Part

 1    7|     vakká, de a nő szemei mindig ébren vannak, midőn szerelme tárgyát
 2    7|         ha alszik-e a szultán?~– Ébren vagyok, – szólt Szolimán,
 3    7|        az ulema. A szultán mégis ébren volt.~Az éj vége felé fordult
 4    7|     harmadik éj első felét ismét ébren látta lefolyni a szultán,
 5   10|           ha álmodni szebb, mint ébren lenni.~Ha olvasni akartok
 6   10|          magát, s egy perc alatt ébren és helyén volt mindenki.
 7   12|         járok. Akár alszom, akár ébren vagyok, őt látom; majd mosolyg,
 8   12| csengettyűi, mik úgy néznek reám ébren, mint megannyi tündérszemek.
 9   24|           s alig hiszi még, hogy ébren van.~Tehát nem lobbant fel
10   24|       Sokszor feltettem magamban ébren, hogy ha még egyszer álmomban
11   24|         megkérem, hogy jőjjön el ébren is hozzám. Erre a gondolatra
12   24|          szoktam felejteni, amit ébren feltettem magamban, s a
13   24|         máskép, mint álmában? ó, ébren a világért rá nem jöttem
14   24|        én bizony most sem vagyok ébren, ez is csak álom, az ember
15   24|        kinyitni, hogy megtudjam, ébren láttam-e valamit, vagy álmomban?~
16   28|           És ez mind nem igaz. Ő ébren van, figyel mindenkire,