Part

 1   12|      költő, folytatá a mondákat a szobrász, odavésve a néma betűk közé
 2   12|        biztonsággal egészíté ki a szobrász. Másutt ismét pompás hajók,
 3   12|           mellette egy ifjú görög szobrász, kit a perzsa udvarnál elneveztek
 4   12|        művészi önbizalommal a vén szobrász, s amint észrevette ekkor
 5   12|           Törd össze szobrodat.~A szobrász reszketve hallá halálítéletét.~
 6   12|       volt, hanem a szerencsétlen szobrász elfeledé Shirin arcát s
 7   12| bizalommal lépett most elé az ősz szobrász, s a fehér lepelt föllebentve,
 8   12|          szólt megalázott fővel a szobrász.~– Vén szobrász, szíved
 9   12|           fővel a szobrász.~– Vén szobrász, szíved hidegen bánt e művel,
10   12|      többet adhatok, miként te.~A szobrász szavai után mély csend állt
11   12|        ablak nyílt. A király és a szobrász ennek függönyei mögé rejtőztek
12   12|        van hátra, – súgá fülébe a szobrász, s eltávozott.~A király
13   12|   kívánság is teljesült – szólt a szobrász a királynak. – Csupán egy
14   12|         Shirin! – sóhajta búsan a szobrász, s vette kalapácsát és ment,
15   12|  kalapácsütések Dasztadzserdben a szobrász megkezdett munkájától. Mintha
16   12|          és felkeresé Ferhádot.~A szobrász éppen a szikla párkányán