Part

 1    3|     míg keblem vitt, lábaim a földbe érzém gyökerezni.~A zápor
 2    3|       látható, a szék előtt a földbe vert asztal, s magában a
 3    6|   lélek, s visszahanyatlott a földbe.~A király csüggedten rogyott
 4    9| szittya nép nem vet gabonát a földbe, tejet és húst eszik csupán,
 5   11|   bolondok, kik szerelmesek a földbe, s a szegények, kik kénytelenek
 6   11|     két faágas volt leverve a földbe s azon egy szarufa keresztbefektetve,
 7   11|       élünk, csak hervadunk e földbe átültetve. Felfogadtuk,
 8   12|       régen elköltöztek, ki a földbe, ki az égbe, de emlékét
 9   13|      könnyű beugrani az ásott földbe, visszafelé meg aztán fel
10   13|      pincékbe, asztagok alá a földbe, az asszonyokat, gyermekeket,
11   27|       ki egy gránátot, mely a földbe fúrta magát, sarkával akart
12   27|    veled megyek tűzbe, vízbe, földbe!~– Én a „rettenetes” kastélyba
13   28|    szemfedő nélkül csak úgy a földbe volt elásva. Kiemeltük onnan.
14   28|   éjjel eltemettetém szentelt földbe; a lelkész, ki bennünket
15   29|        Kikel az, ha háladatos földbe vettetik. S fel kell jegyeznünk
16   29|      el a szeretőjét, a hideg földbe, aztán estére már vigadjon.