
  473    2   |             termett azóta olyan szép leány a vármegyében sem, mint én
  474    2   |                   volt, még akkor talán az a pap meg sem született, aki
  475    2   |                 sincs állandóság, tele van a világ mulandósággal. Hanem
  476    2   |                     Eredj ki, kérdezd meg, a béresek megjöttek-e már?~
  477    2   |                   nem érünk rá; nálunk sok a dolog, nem úgy, mint maguknál.~–
  478    2   |                 Nem emberen, hanem például a családján, például, hogy
  479    2   |                    minekünk is.~– Csakhogy a mieink szebbek.~– Tökéletesen
  480    2   |               szoktak látogatni egymáshoz; a mieink kegyelmetekhez, és
  481    2   |                  mieink kegyelmetekhez, és a kegyelmetekéi mihozzánk.~–
  482    2   |                   tudom, sokszor megrágják a padláson a hurkák végit,
  483    2   |               sokszor megrágják a padláson a hurkák végit, meg az oldalast,
  484    2   |                     meg az oldalast, hanem a mieink nem mennek kegyelmetekhez,
  485    2   |                  csak, Eszterka, – sürgeté a sárkány – nézd meg, esznek-e
  486    2   |               sárkány – nézd meg, esznek-e a kis pávák?~(Várj, lesz idő,
  487    2   |                 lesz idő, midőn diót török a csontoddal! – gondolám,
  488    2   |             gondolja, kedves asszonynéném, a múlt éjjel ezen ártatlan
  489    2   |             kegyetlen ember egyet közölök, a legszebbiket, orozva és
  490    2   |            becsületes ember volt.~– De nem a mienket dobta ám agyon,
  491    2   |              mienket dobta ám agyon, hanem a kegyelmedét, nénémasszony, –
  492    2   |           nénémasszony, – mondám, kibontva a keszkenőt, s kihúzva a korán
  493    2   |            kibontva a keszkenőt, s kihúzva a korán elhúnyt testi maradványait,
  494    2   |                 eléje tartottam…~…Jaj! Azt a dühből, kétségbeesésből
  495    2   |                   asztalra, s föléborulva, a legsiralmasabb énekhangon
  496    2   |                 Miért haragudnám? – felelé a kis ártatlan, s lesütötte
  497    2   |                  mikor szerelmes.~Hanem az a vércseszemű tátos – azt
  498    2   |         vércseszemű tátos – azt gondoltam, a macskáját siratja; pedig
  499    2   |             Odavigyázott, s alig nézhettem a violám szemébe, már újra
  500    2   |                  idő van odakint, meg hogy a kukorica már a selymét hányja;