Part

 1    2|           Ha fütyültem neki, akkor elhallgatott; hanem akkor meg a magam
 2    4|           Mikor aztán eként minden elhallgatott, egy szép tavaszi reggel
 3    5|         hogy ne sírjanak. Mindenki elhallgatott.~S azután szólt hozzájok,
 4    8|     fullajtár megdúzta az orrát, s elhallgatott. Jónak látta egy pohár borral
 5   10|           szórta a földet, s azzal elhallgatott, fejét elbúsultan a földnek
 6   13|      könnyű volna megtenni…~József elhallgatott egy ideig. Egyszer csak
 7   13| fegyvereiket mind, a repedt harang elhallgatott, a diákok helyeikre ültek,
 8   17|           Hát hogyan mondjam?~Erre elhallgatott a menyecske és megint sírt
 9   17|       politéros asztal; erre aztán elhallgatott mind a kettő. Mákiné asszonyom
10   19|           kulcsot zsebébe tette és elhallgatott.~Hallgatott az apróság is.
11   22|       hegedűsök lantjain egyszerre elhallgatott a víg dal. A tréfa, az enyelgés
12   22|            legmohóbban; de a költő elhallgatott; a béka a tóban akkor kuruttyol,
13   24|          áll az.~Néhány perc múlva elhallgatott, mielőtt kivehettem volna,
14   24|          Szerencsémre a dal megint elhallgatott s én megint ura lettem ép
15   31|      intett a nagy botjával s arra elhallgatott mindenki.~Hátra volt a koronája