Part

 1   11|  diplomáját küldd utánam, meg Jancsi hajdúm libériáját, amit
 2   11|        Hány órája jövünk már, Jancsi?~– Tizenegy óta.~– Tehát
 3   11|       rajta, – világosíta fel Jancsi.~– No ez lesz még szép, –
 4   11|    világot olyan cifrán, hogy Jancsi térdenállva könyörgött,
 5   11|       csónak, melyen Fricc és Jancsi voltak, három napig hányódtunk
 6   11|     díszmentémet kivéve, amit Jancsi, mikor minden veszni indult,
 7   11| huszonötöt téve melléje, hogy Jancsi hajdúm hollétét kitudakolván,
 8   11|          De minek ez, – monda Jancsi – ha ott ezrével vannak
 9   11|      én elindulok a középsőn, Jancsi balra, Frici jobbra, a város
10   11|   mondék Fricihez fordulva. – Jancsi, tedd el a mentémet! – A
11   11|    őket, hogy menjünk tovább.~Jancsi mindnyájunk számára kenyeret,
12   11|     kiugrottak a szemei belé; Jancsi az első falatnál sírva fakadt,
13   11|    fűre legelni, egyszer csak Jancsi nyargal be nagy ijedten,
14   11|      körülnyalogatva pofáját. Jancsi a padlásra bújt el ijedtében,
15   11| tyúkjaimat is. Helyesen mondá Jancsi, hogy ott jöhet az be ide
16   11|      időszakot, hanem szegény Jancsi beleveszett.~Egyszer már