Part

 1    1|            tikkadó arca rémségesen mosolygott; igazán pokoli kínjának
 2    1|           össze.~A férfi szomorúan mosolygott.~– Itt nincs kihez imádkozni, –
 3    6|        annál igézőbben, bájolóbban mosolygott reám, s midőn ajkaival hévvel
 4   11|         régen nem láttam szemében, mosolygott, s amit soha nem láttam,
 5   12|          csinálj.~Ferhád nyugodtan mosolygott. Az észnek sok nem lehetetlen,
 6   12|         álmot.~Ferhád sóhajtott és mosolygott, sóhajtott a szerelemért,
 7   12|         sóhajtott a szerelemért, s mosolygott a diadalért.~– A képek ím
 8   12|        felelt az epedő asszony, és mosolygott; a király sírt.~– Mért beszélsz
 9   23| viszonzatlan, letörlé könnyeit, és mosolygott. Én odaültem lábaihoz egy
10   24|        orvosi praxisomat, csak úgy mosolygott felettem. Gondolhatta magában: „
11   27|            ítéletét.~Igyártó végig mosolygott előtte ülő tiszttársain,
12   27|            kapitánynak.~A kapitány mosolygott rá s azt mondá, hogy ez
13   28|         folyosó ablakából. Anyikov mosolygott. Ő tette ezt.”~Larisse kezei
14   29|      vakmerőség volt.~Nyaviga csak mosolygott magában. Hiszen ő is ki
15   34|       tolmácsnak; mindegyik nagyot mosolygott és a fejét csóválta.~Az