Part

 1    2|                           Sonkolyi Gergely~Denikve – mi tűrés-tagadás
 2    2|          biz az én kedves Sonkolyi Gergely urambátyám mokány egy ember
 3    2| tulajdonképp az én kedves Sonkolyi Gergely urambátyám, egy jókora vargabetűt
 4    2|        kedves urambátyám, Sonkolyi Gergely. Isten nyugossza meg szegényt!
 5    2|     nemzetes és vitézlett Sonkolyi Gergely, isten nyugosztalja meg
 6    2|        ablakunkon, hogy mikor megy Gergely úr a nyúlháborúba, azonnal
 7    2|       Nemzetes és vitézlő Sonkolyi Gergely urambátyám állt előttem,
 8    2|         leli a maga szemeit? Szent Gergely apostol! Hisz maga szürkehályogot
 9    2|      Hozott Isten, öcsém! – kiálta Gergely bátya – hát ilyen későn
10    2|            Semmi idestova, – szólt Gergely bátyám; és egy vágással
11    2|     Szüntelen lovalta amaz idő óta Gergely bácsit ellenem és Esztike
12    2|            szólt, odaintve magához Gergely bácsi, – eredj csak utána, –
13    2|           siettem a kertbe vissza.~Gergely bátyámnak már ekkorra szinte
14    2|       fogadok ám akármibe, – mondá Gergely bácsi – hogy az a leány
15    2|         érte mind a ketten – mondá Gergely bácsi, kezembe adva Esztike
16   27|        együtt, átadattak Litteráti Gergely bírónak, Telegdi Szabó János